3.2 A tudás és ellenpéldái: a Gettier-probléma – Wissen und seine Gegenbeispiele: das Gettier-Problem

1. Tegyük fel, hogy egy nő belép egy váróterembe, és ránéz a faliórára.

2. Az óra hármat mutat, és valóban pontosan három óra.

3. A nő ezért azt hiszi, hogy három óra van, és ezt az információt alapul véve határozza meg a következő lépését.

4. Amit nem lát: az óra tizenkét órája megállt.

5. Helyes benyomása annak köszönhető, hogy a megállt óra kijelzése és a valós idő között ritka egybeesés van.

6. Ha csak öt perccel korábban vagy később nézett volna rá, ugyanúgy téves meggyőződésre jutott volna.

7. Számára az óra leolvasása mindegyik esetben ugyanúgy nézne ki.

8. A nő valami igazat hisz, és erre érthető oka van.

9. Egy szokványos falióra arra szolgál, hogy az időt mutassa, és a váróteremben semmi sem utal meghibásodásra.

10. Ezért azt lehetne mondani, hogy meggyőződése indokolt: mindaz alapján, ami számára elérhető, eleinte bízhat a kijelzésben.

11. Egy elterjedt definíció a tudást igaz, indokolt meggyőződésként írja le.

12. Úgy tűnik, hogy ebben a kitalált esetben mindhárom jellemző megvan.

13. Ennek ellenére sokan haboznak tudást tulajdonítani a nőnek.

14. A helyes válasz olyan, mint egy találat, amely a választott út ellenére jött létre, és nem a megbízhatósága miatt.

15. Pontosan ez a feszültség képezi a Gettier-probléma, amely ellenpéldákat keres erre az egyszerű tudásdefinícióra.

16. Egy ellenpéldának nem kell gyakran előfordulnia; már egy lehetséges eset is megmutathatja, hogy egy általános definíció túl messzire nyúlik.

17. A példa nem állít semmit arról, hogy milyen gyakran állnak meg az órák, vagy hogy az emberek valójában hogyan reagálnak egy ilyen eseményre.

18. Azt vizsgálja, hogy az említett feltételek együttesen elegendőek-e ahhoz, hogy egy igaz meggyőződés tudásnak minősüljön.

19. Igazság áll fenn, mert a kérdéses időpontban valóban három óra van.

20. A meggyőződés fennáll, mert a nő a kijelzést helyesnek tartja.

21. Ennek oka a látható idő, összekapcsolva azzal a szokásos elvárással, hogy egy óra működik.

22. A zavar nem az eredményt érinti, hanem az ahhoz vezető utat.

23. A megállt óra éppen azért mutat véletlenül helyes időt, mert tizenkét óra múlva újra eléri a kijelzett órát.

24. A nő nem tudja a sikerét az leolvasás módjával magyarázni, mert ez a módszer a legtöbb közeli pillanatban félrevezette volna.

25. Aki csak a három jellemzőt pipálja ki, figyelmen kívül hagyja a különbséget egy megalapozott megközelítés és egy szerencsés egybeesés között.

26. Most fel lehetne hozni azt az ellenvetést, hogy egy jó indok soha nem származhat egy meghibásodott órából.

27. Akkor a meggyőződés eleve nem lenne indokolt, és az ellenpélda egyáltalán nem felelne meg a definíciónak.

28. Ez a válasz azonban jelentősen megváltoztatja az indoklás mércéjét.

29. Ha valóban csak a hibátlan források szolgáltatnak okokat, akkor egy személy jogosultsága olyan körülményektől függ, amelyeket ő maga gondos eljárás mellett sem tud felismerni.

30. Akkor még az a személy is, aki minden rendelkezésre álló jel szerint ésszerűen használja az órát, egy rejtett hiba miatt nem rendelkezhetne jó indokkal.

31. Ezt a szigorú mércét lehet támogatni, de meg kell magyarázni, miért számít olyan kevéssé az illető ésszerű nézőpontja az igazolás szempontjából.

32. Ha viszont ragaszkodunk egy hibás, de eleinte jó indokhoz, a probléma visszatér: mi hiányzik az igazságon és az igazoláson kívül?

33. Az igazolási mérce megválasztása tehát csak akkor oldja meg az esetet, ha annak következményeit a szokásos ismereti igényekre vonatkozóan is elfogadjuk.

34. Egy kézenfekvő kiegészítés megköveteli, hogy egyetlen figyelmen kívül hagyott körülmény se érvényteleníthesse az indokot.

35. A váróteremben az óra leállásáról szóló hír pontosan ilyen körülmény lenne.

36. Ha a nő erről tudomást szerezne, már nem használhatná a kijelzést a jelenlegi időről szóló információként.

37. A kiegészítés tehát megmagyarázza, miért gyanús az eset, még akkor is, ha a nő nem követett el hibát.

38. De nem minden ismeretlen körülmény zárhatja ki a tudást.

39. Az, hogy valahol egy második óra rosszul jár, nem vonja meg az első, működő óra érvényességét.

40. Döntő fontosságú, hogy a rejtett körülmény éppen a felhozott indok és az állított tényállás közötti összefüggést érinti-e.

41. Hogy mennyire szorosnak kell lennie ennek a kapcsolatnak, azt a puszta további információk iránti igény még nem dönti el.

42. Ha az óra leállt volna, a nő viszont egyidejűleg megbízható időjelzést hallott volna, akkor egy másik, sértetlen okra támaszkodhatna.

43. Egy másik válasz a meggyőződés kialakulására tekint, nem csupán a nő nézőpontjára.

44. Egy módszer akkor megbízható az idő meghatározására, ha megfelelő körülmények között többnyire helyes eredményeket hoz.

45. Egy járó, helyesen beállított óra leolvasása teljesíti ezt a feladatot; egy megállt óra leolvasása viszont nem.

46. Ez a megkülönböztetés érthetővé teszi, miért lehet ugyanazon kijelzésnek két helyiségben eltérő ismeretszerzési teljesítménye.

47. Az első helyiségben a kijelzés követi az idő múlását, a másodikban pedig attól függetlenül áll meg.

48. A különbség a használt eszköz teljesítményét érinti, és nem a nő figyelmét az olvasás során.

49. Ugyanakkor a módszert nem szabad tetszőlegesen finoman leírni.

50. Ha úgy nevezzük, hogy „egy óra leolvasása pontosan abban a pillanatban, amikor a kijelzése helyes”, akkor még a véletlen találat is látszólag megbízhatónak tűnik.

51. Ha ezt egyszerűen „a számlapra vetett pillantásnak” nevezzük, akkor sok hétköznapi eset is gyanúba keveredik.

52. A magyarázatnak szüksége van az eljárás és azoknak a körülményeknek a tárgyilagos, megalapozott leírására, amelyek között az elvégzi feladatát.

53. Ellenkező esetben a kívánt válasz már a módszer leírásának megválasztásába is beleírható.

54. A zavart a tény és az ok közötti kapcsolat alapján is megfogalmazhatjuk.

55. Egy járó óra esetében a kijelzés idővel változik; a tényleges idő hozzájárul ahhoz, amit a nő lát.

56. A meghibásodott óra esetében éppen ez a megfelelő kapcsolat hiányzik, bár a kijelzés és a valóság egy pillanatra egybeesnek.

57. Egy hasonló gondolat azt a kérdést veti fel, hogy a meggyőződés a eset nyilvánvaló variációi esetén könnyen téves lenne-e.

58. Ha a tekintetet néhány perccel későbbre irányítjuk a meghibásodott órára, a nő továbbra is azt hiszi, hogy három óra van, bár ez már nem felel meg a valóságnak.

59. Ha egy pontosan járó óra esetében toljuk el a tekintetet, a kijelzés is megváltozik.

60. A változat rávilágít az első ítélet sebezhetőségére, anélkül, hogy teljes elméletet adna minden lehetséges esetre.

61. Hiszen az, hogy mely változások tekinthetők még kézenfekvőnek, az a kérdéstől és a helyzettől függ.

62. Egy tízéves utazás a jövőbe nem lenne ehhez olyan tanulságos összehasonlítás, mint az öt perccel későbbi pillantás.

63. Van azonban komoly ellenállás azzal a megállapítással szemben, hogy a nő nem tudja, mennyi az idő.

64. Az óra a döntő pillanatban valóban helyesen mutat, és a nőnek nincs felismerhető oka arra, hogy kételkedjen a saját észlelésében.

65. Aki a mindennapi életben azt mondja, hogy tudja, hogy három óra van, egyáltalán nem használja a szót nyilvánvalóan helytelenül.

66. Azt lehetne állítani, hogy a utólag felfedezett hiba csak az indoklás minőségéről alkotott ítéletünket változtatja meg, nem pedig az akkori pillanatban fennálló tudását.

67. Az eset ezért arra kényszerít, hogy döntsünk arról, mit értünk „tudás” alatt.

68. Ha kizárólag arról van szó, hogy egy személy saját szemszögéből jogosan állít-e egy igazságot, akkor sok minden a nő mellett szól.

69. Ha azonban az igazságot olyan módon kellett volna elérni, amely nem változott volna olyan könnyen tévedéssé, akkor a patthelyzet ellene szól.

70. A probléma megnevezése nem helyettesítheti ezt a döntést.

71. A véleménykülönbség egy valós mércét érint, nem csupán a szigorúbb szavak iránti preferenciát.

72. A második követelmény nem jelenti azt, hogy a tudáshoz abszolút bizonyosságra lenne szükség.

73. Még egy jól működő óra is elromolhat holnap, és minden időjelzés kedvezőtlen körülmények között félreérthető.

74. Az ellentmondás lényege szűkebb: éppen az a körülmény, amely a kijelzőt általában jó időmérővé teszi, itt elmaradt.

75. A meggyőződés igazságát egy véletlen egybeesés menti meg, miközben annak látszólagos alapja már nem jelzi megbízhatóan a valódi időt.

76. Éppen azért, mert a nő szemszögéből ésszerűen cselekszik, a hiányosság nem tulajdonítható egyszerűen gondatlanságának.

77. Aki ennek ellenére tudást tulajdonít a nőnek, annak meg kell magyaráznia, miért nem jelent különbséget ez a szerencsés megmenekülés.

78. Aki megtagadja tőle a tudást, annak meg kell neveznie, milyen kapcsolat áll fenn az ok és az igazság között a szokásos esetben, anélkül, hogy hibátlan felismerést követelne.

79. Így a leállt óra nem egyszerűen azt mutatja, hogy kevesebbet tudunk, mint gondolnánk.

80. Pontosabban azt mutatja, miért bukhat meg egy helytálló ítélet, amelynek megalapozása kialakulásának módja miatt is kudarcot vallhat.

1. Angenommen, eine Frau betritt einen Warteraum und sieht auf die Wanduhr.

2. Sie zeigt drei Uhr, und tatsächlich ist es genau drei Uhr.

3. Die Frau glaubt deshalb, es sei drei Uhr, und richtet ihren nächsten Schritt nach dieser Auskunft.

4. Was sie nicht sieht: Die Uhr ist vor zwölf Stunden stehen geblieben.

5. Ihr richtiger Eindruck verdankt sich einer seltenen Übereinstimmung zwischen der stillstehenden Anzeige und der wirklichen Zeit.

6. Hätte sie nur fünf Minuten früher oder später hingesehen, wäre sie auf demselben Weg zu einer falschen Überzeugung gelangt.

7. Für sie selbst sähe das Ablesen in all diesen Fällen gleich aus.

8. Die Frau glaubt etwas Wahres und hat einen verständlichen Grund dafür.

9. Eine gewöhnliche Wanduhr ist dazu da, die Zeit anzuzeigen, und im Warteraum deutet nichts auf einen Defekt hin.

10. Man könnte daher sagen, ihre Überzeugung sei gerechtfertigt: Nach allem, was ihr zugänglich ist, darf sie der Anzeige zunächst trauen.

11. Eine geläufige Arbeitsfassung beschreibt Wissen als wahre, gerechtfertigte Überzeugung.

12. Alle drei Merkmale scheinen in diesem erfundenen Fall vorzuliegen.

13. Dennoch zögern viele, der Frau Wissen zuzuschreiben.

14. Die richtige Antwort wirkt wie ein Treffer, der trotz des eingeschlagenen Weges und nicht wegen seiner Verlässlichkeit zustande kam.

15. Genau diese Spannung ist der Kern des Gettier-Problems, das nach Gegenbeispielen zu jener einfachen Wissensdefinition fragt.

16. Ein Gegenbeispiel muss nicht häufig vorkommen; schon ein möglicher Fall kann zeigen, dass eine allgemeine Definition zu weit greift.

17. Das Beispiel behauptet nichts darüber, wie oft Uhren stehen bleiben oder wie Menschen tatsächlich auf einen solchen Vorfall reagieren.

18. Es prüft, ob die genannten Bedingungen zusammen ausreichen, damit eine wahre Überzeugung Wissen ist.

19. Wahrheit liegt vor, weil es zur fraglichen Zeit wirklich drei Uhr ist.

20. Die Überzeugung liegt vor, weil die Frau die Anzeige für richtig hält.

21. Ihr Grund ist die sichtbare Uhrzeit, verbunden mit der üblichen Erwartung, dass eine Uhr läuft.

22. Die Störung betrifft nicht das Ergebnis, sondern den Weg zu ihm.

23. Die stehen gebliebene Uhr zeigt gerade deshalb zufällig richtig an, weil nach zwölf Stunden wieder die angezeigte Stunde erreicht ist.

24. Die Frau kann ihren Erfolg nicht von der Art des Ablesens her erklären, denn dieses Verfahren hätte sie in den meisten benachbarten Augenblicken irregeführt.

25. Wer nur die drei Merkmale abhakt, übersieht den Unterschied zwischen einem tragfähigen Zugang und einem glücklichen Zusammentreffen.

26. Nun könnte man einwenden, ein guter Grund dürfe niemals von einer defekten Uhr stammen.

27. Dann wäre die Überzeugung von Anfang an nicht gerechtfertigt, und das Gegenbeispiel träfe die Definition gar nicht.

28. Doch diese Antwort verändert den Maßstab für Rechtfertigung erheblich.

29. Wenn nur tatsächlich fehlerfreie Quellen Gründe liefern, hängt die Berechtigung einer Person von Umständen ab, die sie selbst bei sorgfältigem Vorgehen nicht erkennen kann.

30. Auch eine Person, die eine Uhr nach allen verfügbaren Anzeichen vernünftig benutzt, könnte dann wegen eines verborgenen Defekts keinen guten Grund haben.

31. Man kann diesen strengen Maßstab vertreten, muss aber erklären, warum die vernünftige Sicht der Person für Rechtfertigung so wenig zählt.

32. Hält man dagegen an einem fehlbaren, aber zunächst guten Grund fest, kehrt das Problem zurück: Was fehlt außer Wahrheit und Rechtfertigung?

33. Die Wahl des Rechtfertigungsmaßstabs löst den Fall also nur dann, wenn man ihre Folgen auch für gewöhnliche Erkenntnisansprüche akzeptiert.

34. Eine naheliegende Ergänzung verlangt, dass kein übersehener Umstand den Grund entkräftet.

35. Im Warteraum wäre die Nachricht vom Stillstand der Uhr genau ein solcher Umstand.

36. Erführe die Frau davon, könnte sie die Anzeige nicht mehr als Auskunft über die gegenwärtige Zeit benutzen.

37. Die Ergänzung erklärt also, weshalb der Fall verdächtig ist, auch wenn die Frau keinen Fehler gemacht hat.

38. Aber nicht jeder unbekannte Umstand darf Wissen ausschließen.

39. Dass irgendwo eine zweite Uhr falsch geht, nimmt der ersten, funktionierenden Uhr nicht ihre Aussagekraft.

40. Entscheidend ist, ob der verborgene Umstand gerade die Verbindung zwischen dem verwendeten Grund und dem behaupteten Sachverhalt trifft.

41. Wie eng diese Verbindung sein muss, lässt sich durch den bloßen Ruf nach weiteren Informationen noch nicht entscheiden.

42. Wäre die Uhr stehen geblieben, die Frau hätte aber zugleich eine verlässliche Zeitansage gehört, könnte sie auf einen anderen, unbeschädigten Grund zurückgreifen.

43. Eine andere Antwort schaut auf die Entstehung der Überzeugung statt allein auf die Sicht der Frau.

44. Eine Methode ist für die Zeitbestimmung verlässlich, wenn sie unter passenden Umständen meistens richtige Ergebnisse hervorbringt.

45. Das Ablesen einer laufenden, richtig gestellten Uhr erfüllt diese Aufgabe; das Ablesen einer stehen gebliebenen Uhr tut es nicht.

46. Diese Unterscheidung macht verständlich, weshalb dieselbe Anzeige in zwei Räumen eine verschiedene Erkenntnisleistung haben kann.

47. Im ersten Raum folgt die Anzeige dem Gang der Zeit, im zweiten bleibt sie unabhängig von ihm stehen.

48. Der Unterschied betrifft die Leistung des benutzten Mittels und nicht die Aufmerksamkeit der Frau beim Lesen.

49. Allerdings darf man die Methode nicht beliebig fein beschreiben.

50. Nennt man sie „Ablesen einer Uhr genau in dem Augenblick, in dem ihre Anzeige stimmt“, wird selbst der Zufallstreffer scheinbar verlässlich.

51. Nennt man sie nur „Blick auf ein Zifferblatt“, geraten auch viele gewöhnliche Fälle unter Verdacht.

52. Die Erklärung braucht eine sachlich begründete Beschreibung des Verfahrens und der Umstände, unter denen es seine Aufgabe erfüllt.

53. Sonst lässt sich die gewünschte Antwort bereits in die Wahl der Methodenbeschreibung hineinschreiben.

54. Man kann die Störung auch am Verhältnis zwischen Tatsache und Grund fassen.

55. Bei einer laufenden Uhr ändert sich die Anzeige mit der Zeit; die tatsächliche Uhrzeit trägt dazu bei, was die Frau sieht.

56. Bei der defekten Uhr fehlt gerade diese passende Verbindung, obwohl Anzeige und Wirklichkeit für einen Augenblick übereinstimmen.

57. Ein ähnlicher Gedanke fragt, ob die Überzeugung in nahe liegenden Abwandlungen des Falls leicht falsch wäre.

58. Verschiebt man den Blick auf die defekte Uhr um wenige Minuten, glaubt die Frau weiterhin, es sei drei Uhr, obwohl es nicht mehr stimmt.

59. Verschiebt man ihn bei einer richtig laufenden Uhr, ändert sich auch die Anzeige.

60. Die Abwandlung zeigt die Verletzlichkeit des ersten Urteils, ohne eine vollständige Theorie aller möglichen Fälle zu liefern.

61. Denn welche Änderungen noch als nahe liegend gelten, hängt von der Frage und der Situation ab.

62. Eine zehnjährige Reise in die Zukunft wäre dafür kein ebenso aufschlussreicher Vergleich wie der Blick fünf Minuten später.

63. Es gibt jedoch einen ernsthaften Widerstand gegen das Urteil, die Frau wisse die Uhrzeit nicht.

64. Die Uhr zeigt im entscheidenden Moment tatsächlich richtig an, und die Frau hat keinen erkennbaren Anlass, ihrer Wahrnehmung zu misstrauen.

65. Wer im Alltag sagt, sie wisse, dass es drei Uhr ist, benutzt das Wort keineswegs offensichtlich falsch.

66. Man könnte behaupten, die nachträglich entdeckte Panne ändere nur unser Urteil über die Qualität ihrer Begründung, nicht über das Wissen im damaligen Augenblick.

67. Der Fall zwingt deshalb zu einer Entscheidung darüber, was mit „Wissen“ beansprucht wird.

68. Geht es allein darum, ob eine Person aus ihrer Sicht berechtigt eine Wahrheit behauptet, spricht viel für die Frau.

69. Soll die Wahrheit außerdem auf eine Weise erreicht sein, die nicht so leicht in einen Irrtum umgeschlagen wäre, spricht der Stillstand gegen sie.

70. Ein Etikett für das Problem kann diese Entscheidung nicht ersetzen.

71. Die Meinungsverschiedenheit betrifft einen wirklichen Maßstab, nicht bloß eine Vorliebe für strengere Wörter.

72. Die zweite Forderung bedeutet nicht, dass Wissen absolute Sicherheit braucht.

73. Auch eine funktionierende Uhr kann morgen kaputtgehen, und jede Zeitangabe kann unter ungünstigen Bedingungen missverstanden werden.

74. Der Punkt des Gegenfalls ist enger: Gerade der Umstand, der die Anzeige normalerweise zu einem guten Zeitmesser macht, ist hier ausgefallen.

75. Die Wahrheit der Überzeugung wird durch eine zufällige Übereinstimmung gerettet, während ihr scheinbarer Grund die wahre Zeit nicht mehr zuverlässig anzeigt.

76. Gerade weil die Frau aus ihrer Sicht vernünftig handelt, lässt sich der Mangel nicht einfach ihr als Nachlässigkeit zurechnen.

77. Wer der Frau dennoch Wissen zuschreibt, muss erklären, warum diese Rettung durch Glück keinen Unterschied macht.

78. Wer ihr Wissen abspricht, muss angeben, welche Beziehung zwischen Grund und Wahrheit im gewöhnlichen Fall hinzukommt, ohne fehlerfreies Erkennen zu verlangen.

79. So zeigt die stehen gebliebene Uhr nicht einfach, dass wir weniger wissen, als wir denken.

80. Sie zeigt genauer, warum ein zutreffendes Urteil mit plausiblen Gründen noch an der Art seines Zustandekommens scheitern kann.