10.6 A skót felvilágosodás: Adam Smith, Adam Ferguson és a társadalmi rend – Die schottische Aufklärung: Adam Smith, Adam Ferguson und die gesellschaftliche Ordnung

1. Adam Smith 1776-ban megjelent „A nemzetek jóléte” című művében egy tű gyártásának példáján keresztül mutatja be, hogy a közös munka hatékonysága mennyivel meghaladhatja az egyénét.

2. Az egyik húzza a drótot, egy másik egyenesbe igazítja, további munkások pedig méretre vágják, megformálják a hegyét vagy rögzítik a fejét.

3. Ezáltal a jelentéktelen tárgy gyártása egyes tevékenységekre bontható, amelyek gondos összekapcsolása sokkal nagyobb mennyiségű kész tű előállítását teszi lehetővé.

4. Smith a nyereséget a növekvő ügyességgel, a feladatok közötti váltás során megtakarított idővel, valamint az egyes műveleteket megkönnyítő gépek használatával magyarázza.

5. Ami a termelés szempontjából sikerként jelenik meg, egy második kérdést vet fel azonban, amint a tekintetünket a kész tárgyról az emberekre irányítjuk.

6. Egy műhely egyre hatékonyabbá válhat, miközben az egyes munkások tevékenysége egyre kevesebbet követel szellemi képességeiktől.

7. Ez a társadalmi teljesítményre és az emberi fejlődésre egyaránt irányuló kettős figyelem a skót felvilágosodás jellegzetes kérdései közé tartozik.

8. Az 1707-es Angliával való politikai egyesülés után Skócia a közös Brit Királyság része lett, de megtartotta saját intézményeit, köztük jogrendszerét és egyetemeit.

9. Glasgow és Edinburgh a tudományos kultúra központjaivá váltak, ahol az erkölcsi, gazdasági és történelmi kérdések összefonódtak.

10. A növekvő kereskedelem új lehetőségeket nyitott meg, ugyanakkor beágyazódott a Brit Birodalom hatalmi viszonyaiba.

11. A gondolkodók egy kereskedelmi társadalmat figyeltek meg, vagyis olyan életrendet, amelyben a szakosodott foglalkozások, az árutermelés és a rendszeres csere egyre inkább meghatározták az emberek közötti kapcsolatokat.

12. Ezt a világot még nem tekinthetjük kész ipari társadalomnak, ahol mindenütt nagygyárak találhatók.

13. Éppen azért, mert a régebbi kötelékek és az új megélhetési formák egymás mellett léteztek, magyarázatra szorult, hogy a gazdasági működési móddal együtt hogyan változtak a függőségek, a szokások és a sikeres életről alkotott elképzelések is.

14. Smith, aki Glasgow-ban erkölcsi filozófiát tanított, a gazdasági folyamatok vizsgálatát az emberi együttéléssel kapcsolatos átfogóbb foglalkozás részeként értelmezte.

15. A munkamegosztásról szóló elemzése ezért a tűgyártó műhelytől az árucsere-folyamatokon át elvezet ahhoz a kérdéshez, hogy az emberek hogyan végeznek egymás számára tevékenységet anélkül, hogy személyesen ismernék egymást.

16. Aki egy bizonyos gyártási tevékenységre specializálódik, csak akkor biztosíthatja megélhetését, ha másoknak szükségük van a termékeire, és cserébe valamit kínálnak neki.

17. Ezzel szemben olyan árukat kap, amelyek előállításához olyan képességek szükségesek, amelyekkel ő maga nem rendelkezik, és amelyeket nem is ismer teljes mértékben.

18. Egy ilyen rendszer az egyént egyszerre teszi teljesítőképesebbé és függőbbé is, hiszen ellátása számos idegen tevékenység együttműködésén alapul.

19. A megcélzható piac mérete is szerepet játszik, mert a szűk specializáció csak akkor éri meg, ha elegendő vevő áll rendelkezésre.

20. A munkamegosztás ezért nem csupán egy műhelyen belüli utasítás, hanem egy társadalmi összefüggés, amelynek lehetőségeit a csereviszonyok korlátozzák vagy bővítik.

21. A csere során a résztvevőket nem kell baráti vonzalomnak összekötnie ahhoz, hogy mindkettőjük számára előny származzon belőle.

22. Smith híres példája a hentesről, a sörfőzőről és a pékéről elmagyarázza, miért tudja a vevő sikeresen előterjeszteni kérését azáltal, hogy figyelembe veszi partnerének érdekeit.

23. Az eladó önérdeke kiindulási pontot teremt a megegyezéshez, mert saját nyeresége attól függ, hogy valaki más elfogadja-e az ajánlatát.

24. Ez magyarázatot ad arra, hogyan válik lehetségessé az idegenek közötti együttműködés anélkül, hogy minden résztvevő a társadalom egészének jólétét személyes céljává tenné.

25. Az önérdek itt elsősorban a saját megélhetés iránti gondoskodást jelenti, és nem tévesztendő össze a másoknak ártani való határtalan hajlandósággal.

26. Az, hogy a csere tisztességes-e, és milyen szabályoknak kell alátámasztaniuk azt, még nem vezethető le pusztán annak lehetőségéből.

27. Ezen továbbmenő kérdések tekintetében Smith „Az erkölcsi érzelmek elmélete” című műve, amely először 1759-ben jelent meg, és amelyet ő többször is átdolgozott, gondolkodásának önálló részét képezi.

28. Az erkölcs iránti érdeklődése párbeszédben áll Francis Hutchesonnal, glasgow-i tanárával, valamint David Hume-mal, aki szintén az emberi érzelmek bevonásával magyarázta az erkölcsi egyetértést.

29. Ezek a gondolkodók együttesen ellenzik azt a nézetet, miszerint az erkölcsi ítéletek teljes mértékben a saját haszon hideg számításából vezethetők le.

30. Smith abból a tapasztalatból indul ki, hogy más emberek öröme, félelme vagy sérelme foglalkoztathat minket, noha sorsuk nem érint minket közvetlenül.

31. Szimpátiának nevezi azt a képességet, hogy a képzelőerő segítségével mások helyzetébe képzeljük magunkat, és megértsük, mit éreznénk az ő körülményeik között.

32. A fogalom ezért többet jelent, mint a könyörület, és nem feltételezi a személyes vonzódást sem ahhoz az emberhez, akinek a helyzetét szemléljük.

33. Mivel nem rendelkezünk közvetlenül az ő tapasztalatával, ez az átérzés korlátozott marad, és eltérhet a valós érzéseitől.

34. Ebből a korlátból Smithnél egy kölcsönös közeledés alakul ki, amelyben mind az érintett, mind a megfigyelő megváltoztathatja a saját perspektíváját.

35. Aki például sértve érzi magát, annak érthetővé kell tennie, miért jogos a haragja, míg a hallgatónak meg kell próbálnia megfelelően felfogni a sértés jelentőségét.

36. A baráti kör puszta egyetértése azonban még nem elegendő ahhoz, hogy a személyes érzésből megbízható erkölcsi ítéletet alkossunk.

37. Smith ezért kidolgozza a pártatlan szemlélő fogalmát, egy elképzelt, kellően tájékozott megfigyelőt, aki különleges kedvezményezés nélkül ítéli meg a résztvevőket.

38. Azzal, hogy megkérdezzük magunktól, hogyan tűnne viselkedésünk ebből a perspektívából, távolságot nyerünk a közvetlen haragtól, az önigazolástól és a taps iránti vágytól.

39. Egy kifejezetten hipotetikus kereskedőt például dicsérhetnék azért, mert megtévesztette üzleti partnereit, és mégis felismerné, hogy egy elfogulatlan megfigyelő figyelembe venné a károsult vevőt.

40. A dicséret iránti vágy és a dicséret megérdemlésének vágya között így megnyílik a morális önvizsgálat tere.

41. Ez a belső mércé azonban nem egy kész, minden társadalmi tapasztalattól független ítélet, amelyet minden ember hamisítatlanul magában hordoz.

42. Smith inkább azt írja le, hogy a gazdagság és a hatalom iránti csodálat hogyan ronthatja meg az erkölcsi érzéseket, ha a gazdasági siker az erkölcsi felsőbbrendűség jeleként jelenik meg.

43. Egy ember szegénysége így csökkentheti a figyelmet és a tiszteletet, noha ez kevéssé árulkodik jellemének jóságáról.

44. Ezzel elméletén belül felmerül az a nehézség, hogy egy társadalmilag elsajátított ítélőképesség hogyan láthat át ugyanazon társadalom előítéletein.

45. Ennek kritikai lehetősége a tágabb és jobban tájékozott perspektívaváltásban rejlik, de ennek sikerét a puszta együttélés nem garantálja.

46. A kereskedelem erkölcsi világa tehát olyan emberekből áll, akik képesek egymást megítélni és kijavítani, de akiknek a mércéje maga is vizsgálat tárgyát képezi.

47. Smith számára az igazságosság a társadalmi rend elengedhetetlen feltétele, mert az embereket meg kell védeni személyük, vagyonuk és jogaik megsértésétől.

48. A nagylelkűség és a jótékonyság gazdagíthatja az együttélést, míg az alapvető igazságossági szabályok megsértése aláássa annak megbízhatóságát.

49. Egy olyan társadalomban, ahol egy szerződés csak addig érvényes, amíg az erősebb fél nem lát okot a szerződésszegésre, a gyengébb fél számára nincs biztos alap az együttműködéshez.

50. Ezért a piacokon sem tekinthető a saját érdekek követése a jogtól, a hatalomtól és a résztvevők tényleges lehetőségeitől függetlenül.

51. Smith a bértárgyalások kapcsán rámutat arra, hogy a munkáltatók könnyebben tudnak összefogni és hosszabb ideig kiállni egy konfliktust, mint a munkavállalók, akiknek sürgősen szükségük van jövedelemre.

52. A monopóliumokkal és a kartellekkel kapcsolatos kritikája emellett azt is mutatja, hogy az üzletemberek a verseny korlátozásával is előnyhöz juthatnak.

53. Az a haszon, amelyet egy csere mindkét fél számára ígér, nem szünteti meg a tárgyalóerejükben fennálló ilyen különbségeket.

54. A Smith nevéhez gyakran kapcsolódó „láthatatlan kéz” e háttér előtt nem értelmezhető úgy, mint általános ígéret arra, hogy minden magánérdek szükségszerűen a közjóhoz vezet.

55. A „Nemzetek jóléte” című művében ezt a képet egy konkrét összefüggésben használja, amelyben egy tőketulajdonos hazai befektetések melletti döntése olyan társadalmi hatásokat vált ki, amelyeket ő nem szándékozott.

56. Az ilyen következmények magyarázata sem helyettesíti más esetek vizsgálatát, sem azt a megítélést, hogy ki profitál egy gazdasági rendből.

57. Smith szerint a közfeladatok közé tartozik a jogbiztonság biztosítása, a védelem, valamint azok az intézmények, amelyek társadalmi haszna miatt finanszírozásuk egyes magánszolgáltatók számára nem elég vonzó.

58. Különös figyelmet érdemel az a követelése, hogy oktatást biztosítsanak azoknak a lakossági rétegeknek, akiknek a mindennapi munkája csak szűk körű tevékenységeket igényel.

59. Ha a foglalkoztatás alig kínál lehetőséget új problémák megoldására és önálló ítélőképességre, akkor a vonatkozó képességek elsorvadhatnak.

60. Az államilag támogatott oktatásnak – ideértve az alapvető olvasást, írást és számolást is – ennek a veszélynek kell ellensúlyoznia, és képessé kell tennie az embereket arra, hogy a közvetlen munkaköri feladataikon túl is gondolkodjanak.

61. Az a személy, aki a tűgyárban a gyártás egyre kisebb részét uralja, egyúttal egy olyan közösség tagjaként is megjelenik, amelynek ügyei ítélőképességet igényelnek.

62. A gazdasági specializáció és a politikai képesség ezen összefüggése különösen foglalkoztatja Adam Fergusont, aki Edinburgh-ban tanított.

63. 1767-ben megjelent „A polgári társadalom történetéről szóló értekezés” című művében azt vizsgálja, hogyan alakulnak ki az emberi közösségek életformái, intézményei és hatalmi viszonyai.

64. A „polgári társadalom” kifejezés itt a társadalmi és politikai együttélés történelmi formáját jelenti, nem kizárólag az államon kívüli önkéntes egyesülések területét.

65. Ferguson az embereket kezdettől fogva közösségi lényeknek tekinti, akiknek képességei az egymással való kapcsolattartás során bontakoznak ki.

66. Ezért az elszigetelt egyének elképzelését, akik csak egy eredeti döntés révén hoznak létre bármilyen társadalmi kapcsolatot, a történelmi magyarázat elégtelen alapjának tartja.

67. Vizsgálata rávilágít arra, hogy egy intézmény emberi cselekvésből is kialakulhat anélkül, hogy egy előre megtervezett átfogó tervnek megfelelne.

68. Az emberek az azonnali szükségletekre és konfliktusokra reagálnak, a sikeres viselkedésmintákat megismétlik, és olyan szabályokat hagynak hátra, amelyek későbbi jelentőségét még nem tudják előre látni.

69. Példaként elképzelhető egy kifejezetten hipotetikus kereskedelmi közösség, amelyben az ismételt megállapodások fokozatosan szilárd elvárásokat és a viták rendezésére szolgáló eljárásokat hoznak létre.

70. Minden résztvevő egy bizonyos célt követ, miközben az együttműködésből egy tartósabb rend alakul ki, amelyet senki sem tervezett meg teljes egészében.

71. A nem szándékolt következmények azok a cselekvésből származó hatások, amelyek túlmutatnak a cselekvők céljain, vagy akár ellentmondhatnak is azoknak.

72. Az, hogy egy intézmény ilyen módon jön létre, még nem teszi azt önmagában igazságossá, sem pedig hozzáférhetetlenné minden tudatos változtatás számára.

73. Ferguson gondolatai inkább azt a felfogást korlátozzák, miszerint a társadalmi történelem egy egyetlen törvényhozó vagy egy hiánytalanul átgondolt terv megvalósításaként értelmezhető.

74. Éppen az ilyen kialakulási folyamatok megértése élesíti Ferguson számára azt a kérdést, hogy az emberek a társadalmi fejlődés során mit kezdenek saját képességeikkel.

75. Az ipar és a kereskedelem fejlődése növelheti a jólétet, miközben a tevékenységek felosztása az egyént egy szűken körülhatárolt funkcióra korlátozza.

76. Az áruk előállítása szempontjából ez a szétválasztás előnyös lehet, de véleménye szerint egy polgár politikai felelősségét nem lehet ugyanilyen következmények nélkül másokra átruházni.

77. A polgári erény itt azt a hajlandóságot és képességet jelenti, hogy az ember a közjóért lépjen fel, korlátozza saját érdekeit, és a hatalommal való visszaélések ellen védje a közös szabadságot.

78. Aki tartósan másokra bízza a közügyeket, nemcsak befolyását veszíti el, hanem a független politikai cselekvés gyakorlásának képességét is.

79. A veszély fokozódik, ha az emberek teljes figyelmüket a megélhetésre és a magánéleti kényelemre irányítják, és a szabadságot olyan szolgáltatásként kezelik, amelyet idegen szakemberek megbízhatóan biztosítanak számukra.

80. A jólét ily módon együtt járhat a politikai passzivitással, noha egyúttal olyan anyagi lehetőségeket is megnyit, amelyeket az aktív polgárság kihasználhatna.

81. Ferguson közös önérvényesítés iránti aggodalma magában foglalja egy közösség védelmét is, amelynek a polgári élettől való teljes elszigetelődését kritikus szemmel nézi.

82. Ebben tovább élnek az ókori elképzelések a politikai szabadságról, amelyek a bátorságot, a közéleti tevékenységet és a védelemre való hajlandóságot összekapcsolják.

83. Ideálját ezért nem szabad egyértelműen egyenlővé tenni a mai demokratikus részvétellel, amelynek formáit és hozzáférési feltételeit másképp határozzák meg.

84. Ugyanígy kritikája sem követeli a kereskedelem eltörlését, sem azt, hogy minden embert visszavezessünk egy osztatlan életmódhoz.

85. Döntő fontosságú, hogy egy társadalom mely képességeket támogatja, és melyeket hagy kihasználatlanul intézményei és szokásai révén.

86. Ahol az önálló ítélőképesség és a közfelelősség háttérbe szorul, egy gazdaságilag sikeres közösség veszélybe sodorhatja szabadságát anélkül, hogy ezt a veszteséget azonnal észrevenné az ellátásában.

87. E gondolkodók történelmi összehasonlító módszerének is vannak határai, amelyek magyarázatukhoz tartoznak.

88. A skót társadalomelméletek gyakran az uralkodó megélhetési módok, például a vadászat, az állattenyésztés, a mezőgazdaság és a kereskedelem szerint sorolták be a különböző életformákat.

89. Az ilyen fejlődési modellek lehetővé tették az ellátás, a tulajdon és a politikai rend közötti kapcsolatok szisztematikus vizsgálatát.

90. Ugyanakkor az európai viszonyokat vették mércéül, és a létező társadalmakat úgy tekintették, mintha azok az emberiség történelmének egyetlen folyamatában korábbi állapotokat testesítenének meg.

91. Különösen a birodalmi terjeszkedés környezetében fennállt annak a veszélye, hogy a különbözőségből olyan rangsort vezessenek le, amely más népek feletti uralmat hihetővé tett.

92. Ferguson elismerése a nem kereskedelmi társadalmak bátorságát és közösségi szellemét illetően ugyan meghiúsítja a gazdagság és az emberi felsőbbrendűség egyszerű egyenlővé tételét, de nem szünteti meg e korszakhoz kötött összehasonlítások összes előfeltételét.

93. Smith és Ferguson így különböző megközelítéseket nyújtanak egy közös nehézséghez: a társadalmi együttműködés növekedhet, miközben az azt hordozó emberek bizonyos tekintetben elveszítik önállóságukat.

94. Smith alaposabban vizsgálja, hogyan köti össze a csere idegen érdekeket, hogyan válik lehetővé az erkölcsi önvizsgálat, és milyen közintézkedéseknek kell korlátozniuk a gazdasági torzulásokat.

95. Ferguson nagyobb hangsúlyt fektet azokra a közösségi tevékenységekre, amelyek gyakorlása révén az emberek megőrzik politikai szabadságukat.

96. Mindketten komolyan veszik azokat a képességeket, amelyek csak akkor fejlődnek ki, ha a társadalmi rend lehetőséget ad számukra a kibontakozásra.

97. Ezzel Rousseau függőséggel kapcsolatos aggodalmát is érintik, anélkül, hogy egyszerűen átvennék társadalomkritikáját vagy válaszait.

98. Az ellátás terén elért fejlődés önmagában még nem ad választ arra a kérdésre, hogy mennyire igazságosak a kapcsolatok, és mennyire maradnak ítélőképesek résztvevőik.

99. Aki visszatér a tűgyárba, az ezért a mozdulatok sikeres összehangolása mellett azt a feladatot is látja, hogy a munkások életét ezeken a mozdulatokon túl is lehetővé tegye.

100. Egy társadalom egyre tovább oszthatja fel a tű gyártását; az emberi önállóság feltételeiért viselt felelősséget azonban nem lehet felesleges maradéknak nyilvánítani.

1. In seinem 1776 erschienenen Werk „Der Wohlstand der Nationen“ lässt Adam Smith an der Herstellung einer Stecknadel erkennen, wie weit die Leistungsfähigkeit gemeinsamer Arbeit über die eines vereinzelten Menschen hinausreichen kann.

2. Einer zieht den Draht, ein anderer richtet ihn gerade, weitere Arbeiter schneiden ihn zu, formen die Spitze oder befestigen den Kopf.

3. Die Herstellung des unscheinbaren Gegenstands zerfällt dadurch in einzelne Tätigkeiten, deren sorgfältige Verbindung eine weit größere Menge fertiger Nadeln ermöglicht.

4. Smith erklärt den Gewinn durch wachsende Geschicklichkeit, eingesparte Zeit beim Wechsel zwischen Aufgaben und den Einsatz von Maschinen, die bestimmte Verrichtungen erleichtern.

5. Was sich aus der Sicht der Produktion als Erfolg darstellt, wirft allerdings eine zweite Frage auf, sobald man den Blick vom fertigen Gegenstand auf die Menschen richtet.

6. Eine Werkstatt kann immer leistungsfähiger werden, während die Tätigkeit des einzelnen Arbeiters immer weniger von seinen geistigen Fähigkeiten verlangt.

7. Diese doppelte Aufmerksamkeit für gesellschaftliche Leistung und menschliche Entwicklung gehört zu den charakteristischen Fragen der schottischen Aufklärung.

8. Nach der politischen Union mit England von 1707 war Schottland Teil eines gemeinsamen britischen Königreichs, behielt aber eigene Institutionen, darunter sein Rechtssystem und seine Universitäten.

9. Glasgow und Edinburgh wurden Zentren einer gelehrten Kultur, in der moralische, wirtschaftliche und historische Fragen miteinander verbunden waren.

10. Der wachsende Handel erschloss neue Möglichkeiten, war zugleich jedoch in die Machtverhältnisse des britischen Empire eingebunden.

11. Die Denker beobachteten eine kommerzielle Gesellschaft, also eine Lebensordnung, in der spezialisierte Berufe, Warenproduktion und regelmäßiger Austausch zunehmend die Beziehungen zwischen Menschen bestimmten.

12. Als fertige Industriegesellschaft mit allgegenwärtigen Großfabriken darf man diese Welt noch nicht betrachten.

13. Gerade weil ältere Bindungen und neue Erwerbsformen nebeneinander bestanden, wurde erklärungsbedürftig, wie sich mit der Wirtschaftsweise auch Abhängigkeiten, Gewohnheiten und Vorstellungen eines gelungenen Lebens veränderten.

14. Smith, der in Glasgow Moralphilosophie lehrte, verstand die Untersuchung wirtschaftlicher Vorgänge als Teil einer umfassenderen Beschäftigung mit dem menschlichen Zusammenleben.

15. Seine Analyse der Arbeitsteilung führt deshalb von der Stecknadelwerkstatt über den Austausch von Waren zur Frage, wie Menschen füreinander tätig werden, ohne einander persönlich zu kennen.

16. Wer sich auf eine bestimmte Herstellung spezialisiert, kann seinen Lebensunterhalt nur sichern, wenn andere Menschen seine Erzeugnisse brauchen und ihm dafür etwas anbieten.

17. Umgekehrt erhält er Güter, deren Herstellung Fähigkeiten verlangt, die er selbst weder besitzt noch vollständig überblickt.

18. Eine solche Ordnung macht den Einzelnen leistungsfähiger und abhängiger zugleich, denn seine Versorgung beruht auf dem Zusammenwirken vieler fremder Tätigkeiten.

19. Auch die Größe des erreichbaren Marktes spielt eine Rolle, weil sich eine enge Spezialisierung nur lohnt, wenn genügend Abnehmer vorhanden sind.

20. Arbeitsteilung ist daher keine bloße Anweisung innerhalb einer Werkstatt, sondern ein gesellschaftlicher Zusammenhang, dessen Möglichkeiten durch Austauschbeziehungen begrenzt oder erweitert werden.

21. Beim Tausch müssen die Beteiligten nicht durch freundschaftliche Zuneigung verbunden sein, damit beide einen Vorteil erwarten können.

22. Smiths berühmtes Beispiel von Metzger, Brauer und Bäcker erläutert, weshalb ein Käufer sein Anliegen erfolgreich vorbringen kann, indem er die Interessen seines Gegenübers berücksichtigt.

23. Das Selbstinteresse des Verkäufers schafft einen Ansatzpunkt für Verständigung, weil der eigene Gewinn von einem Angebot abhängt, das jemand anderes annehmen möchte.

24. Darin liegt eine Erklärung dafür, wie Kooperation zwischen Fremden möglich wird, ohne dass jeder Beteiligte das Wohlergehen der gesamten Gesellschaft zum persönlichen Ziel erklärt.

25. Selbstinteresse bezeichnet hier zunächst die Sorge um das eigene Auskommen und darf nicht mit einer grenzenlosen Bereitschaft verwechselt werden, andere zu schädigen.

26. Ob der Austausch fair ist und welche Regeln ihn tragen müssen, lässt sich aus seiner bloßen Möglichkeit noch nicht ableiten.

27. Für diese weitergehenden Fragen ist Smiths „Theorie der ethischen Gefühle“, die erstmals 1759 erschien und von ihm mehrfach überarbeitet wurde, ein eigenständiger Bestandteil seines Denkens.

28. Seine Beschäftigung mit Moral steht im Gespräch mit Francis Hutcheson, seinem Lehrer in Glasgow, und mit David Hume, der moralische Zustimmung ebenfalls unter Einbeziehung menschlicher Gefühle erklärte.

29. Gemeinsam wenden sich diese Denker gegen die Vorstellung, sittliches Urteilen lasse sich vollständig aus nüchternen Berechnungen des eigenen Vorteils gewinnen.

30. Smith setzt bei der Erfahrung an, dass uns die Freude, die Angst oder die Kränkung anderer Menschen beschäftigen kann, obwohl wir nicht selbst von ihrem Schicksal betroffen sind.

31. Sympathie nennt er das Vermögen, uns mithilfe der Einbildungskraft in die Lage anderer zu versetzen und nachzuvollziehen, was wir unter ihren Umständen empfinden würden.

32. Der Begriff meint deshalb mehr als Mitleid und setzt auch keine persönliche Zuneigung zu dem Menschen voraus, dessen Situation wir betrachten.

33. Weil wir dessen Erfahrung nicht unmittelbar besitzen, bleibt dieses Nachvollziehen begrenzt und kann von seinem tatsächlichen Empfinden abweichen.

34. Aus dieser Grenze entsteht bei Smith eine Bewegung gegenseitiger Annäherung, in der sowohl der Betroffene als auch der Beobachter seine Perspektive verändern kann.

35. Wer sich gekränkt fühlt, muss beispielsweise verständlich machen, weshalb sein Ärger berechtigt ist, während der Zuhörer versuchen soll, die Bedeutung der Kränkung angemessen zu erfassen.

36. Bloße Zustimmung eines Freundeskreises genügt jedoch noch nicht, um aus persönlicher Empfindung ein verlässliches moralisches Urteil zu machen.

37. Smith entwickelt deshalb die Vorstellung eines unparteiischen Zuschauers, eines gedachten, ausreichend informierten Beobachters, der die Beteiligten ohne besondere Begünstigung beurteilt.

38. Indem wir uns fragen, wie unser Verhalten aus dieser Perspektive erscheinen würde, gewinnen wir Abstand von unmittelbarem Ärger, Selbstrechtfertigung und dem Wunsch nach Beifall.

39. Ein ausdrücklich hypothetischer Kaufmann könnte etwa für eine Täuschung von seinen Geschäftspartnern bewundert werden und dennoch erkennen, dass ein unvoreingenommener Beobachter den geschädigten Käufer berücksichtigen würde.

40. Zwischen dem Wunsch, gelobt zu werden, und dem Wunsch, Lob zu verdienen, öffnet sich damit der Raum moralischer Selbstprüfung.

41. Dieser innere Maßstab ist allerdings kein fertiges, von allen gesellschaftlichen Erfahrungen unabhängiges Gericht, das jeder Mensch unverfälscht in sich trägt.

42. Smith beschreibt vielmehr, wie die Bewunderung für Reichtum und Macht moralische Gefühle verderben kann, wenn wirtschaftlicher Erfolg als Zeichen sittlicher Überlegenheit erscheint.

43. Die Armut eines Menschen kann dann Aufmerksamkeit und Achtung vermindern, obwohl sie über die Güte seines Charakters wenig aussagt.

44. Damit stellt sich innerhalb seiner Theorie die Schwierigkeit, wie eine gesellschaftlich erworbene Urteilskraft die Vorurteile derselben Gesellschaft durchschauen soll.

45. Ihre kritische Möglichkeit liegt im erweiterten und besser informierten Perspektivwechsel, doch dessen Gelingen ist durch das bloße Zusammenleben nicht garantiert.

46. Die moralische Welt des Handels besteht folglich aus Menschen, die sich gegenseitig beurteilen und korrigieren können, deren Maßstäbe aber selbst der Prüfung bedürfen.

47. Für Smith bildet Gerechtigkeit eine unerlässliche Bedingung gesellschaftlicher Ordnung, weil Menschen vor Verletzungen ihrer Person, ihres Besitzes und ihrer Ansprüche geschützt werden müssen.

48. Großzügigkeit und Wohltätigkeit können das Zusammenleben bereichern, während die Verletzung grundlegender Gerechtigkeitsregeln seine Verlässlichkeit zerstört.

49. Eine Gesellschaft, in der ein Vertrag nur gilt, solange der Mächtigere keinen Anlass zum Vertragsbruch sieht, bietet dem Schwächeren keine gesicherte Grundlage für Kooperation.

50. Auch auf Märkten ist die Verfolgung eigener Interessen deshalb nicht unabhängig von Recht, Macht und den tatsächlichen Möglichkeiten der Beteiligten zu betrachten.

51. Smith weist bei Lohnverhandlungen darauf hin, dass Arbeitgeber sich leichter zusammenschließen und einen Konflikt länger durchstehen können als Arbeiter, die dringend Einkommen benötigen.

52. Seine Kritik an Monopolen und Absprachen zeigt zudem, dass Geschäftsleute ihren Vorteil auch dadurch suchen können, dass sie den Wettbewerb einschränken.

53. Der Nutzen, den ein Austausch beiden Seiten verspricht, hebt solche Unterschiede in ihrer Verhandlungsmacht nicht auf.

54. Die häufig mit Smith verbundene „unsichtbare Hand“ darf vor diesem Hintergrund nicht als allgemeines Versprechen verstanden werden, jeder private Vorteil führe notwendig zum Gemeinwohl.

55. Im „Wohlstand der Nationen“ verwendet er das Bild in einem bestimmten Zusammenhang, in dem die Entscheidung eines Kapitalbesitzers für heimische Anlagen gesellschaftliche Wirkungen entfaltet, die dieser nicht beabsichtigt hat.

56. Eine Erklärung solcher Folgen ersetzt weder die Untersuchung anderer Fälle noch das Urteil darüber, wer von einer wirtschaftlichen Ordnung profitiert.

57. Zu den öffentlichen Aufgaben gehören bei Smith die Sicherung des Rechts, die Verteidigung und Einrichtungen, deren gesellschaftlicher Nutzen ihre Finanzierung durch einzelne private Anbieter nicht hinreichend attraktiv macht.

58. Besondere Aufmerksamkeit verdient seine Forderung nach Bildung für jene Bevölkerung, deren tägliche Arbeit nur einen engen Kreis von Verrichtungen verlangt.

59. Wenn die Beschäftigung kaum Gelegenheit bietet, neue Schwierigkeiten zu lösen und eigenständig zu urteilen, können entsprechende Fähigkeiten verkümmern.

60. Staatlich unterstützter Unterricht, darunter grundlegendes Lesen, Schreiben und Rechnen, soll dieser Gefahr entgegenwirken und Menschen befähigen, über mehr als ihre unmittelbare Arbeitsaufgabe nachzudenken.

61. Der Mensch, der in der Stecknadelwerkstatt einen immer kleineren Ausschnitt der Herstellung beherrscht, erscheint damit zugleich als Mitglied eines Gemeinwesens, dessen Angelegenheiten Urteilskraft verlangen.

62. Diese Verbindung von wirtschaftlicher Spezialisierung und politischer Fähigkeit beschäftigt besonders Adam Ferguson, der in Edinburgh lehrte.

63. Sein 1767 erschienener „Versuch über die Geschichte der bürgerlichen Gesellschaft“ untersucht, wie menschliche Gemeinschaften ihre Lebensformen, Institutionen und Machtverhältnisse entwickeln.

64. Mit „bürgerlicher Gesellschaft“ ist hier das gesellschaftliche und politische Zusammenleben in seiner historischen Gestalt gemeint, nicht ausschließlich ein Bereich freiwilliger Vereinigungen außerhalb des Staates.

65. Ferguson betrachtet Menschen von Anfang an als gemeinschaftliche Wesen, deren Fähigkeiten sich im Umgang miteinander entfalten.

66. Deshalb hält er die Vorstellung isolierter Einzelner, die erst durch einen ursprünglichen Entschluss jede gesellschaftliche Verbindung hervorbringen, für eine unzureichende Grundlage geschichtlicher Erklärung.

67. Seine Untersuchung macht sichtbar, dass eine Institution aus menschlichem Handeln entstehen kann, ohne einem vorher entworfenen Gesamtplan zu entsprechen.

68. Menschen reagieren auf unmittelbare Bedürfnisse und Konflikte, wiederholen erfolgreiche Verhaltensweisen und hinterlassen Regeln, deren spätere Bedeutung sie noch nicht absehen können.

69. Zur Veranschaulichung lässt sich eine ausdrücklich hypothetische Handelsgemeinschaft denken, in der wiederholte Vereinbarungen allmählich feste Erwartungen und Verfahren zur Schlichtung von Streit erzeugen.

70. Jeder Beteiligte verfolgt dabei ein bestimmtes Anliegen, während aus dem Zusammenspiel eine dauerhaftere Ordnung hervorgeht, die niemand vollständig entworfen hat.

71. Unbeabsichtigte Folgen sind solche Wirkungen des Handelns, die über die Ziele der Handelnden hinausreichen oder ihnen sogar widersprechen können.

72. Dass eine Einrichtung auf diese Weise entsteht, macht sie weder von selbst gerecht noch jeder bewussten Veränderung unzugänglich.

73. Fergusons Gedanke begrenzt vielmehr die Vorstellung, gesellschaftliche Geschichte lasse sich als Umsetzung eines einzelnen Gesetzgebers oder eines lückenlos durchdachten Entwurfs verstehen.

74. Gerade die Einsicht in solche Entstehungsprozesse verschärft bei Ferguson die Frage, was Menschen im Verlauf gesellschaftlicher Entwicklung aus ihren eigenen Fähigkeiten machen.

75. Fortschritte des Gewerbes und des Handels können den Wohlstand erhöhen, während die Aufteilung der Tätigkeiten den Einzelnen auf eine eng umrissene Funktion festlegt.

76. Für die Herstellung von Waren mag diese Trennung vorteilhaft sein, doch die politische Verantwortung eines Bürgers lässt sich nach seiner Auffassung nicht ebenso folgenlos an andere abgeben.

77. Bürgertugend bezeichnet dabei die Bereitschaft und Fähigkeit, sich für das Gemeinwesen einzusetzen, eigene Interessen zu begrenzen und gemeinsame Freiheit gegen Machtmissbrauch zu behaupten.

78. Wer öffentliche Angelegenheiten dauerhaft anderen überlässt, verliert nicht nur Einfluss, sondern auch die Übung im selbstständigen politischen Handeln.

79. Die Gefahr wächst, wenn Menschen ihre gesamte Aufmerksamkeit auf Erwerb und privaten Komfort richten und Freiheit wie eine Leistung behandeln, die ihnen fremde Spezialisten zuverlässig liefern werden.

80. Wohlstand kann auf diese Weise mit politischer Passivität zusammengehen, obwohl er zugleich materielle Möglichkeiten eröffnet, die eine aktive Bürgerschaft nutzen könnte.

81. Fergusons Sorge um gemeinsame Selbstbehauptung schließt auch die Verteidigung eines Gemeinwesens ein, deren vollständige Absonderung vom Bürgerleben er kritisch betrachtet.

82. Darin wirken antike Vorstellungen politischer Freiheit fort, die Mut, öffentliche Tätigkeit und die Bereitschaft zur Verteidigung miteinander verbinden.

83. Sein Ideal darf deshalb nicht ohne Weiteres mit heutiger demokratischer Beteiligung gleichgesetzt werden, deren Formen und Zugangsbedingungen anders bestimmt sind.

84. Ebenso wenig verlangt seine Kritik, Handel abzuschaffen oder alle Menschen zu einer ungeteilten Lebensweise zurückzuführen.

85. Entscheidend ist, welche Fähigkeiten eine Gesellschaft fördert und welche sie durch ihre Einrichtungen und Gewohnheiten ungenutzt lässt.

86. Wo selbstständiges Urteil und öffentliche Verantwortung schwinden, kann ein wirtschaftlich erfolgreiches Gemeinwesen seine Freiheit gefährden, ohne diesen Verlust sofort an seiner Güterversorgung zu bemerken.

87. Auch die geschichtliche Vergleichsmethode dieser Denker besitzt Grenzen, die zu ihrer Erklärung dazugehören.

88. Schottische Gesellschaftstheorien ordneten unterschiedliche Lebensformen häufig nach vorherrschenden Erwerbsweisen, etwa Jagd, Viehhaltung, Landwirtschaft und Handel.

89. Solche Entwicklungsmodelle erlaubten es, Beziehungen zwischen Versorgung, Eigentum und politischer Ordnung systematisch zu untersuchen.

90. Sie konnten jedoch europäische Verhältnisse zum Maßstab machen und gleichzeitig existierende Gesellschaften so betrachten, als verkörperten sie frühere Zustände einer einzigen Menschheitsgeschichte.

91. Gerade im Umfeld imperialer Expansion bestand die Gefahr, aus Verschiedenheit eine Rangordnung abzuleiten, die Herrschaft über andere Völker plausibel erscheinen ließ.

92. Fergusons Anerkennung von Mut und Gemeinschaftssinn bei nichtkommerziellen Gesellschaften durchkreuzt zwar eine einfache Gleichsetzung von Reichtum und menschlicher Überlegenheit, beseitigt aber nicht sämtliche Voraussetzungen dieser zeitgebundenen Vergleiche.

93. Smith und Ferguson eröffnen somit verschiedene Zugänge zu einer gemeinsamen Schwierigkeit: Gesellschaftliche Zusammenarbeit kann wachsen, während die Menschen, die sie tragen, in einzelnen Hinsichten an Selbstständigkeit verlieren.

94. Smith untersucht genauer, wie der Austausch fremde Interessen verbindet, wie moralische Selbstprüfung möglich wird und welche öffentlichen Vorkehrungen wirtschaftliche Fehlentwicklungen begrenzen sollen.

95. Ferguson lenkt stärker auf jene gemeinschaftlichen Tätigkeiten, durch deren Ausübung Menschen ihre politische Freiheit erhalten.

96. Beide nehmen Fähigkeiten ernst, die sich nur entwickeln, wenn die Lebensordnung ihnen Gelegenheit zur Betätigung gibt.

97. Damit berühren sie auch Rousseaus Sorge um Abhängigkeit, ohne dessen Gesellschaftskritik oder seine Antworten einfach zu übernehmen.

98. Der Fortschritt der Versorgung beantwortet für sich genommen noch nicht die Frage, wie gerecht Beziehungen sind und wie urteilsfähig ihre Teilnehmer bleiben.

99. Wer zur Stecknadelwerkstatt zurückkehrt, sieht deshalb neben der gelungenen Abstimmung der Handgriffe auch die Aufgabe, das Leben ihrer Arbeiter über diese Handgriffe hinaus zu ermöglichen.

100. Eine Gesellschaft kann die Herstellung einer Nadel immer weiter aufteilen; die Verantwortung für die Bedingungen menschlicher Selbstständigkeit lässt sich dabei nicht zum entbehrlichen Rest erklären.