15.6.3 Hans Jonas: Technika, sebezhetőség és felelősség a jövőért – Hans Jonas: Technik, Verletzlichkeit und Verantwortung für die Zukunft

1. Képzeljünk el egy olyan anyagot, amely jelentős hasznot hoz a mai társadalomnak, de kibocsátása után évszázadokig megmarad a környezetben, és terhet jelenthet azoknak az embereknek, akik sem a gyártását nem hagyták jóvá, sem részesültek az előnyeiből.

2. Az, hogy létezik-e valóban ilyen anyag, és mekkora lenne az általa okozott kár, nem döntő jelentőségű ebben a gondolatkísérletben, mert az elsősorban egy időbeli aszimmetriát tár fel.

3. A jelen cselekvői rendelkeznek tudással, hatalommal és döntési lehetőségekkel, míg a jövő érintettjei sem ellentmondhatnak, sem feltételeket nem tudnak kialkudni.

4. Távollétük politikailag gyengíti érdekeiket, de nem zárja ki annak a lehetőségét, hogy a mai döntések mélyrehatóan befolyásolják életvilágukat.

5. Éppen azért, mert a később élőknek még nincs hangjuk, felmerül a kérdés, hogy létezhet-e felelősség kölcsönösség nélkül is.

6. Általában a felelősségről úgy gondolkodunk, hogy valaki egy átlátható cselekedetért felel felismerhető embertársai előtt.

7. A feltételezett esetben azonban a cselekvés és a következmény közötti megszokott összefüggés felbomlik, mert a haszon és a teher különböző időpontokra és személycsoportokra oszlik el.

8. Ehhez hozzátartozik, hogy az érintettek sem biztosan előre nem tudják jelezni a jövőbeli kárt, sem annak bekövetkezése után feltétlenül nem tudják azt helyrehozni.

9. A bizonytalanság így nem ok arra, hogy minden aggodalmat elutasítsunk, hanem maga is a felelősségteljes ítélkezés egyik feltétele.

10. Ebből az időbeli eltérésből kiindulva Hans Jonas olyan etikát dolgozott ki, amelynek kiindulópontja nem az emberi szándékok gyengesége, hanem az emberi hatalom rendkívül megnövekedett hatótávolsága.

11. Jonas, aki 1903-ban Mönchengladbachban született, filozófiát és zsidó tanulmányokat folytatott többek között Edmund Husserl és Martin Heidegger tanítványaként, majd 1928-ban Marburgban szerezte meg doktori címét a gnoszticizmusról írt disszertációjával.

12. Zsidóként 1933-ban elhagyta Németországot, először Angliában, majd Palesztinában élt, mielőtt a háború után Kanadán keresztül az Egyesült Államokba került.

13. 1955-től 1976-ig a New York-i New School for Social Research-en tanított, egy olyan felsőoktatási intézményben, amely számos, Európából elüldözött tudósnak nyújtott új tevékenységi teret.

14. Az üldöztetés, a háború és édesanyja meggyilkolása a holokauszt során mind része volt élettapasztalatainak, ám későbbi technikaetikája sem redukálható ezekre a tapasztalatokra, sem pedig érthető meg teljes mértékben azok nélkül.

15. Filozófiája egy olyan háború utáni világban alakult ki, amelyben a nukleáris fegyverek, az ökológiai összefüggésekbe való ipari beavatkozások és a biológiai manipuláció új lehetőségei eltoltták a technikailag megvalósítható határait.

16. Az 1979-ben megjelent A felelősség elve című könyv ezért az „Egy technológiai civilizáció etikájának kísérlete” alcímet viseli.

17. Jonas nem akart benne jó szándékú figyelmeztetések gyűjteményét bemutatni egyes eszközökkel kapcsolatban, hanem azt akarta megmutatni, hogy miért igényel a cselekvés megváltozott formája új etikai kategóriákat.

18. A technika számára nem az emberiség történelmének késői mellékszála volt, hiszen az emberek mindig is eszközökkel és ismeretekkel alakították át környezetüket.

19. Sokkal inkább újdonságnak tűnt számára a tudományos ismeretek, a gazdasági dinamika és a kollektíven szervezett cselekvési erő összekapcsolódása, amelynek hatásai elérhetik az egész bolygót és a távoli jövőt is.

20. Jonas szerint ott, ahol a cselekvési képesség nagyságrendje megváltozik, a kötelesség horizontjának is bővülnie kell.

21. Számos hagyományos etikai rendszer elsősorban az emberi cselekvés közvetlen környezetére irányította figyelmét, vagyis a cselekvő szándékára, a felismerhető cselekedetre és a jelenlegi embertársaink jólétére.

22. Egy hazugságnak, egy lopásnak vagy egy megszegett ígéretnek általában van egy meghatározható elkövetője, egy érintettje és egy időben korlátozott összefüggése.

23. Az ilyen kötelességek a modern technika feltételei között semmiképpen sem veszítenek érvényességükből.

24. Ugyanakkor nem elegendőek, ha számtalan mindennapi cselekvés, intézményi rutin és technikai rendszer együttesen olyan következményeket eredményez, amelyek egyetlen pillanathoz és egyetlen személyhez sem köthetők.

25. A modern cselekvési képesség ebben az értelemben kumulatív, mert sok, önmagában véve korlátozott beavatkozás hosszú időtartam alatt fokozódhat.

26. Térben kiterjedt, mert az anyagáramok, az energiatermelés, a termelés és a technikai infrastruktúrák nem állnak meg a politikai határoknál.

27. Időben kiterjedt, mert bizonyos változások hosszabb ideig fennmaradhatnak, mint azok az intézmények és generációk, amelyek kiváltották őket.

28. És visszafordíthatatlan is lehet, ha a tönkretett életkörülményeket nem lehet helyreállítani, vagy csak olyan időtávon belül, amely az emberi tervezés szempontjából minden gyakorlati jelentőségét elveszíti.

29. Jonas ezért nem egyszerűen több felelősségről beszél abban az értelemben, hogy több ismerős kötelességünk lenne.

30. A felelősség minősége megváltozik, mert most már az emberi élet folytonossága és maga a világ lakhatósága is a cselekvés lehetséges tárgyává vált.

31. Ezzel együtt a tudás erkölcsi jelentősége is megváltozik.

32. Aki közvetlen cselekvést tervez, gyakran tapasztalatból fel tudja mérni, mely következmények valószínűek, és hogyan lehetne kijavítani egy hibát.

33. Az újszerű, nagyméretű technológiák esetében viszont éppen azok a hosszú tapasztalati sorozatok hiányoznak, amelyekre egy biztos előrejelzéshez támaszkodni kellene.

34. A szakértelem ezért néha gyorsabban növekszik, mint a mellékhatásokról szóló ismeret, és a beavatkozási képesség felülmúlja a megbízható ellenőrzés képességét.

35. Jonas számára ez a rés nem felhatalmazás a jövővel való kísérletezésre, hanem ok arra, hogy komolyan vegye az óvatosság terhét.

36. Új etikai elvei elsősorban azt a felfogást cáfolják, miszerint csak a jelenben létező és kölcsönösen cselekvőképes személyek rendelkezhetnek erkölcsi igényekkel.

37. A jövőbeli emberek nem ígérhetnek nekünk semmit, nem jutalmazhatnak vagy büntethetnek minket, és ma még nem érvényesíthetik maguk a jogaikat.

38. Mindazonáltal olyan világban fognak élni, amelynek természeti és technikai feltételeit mi egy bizonyos állapotban adjuk át nekik.

39. Jonas ebből azt a következtetést vonja le, hogy a valódi emberi élet lehetőségét a jövőben is meg kell őrizni.

40. Felelősségi imperatívuma lényegében azt követeli meg, hogy úgy cselekedjünk, hogy saját cselekedeteink következményei összeegyeztethetők maradjanak az ilyen élet folytonosságával a Földön.

41. Ez az imperatívum nem írja elő a jövőbeli emberek számára, hogy milyen szakmákat, életmódokat vagy politikai meggyőződéseket válasszanak.

42. Inkább azt a célt szolgálja, hogy nyitva tartsa azt a horizontot, amelyen belül egyáltalán megvizsgálhatják saját lehetőségeiket, és kialakíthatják közös világukat.

43. A jövő iránti felelősség tehát nem a jelen uralmát jelenti a holnap felett, hanem önkorlátozást a holnap visszavonhatatlan rögzítésének kísértése ellen.

44. A ma élő többség puszta beleegyezése ehhez nem elegendő, mert senki sem rendelkezhet a távollévők alapvető életkörülményeiről úgy, mintha azok kizárólag a jelen tulajdonát képeznék.

45. Ugyanakkor túl egyszerű lenne, ha minden elképzelhető kockázatot meg akarnánk kímélni a jövőbeli emberektől.

46. Az élet és a politikai cselekvés soha nem kockázatmentes, és egy technológia mellőzése is az egészséget, a jólétet vagy a védelmi lehetőségeket jelentheti.

47. Jonas ezért nem a veszély teljes kiküszöbölését követeli, hanem a figyelem új rangsorolását, amint a károk nagyon nagyok, tartósak és esetleg visszafordíthatatlanok lennének.

48. Minél messzebb hat egy cselekvés, és minél kevésbé lehet azt később kijavítani, annál kevésbé tekinthető elegendő indoknak a rövid távú haszon reménye.

49. Az elővigyázatosság ebben az összefüggésben azt a kötelességet jelenti, hogy a döntés meghozatala előtt meg kell vizsgálni a lehetséges súlyos következményeket, és nem szabad a bizonytalanságot kényelmes várakozások kedvéért elrejteni.

50. Ez továbbra is a korlátozott ismeretek alapján történő ítélkezés módszere marad, és nem keverhető össze azzal az állítással, hogy a legrosszabb forgatókönyv biztosan bekövetkezik.

51. Ezen a ponton Jonas bevezeti a félelem heurisztikáját, ahol a heurisztika egy keresési és megismerési eszköz, nem pedig tévedhetetlen bizonyítási szabály.

52. Az emberek gyakran világosabban felismerik, mit akarnak megóvni, ha szem előtt tartják annak lehetséges károsodását.

53. A lakható környezet elvesztése például láthatóvá teheti azoknak a mindennapi, magától értetődő dolgoknak az értékét, amelyeket stabil körülmények között alig érzékelünk erkölcsi értékekként.

54. A félelemnek ebben az összefüggésben azt a feladatot kell betöltenie, hogy mozgósítsa a képzelőerőt egy olyan haladási narratívával szemben, amely kizárólag a technikailag sikeres beavatkozások kívánt eredményeit veszi figyelembe.

55. Nem a kutatást és az ítélőképességet hivatott helyettesíteni, hanem a figyelmet azokra a veszélyekre irányítani, amelyeket időbeli távolságuk, képtelenségük vagy politikai kényelmetlenségük miatt könnyen elnyomnak.

56. Ezért a félelem heurisztikája nem azonos a pánikkal.

57. A pánik beszűkíti az észlelést és azonnali reakcióra késztet, míg Jonas a hosszú távú lehetőségek előrelátó vizsgálatát követeli.

58. A félelem érzése sem teszi valósággá a jóslatot, hiszen a riasztó képek is alaptalanok, szándékosan eltúlzottak vagy politikailag visszaélésszerűen felhasználhatók lehetnek.

59. Egy felelősségteljes figyelmeztetésnek nyilvánosságra kell hoznia, milyen feltételezéseken alapul, mely valószínűségek ismertek, és milyen bizonytalanságok maradnak fenn.

60. Jonas mindazonáltal nagyobb súlyt fektet a kedvezőtlen előrejelzésekre, ha egy lehetséges kár tönkretenné a jövőbeli cselekvés alapjait, és kizárná a későbbi kompenzációt.

61. Ez az aszimmetrikus súlyozás abból a gondolatból fakad, hogy egy korlátozott, elmaradt előny inkább elfogadható lehet, mint az alapvető életlehetőségek visszavonhatatlan elvesztése.

62. Ez különösen meggyőző, ha egy döntés nem csupán egyes javakat oszt el, hanem egész generációk létfeltételeit kockáztatja.

63. Ha azonban minden negatív lehetőség elsőbbséget kapna a valószínűség és az ellenérték figyelembevétele nélkül, az elővigyázatosság a cselekvés általános megakadályozásává válna.

64. Jonas tudta, hogy egy figyelmeztető szabály önmagában még nem magyarázza meg, miért kell egyáltalán védeni az emberi életet és az élő természetet.

65. Ezért ötvözte a technikaetikát filozófiai biológiájával, amelyet 1966-ban először angol nyelven, The Phenomenon of Life címmel tett közzé, és amelynek általa saját maga által lefordított és kibővített német változata később Das Prinzip Leben címmel jelent meg.

66. Ebben az élőlények nem pusztán anyaghalmazként jelennek meg, hanem szervezett egységekként, amelyek környezetükkel való folyamatos kölcsönhatásban tartják fenn magukat.

67. Jonas számára már az anyagcsere is a függőség és az önállóság sajátos összekapcsolódását mutatja, hiszen egy organizmus csak úgy maradhat ugyanaz, ha anyagi alkotóelemeit folyamatosan cseréli.

68. Az élet ezért sebezhető, mert feltételekre szorul, és egyúttal aktív is, mert fennmaradására irányul.

69. Ebben a célorientáltságban Jonas a természet alapvető értékkapcsolatát látta.

70. Ahol az élet megerősíti önmagát, ott fennmaradása – véleménye szerint – nem kezelhető értéksemleges tényként, amely felett az emberi hatalom tetszése szerint rendelkezhetne.

71. Az ember ennek az élő természetnek a része, azonban a tudás és a technika révén különleges képességgel rendelkezik arra, hogy annak feltételeit szándékosan és nagy léptékben megváltoztassa.

72. A megnövekedett hatalomból ezért megnövekedett kötelesség fakad annak gondozására, ami ennek a hatalomnak ki van szolgáltatva.

73. Jonas így próbálja a „kell”-t a „van”-ban megalapozni, és az élet megőrzésének kötelességét megóvni a puszta szubjektív preferenciák változásától.

74. Pontosan ez az átmenet az élet megfigyelhető önfenntartásától egy erkölcsileg kötelező érvényű érték felé jelenti érvelésének metafizikailag legigényesebb és legvitatottabb részét.

75. A kritikusok azzal érvelhetnek, hogy abból a tényből, hogy az organizmusok fennmaradnak, még nem következik, hogy az embereknek erkölcsileg elő kell mozdítaniuk azok fennmaradását.

76. Jonas a szülők és egy segítségre szoruló gyermek közötti kapcsolatban talál egy szemléletesebb hidat a felelősség felé.

77. A gyermek sem szerződéses megállapodás útján, sem egyenértékű ellenszolgáltatás révén nem érdemelheti ki gondoskodását, és mégis szükségletei közvetlen igényt támasztanak azok felé, akiknek hatalmában áll a jóléte.

78. A felelősség itt a hatalommal rendelkező és a kiszolgáltatott közötti aszimmetrikus kapcsolatból fakad, nem pedig egyenlők közötti cseréből.

79. Ez a modell segít megérteni, miért lehetnek jövőbeli embereknek is igényeik velünk szemben, annak ellenére, hogy a generációk között nincs kölcsönösség.

80. Ezenkívül azt is megmutatja, hogy a hatalom nem csupán cselekvési szabadságot jelent, hanem kötelezettséget is teremt a saját képességeink következményeivel szemben.

81. A szülői modellt azonban nem szabad szó szerint átvinni a politikára.

82. A felnőtt polgárok nem egy mindentudó kormány gyermekei, és egy politikai vezetés nem mentesülhet a nyilvános igazolás alól pusztán egy távoli jövő állítólagos védelmére hivatkozva.

83. A beleszólás nélküli gondoskodás paternalizmusba fordulhat át, vagyis olyan gyámkodássá, amely az emberek állítólagos jólétére hivatkozva megtagadja tőlük a saját ítélőképességet.

84. Ami a későbbi szabadság védelmeként kezdődik, így gyengítheti a ma élők szabadságát, és a döntéseket egy önjelölt, szakértőnek tartott kisebbségre bízhatja.

85. Ez a veszély nem válik alaptalanná Jonas demokratikus politika rövid távú jellegével szembeni szkepticizmusa miatt, hanem éppen különösen sürgetővé válik.

86. A választási ciklusok, a gazdasági verseny nyomása és a jelenlegi érdekek valóban a közérdekű döntések perifériájára szoríthatják a hosszú távú terheket.

87. Ebből azonban nem következik, hogy az autoriter uralom megbízhatóbban ítélne a jövőről, hiszen az is elnyomhatja a tudást, elrejtheti a hibákat és figyelmen kívül hagyhatja a lakosság szükségleteit.

88. A jövő védelméhez ezért olyan intézményekre van szükség, amelyek átláthatóvá teszik a tudományos bizonytalanságot, teret engednek az ellentmondó véleményeknek, és felelősségre vonják a hatalmas szereplőket.

89. A demokratikus eljárások nem oldják meg automatikusan a nem képviselt generációk problémáját, de nyilvánosan ellenőrizhetővé tehetik az indokokat, és felülvizsgálhatják a döntéseket, amíg a felülvizsgálat még lehetséges.

90. Az elővigyázatosság etikájának emellett figyelembe kell vennie a jelenlegi emberek sebezhetőségét is, akik számára az új technológia nem csupán veszélyt jelenthet, hanem táplálékot, orvosi segítséget, energiát vagy védelmet is.

91. Aki a jövő nevében minden változást megakadályoz, az megörökítheti a jelenlegi nélkülözést, és az önkorlátozás költségeit éppen azokra háríthatja, akik a legkevésbé járultak hozzá a hosszú távú károkhoz.

92. Ezzel szemben a jelenlegi szükség nem indokol minden technológiát, amennyiben annak előnyei egyenlőtlenül oszlanak el, és tartós terhei másokra hárulnak.

93. A felelősségteljes ítélkezésnek ezért együttesen kell vizsgálnia a kár mértékét, valószínűségét, visszafordíthatóságát, az előnyök és hátrányok eloszlását, valamint a rendelkezésre álló alternatívákat.

94. További nehézséget jelent az úgynevezett nem-azonossági probléma, mivel a messzemenő döntések befolyásolhatják, hogy a jövőben egyáltalán mely emberek születnek meg.

95. Egyes későbbi generációk tagjai ezért nem állíthatják egyszerűen, hogy egy másik politika személyesen jobb életet biztosított volna számukra, hiszen az adott politika mellett esetleg más személyek jöttek volna létre.

96. Mindazonáltal továbbra is érvényes az az ésszerű követelés, hogy ne hozzunk létre olyan jövőt, amelyben az embereknek elkerülhető módon olyan körülmények között kell élniük, amelyek megsemmisítik az alapvető kibontakozási lehetőségeket.

97. Jonas gondolkodásának tartós ereje nem egy minden technikai döntésre alkalmazható kész képletben rejlik, hanem abban a felismerésben, hogy az erkölcsi hatókörnek az ok-okozati hatókörrel együtt kell bővülnie.

98. Technikai etikája arra kényszerít, hogy a térben távoli, időben későbbi és politikailag hangtalan érintetteket már a jelenben is a felelősségi összefüggés részeként kezeljük.

99. Metafizikai alapozása, a kedvezőtlen prognózisok előnyben részesítése és politikai következményei vitathatók anélkül, hogy ezáltal az alapvető probléma eltűnne.

100. Minél mélyebben avatkozik be az emberi hatalom a jövőbeli élet sebezhető körülményeibe, annál kevésbé hivatkozhat arra, hogy a jövő még nem szólhatott bele a döntésbe.

1. Man stelle sich einen Stoff vor, der einer gegenwärtigen Gesellschaft beträchtlichen Nutzen bringt, nach seiner Freisetzung jedoch über Jahrhunderte in der Umwelt verbleibt und Menschen belasten kann, die weder seiner Herstellung zugestimmt noch an seinen Vorteilen teilgehabt haben.

2. Ob ein solcher Stoff tatsächlich existiert und wie groß sein Schaden wäre, ist für dieses Gedankenexperiment nicht entscheidend, denn es macht zunächst eine zeitliche Asymmetrie sichtbar.

3. Die Handelnden der Gegenwart verfügen über Wissen, Macht und Entscheidungsmöglichkeiten, während die Betroffenen der Zukunft weder widersprechen noch Bedingungen aushandeln können.

4. Ihre Abwesenheit schwächt ihre Interessen politisch, beseitigt aber nicht die Möglichkeit, dass heutige Entscheidungen ihre Lebenswelt tiefgreifend prägen.

5. Gerade weil die später Lebenden noch keine Stimme haben, stellt sich die Frage, ob Verantwortung auch ohne Gegenseitigkeit bestehen kann.

6. Gewöhnlich denken wir bei Verantwortung an jemanden, der für eine überschaubare Tat gegenüber erkennbaren Mitmenschen einsteht.

7. In dem gedachten Fall zerfällt jedoch die vertraute Nachbarschaft von Handlung und Folge, weil Nutzen und Last auf verschiedene Zeiten und Personengruppen verteilt sind.

8. Hinzu kommt, dass die Beteiligten den künftigen Schaden weder sicher vorhersagen noch nach seinem Eintreten unbedingt wiedergutmachen können.

9. Ungewissheit wird damit nicht zum Grund, jede Sorge abzuweisen, sondern selbst zu einer Bedingung verantwortlichen Urteilens.

10. Aus diesem Zeitgefälle entwickelte Hans Jonas eine Ethik, deren Ausgangspunkt nicht die Schwäche menschlicher Absichten, sondern die außerordentlich gewachsene Reichweite menschlicher Macht ist.

11. Jonas, 1903 in Mönchengladbach geboren, studierte Philosophie und jüdische Studien unter anderem bei Edmund Husserl und Martin Heidegger und promovierte 1928 in Marburg mit einer Arbeit zur Gnosis.

12. Als Jude verließ er Deutschland 1933, lebte zunächst in England und dann in Palästina, bevor er nach dem Krieg über Kanada in die Vereinigten Staaten gelangte.

13. Von 1955 bis 1976 lehrte er an der New School for Social Research in New York, einer Hochschule, die zahlreichen aus Europa vertriebenen Wissenschaftlern eine neue Wirkungsstätte geboten hatte.

14. Verfolgung, Krieg und die Ermordung seiner Mutter im Holocaust gehörten zu seinen Lebenserfahrungen, doch seine spätere Technikethik lässt sich weder auf diese Erfahrungen reduzieren noch ohne sie vollständig verstehen.

15. Sie entstand in einer Nachkriegswelt, in der nukleare Waffen, industrielle Eingriffe in ökologische Zusammenhänge und neue Möglichkeiten biologischer Manipulation die Grenzen des technisch Machbaren verschoben hatten.

16. Das 1979 erschienene Buch Das Prinzip Verantwortung trägt deshalb den Untertitel Versuch einer Ethik für die technologische Zivilisation.

17. Jonas wollte darin keine Sammlung wohlmeinender Warnungen vor einzelnen Geräten vorlegen, sondern zeigen, weshalb eine veränderte Form des Handelns neue ethische Kategorien verlangt.

18. Technik war für ihn kein spätes Anhängsel der Menschheitsgeschichte, denn Menschen haben ihre Umwelt immer mit Werkzeugen und Kenntnissen umgestaltet.

19. Neu erschien ihm vielmehr die Verbindung von wissenschaftlicher Erkenntnis, wirtschaftlicher Dynamik und kollektiv organisierter Handlungsmacht, deren Wirkungen den ganzen Planeten und eine ferne Zukunft erreichen können.

20. Wo sich die Größenordnung des Könnens ändert, muss sich nach Jonas auch der Horizont des Sollens erweitern.

21. Viele überlieferte Ethiken richteten ihren Blick vor allem auf den Nahbereich menschlichen Handelns, also auf die Absicht des Handelnden, die erkennbare Tat und das Wohl gegenwärtiger Mitmenschen.

22. Eine Lüge, ein Diebstahl oder ein gebrochenes Versprechen besitzt gewöhnlich einen bestimmbaren Urheber, einen Betroffenen und einen zeitlich begrenzten Zusammenhang.

23. Solche Pflichten verlieren unter den Bedingungen moderner Technik keineswegs ihre Gültigkeit.

24. Sie genügen jedoch nicht, wenn unzählige alltägliche Handlungen, institutionelle Routinen und technische Systeme zusammen Folgen erzeugen, die keinem einzelnen Augenblick und keiner einzelnen Person zugerechnet werden können.

25. Moderne Handlungsmacht ist in diesem Sinne kumulativ, weil viele für sich begrenzte Eingriffe sich über lange Zeiträume verstärken können.

26. Sie ist räumlich weitreichend, weil Stoffströme, Energiegewinnung, Produktion und technische Infrastrukturen nicht an politischen Grenzen haltmachen.

27. Sie ist zeitlich ausgedehnt, weil bestimmte Veränderungen länger fortbestehen können als die Institutionen und Generationen, die sie ausgelöst haben.

28. Und sie kann irreversibel sein, wenn zerstörte Lebensbedingungen nicht oder nur in Zeiträumen wiederhergestellt werden können, die für menschliche Planung jede praktische Bedeutung verlieren.

29. Jonas spricht deshalb nicht einfach von mehr Verantwortung im Sinne einer größeren Menge vertrauter Pflichten.

30. Die Qualität der Verantwortung verändert sich, weil nun die Fortdauer menschlichen Lebens und die Bewohnbarkeit der Welt selbst zu möglichen Gegenständen des Handelns geworden sind.

31. Damit verschiebt sich auch die moralische Bedeutung des Wissens.

32. Wer eine unmittelbare Handlung plant, kann häufig aus Erfahrung abschätzen, welche Folgen wahrscheinlich sind und wie ein Fehler korrigiert werden könnte.

33. Bei neuartigen Großtechniken fehlen dagegen gerade jene langen Erfahrungsreihen, auf die man sich für eine sichere Prognose stützen müsste.

34. Das Können wächst daher mitunter schneller als das Wissen um seine Nebenfolgen, und die Fähigkeit zum Eingriff überholt die Fähigkeit zur verlässlichen Kontrolle.

35. Für Jonas ist diese Lücke kein Freibrief zum Experiment mit der Zukunft, sondern ein Grund, die Last der Vorsicht ernster zu nehmen.

36. Seine neue Ethik richtet sich zunächst gegen die Vorstellung, nur gegenwärtig anwesende und wechselseitig handlungsfähige Personen könnten moralische Ansprüche besitzen.

37. Zukünftige Menschen können uns nichts versprechen, sie können uns nicht belohnen oder bestrafen, und sie können ihre Rechte heute nicht selbst einklagen.

38. Dennoch werden sie in einer Welt leben, deren natürliche und technische Voraussetzungen wir ihnen in einem gewissen Zustand übergeben.

39. Jonas folgert daraus, dass die Möglichkeit echten menschlichen Lebens auch künftig erhalten bleiben soll.

40. Sein Verantwortungsimperativ verlangt sinngemäß, so zu handeln, dass die Folgen des eigenen Tuns mit der Fortdauer solchen Lebens auf der Erde vereinbar bleiben.

41. Dieser Imperativ schreibt späteren Menschen nicht vor, welche Berufe, Lebensformen oder politischen Überzeugungen sie wählen sollen.

42. Er soll vielmehr den Horizont offenhalten, innerhalb dessen sie überhaupt eigene Möglichkeiten prüfen und eine gemeinsame Welt gestalten können.

43. Zukunftsverantwortung bedeutet dann keine Herrschaft der Gegenwart über das Morgen, sondern eine Selbstbegrenzung gegen die Versuchung, das Morgen unwiderruflich festzulegen.

44. Die bloße Zustimmung heute lebender Mehrheiten reicht dafür nicht aus, weil niemand über die elementaren Lebensbedingungen Abwesender verfügen kann, als wären sie ausschließlich gegenwärtiges Eigentum.

45. Zugleich wäre es zu einfach, künftigen Menschen jedes denkbare Risiko ersparen zu wollen.

46. Leben und politisches Handeln sind niemals risikolos, und auch der Verzicht auf eine Technik kann Gesundheit, Wohlstand oder Schutzmöglichkeiten kosten.

47. Jonas fordert daher nicht die vollständige Ausschaltung von Gefahr, sondern eine neue Rangordnung der Aufmerksamkeit, sobald Schäden sehr groß, dauerhaft und möglicherweise unumkehrbar wären.

48. Je weiter eine Wirkung reicht und je weniger sie später berichtigt werden kann, desto weniger darf eine kurzfristige Vorteilserwartung als ausreichende Rechtfertigung gelten.

49. Vorsorge bezeichnet in diesem Zusammenhang die Pflicht, mögliche schwere Folgen vor der Entscheidung zu untersuchen und Unsicherheit nicht zugunsten bequemer Erwartungen zu verdecken.

50. Sie bleibt ein Verfahren des Urteilens unter begrenztem Wissen und darf nicht mit der Behauptung verwechselt werden, das schlimmste Szenario werde sicher eintreten.

51. An dieser Stelle führt Jonas die Heuristik der Furcht ein, wobei eine Heuristik ein Such- und Erkenntnismittel, keine unfehlbare Beweisregel ist.

52. Menschen erkennen oft deutlicher, was sie schützen wollen, wenn sie sich dessen mögliche Beschädigung vor Augen führen.

53. Der Verlust einer bewohnbaren Umwelt kann etwa den Wert jener alltäglichen Selbstverständlichkeiten sichtbar machen, die in Zeiten stabiler Bedingungen kaum als moralische Güter wahrgenommen werden.

54. Furcht soll dabei die Vorstellungskraft gegen eine Fortschrittserzählung mobilisieren, die nur erwünschte Ergebnisse technisch gelungener Eingriffe betrachtet.

55. Sie soll Forschung und Urteil nicht ersetzen, sondern den Blick auf Gefahren lenken, die wegen ihrer zeitlichen Ferne, ihrer Unanschaulichkeit oder ihrer politischen Unbequemlichkeit leicht verdrängt werden.

56. Deshalb ist die Heuristik der Furcht etwas anderes als Panik.

57. Panik verengt die Wahrnehmung und drängt zur sofortigen Reaktion, während Jonas eine vorausschauende Prüfung langfristiger Möglichkeiten verlangt.

58. Ebenso wenig macht das Gefühl der Angst eine Prognose wahr, denn auch erschreckende Bilder können schlecht begründet, absichtlich übertrieben oder politisch missbraucht sein.

59. Eine verantwortliche Warnung muss offenlegen, auf welchen Annahmen sie beruht, welche Wahrscheinlichkeiten bekannt sind und welche Unsicherheiten fortbestehen.

60. Jonas gewichtet ungünstige Prognosen dennoch stärker, wenn ein möglicher Schaden die Grundlagen künftigen Handelns vernichten würde und ein späterer Ausgleich ausgeschlossen wäre.

61. Diese asymmetrische Gewichtung folgt dem Gedanken, dass ein begrenzter entgangener Vorteil eher hinnehmbar sein kann als ein unwiderruflicher Verlust elementarer Lebensmöglichkeiten.

62. Sie ist besonders plausibel, wenn eine Entscheidung nicht nur einzelne Güter verteilt, sondern die Existenzbedingungen ganzer Generationen aufs Spiel setzt.

63. Sobald jede negative Möglichkeit ohne Rücksicht auf Wahrscheinlichkeit und Gegenkosten Vorrang erhielte, würde aus Vorsorge allerdings eine allgemeine Blockade des Handelns.

64. Jonas wusste, dass eine Warnregel allein noch nicht erklärt, warum menschliches Leben und lebendige Natur überhaupt geschützt werden sollen.

65. Deshalb verband er die Technikethik mit seiner philosophischen Biologie, die er 1966 zunächst auf Englisch in The Phenomenon of Life geschlossen vorlegte und deren von ihm selbst übertragene und erweiterte deutsche Fassung später unter dem Titel Das Prinzip Leben erschien.

66. Lebewesen erscheinen darin nicht als bloße Ansammlungen von Stoff, sondern als organisierte Einheiten, die sich in einem fortwährenden Austausch mit ihrer Umwelt erhalten.

67. Schon der Stoffwechsel zeigt für Jonas eine eigentümliche Verbindung von Abhängigkeit und Selbstständigkeit, denn ein Organismus bleibt nur derselbe, indem er seine materiellen Bestandteile beständig austauscht.

68. Leben ist daher verletzlich, weil es Bedingungen benötigt, und zugleich tätig, weil es auf seine Erhaltung ausgerichtet ist.

69. In dieser Zielgerichtetheit glaubte Jonas einen elementaren Wertbezug der Natur zu erkennen.

70. Wo Leben sich selbst bejaht, sollte sein Fortbestand nach seiner Auffassung nicht als wertneutrale Tatsache behandelt werden, über die menschliche Macht beliebig verfügen dürfte.

71. Der Mensch ist Teil dieser lebendigen Natur, besitzt jedoch durch Wissen und Technik eine besondere Fähigkeit, ihre Bedingungen absichtlich und in großem Maßstab zu verändern.

72. Aus gesteigerter Macht erwächst deshalb eine gesteigerte Pflicht zur Fürsorge für das, was dieser Macht ausgeliefert ist.

73. Jonas versucht auf diese Weise, das Sollen im Sein zu verankern und die Pflicht zur Bewahrung des Lebens gegen einen bloßen Wechsel subjektiver Vorlieben abzusichern.

74. Genau dieser Übergang von der beobachtbaren Selbsterhaltung des Lebens zu einem moralisch verbindlichen Wert ist der metaphysisch anspruchsvollste und am stärksten umstrittene Teil seines Arguments.

75. Kritiker können einwenden, aus der Tatsache, dass Organismen sich erhalten, folge noch nicht, dass Menschen ihre Erhaltung moralisch fördern müssen.

76. Eine anschaulichere Brücke zur Verantwortung findet Jonas im Verhältnis von Eltern zu einem hilfsbedürftigen Kind.

77. Das Kind kann seine Versorgung weder vertraglich vereinbaren noch durch eine gleichwertige Gegenleistung verdienen, und dennoch richtet seine Bedürftigkeit einen unmittelbaren Anspruch an diejenigen, in deren Macht sein Wohlergehen liegt.

78. Verantwortung entsteht hier aus einer asymmetrischen Beziehung zwischen dem Mächtigen und dem Verletzlichen, nicht aus einem Tausch unter Gleichen.

79. Dieses Modell hilft zu verstehen, weshalb auch zukünftige Menschen Ansprüche an uns haben können, obwohl keine Gegenseitigkeit zwischen den Generationen möglich ist.

80. Es zeigt außerdem, dass Macht nicht nur Freiheit zum Handeln bedeutet, sondern eine Bindung an die Folgen des eigenen Könnens erzeugt.

81. Das Elternmodell darf jedoch nicht wörtlich auf die Politik übertragen werden.

82. Erwachsene Bürger sind keine Kinder einer wissenden Regierung, und eine politische Führung kann sich nicht allein durch den behaupteten Schutz einer fernen Zukunft von öffentlicher Rechtfertigung entbinden.

83. Fürsorge ohne Mitsprache kann in Paternalismus umschlagen, also in eine Bevormundung, die Menschen unter Berufung auf ihr vermeintliches Wohl die eigene Urteilsfähigkeit abspricht.

84. Was als Schutz späterer Freiheit beginnt, könnte so die Freiheit der heute Lebenden schwächen und Entscheidungen einer selbsternannten sachkundigen Minderheit überlassen.

85. Diese Gefahr wird durch Jonas’ Skepsis gegenüber der Kurzfristigkeit demokratischer Politik nicht gegenstandslos, sondern besonders dringlich.

86. Wahlperioden, wirtschaftlicher Wettbewerbsdruck und gegenwärtige Interessen können langfristige Lasten tatsächlich an den Rand öffentlicher Entscheidungen drängen.

87. Daraus folgt jedoch nicht, dass autoritäre Herrschaft verlässlicher über die Zukunft urteilt, denn auch sie kann Wissen unterdrücken, Fehler verbergen und die Bedürfnisse der Bevölkerung missachten.

88. Zukunftsschutz braucht daher Institutionen, die wissenschaftliche Unsicherheit transparent machen, widersprechende Stimmen zulassen und mächtige Akteure zur Rechenschaft ziehen.

89. Demokratische Verfahren lösen das Problem der nicht vertretenen Generationen nicht automatisch, können aber Gründe öffentlich prüfbar halten und Entscheidungen revidieren, solange Revision noch möglich ist.

90. Eine Ethik der Vorsorge muss außerdem die Verletzlichkeit gegenwärtiger Menschen berücksichtigen, für die neue Technik nicht nur Gefahr, sondern auch Nahrung, medizinische Hilfe, Energie oder Schutz bedeuten kann.

91. Wer jede Veränderung im Namen der Zukunft blockiert, kann bestehende Not verewigen und die Kosten der Selbstbegrenzung gerade denjenigen auferlegen, die am wenigsten zu langfristigen Schäden beigetragen haben.

92. Umgekehrt rechtfertigt gegenwärtige Bedürftigkeit nicht jede Technik, sofern deren Vorteile ungleich verteilt werden und ihre dauerhaften Lasten anderen zufallen.

93. Verantwortliches Urteilen muss deshalb Schadensausmaß, Wahrscheinlichkeit, Umkehrbarkeit, Verteilung der Vor- und Nachteile sowie verfügbare Alternativen gemeinsam untersuchen.

94. Eine zusätzliche Schwierigkeit bildet das sogenannte Nichtidentitätsproblem, weil weitreichende Entscheidungen beeinflussen können, welche Menschen künftig überhaupt geboren werden.

95. Manche später Lebenden könnten daher nicht einfach behaupten, eine andere Politik hätte ihnen persönlich ein besseres Leben verschafft, denn unter jener Politik wären möglicherweise andere Personen entstanden.

96. Dennoch bleibt die vernünftige Forderung bestehen, keine Zukunft herbeizuführen, in der Menschen vermeidbar unter Bedingungen leben müssen, die elementare Entfaltungsmöglichkeiten zerstören.

97. Die bleibende Stärke von Jonas’ Denken liegt nicht in einer fertigen Formel für jede technische Entscheidung, sondern in der Einsicht, dass moralische Reichweite mit kausaler Reichweite wachsen muss.

98. Seine Technikethik zwingt dazu, räumlich entfernte, zeitlich spätere und politisch stimmlose Betroffene schon in der Gegenwart als Teil des Verantwortungszusammenhangs zu behandeln.

99. Ihre metaphysische Begründung, ihre Bevorzugung ungünstiger Prognosen und ihre politischen Konsequenzen dürfen bestritten werden, ohne dass damit das zugrunde liegende Problem verschwindet.

100. Je tiefer menschliche Macht in die verletzlichen Bedingungen künftigen Lebens eingreift, desto weniger kann sie sich darauf berufen, die Zukunft habe bei der Entscheidung noch nicht mitgesprochen.