2-1-1 Geschichte Ungarns lang

1. Alig van olyan nép az európai korai történelemben, amely nagyobb rejtélyt jelentene a kutatók számára, mint az avarok.

2. Több mint két és fél évszázadon át uralták a Kárpát-medencét, egy olyan időtartamot, amely ma már messze meghaladja két generáció időtartamát.

3. Kincsekkel teli földet hagytak hátra, és meghatározták azt a tájat, amely később a magyarok hazájává vált.

4. És mégis, e nép származása, nyelvük és etnikai összetételük sok szempontból továbbra is rejtély marad.

5. Már maga az „avár” név is egy gyűjtőfogalom, amely alatt elképzelhetően nagyon különböző származású csoportok gyűltek össze.

6. Tehát nem egységes népi hovatartozást jelöl, hanem inkább egy politikai címkét.

7. Az avarok eredetének kérdése évszázadok óta foglalkoztatja a történészeket, anélkül, hogy végleges választ találtak volna rá.

8. A 6. századi görög és latin források egy lovas nép hirtelen megjelenéséről számolnak be a Fekete-tenger északi partján, szinte mintha a semmiből bukkantak volna fel.

9. A kortársak számára ezek az avarok idegennek, hatalmasnak és rendkívül fenyegetőnek tűntek.

10. Az ókori szerzők származásukat habozás nélkül a Távol-Keletre helyezték, anélkül, hogy pontos ismereteik lettek volna az ottani viszonyokról.

11. Egy elterjedt elmélet az európai avarokat a közép-ázsiai Rouran-sztyeppebirodalommal hozza összefüggésbe, amely egy nagy szövetség volt, és az 5. és a 6. század elején uralta a mongol sztyeppét.

12. 552-ben a lázadó törökök vereséget mértek a Rouranokra, ami egész népcsoportok vándorlását indította el.

13. Ezen értelmezés szerint a szétzúzott rouranok egy része nyugatra menekült, és ott, avarok néven, új birodalmat alapított.

14. Ezt a kapcsolatot természetesen nem lehet bizonyítani, így ez továbbra is egy hihető, de meg nem erősített feltételezés marad.

15. Egy régebbi kutatási nézet az avarok eredetét inkább a heftalitoknál, az úgynevezett közép-ázsiai fehér hunoknál kereste.

16. Szóba került az is, hogy a nyugat-szibériai és kazah sztyeppék ogúr törzseinek szövetségéből származnának.

17. A versengő elméletek puszta sokasága is nyomatékosan mutatja, mennyire hiányosak valójában az avarok korai történelmére vonatkozó források.

18. A bizánci források egy sajátos, szinte már megkülönböztetéssel.

19. Theophylaktos Simokates történetíró azt állítja, hogy az Európában megjelent avarok egyáltalán nem voltak „igazi” avarok.

20. A vád szerint csupán a tekintélyes nevet vették fel magukra.

21. Theophylaktos „ál-avaroknak”, és helyettük az uar és chunni törzsekkel azonosítja őket.

22. Nyilvánvalóan az igazi avarok neve olyan nagy tekintélynek örvendett a sztyeppéken, hogy más népek is profitálni akartak belőle, nagyjából úgy, ahogy manapság egyes vállalatok hangzatos márkanevet szereznek maguknak.

23. Hogy ez a megkülönböztetés tükrözi-e a történelmi valóságot, vagy csupán a bizánci udvar tudományos konstrukciója, az a mai napig vita tárgyát képezi.

24. Egyes kutatók ebben a bizánci diplomácia kísérletét látják arra, hogy utólag lekicsinyítsék az avarok hatalmi igényét.

25. Ez a forráshelyzet egy alapvető módszertani problémához vezet, amely messze túlmutat az avarokon.

26. Az „avarak” kifejezés nem annyira egy egyértelműen körülhatárolt népet jelöl, mint inkább egy politikai szövetséget.

27. Az ilyen sztyeppei konföderációk többnyire úgy jöttek létre, hogy egy harcias vezetőcsoport számos törzset hódított meg, vagy szövetségbe vonta őket.

28. A szövetség identitása következésképpen az uralkodó dinasztiához való hűségből fakadt, nem pedig a közös származásból.

29. Egy ilyen szövetség gyorsan növekedhetett, akár egy lefelé guruló hógolyó, de ugyanolyan gyorsan szét is eshetett, amint a központi hatalom meggyengült.

30. Nyelvészeti szempontból az avarokat szintén csak hiányosan lehet besorolni.

31. Az írásos hagyomány nem őrzött meg összefüggő avar szövegeket, sem levelet, sem feliratot, sem egyetlen teljes szót sem saját írással.

32. A címek, személynevek és egyes fogalmak alapján egyes kutatók az avar felsőréteg török, mások pedig mongol nyelvi hovatartozására következtetnek.

33. Valószínűleg az avar birodalom kezdettől fogva többnyelvű volt, már csak azért is, mert nagyon különböző származású embereket gyűjtött egy tető alá.

34. A „kagan” uralkodói cím és egyes méltósági megnevezések leginkább a török–mongol nyelvterületre utalnak.

35. A genetikai kutatások az elmúlt években új, meglepő eredményekkel járultak hozzá a tudáshoz.

36. A Kárpát-medence avar kori sírjaiból származó csontvázakon végzett vizsgálatok tanulságos, részben megdöbbentő eredményeket hoztak.

37. Az eltemetettek egy része, különösen az elit tagjai, kelet-ázsiai genetikai származást mutatnak.

38. Ez a genetikai jellemző leginkább a mai Mongólia régióihoz köthető, amelyek több ezer kilométerre fekszenek P annóniától.

39. Ez alátámasztja azt a feltételezést, hogy valóban történt népcsoportok vándorlása Ázsia belsejéből, tehát nem csupán a bizánci történetírók pletykájáról van szó.

40. Figyelemre méltó, hogy ennek a több ezer kilométeres vándorlásnak viszonylag rövid idő alatt kellett lezajlania – ez olyan logisztikai teljesítmény, amelyet inkább egy modern hadseregtől várnánk, mint egy késő antik lovas néptől.

41. Ugyanakkor az adatok azt is alátámasztják, hogy az avar népesség az idők folyamán egyre több helyi és vegyes származású embert fogadott be.

42. Az Avar Birodalom tehát nem volt etnikailag homogén blokk, hanem inkább egy folyó, amelybe folyamatosan új víz ömlött be.

43. Az avarok európai történelmének történelmileg nyomon követhető kezdete a 6. század közepére tehető.

44. 558-ban egy avar követség jelent meg a kelet-római császár, I. Justinianus udvarában Konstantinápolyban.

45. A küldöttséget egy Kandich nevű férfi vezette.

46. Az avarok szövetségesként ajánlották fel szolgálataikat a császárnak, ami a sztyeppei népek klasszikus üzleti modellje volt.

47. Cserébe földet és éves kifizetéseket követeltek, ami nem csekély kérés volt egy addig ismeretlen néptől.

48. Iustinianus hasznos eszköznek tekintette őket a birodalom határainál nyughatatlanul viselkedő más népek ellen, és elfogadta az ajánlatot.

49. Bizáncban az avaroknak fizetett éves járulékokat hivatalosan ajándékokként könyvelték el, ami diplomáciai szépítés volt.

50. Valójában adófizetésekről volt szó, amelyekkel a birodalom egyszerűen csak nyugalmat vásárolt a Duna-határon.

51. Az avarok korai politikája a sztyepp népekre jellemző kettős mintát követte.

52. Bizánctól fizetséget kaptak katonai szolgálataikért, ugyanakkor saját számlára leigázták a gyengébb szomszédos népeket.

53. 558 utáni években több törzset is legyőztek a Fekete-tenger északi részén, köztük a sabirokat, az utigurokat és a kuturigurokat.

54. Ezzel rövid időn belül harcosokat, alattvalókat és erőforrásokat szereztek, ami a hatalom egyik mellékhatása volt, és eztől kezdve önmagát erősítette.

55. Hamarosan az avarok konfliktusba kerültek az antákkal, egy szláv törzsszövetséggel a Dnyeszter és a Dnyeper között.

56. Az avarok az anték ellen indított hadjáratai a szláv lakosság jelentős részét függőségbe kényszerítették.

57. A szláv csoportok ezután az avar uralom alatt álló lakosság egyre növekvő részét alkották.

58. Mind az avar hadügyben, mind a mezőgazdaságban nélkülözhetetlennek bizonyultak.

59. Az avarok kezdettől fogva állandó letelepedési területre törekedtek, nem pedig a végtelen vándorlásra.

60. A Fekete-tengertől északra fekvő nyílt sztyeppe ugyan bőséges legelőket kínált, de katonai szempontból nehezen védhető volt, és politikailag reménytelenül kiélezett harcok színtere volt.

61. Vezérük, Baian volt az első név szerint ismert avar uralkodó.

62. Baian az avar hatalom európai megalapítójának számít, egy olyan embernek, akinek hiányában a következő két évszázad valószínűleg másképp alakult volna.

63. Célzottan keresett egy védett és termékeny területet, amely alkalmas volt állandó hatalmi központként.

64. Figyelme már korán a Kárpát-medencére irányult.

65. Ezt a hatalmas síkságot hegyek veszik körül, és a Duna, valamint mellékfolyói szelik át, szinte úgy, mint egy vár körüli természetes vízi árok.

66. Kiterjedt legelőket egyesített termékeny szántóterületekkel, ami ritka szerencse volt egy lovas nép számára, amely tartósan letelepedni kívánt.

67. A környező Kárpátok természetes védőfalat jelentettek.

68. Ez a védőfal viszonylag könnyűvé tette a terület védelmét a külső támadásokkal szemben.

69. Már a hunok Attila vezetésével jó egy évszázaddal korábban a Kárpátok-medencét tették hatalmuk központjává.

70. A medence földrajzi alkalmassága egy sztyeppai hatalom számára tehát már bevált, egy olyan elhelyezkedési előny, amelyről bizonyos értelemben már híre ment.

71. A Kárpátok-medence medence azonban ebben az időben korántsem volt ura nélkül.

72. A birodalom keleti felét a gepidák uralták, egy saját királysággal rendelkező keletgermán nép.

73. Területük magában foglalta a mai Kelet-Magyarországot és Erdélyt.

74. A nyugati részt, az egykori római Pannóniát a langobardok tartották megszállva.

75. Ez a másik germán nép azonban egyre inkább Olaszország felé nyomult.

76. A gepidák és a langobardok között mély, szinte már örökletes ellenségeskedés állt fenn, amely az avarok malmára hajtotta a vizet.

77. Alboin, a langobárd király szövetségre lépett az avarokkal, hogy végleg kiiktassa a gyűlölt gepid riválisokat.

78. Baian azonnal felismerte a lehetőséget, és segítségéért ennek megfelelően szigorú feltételeket szabott.

79. Ezek a feltételek hosszú távon jelentős hátrányt jelentettek a langobardok számára.

80. Az avar–langobard szerződés előírta, hogy győzelem esetén az avarok megkapják a gepidák teljes területét.

81. Ugyanakkor a langobardoknak állatállományuk egy részét át kellett adniuk az avaroknak, mintegy előlegként egy még ki nem harcolt győzelemre.

82. 567-ben a szövetséges seregek vereséget mértek a gepidákra.

83. A gepida királyság összeomlott, királya, Kunimund, a csatában elesett.

84. Az avarok birtokba vették a Kelet-Kárpátok medencéjét, pontosan a szerződésben előírtak szerint.

85. A langobardok számára viszont a győzelem klasszikus pirruszi győzelemnek bizonyult.

86. Most már sokkal hatalmasabb és veszélyesebb szomszédjuk volt, mint valaha.

87. 568-ban a langobardok elhagyták Pannóniát, és Olaszországba vonultak, ahol új királyságot alapítottak.

88. Hogy ez a kivonulás önként történt-e, vagy az avarok nyomására, az a kutatásban a mai napig vitatott kérdés.

89. A langobardok 568-as kivonulásával természetesen a nyugati Kárpát-medence is az avarok kezébe került.

90. Így néhány éven belül az egész medencét ellenőrzésük alá vonták, ami rendkívül gyors területi hódításnak számított.

91. Az 568-as évet hagyományosan az avar birodalom közép-európai megalakulásának dátumaként tartják számon.

92. A tényleges hatalom kialakítása természetesen hosszabb és fáradságosabb folyamat volt.

93. Az így létrejött avar birodalom magterülete a mai Magyarország területét foglalta magába.

94. Ehhez csatlakoztak a mai Szlovákia, Ausztria, Horvátország, Szerbia és Románia szomszédos területei is.

95. Több mint két évszázadon át ez volt a meghatározó hatalom a Duna középső szakaszán.

96. Ugyanakkor szilárd, aligha figyelmen kívül hagyható tényező volt a Frank Birodalom, Bizánc és a szláv területek közötti politikában.

97. Az avar uralom központja a Duna és a Tisza közötti síkságon feküdt.

98. Itt koncentrálódott a lovasság, az avar hatalom katonai gerince.

99. A kiterjedt füves területek ideális feltételeket biztosítottak a nagy lócsordák számára.

100. Ezek nélkül a lovak nélkül egy sztyeppehadsereg egyszerűen elképzelhetetlen volt; egyszerre szolgáltak közlekedési eszközként, fegyverként és státuszszimbólumként.

101. Az avarok katonai sikereinek alapja elsősorban kiváló lovas technikájuk volt.

102. Az avarok széles körben elterjesztették Közép-Európában a kengyelt, egy fémből vagy bőrből készült, a láb befogására szolgáló szerkezetet.

103. A kengyel szilárd tartást biztosított a lovasnak, és lehetővé tette a lándzsa és az íj erőteljes használatát, szinte mintha egy további támasztó láb lenne a nyeregben.

104. Az avar harcosok emellett reflexíjjal is harcoltak, amely több anyagból összeállított, jelentős áthatolóerővel rendelkező távolsági fegyver volt.

105. Ez a fegyvertechnika az avar lovasságot a legtöbb ellenfélhez képest jelentősen fölénybe hozta.

106. Az avar uralom a uralkodó lovas elit és az alávetett lakosság közötti egyértelmű elválasztáson alapult.

107. Az élén a kagan állt, egy uralkodói cím, amelyet az avarok más sztyeppei birodalmakkal is megosztottak.

108. A kagan egyetlen személyben egyesítette a katonai, politikai és egyházi hatalmat.

109. Ő volt az egész birodalom fennmaradásának garanciája.

110. A kagan alatt egy törzsfőnökökből és harcosokból álló réteg állt.

111. Ők ellenőrizték a hódított területeket, és háború esetén biztosították a hadsereg létszámát.

112. A leigázott népek adót, segédszolgálatot és hadseregbe való bevonulást teljesítettek.

113. Közéjük tartoztak a gepidák maradványai, a román népcsoportok és mindenekelőtt számos szláv.

114. Az avarok katonai terjeszkedése korántsem korlátozódott kizárólag a Kárpát-medencére.

115. Új hatalmi bázisukról kiindulva messzire nyúló hadjáratokat indítottak a Bizánci Birodalom ellen.

116. E vállalkozások célpontjai a Balkán gazdag tartományai voltak.

117. Ezek városait egyaránt ki lehetett zsákmányolni fosztogatás vagy kényszerített fizetések révén.

118. Különösen pusztító hatással voltak az avar támadások a bizánci dunai erődökre és a balkáni városokra.

119. Sirmiumot, a Száva melletti jelentős várost, hosszú ostrom után 582-ben az avarok elfoglalták.

120. Sirmium bukása súlyos csapást jelentett a bizánci védelem számára az egész Duna-vidéken.

121. A következő években további erődök, például Singidunum – a mai Belgrád – kerültek az avarok kezébe.

122. Az éves adófizetések, amelyeket Bizánc az avaroknak fizetett, az idő múlásával jelentős összegekre rúgtak.

123. Időnként meghaladták a százezer arany solidust évente, ami még mai mércével mérve is elképesztően magas összegnek tűnik.

124. Ezek a kifizetések hosszú ideig az avar birodalom egyik legfontosabb bevételi forrását jelentették.

125. Maurikios bizánci császár az 590-es években ellentámadásokkal próbálta végleg megtörni az avar fenyegetést.

126. Ezek a hadjáratok ideiglenes sikereket hoztak, azonban nem tudták tartósan megingatni az avar hatalmat.

127. Az avar hadjáratok a Balkánon döntő mértékben hozzájárultak a szlávok délkelet-európai terjeszkedéséhez.

128. Az avar hatalom árnyékában, és gyakran annak segédnépeiként szláv csoportok hatoltak mélyen be a bizánci tartományokba.

129. Ott később véglegesen letelepedtek.

130. Ezáltal a Balkán etnikai térképe tartósan és a mai napig érezhetően megváltozott.

131. Az avar terjeszkedés csúcspontját végül Konstantinápoly 626-os ostroma jelentette.

132. A perzsa Szászánida Birodalommal közösen az avarok megpróbálták nagyszabású hadművelettel elfoglalni a bizánci fővárost.

133. Hatalmas sereg, amely avarokból, szlávokból és más népekből állt, az európai oldalról fenyegette a város falait.

134. A perzsa csapatok ugyanakkor a Boszporusz ázsiai oldalán álltak, ami tökéletesnek tűnő csipeszmanővernek.

135. A 626-os ostrom mindazonáltal teljes kudarccal végződött.

136. A bizánci flotta megakadályozta az avar és a perzsa haderők tervezett összehangolt fellépését.

137. A szárazföldi falak elleni támadások is teljes kudarccal végződtek.

138. A kagan végül kénytelen volt visszavonulni.

139. Ezt a vereséget fordulópontnak tekintik, amely után az avar terjeszkedési erő érezhetően és tartósan megcsappant.

140. 626 után az avar birodalom hosszabb, nehezen leküzdhető válságba került.

141. A kagan tekintélye megrendült, szinte úgy, mint egy gát, amelyen az első repedések jelennek meg.

142. Több leigázott nép is kihasználta ezt a gyengeséget, hogy felkeljen.

143. Nyugaton a frank kereskedő, Samo vezetésével szláv állam alakult ki.

144. Ez évtizedeken át ellenállt az avar fennhatóságnak.

145. Keleten a bolgárok kiváltak az avar szövetségből.

146. Kuwrat vezetőjük alatt a bolgárok saját birodalmat alapítottak a Fekete-tenger északi partján.

147. Ezen visszavetések ellenére az avar birodalom a Kárpátok medencéjében még hosszú ideig fennmaradt.

148. Az avarok visszavonultak központi területeikre.

149. Ettől kezdve a medence területén belüli uralmuk megszilárdítására összpontosítottak.

150. A 6. századi terjeszkedő nagyhatalomból a 7. és 8. századra korlátozott hatókörű regionális hatalom lett.

151. Ebben a késői szakaszban az avar társadalom jelentősen átalakult.

152. A nomád lovas elit és az alávetett lakosság közötti éles elhatárolódás egyre inkább elmosódott.

153. Az avar lakosság letelepedettebbé vált, és egyre inkább a szántóföldi gazdálkodással foglalkozott.

154. Részben összeolvadt a medence szláv és egyéb helyi lakosságával.

155. Az avar korszak e késői szakaszának temetkezési területei rendkívül gazdag leletanyaggal rendelkeznek.

156. Különösen ismertek a művészien öntött, övekhez készült bronz csatok, amelyek rangjelzésként szolgáltak.

157. Ezek a csatok gyakran griffeket, indákat és állatmotívumokat ábrázolnak, és meghatározzák a késő avar korszak arculatát.

158. Több mint két évszázadon át az avarok jelentős mennyiségű aranyat és ezüstöt halmoztak fel.

159. Ez a gazdagság egyrészt a hódítási adókból, másrészt a zsákmányból és a kereskedelemből származott.

160. Az avar birodalom vége csak a 8. század vége felé következett be, Nagy Károly hadjáratai következtében.

161. 791 és 803 között a frank seregek véglegesen szétzúzták az avar uralmat a Kárpátok medencéjében.

162. Az avarok központi településének, az úgynevezett Ringnek a meghódításakor hatalmas aranykincsek kerültek a frankok kezébe.

163. A frank források arról számolnak be, hogy a zsákmányolt kincset számos szekéren kellett elszállítani.

164. Az avar népesség azonban a frank hódítással nem tűnt el a színről.

165. A térségben maradt, és az azt követő évszázadokban más népcsoportokba olvadt be.

166. Az avarok egy része elismerte a frank fennhatóságot, és továbbra is frank védelem alatt élt.

167. Az avarokról szóló írásos említések a 9. század folyamán egyre ritkábban fordulnak elő.

168. A magyar történelem szempontjából az avar korszak jelentős, aligha túlbecsülhető jelentőségű.

169. Amikor a magyarok 895 körül birtokba vették a Kárpát-medencét, olyan tájra bukkantak, amelyet évszázadokig az avar uralom formált.

170. Egyes kutatók azt is feltételezik, hogy az avar hatás alatt álló lakosság maradványai még megélték a magyarok letelepedését.

171. Ezek a maradványok ezután beolvadtak volna a kialakuló magyar népbe.

172. Az avarok természetesen nem hagytak hátra olyan önálló államrendet, amelyet a magyarok átvehettek volna.

173. Viszont hagytak hátra egy bevált uralmi modellt.

174. A Kárpát-medence az avarok alatt egy sztyeppei hatalom ideális bázisának bizonyult.

175. Ez a tapasztalat bizonyos értelemben megismétlődött a magyar honfoglalás során.

176. Ebben a tekintetben az avarok fontos összekötő láncszemet képeznek a késő antikvitás és a valódi magyar történelem kezdete között.

177. Aki ma végigjárja a magyar múzeumok gyűjteményeit, gyakran tudta nélkül éppen ezzel az örökséggel találja magát szemben.

178. A griffes díszítésű csatokkal és lószerszámokkal teli vitrinek egy olyan népről mesélnek, amelynek ugyan nem volt saját írása, de kitörölhetetlen nyomot hagyott a földön.

179. Az avarok története így is tanulságul szolgál arra nézve, hogy mennyi mindent lehet rekonstruálni a földből, a csontokból és a fémből, ha a szavak hiányoznak.

180. Ezt a kapcsolóelemet szem előtt tartva a következő szakasz az Avar Birodalom belső felépítésével és társadalmi viszonyaival foglalkozik.

1. Kaum ein Volk der europäischen Frühgeschichte stellt die Forschung vor größere Rätsel als die Awaren.

2. Über zweieinhalb Jahrhunderte beherrschten sie das Karpatenbecken, eine Zeitspanne, die heute zwei Generationenfolgen weit übersteigt.

3. Sie hinterließen einen Boden voller Schätze und prägten jene Landschaft, die später zur Heimat der Ungarn werden sollte.

4. Und doch bleiben Herkunft, Sprache und ethnische Zusammensetzung dieses Volkes in vielen Punkten ein offenes Buch.

5. Schon der Name Awaren ist ein Sammelbegriff, unter dem sich Gruppen denkbar unterschiedlicher Herkunft versammelten.

6. Er beschreibt also keine einheitliche Volkszugehörigkeit, sondern eher ein politisches Etikett.

7. Die Frage nach dem Ursprung der Awaren beschäftigt Historiker seit Jahrhunderten, ohne dass sich eine letzte Antwort gefunden hätte.

8. Griechische und lateinische Quellen des 6. Jahrhunderts berichten vom plötzlichen Auftauchen eines Reitervolkes an der Nordküste des Schwarzen Meeres, fast so, als wäre es aus dem Nichts erschienen.

9. Den Zeitgenossen erschienen diese Awaren fremd, mächtig und zutiefst bedrohlich.

10. Ihre Herkunft verlegten die antiken Autoren kurzerhand in den fernen Osten, ohne genaue Kenntnis der dortigen Verhältnisse zu besitzen.

11. Eine verbreitete Theorie verbindet die europäischen Awaren mit dem zentralasiatischen Steppenreich der Rouran, einem Großverband, der die mongolische Steppe im 5. und frühen 6. Jahrhundert dominierte.

12. Im Jahr 552 wurden die Rouran von den aufständischen Türken vernichtend geschlagen, ein Ereignis, das ganze Völkerströme in Bewegung setzte.

13. Nach dieser Deutung wären Teile der zerschlagenen Rouran nach Westen geflohen und hätten dort, unter dem Namen Awaren, ein neues Reich gegründet.

14. Beweisen lässt sich diese Verbindung freilich nicht, sie bleibt eine plausible, aber unbestätigte Vermutung.

15. Eine ältere Forschungsmeinung suchte den Ursprung der Awaren stattdessen bei den Hephthaliten, den sogenannten Weißen Hunnen Zentralasiens.

16. Auch eine Herkunft aus dem Verband der ogurischen Stämme der westsibirischen und kasachischen Steppe wurde erwogen.

17. Die schiere Vielzahl konkurrierender Theorien zeigt eindrücklich, wie lückenhaft die Quellenlage für die awarische Frühgeschichte tatsächlich ist.

18. Die byzantinischen Quellen erschweren das Bild zusätzlich durch eine eigentümliche, fast schon hinterhältige Unterscheidung.

19. Der Geschichtsschreiber Theophylaktos Simokates behauptet, die in Europa erschienenen Awaren seien gar keine „echten“ Awaren gewesen.

20. Sie hätten sich, so der Vorwurf, lediglich deren angesehenen Namen angeeignet.

21. Theophylaktos nennt sie „Pseudo-Awaren“ und identifiziert sie stattdessen mit den Stämmen der Uar und Chunni.

22. Offenbar genoss der Name der wahren Awaren in der Steppenwelt ein derart hohes Ansehen, dass andere Völker davon profitieren wollten, ungefähr so, wie sich heute manche Unternehmen einen klangvollen Markennamen zulegen.

23. Ob diese Unterscheidung historische Realität widerspiegelt oder lediglich eine gelehrte Konstruktion des byzantinischen Hofes ist, wird bis heute diskutiert.

24. Manche Forscher sehen darin den Versuch der byzantinischen Diplomatie, den awarischen Machtanspruch nachträglich kleinzureden.

25. Diese Quellenlage führt zu einem grundlegenden methodischen Problem, das weit über die Awaren hinausreicht.

26. Der Begriff „Awaren“ bezeichnet weniger ein klar abgegrenztes Volk als vielmehr einen politischen Verband.

27. Solche Steppenkonföderationen entstanden meist dadurch, dass eine kriegerische Führungsgruppe zahlreiche Stämme unterwarf oder in ihr Bündnis einband.

28. Die Identität des Verbandes ergab sich folglich aus der Loyalität zur herrschenden Dynastie, nicht aus gemeinsamer Abstammung.

29. Ein solcher Verband konnte rasch wachsen wie ein Schneeball, der bergab rollt, aber ebenso rasch wieder zerfallen, sobald die zentrale Autorität erlahmte.

30. Sprachlich lassen sich die Awaren ebenfalls nur unzureichend einordnen.

31. Die schriftliche Überlieferung hat keine zusammenhängenden awarischen Texte bewahrt, kein Brief, keine Inschrift, kein einziges vollständiges Wort in eigener Schrift.

32. Aus Titeln, Personennamen und einzelnen Begriffen schließen manche Forscher auf eine türkische, andere auf eine mongolische Sprachzugehörigkeit der awarischen Oberschicht.

33. Wahrscheinlich war das Awarenreich von Anfang an mehrsprachig, schon weil es Menschen sehr unterschiedlicher Herkunft unter einem Dach versammelte.

34. Der Herrschertitel Khagan und einzelne Würdenbezeichnungen weisen am ehesten in den türkisch-mongolischen Sprachraum.

35. Die genetische Forschung hat in den letzten Jahren neue, überraschende Erkenntnisse beigesteuert.

36. Untersuchungen an Skeletten aus awarenzeitlichen Gräbern des Karpatenbeckens liefern aufschlussreiche, teils verblüffende Befunde.

37. Ein Teil der Bestatteten, insbesondere Angehörige der Elite, weist eine ostasiatische genetische Herkunft auf.

38. Diese genetische Signatur lässt sich am ehesten mit Regionen der heutigen Mongolei in Verbindung bringen, mehrere tausend Kilometer von Pannonien entfernt.

39. Das stützt die Annahme einer tatsächlichen Wanderung von Bevölkerungsgruppen aus dem Inneren Asiens, kein bloßes Gerücht der byzantinischen Geschichtsschreiber also.

40. Bemerkenswert ist, dass diese Wanderung über mehrere tausend Kilometer in vergleichsweise kurzer Zeit erfolgt sein muss, eine logistische Leistung, die man eher einer modernen Armee zutrauen würde als einem Reitervolk der Spätantike.

41. Zugleich belegen die Daten, dass die awarische Bevölkerung im Lauf der Zeit zunehmend Menschen lokaler und gemischter Herkunft aufnahm.

42. Das Awarenreich war demnach kein ethnisch geschlossener Block, sondern eher ein Fluss, in den ständig neues Wasser einmündete.

43. Der historisch fassbare Beginn der awarischen Geschichte in Europa liegt um die Mitte des 6. Jahrhunderts.

44. Im Jahr 558 erschien eine awarische Gesandtschaft am Hof des oströmischen Kaisers Justinian in Konstantinopel.

45. Angeführt wurde sie von einem Mann namens Kandich.

46. Die Awaren boten dem Kaiser ihre Dienste als Verbündete an, ein klassisches Geschäftsmodell der Steppenvölker.

47. Im Gegenzug forderten sie Land und jährliche Zahlungen, keine kleine Bitte für ein bis dahin unbekanntes Volk.

48. Justinian sah in ihnen ein nützliches Werkzeug gegen andere unruhige Völker an der Reichsgrenze und ging auf das Angebot ein.

49. In Byzanz wurden die jährlichen Zahlungen an die Awaren offiziell als Geschenke verbucht, eine diplomatische Schönfärberei.

50. Tatsächlich handelte es sich um Tributzahlungen, mit denen sich das Reich schlicht Ruhe an der Donaugrenze erkaufte.

51. Die frühe Politik der Awaren folgte einem für Steppenvölker typischen Doppelmuster.

52. Sie ließen sich von Byzanz für militärische Dienste bezahlen und unterwarfen zugleich auf eigene Rechnung schwächere Nachbarvölker.

53. In den Jahren nach 558 besiegten sie mehrere Stämme nördlich des Schwarzen Meeres, darunter die Sabiren, die Utiguren und die Kutriguren.

54. Damit gewannen sie in kurzer Zeit Krieger, Untertanen und Ressourcen, ein Zinseffekt der Macht, der sich von nun an selbst verstärkte.

55. Bald gerieten die Awaren in Konflikt mit den Antes, einem slawischen Stammesverband zwischen Dnjestr und Dnjepr.

56. Die awarischen Feldzüge gegen die Antes zwangen einen erheblichen Teil der slawischen Bevölkerung in Abhängigkeit.

57. Slawische Gruppen sollten in der Folge einen wachsenden Anteil der awarisch beherrschten Bevölkerung stellen.

58. Für das awarische Militärwesen wie für den Landbau erwiesen sie sich als unentbehrlich.

59. Von Beginn an strebten die Awaren nach einem festen Siedlungsgebiet, nicht nach endlosem Umherziehen.

60. Die offene Steppe nördlich des Schwarzen Meeres bot zwar reichlich Weideland, war aber militärisch schwer zu sichern und politisch heillos umkämpft.

61. Ihr Anführer Baian war der erste namentlich bekannte awarische Herrscher.

62. Baian gilt als der eigentliche Begründer der awarischen Macht in Europa, ein Mann, ohne den die folgenden zwei Jahrhunderte vermutlich anders verlaufen wären.

63. Er suchte gezielt nach einem geschützten und ertragreichen Raum, der sich als dauerhaftes Herrschaftszentrum eignete.

64. Sein Blick richtete sich dabei früh auf das Karpatenbecken.

65. Diese weite Tiefebene wird von Gebirgen umschlossen und von der Donau sowie ihren Nebenflüssen durchzogen, fast wie ein natürlicher Wassergraben um eine Burg.

66. Sie vereinte ausgedehntes Weideland mit fruchtbaren Ackerflächen, ein seltener Glücksfall für ein Reitervolk, das sich auf Dauer niederlassen wollte.

67. Die umliegenden Karpaten boten einen natürlichen Schutzwall.

68. Dieser machte das Gebiet gegen Angriffe von außen vergleichsweise leicht zu verteidigen.

69. Schon die Hunnen unter Attila hatten gut ein Jahrhundert zuvor das Karpatenbecken zum Zentrum ihrer Macht gemacht.

70. Die geographische Eignung des Beckens für eine Steppenmacht war also bereits erprobt, ein Standortvorteil, der sich gewissermaßen herumgesprochen hatte.

71. Das Karpatenbecken war zu dieser Zeit jedoch keineswegs herrenlos.

72. Die östliche Reichshälfte beherrschten die Gepiden, ein ostgermanisches Volk mit einem eigenen Königreich.

73. Ihr Gebiet umfasste das heutige östliche Ungarn und Siebenbürgen.

74. Den westlichen Teil, das ehemalige römische Pannonien, hielten die Langobarden besetzt.

75. Dieses andere germanische Volk drängte allerdings zunehmend nach Italien.

76. Zwischen Gepiden und Langobarden bestand eine tiefe, fast schon erblich gewordene Feindschaft, die den Awaren in die Hände spielen sollte.

77. Der Langobardenkönig Alboin suchte ein Bündnis mit den Awaren, um den verhassten gepidischen Rivalen endgültig auszuschalten.

78. Baian erkannte die Gelegenheit sofort und stellte für seine Hilfe entsprechend harte Bedingungen.

79. Diese Bedingungen sollten den Langobarden langfristig erheblich zum Nachteil gereichen.

80. Der awarisch-langobardische Vertrag sah vor, dass die Awaren im Fall eines Sieges das gesamte Gebiet der Gepiden erhalten sollten.

81. Zugleich sollten die Langobarden einen Teil ihres Viehbestandes an die Awaren abtreten, eine Art Anzahlung auf einen noch nicht erfochtenen Sieg.

82. Im Jahr 567 schlugen die verbündeten Heere die Gepiden vernichtend.

83. Das gepidische Königreich brach zusammen, sein König Kunimund fiel im Kampf.

84. Die Awaren nahmen das östliche Karpatenbecken in Besitz, genau wie es der Vertrag vorsah.

85. Für die Langobarden erwies sich der Sieg dagegen als klassischer Pyrrhussieg.

86. Nun hatten sie einen weit mächtigeren und gefährlicheren Nachbarn als jemals zuvor.

87. Im Jahr 568 verließen die Langobarden Pannonien und zogen nach Italien, wo sie ein neues Königreich gründeten.

88. Ob dieser Abzug freiwillig erfolgte oder unter awarischem Druck, ist in der Forschung bis heute umstritten.

89. Mit dem Abzug der Langobarden 568 fiel den Awaren wie selbstverständlich auch das westliche Karpatenbecken zu.

90. Innerhalb weniger Jahre hatten sie damit das gesamte Becken unter ihre Kontrolle gebracht, eine bemerkenswert schnelle territoriale Übernahme.

91. Das Jahr 568 gilt traditionell als Gründungsdatum des awarischen Reiches in Mitteleuropa.

92. Die eigentliche Herrschaftsbildung war freilich ein längerer, mühsamerer Prozess.

93. Das so entstandene Awarenreich umfasste in seiner Kernzone das Gebiet des heutigen Ungarn.

94. Hinzu kamen angrenzende Teile der heutigen Slowakei, Österreichs, Kroatiens, Serbiens und Rumäniens.

95. Es bildete für mehr als zwei Jahrhunderte die beherrschende Macht im mittleren Donauraum.

96. Zugleich war es ein fester, kaum zu ignorierender Faktor in der Politik zwischen dem Frankenreich, Byzanz und den slawischen Gebieten.

97. Das Zentrum der awarischen Herrschaft lag in der Tiefebene zwischen Donau und Theiß.

98. Hier konzentrierte sich die Reiterei, das militärische Rückgrat der awarischen Macht.

99. Die weiten Grasländer boten ideale Bedingungen für die großen Pferdeherden.

100. Ohne diese Pferde war eine Steppenarmee schlicht nicht denkbar, sie waren Transportmittel, Waffe und Statussymbol in einem.

101. Der militärische Erfolg der Awaren beruhte wesentlich auf ihrer überlegenen Reitertechnik.

102. Die Awaren brachten den Steigbügel, einen Bügel aus Metall oder Leder zum Einhängen des Fußes, in größerem Umfang nach Mitteleuropa.

103. Der Steigbügel gab dem Reiter einen festen Halt und erlaubte den wuchtigen Einsatz von Lanze und Bogen, fast wie ein zusätzliches Standbein im Sattel.

104. Awarische Krieger kämpften zudem mit dem Reflexbogen, einer aus mehreren Materialien zusammengesetzten Fernwaffe von beträchtlicher Durchschlagskraft.

105. Diese Waffentechnik machte die awarische Reiterei den meisten Gegnern empfindlich überlegen.

106. Die awarische Herrschaft beruhte auf einer klaren Trennung zwischen der herrschenden Reiterelite und der unterworfenen Bevölkerung.

107. An der Spitze stand der Khagan, ein Herrschertitel, den die Awaren mit anderen Steppenreichen teilten.

108. Der Khagan vereinte militärische, politische und sakrale Autorität in einer einzigen Person.

109. Er galt geradezu als Garant für den Bestand des gesamten Reiches.

110. Unter dem Khagan stand eine Schicht von Stammesführern und Kriegern.

111. Diese kontrollierten das beherrschte Gebiet und stellten im Kriegsfall ihre Gefolgschaften.

112. Die unterworfenen Völker leisteten Tribut, Hilfsdienste und Heeresfolge.

113. Zu ihnen zählten Reste der Gepiden, romanische Bevölkerungsgruppen und vor allem zahlreiche Slawen.

114. Die militärische Expansion der Awaren beschränkte sich keineswegs auf das Karpatenbecken allein.

115. Von ihrer neuen Machtbasis aus unternahmen sie weitreichende Feldzüge gegen das Byzantinische Reich.

116. Ziel dieser Unternehmungen waren die reichen Provinzen auf dem Balkan.

117. Deren Städte ließen sich durch Plünderung oder durch erpresste Zahlungen gleichermaßen ausbeuten.

118. Besonders verheerend wirkten die awarischen Angriffe auf die byzantinischen Donaufestungen und Balkanstädte.

119. Sirmium, eine bedeutende Stadt an der Save, wurde nach langer Belagerung 582 von den Awaren erobert.

120. Der Fall Sirmiums war ein schwerer Schlag für die byzantinische Verteidigung des gesamten Donauraums.

121. In den folgenden Jahren fielen weitere Festungen wie Singidunum, das heutige Belgrad, in awarische Hand.

122. Die jährlichen Tributzahlungen, die Byzanz an die Awaren leistete, stiegen im Lauf der Zeit auf beträchtliche Summen.

123. Zeitweise erreichten sie mehr als hunderttausend Goldsolidi pro Jahr, eine Summe, die selbst nach heutigen Maßstäben verblüffend hoch wirkt.

124. Diese Zahlungen waren über lange Zeit eine der wichtigsten Einnahmequellen des awarischen Reiches.

125. Der byzantinische Kaiser Maurikios versuchte in den 590er Jahren, durch Gegenfeldzüge die awarische Bedrohung endgültig zu brechen.

126. Diese Feldzüge brachten zeitweilige Erfolge, konnten die awarische Macht jedoch nicht dauerhaft erschüttern.

127. Die awarischen Feldzüge auf dem Balkan trugen entscheidend zur slawischen Landnahme in Südosteuropa bei.

128. Im Schatten der awarischen Macht und oft als deren Hilfsvölker drangen slawische Gruppen tief in die byzantinischen Provinzen ein.

129. Dort siedelten sie sich anschließend dauerhaft an.

130. Die ethnische Karte des Balkans wurde dadurch nachhaltig und bis heute spürbar verändert.

131. Den Höhepunkt der awarischen Expansion markierte schließlich die Belagerung Konstantinopels im Jahr 626.

132. Gemeinsam mit dem persischen Sassanidenreich versuchten die Awaren, die byzantinische Hauptstadt im großen Stil zu erobern.

133. Ein gewaltiges Heer aus Awaren, Slawen und anderen Völkern bedrohte die Mauern der Stadt von der europäischen Seite.

134. Die persischen Truppen standen zugleich auf der asiatischen Seite des Bosporus, ein perfekt anmutender Zangenangriff.

135. Die Belagerung von 626 endete dennoch mit einem völligen Misserfolg.

136. Die byzantinische Flotte verhinderte das geplante Zusammenwirken der awarischen und der persischen Streitkräfte.

137. Auch die Angriffe auf die Landmauern scheiterten gründlich.

138. Der Khagan musste schließlich den Rückzug antreten.

139. Diese Niederlage gilt als Wendepunkt, nach dem die awarische Expansionskraft spürbar und dauerhaft nachließ.

140. Nach 626 geriet das Awarenreich in eine längere, schwer zu überwindende Krise.

141. Die Autorität des Khagans war erschüttert, fast wie ein Damm, durch den die ersten Risse laufen.

142. Mehrere unterworfene Völker nutzten diese Schwäche zur Erhebung.

143. Im Westen entstand unter dem fränkischen Kaufmann Samo ein slawisches Herrschaftsgebilde.

144. Dieses behauptete sich gegen die awarische Oberhoheit über Jahrzehnte hinweg.

145. Im Osten lösten sich die Bulgaren aus dem awarischen Verband.

146. Unter ihrem Anführer Kuwrat bildeten die Bulgaren ein eigenes Reich nördlich des Schwarzen Meeres.

147. Trotz dieser Rückschläge bestand das Awarenreich im Karpatenbecken noch lange weiter.

148. Die Awaren zogen sich auf ihre Kernzone zurück.

149. Sie konzentrierten sich von nun an auf die Sicherung ihrer Herrschaft im Becken selbst.

150. Aus der expansiven Großmacht des 6. Jahrhunderts wurde im 7. und 8. Jahrhundert eine regionale Macht von begrenzter Reichweite.

151. In dieser späten Phase wandelte sich die awarische Gesellschaft erheblich.

152. Die scharfe Trennung zwischen nomadischer Reiterelite und unterworfener Bevölkerung verschwamm zunehmend.

153. Die awarische Bevölkerung wurde sesshafter und betrieb verstärkt Ackerbau.

154. Teilweise verschmolz sie mit der slawischen und sonstigen lokalen Bevölkerung des Beckens.

155. Die awarenzeitlichen Gräberfelder dieser Spätphase sind außerordentlich reich an Funden.

156. Besonders bekannt sind kunstvoll gegossene Bronzebeschläge für Gürtel, die als Rangabzeichen dienten.

157. Diese Beschläge zeigen häufig Greifen, Ranken und Tiermotive und prägen den Begriff der späten Awarenzeit.

158. Über zwei Jahrhunderte sammelten die Awaren beträchtliche Mengen an Gold und Silber an.

159. Dieser Reichtum stammte aus Tributzahlungen, Beute und Handel zugleich.

160. Das Ende des Awarenreiches kam erst gegen Ende des 8. Jahrhunderts, durch die Feldzüge Karls des Großen.

161. Zwischen 791 und 803 zerschlugen die fränkischen Heere die awarische Herrschaft im Karpatenbecken endgültig.

162. Bei der Eroberung des awarischen Zentralorts, des sogenannten Rings, fielen den Franken gewaltige Goldschätze in die Hände.

163. Die fränkischen Quellen berichten, dass der erbeutete Schatz auf zahlreichen Wagen abtransportiert werden musste.

164. Die awarische Bevölkerung verschwand mit der fränkischen Eroberung jedoch nicht von der Bildfläche.

165. Sie blieb im Raum und ging in den folgenden Jahrhunderten in anderen Bevölkerungsgruppen auf.

166. Ein Teil der Awaren erkannte die fränkische Oberhoheit an und siedelte unter fränkischem Schutz weiter.

167. Schriftliche Erwähnungen der Awaren verlieren sich im Lauf des 9. Jahrhunderts zusehends.

168. Für die ungarische Geschichte ist die Awarenzeit von erheblicher, kaum zu überschätzender Bedeutung.

169. Als die Ungarn um 895 das Karpatenbecken in Besitz nahmen, trafen sie auf eine durch Jahrhunderte awarischer Herrschaft geprägte Landschaft.

170. Manche Forscher vermuten sogar, dass Reste der awarisch geprägten Bevölkerung die ungarische Landnahme noch erlebten.

171. Diese Reste wären dann in das werdende ungarische Volk eingegangen.

172. Ein eigenes Staatswesen, das die Ungarn hätten übernehmen können, hinterließen die Awaren freilich nicht.

173. Wohl aber hinterließen sie ein erprobtes Herrschaftsmodell.

174. Das Karpatenbecken hatte sich unter den Awaren als ideale Basis einer Steppenmacht erwiesen.

175. Diese Erfahrung sollte sich bei der ungarischen Landnahme in gewisser Weise wiederholen.

176. Insofern bilden die Awaren ein wichtiges Bindeglied zwischen der Spätantike und dem Beginn der eigentlichen ungarischen Geschichte.

177. Wer heute durch die Sammlungen ungarischer Museen geht, steht oft unwissentlich vor genau diesem Erbe.

178. Vitrinen voller Greifenbeschläge und Pferdegeschirr erzählen von einem Volk, das keine eigene Schrift, aber einen unauslöschlichen Fußabdruck im Boden hinterließ.

179. Die Geschichte der Awaren bleibt damit ein Lehrstück darüber, wie viel sich aus Erde, Knochen und Metall rekonstruieren lässt, wenn die Worte fehlen.

180. Mit diesem Bindeglied im Blick wendet sich der folgende Abschnitt der inneren Struktur und Gesellschaft des Awarenreiches zu.