2.3.1 Löss, homok és feketeföld – Löss, Sand und Schwarzerde

1. A Magyar Alföldön egy frissen felvágott földfal akár egy geológiai könyvként is hat.

2. A tetején sötét, morzsás talajréteg fekszik, alatta világossárga, finomszemcsés lösz látszik.

3. Ez a keresztmetszet nem csupán különböző színeket mutat, hanem a szél, a gyep, a víz és az idő együttműködését is.

4. A termőtalaj nem csupán a talajréteg feletti burkolat, hanem a víz, az ásványi anyagok és a szerves anyagok lassan kialakult tárolója.

5. Tulajdonságai döntő szerepet játszanak abban, hogy egy mező jelentős öntözés nélkül is termel-e gabonát, vagy már az első száraz héten porosodni kezd.

6. Magyarországon az ilyen ellentétek gyakran csupán néhány kilométerre vannak egymástól.

7. Egyrészt a lösz és a feketeföld rendkívül termékeny szántóterületeket képezhet.

8. Másrészt homokos dombok húzódnak, amelyek laza anyagát a szél mozgatja, és amely gyorsan átengedi a vizet.

9. A két táj közötti határ ezért egyben a mezőgazdasági hasznosítás különböző lehetőségei közötti határ is.

10. Ahhoz, hogy megértsük ezt, először is a jégkorszakok által a Kárpátok medencéjében szétszórt port kell követnünk.

11. A lösz egy laza üledék, amely túlnyomórészt nagyon apró ásványi részecskékből áll.

12. Szemei általában finomabbak, mint a durva homok, de durvábbak, mint a legfinomabb agyagrészecskék.

13. Ez a közepes szemcseméret teszi a löszt egyszerre könnyen mozgathatóvá és meglepően stabilvá.

14. A száraz, hideg időszakokban Európa nagy részét nyílt, fákban szegény tájak jellemezték.

15. A gleccserek és a fagy a jégtakaró területeinek szélén a kőzeteket ásványi porrá zúzták.

16. A száraz szelek felvették ezt az anyagot, és nagy távolságokra szállították.

17. Ahol a szél sebessége csökkent, vagy a növényzet fékezte a talajt, a por újra a földre hullott.

18. Így alakultak ki számos hideg időszak során hatalmas löszrétegek és löszszerű üledékek.

19. Magyarország elég messze feküdt az északi jégpajzsoktól ahhoz, hogy azok ne borítsák be.

20. Ugyanakkor elég közel volt a száraz előterületekhez és a nyílt folyóvölgyekhez ahhoz, hogy nagy mennyiségű port felvegyen.

21. A magyar lösz tehát nem olyan por, amelyet egyetlen nap alatt szórtak szét az ország felett.

22. Számos üledékképződési szakasz eredménye, amelyek között melegebb időszakok voltak.

23. Minden új porréteg eltakarhatta a régebbi rétegeket, miközben a talajképződés és a növényzet megváltoztatta a felszínt.

24. Egyes kőzetkibontásokban felismerhetők az ilyen szín-, szerkezet- és karbonáttartalom-változások.

25. A lösz ugyan laza kötésű szemcsékből áll, de száraz és zavartalan állapotban meredek falakat képez.

26. Ez a stabilitás magyarázza a folyópartokon, a mélyült utak mentén és a mesterséges bevágásokban látható függőleges löszfalakat.

27. Az eső azonban gyorsan károsíthatja a falakat, amint hiányzik a védő növénytakaró.

28. A víz behatol a finom repedésekbe, kimosja a részecskéket, és barázdákat váj a puha üledékbe.

29. Ugyanaz az anyag, amely termőtalcként értékes, ezért helytelen használat esetén könnyen erodálódhat.

30. A lösz nem kimeríthetetlen készlet, hanem egy hidegebb táj érzékeny öröksége.

31. A mezőgazdaság szempontjából döntő fontosságú, hogy a lösz sok ásványi tápanyagot tartalmaz, és jól gyökerezhető.

32. Pórusai képesek vizet felvenni anélkül, hogy a talajt tartósan levegőtlen állapotba hoznák.

33. A finom és a valamivel durvább pórusok különböző módon kiegészítik egymást.

34. A nagyobb rések az esővizet a talajba vezetik, míg a finomabbak annak egy részét visszatartják.

35. Ennek köszönhetően a gyökerek mind nedvességhez, mind oxigénhez jutnak.

36. A löszből önmagában azonban még nem keletkezik feketeföld.

37. Ehhez emellett megfelelő növényzetre, egy bizonyos éghajlatra és nagyon hosszú időtartamokra van szükség.

38. Ahol kiterjedt gyepek nőttek, minden évben elhalt gyökér- és levélanyag került a talajba.

39. A mikroorganizmusok lebontották ezeket a maradványokat, és a szerves anyag egy része humuszként megmaradt.

40. A humusz sötétítette a talaj felső rétegét, és egyúttal megváltoztatta annak víz- és tápanyag-tároló képességét.

41. A feketeföld – amelyet nemzetközi szinten többnyire csernozjomnak neveznek – ezért mély, humuszban gazdag felső talajréteggel rendelkezik.

42. Sötét színe nem egyetlen eredetre utal, hanem a hosszú távú humuszfelhalmozódás látható eredménye.

43. A gyepek különösen nagy mértékben járultak hozzá ehhez, mivel sok gyökér a felszín közvetlen közelében helyezkedett el, és évente megújult.

44. Az erdők is szerves anyagot hagynak hátra, de az avaruk inkább a felszínen marad, és más körülmények között bomlik le.

45. Döntő fontosságú továbbá, hogy a löszben a humusz ásványi részecskékhez kötődik, és nem mosódik ki azonnal.

46. A kialakuló morzsás szerkezet nyitott pórusokat hagy, és a talajt mezőgazdasági gépekkel megmunkálhatóvá teszi.

47. A víz behatolhat, eloszlathat, és a mélyebb rétegekben a növények számára elérhető marad.

48. A tápanyagok nem kerülnek teljes mértékben el a gyökérzónából minden esőzéskor.

49. Ezért tartoznak a löszön kialakult feketeföldek Magyarország legtermékenyebb talajai közé.

50. Termékenységük azonban a tulajdonságok kedvező kombinációjának köszönhető, és nem jelent garanciát a szárazság, az erózió vagy a helytelen gazdálkodás ellen.

51. Az ilyen talajok különösen elterjedtek a Nagyalföld egyes részein, valamint a lösssel borított területeken azok peremvidékén.

52. Hajdúság, a Körös–Maros közötti síkság és a Bácska-síkság a löss és a feketeföld ilyen kombinációjának fontos területei.

53. A Duna nyugati oldalán fekvő Mezőföldön is kiterjedt, humuszos talajok fordulnak elő löszön és rokon üledékeken.

54. Pontos jellemzőik attól függenek, hogy a terület magasabban vagy alacsonyabban fekszik-e, és mennyi ideig volt víz hatásának kitéve.

55. A magasabban fekvő területeken a talaj jobban tud vízelvezetni, és megőrizheti jellegzetes szerkezetét.

56. A lapos völgyekben az időnként felgyülemlő víz más irányba terelheti a talajképződést.

57. Ott például réti talajok, agyagos talajok vagy sóhatású talajok alakulnak ki.

58. Ezért még egy feketeföld-övezeten belül sem mindenhol egyformán mély, száraz vagy tápanyagban gazdag a talaj.

59. A termékenységi térkép nem egyszerűen az országhatárokat követi, hanem a régi üledékterületeket és a kis magasságkülönbségeket.

60. Ami a felszínen egységes síkságnak tűnik, az a szántás alatt számos talajközösségből állhat.

61. A homok a vízzel és a növényekkel szemben szinte tükörképesen viselkedik a finomszemcsés löszhöz képest.

62. Szemei viszonylag nagyok, és közöttük tág üregek maradnak.

63. Az eső ezért gyorsan beszivároghat, anélkül, hogy sokáig a talaj legfelső rétegében tárolódna.

64. Az ilyen talajban a tápanyagok könnyebben kerülnek lefelé a beszivárgó vízzel.

65. Egy homokos terület zivatar után száraznak tűnhet, annak ellenére, hogy röviddel korábban sok víz esett.

66. Ugyanakkor a homok a napsütésben gyorsan felmelegszik, és napnyugta után ugyanolyan gyorsan lehűl.

67. Ezek az erős ingadozások megnehezítik a növények növekedését, ha nincs humuszréteg vagy a talajvíz közelsége, amely kiegyenlítő hatást gyakorolna.

68. A homok ezért nem feltétlenül terméketlen, de a szárazságot és a tápanyagveszteséget lényegesen nehezebben viseli el.

69. Mezőgazdasági termékenysége elsősorban a vízellátástól, a szerves anyagoktól és a megfelelő növénykultúráktól függ.

70. A homokos talaj egy önálló élőhely, nem csupán a fekete talaj halványabb változata.

71. Magyarországon nagy homokos területek találhatók többek között régi folyóteraszokon és alluviális kúpokon.

72. A Duna és a Tisza változó mennyiségben rakódott le ott kavicsot, homokot és finomabb üledékeket.

73. A későbbi folyómeder-eltolódások miatt egyes területek magasabban és szárazabban maradtak, mint a mai folyóparti síkságok.

74. A szél ezekből a száraz üledékekből különösen a laza homokszemcséket ragadta fel.

75. A Duna–Tisza közötti folyóközi tájban hosszúkás dűnéket és homokos gerinceket alakított ki.

76. A dűnék között mélyebb mélyedések maradtak, amelyekben nedvesség és szerves anyag gyűlhetett össze.

77. Ennek következtében a száraz homoktalajok és a humuszosabb mélyedéses talajok szorosan egymás mellett helyezkednek el.

78. Egyes homokos területek ráadásul annyi mészt tartalmaznak, hogy ez befolyásolja a talaj kialakulását és a növénytársulásokat.

79. Más homokos talajok aljzatában finom rétegek találhatók, amelyek visszatartják a vizet, és ideiglenesen hozzáférhetővé teszik azt a gyökerek számára.

80. A látszólag egyenletes homokos táj ezért szintén dűnék, mélyedések, erdők, legelők és szántóföldek mozaikja.

81. A növények csak akkor tudják tartósan rögzíteni a homokot, ha gyökereik és elhalt maradványaik védő szerves réteget képeznek.

82. Ahol ez a réteg hiányzik, egy száraz, szeles nap is elegendő ahhoz, hogy az egyes homokszemcséket mozgásba hozza.

83. A szél eközben a szemcseméret szerint válogatja az anyagot, és először a könnyebben mozgó részecskéket szállítja el.

84. Így vándorolhatnak a dűnék, a mezők szélei elsodródhatnak, és az utak lassan homokkal borulhatnak be.

85. Az erdők és a füves területek fékezik a szelet, mert a fatörzsek, a szálak és a levelek a talaj közelében csökkentik annak energiáját.

86. A megfelelő fafajokkal történő újratelepítés ezért sok homokos területen nemcsak fát, hanem talajvédelmet is biztosított.

87. Ahol víz áll rendelkezésre, gyümölcsöt, zöldséget és bizonyos takarmánynövényeket lehet termeszteni a homokon.

88. Szőlőt, burgonyát és egyes speciális növényeket szintén homokos talajon termesztenek, ha vízigényük megfelel a termőhelynek.

89. A nagy gabonatermés kiegészítő vízellátás nélkül ott bizonytalanabb, mint a mély fekete talajon.

90. A hasznosítást a talajhoz kell igazítani, mert egyetlen műtrágya sem pótolja teljes mértékben a hiányzó vízmegtartó képességet.

91. A lösz és a homok között nem áll fenn egyszerű ellentét a jó és a rossz talaj között.

92. A lösz az erózió következtében elveszhet, tömörödhet, vagy szárazság esetén kemény kéreg képződhet rajta.

93. A feketeföld rendszeres talajművelés következtében humuszt veszíthet, ha több szerves anyag bomlik le, mint amennyi pótlódik.

94. A homok viszont értékes élőhelyeket biztosíthat a szárazságot kedvelő növények és állatok számára.

95. Alacsony vízmegtartó képességét bizonyos tájakon a könnyen elérhető talajvízszint kompenzálja.

96. A talajszerkezet vizsgálatát ezért mindig össze kell kapcsolni a domborzattal, a vízháztartással és a gazdálkodással.

97. A szemcseméret fontos különbségeket magyaráz, de önmagában nem határozza meg a termőföld hozamát.

98. Az éghajlat, a humusz, a mésztartalom, a talajélővilág és a gyökérzet által elérhető réteg mélysége együttesen hatnak.

99. Az ember is megváltoztatja ezeket a tulajdonságokat a szántással, az öntözéssel, a műtrágyázással, a vízelvezetéssel és a növényborítás védelmével.

100. Sok magyar szántótermékenységének gazdagsága mindazonáltal a szél és a jégkorszak ajándéka marad, hiszen a hideg szelek által évezredekkel ezelőtt idehordott por ma egy egész országot táplál.

1. Eine frisch aufgeschnittene Böschung kann in der ungarischen Tiefebene wie ein geologisches Buch wirken.

2. Oben liegt eine dunkle, krümelige Erdschicht, darunter zeichnet sich hellgelber, feinkörniger Löss ab.

3. Dieser Querschnitt zeigt nicht nur verschiedene Farben, sondern die Zusammenarbeit von Wind, Grasland, Wasser und Zeit.

4. Der Ackerboden ist keine bloße Decke über dem Untergrund, sondern ein langsam entstandener Speicher für Wasser, Mineralstoffe und organische Substanz.

5. Seine Eigenschaften entscheiden mit darüber, ob ein Feld ohne große Bewässerung Getreide trägt oder bei der ersten trockenen Woche zu stauben beginnt.

6. In Ungarn liegen solche Gegensätze oft wenige Kilometer voneinander entfernt.

7. Auf der einen Seite können Löss und Schwarzerde außerordentlich ertragreiche Ackerflächen bilden.

8. Auf der anderen Seite liegen sandige Rücken, deren lockeres Material vom Wind bewegt wird und Wasser rasch nach unten durchlässt.

9. Die Grenze zwischen beiden Landschaften ist deshalb zugleich eine Grenze zwischen unterschiedlichen Möglichkeiten landwirtschaftlicher Nutzung.

10. Um sie zu verstehen, muss man zunächst dem Staub folgen, den die Eiszeiten über das Karpatenbecken verteilten.

11. Löss ist ein lockeres Sediment aus überwiegend sehr kleinen Mineralteilchen.

12. Seine Körner sind meist feiner als grober Sand, aber gröber als die feinsten Tonpartikel.

13. Diese mittlere Korngröße macht Löss zugleich leicht beweglich und erstaunlich standfest.

14. In trockenen Kaltzeiten war ein großer Teil Europas von offenen, baumarmen Landschaften geprägt.

15. Gletscher und Frost zerkleinerten Gestein an den Rändern der Vereisungsgebiete zu mineralischem Mehl.

16. Trockene Winde nahmen dieses Material auf und transportierten es über weite Strecken.

17. Wo die Windgeschwindigkeit abnahm oder Pflanzen den Boden bremsten, fiel der Staub wieder zu Boden.

18. So entstanden im Laufe vieler Kaltzeiten mächtige Lössdecken und lössartige Ablagerungen.

19. Ungarn lag weit genug von den nördlichen Eisschilden entfernt, um nicht selbst von ihnen bedeckt zu werden.

20. Zugleich lag es nahe genug an den trockenen Vorfeldern und den offenen Flusstälern, um große Mengen dieses Staubs aufzunehmen.

21. Der ungarische Löss ist daher kein Pulver, das an einem einzigen Tag über das Land gestreut wurde.

22. Er ist das Ergebnis vieler Ablagerungsphasen, zwischen denen wärmere Zeiten lagen.

23. Jede neue Staubschicht konnte ältere Schichten überdecken, während Bodenbildung und Vegetation die Oberfläche veränderten.

24. In manchen Aufschlüssen lassen sich solche Wechsel in Farbe, Struktur und Karbonatgehalt erkennen.

25. Löss besteht zwar aus locker verbundenen Körnern, bildet aber steile Wände, wenn er trocken und ungestört ist.

26. Diese Standfestigkeit erklärt die senkrechten Lössböschungen, die an Flussufern, Hohlwegen und künstlichen Einschnitten sichtbar werden.

27. Regen kann die Wände dennoch rasch angreifen, sobald die schützende Pflanzendecke fehlt.

28. Wasser dringt in feine Risse ein, wäscht Teilchen aus und schneidet Rinnen in das weiche Sediment.

29. Der gleiche Stoff, der als Ackerboden wertvoll ist, kann deshalb bei falscher Nutzung leicht erodieren.

30. Löss ist kein unerschöpflicher Vorrat, sondern ein empfindliches Erbe einer kälteren Landschaft.

31. Für die Landwirtschaft ist entscheidend, dass Löss viele mineralische Nährstoffe enthält und sich gut durchwurzeln lässt.

32. Seine Poren können Wasser aufnehmen, ohne den Boden dauerhaft luftlos zu machen.

33. Feine und etwas gröbere Poren ergänzen sich dabei auf unterschiedliche Weise.

34. Die größeren Zwischenräume führen Regenwasser in den Boden, während die feineren einen Teil davon zurückhalten.

35. Wurzeln finden dadurch sowohl Feuchtigkeit als auch Sauerstoff.

36. Aus Löss allein entsteht allerdings noch keine Schwarzerde.

37. Dafür braucht es zusätzlich eine passende Vegetation, ein bestimmtes Klima und sehr lange Zeiträume.

38. Wo ausgedehnte Grasländer wuchsen, gelangte jedes Jahr abgestorbenes Wurzel- und Blattmaterial in den Boden.

39. Mikroorganismen zersetzten diese Reste, und ein Teil der organischen Substanz blieb als Humus erhalten.

40. Der Humus verdunkelte den Oberboden und veränderte zugleich seine Fähigkeit, Wasser und Nährstoffe zu speichern.

41. Schwarzerde, international meist als Chernozem bezeichnet, besitzt deshalb einen tiefen, humusreichen Oberboden.

42. Seine dunkle Farbe ist kein Beweis für einen einzigen Ursprung, sondern ein sichtbares Ergebnis langfristiger Humusakkumulation.

43. Grasland trug dazu besonders stark bei, weil viele Wurzeln dicht unter der Oberfläche lebten und jährlich erneuert wurden.

44. Wälder hinterlassen ebenfalls organische Substanz, aber ihre Streu liegt stärker an der Oberfläche und wird unter anderen Bedingungen umgesetzt.

45. Entscheidend ist außerdem, dass der Humus im Löss mit mineralischen Teilchen verbunden und nicht sofort ausgewaschen wird.

46. Die entstehende Krümelstruktur lässt Poren offen und macht den Boden für landwirtschaftliche Geräte bearbeitbar.

47. Wasser kann eindringen, sich verteilen und in tieferen Schichten für die Pflanzen erreichbar bleiben.

48. Nährstoffe werden nicht vollständig bei jedem Regen aus dem Wurzelraum entfernt.

49. Darum gehören die Schwarzerdeböden auf Löss zu den produktivsten Böden Ungarns.

50. Ihre Fruchtbarkeit ist jedoch eine günstige Kombination von Eigenschaften und keine Garantie gegen Dürre, Erosion oder falsche Bewirtschaftung.

51. Besonders verbreitet sind solche Böden in Teilen der Großen Tiefebene und auf lössbedeckten Flächen an ihren Rändern.

52. Die Hajdúság, das Körös-Maros-Zwischenstromland und die Batschka-Ebene gelten als wichtige Räume dieser Verbindung von Löss und Schwarzerde.

53. Auch im Mezőföld westlich der Donau treten ausgedehnte humusreiche Böden auf Löss und verwandten Sedimenten auf.

54. Ihre genaue Ausprägung hängt davon ab, ob das Gelände höher oder tiefer liegt und wie lange es von Wasser beeinflusst wurde.

55. Auf höher gelegenen Flächen kann sich der Boden besser entwässern und seine typische Struktur bewahren.

56. In flachen Senken kann zeitweise stehendes Wasser die Bodenbildung in eine andere Richtung lenken.

57. Dort entstehen etwa Wiesenböden, tonreiche Böden oder salzbeeinflusste Böden.

58. Selbst innerhalb einer Schwarzerdezone ist der Boden daher nicht überall gleich tief, trocken oder nährstoffreich.

59. Die Karte der Fruchtbarkeit folgt nicht einfach den Landesgrenzen, sondern den alten Ablagerungsflächen und den kleinen Höhenunterschieden.

60. Was an der Oberfläche wie eine einheitliche Ebene aussieht, kann unter dem Pflug aus vielen Bodengesellschaften bestehen.

61. Sand verhält sich gegenüber Wasser und Pflanzen fast spiegelverkehrt zum feinkörnigen Löss.

62. Seine Körner sind vergleichsweise groß, und zwischen ihnen bleiben weite Hohlräume.

63. Regen kann deshalb schnell versickern, ohne lange im obersten Bodenhorizont gespeichert zu werden.

64. Nährstoffe werden in einem solchen Boden leichter mit dem Sickerwasser nach unten verlagert.

65. Eine Sandfläche kann nach einem Gewitter trocken wirken, obwohl kurz zuvor viel Wasser gefallen ist.

66. Zugleich erwärmt sich Sand im Sonnenschein rasch und kühlt nach Sonnenuntergang ebenso schnell wieder ab.

67. Diese starken Schwankungen erschweren Pflanzen das Wachstum, wenn keine Humusschicht oder Grundwassernähe ausgleichend wirkt.

68. Sand ist deshalb nicht grundsätzlich unfruchtbar, aber er verzeiht Trockenheit und Nährstoffverluste deutlich schlechter.

69. Seine landwirtschaftliche Leistungsfähigkeit hängt besonders von Wasserzufuhr, organischer Substanz und angepassten Kulturen ab.

70. Ein sandiger Boden ist ein anderer Lebensraum, nicht bloß eine blassere Variante der Schwarzerde.

71. Große Sandflächen liegen in Ungarn unter anderem auf alten Flussterrassen und Schwemmkegeln.

72. Die Donau und die Theiß lagerten dort Schotter, Sand und feinere Sedimente in wechselnden Mengen ab.

73. Spätere Flussverlagerungen ließen manche Bereiche höher und trockener zurück als die heutigen Flussauen.

74. Der Wind nahm aus diesen trockenen Ablagerungen besonders die lockeren Sandkörner auf.

75. In der Donau–Theiß-Zwischenstromlandschaft formte er langgestreckte Dünen und sandige Rücken.

76. Zwischen den Dünen blieben tiefere Mulden, in denen sich Feuchtigkeit und organisches Material sammeln konnten.

77. Dadurch liegen trockene Sandböden und humosere Senkenböden eng nebeneinander.

78. Manche Sandflächen enthalten zudem so viel Kalk, dass dieser die Bodenentwicklung und die Pflanzengesellschaften beeinflusst.

79. Andere Sandböden besitzen im Untergrund feine Schichten, die Wasser stauen und den Wurzeln vorübergehend zugänglich machen.

80. Die scheinbar gleichförmige Sandlandschaft ist daher ebenfalls ein Mosaik aus Dünen, Mulden, Wäldern, Weiden und Äckern.

81. Pflanzen können Sand nur dann dauerhaft festlegen, wenn ihre Wurzeln und abgestorbenen Reste eine schützende organische Schicht aufbauen.

82. Wo diese Decke fehlt, genügt ein trockener, windiger Tag, um einzelne Körner in Bewegung zu setzen.

83. Der Wind sortiert das Material dabei nach Korngröße und transportiert die leichter beweglichen Teilchen zuerst.

84. So können Dünen wandern, Felder an den Rändern auswehen und Wege langsam mit Sand bedeckt werden.

85. Wälder und Grasflächen bremsen den Wind, weil Stämme, Halme und Blätter seine Energie in Bodennähe mindern.

86. Aufforstungen mit geeigneten Baumarten haben deshalb in vielen Sandgebieten nicht nur Holz, sondern auch Bodenschutz geliefert.

87. Wo Wasser verfügbar ist, können Obst, Gemüse und bestimmte Futterpflanzen auf Sand angebaut werden.

88. Wein, Kartoffeln und manche Sonderkulturen werden ebenfalls auf sandigen Böden kultiviert, wenn ihre Wasseransprüche zum Standort passen.

89. Große Getreideerträge ohne zusätzliche Wasserversorgung sind dort unsicherer als auf tiefgründiger Schwarzerde.

90. Die Nutzung muss sich dem Boden anpassen, weil kein Dünger die fehlende Wasserspeicherung vollständig ersetzt.

91. Zwischen Löss und Sand besteht kein einfacher Gegensatz von gutem und schlechtem Land.

92. Löss kann durch Erosion verloren gehen, verdichten oder bei Trockenheit harte Krusten bilden.

93. Schwarzerde kann durch regelmäßige Bodenbearbeitung Humus verlieren, wenn mehr organische Substanz abgebaut als ersetzt wird.

94. Sand kann dagegen wertvolle Lebensräume für trockenheitsliebende Pflanzen und Tiere bewahren.

95. Seine geringe Wasserspeicherung wird in bestimmten Landschaften durch einen erreichbaren Grundwasserspiegel ausgeglichen.

96. Der Blick auf die Bodentextur muss deshalb immer mit Relief, Wasserhaushalt und Bewirtschaftung verbunden werden.

97. Korngröße erklärt wichtige Unterschiede, aber sie entscheidet nicht allein über den Ertrag eines Feldes.

98. Klima, Humus, Kalkgehalt, Bodenleben und die Tiefe des durchwurzelbaren Raumes wirken gemeinsam.

99. Auch der Mensch verändert diese Eigenschaften durch Pflügen, Bewässern, Düngen, Entwässern und den Schutz der Pflanzendecke.

100. Der Reichtum vieler ungarischer Äcker bleibt dennoch ein Geschenk von Wind und Eiszeit, denn der Staub, den kalte Winde vor Jahrtausenden herantrugen, ernährt heute ein Land.