3.2.1 A transdanubiai dombvidék jellege – Charakter des transdanubischen Hügellands

1. A Zselicben, a Kaposvár és Pécs közötti dombvidéken, Magyarország délnyugati részén, egyes ösvények a magas löszfalak között vezetnek a falvak felett elterülő szőlőültetvényekhez és gyümölcsösökhöz.

2. Az ilyen mélyedéses ösvényeket itt „horhos”-nak nevezik.

3. Bevésődött alakjuk jól mutatja, hogy a forgalom és a lefolyó esővíz hogyan képes idővel még egy jelentéktelen ösvényt is elmélyíteni.

4. A falu felett tehát nem csupán a völgyfenék folytatása található, hanem egy másik, más célra használt terület.

5. A patak, a házak, a kertek és az erdő között szűk térben váltakoznak a körülmények.

6. Már egy kis magasságkülönbség is megváltoztatja, merre folyik a víz, mennyi ideig marad nedves a talaj, és mikor kap napfényt egy lejtő.

7. Ebben rejlik a transdanubiai dombvidék különleges jellege: formái áttekinthetők, hatásuk viszont messzire nyúlik.

8. Transdanubia a Duna nyugati oldalán fekvő magyarországi régiót jelöli, magyarul Dunántúlnak hívják, ami szó szerint „a Duna túlsó partján” jelent.

9. A dombvidék e térség fontos alkotóeleme, de nem azonosítható vele.

10. Dunántúlhoz síkságok és közepes magasságú hegyvidékek is tartoznak, míg az itt tárgyalt dombok elsősorban a Balaton déli és nyugati részén helyezkednek el.

11. A Balaton az a nagy tó, amelyet németül Plattensee-nek is neveznek, és amely Magyarország nyugati részén található.

12. Környékéről a dombos tájak Zala, Somogy, Tolna és Baranya megyék egyes részein át a Dráva közeléig terjednek.

13. Ezek a nevek egyúttal magyar közigazgatási területeket is jelölnek, amelyek határai nem mindenhol egyeznek meg a tájhatárokkal.

14. A Dráva délen hosszú szakaszokon képezi a határt Horvátországgal.

15. A résztérségek között jelentős különbségek vannak, de a tájat mindenhol dombvonulatok, lejtők és völgyek tagolják.

16. Ezért a kilátás gyakran csak a legközelebbi dombvonulatig nyúlik, noha mögötte hasonló táj folytatódik.

17. A lágy kontúrok elterelhetik a figyelmet arról, hogy ezek a dombok hosszú sorozatú üledékképződés, emelkedés és erózió eredményeként jöttek létre.

18. Fiatalabb fedőrétegeik alatt sok helyen a Pannon-tó korából származó homok, iszap és agyag található.

19. Ez a hatalmas tó millió évvel ezelőtt a mai Kárpátok-medence nagy részét borította.

20. Az iszap olyan ásványi szemcséket jelöl, amelyek finomabbak a homoknál, de durvábbak az agyagnál.

21. Amikor a tó fokozatosan feltöltődött, hatalmas üledékeket, azaz lerakódott anyagokat hagyott maga után.

22. A későbbi dombvidék egyes részei ezután megemelkedtek, ahelyett, hogy tovább süllyedtek volna, mint az alföld nagy területei.

23. Ezáltal a vízfolyások lejtőt nyertek, és mélyebbre vághatták magukat a talajba.

24. Sok domb ezért a mélyebben fekvő völgyek között megmaradt területek; a táj kialakulásában a folyóvíz mellett az eróziót okozó szél is közreműködött.

25. A folyók és patakok nem mindenhol hoztak létre azonos mintázatot.

26. A talaj mozgásai és a lerakódott rétegek közötti különbségek befolyásolták, hogy mely irányban alakultak ki a völgyek, és milyen mélyre vájták be magukat.

27. A széles völgyterületek mellett keskeny, elágazó bevágások is léteznek, különösen az erősebben tagolt erdős területeken.

28. Ahol sok kis csatorna torkollik egy nagyobb patakba, a köztük lévő tér gerincsé válik.

29. A gerinc tetején húzódik a vízválasztó, azaz az a határ, amelyen túl az esővíz különböző patakokba folyik le.

30. Ennek a határnak nem kell sziklásnak vagy különösebben magasnak lennie.

31. Néha egy lapos dombcsúcs is elegendő ahhoz, hogy két szomszédos falut különböző kis vízgyűjtő területekhez soroljon.

32. A vízgyűjtő terület magában foglalja azt a teljes területet, ahonnan a víz egy adott víztestbe folyik.

33. A jégkorszak hideg időszakai alatt a táj sok helyen egy további, szél által felhordott porréteggel borult be.

34. A szél felvette a száraz, alig növényzettel borított területekről a finom anyagot, és máshol rakta le újra.

35. Az ilyen üledékekből alakult ki a lösz, egy többnyire sárgás színű, főként iszapból álló anyag.

36. Különösen a tolnai dombok hordoznak hatalmas löszrétegeket.

37. A lösz eltakarhatja a régebbi domborzati egyenetlenségeket, és ezáltal a domborzatot lágyabbnak tűnhet, anélkül, hogy a völgyeket teljesen betömné.

38. Ugyanakkor nem mindenhol egyformán vastag rétegből áll.

39. Szomogy egyes részein ehelyett homokos területek és a szél által formált homokdombok tűnnek ki.

40. Az agyagban gazdag rétegek és a vályog is helyenként megváltoztatják a talaj viselkedését.

41. A vályog homok, iszap és agyag keverékét jelenti, amelynek tulajdonságai az adott keverési aránytól függenek.

42. A mezőgazdaság szempontjából döntő jelentőségű a különbség a laza porlerakódás és a kialakult talaj között.

43. Csak a mállás, a növénygyökerek, a talajszervezetek és a szerves maradványok alakítják az alapanyagot különböző rétegekből álló talajjá.

44. A humusz, az átalakult szerves anyag, hozzájárul ahhoz, hogy a víz és a tápanyagok a gyökérzónában maradjanak.

45. A löszön mély, jól átgyökerezhető talajok alakulhatnak ki, amelyek kedvező feltételeket biztosítanak a szántóföldi gazdálkodáshoz.

46. Termékenységük azonban nem a talajréteg változatlan adománya.

47. Az erdő alatt más talajprofilok alakulnak ki, mint a hosszú évek óta művelt szántóföldeken, és a lekopott lejtőkön gyakran hiányzik az értékes termőtalaj egy része.

48. A dombos vidék nedvesebb részein barna erdei talajok terjedtek el, míg a szárazabb löszterületeken humuszban gazdag sötét talajok is megtalálhatók.

49. A geológiai kiindulási anyag tehát részben magyarázza a termékenységet; a vízháztartás, a talajfejlődés és a művelés szintén meghatározó tényezők.

50. A víz összeköti a táj egyes részeit, ugyanakkor előnyeiket egyenlőtlenül osztja el.

51. Egy lejtő a csapadék egy részét továbbítja az alacsonyabban fekvő területek felé, míg a völgyfenék egy nagyobb területről fogadja a vizet.

52. Ahol a vízáteresztőbb rétegek kevésbé vízáteresztő rétegek felett helyezkednek el, a beszivárgó víz oldalirányban távozhat, és forrást képezhet.

53. Az ilyen vízkivezetések lehetséges települési helyszíneket kínálnak, de nem garantálják az egész éven át tartó vízellátást.

54. A Zselicben a források jelentős része rendszeresen kiszárad nyáron.

55. Ezért még a zöld dombvidék is szenvedhet vízhiánytól.

56. Heves esőzések után éppen ellenkező probléma jelentkezik: a kis patakoknak rövid idő alatt sok mellékpatakból kell felvenniük a vizet.

57. Méretük kicsisége nem védi a völgy lakóit a hirtelen erős lefolyástól.

58. Hosszú távú átlagban Magyarország nyugati és délnyugati részei több csapadékot kapnak, mint a Közép-Alföld számos területe.

59. Az 1991-től 2020-ig tartó mérési időszak különösen jól mutatja ezt a térbeli eltérést.

60. Ehhez hozzájárulnak az Atlanti-óceánról és a Földközi-tenger térségéből érkező nedves légtömegek, míg a tengerszint feletti magasság is befolyásolja a helyi csapadékmennyiséget.

61. A dombvidéken belül a lejtő iránya, a talaj és a szélvédettség tovább változtatja a viszonyokat.

62. Hasonló lejtés mellett egy déli irányú lejtő több napsugárzást kap, mint egy északi lejtő, és erősebben felmelegszik.

63. Ott azonban a talaj gyorsabban is kiszáradhat.

64. Tiszta, szélcsendes éjszakákon a hideg levegő lefelé áramlik a lejtőn, és mélyebb völgyekben gyűlhet össze.

65. Egy völgytalaj ezért fagyveszélyesebb lehet, mint egy valamivel magasabban fekvő lejtő, bár a magasság növekedésével az átlagos levegőhőmérséklet általában csökken.

66. Ebből a különbségből adódik a használatok érthető, de korántsem merev eloszlása.

67. A széles, jól vízelvezetett völgyi területek alkalmasak szántóföldekre, mert mély talajt és csekély lejtést egyesítenek.

68. A nedves patakvölgyek viszont gyakran kedvezőbb helyszínek a rétek számára, mint az érzékeny szántóföldi növénykultúrák számára.

69. A lapos hegygerincek és a mérsékelten lejtő dombok is megművelhetők, amennyiben a talaj és a megközelíthetőség ezt lehetővé teszi.

70. A szőlő és a gyümölcsfák profitálhatnak a leghidegebb völgymélyek feletti napos fekvésből.

71. Tartós ültetésük megkönnyíti azoknak a területeknek a hasznosítását, ahol a rendszeres szántás nagyobb erőfeszítést igényelne.

72. A meredekebb lejtők, a tagolt dombhátak és a hűvösebb fekvésű területeken gyakran erdő található.

73. Az erdő azonban nem korlátozódik a dombcsúcsokra, és egy szőlőültetvénynek nem feltétlenül kell minden déli lejtőn feküdnie.

74. A tulajdonviszonyok, a munkigény, az értékesítési lehetőségek és a hagyományos gazdálkodás a természeti feltételek mellett alakítják a látható mintázatot.

75. A Zselicben ez az összefonódás különösen jól látható, mert az erdős dombok és a völgyekben fekvő falvak szorosan egymás mellett helyezkednek el.

76. Egyes települések körüli magaslatokon szőlőültetvények és gyümölcsösök egészítik ki a házak melletti hasznosított területeket.

77. Az ilyen magasabban fekvő kertterületeket helyben „hegy”-nek nevezik, bár nem hegyvidékekről van szó.

78. A szó itt egy megszokott munkaterületet és életteret is jelöl.

79. A kertek és a falusi utak között a mélyedő ösvények húzódnak, amelyek falai felfedik a löszben gazdag talajt.

80. Ugyanakkor az erdők is azt mutatják, hogy a kis magasság önmagában nem eredményez száraz, nyílt élőhelyet.

81. A Zselicben még bükkösök is előfordulnak, amelyeket Magyarországon inkább a hűvösebb hegyvidéki területekhez szoktunk társítani.

82. A megfelelő nedvesség és a kedvező helyi feltételek lehetővé teszik számukra, hogy itt, a dombvidéken is előforduljanak.

83. A patak mellett fekvő falu vízhez jut, és egy természetes folyosó vezet át a dombok között.

84. A beépítés egy völgyi út mentén húzódhat, míg a mezőgazdasági területek onnan mindkét lejtőn felfelé nyúlnak.

85. Kedvezőek azok a kissé magasabban fekvő helyek, amelyek a víz közelében vannak, de mégis elkerülik a völgy legnedvesebb alját.

86. Az ilyen elhelyezkedési előnyök segítenek megmagyarázni, miért lakják már régóta a dombvidéket, és miért találhatók ott számos kis település.

87. Nem magyarázzák azonban minden egyes falu alapítását, hiszen a politikai döntések, a tulajdonviszonyok és a történelmi törések is közrejátszottak.

88. Az utak sem követik egyszerűen a térképen látható legrövidebb vonalat.

89. Egy völgy mentén vezető kerülőút kevesebb emelkedőt igényelhet, mint egy több hegygerincen átvezető közvetlen összeköttetés.

90. A nagyobb közlekedési útvonalak esetében viszont szóba jöhetnek bevágások, töltések vagy hidak, amelyekkel részben leküzdhető ez a természetes akadály.

91. A dombok jó hasznosíthatósága végül is tartalmaz egy gyenge pontot, amely már a völgyútban is láthatóvá válik.

92. A víz könnyen elmoshatja a laza anyagot, amint az egy védtelen felületen összegyűlik és lefelé folyik a lejtőn.

93. A szántóföldön ezután magával viszi a talajt, amelynek humuszát és tápanyagait a növények nem kapják meg.

94. Ami a lejtőn elveszik, az a lejtő lábánál lerakódhat, vagy a patakkal továbbvándorolhat.

95. Azt, hogy a gazdálkodás hogyan befolyásolja ezt a folyamatot, 2003 óta vizsgálják terepi körülmények között a Zala megyében található Szentgyörgyvári Kutatóállomáson.

96. Ott a kutatók különböző talajművelési módszereket hasonlítanak össze, és többek között a talajveszteséget és a lefolyó vizet is nyomon követik.

97. A védő növénytakaró és a talajkímélő talajművelés korlátozhatja a lefolyást és az eróziót, bár hatásuk a helyszíntől és a kivitelezéstől függ.

98. A kíméletes módszerekre ezért éppen ott kell odafigyelni, ahol a gépek használata könnyűnek tűnik.

99. Aki átkel egy dombvonulaton, a túloldalon gyakran egy másik víz-, talaj- és használati összefüggésbe lép.

100. E vidék barátságossága a hozzáférhetőségében rejlik, de csak olyan bánásmóddal őrizhető meg, amely a látszólag jelentéktelen lejtőket is komolyan veszi.

1. Im Zselic, dem Hügelland zwischen Kaposvár und Pécs im Südwesten Ungarns, führen manche Wege zwischen hohen Lösswänden zu den Wein- und Obstgärten oberhalb der Dörfer.

2. Solche Hohlwege heißen hier „horhos“.

3. Ihre eingeschnittene Form zeigt, wie Verkehr und abfließendes Regenwasser selbst einen unscheinbaren Weg im Laufe der Zeit vertiefen können.

4. Oberhalb des Dorfes liegt damit keine bloße Fortsetzung des Talbodens, sondern ein anderer Nutzungsraum.

5. Zwischen Bach, Häusern, Gärten und Wald wechseln auf engem Raum die Bedingungen.

6. Schon ein kleiner Höhenunterschied verändert, wohin Wasser fließt, wie lange ein Boden feucht bleibt und wann ein Hang Sonne erhält.

7. Darin liegt der besondere Charakter des transdanubischen Hügellands: Seine Formen sind überschaubar, ihre Wirkungen reichen weit.

8. Transdanubien bezeichnet den ungarischen Landesteil westlich der Donau und heißt auf Ungarisch Dunántúl, sinngemäß „jenseits der Donau“.

9. Das Hügelland ist ein wichtiger Bestandteil dieses Raumes, aber nicht mit ihm gleichzusetzen.

10. Zu Transdanubien gehören auch Ebenen und Mittelgebirge, während die hier betrachteten Hügel vor allem südlich und westlich des Balaton liegen.

11. Der Balaton ist der auf Deutsch auch Plattensee genannte große See im Westen Ungarns.

12. Von seiner Umgebung erstrecken sich die hügeligen Landschaften durch Teile von Zala, Somogy, Tolna und Baranya bis in die Nähe der Drau.

13. Diese Namen bezeichnen zugleich ungarische Verwaltungsgebiete, deren Grenzen mit den Landschaftsgrenzen nicht überall übereinstimmen.

14. Die Drau, ungarisch Dráva, bildet im Süden über weite Strecken die Grenze zu Kroatien.

15. Zwischen den Teilräumen bestehen deutliche Unterschiede, doch immer wieder gliedern Rücken, Hänge und Täler das Land.

16. Der Blick reicht deshalb oft nur bis zum nächsten Höhenzug, obwohl dahinter eine ähnliche Landschaft weitergeht.

17. Die weichen Umrisse können darüber hinwegtäuschen, dass diese Hügel aus einer langen Folge von Ablagerung, Hebung und Abtragung hervorgingen.

18. Unter ihren jüngeren Deckschichten liegen vielerorts Sande, Schluffe und Tone aus der Zeit des Pannonischen Sees.

19. Dieser große See bedeckte vor Millionen Jahren weite Teile des heutigen Karpatenbeckens.

20. Schluff bezeichnet mineralische Körner, die feiner als Sand, aber gröber als Ton sind.

21. Als der See allmählich verlandete, hinterließ er mächtige Sedimente, also abgelagertes Material.

22. Teile der späteren Hügellandschaft wurden danach angehoben, statt weiter abzusinken wie große Bereiche der Tiefebenen.

23. Dadurch gewannen die Wasserläufe Gefälle und konnten sich tiefer in den Untergrund einschneiden.

24. Viele Hügel sind daher verbliebene Bereiche zwischen tiefer gelegten Tälern; an der Formung der Landschaft war neben fließendem Wasser auch abtragender Wind beteiligt.

25. Flüsse und Bäche schufen dabei nicht überall dasselbe Muster.

26. Bewegungen des Untergrunds und Unterschiede zwischen den abgelagerten Schichten beeinflussten, in welcher Richtung Täler entstanden und wie stark sie sich eintieften.

27. Neben breiten Talräumen gibt es schmale, verzweigte Einschnitte, besonders in stärker zergliederten Waldgebieten.

28. Wo viele kleine Rinnen in einen größeren Bach münden, wird der Raum zwischen ihnen zu einem Rücken.

29. Auf seiner Höhe verläuft eine Wasserscheide, die Grenze zwischen Flächen, deren Regenwasser zu verschiedenen Bächen abfließt.

30. Diese Grenze muss weder felsig noch besonders hoch sein.

31. Mitunter genügt eine flache Kuppe, um zwei benachbarte Dörfer verschiedenen kleinen Einzugsgebieten zuzuordnen.

32. Ein Einzugsgebiet umfasst die gesamte Fläche, aus der Wasser einem bestimmten Gewässer zufließt.

33. Während der kalten Abschnitte des Eiszeitalters erhielt die Landschaft vielerorts eine zusätzliche Decke aus verwehtem Staub.

34. Der Wind nahm feines Material von trockenen, wenig bewachsenen Flächen auf und lagerte es andernorts wieder ab.

35. Aus solchen Ablagerungen entstand Löss, ein meist gelbliches, überwiegend aus Schluff bestehendes Material.

36. Besonders die Hügel von Tolna tragen mächtige Lössfolgen.

37. Löss kann ältere Unebenheiten überdecken und dadurch Formen weicher erscheinen lassen, ohne die Täler vollständig zuzuschütten.

38. Er besteht jedoch nicht aus einer überall gleich starken Hülle.

39. In Teilen Somogys treten stattdessen sandige Flächen und vom Wind geformte Sandhügel hervor.

40. Auch tonreiche Schichten und Lehme verändern örtlich das Verhalten des Bodens.

41. Lehm bezeichnet eine Mischung aus Sand, Schluff und Ton, deren Eigenschaften vom jeweiligen Mischungsverhältnis abhängen.

42. Für die Landwirtschaft ist der Unterschied zwischen einer lockeren Staubablagerung und einem entwickelten Boden entscheidend.

43. Erst Verwitterung, Pflanzenwurzeln, Bodenorganismen und organische Reste machen aus dem Ausgangsmaterial einen Boden mit verschiedenen Schichten.

44. Humus, die umgewandelte organische Substanz, trägt dazu bei, Wasser und Nährstoffe im Wurzelraum zu halten.

45. Auf Löss können tiefgründige, gut durchwurzelbare Böden entstehen, die günstige Voraussetzungen für den Ackerbau bieten.

46. Ihre Fruchtbarkeit ist aber kein unveränderliches Geschenk des Untergrunds.

47. Unter Wald entwickeln sich andere Bodenprofile als unter langjährig bewirtschafteten Äckern, und abgetragenen Hängen fehlt häufig ein Teil des wertvollen Oberbodens.

48. In feuchteren Teilen des Hügellands sind braune Waldböden verbreitet, während sich auf trockeneren Lössflächen auch humusreiche dunkle Böden finden.

49. Der geologische Ausgangsstoff erklärt somit einen Teil der Ertragsfähigkeit; Wasserhaushalt, Bodenentwicklung und Bewirtschaftung entscheiden mit.

50. Das Wasser verbindet die einzelnen Landschaftsteile und verteilt zugleich ihre Vorteile ungleich.

51. Ein Hang gibt einen Teil des Niederschlags an tiefer liegende Flächen weiter, während der Talboden Wasser aus einem größeren Bereich empfängt.

52. Wo durchlässigere Schichten über weniger durchlässigen liegen, kann versickerndes Wasser seitlich austreten und eine Quelle bilden.

53. Solche Austritte bieten mögliche Ansatzpunkte für Siedlungen, garantieren aber keine ganzjährige Versorgung.

54. Im Zselic versiegt ein erheblicher Teil der Quellen regelmäßig im Sommer.

55. Auch ein grünes Hügelland kann daher unter Wassermangel leiden.

56. Nach heftigen Regenfällen tritt das entgegengesetzte Problem auf: Kleine Bäche müssen in kurzer Zeit Wasser aus vielen Seitenrinnen aufnehmen.

57. Ihre überschaubare Größe schützt die Talbewohner nicht vor plötzlich starkem Abfluss.

58. Im langjährigen Mittel erhalten die westlichen und südwestlichen Teile Ungarns mehr Niederschlag als viele Bereiche der zentralen Tiefebene.

59. Die Messperiode von 1991 bis 2020 zeigt dieses räumliche Gefälle besonders deutlich.

60. Feuchte Luftmassen vom Atlantik und aus dem Mittelmeerraum tragen dazu bei, während die Höhenlage die örtlichen Niederschlagsmengen mitbestimmt.

61. Innerhalb des Hügellands ändern Hangrichtung, Boden und Windschutz die Verhältnisse zusätzlich.

62. Ein nach Süden gerichteter Hang empfängt bei vergleichbarer Neigung mehr Sonnenstrahlung als ein Nordhang und erwärmt sich stärker.

63. Dort kann der Boden allerdings auch schneller austrocknen.

64. In klaren, windarmen Nächten fließt kalte Luft hangabwärts und kann sich in tieferen Mulden sammeln.

65. Ein Talboden kann deshalb frostgefährdeter sein als ein etwas höher gelegener Hang, obwohl die durchschnittliche Lufttemperatur mit zunehmender Höhe gewöhnlich abnimmt.

66. Aus diesen Unterschieden ergibt sich eine nachvollziehbare, aber keineswegs starre Verteilung der Nutzungen.

67. Breite, gut entwässerte Talflächen eignen sich für Äcker, weil sie tiefgründige Böden mit geringer Neigung verbinden.

68. Nasse Bachniederungen sind dagegen häufig günstigere Standorte für Wiesen als für empfindliche Ackerkulturen.

69. Auch flache Rücken und mäßig geneigte Hänge lassen sich bestellen, sofern Boden und Zugänglichkeit es erlauben.

70. Weinreben und Obstbäume können von sonnigen Lagen oberhalb der kältesten Talmulden profitieren.

71. Ihre dauerhafte Pflanzung erleichtert eine Nutzung von Flächen, auf denen regelmäßiges Pflügen aufwendiger wäre.

72. Steilere Hänge, zerschnittene Rücken und kühlere Lagen tragen häufig Wald.

73. Der Wald beschränkt sich jedoch nicht auf Kuppen, und ein Weinberg muss nicht an jedem Südhang liegen.

74. Eigentum, Arbeitsaufwand, Absatzmöglichkeiten und überlieferte Bewirtschaftung prägen das sichtbare Muster neben den natürlichen Bedingungen.

75. Im Zselic tritt die Verzahnung besonders deutlich hervor, weil bewaldete Hügel und Dörfer in den Tälern eng beieinanderliegen.

76. Auf den Höhen rund um manche Ortschaften ergänzen Wein- und Obstgärten die Nutzflächen bei den Häusern.

77. Solche erhöhten Gartenbereiche werden örtlich „hegy“, also „Berg“, genannt, obwohl sie keine Gebirge sind.

78. Das Wort beschreibt hier auch einen vertrauten Arbeits- und Lebensraum.

79. Zwischen den Gärten und den Dorfstraßen vermitteln die Hohlwege, deren Wände den lössreichen Untergrund freilegen.

80. Zugleich zeigen die Wälder, dass geringe Höhe allein keinen trockenen, offenen Standort erzeugt.

81. Im Zselic kommen sogar Buchenwälder vor, die man in Ungarn eher mit kühleren Gebirgslagen verbindet.

82. Ausreichende Feuchtigkeit und günstige örtliche Bedingungen ermöglichen ihnen hier ein Vorkommen im Hügelland.

83. Ein Dorf am Bach besitzt Zugang zu Wasser und zu einem natürlichen Korridor durch die Hügel.

84. Die Bebauung kann sich an einer Talstraße entlangziehen, während die Wirtschaftsflächen von dort auf beide Hänge hinaufreichen.

85. Günstig sind leicht erhöhte Plätze, die nahe am Wasser liegen und dennoch den nassesten Talgrund meiden.

86. Solche Lagevorteile helfen zu erklären, warum das Hügelland seit langer Zeit besiedelt ist und zahlreiche kleine Ortschaften aufweist.

87. Sie erklären nicht jede einzelne Dorfgründung, denn politische Entscheidungen, Besitzverhältnisse und historische Brüche wirkten ebenfalls mit.

88. Auch Wege folgen nicht einfach der kürzesten Linie auf der Karte.

89. Ein Umweg entlang eines Tals kann weniger Steigung verlangen als eine direkte Verbindung über mehrere Rücken.

90. Für größere Verkehrswege kommen dagegen Einschnitte, Dämme oder Brücken infrage, mit denen sich diese natürliche Führung teilweise überwinden lässt.

91. Die gute Nutzbarkeit der Hügel enthält schließlich eine Schwachstelle, die im Hohlweg bereits sichtbar wird.

92. Wasser kann lockeres Material leicht fortschaffen, sobald es sich auf einer ungeschützten Fläche sammelt und hangabwärts fließt.

93. Auf einem Acker nimmt es dann Boden mit, dessen Humus und Nährstoffe den Pflanzen fehlen.

94. Was am Hang verloren geht, kann sich am Hangfuß ablagern oder mit dem Bach weiterwandern.

95. Dass die Bewirtschaftung diesen Vorgang beeinflusst, wird an der Forschungsstation Szentgyörgyvár im Gebiet Zala seit 2003 unter Feldbedingungen untersucht.

96. Dort vergleichen Forschende unterschiedliche Verfahren der Bodenbearbeitung und erfassen unter anderem Bodenverlust und abfließendes Wasser.

97. Eine schützende Pflanzendecke und bodenschonende Bearbeitung können den Abfluss und die Abtragung begrenzen, wobei ihre Wirkung von Standort und Durchführung abhängt.

98. Die sanften Formen verlangen daher Aufmerksamkeit gerade dort, wo sie den Einsatz von Maschinen leicht erscheinen lassen.

99. Wer einen Rücken überschreitet, betritt auf der anderen Seite häufig einen anderen Wasser-, Boden- und Nutzungszusammenhang.

100. Die Freundlichkeit dieses Landes liegt in seinem zugänglichen Maß, doch erhalten bleibt sie durch einen Umgang, der auch die unscheinbare Neigung ernst nimmt.