5.3 Epikuros és kertje: a természet megértése, a barátság és a félelemtől való szabadság – Epikur und sein Garten: Naturverständnis, Freundschaft und Freiheit von Furcht

1. Képzeljünk el egy embert, aki éjszaka fekszik ébren, mert attól tart, hogy halála után büntetést fog kapni múltbeli vétkeiért.

2. Elképzelésében az élet véget ér, míg a szenvedés folytatódik, mintha még saját távollétét is el kellene viselnie.

3. Epikuros e kép előfeltételéből indul ki: ahhoz, hogy valaki szenvedhessen, léteznie kell egy érző lénynek.

4. Az, hogy egy ilyen lény túlél-e a halált, ezért számára a természet természetének kérdése.

5. A lélek vizsgálatának kell tisztáznia, hogy a rettegett jövő egyáltalán lehetséges-e.

6. Ebből a magyarázat és a megnyugvás közötti összefüggésből érthető, miért kapcsolódnak szorosan egymáshoz filozófiájában a természettudomány és az életvitel.

7. Epikuros, aki i. e. 341-től 270-ig élt, i. e. 306 körül Athénban alapította meg azt az iskolát, amely a telek neve után „Kert” néven vált ismertté.

8. Ezt megelőzően többek között Mytilénében és Lampsakosban tanított, és követői körét bővítette.

9. Athén még Sándor halála és a birodalmáért folyó harcok után is olyan hely maradt, ahol különböző filozófiai iskolák vitáztak a meggyőző élettervekről.

10. A Kert e világon belül összekapcsolta a tanítást, a személyes eszmecserét és a közös életvitelt.

11. Jelentősége abban rejlett, hogy itt a meggyőződéseknek a kapcsolatokra és a mindennapi döntésekre is hatást kellett gyakorolniuk.

12. Epikuros tanításáról elsősorban három levél ad nekünk tájékoztatást, amelyeket a több évszázaddal később író Diogenész Laertios őrzött meg filozófiatörténetének tizedik könyvében.

13. A Herodotoszhoz írt levél a természetfilozófiát, a Menoikeuszhoz írt levél a jó élet alapjait, míg a fennmaradt, Pythokléshez írt levél az égi jelenségeket és az időjárási folyamatokat tárgyalja.

14. Természetmagyarázatában Epikuros a régebbi atomizmushoz, elsősorban Demokritoszhoz kapcsolódik.

15. Ezen nézet szerint az érzékelhető dolgok apró testekből, az atomokból állnak, amelyek az üres térben mozognak és különböző kötéseket alakítanak ki.

16. Az atomokat olyan fizikai alkotóelemeknek tekintik, amelyek tovább nem bonthatók, míg az összetett dolgok keletkezhetnek és ismét széteshetnek.

17. Az üresség magyarázza, hogyan lehetséges a mozgás, hiszen egy hézagmentesen kitöltött térben nem lenne hely a helyváltoztatásokhoz.

18. Amit keletkezésként és elmúlásként tapasztalunk, az ezért a kötések változását jelenti, anélkül, hogy az alapvető alkotóelemek a semmiből keletkeznének vagy a semmibe tűnnének el.

19. Ezek az ókori atomok sem felépítésükben, sem tulajdonságaikban nem hasonlítanak a mai fizika atomjaira; Epikuros elmélete egy saját előfeltevéseken alapuló filozófiai természetmagyarázat.

20. Életfelfogásának szempontjából elsősorban az a döntő, hogy a természeti folyamatokat fizikai összefüggések révén kell érthetővé tenni.

21. Epikuros számára a lélek is ezekhez az összefüggésekhez tartozik, mert hatással van a testre, és egyúttal annak hatása alatt is áll.

22. Véleménye szerint egy teljesen anyagtalan lélek sem fizikai mozgásokat nem tudna kiváltani, sem maga nem tapasztalhatná meg a fizikai folyamatok hatásait.

23. A Herodotosz-levélben a lelket különösen finom részecskékként írja le, amelyeknek a többi szervezeti résszel való kapcsolata teszi lehetővé az érzékelést.

24. Ha a halálkor ez a kapcsolat felbomlik, a szétszóródott lélekrészecskék elveszítik azt a képességüket, hogy egy ember lelkeként érzékeljenek.

25. Az, hogy az alkotóelemek tovább léteznek, következésképpen nem jelenti azt, hogy a személy is tovább létezik.

26. Ezzel Epikuros számára megszűnik az érzékelő hordozó, amelyet a túlvilági büntetés elképzelése feltételez.

27. A természettan tehát megváltoztatja a félelem tartalmát azzal, hogy a feltételezett közelgő szenvedést megfosztja annak szükséges előfeltételétől.

28. A Menoikeushoz írt levélben Epikuros ezt az összefüggést egy érvvé sűríti: amíg élünk, a halálunk még nem következett be, és ha bekövetkezett, érző lényekként már nem létezünk.

29. A halál állapota ezért nem lehet olyan fájdalmas élmény, amely valamikor ránk vár.

30. Ezt meg kell különböztetni a haldoklás folyamatától, amely nagyon is járhat fájdalommal, félelemmel és segítségre szorulással.

31. Az érvelés nem minősíti valótlannak más emberek veszteség miatti fájdalmát sem.

32. A megcélzott felszabadulás arra a képzeletre vonatkozik, hogy az elhunytnak saját nemlétét vagy végtelen büntetést kell elszenvednie.

33. Egy mai ellenvetés azonban korábban kezdődik, és azt kérdezi, hogy a halál nem okozhat-e kárt azzal is, hogy megfosztja az embert a lehetséges jó éveitől.

34. Aki holnap meghal, ugyan nem éli át a holnapután elmulasztott találkozás miatti csalódást, de ez az elmulasztott jövő mégis veszteségnek tekinthető.

35. Ez a kifogás cáfolja Epikuros azon előfeltevését, miszerint a rossz az érintett számára az ő érzéséhez kötöttnek kell lennie, és ezzel rámutat a hivatkozott megkönnyebbülés egyik korlátjára.

36. Epikuros számára a véges élet értéke mindenesetre nem abból fakad, hogy ahhoz korlátlanul sok további évet adnak hozzá.

37. A Menoikeus-levélben az élethossz választását egy étel választásához hasonlítja, ahol a minőség is számít, és nem csupán a mennyiség.

38. A halandóság felismerésének célja, hogy a jelen pillanatot megszabadítsa a halhatatlanságra irányuló, teljesíthetetlen igénytől.

39. Ez azt feltételezi, hogy az élet jóságát más módon is lehet mérni, mint pusztán az időtartam alapján.

40. Ugyanakkor Epikuros meggyőződése szerint a természet magyarázata nem vetheti alá az emberi cselekvést kivétel nélküli előrehatározottságnak.

41. Későbbi források, különösen Lukrécius és Cicero műveiben, ebben az összefüggésben az atomok mozgási pályájától való csekély eltérésről számolnak be, amelynek pontos szerepe Epikuros szabadságfelfogásában vitatott.

42. Egy ilyen eltérés eleinte csupán minden esemény szigorú előrehatározottságát törné meg; hogy ebből hogyan születnek átgondolt és felelősségteljes döntések, az további magyarázatra szorul.

43. A halál mellett az isteni felügyelet gondolata is félelemmel töltheti el az életet, ha minden szerencsétlenség büntetésnek, minden szokatlan természeti jelenség pedig fenyegetésnek tűnik.

44. Epikuros azonban kifejezetten kijelenti, hogy istenek léteznek, és velük összekapcsolja a halhatatlanságot és a tökéletes boldogságot.

45. Éppen ez a boldogság szól mellette az ellen a feltételezés ellen, hogy az istenek emberi vétkekkel, sérelmekkel és bosszúvágyakkal foglalkoznának.

46. A harag és a részrehajló kedvezményezés olyan nyugtalanságot tulajdonítana nekik, amely ellentmond a tökéletes életmódjuknak.

47. Az istenimádatnak ezért nem kell ahhoz a várakozáshoz kapcsolódnia, hogy áldozatokkal és könyörgésekkel elhárítsuk az istenek büntetési szándékait.

48. A mennydörgés elveszíti személyes vád jellegét, amint azt természetes folyamatok keretében magyarázzuk.

49. Így Epikuros az isteni lények elismerését az emberi ügyek isteni irányításának elutasításával köti össze.

50. A mennyei jelenségek esetében azonban a Pythokles-levél szerint nem mindig lehet egyértelműen megállapítani, hogy az adott esetben milyen természetes ok áll fenn.

51. Epikuros ezért többféle magyarázatot is elfogad, feltéve, hogy azok összeegyeztethetők az érzékelhetővel, és érthető természeti folyamatokra támaszkodnak.

52. El lehet utasítani a félelmet keltő értelmezés igényét anélkül, hogy máris rendelkezésre állna egyetlen végleges magyarázat.

53. Ez a nyitottság nem jelenti az igazság iránti általános közömbösséget, hiszen Epikuros ragaszkodik az olyan alapvető feltételezésekhez, mint az atomok és az üresség.

54. Ez arra a területre vonatkozik, ahol a rendelkezésre álló megfigyelések nem tudnak biztosan dönteni a több lehetőség közül.

55. Az észlelések képezik a vizsgálat alapját, míg az azok okaira vonatkozó további ítéleteket meg kell erősíteni vagy cáfolni.

56. A filozófiai megnyugvásnak megalapozott vizsgálatból kell fakadnia, még akkor is, ha e régi vizsgálat eredményei a mai ismereteink szerint sok esetben helytelenek.

57. Amikor a félelem alábbhagy, felmerül a kérdés, hogy mire kell az embernek az életét pozitív irányba terelnie.

58. Epikuros válasza: az öröm, görögül „hedone”, amely kifejezés a kellemes élményt jelenti, és nem korlátozódik a fényűző élvezetekre.

59. Ezt a nézetet hedonizmusnak nevezik, mert az örömöt határozza meg a jó élet céljaként.

60. Ez azonban megköveteli, hogy megkülönböztessük azt, ami kellemesnek tűnik, attól, amit a következményeinek figyelembevételével kellene választanunk.

61. Egy pillanatnyi öröm későbbi fájdalmakat vonhat maga után, míg egy eleinte megterhelő cselekedet hozzájárulhat egy tartósan kellemesebb élethez.

62. Aki például egy kellemetlen kezelést vállal egy fájdalmas betegség enyhítése érdekében, az ebben a kifejezetten szemléltető példában teljes mértékben az epikureus elvek szerint cselekszik.

63. A bölcsesség ezért azt jelenti, hogy a vágyakat és a döntéseket az egész élet összefüggésében kell megítélni.

64. Ez indokolhatja a lemondást anélkül, hogy magát az élvezetet elítélendőnek tartaná.

65. A Menoikeus-levélben Epikuros ezért a kellemes életet a bölcs, tisztességes és igazságos cselekvéshez köti, amelynek célja az élet fenntartható feltételeinek biztosítása.

66. Ezen vizsgálat céljából Epikuros megkülönbözteti a természetes és szükséges vágyakat, a természetes, de nem szükséges vágyakat, valamint azokat a vágyakat, amelyek üres elképzelésekből fakadnak.

67. Az éhség és a szomjúság megmutatják, miért kell bizonyos szükségleteket kielégíteni, hogy a testi jólét és az élet továbbra is lehetséges maradjon.

68. Egy bőségesebb étkezés további örömet okozhat, noha egy egyszerű étkezés is kielégíti ugyanazt a szükséges igényt.

69. Az ilyen finomítások nem azért rosszak, mert nélkülük is meg lehetne lenni.

70. Akkor válnak problémássá, ha elérhetőségüket minden kellemes élet elengedhetetlen feltételévé tesszük.

71. A gazdagság vagy a hírnév iránti korlátlan vágy ettől abban különbözik, hogy mértéke folyamatosan változhat, amint mások többet birtokolnak vagy nagyobb megbecsülésnek örvendenek.

72. Aki ilyen elsőbbség révén végleges biztonságot szeretne elérni, annak továbbra is olyasmiért kell küzdenie, amelynek elérésének nincs határozott vége.

73. A vágyak vizsgálata tehát azt is felteszi a kérdést, hogy egy vágy eljuthat-e valaha olyan pontra, ahol kielégül.

74. Mindez mögött Epikuros szokatlan gondolata áll, miszerint az öröm határa a fájdalom és a gyötrő nyugtalanság megszüntetésében rejlik.

75. Ha a fájdalmas hiány megszűnik, az öröm az ő felfogása szerint sokrétűbbé válhat anélkül, hogy a jóllétet korlátlanul tovább növelné.

76. Az aponia a testi fájdalomtól való mentességet jelenti, az ataraxia pedig a lelki nyugtalanságtól való mentességet, különösen az alaptalan félelemtől.

77. Ezek a fogalmak számára egy kiteljesedett élethelyzetet jelölnek, amelynek értékét alábecsüljük, ha csak az heves izgalmat ismerjük el örömként.

78. Éppen ezzel kapcsolatban már az ókori kritikusok is felvetették azt az ellenvetést, hogy a fájdalommentesség csupán semleges állapot, és még nem jelent kellemes élményt.

79. Az eltérő értékelés a jó élet mércéjét érinti: folyamatosan fokozni kell-e azt, vagy a siker már egy kielégítő, nyomásmentes életmódban is rejlik?

80. Aki megtanulja értékelni az egyszerű örömöket, mindenesetre csökkenti a ritka és nehezen elérhető feltételektől való függőségét.

81. Epikuros önelégültsége az igények ilyen korlátozását jelenti, amelynek során a valódi éhség, a betegség vagy az anyagi nélkülözés nem válik puszta hozzáálláskérdéssé.

82. A kert szemlélteti, hogy Epikuros számára a mértékletes életmód szorosan összefügg a más emberekkel való tartós kapcsolatokkal.

83. Szűk köréhez tartozott Metrodor és Hermarch, aki Epikuros halála után vette át az iskola vezetését.

84. Diogenész Laertios olyan nőket is megemlít, mint Themista, és beszámol a rabszolgasorban élő Mysről is, aki a filozófiai kör tagja volt.

85. Az ilyen tanúvallomások olyan részvételi lehetőségekre utalnak, amelyek nem korlátozódtak a szabad férfi polgárokra.

86. Ebből azonban nem lehet általános jogi egyenlőséget levezetni, főleg mivel a közösség egy olyan társadalmon belül élt, ahol továbbra is fennállt a rabszolgaság.

87. A fő tanításokban a barátság kiemelkedő helyet kap a boldog élet feltételei között.

88. Aki megbízható barátokra számíthat, annak kevésbé kell a biztonságot a nyilvános előnyben és az egyre újabb hatalmi eszközökben keresnie.

89. A barátság azonban csak akkor teremt ilyen biztonságot, ha a másik több, mint egy bármikor cserélhető eszköz a saját megnyugváshoz.

90. Az az ember, aki kizárólag addig segít, amíg közvetlen ellenszolgáltatás vár rá, kevés okot ad barátainak arra, hogy rá támaszkodjanak.

91. Ezért az epikureus életfelfogáson belül feszültség alakul ki a kötelék kialakulásához vezető haszon, valamint a kialakult barátság által megkövetelt hűség között.

92. Az, hogy a közös élet örömteli, még nem magyarázza teljes mértékben, miért kellene valakinek akkor is kiállnia egy barátja mellett, ha az fájdalmas vagy veszélyes lesz.

93. Az ókori iskolai hagyomány a bölcsnek még azt is tulajdonítja, hogy bizonyos körülmények között hajlandó meghalni egy barátért.

94. Ez jól mutatja, milyen nagy kihívást jelent az élvezet és a barátság összekapcsolása, amint az puszta kedvező találkozások helyett megbízható kötelékeket hivatott létrehozni.

95. Epikurosz hagyományosan fennmaradt végrendelete konkrét formát ad ennek a gondoskodásnak azzal, hogy rendelkezik a kert továbbviteléről és gondoskodik a már elhunyt Metrodor gyermekeiről.

96. Az Epikurosz által ajánlott távolságtartás a politikai versengéstől tehát nem jelenti a közösségi felelősség feloldódását.

97. Igazságosságról szóló tanítása egyúttal a tágabb társadalomra is irányítja a figyelmet, amelyben a megállapodásoknak meg kell akadályozniuk, hogy az emberek kárt tegyenek egymásban, vagy maguk is kárt szenvedjenek.

98. Egy ilyen életterv továbbra is külső feltételektől függ, hiszen a barátoknak is szükségük van táplálékra, védelemre és olyan környezetre, amelyben bizalom alakulhat ki.

99. Az alaptalan félelemtől való megszabadulás nem szünteti meg ezt a sebezhetőséget, de megváltoztatja, hogy mely veszélyeket tartunk valósnak, és ennek következtében milyen célokat követünk.

100. A kertben a véges életet azok a felismerések és kapcsolatok támasztják alá, amelyek értéke éppen abban nyilvánul meg, hogy az emberek gondoskodnak egymásról, noha nem ígérhetnek egymásnak halhatatlanságot.

1. Man stelle sich einen Menschen vor, der nachts wach liegt, weil er befürchtet, nach seinem Tod für vergangene Verfehlungen bestraft zu werden.

2. In seiner Vorstellung endet das Leben, während das Leiden weitergeht, als müsste er auch seine eigene Abwesenheit noch ertragen.

3. Epikur setzt bei der Voraussetzung dieses Bildes an: Damit jemand leiden kann, muss es ein empfindendes Wesen geben.

4. Ob ein solches Wesen den Tod überlebt, ist deshalb für ihn eine Frage nach der Beschaffenheit der Natur.

5. Eine Untersuchung der Seele soll klären, ob die befürchtete Zukunft überhaupt möglich ist.

6. An dieser Verbindung von Erklärung und Entlastung lässt sich verstehen, weshalb in seiner Philosophie Naturkunde und Lebensführung eng zusammengehören.

7. Epikur, der von 341 bis 270 vor unserer Zeitrechnung lebte, gründete um 306 in Athen die Schule, die nach ihrem Grundstück als Garten bekannt wurde.

8. Zuvor hatte er unter anderem in Mytilene und Lampsakos gelehrt und einen Kreis von Anhängern gewonnen.

9. Athen blieb auch nach Alexanders Tod und den Kämpfen um dessen Reich ein Ort, an dem unterschiedliche philosophische Schulen um überzeugende Lebensentwürfe stritten.

10. Der Garten bot innerhalb dieser Welt einen Zusammenhang von Unterricht, persönlichem Austausch und gemeinsamer Lebensführung.

11. Seine Bedeutung lag darin, dass Überzeugungen hier auch Beziehungen und alltägliche Entscheidungen prägen sollten.

12. Über Epikurs Lehre unterrichten uns besonders drei Briefe, die der Jahrhunderte später schreibende Diogenes Laertios im zehnten Buch seiner Philosophengeschichte bewahrt hat.

13. Der Brief an Herodot erläutert die Naturlehre, der an Menoikeus die Grundlagen eines guten Lebens, während der überlieferte Brief an Pythokles Himmelserscheinungen und Wettervorgänge behandelt.

14. In seiner Naturerklärung knüpft Epikur an den älteren Atomismus, vor allem an Demokrit, an.

15. Die wahrnehmbaren Dinge bestehen nach dieser Auffassung aus winzigen Körpern, den Atomen, die sich im leeren Raum bewegen und unterschiedliche Verbindungen eingehen.

16. Atome gelten dabei als körperliche Bestandteile, die sich nicht weiter zerbrechen lassen, während zusammengesetzte Dinge entstehen und wieder zerfallen können.

17. Die Leere erklärt, wie Bewegung möglich ist, denn in einem lückenlos ausgefüllten Raum fehlte der Platz für Ortsveränderungen.

18. Was wir als Entstehung und Untergang erleben, bedeutet deshalb eine Veränderung von Verbindungen, ohne dass die grundlegenden Bestandteile aus nichts hervorgehen oder ins Nichts verschwinden.

19. Diese antiken Atome besitzen weder den Aufbau noch die Eigenschaften der Atome heutiger Physik; Epikurs Theorie ist eine philosophische Naturerklärung mit eigenen Voraussetzungen.

20. Entscheidend für seinen Lebensentwurf ist zunächst, dass natürliche Vorgänge durch körperliche Zusammenhänge verständlich werden sollen.

21. Auch die Seele gehört für Epikur zu diesen Zusammenhängen, weil sie auf den Körper einwirkt und zugleich von ihm beeinflusst wird.

22. Eine völlig unkörperliche Seele könnte nach seiner Auffassung weder körperliche Bewegungen auslösen noch selbst die Wirkungen körperlicher Vorgänge erfahren.

23. Im Herodotbrief beschreibt er sie als besonders feine Teilchen, deren Verbindung mit dem übrigen Organismus Empfindung ermöglicht.

24. Wenn beim Tod dieser Zusammenhang zerfällt, verlieren die verstreuten Seelenteilchen die Fähigkeit, als Seele eines Menschen wahrzunehmen.

25. Dass Bestandteile fortbestehen, bedeutet folglich nicht, dass auch die Person fortbesteht.

26. Damit entfällt für Epikur der empfindende Träger, den die Vorstellung einer jenseitigen Strafe voraussetzt.

27. Die Naturlehre verändert also den Inhalt der Furcht, indem sie das vermeintlich bevorstehende Leiden seiner notwendigen Voraussetzung beraubt.

28. Im Brief an Menoikeus verdichtet Epikur diesen Zusammenhang zu einem Argument: Solange wir leben, ist unser Tod noch nicht eingetreten, und wenn er eingetreten ist, sind wir als empfindende Wesen nicht mehr vorhanden.

29. Der Zustand des Totseins kann daher keine schmerzhafte Erfahrung sein, die uns irgendwann bevorsteht.

30. Davon ist der Vorgang des Sterbens zu unterscheiden, der sehr wohl mit Schmerzen, Angst und Hilfsbedürftigkeit verbunden sein kann.

31. Auch der Schmerz anderer Menschen über einen Verlust wird durch das Argument nicht für unwirklich erklärt.

32. Die angestrebte Befreiung betrifft die Vorstellung, der Verstorbene müsse seine eigene Nichtexistenz oder eine endlose Strafe erleiden.

33. Ein heutiger Einwand setzt allerdings früher an und fragt, ob ein Tod nicht auch dadurch schaden kann, dass er einem Menschen mögliche gute Lebensjahre entzieht.

34. Wer morgen stirbt, erlebt zwar keine Enttäuschung über die übermorgen versäumte Begegnung, doch könnte diese versäumte Zukunft trotzdem als Verlust gelten.

35. Dieser Einwand bestreitet Epikurs Voraussetzung, dass ein Übel für den Betroffenen an dessen Empfindung gebunden sein muss, und zeigt damit eine Grenze der behaupteten Entlastung.

36. Für Epikur gewinnt das endliche Leben seinen Wert jedenfalls nicht erst dadurch, dass ihm unbegrenzt viele weitere Jahre hinzugefügt werden.

37. Im Menoikeusbrief vergleicht er die Wahl einer Lebenszeit mit der Wahl einer Speise, bei der auch die Güte und nicht allein die Menge zählt.

38. Die Einsicht in die Sterblichkeit soll die Gegenwart von einer unerfüllbaren Forderung nach Unsterblichkeit befreien.

39. Das setzt voraus, dass man das Gute eines Lebens anders bemessen kann als an seiner bloßen Dauer.

40. Zugleich darf Naturerklärung das menschliche Handeln nach Epikurs Überzeugung nicht einer ausnahmslosen Vorherbestimmung unterwerfen.

41. Spätere Zeugnisse, insbesondere bei Lukrez und Cicero, berichten in diesem Zusammenhang von einer geringfügigen Abweichung der Atome von ihrer Bewegungsbahn, deren genaue Rolle für Epikurs Freiheitsverständnis umstritten ist.

42. Eine solche Abweichung würde zunächst nur die strikte Festlegung jedes Geschehens durchbrechen; wie daraus überlegte und verantwortliche Entscheidungen entstehen, bleibt eine weitere Erklärungsaufgabe.

43. Neben dem Tod kann die Vorstellung göttlicher Überwachung das Leben mit Furcht erfüllen, wenn jedes Unglück als Strafe und jedes ungewöhnliche Naturereignis als Drohung erscheint.

44. Epikur erklärt jedoch ausdrücklich, dass es Götter gibt, und verbindet mit ihnen Unvergänglichkeit und vollkommene Glückseligkeit.

45. Gerade diese Glückseligkeit spricht für ihn gegen die Annahme, die Götter seien mit menschlichen Verfehlungen, Kränkungen und Vergeltungswünschen beschäftigt.

46. Zorn und parteiliche Begünstigung würden ihnen eine Unruhe zuschreiben, die ihrer vollkommenen Lebensweise widerspricht.

47. Verehrung muss daher nicht mit der Erwartung verbunden sein, durch Opfer und Bitten göttliche Strafabsichten abzuwenden.

48. Der Donner verliert seinen Charakter als persönliche Anklage, sobald man ihn innerhalb natürlicher Vorgänge erklärt.

49. So verbindet Epikur die Anerkennung göttlicher Wesen mit der Zurückweisung einer göttlichen Lenkung menschlicher Angelegenheiten.

50. Bei Himmelserscheinungen lässt sich nach dem Pythoklesbrief allerdings nicht immer eindeutig feststellen, welche natürliche Ursache im einzelnen Fall vorliegt.

51. Epikur erlaubt deshalb mehrere Erklärungen, sofern sie mit dem Wahrnehmbaren vereinbar sind und sich auf nachvollziehbare natürliche Vorgänge stützen.

52. Man kann den Anspruch einer angsterzeugenden Deutung zurückweisen, ohne bereits eine einzige abschließende Erklärung zu besitzen.

53. Diese Offenheit bedeutet keine allgemeine Gleichgültigkeit gegenüber Wahrheit, denn an grundlegenden Annahmen wie Atomen und Leere hält Epikur fest.

54. Sie gilt für einen Bereich, in dem die verfügbaren Beobachtungen zwischen mehreren Möglichkeiten nicht sicher entscheiden.

55. Wahrnehmungen bilden dabei die Grundlage der Prüfung, während zusätzliche Urteile über ihre Ursachen bestätigt oder widerlegt werden müssen.

56. Die philosophische Beruhigung soll aus begründeter Untersuchung hervorgehen, auch wenn die Ergebnisse dieser antiken Untersuchung nach heutigem Wissen vielfach unzutreffend sind.

57. Wenn die Furcht nachlässt, stellt sich die Frage, worauf ein Mensch sein Leben positiv ausrichten soll.

58. Epikurs Antwort lautet Lust, auf Griechisch Hedone, wobei der Begriff angenehmes Erleben bezeichnet und nicht auf luxuriöse Vergnügungen eingeschränkt ist.

59. Diese Auffassung heißt Hedonismus, weil sie Lust als Ziel des guten Lebens bestimmt.

60. Sie verlangt jedoch eine Unterscheidung zwischen dem, was angenehm erscheint, und dem, was unter Berücksichtigung seiner Folgen gewählt werden sollte.

61. Eine augenblickliche Lust kann spätere Schmerzen nach sich ziehen, während eine zunächst beschwerliche Handlung zu einem dauerhaft angenehmeren Leben beitragen kann.

62. Wer beispielsweise eine unangenehme Behandlung auf sich nimmt, um eine schmerzhafte Erkrankung zu lindern, handelt in diesem ausdrücklich veranschaulichenden Fall durchaus nach epikureischen Grundsätzen.

63. Klugheit bedeutet deshalb, Wünsche und Entscheidungen im Zusammenhang des ganzen Lebens zu beurteilen.

64. Sie kann einen Verzicht begründen, ohne den Genuss selbst für verwerflich zu halten.

65. Im Menoikeusbrief bindet Epikur das angenehme Leben deshalb an kluges, anständiges und gerechtes Handeln, das seine tragfähigen Bedingungen sichern soll.

66. Für diese Prüfung unterscheidet Epikur natürliche und notwendige Wünsche, natürliche, aber nicht notwendige Wünsche sowie Wünsche, die aus leeren Vorstellungen entstehen.

67. Hunger und Durst zeigen, weshalb bestimmte Bedürfnisse befriedigt werden müssen, damit körperliches Wohlbefinden und Leben möglich bleiben.

68. Ein aufwendigeres Essen kann zusätzliche Freude bereiten, obwohl eine einfache Mahlzeit denselben notwendigen Bedarf deckt.

69. Solche Verfeinerungen sind nicht schon deshalb schlecht, weil man auch ohne sie auskommen könnte.

70. Problematisch werden sie, wenn man ihre Verfügbarkeit zur unverzichtbaren Voraussetzung jedes angenehmen Lebens macht.

71. Das unbegrenzte Verlangen nach Reichtum oder Ruhm unterscheidet sich davon, weil sich sein Maß ständig verschieben kann, sobald andere mehr besitzen oder höher angesehen sind.

72. Wer durch solchen Vorrang endgültige Sicherheit gewinnen möchte, muss weiter um etwas kämpfen, dessen Erreichen keine feste Grenze kennt.

73. Die Untersuchung der Wünsche fragt folglich auch danach, ob eine Sehnsucht jemals an einen Punkt gelangen kann, an dem sie befriedigt ist.

74. Dahinter steht Epikurs ungewöhnlicher Gedanke, dass Lust ihre Grenze in der Beseitigung von Schmerz und quälender Unruhe erreicht.

75. Ist der schmerzhafte Mangel behoben, kann ein Genuss nach seiner Auffassung vielfältiger werden, ohne das Wohlbefinden unbegrenzt weiter zu steigern.

76. Aponia bezeichnet die Freiheit von körperlichem Schmerz, Ataraxia die Freiheit von seelischer Beunruhigung, insbesondere durch unbegründete Furcht.

77. Diese Begriffe benennen für ihn eine erfüllte Lebenslage, deren Wert man verkennt, wenn man nur heftige Erregung als Lust anerkennt.

78. Gerade hier erhoben bereits antike Kritiker den Einwand, Schmerzfreiheit sei lediglich ein neutraler Zustand und noch kein angenehmes Erleben.

79. Die unterschiedliche Bewertung betrifft den Maßstab des guten Lebens: Muss es fortwährend gesteigert werden, oder kann sein Gelingen schon in einer befriedigten, nicht bedrängten Lebensweise liegen?

80. Wer einfache Genüsse schätzen lernt, verringert jedenfalls die Abhängigkeit von seltenen und schwer erreichbaren Bedingungen.

81. Epikurs Selbstgenügsamkeit meint eine solche Begrenzung der Ansprüche, wobei wirklicher Hunger, Krankheit oder materielle Not dadurch nicht zu bloßen Einstellungsfragen werden.

82. Der Garten macht sichtbar, dass eine genügsame Lebensweise für Epikur mit dauerhaften Bindungen an andere Menschen zusammengehört.

83. Zu seinem engeren Kreis zählten Metrodor und Hermarch, der nach Epikurs Tod die Leitung der Schule übernahm.

84. Diogenes Laertios nennt auch Frauen wie Themista und berichtet von dem versklavten Mys als einem Teilnehmer am philosophischen Kreis.

85. Solche Zeugnisse weisen auf Beteiligungsmöglichkeiten hin, die sich nicht auf freie männliche Bürger beschränkten.

86. Eine allgemeine rechtliche Gleichstellung lässt sich daraus jedoch nicht ableiten, zumal die Gemeinschaft innerhalb einer Gesellschaft mit fortbestehender Sklaverei lebte.

87. In den Hauptlehrsätzen erhält Freundschaft einen herausragenden Rang unter den Bedingungen eines glücklichen Lebens.

88. Wer auf verlässliche Freunde zählen kann, braucht Sicherheit weniger im öffentlichen Vorrang und in immer neuen Machtmitteln zu suchen.

89. Freundschaft schafft diese Sicherheit allerdings nur, wenn der andere mehr ist als ein jederzeit austauschbares Mittel zur eigenen Beruhigung.

90. Ein Mensch, der ausschließlich hilft, solange ihm unmittelbar eine Gegenleistung winkt, gibt seinen Freunden wenig Grund, sich auf ihn zu verlassen.

91. Deshalb entsteht innerhalb des epikureischen Lebensentwurfs eine Spannung zwischen dem Nutzen, aus dem eine Bindung hervorgehen kann, und der Treue, die eine gewachsene Freundschaft verlangt.

92. Dass gemeinsames Leben erfreulich ist, erklärt noch nicht vollständig, weshalb jemand auch dann für einen Freund einstehen sollte, wenn es schmerzhaft oder gefährlich wird.

93. Die antike Schulüberlieferung schreibt dem Weisen sogar die Bereitschaft zu, unter Umständen für einen Freund zu sterben.

94. Darin zeigt sich, wie anspruchsvoll die Verbindung von Lust und Freundschaft wird, sobald sie verlässliche Bindungen statt bloß günstiger Begegnungen begründen soll.

95. Epikurs überliefertes Testament gibt dieser Fürsorge eine konkrete Gestalt, indem es die Fortführung des Gartens regelt und Versorgung für die Kinder des bereits verstorbenen Metrodor vorsieht.

96. Der Abstand zu politischer Konkurrenz, den Epikur empfiehlt, bedeutet somit keine Auflösung gemeinschaftlicher Verantwortung.

97. Seine Lehre von Gerechtigkeit richtet den Blick zugleich auf die weitere Gesellschaft, in der Vereinbarungen verhindern sollen, dass Menschen einander schädigen oder selbst geschädigt werden.

98. Ein solcher Lebensentwurf bleibt auf äußere Bedingungen angewiesen, denn auch Freunde benötigen Nahrung, Schutz und eine Umgebung, in der Vertrauen bestehen kann.

99. Die Befreiung von unbegründeter Furcht beseitigt diese Verletzlichkeit nicht, verändert aber, welche Gefahren man für wirklich hält und welche Ziele man deshalb verfolgt.

100. Im Garten erhält das endliche Leben seinen Halt durch Einsichten und Beziehungen, deren Wert sich gerade darin bewährt, dass Menschen füreinander sorgen, obwohl sie einander keine Unsterblichkeit versprechen können.