7.7.1 Hit és értelem: a filozófiai vizsgálódás feladatai és határai – Glaube und Vernunft: Aufgaben und Grenzen philosophischer Untersuchung

1. Egy világ, amelynek nincs első napja, és mégis teremtett világ: ami elsőre ellentmondásnak tűnik, az Aquinói Szent Tamásnál a filozófiai pontosság próbaköve lesz.

2. A világ örökkévalóságáról szóló írásában kifejezetten előfeltételezi a keresztény hitet a világ időbeli kezdetéről, majd azt vizsgálja, hogy Isten teremthetett-e volna kezdet nélküli világot is.

3. Már ez a kérdésfeltevés is szétválaszt két dolgot, amelyek a teremtésről szóló hétköznapi beszédben könnyen összekeverednek.

4. Az a kijelentés, hogy valaminek van kezdete, annak időbeli tartósságára vonatkozik, míg az a kijelentés, hogy teremtett, annak egy eredettől való függőségére vonatkozik.

5. Tamás ezzel egyáltalán nem állítja, hogy a valós világ mindig is létezett volna.

6. Egy olyan lehetőséget vizsgál, amelynek elutasítása többet igényel, mint pusztán azt a megjegyzést, hogy eltér a hitt eseményektől.

7. Egy meggyőződés a hívő számára bizonyos lehet anélkül, hogy minden, annak védelmére hozott érv ezért érvényes lenne.

8. Pontosan ezen a ponton kezdődik Tamás számára az ésszerű vizsgálódás saját feladata.

9. A dominikánus Tamás a tizenharmadik században egy tudós világban dolgozik, ahol Arisztotelész új fordításai és kommentárjai megváltoztatják a megalapozott tudás fogalmát.

10. A természetfilozófia a mozgást, a keletkezést és az okokat vizsgálja, míg a keresztény teológusok a világot egy szabad isteni Teremtő műveként értelmezik.

11. Amint mindkettő ugyanarról a világról beszél, felmerül a kérdés, hogy melyikük állításai mely előfeltevésekből következnek.

12. Tamás teológusként válaszol rájuk, akinek hitbeli elkötelezettsége éppúgy része a gondolkodásnak, mint az ismeretszerzési utak gondos megkülönböztetése.

13. Filozófiájának megvannak a maga indokolási feladatai, de továbbra is beágyazódik a valóságról és az emberi rendeltetésről szóló átfogó keresztény felfogásba.

14. A ma már megszokott felosztás a nyilvános tudomány és a magánjellegű vallás között ezért félrevezető kiindulópont lenne.

15. A középkori vitában az is kérdés, hogy egy bizonyítás egyáltalán milyen igényt támaszthat, és mikor becsüli túl hatókörét egy tudományos érvelés.

16. A világörökkévalóság kérdése különösen világosan szemlélteti ezt a nehézséget, mert egy közös hitvallás eltérő ítéleteket enged meg a filozófiai bizonyítási lehetőségekről.

17. Thomas megkülönböztetésének megértéséhez elképzelhetünk egy lámpát, amelynek fénye addig létezik, amíg a lámpa világít.

18. Ha elméletileg örökké világítana, akkor fényének sem lenne kezdeti időpontja anélkül, hogy ezáltal függetlenné válna forrásától.

19. A kép csupán azt teszi érthetővé, hogy a függőség és az időbeli kezdet különböző viszonyokat jelölnek.

20. Ez sem az isteni teremtést magyarázza, sem azt nem bizonyítja, hogy lehetséges lenne egy kezdet nélküli világ.

21. A lámpa a már létező anyagokat alakítja át és feltételeket tesz szükségessé, míg a teremtés Thomasnál a teljes teremtett létezés előidézését jelenti.

22. Ezen elképzelés keretein belül Isten nem lenne egy további természeti ok, amely már létező anyagot állít össze egy terv szerint.

23. A semmiből sem lenne olyan anyag, amelyből a világot létrehoznák.

24. Aki a semmiből való teremtésről beszél, inkább tagadja egy előzetesen létező anyag létezését, amelyre a Teremtőnek szüksége lenne.

25. Ezzel megváltozik az „eredet” szó jelentése: a létezés okának nem kell időben megelőznie azt, ami tőle függ, ahogyan a mesterembernek sem kell időben megelőznie kész művét.

26. Tamás ezért azt vizsgálja, hogy a Istentől való teljes függőség és az időbeli kezdet hiánya fogalmilag összeegyeztethetők-e egymással.

27. Számára a világ nem attól válik önellátóvá, hogy múltját egyre messzebb lehet visszagondolni.

28. Még egy kezdet nélküli változások sorozata is nyitva hagyná azt a kérdést, hogy egyáltalán miért létezik olyan valóság, amelyben ilyen változások zajlanak.

29. Ezt a létezésre vonatkozó kérdést ontológiai kérdésnek nevezik, mert a dolgok létezését és annak előfeltételeit érinti.

30. Az, hogy ezt megkülönböztetik az időbeli kérdésektől, megakadályozza, hogy a világ korából elhamarkodott következtetést vonjunk le függetlenségére vonatkozóan.

31. Ugyanígy nem szabad egy állítólagos teremtési okból automatikusan egy első időpontot levezetni.

32. Egy érvelésnek meg kell mutatnia, miért éppen az időbeli korlátozásnak kell következnie az előfeltételeiből.

33. A Summa theologiae-ban Tamás kifejezetten kijelenti, hogy a világ tényleges kezdetét hit alapján fogadjuk el, és azt nem lehet kényszerítő erejű filozófiai bizonyítással alátámasztani.

34. A bizonyítás itt olyan érvelést jelent, amelynek következtetése szükségszerűen következik a megfelelő, megalapozott előfeltételekből.

35. A puszta valószínűség vagy az elismert tanítással való összhang nem felel meg ennek a követelménynek.

36. Tamás rámutat arra, hogy egy dolog általános meghatározása még nem árulja el, mióta létezik.

37. Aki megértette, mi az ember vagy mi a kő, az ezzel még nem jutott el egy szükségszerű megállapításhoz az emberi vagy kőbeli létezés első pillanatáról.

38. Tamás szerint Isten teremtő akaratából sem lehet kényszerítően levezetni, hogy milyen időtartamot akart valójában adni a világnak.

39. A szabad döntés nem válik máris minden részletében érthetővé az isteni hatalom leírása révén.

40. Amikor Tamás a világ kezdetét kinyilatkoztatásnak tekinti, ezzel tehát a filozófiai bizonyítéktól eltérő ismereti alapot jelöl meg.

41. Ez a visszafogottság megkülönbözteti őt Bonaventurától, aki a kezdet nélküli teremtett világot ellentmondásosnak tartja, és filozófiai érveket hoz fel a végtelen múlt ellen.

42. Mindketten elismerik a világ kezdetét, de eltérően ítélik meg, hogy az emberi értelem milyen mértékben tudja azt megalapozni.

43. Tamás ezért olyan ellenvetéseket is megvizsgál, amelyek látszólag különösen hatékonyan védik a hitet.

44. Egy ilyen ellenvetés azt állítja, hogy egy végtelen múltat soha nem lehet végigjárni, ezért egy kezdet nélküli világban a mai nap elérhetetlen lenne.

45. Tamás azzal válaszol, hogy minden meghatározott múltbeli nap és a mai nap között véges időtartam fekszik.

46. Egy első nap nélküli múlt nem lenne olyan szakasz, amelynek áthidalása egy végtelenül távoli kiindulási ponttól indult volna.

47. Ez a válasz egy konkrét ellenvetést hivatott cáfolni; nem teszi a valós világ kezdetlenségét bizonyított ténnyé.

48. Ezáltal a filozófiai vizsgálódás éppen korlátai révén nyer pontosságot: megkülönbözteti azt, amit egy érv kizár, attól, amit ténylegesen bizonyít.

49. Ugyanez a gondosság határozza meg Thomas viszonyát az Isten-ismerethez, bár itt erőteljesebb filozófiai igényeket támaszt, mint a világe kezdetével kapcsolatban.

50. Úgy véli, hogy bizonyos, Istenre vonatkozó állítások – köztük létezésének ténye – ésszerűen levezethetők, ha a vizsgálat a tapasztalható valóságból indul ki.

51. Az ilyen állításokat egyidejűleg a hit keretében is elfogadhatjuk, így tárgyuk átfedi a vallási tanítás tárgyait.

52. A hit előfeltételeinek azokat a filozófiailag megközelíthető feltételeket nevezzük, amelyek még korántsem bizonyítják a keresztény hit teljes tartalmát.

53. Azt, hogy egy állítást különböző módon lehet elfogadni, Thomas az állítás tartalma és ismeretalapja közötti megkülönböztetéssel magyarázza.

54. Az egyik ember egy érthető érv alapján egyetérthet egy állítással, míg egy másik az isteni kinyilatkoztatásba vetett bizalom alapján fogadja el azt.

55. A kinyilatkoztatás alatt itt Isten üzenetét értjük, amelynek isteni eredetét a hívő elismeri.

56. A kétfajta egyetértés ugyanarra az állított valóságra vonatkozik, de indoklásuk formája eltérő.

57. Thomas azt a különbségtételt hozza fel példaként, hogy miért nem esnek egybe egyszerűen ezek az utak, amely megkülönbözteti azt, ami önmagában magától értetődő, és azt, ami számunkra magától értetődő.

58. Egy állítás közvetlenül következhet tárgyának lényegéből, és mégis rejtve maradhat egy olyan ember számára, aki nem ismeri ezt a lényeget.

59. Thomas szerint Isten esetében pontosan ez a nehézség áll fenn, mert természetes megismerési képességeinkkel nem tudjuk közvetlenül megragadni az isteni lényeget.

60. Az emberi megközelítés ebben az életben az érzékszervekkel megtapasztalható dolgoknál kezdődik, és onnan kiindulva kérdezhet azok okairól.

61. Ezért Thomas Isten létezését olyan állításként kezeli, amelyet meg kell indokolni, és nem olyan bizonyosságként, amely már a „Isten” szó megértésével mindenkinek adott lenne.

62. Még ha érvei is teljesítik a velük szemben támasztott elvárásokat, azok nem nyújtanak teljes betekintést abba, hogy mi is valójában Isten.

63. Az ok létezésének ismerete és annak lényegének átfogó megértése közötti különbség további korlátokat tár fel.

64. Tamás szerint az értelem valódi ismeretre tehet szert anélkül, hogy tárgyát teljesen átláthatóvá tenné.

65. Thomas példaként említi a Szentháromságot – azaz a három személyben megnyilvánuló egyetlen Istenről szóló keresztény tanítást – mint olyan igazságot, amelyet a természetes értelem önmagában nem tud bizonyítani.

66. A világból, mint Teremtője hatásának eredményéből, nem lehet szükségszerűen levezetni e személyek megkülönböztetését.

67. A „túlértelmes” kifejezés ezért olyan tartalmat jelöl, amely meghaladja a természetes bizonyítási lehetőségeket.

68. Ez a gondolkodásmód keretein belül egyáltalán nem jelenti azt, hogy egy valódi ellentmondás megengedhető lenne.

69. Ha egy állítás ugyanazon meghatározást ugyanabban a tekintetben egyszerre állítja és tagadja, hibáját nem szünteti meg egy vallási igény.

70. A Szentháromság esetében a teológiai tanítás ezért különbséget tesz az isteni lény egysége és a személyek háromsága között.

71. Ez a megkülönböztetés magyarázza, miért nem akarja a tan egyszerűen azt állítani, hogy ugyanaz az Egy azonos ugyanazzal a Hárommal.

72. Az, hogy a fogalmak ezen túlmenően kellően érthetőek és megalapozottak-e, külön kérdés marad, amelyet a „túlértelmes” kifejezés nem old meg.

73. Thomas számára a kinyilatkoztatásra épülő teológiának is rendezett érvelést kell követnie, noha alapvető hitbeli állításait nem először filozófiailag bizonyítja.

74. Az arisztotelészi kontextusban a tudomány olyan ismeretet jelent, amely elvekből indul ki, és azokból megalapozott következtetéseket vezet le.

75. Egyes tudományágak ilyen elveket egy másik tudományból merítenek, ahogyan a matematikai zeneelmélet is számarányokat feltételez.

76. Tamás ezt az arányt használja összehasonlításként egy olyan teológiára, amelynek elvei Isten által közölt tudásból származnak.

77. Az összehasonlítás érthetővé teszi a teológia által igényelt rendszert, de egy hitetlen számára nem nyújt önálló bizonyítékot arra, hogy ez a közlés valóban megtörtént.

78. Aki nem ismeri el a kinyilatkoztatást, az nem osztja a megfelelő teológiai következtetések előfeltételeit pusztán azért, mert ezek a következtetések gondosan kidolgozottak.

79. Egy ilyen vitában a természetes értelem különös jelentőségre tesz szert, mert érvei nem feltételezik a keresztény Szentírás elfogadását.

80. Éppen itt kell a teológusnak jelznie, hogy közösen elfogadható okokból érvel-e, vagy olyan hitbeli tételből, amelyet beszélgetőtársa nem fogad el.

81. A filozófiai munkának még ott is sok tennivalója marad, ahol egy hitbeli tartalom nem bizonyítható.

82. A fogalmakat tisztázni kell, az állítólagos ellentmondásokat meg kell vizsgálni, a következtetéseket pedig előfeltételeikre kell visszavezetni.

83. Tamás egy olyan ellenféltől, aki nem ismeri el a kinyilatkoztatást, elsősorban a hit ellen felhozott érvek vizsgálatát követeli meg.

84. A hit igazságáról való meggyőződése alapozza meg számára azt a várakozást, hogy kényszerítő erejű ellenbizonyíték nem lehetséges.

85. Egy adott kifogás tényleges cáfolata mindazonáltal többet igényel, mint e várakozás megismétlése.

86. A tisztázás kedvéért elképzelhetünk egy ismeretlen szigetet, amelynek állítólagos létezését valaki hibás érveléssel vitatja.

87. Amint a hiba kiderül, ez a kifogás elhullik, de a sziget ettől még nem kerül felfedezésre.

88. Létének igazolásához továbbra is saját indokra van szükség, amely túlmutat az ellenérv megdöntésén.

89. Így különböztethető meg az ellenbizonyíték elutasítása, a fogalmi összeegyeztethetőség tisztázása és a pozitív igazságbizonyítás.

90. Ez a megkülönböztetés megóvja a filozófiát attól, hogy minden sikeresen megvédett lehetőséget bizonyított valósággá tegyen.

91. Tamás az összeegyeztethetőségre vonatkozó várakozását azzal indokolja, hogy mind a természetes ismereti elvek, mind a kinyilatkoztatás ugyanarra az isteni eredetre vezethetők vissza.

92. Az igazság – az ő igazságfelfogása szerint – nem állhat ellentétben önmagával, még akkor sem, ha az emberek tévednek következtetéseikben vagy a vallási kijelentések megértésében.

93. Ez az egység elve nem enged meg kettős igazságot, amelyben egy állítás filozófiailag igaz lenne, míg ellentéte teológiailag szintén igaz lenne.

94. Ugyanakkor irányt szab a vizsgálatnak, amelynek jogosságát vitathatja az, aki nem ismeri el előzetesen a kinyilatkoztatás igényét.

95. Mai kritikai szemszögből felmerül a kérdés, hogy valóban nyíltan vizsgálják-e a konfliktust, ha annak eredményét elvileg emberi hibának kell minősíteni.

96. A puszta ígéret, hogy minden ellenvetést fel lehet oldani, még nem helyettesíti a megoldást, és nem bizonyítja a feltételezett kinyilatkoztatás megbízhatóságát sem.

97. Ezenkívül Tamás elsőbbséget biztosít a kinyilatkoztatásra vonatkozó tanításnak, így az általa végzett megkülönböztetés a megismerési utak között nem jelenti egyenjogú területek intézményileg semleges elválasztását.

98. Annál is figyelemre méltóbb a figyelmeztetése, hogy ne védjük a hitet nem meggyőző bizonyítékokkal, mert ezáltal a kívülállók félreérthetik annak valódi megismerési alapját.

99. A kezdet nélküli, teremtett világ vizsgálatában továbbra is elképzelhető lehetőség marad, míg a hitt világkezdet másfajta elfogadási alapot igényel.

100. Ezen a különbségen látszik a filozófiai munka igényes határa: pontosan meg kell határoznia, mire alapulnak érvei, még akkor is, ha a személyes meggyőződés ennél tovább megy.

1. Eine Welt ohne ersten Tag und dennoch eine geschaffene Welt: Was zunächst wie ein Widerspruch klingt, wird bei Thomas von Aquin zum Prüfstein philosophischer Genauigkeit.

2. In seiner Schrift über die Ewigkeit der Welt setzt er den christlichen Glauben an einen zeitlichen Weltanfang ausdrücklich voraus und untersucht anschließend, ob Gott auch eine anfangslose Welt hätte schaffen können.

3. Schon diese Fragestellung trennt zwei Dinge, die im gewöhnlichen Reden über Schöpfung leicht zusammenfallen.

4. Die Aussage, dass etwas einen Anfang hat, betrifft seine Dauer, während die Aussage, dass es geschaffen ist, seine Abhängigkeit von einem Ursprung betrifft.

5. Thomas behauptet damit keineswegs, die wirkliche Welt habe immer bestanden.

6. Er prüft eine Möglichkeit, deren Zurückweisung mehr verlangt als den Hinweis, dass sie vom geglaubten Geschehen abweicht.

7. Eine Überzeugung kann für den Glaubenden gewiss sein, ohne dass jedes Argument zu ihrer Verteidigung deshalb gültig wäre.

8. Gerade an dieser Stelle beginnt für Thomas die eigene Aufgabe vernünftiger Untersuchung.

9. Der Dominikaner Thomas arbeitet im dreizehnten Jahrhundert in einer gelehrten Welt, in der neue Übersetzungen und Kommentare des Aristoteles die Vorstellung von begründetem Wissen verändern.

10. Naturphilosophie untersucht Bewegung, Entstehung und Ursachen, während christliche Theologen die Welt als Werk eines freien göttlichen Schöpfers verstehen.

11. Sobald beide über dieselbe Welt sprechen, stellt sich die Frage, welche ihrer Aussagen aus welchen Voraussetzungen folgen.

12. Thomas beantwortet sie als Theologe, dessen Glaubensbindung ebenso zum Denken gehört wie seine sorgfältige Unterscheidung der Erkenntniswege.

13. Seine Philosophie besitzt eigene Begründungsaufgaben, bleibt aber in eine umfassende christliche Auffassung von Wirklichkeit und menschlicher Bestimmung eingebunden.

14. Die heute vertraute Aufteilung zwischen öffentlicher Wissenschaft und privater Religion wäre deshalb ein irreführender Ausgangspunkt.

15. Im mittelalterlichen Streit geht es auch darum, welchen Anspruch ein Beweis überhaupt erheben darf und wann eine gelehrte Argumentation ihre Reichweite überschätzt.

16. Die Weltewigkeitsfrage führt diese Schwierigkeit besonders deutlich vor Augen, weil ein gemeinsames Glaubensbekenntnis unterschiedliche Urteile über philosophische Beweismöglichkeiten zulässt.

17. Um Thomas’ Unterscheidung zu verstehen, kann man sich als eigenes Gedankenbild eine Lampe vorstellen, deren Licht so lange vorhanden ist, wie die Lampe leuchtet.

18. Würde sie gedanklich immer leuchten, dann hätte auch ihr Licht keinen ersten Zeitpunkt, ohne dadurch von seiner Quelle unabhängig zu werden.

19. Das Bild macht lediglich verständlich, dass Abhängigkeit und zeitlicher Beginn verschiedene Beziehungen bezeichnen.

20. Es erklärt weder die göttliche Schöpfung noch beweist es, dass eine anfangslose Welt möglich ist.

21. Eine Lampe verändert vorhandene Stoffe und setzt Bedingungen voraus, während Schöpfung bei Thomas das Hervorbringen des gesamten geschöpflichen Seins meint.

22. Gott wäre innerhalb dieser Vorstellung keine weitere Naturursache, die schon vorhandenes Material nach einem Plan zusammensetzt.

23. Auch das Nichts wäre kein Stoff, aus dem die Welt hergestellt würde.

24. Wer von Schöpfung aus dem Nichts spricht, verneint vielmehr eine vorausliegende Materie, auf die der Schöpfer angewiesen wäre.

25. Damit verändert sich die Bedeutung des Wortes Ursprung: Ein Seinsgrund muss dem, was von ihm abhängt, nicht wie ein Handwerker seinem fertigen Werk zeitlich vorausgehen.

26. Thomas untersucht deshalb, ob vollständige Abhängigkeit von Gott und fehlender zeitlicher Anfang begrifflich miteinander vereinbar sind.

27. Für ihn wird eine Welt nicht dadurch selbstgenügsam, dass man ihre Vergangenheit immer weiter zurückdenken kann.

28. Selbst eine anfangslose Folge von Veränderungen ließe die Frage offen, weshalb überhaupt eine Wirklichkeit besteht, in der solche Veränderungen stattfinden.

29. Diese Frage nach dem Sein nennt man ontologisch, weil sie das Bestehen der Dinge und seine Voraussetzungen betrifft.

30. Ihre Unterscheidung von einer zeitlichen Frage verhindert einen vorschnellen Schluss vom Alter der Welt auf ihre Unabhängigkeit.

31. Ebenso wenig darf man aus einem behaupteten Schöpfungsgrund ohne weiteres einen ersten Zeitpunkt ableiten.

32. Eine Begründung muss zeigen, weshalb gerade die zeitliche Begrenzung aus ihren Voraussetzungen folgen soll.

33. In der Summa theologiae erklärt Thomas ausdrücklich, dass der tatsächliche Anfang der Welt durch Glauben angenommen wird und nicht durch eine zwingende philosophische Demonstration bewiesen werden kann.

34. Demonstration bezeichnet hier einen Beweis, dessen Schluss aus geeigneten, begründeten Voraussetzungen notwendig folgt.

35. Bloße Plausibilität oder die Übereinstimmung mit einer anerkannten Lehre genügt diesem Anspruch nicht.

36. Thomas verweist darauf, dass die allgemeine Bestimmung einer Sache noch nicht erkennen lässt, seit wann sie existiert.

37. Wer verstanden hat, was ein Mensch oder ein Stein ist, hat damit keine notwendige Aussage über den ersten Zeitpunkt menschlichen oder steinernen Daseins gewonnen.

38. Auch aus Gottes schöpferischem Willen lässt sich nach Thomas nicht zwingend erschließen, welche Dauer er der Welt tatsächlich geben wollte.

39. Der freie Entschluss wird durch eine Beschreibung der göttlichen Macht nicht bereits in allen Einzelheiten durchsichtig.

40. Wenn Thomas den Weltanfang als offenbart betrachtet, bezeichnet er damit also einen anderen Erkenntnisgrund als den philosophischen Beweis.

41. Diese Zurückhaltung unterscheidet ihn von Bonaventura, der eine anfangslose geschaffene Welt für widersprüchlich hält und philosophische Gründe gegen eine unendliche Vergangenheit entwickelt.

42. Beide bekennen sich zum Weltanfang, urteilen aber verschieden darüber, wie weit menschliche Vernunft ihn begründen kann.

43. Thomas prüft deshalb auch Einwände, die den Glauben scheinbar besonders wirkungsvoll verteidigen.

44. Ein solcher Einwand behauptet, eine unendliche Vergangenheit könne niemals durchlaufen werden, weshalb der gegenwärtige Tag bei einer anfangslosen Welt unerreichbar wäre.

45. Thomas erwidert, dass zwischen jedem bestimmten vergangenen Tag und dem heutigen eine endliche Zeitspanne liegt.

46. Eine Vergangenheit ohne ersten Tag wäre keine Strecke, deren Durchquerung an einem unendlich entfernten Ausgangspunkt begonnen hätte.

47. Diese Antwort soll einen bestimmten Einwand entkräften; sie macht die Anfangslosigkeit der wirklichen Welt nicht zur bewiesenen Tatsache.

48. Damit gewinnt die philosophische Untersuchung gerade durch ihre Beschränkung an Genauigkeit: Sie unterscheidet, was ein Argument ausschließt, von dem, was es tatsächlich zeigt.

49. Dieselbe Sorgfalt bestimmt Thomas’ Verhältnis zur Gotteserkenntnis, obwohl er hier stärkere philosophische Ansprüche erhebt als beim zeitlichen Weltanfang.

50. Er hält bestimmte Aussagen über Gott, darunter dessen Existenz, für vernünftig erschließbar, wenn die Untersuchung von der erfahrbaren Wirklichkeit ausgeht.

51. Solche Aussagen können zugleich im Glauben angenommen werden, sodass sich ihre Gegenstände mit denen religiöser Lehre überschneiden.

52. Als Präambeln des Glaubens bezeichnet man philosophisch zugängliche Voraussetzungen, die noch keineswegs den gesamten Inhalt des christlichen Glaubens beweisen.

53. Dass eine Aussage auf verschiedenen Wegen angenommen werden kann, erklärt Thomas durch die Unterscheidung zwischen ihrem Inhalt und ihrem Erkenntnisgrund.

54. Ein Mensch kann einer Aussage aufgrund eines nachvollzogenen Arguments zustimmen, während ein anderer sie im Vertrauen auf göttliche Offenbarung annimmt.

55. Offenbarung meint dabei eine Mitteilung Gottes, deren göttlichen Ursprung der Glaubende anerkennt.

56. Die beiden Zustimmungen beziehen sich auf dieselbe behauptete Wirklichkeit, haben aber unterschiedliche Begründungsformen.

57. Warum solche Wege nicht einfach zusammenfallen, zeigt Thomas an der Unterscheidung zwischen dem, was an sich selbstverständlich ist, und dem, was für uns selbstverständlich ist.

58. Eine Aussage kann aus dem Wesen ihres Gegenstands unmittelbar folgen und dennoch einem Menschen verborgen bleiben, der dieses Wesen nicht kennt.

59. Bei Gott liegt für Thomas genau diese Schwierigkeit vor, weil wir das göttliche Wesen durch unsere natürlichen Erkenntnisfähigkeiten nicht unmittelbar erfassen.

60. Der menschliche Zugang beginnt in diesem Leben bei sinnlich erfahrbaren Dingen und kann von ihnen aus nach ihren Ursachen fragen.

61. Deshalb behandelt Thomas Gottes Existenz als eine zu begründende Aussage und nicht als eine Gewissheit, die jedem schon mit dem Verständnis des Wortes Gott gegeben wäre.

62. Selbst wenn seine Argumente ihren Anspruch erfüllen, erschließen sie damit keine vollständige Einsicht in alles, was Gott ist.

63. Der Unterschied zwischen dem Wissen um das Bestehen einer Ursache und dem umfassenden Verständnis ihres Wesens lässt weitere Grenzen erkennbar werden.

64. Vernunft kann nach Thomas wirkliche Erkenntnis gewinnen, ohne ihren Gegenstand restlos durchsichtig zu machen.

65. Als Beispiel einer Wahrheit, die natürliche Vernunft nicht selbst beweisen kann, nennt Thomas die Trinität, also die christliche Lehre vom einen Gott in drei Personen.

66. Aus der Welt als Wirkung ihres Schöpfers lasse sich die Unterscheidung dieser Personen nicht notwendig erschließen.

67. Die Bezeichnung übervernünftig soll deshalb einen Inhalt kennzeichnen, der die natürlichen Beweismöglichkeiten übersteigt.

68. Sie bedeutet innerhalb dieses Denkens keineswegs, dass ein wirklicher Widerspruch zulässig würde.

69. Wenn eine Aussage dieselbe Bestimmung in derselben Hinsicht zugleich bejaht und verneint, wird ihr Fehler durch einen religiösen Anspruch nicht aufgehoben.

70. Bei der Trinität unterscheidet die theologische Lehre daher zwischen der Einheit des göttlichen Wesens und der Dreiheit der Personen.

71. Diese Unterscheidung erläutert, weshalb die Lehre nicht einfach die widersprüchliche Gleichsetzung derselben Eins mit derselben Drei behaupten will.

72. Ob die Begriffe darüber hinaus hinreichend verständlich und begründet sind, bleibt eine eigene Frage, die durch das Wort übervernünftig nicht erledigt wird.

73. Auch die offenbarungsbezogene Theologie soll für Thomas geordnet argumentieren, obwohl sie ihre grundlegenden Glaubensaussagen nicht erst philosophisch beweist.

74. Wissenschaft bedeutet im aristotelischen Zusammenhang ein Wissen, das von Prinzipien ausgeht und daraus begründete Folgerungen entwickelt.

75. Manche Disziplinen beziehen solche Prinzipien aus einer anderen Wissenschaft, wie die mathematische Musiktheorie zahlenmäßige Verhältnisse voraussetzt.

76. Thomas verwendet dieses Verhältnis als Vergleich für eine Theologie, deren Prinzipien aus dem Wissen Gottes mitgeteilt werden.

77. Der Vergleich macht ihre beanspruchte Ordnung verständlich, liefert aber einem Ungläubigen keinen unabhängigen Nachweis, dass diese Mitteilung wirklich stattgefunden hat.

78. Wer die Offenbarung nicht anerkennt, teilt die Voraussetzungen entsprechender theologischer Schlüsse nicht schon deshalb, weil diese Schlüsse sorgfältig ausgeführt sind.

79. In einer solchen Auseinandersetzung gewinnt die natürliche Vernunft besonderes Gewicht, weil ihre Argumente keine Zustimmung zur christlichen Schrift voraussetzen sollen.

80. Gerade hier muss der Theologe kenntlich machen, ob er aus gemeinsam zugänglichen Gründen argumentiert oder aus einem Glaubenssatz, den sein Gesprächspartner nicht übernimmt.

81. Für die philosophische Arbeit bleibt auch dort viel zu tun, wo ein Glaubensinhalt nicht bewiesen werden kann.

82. Begriffe müssen geklärt, vermeintliche Widersprüche geprüft und Schlüsse auf ihre Voraussetzungen zurückgeführt werden.

83. Thomas verlangt gegenüber einem Gegner, der die Offenbarung nicht anerkennt, vor allem die Prüfung der gegen den Glauben vorgebrachten Argumente.

84. Seine Überzeugung von der Wahrheit des Glaubens begründet für ihn die Erwartung, dass ein zwingender Gegenbeweis nicht gelingen kann.

85. Die tatsächliche Widerlegung eines bestimmten Einwands erfordert trotzdem mehr als die Wiederholung dieser Erwartung.

86. Man kann sich zur Verdeutlichung eine unbekannte Insel vorstellen, deren behauptete Existenz jemand mit einem fehlerhaften Argument bestreitet.

87. Sobald der Fehler aufgedeckt ist, fällt dieser Einwand weg, doch die Insel ist dadurch noch nicht entdeckt.

88. Ihre Existenz verlangt weiterhin einen eigenen Grund, der über das Scheitern der Gegenrede hinausgeht.

89. So unterscheiden sich die Zurückweisung eines Gegenbeweises, die Klärung begrifflicher Vereinbarkeit und ein positiver Wahrheitsnachweis.

90. Diese Unterscheidung schützt die Philosophie davor, aus jeder erfolgreich verteidigten Möglichkeit eine erwiesene Wirklichkeit zu machen.

91. Thomas begründet seine Erwartung der Vereinbarkeit damit, dass sowohl die natürlichen Erkenntnisprinzipien als auch die Offenbarung auf denselben göttlichen Ursprung zurückgehen.

92. Wahrheit kann nach seiner Auffassung der Wahrheit nicht widersprechen, auch wenn Menschen in ihren Schlüssen oder ihrem Verständnis religiöser Aussagen irren.

93. Dieser Einheitssatz gestattet keine doppelte Wahrheit, bei der eine Behauptung philosophisch wahr und ihr Gegenteil theologisch ebenfalls wahr wäre.

94. Er gibt der Untersuchung allerdings eine Richtung vor, deren Berechtigung jemand bestreiten kann, der den Offenbarungsanspruch nicht bereits anerkennt.

95. Aus heutiger kritischer Sicht entsteht hier die Frage, ob der Konflikt wirklich offen geprüft wird, wenn sein Ergebnis grundsätzlich als menschlicher Fehler eingeordnet werden muss.

96. Das bloße Versprechen, jeden Einwand auflösen zu können, ersetzt noch keine Auflösung und beweist auch nicht die Verlässlichkeit der vorausgesetzten Offenbarung.

97. Zudem spricht Thomas der offenbarungsbezogenen Lehre einen Vorrang zu, sodass seine Unterscheidung der Erkenntniswege keine institutionell neutrale Trennung gleichberechtigter Bereiche bedeutet.

98. Umso bemerkenswerter ist seine Warnung, den Glauben mit nicht zwingenden Beweisen zu verteidigen, weil dadurch Außenstehende dessen wirklichen Erkenntnisgrund verkennen könnten.

99. Die anfangslose geschaffene Welt bleibt in seiner Untersuchung eine denkbare Möglichkeit, während der geglaubte Weltanfang einen anderen Grund der Zustimmung beansprucht.

100. An diesem Unterschied zeigt sich die anspruchsvolle Grenze philosophischer Arbeit: Sie muss genau ausweisen, was ihre Gründe tragen, auch wenn die persönliche Überzeugung weiter reicht.