8 A reneszánsz és a tudományos fordulat: új elképzelések az emberről, a természetről és a hatalomról – Renaissance und wissenschaftlicher Umbruch: Neue Vorstellungen von Mensch, Natur und Macht

1. 1440-ben Lorenzo Valla elemezte egy olyan dokumentumot, amelynek célja az volt, hogy egy messzemenő pápai hatalmi igényt a római császár tekintélyével alátámasszon.

2. Az úgynevezett Konstantin-adományozás azt állította, hogy Konstantin császár átadta Silvestere pápának és utódainak átfogó kiváltságokat és hatalmi jogokat Nyugaton.

3. Aki ezt az iratot hitelesnek ismerte el, az a politikai rendet egy tiszteletreméltó császári akarat beteljesüléseként ábrázolhatta.

4. Valla megvizsgálta, hogy a szóhasználat, a történelmi viszonyok és az állítólagos keletkezési idő valóban összhangban állnak-e egymással.

5. Ennek során többek között kifogásolta a császári méltóságok szatrapáknak való megnevezését, egy kifejezést, amelyet nem tartott összeegyeztethetőnek a római uralom nyelvével.

6. Döntő jelentőségű volt az ilyen nyelvi és tartalmi kifogások összefüggése, amelyből az állítólag későantik dokumentum hamis voltát lehetett alátámasztani.

7. Egy régóta elismert okirat elvesztette hitelességét, mert egy olvasó alaposabban vizsgálta meg nyelvét, mint azok, akik hivatkoztak annak tekintélyére.

8. Ezzel azonban korántsem cáfolták meg minden pápai igényt, hiszen egy adott dokumentum vizsgálata még nem ad választ az intézmény legitimitásával kapcsolatos összes kérdésre.

9. Valla sem állt a tárgyától függetlenül semleges helyen, hanem Aragóniai Alfons udvarában dolgozott, akinek politikai érdekei ütköztek a pápa érdekeivel.

10. A tudás és a hatalom ezen összekapcsolódása miatt érvelése ellenőrzésre szorul, anélkül hogy máris megcáfolná azt pusztán a megbízóra való hivatkozással.

11. Az, hogy egy vizsgálat megalapozott-e, az indokai alapján dől el, még akkor is, ha a politikai érdekek segítenek megmagyarázni, miért nyer támogatást.

12. Itt láthatóvá válik egy feszültség, amely a késő középkortól a 17. század elejéig számos változást áthat.

13. A megítélés új lehetőségei a meglévő kötelékeken belül alakulnak ki, és éppen azokat a rendeket rengethetik meg, amelyek eleinte teret adnak nekik.

14. E hosszú, régiónként eltérő lefolyású változásra utólagosan a „reneszánsz” korszakmegnevezés honosodott meg, amelynek „újjászületés” jelentése az ókor iránti megújult érdeklődésre utal.

15. Az ókori filozófiát azonban nem kellett a teljes feledésből előhívni.

16. A középkori iskolák és egyetemek már értelmezték szövegeit, míg a bizánci, arab nyelvű és zsidó tudósok megőrizték, lefordították és önállóan továbbfejlesztették a tudást.

17. Változott a hagyomány terjedelme, hozzáférhetősége és jelentősége, de azok a kérdések is, amelyekkel az olvasók hozzá fordultak.

18. A 14. századtól kezdve – különösen Olaszországban – olyan oktatási elvárások alakultak ki, amelyek a gondos nyelvtudást, a történelmet és az erkölcsi ítélőképességet ötvözték egymással.

19. Ez a humanizmus kezdetben egy oktatási mozgalom volt, amelynek a nyelvtan, a retorika, a költészet és az ókori szövegek iránti érdeklődése arra irányult, hogy az embereket értelmes beszédre és cselekvésre képessé tegye.

20. Neve ezért nem feltétlenül utal egy világi világnézetre vagy egy már kidolgozott, az egyenlő jogokra épülő programra.

21. Ennek a műveltségnek a filozófiai jelentősége abban rejlett, hogy az emberek világuk nagy részét hagyományozott szavak révén ismerik meg, amelyek jelentését sem közvetlenül látják, sem egyszerűen feltételezhetik.

22. A filológia, azaz a nyelv és a szöveghagyomány megalapozott vizsgálata ezért a szöveg szó szerinti tartalmát, eredetét és történelmi összefüggéseit tárta fel.

23. A múltra vetett alaposabb pillantás megerősíthette egy tisztelt hagyományt, és egyúttal rámutathatott arra, hogy későbbi értelmezések valamit ráerőltettek rá.

24. A 15. század közepe óta az európai könyvnyomtatás mozgatható fémbetűkkel megkönnyítette a szövegek terjesztését és összehasonlítását.

25. A nyomtatott kiadások közös hivatkozási pontokat teremtettek a földrajzilag egymástól távol lévő olvasók számára, ugyanakkor megsokszorozták a hibás olvasat következményeit is.

26. Aki egy szöveget kiadott, olyan döntéseket hozott, amelyek jelentősége éppen a nagyobb számú elérhető olvasók miatt nőtt.

27. A pénz, a nyelvtudás, az iskolai végzettség, valamint a politikai vagy egyházi ellenőrzés továbbra is meghatározta, hogy ki vehetett részt ebben a kibővült tudós közönségben.

28. Az emberi hagyomány pontosabb ismerete egyúttal új figyelmet irányított az ember saját lehetőségeire is.

29. A 15. századi Firenzében Marsilio Ficino platóni szövegek fordításaival és értelmezéseivel olyan filozófiát alakított ki, amelyben a léleknek a testi világ és a szellemi rend között kellett közvetítenie.

30. Az, hogy az ember mulandó dolgokat érzékel, és mégis az örök igazság után kutat, ebben az összefüggésben az ember különleges szellemi helyzetére utaló jelnek tűnt.

31. A műveltségnek ezt a képességet kellett kibontakoztatnia, és a vágyakat úgy kellett rendeznie, hogy azok egy magasabb, a keresztény igazsággal összeegyeztethető életmódra irányuljanak.

32. Giovanni Pico della Mirandola továbbfejlesztette azt a kísérletet, hogy a különböző hagyományokat közös filozófiai összefüggésbe helyezze.

33. 1486-ban közzétett kilencszáz tézise a görög és keresztény mellett az arab nyelvű és zsidó tanítási hagyományokat is magában foglalta.

34. A tervezett vita megnyitására írt beszédében az embert olyan lényként ábrázolta, amely saját cselekedetei révén megváltoztathatja életmódját.

35. Ez a rugalmasság azonban az erkölcsi megtisztuláson és a szellemi felemelkedésen keresztül nyerte el értelmét, így Pico híres emberi méltóság-fogalma nem egyszerűen egyenértékű a mai önmegvalósítással.

36. Már önmagában a különböző hagyományok összekapcsolása is vitatott tevékenység volt, mivel azok állítólagos összhangja olyan előfeltételektől függött, amelyekkel nem minden érintettnek kellett egyetértenie.

37. A zsidó értelmezés felhasználása a keresztény igazságigény szolgálatában még nem jelentette a zsidó vallás elismerését egyenjogú hitformaként.

38. Az egyház által Pico tervezett vitájának megakadályozása ráadásul azt is megmutatta, hogy egy tudományos vizsgálatra szóló meghívás ütközhet a megengedett tanítás határaival.

39. Az emberi képességekbe vetett új bizalmat ezért az a kérdés kísérte, hogy ki dönthet azok helyes használatáról.

40. Míg egyes gondolkodók átfogó szellemi rendet kerestek, Michel de Montaigne a 16. századi Franciaországban az ítélkező bizonytalanságából indult ki.

41. Esszéi, azaz kísérleti vizsgálatai saját tapasztalatait, átvett nézeteket és változó perspektívákat tettek a filozófiai önvizsgálat tárgyává.

42. Ami számunkra magától értetődőnek tűnik, meggyőző erejét egy olyan szokásnak köszönheti, amelynek kialakulását alig vesszük észre.

43. Ez a felismerés még élesebbé vált az Európán kívüli életmódokról szóló beszámolók révén, amelyek az utazások, a hódítások és a gyarmati erőszak kapcsán jutottak el Európába.

44. Montaigne ezeket a beszámolókat arra használta fel, hogy megrendítse azt a bizonyosságot, amellyel az európaiak barbárnak nyilvánították az idegen népeket, miközben szemet hunytak saját vallási polgárháborúik kegyetlensége felett.

45. Ezzel cáfolta azt az állítást, hogy a megszokottság önmagában alkalmas erkölcsi mércét nyújtana.

46. Szkepticizmusa, az állítólagos bizonyosságok megkérdőjelezése azonban nem jelentette minden életmód válogatás nélküli jóváhagyását.

47. Éppen az összehasonlítás tudta az európai erőszakot élesebben kiemelni, és megalapozni a kegyetlenség elítélését.

48. Ez a nézőpont azonban szintén közvetett maradt, mivel az idegen embereket európai beszámolók alapján írták le, és európai vitákhoz használták fel őket.

49. Az önkritika kiszélesítette az ítélkezés horizontját anélkül, hogy az ítélkező számára minden történelmi előfeltételtől mentes álláspontot teremtett volna.

50. Hasonló nehézség merült fel ott, ahol a döntéseket nem lehetett elhalasztani, mert a hatalom, a háború és a politikai függőség közvetlenül forogott kockán.

51. Niccolò Machiavelli a Firenzei Köztársaság kancellári tisztviselőjeként és diplomácusaként olyan világot ismert meg, amelyben a szövetségek változtak, és külföldi hatalmak befolyásolták Olaszország viszonyait.

52. A Medici-család 1512-es visszatérése után elvesztette tisztségét, és politikai írásai megváltozott személyes és intézményi körülmények között születtek.

53. Elemzése a figyelmet az uralkodó jó tulajdonságairól annak cselekedetei következményeire irányította olyan körülmények között, amelyeket ő maga nem tud irányítani.

54. Egy erkölcsileg vonzó döntés veszélyeztetheti egy közösség biztonságát, ha rosszul becsüli meg ellenfelei viselkedését.

55. A politikai alkalmasság ilyenkor ítélőképességet, határozottságot és a változó körülményekhez való alkalmazkodás képességét igényli.

56. Ezzel azonban egy kényelmetlen kérdés merült fel, hiszen egy cselekvés hatékonysága még nem nyújt elegendő igazolást az eszközeire vagy céljaira nézve.

57. Éppen az a gondolkodásmód, amely komolyan veszi a hatalom valóságát, köteles megmagyarázni, mire jó a hatalom fenntartása.

58. Machiavelli köztársasági gondolataiban ez a kérdés olyan választ kapott, amely a szabadságot intézményileg szabályozott konfliktusokkal összekapcsolta.

59. Egy köztársaságnak, vagyis egy olyan politikai rendnek, amelyben a közügyekben közösségi részvétel valósul meg, több kell, mint egy rendkívül tehetséges egyén.

60. Mivel a hatalmasságok uralkodni akarnak, mások pedig meg akarnak védeni magukat az uralomtól, a társadalmi rendet nem lehet tartósan teljes egyetértésre alapozni.

61. Machiavelli a római plebsz és a vezető családok közötti vitákat olyan törvények forrásaként értelmezte, amelyek biztosíthatták a szabadságot.

62. Érvelésének lényege abban rejlett, hogy megfelelő körülmények között a konfliktus védelmi szabályokat hoz létre, ahelyett, hogy csupán a meglévő harmóniát rombolná le.

63. Ezzel azonban a polgárháború vagy a féktelen erőszak még korántsem volt igazolva, hiszen a politikai teljesítmény attól függött, hogyan dolgozták fel az ellentéteket.

64. Egy rend értékét annak is meg kellett mutatnia, hogy milyen cselekvési lehetőségeket nyitott meg ténylegesen tagjai számára.

65. Egy másikfajta vizsgálat a társadalmi szabályokat úgy tette láthatóvá, hogy egy kitalált ellenpéldát állított szembe velük.

66. Az 1516-ban megjelent „Utopia” című művében Thomas Morus különböző szereplőket vitatott meg a politikai tanácskozásról, a szegénységről és egy másképp szervezett társadalomról.

67. A kritika többek között egy olyan rendet érintett, amely megfosztotta az embereket életlehetőségeiktől, majd szabályszegéseiket rendkívüli szigorral büntette.

68. A leírt szigeten a közösségi tulajdon és a munka másfajta elosztása hivatott volt megváltoztatni a társadalmi függőségeket, és időt teremteni a képzésre.

69. Az ilyen intézmények világossá tették, hogy a nyomor nem kizárólag személyes kudarcból fakad, hanem az együttélés tartós szabályai is okozhatják.

70. A szigeti rendhez azonban ugyanúgy tartoztak szigorú előírások és rabszolgaság is, ezért tervezetét nem szabad ellentmondásmentes ígéretként értelmezni az általános felszabadulásra.

71. Mivel az irodalmi szószólók különböző álláspontokat képviselnek, emiatt nem minden kijelentés tulajdonítható közvetlenül a történelmi szerzőnek.

72. A fennálló társadalomtól való távolságtartás és a hatalmi viszonyok pontos megfigyelése így különböző módszerek voltak annak látszólagos magától értetődőségének vizsgálatára.

73. A természeti kérdések esetében azonban egyik módszer sem volt önmagában elegendő, hiszen sem egy jobban értelmezett szöveg, sem egy meggyőző társadalmi terv nem dönti el egy bolygó tényleges mozgását.

74. A természetfilozófia akkoriban a fizikai világ felépítésével, változásaival és okaival kapcsolatos kérdéseket foglalta magában, amelyek később különböző tudományágakra oszlottak szét.

75. A hagyományból származó magyarázataik önmagukban igényesek voltak, és konkrét nehézségek fényében kellett őket ellenőrizni.

76. A mozdulatlan Föld eleinte hihetőnek tűnt, mert az emberek nem érezték közvetlenül a mozgását, és nap mint nap látták, ahogy az égbolt felett vándorol.

77. Aki ennek ellenére mozgást tulajdonított a Földnek, annak meg kellett magyaráznia, miért látszottak a szokásos megfigyelések ezzel ellentmondani.

78. Miklós Kopernikusz 1543-ban megjelent csillagászati művében a Földet a Nap körül keringő bolygók közé sorolta.

79. Ezáltal a furcsa látszólagos bolygómozgások egy része a földi megfigyelők változó helyzetével magyarázhatóvá vált.

80. A csillagászati modellek, azaz a térbeli és időbeli összefüggések matematikai ábrázolásai, ugyanazokat a látható jelenségeket különböző rendszerekre tudták visszavezetni.

81. Kopernikusz ugyanakkor ragaszkodott az egyenletes körmozgások alapvető jelentőségéhez, így új rendszerében továbbvitte a korábbi előfeltevéseket.

82. Johannes Kepler a 17. század elején megváltoztatta ezt az alapelvet azzal, hogy pontos megfigyeléseit matematikai pályamodellekkel vetette össze, és végül elliptikus bolygópályákat írt le.

83. Az ellipszis egy zárt görbe, amelynek két fókuszpontja van, és amelyek távolsága a görbe bármely pontjától együttesen állandó összeget ad.

84. Kepler pályamodelljében a Nap az egyik fókuszpontban áll, míg a bolygó változó sebességgel halad pályája mentén.

85. Egy műszer ismét megváltoztathatta a megfigyelés és a magyarázat közötti viszonyt, mivel olyan jelenségeket tett hozzáférhetővé, amelyek a szabad szem számára rejtve maradtak.

86. Amikor Galileo Galilei 1610-ben távcsővel vizsgálta a Vénusz változó fényképét, kiderült, hogy a bolygó nagyrészt megvilágított korongot is mutathat.

87. Ezek a fázisok nem illeszkedtek a hagyományos ptolemaioszi elrendezéshez, amelyben a Vénusz a Nap Földhöz közeli oldalán maradt.

88. Ugyanakkor összeegyeztethetők voltak Tycho Brahe modelljével is, amelyben a bolygók a Nap körül, az pedig a mozdulatlan Föld körül kering.

89. Egy megfigyelés így megrendíthetett egy bizonyos magyarázatot anélkül, hogy egyértelműen döntést hozott volna a fennmaradó magyarázatok között.

90. A mozgó Föld elméletének alátámasztásához emellett meg kellett vizsgálni a közös mozgás, az észlelés és a fizikai folyamatok közötti összefüggéseket is.

91. Galilei 1633-as elítélése rávilágított arra, hogy a természet magyarázatáról szóló vita egyúttal arról is szólhatott, hogy ki határozza meg a megengedett értelmezés és állítás határait.

92. Az új természetképek hatókörének milyen változatos lehetett, azt mutatja az összehasonlítás Giordano Brunóval, aki már a 16. század végén egy végtelen kozmoszt tervezett meg számtalan világgal.

93. Gondolatai a Föld megváltozott helyzetét metafizikai kérdésekkel, azaz a valóság alapvető feltételeivel és elveivel kapcsolatos kérdésekkel összekapcsolták.

94. A határtalan isteni hatásból kiindulva meg akarta haladni a térben korlátozott univerzum elképzelését, anélkül, hogy annak végtelenségét csillagászati megfigyelésekkel bizonyítani tudta volna.

95. A világ gondolati kiterjesztése és kapcsolatainak mérhető vizsgálata ugyanahhoz a vitatott történethez tartozott, de különböző indoklási formákkal rendelkezett.

96. Az ember helyét illetően emellett különbséget kellett tenni egy olyan csillagászati világkép, amely térben rendezi a csillagokat, és az ember értékének átfogóbb értelmezése között.

97. Az a tény, hogy a Föld elvesztette kiemelt helyét, önmagában még nem döntötte el, hogy milyen értelme legyen az emberi értelemnek vagy az emberi életnek.

98. Francis Bacon a 17. század elején egy másik ismeretszerzési gyengeséget vett górcső alá, nevezetesen azt a hajlamot, hogy az ember úgy válassza ki a tapasztalatokat, hogy azok megerősítsék a már meglévő meggyőződéseit.

99. Programja azt követelte, hogy az ellentmondó eseteket is szisztematikusan vizsgálják, és a megfigyeléseket célzott beavatkozásokkal egészítsék ki.

100. Egy kísérlet ismeretszerző értékét az a kérdés adja, amelyet vizsgál, valamint eredményének nyomon követhető értelmezése.

101. Az ilyen munkához forrásokra, időre és együttműködésre volt szükség, ezért maga a kutatás szervezése is filozófiai és politikai feladattá vált.

102. Vallas okirata és a természet új vizsgálatai között tehát nem egyetlen, a tudatlanságból fakadó, szabadságra irányuló lépés állt, hanem annak a változása, amire az állításoknak számot kellett adniuk.

103. Tudományos szövegek, politikai tapasztalatok, társadalmi alternatív elképzelések és mérések olyan indokokat szolgáltathattak, amelyek megalapozottságát minden esetben másképp kellett vizsgálni.

104. A tekintély ettől még nem tűnt el, de kompetenciája támadhatóvá vált, amint kiderült, hogy nem tudta megfelelően értékelni a tárgyalt témát.

105. Hogy egy ilyen vizsgálat tartósan lehetséges maradt-e, végül azoknak a rendeknek is függött, amelyek hozzáférhetővé tették a könyveket, lehetővé tették a kutatást és megengedték az ellentmondást.

1. Im Jahr 1440 nahm Lorenzo Valla ein Dokument auseinander, das einen weitreichenden päpstlichen Herrschaftsanspruch mit der Autorität eines römischen Kaisers begründen sollte.

2. Die sogenannte Konstantinische Schenkung behauptete, Kaiser Konstantin habe dem Papst Silvester und dessen Nachfolgern umfassende Vorrechte und Herrschaftsrechte im Westen übertragen.

3. Wer dieses Schriftstück als echt anerkannte, konnte eine politische Ordnung als Erfüllung eines ehrwürdigen kaiserlichen Willens darstellen.

4. Valla prüfte, ob Wortwahl, historische Verhältnisse und behauptete Entstehungszeit tatsächlich zusammenpassten.

5. Dabei beanstandete er unter anderem die Bezeichnung kaiserlicher Würdenträger als Satrapen, einen Ausdruck, den er mit der Sprache römischer Herrschaft nicht vereinbar fand.

6. Entscheidend war der Zusammenhang solcher sprachlichen und sachlichen Einwände, aus dem sich die Unechtheit des vermeintlich spätantiken Dokuments begründen ließ.

7. Eine lange anerkannte Urkunde verlor ihre Glaubwürdigkeit, weil ein Leser ihre Sprache genauer untersuchte als diejenigen, die sich auf ihre Autorität beriefen.

8. Damit war keineswegs jeder päpstliche Anspruch widerlegt, denn die Prüfung eines bestimmten Belegs beantwortet noch nicht sämtliche Fragen nach der Legitimität einer Institution.

9. Auch Valla stand außerhalb seines Gegenstands nicht an einem neutralen Ort, sondern arbeitete am Hof Alfons' von Aragón, dessen politische Interessen mit denen des Papstes kollidierten.

10. Diese Verbindung von Gelehrsamkeit und Macht macht sein Argument überprüfungsbedürftig, ohne es schon durch den Hinweis auf einen Auftraggeber zu entkräften.

11. Ob eine Untersuchung stichhaltig ist, entscheidet sich an ihren Gründen, auch wenn politische Interessen erklären helfen, weshalb sie Unterstützung findet.

12. Hier wird ein Spannungsverhältnis sichtbar, das viele Veränderungen zwischen dem späten Mittelalter und dem frühen siebzehnten Jahrhundert durchzieht.

13. Neue Möglichkeiten des Urteilens entstehen innerhalb bestehender Bindungen und können gerade diejenigen Ordnungen erschüttern, die ihnen zunächst Raum geben.

14. Für diesen langen, regional unterschiedlich verlaufenden Wandel hat sich die nachträgliche Epochenbezeichnung Renaissance eingebürgert, deren Bedeutung einer Wiedergeburt auf die erneuerte Beschäftigung mit der Antike verweist.

15. Die antike Philosophie musste allerdings nicht aus einem vollständigen Vergessen zurückgeholt werden.

16. Mittelalterliche Schulen und Universitäten hatten ihre Texte ausgelegt, während byzantinische, arabischsprachige und jüdische Gelehrte Wissen bewahrten, übersetzten und eigenständig weiterentwickelten.

17. Verändert wurden Umfang, Zugänglichkeit und Gewicht der Überlieferung, aber auch die Fragen, mit denen Leser an sie herantraten.

18. Seit dem vierzehnten Jahrhundert bildeten sich besonders in Italien Bildungsansprüche heraus, die sorgfältige Sprachkenntnis, Geschichte und moralische Urteilsfähigkeit miteinander verbanden.

19. Dieser Humanismus war zunächst eine Bildungsbewegung, deren Beschäftigung mit Grammatik, Rhetorik, Dichtung und alten Texten Menschen zu verständigem Reden und Handeln befähigen sollte.

20. Sein Name bezeichnet daher nicht ohne Weiteres eine säkulare Weltanschauung oder ein bereits ausgebildetes Programm gleicher Rechte.

21. Die philosophische Bedeutung dieser Bildung lag darin, dass Menschen einen großen Teil ihrer Welt durch überlieferte Worte kennen, deren Sinn sie weder unmittelbar sehen noch einfach voraussetzen können.

22. Philologie, die begründete Untersuchung von Sprache und Textüberlieferung, fragte deshalb nach dem Wortlaut, seiner Herkunft und seinem historischen Zusammenhang.

23. Ein genauerer Blick auf die Vergangenheit konnte eine verehrte Tradition stärken und zugleich zeigen, dass spätere Deutungen ihr etwas untergeschoben hatten.

24. Seit der Mitte des fünfzehnten Jahrhunderts erleichterte der europäische Buchdruck mit beweglichen Metalllettern die Verbreitung und den Vergleich von Texten.

25. Gedruckte Ausgaben schufen gemeinsame Bezugspunkte für räumlich getrennte Leser, vervielfältigten aber ebenso die Folgen einer fehlerhaften Lesart.

26. Wer einen Text herausgab, traf Entscheidungen, deren Bedeutung gerade durch die größere Zahl erreichbarer Leser zunahm.

27. Geld, Sprachkenntnisse, Schulbildung und politische oder kirchliche Kontrolle bestimmten weiterhin, wer an dieser erweiterten gelehrten Öffentlichkeit teilnehmen konnte.

28. Die genauere Kenntnis menschlicher Überlieferung führte zugleich zu einer neuen Aufmerksamkeit für die Möglichkeiten des Menschen selbst.

29. Im Florenz des fünfzehnten Jahrhunderts erschloss Marsilio Ficino mit seinen Übersetzungen und Auslegungen platonischer Texte eine Philosophie, in der die Seele zwischen körperlicher Welt und geistiger Ordnung vermitteln sollte.

30. Dass ein Mensch vergängliche Dinge wahrnimmt und dennoch nach dauernder Wahrheit fragt, erschien in diesem Zusammenhang als Hinweis auf seine besondere geistige Stellung.

31. Bildung sollte diese Fähigkeit entfalten und das Begehren so ordnen, dass es sich auf eine höhere, mit christlicher Wahrheit vereinbare Lebensform richtete.

32. Giovanni Pico della Mirandola weitete den Versuch aus, unterschiedliche Überlieferungen in einen gemeinsamen philosophischen Zusammenhang zu bringen.

33. Seine 1486 veröffentlichten neunhundert Thesen bezogen neben griechischen und christlichen auch arabischsprachige und jüdische Lehrtraditionen ein.

34. Die Rede, die er zur Eröffnung einer geplanten Disputation verfasste, stellte den Menschen als ein Wesen dar, das seine Lebensgestalt durch eigenes Handeln verändern kann.

35. Diese Beweglichkeit erhielt ihren Sinn jedoch durch moralische Läuterung und geistigen Aufstieg, sodass die berühmte Vorstellung menschlicher Würde bei Pico nicht einfach mit heutiger Selbstverwirklichung gleichgesetzt werden kann.

36. Schon die Verbindung verschiedener Traditionen war eine umstrittene Tätigkeit, weil ihre vermeintliche Übereinstimmung von Voraussetzungen abhing, denen nicht alle Beteiligten zustimmen mussten.

37. Jüdische Auslegung im Dienst christlicher Wahrheitsansprüche zu verwenden bedeutete noch keine Anerkennung jüdischer Religion als gleichberechtigter Glaubensform.

38. Die kirchliche Verhinderung von Picos geplanter Disputation zeigte zudem, dass eine Einladung zur gelehrten Prüfung auf Grenzen zulässiger Lehre stoßen konnte.

39. Das neue Vertrauen in menschliche Fähigkeiten war deshalb von der Frage begleitet, wer über deren richtigen Gebrauch entscheiden durfte.

40. Während manche Denker nach einer umfassenden geistigen Ordnung suchten, setzte Michel de Montaigne im Frankreich des sechzehnten Jahrhunderts bei der Unsicherheit des Urteilenden an.

41. Seine Essays, also erprobende Untersuchungen, machten eigene Erfahrungen, übernommene Ansichten und wechselnde Perspektiven zum Gegenstand philosophischer Selbstprüfung.

42. Was uns selbstverständlich erscheint, kann seine Überzeugungskraft einer Gewohnheit verdanken, deren Entstehung wir kaum bemerken.

43. Diese Einsicht gewann zusätzliche Schärfe durch Berichte über außereuropäische Lebensformen, die Europa im Zusammenhang mit Reisen, Eroberung und kolonialer Gewalt erreichten.

44. Montaigne nutzte solche Berichte, um die Gewissheit zu erschüttern, mit der Europäer fremde Menschen für barbarisch erklärten, während sie die Grausamkeit ihrer eigenen religiösen Bürgerkriege übersahen.

45. Er bestritt damit, dass Vertrautheit allein einen brauchbaren moralischen Maßstab liefert.

46. Seine Skepsis, die Prüfung vermeintlicher Gewissheiten, bedeutete dennoch keine unterschiedslose Billigung aller Lebensformen.

47. Gerade der Vergleich konnte europäische Gewalt deutlicher hervortreten lassen und eine Verurteilung der Grausamkeit begründen.

48. Auch dieser Blick blieb jedoch vermittelt, weil fremde Menschen durch europäische Berichte beschrieben und für europäische Auseinandersetzungen verwendet wurden.

49. Selbstkritik erweiterte den Horizont des Urteilens, ohne dem Urteilenden einen Standort außerhalb aller geschichtlichen Voraussetzungen zu verschaffen.

50. Eine entsprechende Schwierigkeit stellte sich dort, wo Entscheidungen nicht aufgeschoben werden konnten, weil Macht, Krieg und politische Abhängigkeit unmittelbar auf dem Spiel standen.

51. Niccolò Machiavelli lernte als Kanzleibeamter und Diplomat der florentinischen Republik eine Welt kennen, in der Bündnisse wechselten und auswärtige Mächte die Verhältnisse Italiens beeinflussten.

52. Nach der Rückkehr der Medici 1512 verlor er sein Amt, und seine politische Schreibarbeit entstand unter veränderten persönlichen wie institutionellen Bedingungen.

53. Seine Analyse verschob die Aufmerksamkeit von den guten Eigenschaften eines Herrschers auf die Folgen seines Handelns unter Bedingungen, die er nicht selbst beherrscht.

54. Ein moralisch anziehender Entschluss kann die Sicherheit einer Gemeinschaft gefährden, wenn er das Verhalten ihrer Gegner falsch einschätzt.

55. Politische Tüchtigkeit verlangt dann Urteilskraft, Entschlossenheit und die Fähigkeit, sich auf wechselnde Umstände einzustellen.

56. Damit öffnete sich jedoch eine unbequeme Frage, denn die Wirksamkeit einer Handlung liefert noch keine ausreichende Rechtfertigung ihrer Mittel oder Ziele.

57. Gerade ein Denken, das die Wirklichkeit der Macht ernst nimmt, muss erklären, wofür ihre Erhaltung gut sein soll.

58. In Machiavellis republikanischen Überlegungen erhielt diese Frage eine Antwort, die Freiheit mit institutionell geregelten Konflikten verband.

59. Eine Republik, also eine politische Ordnung mit gemeinschaftlicher Beteiligung an öffentlichen Angelegenheiten, braucht mehr als einen außergewöhnlich fähigen Einzelnen.

60. Weil die Mächtigen herrschen wollen und andere sich gegen Beherrschung schützen möchten, lässt sich gesellschaftliche Ordnung nicht dauerhaft auf vollständige Einigkeit gründen.

61. Machiavelli deutete die Auseinandersetzungen zwischen römischer Plebs und führenden Familien als eine Quelle von Gesetzen, die Freiheit sichern konnten.

62. Seine Pointe lag darin, dass ein Konflikt unter geeigneten Bedingungen Schutzregeln hervorbringt, anstatt bloß eine bestehende Harmonie zu zerstören.

63. Bürgerkrieg oder ungehemmte Gewalt waren damit keineswegs schon gerechtfertigt, denn die politische Leistung hing davon ab, wie Gegensätze verarbeitet wurden.

64. Der Wert einer Ordnung musste sich auch daran zeigen, welche Handlungsmöglichkeiten sie ihren Mitgliedern tatsächlich eröffnete.

65. Eine andere Form der Prüfung machte gesellschaftliche Regeln dadurch sichtbar, dass sie ihnen einen erfundenen Gegenentwurf gegenüberstellte.

66. In der 1516 erschienenen „Utopia“ ließ Thomas Morus verschiedene Sprecher über politische Beratung, Armut und eine anders organisierte Gesellschaft streiten.

67. Die Kritik traf unter anderem eine Ordnung, die Menschen ihrer Lebensmöglichkeiten beraubte und anschließend ihre Vergehen mit äußerster Härte bestrafte.

68. Auf der geschilderten Insel sollten gemeinschaftlicher Besitz und eine andere Verteilung der Arbeit gesellschaftliche Abhängigkeiten verändern und Zeit für Bildung schaffen.

69. Solche Einrichtungen machten deutlich, dass Not nicht ausschließlich aus persönlichem Versagen hervorgeht, sondern auch durch dauerhafte Regeln des Zusammenlebens entstehen kann.

70. Zur Inselordnung gehörten allerdings ebenso strenge Vorschriften und Sklaverei, weshalb ihr Entwurf nicht als widerspruchsfreies Versprechen allgemeiner Befreiung gelesen werden darf.

71. Da die literarischen Sprecher unterschiedliche Positionen einnehmen, lässt sich zudem nicht jede Aussage unmittelbar dem historischen Autor zuschreiben.

72. Der Abstand zur bestehenden Gesellschaft und die genaue Beobachtung ihrer Machtverhältnisse waren damit verschiedene Wege, ihre scheinbare Selbstverständlichkeit zu prüfen.

73. Für Naturfragen reichten beide Wege allein nicht aus, denn weder ein besser ausgelegter Text noch ein überzeugender gesellschaftlicher Entwurf entscheidet über die tatsächliche Bewegung eines Planeten.

74. Naturphilosophie umfasste damals Fragen nach Aufbau, Veränderung und Ursachen der körperlichen Welt, die später auf verschiedene wissenschaftliche Fächer verteilt wurden.

75. Ihre überlieferten Erklärungen waren in sich anspruchsvoll und mussten an konkreten Schwierigkeiten geprüft werden.

76. Eine ruhende Erde erschien zunächst plausibel, weil die Menschen ihre Bewegung nicht unmittelbar spürten und täglich den Himmel über sich wandern sahen.

77. Wer dieser Erde dennoch Bewegung zuschrieb, musste erklären, weshalb gewöhnliche Beobachtungen scheinbar dagegen sprachen.

78. Nikolaus Kopernikus ordnete in seinem 1543 veröffentlichten astronomischen Werk die Erde unter die Planeten ein, die um die Sonne laufen.

79. Dadurch ließ sich ein Teil der merkwürdigen scheinbaren Planetenbewegungen aus dem wechselnden Standort der irdischen Beobachter erklären.

80. Astronomische Modelle, also mathematische Darstellungen räumlicher und zeitlicher Beziehungen, konnten dieselben sichtbaren Erscheinungen auf unterschiedliche Ordnungen zurückführen.

81. Kopernikus hielt zugleich an der grundlegenden Bedeutung gleichförmiger Kreisbewegungen fest, sodass seine Neuordnung ältere Voraussetzungen weitertrug.

82. Johannes Kepler veränderte diese Grundlage im frühen siebzehnten Jahrhundert, indem er genaue Beobachtungen an mathematischen Bahnvorstellungen prüfte und schließlich elliptische Planetenbahnen beschrieb.

83. Die Ellipse ist eine geschlossene Kurve mit zwei Brennpunkten, deren Abstände zu jedem Punkt der Kurve zusammen eine konstante Summe ergeben.

84. In Keplers Bahnmodell steht die Sonne in einem dieser Brennpunkte, während sich der Planet entlang seiner Bahn mit veränderlicher Geschwindigkeit bewegt.

85. Ein Instrument konnte das Verhältnis von Beobachtung und Erklärung nochmals verschieben, weil es Erscheinungen zugänglich machte, die dem bloßen Auge verborgen blieben.

86. Als Galileo Galilei 1610 die wechselnden Lichtgestalten der Venus mit dem Fernrohr untersuchte, zeigte sich, dass der Planet auch eine weitgehend beleuchtete Scheibe darbieten konnte.

87. Diese Phasen passten nicht zur traditionellen ptolemäischen Anordnung, in der die Venus auf der erdnahen Seite der Sonne blieb.

88. Sie waren jedoch auch mit Tycho Brahes Modell vereinbar, in dem die Planeten die Sonne und diese die ruhende Erde umlaufen.

89. Eine Beobachtung konnte somit eine bestimmte Erklärung erschüttern, ohne zwischen allen verbleibenden Erklärungen eindeutig zu entscheiden.

90. Um die bewegte Erde zu begründen, mussten zusätzlich die Beziehungen zwischen gemeinsamer Bewegung, Wahrnehmung und physikalischen Vorgängen untersucht werden.

91. Galileis Verurteilung 1633 führte vor Augen, dass ein Streit über Naturerklärung zugleich ein Streit darüber werden konnte, wer die Grenzen zulässiger Auslegung und Behauptung festlegte.

92. Wie verschieden die Reichweite neuer Naturvorstellungen sein konnte, zeigt der Vergleich mit Giordano Bruno, der bereits im späten sechzehnten Jahrhundert einen unendlichen Kosmos mit unzähligen Welten entwarf.

93. Seine Überlegungen verbanden die veränderte Stellung der Erde mit metaphysischen Fragen, also Fragen nach den grundlegenden Bedingungen und Prinzipien der Wirklichkeit.

94. Aus einer unbegrenzten göttlichen Wirksamkeit wollte er die Vorstellung eines räumlich begrenzten Universums überwinden, ohne dessen Unendlichkeit durch astronomische Beobachtung beweisen zu können.

95. Die gedankliche Erweiterung der Welt und die messende Prüfung ihrer Beziehungen gehörten zur selben umkämpften Geschichte, besaßen aber unterschiedliche Begründungsformen.

96. Für die Stellung des Menschen war zudem zwischen einem astronomischen Weltbild, das Himmelskörper räumlich ordnet, und einer umfassenderen Deutung seines Wertes zu unterscheiden.

97. Dass die Erde ihren ausgezeichneten Ort verlor, entschied für sich genommen noch nicht, welchen Sinn menschliche Vernunft oder menschliches Leben haben sollte.

98. Francis Bacon setzte im frühen siebzehnten Jahrhundert an einer weiteren Schwäche des Erkennens an, nämlich der Neigung, Erfahrungen so auszuwählen, dass sie vorhandene Überzeugungen bestätigen.

99. Sein Programm verlangte, auch Gegenfälle systematisch zu untersuchen und Beobachtungen durch gezielte Eingriffe zu ergänzen.

100. Ein Experiment erhält seinen Erkenntniswert dabei durch die Frage, die es prüft, und durch die nachvollziehbare Deutung seines Ergebnisses.

101. Solche Arbeit benötigte Mittel, Zeit und Zusammenarbeit, weshalb die Organisation von Forschung selbst zu einer philosophischen und politischen Aufgabe wurde.

102. Zwischen Vallas Urkunde und den neuen Untersuchungen der Natur lag daher kein einzelner Schritt aus Unwissenheit in Freiheit, sondern eine Veränderung dessen, wofür Behauptungen Rechenschaft ablegen sollten.

103. Gelehrte Texte, politische Erfahrung, gesellschaftliche Gegenentwürfe und Messungen konnten Gründe liefern, deren Tragfähigkeit jeweils anders zu prüfen war.

104. Die Autorität verschwand dadurch nicht, aber ihre Zuständigkeit wurde angreifbar, sobald sich zeigen ließ, dass sie den beanspruchten Gegenstand nicht angemessen beurteilen konnte.

105. Ob solche Prüfung dauerhaft möglich blieb, hing schließlich auch von denjenigen Ordnungen ab, die Bücher zugänglich machten, Forschung ermöglichten und Widerspruch zuließen.