13 A 19. század Hegel után: társadalomkritika, tudomány és egyéni létezés – Das 19. Jahrhundert nach Hegel: Gesellschaftskritik, Wissenschaft und individuelle Existenz

1. 1848-ban két könyv jelent meg, amelyek különböző módon vizsgálták, hogyan tudják az emberek megváltoztatni társadalmi világukat: Karl Marx és Friedrich Engels „A Kommunista Párt kiáltványa” című műve, valamint John Stuart Mill „A politikai gazdaságtan alapelvei” című, a politikai gazdaságtan alapjairól szóló műve.

2. Az egyik politikai programként egy olyan mozgalomhoz szólt, amely alapvetően át akarta alakítani a tulajdon- és hatalmi viszonyokat, míg a másik a gazdasági összefüggéseket társadalmi reformkérdésekkel kapcsolította össze.

3. Mindkettő olyan világot vett tárgyul, amelyben a növekvő gazdagság és a korlátozott életesélyek egymás mellett léteztek.

4. Aki a szabadságról gondolkodott, annak ezért meg kellett magyaráznia, miért lehet az, hogy az ember jogilag önálló, mégis alig rendelkezhet munkakörülményeiről vagy jövőjéről.

5. Eközben egyáltalán nem volt még biztos, hogy ez a nehézség jobb törvényekkel, egy másik tulajdonrendszerrel vagy az együttélés átfogó átszervezésével megoldható-e.

6. A közös megjelenési év inkább azt mutatja meg, hogy ugyanaz a történelmi jelen hogyan hozhatott létre különböző filozófiai válaszokat.

7. Az 1830-as és 1848-as forradalmak, az ipari termelés terjedése és a tudományos kutatás növekvő jelentősége megváltoztatták azokat a feltételeket, amelyek között az ilyen válaszokat keresték.

8. Ezek a fejlemények régiónként eltérően alakultak, így a brit ipari társadalom, a német államok és a francia politikai élet nem képeztek egymással felcserélhető színteret.

9. Ráadásul a mezőgazdaság, a kézművesség és a vallási kötelékek továbbra is hatással voltak, miközben az új munkavégzési formák és a politikai közszféra egyre nagyobb jelentőségre tettek szert.

10. Hegel 1831-ben bekövetkezett halála fontos fordulópontot jelent e történetben, de nem olyan időpontot, amikor hirtelen minden régebbi gondolkodásmód eltűnt volna.

11. Idealizmusa azt a célt tűzte ki maga elé, hogy a valóságot és a szabadságot az ész, a társadalmi intézmények és a történelmi fejlődés átfogó összefüggései alapján érthetővé tegye.

12. Ezzel sem a külvilágot tagadták, sem azt állították, hogy minden létező állapot pusztán létezése miatt igazolható lenne.

13. Vitás kérdéssé vált azonban, hogy egy ilyen összefüggés kellőképpen lefedte-e a valós életkörülmények ellentmondásait, vagy olyan megbékélést tulajdonított-e nekik, amelyet az emberek saját életükben hiányoltak.

14. A fiatal hegeliánusok körében – egy sokszínű, kritikus Hegel-értelmezőkből álló csoportban – ez a vita kezdetben a vallási elképzelések és azok társadalmi igényei mentén öltött formát.

15. Ludwig Feuerbach 1841-es „A kereszténység lényege” című művében Isten olyan tulajdonságait, mint a szeretet és az értelem, emberi képességekként értelmezte, amelyeket korlátlan formában tulajdonítottak egy isteni lénynek.

16. Véleménye szerint az emberek így saját képességeikkel találkoztak, mint egy olyan erővel, amelytől függőnek hitték magukat.

17. A kritika célja az volt, hogy visszaadja nekik testi és interperszonális életük jelentőségét, ahelyett, hogy azt egy elvont szellemi elv alapján magyarázná.

18. Azonban egy elképzelés emberi eredete önmagában még nem bizonyítja, hogy tárgya valótlan lenne.

19. Ezen túlmenően tisztázni kellett, hogy elegendő-e az általános emberi képességekről szóló érvelés ahhoz, hogy megértsük egy gyár tulajdonosának és egy bérmunkásnak a különböző lehetőségeit.

20. Marx ezért a kérdést a társadalmi tevékenységre terelte, amelyen keresztül az emberek megteremtik életkörülményeiket, és egyúttal azok is formálják őket.

21. Engelsszel együtt olyan viszonyokat vizsgált, amelyekben a tulajdon, a munkamegosztás és a politikai hatalom dönti el, ki rendelkezhet a termeléssel és a hozammal.

22. A társadalomkritika itt azt jelentette, hogy az ilyen viszonyok kialakulását és megváltoztathatóságát vizsgálták, ahelyett, hogy a szegénységet pusztán személyes szerencsétlenségként vagy erkölcsi kudarcként kezelték volna.

23. A munkaszerződés jogilag önkéntes alapon jöhetett létre, noha az a személy, aki eladta munkaerejét, megélhetésének biztosítása érdekében kénytelen volt erre az eladásra.

24. A munkaerő itt a munkavégzésre való képességet jelenti, amelynek használatát a vevő egy meghatározott időre megszerzi.

25. Későbbi elemzésében, az 1867-es „A tőke” első kötetében Marx megkülönböztette a munkaerő értékét attól az értéktől, amelyet annak a termelési folyamatban való alkalmazása újonnan teremt.

26. A munkaerő értékét meghaladó, újonnan teremtett érték ebben az elméletben a többletértéket képezi, amelyet a termelési eszközök tulajdonosa sajátít ki.

27. A kizsákmányolás így egy magyarázatra szoruló társadalmi mechanizmust jelöl, amely Marx szerint akkor is fennáll, ha a megállapodás szerinti béreket kifizetik és a szerződéseket betartják.

28. Ez a magyarázat magát a társadalmi rendet is a kritika tárgyává tette, ám értékelméletük és a gazdasági fejlődésről szóló állításaik továbbra is ellenőrizhető és vitatott elméleti állítások maradtak.

29. A „Manifesztumban” Marx és Engels ugyanúgy kiemelték a polgári társadalom termelőerejét, mint azokat a konfliktusokat, amelyeket az életkörülmények átalakításával váltott ki.

30. Alapvető változásra irányuló reményük azon alapult, hogy a függő munkavállalók felismerhetik közös érdekeiket, és kialakíthatják politikai cselekvőképességüket.

31. A közös helyzetből azonban nem következik automatikusan közös szervezet, és a meglévő uralom kritikája még nem dönti el, hogy egy új rend hogyan tudná megbízhatóan biztosítani a szabadságot.

32. Így a felszabadulás kérdése túlmutat a gazdasági diagnózison, és kiterjed minden politikai változás intézményeire és hatalmi viszonyaira.

33. Mill osztotta az érdeklődést a megváltoztatható társadalmi intézmények iránt, de egy másik filozófiai reformhagyományból indult ki, amelynek gyökerei egészen a felvilágosodásig nyúlnak vissza.

34. Jeremy Bentham a törvényeket és intézményeket aszerint akarta megítélni, hogy milyen következményekkel járnak az érintettek jólétére nézve, ahelyett, hogy igazolásukat a szokásokból vagy a hagyományos kiváltságokból vezette volna le.

35. Ez az utilitarizmus – az általános jólétre irányuló etika – a hasznot a szenvedés csökkentéseként és a jó élet előmozdításaként értelmezi, és semmiképpen sem csupán gazdasági nyereségként.

36. Mill számára egy ilyen élethez tartozott az emberi képességek fejlesztése és a saját életmód kialakításának lehetősége is.

37. „Principles” című művében megkülönböztette a gazdagság megteremtésének feltételeit a gazdagság elosztásának társadalmi szabályaitól, amelyeket a törvények és a szokások határoznak meg.

38. Ezzel teret nyitott a változásoknak anélkül, hogy a gazdasági egyenlőtlenségből közvetlenül a forradalom szükségességét vezette volna le.

39. 1859-es, a szabadságról szóló „On Liberty” című műve emellett megvédte az egyént az állami kényszer és a társadalmi konformitás nyomása ellen, mivel a többség is elnyomhatja az önálló életvitelt.

40. Az abban kidolgozott kár elve megköveteli, hogy a cselekvőképes emberekkel szembeni kényszer indoklása mások sérelmeinek elhárításán alapuljon, ahol pusztán egy életmód iránti nemtetszés nem elegendő.

41. A különböző megközelítések közötti különbséget egy kifejezetten elképzelt vita a napi munkaidő korlátozásáról szemlélteti.

42. Az érdekek mérlegelése az egészségügyi terheléseket, a rendelkezésre álló jövedelmet és az összes érintettre gyakorolt következményeket venné figyelembe, míg a hatalmi viszonyok vizsgálata annak tisztázására irányulna, hogy ki határozhatja meg ténylegesen a munkanap hosszát.

43. A szerződési szabadságra való hivatkozás viszont arra kényszerítene, hogy megvizsgáljuk: elegendő-e egy aláírás az önrendelkezés bizonyítékaként, ha a résztvevők cselekvési lehetőségei jelentősen eltérnek egymástól.

44. Ugyanakkor egy védelmi szabály újfajta gyámságot eredményezhet, ha elegendő indok nélkül megfosztja az embereket minden saját döntéshozatali joguktól.

45. Ez az elméleti eset megmutatja, miért találkozhatnak a reformok és az alapvető társadalomkritika konkrét problémák kapcsán anélkül, hogy ebből ugyanazt a szabadságindokot vonnák le.

46. Az ilyen viták egyúttal felkeltették azt a reményt is, hogy a társadalmi döntéseket javítani lehet az azok előfeltételeiről és következményeiről szóló pontosabb ismeretek révén.

47. Franciaországban Auguste Comte a század első évtizedeitől kezdve fejlesztette ki a pozitivizmust mint olyan programot, amely megbízható ismereteket keresett a megfigyelhető összefüggések és azok törvényszerűségeinek vizsgálatában.

48. A végső metafizikai lények keresésének helyébe egy olyan tudománynak kellett lépnie, amely a jelenségek közötti összefüggéseket tárja fel.

49. Szociológiai koncepciójával Comte a társadalmi rendet és változásokat is szisztematikus vizsgálat tárgyává kívánta tenni.

50. Tervének ezért messze több volt, mint egyszerű felhívás az egyedi megfigyelések gyűjtésére, hiszen a tudományok rendszerezését egy átfogó történelmi fejlődésképzelettel ötvözte.

51. Később egy „emberiség vallása” keretében megpróbálta az erkölcsi kötődést és a közösségi összetartást is új alapokra helyezni.

52. Éppen ez a kiterjesztés tárja fel azt a nehézséget, hogy az emberek együttéléséről szóló tudás még nem határozza meg önmagában, hogy milyen rendet kell elismerniük.

53. A természettudományi eredmények még élesebbé tették ezt a kérdést, mivel az emberről alkotott megszokott elképzeléseket is megváltoztatták.

54. A materialista gondolkodók a szellemi folyamatok testi feltételektől való függőségét okként értelmezték arra, hogy a tudatot a természeti világon belül magyarázzák, bár továbbmenő nézeteik korántsem alkottak egységes tanítást.

55. A testi feltétel bizonyítása és az az állítás között, miszerint ezzel a gondolkodás lényege teljes mértékben megmagyarázható, azonban marad egy indoklásra szoruló lépés.

56. Darwin 1859-ben megjelent, a fajok keletkezéséről szóló tanulmánya újabb megközelítést nyitott meg azzal, hogy érthetővé tette az élőlények örökletes különbségek és különböző szaporodási sikerek általi változását.

57. Ebből nem következett szükségszerűen egy egyre magasabb tökéletesség felé vezető fejlődés, hiszen egy tulajdonság érvényesülése az adott életkörülményektől függ.

58. A természetes szelekció ugyanúgy nem szolgált indokként arra, hogy a társadalmi szempontból gyengébbeket sorsukra hagyják, annál is inkább, mivel Darwin maga is vizsgálta a társadalmi ösztönöket és az együttérzést az emberi erkölcs előfeltételeiként.

59. A biológiai magyarázat korrigálhatja az emberi képességekről alkotott elképzeléseket, de a politikai kötelezettség csak további értékfeltételezések révén jön létre, amelyeket viszont maguk is indoklásra szorulnak.

60. Az egyes tudományágak növekvő önállósága így arra kényszerítette a filozófiát, hogy pontosabban meghatározza saját hozzájárulását.

61. A század második felében az újkantianus gondolkodók újra felvetették az érvényes ismeret előfeltételeinek kérdését, anélkül, hogy egyszerűen változatlanul megismételték volna Kant tanításait.

62. Különösen a marburgi iskola vizsgálta, mely fogalmi feltételek teszik lehetővé a tudományos objektivitást, míg a délnyugat-német iskola az értékek szerepét és a történelmi ismeret sajátosságait is kiemelte.

63. Ezek a vizsgálatok együttesen élesítették a meggyőződés kialakulása és érvényessége közötti különbségtételt, vagyis azt a kérdést, hogy az tárgyilagosan megalapozott-e.

64. Az, hogy valaki neveltetése miatt igaznak tart egy állítást, bár mond valamit róla, még nem dönti el az állítás igazságát.

65. Ez a különbség a társadalomkritikai és vallási értelmezésekre is vonatkozik, amelyek eredetük révén érthetőbbé válhatnak, anélkül hogy ezáltal már megerősítve vagy cáfolva lennének.

66. Wilhelm Dilthey a történelmi életösszefüggésekre irányította a figyelmet, amelyekben a cselekvések, szövegek és intézmények jelentéssel bírnak.

67. Aki például egy történelmi levelet akar megérteni, annak meg kell értenie a használt nyelvet és az író helyzetét, ahelyett, hogy csupán az írás fizikai okait határozná meg.

68. A megértés ebben az összefüggésben a jelentés módszertanilag megalapozott feltárását jelenti, amely forrásvizsgálatot és nyomon követhető értelmezést igényel.

69. Franz Brentano egy másik nehézségből indult ki, amikor a képzelés, az ítélés és a vágyakozáshoz hasonló pszichikai tevékenységeket tárgyorientáltságuk szempontjából vizsgálta.

70. Ez az intencionalitás azt jelenti, hogy valaki elképzel valamit vagy ítéletet mond valamiről, még akkor is, ha az elképzelt tárgy egyáltalán nem létezik.

71. Az új megközelítéseket tehát nem kötötte össze közös megoldás, hanem az a felismerés, hogy a megalapozott megismerés, a történelmi értelmezés és a tudatos élmény mindegyike pontosabb vizsgálatot igényel.

72. Még a pontos vizsgálat sem menti fel azonban az egyént attól, hogy a felismert lehetőségekből megélt döntést hozzon.

73. A század első felének Koppenhágájában Søren Kierkegaard ezt a nehézséget helyezte egy olyan gondolkodás középpontjába, amely a filozófiai rendszerigényekkel és a társadalomban magától értetődővé vált kereszténységgel foglalkozott.

74. Az „egzisztencia” ebben az összefüggésben egy ember konkrét önmagához való viszonyát jelenti, aki adott feltételek között kell élnie és felelősséget kell vállalnia az életéért.

75. Aki például megértette egy tartós kötődés minden okát, az még nem kötötte el magát, mert egy lehetőségről való tudás és annak személyes magáévá tétele különböző folyamatok.

76. Kierkegaard különböző álnevek alatt megjelent írásai különböző perspektívákat tükröznek, amelyek kijelentései ezért nem tekinthetők megkülönböztetés nélkül a szerző közvetlen tanításainak.

77. Ezekben a szorongást a nyitott lehetőség élményeként vizsgálja, míg a kétségbeesés a saját önlétben fennálló aránytalanságot jelöli, amely külső elégedettség mögött is fennállhat.

78. Kierkegaard számára ennek az önmegvalósításnak keresztény horizontja van, így a személyes elszántság önmagában még nem ad tartós mércét az élethez.

79. A belső magáévá tétel hangsúlyozása ezért nem szünteti meg a tárgyilagos igazságkérdést, hanem érthetővé teszi, miért kell még egy felismert igazságot is csak bizonyos módon megélni.

80. Arthur Schopenhauer a szenvedésben mutatta meg az átfogó orientáció egy másik korlátját, amelyet a történelmi haladás kilátása sem tud feloldani.

81. Fő műve, „A világ akarat és képzet” már 1818 végén megjelent 1819-es évszámmal, ezért filozófiája korántsem csak Hegel halála utáni gondolkodásból fakadt.

82. A saját akarat belső megelevenedéséből kiindulva Schopenhauer a világot egy alapvető törekvés kifejeződésének értelmezte, amely nem követ semmiféle ésszerű átfogó tervet.

83. Az egyéni önismeretnek egy átfogó metafizikává, a valóság alapjáról szóló tanítássá történő kiterjesztése saját indoklást igényel.

84. Értelmezése keretein belül egy vágy kielégítése csak ideiglenes marad, mert új vágyak keletkeznek, és a sürgető vágyaktól mentes állapot is unalommá válhat.

85. Schopenhauer szerint a művészetek szemlélése ideiglenes megkönnyebbülést nyújt a személyes akarat alól, míg az együttérzés áttöri az önző korlátot, amely a saját szenvedésre szűkíti a figyelmet.

86. Az, hogy végül az aszkézisben, a vágyaktól való mélyreható elfordulásban keresett továbbmenő kiutat, jól mutatja a távolságot az ő válasza és egy olyan filozófia között, amely elsősorban jobb társadalmi életlehetőségeket kíván teremteni.

87. Friedrich Nietzsche a század második felében felvette Schopenhauer szenvedésről szóló kérdését, de ellenezte az akarat elfordulását mint végső választ.

88. Az élet megerősítésének lehetőségeit kereste, és eközben problémaként kezelte azokat a mércéket is, amelyek szerint a szenvedést, a cselekvést és az életformákat értékelik.

89. Az „Vidám tudomány” című műben irodalmilag megrendezett „Isten halála” diagnózis az igazság és az erkölcs kulturálisan kötelező érvényű alapjainak megrendülését jelzi, amelynek következményeit még a meggyőződéses hitetlenek is alábecsülhetik.

90. A vallási intézmények ettől még nem tűnnek el egyszerűen, és ugyanúgy nem áll automatikusan rendelkezésre az ismerős értékek új igazolása sem.

91. Genealógiájában, az erkölcsi értékelések eredetét és funkcióját vizsgáló művében Nietzsche azt a kérdést tette fel, hogy mely erők és életformák részesülnek előnyben, illetve melyek kerülnek háttérbe szorításra az ilyen értékelések révén.

92. Itt is igaz, hogy az eredettörténet önmagában nem dönthet egy ítélet érvényességéről, így kritikájának magának kell megindokolnia, miért előnyösebbek bizonyos életformák.

93. Az egyenlőség elleni támadásai és a rangkülönbségek iránti nagyraértékelése különösen sürgetővé teszik ezt az indoklási kérdést, és megakadályozzák azt a ártalmatlan értelmezést, miszerint csupán az egyéni kibontakozásra buzdítana.

94. Az önmaga felülmúlása, a saját kötődések és mércék megváltoztatása ezért továbbra is igényes feladat marad, mert a változás önmagában még nem garantálja a javulást.

95. Ebből a szempontból az 1848-as két könyv tágabb összefüggésben jelenik meg, hiszen a társadalmi változásnak figyelembe kell vennie mind a tényleges feltételeit, mind az értékrendjét, mind pedig az egyének életének értelmét.

96. A gazdasági függőség bármilyen pontos magyarázata sem helyettesíti a politikai eszközök igazolását, sem az ember döntését, hogy részt vegyen-e a változásban.

97. Ezzel szemben egy személyes döntés nem képes átalakítani a tulajdonviszonyokat, és egy erkölcsi szándék sem teszi helyessé a következményeinek hibás magyarázatát.

98. A Hegel utáni filozófiai század ezért sem a átfogó rendszerektől való egyenes vonalú felszabadulásként, sem pusztán a közös tájékozódási pontok elvesztéseként értelmezhető.

99. Schopenhauer és Comte maguk is átfogó terveket mutatnak be, míg más megközelítések egyértelműbben kiemelik bizonyos kérdések önállóságát.

100. A megszerzett pontosságnak megvan a maga ára: az emberek jobban meg tudják magyarázni a világukat, megalapozottabban tudják bírálni és tudatosabban tudják alakítani, anélkül, hogy egyetlen eljárás is megmondaná nekik, hogyan állnak össze ezek a teljesítmények egy felelősségteljes életben.

1. 1848 erschienen zwei Bücher, die auf unterschiedliche Weise untersuchten, wie Menschen ihre gesellschaftliche Welt verändern können: das „Manifest der Kommunistischen Partei“ von Karl Marx und Friedrich Engels und John Stuart Mills „Principles of Political Economy“, ein Werk über die Grundlagen der politischen Ökonomie.

2. Das eine richtete sich als politisches Programm an eine Bewegung, die Eigentums- und Herrschaftsverhältnisse grundlegend umgestalten wollte, während das andere wirtschaftliche Zusammenhänge mit Fragen gesellschaftlicher Reform verband.

3. Beide nahmen eine Welt zum Gegenstand, in der wachsender Reichtum und eingeschränkte Lebenschancen nebeneinander bestanden.

4. Wer über Freiheit nachdachte, musste deshalb erklären, weshalb ein Mensch rechtlich selbstständig sein und dennoch kaum über seine Arbeitsbedingungen oder seine Zukunft verfügen konnte.

5. Dabei lag keineswegs schon fest, ob sich diese Schwierigkeit durch bessere Gesetze, eine andere Eigentumsordnung oder eine umfassende Neuordnung des Zusammenlebens lösen ließ.

6. Das gemeinsame Erscheinungsjahr macht vielmehr sichtbar, wie dieselbe historische Gegenwart verschiedene philosophische Antworten hervorbringen konnte.

7. Die Revolutionen von 1830 und 1848, die Ausbreitung industrieller Produktion und die wachsende Bedeutung wissenschaftlicher Forschung veränderten die Bedingungen, unter denen solche Antworten gesucht wurden.

8. Diese Entwicklungen verliefen regional unterschiedlich, sodass die britische Industriegesellschaft, die deutschen Staaten und das französische politische Leben keine austauschbaren Schauplätze bildeten.

9. Zudem blieben Landwirtschaft, Handwerk und religiöse Bindungen wirksam, während neue Arbeitsformen und politische Öffentlichkeiten an Gewicht gewannen.

10. Hegels Tod im Jahr 1831 markiert innerhalb dieser Geschichte einen wichtigen Einschnitt, aber keinen Zeitpunkt, an dem plötzlich alle älteren Denkweisen verschwanden.

11. Sein Idealismus hatte den Anspruch erhoben, Wirklichkeit und Freiheit aus einem umfassenden Zusammenhang von Vernunft, gesellschaftlichen Institutionen und geschichtlicher Entwicklung verständlich zu machen.

12. Damit war weder die Außenwelt geleugnet noch behauptet, jeder bestehende Zustand sei allein aufgrund seines Bestehens gerechtfertigt.

13. Zur Streitfrage wurde jedoch, ob ein solcher Zusammenhang die Widersprüche wirklicher Lebensverhältnisse hinreichend erfasste oder ihnen eine Versöhnung zuschrieb, die Menschen in ihrem eigenen Leben vermissten.

14. Im Umfeld der Junghegelianer, einer vielfältigen Gruppe kritischer Hegelinterpreten, gewann dieser Streit zunächst an religiösen Vorstellungen und ihren öffentlichen Ansprüchen Gestalt.

15. Ludwig Feuerbach deutete in „Das Wesen des Christentums“ von 1841 Eigenschaften Gottes wie Liebe und Vernunft als menschliche Fähigkeiten, die in unbeschränkter Form einem göttlichen Wesen zugeschrieben würden.

16. Nach seiner Auffassung begegneten Menschen dadurch ihrem eigenen Vermögen als einer Macht, von der sie abhängig zu sein glaubten.

17. Die Kritik sollte ihnen die Bedeutung ihres leiblichen und zwischenmenschlichen Lebens zurückgeben, statt sie von einem abstrakten geistigen Prinzip her zu erklären.

18. Allerdings beweist die menschliche Herkunft einer Vorstellung für sich genommen noch nicht, dass ihr Gegenstand unwirklich ist.

19. Darüber hinaus blieb zu klären, ob die Rede von allgemeinen menschlichen Fähigkeiten ausreichte, um die unterschiedlichen Möglichkeiten eines Fabrikbesitzers und eines Lohnarbeiters zu verstehen.

20. Marx verschob die Frage deshalb auf die gesellschaftliche Tätigkeit, durch die Menschen ihre Lebensbedingungen herstellen und zugleich von ihnen geprägt werden.

21. Zusammen mit Engels untersuchte er Verhältnisse, in denen Eigentum, Arbeitsteilung und politische Macht darüber entscheiden, wer über Produktion und Ertrag verfügen kann.

22. Gesellschaftskritik bedeutete hier, die Entstehung und Veränderbarkeit solcher Verhältnisse zu untersuchen, anstatt Armut lediglich als persönliches Unglück oder moralisches Versagen zu behandeln.

23. Ein Arbeitsvertrag konnte rechtlich freiwillig zustande kommen, obwohl die Person, die ihre Arbeitskraft verkaufte, zur Sicherung ihres Lebensunterhalts auf diesen Verkauf angewiesen war.

24. Arbeitskraft bezeichnet dabei das Vermögen zu arbeiten, dessen Nutzung der Käufer für eine bestimmte Zeit erwirbt.

25. In seiner späteren Analyse im ersten Band des „Kapitals“ von 1867 unterschied Marx den Wert dieser Arbeitskraft von dem Wert, den ihre Betätigung im Produktionsprozess neu hervorbringt.

26. Der über den Wert der Arbeitskraft hinausgehende neu erzeugte Wert bildet in dieser Theorie den Mehrwert, den der Eigentümer der Produktionsmittel aneignet.

27. Ausbeutung bezeichnet damit einen erklärungsbedürftigen gesellschaftlichen Mechanismus, der nach Marx auch dann besteht, wenn vereinbarte Löhne bezahlt und Verträge eingehalten werden.

28. Diese Erklärung machte die gesellschaftliche Ordnung selbst zum Gegenstand der Kritik, doch ihre Werttheorie und ihre Aussagen über wirtschaftliche Entwicklung blieben prüfbare und umstrittene theoretische Ansprüche.

29. Im „Manifest“ hatten Marx und Engels die produktive Kraft der bürgerlichen Gesellschaft ebenso hervorgehoben wie die Konflikte, die sie durch ihre Umgestaltung der Lebensverhältnisse erzeugte.

30. Ihre Hoffnung auf grundlegende Veränderung setzte daran an, dass abhängig Arbeitende gemeinsame Interessen erkennen und politische Handlungsfähigkeit entwickeln könnten.

31. Aus einer gemeinsamen Lage folgt jedoch nicht von selbst eine gemeinsame Organisation, und eine Kritik bestehender Herrschaft entscheidet noch nicht, wie eine neue Ordnung Freiheit verlässlich sichern kann.

32. Damit reicht die Frage nach Befreiung über die wirtschaftliche Diagnose hinaus zu den Institutionen und Machtverhältnissen jeder politischen Veränderung.

33. Mill teilte das Interesse an veränderbaren gesellschaftlichen Einrichtungen, ging aber von einer anderen philosophischen Reformtradition aus, deren Wurzeln bis in die Aufklärung zurückreichten.

34. Jeremy Bentham hatte Gesetze und Institutionen daran messen wollen, welche Folgen sie für das Wohlergehen der Betroffenen haben, statt ihre Rechtfertigung aus Gewohnheit oder überlieferten Privilegien abzuleiten.

35. Dieser Utilitarismus, eine Ethik der Orientierung am allgemeinen Wohlergehen, versteht Nutzen als Verminderung von Leid und Förderung eines guten Lebens, keineswegs nur als wirtschaftlichen Gewinn.

36. Für Mill gehörten zu einem solchen Leben auch die Entwicklung menschlicher Fähigkeiten und die Möglichkeit, eine eigene Lebensweise auszubilden.

37. In seinen „Principles“ unterschied er die Bedingungen der Erzeugung von Reichtum von den gesellschaftlichen Regeln seiner Verteilung, die durch Gesetze und Gewohnheiten geprägt werden.

38. Damit eröffnete er einen Raum für Veränderungen, ohne aus wirtschaftlicher Ungleichheit unmittelbar die Notwendigkeit einer Revolution abzuleiten.

39. Seine Freiheitsschrift „On Liberty“ von 1859 verteidigte außerdem den Einzelnen gegen staatlichen Zwang und den Druck gesellschaftlicher Konformität, weil auch eine Mehrheit eigenständige Lebensführung unterdrücken kann.

40. Das darin entwickelte Schadensprinzip verlangt für Zwang gegenüber mündigen Menschen eine Rechtfertigung durch die Abwehr von Schädigungen anderer, wobei bloßes Missfallen an einer Lebensweise nicht genügt.

41. Wie sich die verschiedenen Zugänge unterscheiden, lässt sich an einem ausdrücklich gedachten Streit über die Begrenzung täglicher Arbeitszeit erkennen.

42. Eine Nutzenabwägung würde nach gesundheitlichen Belastungen, verfügbaren Einkommen und den Folgen für alle Betroffenen fragen, während eine Untersuchung der Herrschaftsverhältnisse klären müsste, wer die Länge des Arbeitstags tatsächlich bestimmen kann.

43. Die Berufung auf Vertragsfreiheit würde wiederum zur Prüfung zwingen, ob eine Unterschrift ausreichende Selbstbestimmung belegt, wenn die Handlungsmöglichkeiten der Beteiligten stark auseinanderliegen.

44. Zugleich könnte eine Schutzregel neue Bevormundung erzeugen, falls sie Menschen ohne ausreichenden Grund jede eigene Entscheidung abnimmt.

45. Der gedankliche Fall zeigt, weshalb Reform und grundlegende Gesellschaftskritik sich an konkreten Problemen begegnen können, ohne dadurch dieselbe Begründung von Freiheit zu erhalten.

46. Solche Auseinandersetzungen weckten zugleich die Hoffnung, gesellschaftliche Entscheidungen durch genaueres Wissen über ihre Voraussetzungen und Folgen zu verbessern.

47. In Frankreich entwickelte Auguste Comte seit den ersten Jahrzehnten des Jahrhunderts den Positivismus als ein Programm, das verlässliche Erkenntnis in der Untersuchung beobachtbarer Zusammenhänge und ihrer Gesetzmäßigkeiten suchte.

48. An die Stelle der Suche nach letzten metaphysischen Wesenheiten sollte eine Wissenschaft treten, die Beziehungen zwischen Erscheinungen ermittelt.

49. Mit seiner Konzeption der Soziologie wollte Comte auch gesellschaftliche Ordnung und Veränderung einer systematischen Untersuchung zugänglich machen.

50. Sein Entwurf war daher weit mehr als eine Aufforderung, Einzelbeobachtungen zu sammeln, denn er verband eine Ordnung der Wissenschaften mit einer umfassenden Vorstellung geschichtlicher Entwicklung.

51. Später versuchte er in einer „Religion der Menschheit“, auch moralische Bindung und gemeinschaftlichen Zusammenhalt auf eine neue Grundlage zu stellen.

52. Gerade diese Erweiterung macht die Schwierigkeit sichtbar, dass Wissen darüber, wie Menschen zusammenleben, noch nicht allein festlegt, welche Ordnung sie anerkennen sollen.

53. Die naturwissenschaftlichen Erfolge verschärften diese Frage, weil sie auch vertraute Vorstellungen vom Menschen veränderten.

54. Materialistische Denker deuteten die Abhängigkeit geistiger Vorgänge von körperlichen Bedingungen als Grund, Bewusstsein innerhalb der natürlichen Welt zu erklären, wobei ihre weitergehenden Auffassungen keineswegs eine einheitliche Lehre bildeten.

55. Zwischen dem Nachweis einer körperlichen Bedingung und der Behauptung, damit sei das Wesen des Denkens vollständig erklärt, bleibt jedoch ein begründungspflichtiger Schritt.

56. Darwins 1859 veröffentlichte Untersuchung über die Entstehung der Arten eröffnete einen weiteren Zugang, indem sie die Veränderung von Lebewesen durch erbliche Unterschiede und verschiedene Fortpflanzungserfolge verständlich machte.

57. Daraus folgte keine notwendige Entwicklung zu einer immer höheren Vollkommenheit, denn die Bewährung einer Eigenschaft hängt von den jeweiligen Lebensbedingungen ab.

58. Ebenso wenig lieferte natürliche Selektion schon eine Rechtfertigung dafür, gesellschaftlich Schwächere ihrem Schicksal zu überlassen, zumal Darwin selbst auch soziale Instinkte und Sympathie als Voraussetzungen menschlicher Moral untersuchte.

59. Eine biologische Erklärung kann Vorstellungen über menschliche Fähigkeiten korrigieren, doch eine politische Verpflichtung entsteht erst durch zusätzliche Wertannahmen, die ihrerseits begründet werden müssen.

60. Die wachsende Selbstständigkeit der Einzelwissenschaften stellte die Philosophie damit vor die Aufgabe, ihren Beitrag genauer zu bestimmen.

61. In der zweiten Hälfte des Jahrhunderts fragten neukantianische Denker erneut nach den Voraussetzungen gültiger Erkenntnis, ohne Kants Lehren einfach unverändert zu wiederholen.

62. Besonders die Marburger Schule untersuchte, welche begrifflichen Bedingungen wissenschaftliche Objektivität ermöglichen, während die südwestdeutsche Schule auch die Rolle von Werten und die Besonderheit historischer Erkenntnis hervorhob.

63. Gemeinsam schärften solche Untersuchungen die Unterscheidung zwischen der Entstehung einer Überzeugung und ihrer Geltung, also der Frage, ob sie sachlich begründet ist.

64. Dass ein Mensch aufgrund seiner Erziehung eine Behauptung für wahr hält, erklärt etwas über ihn, entscheidet aber noch nicht über deren Wahrheit.

65. Diese Differenz betrifft ebenso gesellschaftskritische und religiöse Deutungen, die durch ihre Herkunft verständlicher werden können, ohne dadurch bereits bestätigt oder widerlegt zu sein.

66. Wilhelm Dilthey richtete den Blick auf geschichtliche Lebenszusammenhänge, in denen Handlungen, Texte und Institutionen Bedeutung besitzen.

67. Wer etwa einen historischen Brief verstehen will, muss die verwendete Sprache und die Situation des Schreibenden erschließen, statt nur körperliche Ursachen des Schreibens zu bestimmen.

68. Verstehen bezeichnet dabei eine methodisch verantwortete Erschließung von Sinn, die Quellenprüfung und nachvollziehbare Auslegung verlangt.

69. Franz Brentano setzte an einer anderen Schwierigkeit an, indem er psychische Tätigkeiten wie Vorstellen, Urteilen und Wünschen auf ihre Gegenstandsgerichtetheit untersuchte.

70. Diese Intentionalität bedeutet, dass jemand etwas vorstellt oder über etwas urteilt, auch wenn der vorgestellte Gegenstand gar nicht existiert.

71. Die neuen Ansätze verband somit keine gemeinsame Lösung, wohl aber die Einsicht, dass begründetes Erkennen, geschichtlicher Sinn und bewusstes Erleben jeweils genauere Untersuchungen erfordern.

72. Selbst eine genaue Untersuchung kann dem Einzelnen jedoch nicht abnehmen, aus erkannten Möglichkeiten eine gelebte Entscheidung zu machen.

73. Im Kopenhagen der ersten Jahrhunderthälfte stellte Søren Kierkegaard diese Schwierigkeit ins Zentrum eines Denkens, das sich mit philosophischen Systemansprüchen und einer gesellschaftlich selbstverständlich gewordenen Christlichkeit auseinandersetzte.

74. Existenz meint in diesem Zusammenhang das konkrete Selbstverhältnis eines Menschen, der sein Leben innerhalb gegebener Bedingungen führen und verantworten muss.

75. Wer beispielsweise alle Gründe einer dauerhaften Bindung verstanden hat, hat sich damit noch nicht gebunden, denn das Wissen über eine Möglichkeit und ihre persönliche Aneignung sind verschiedene Vorgänge.

76. Kierkegaards unter wechselnden Pseudonymen veröffentlichte Schriften lassen unterschiedliche Perspektiven sprechen, deren Aussagen deshalb nicht unterschiedslos als direkte Lehrsätze des Autors gelten dürfen.

77. In ihnen wird Angst als Erfahrung offener Möglichkeit untersucht, während Verzweiflung ein Missverhältnis im eigenen Selbstsein bezeichnet, das auch hinter äußerer Zufriedenheit bestehen kann.

78. Für Kierkegaard besitzt diese Selbstwerdung einen christlichen Horizont, sodass persönliche Entschiedenheit allein noch keinen tragfähigen Maßstab des Lebens ergibt.

79. Seine Betonung der inneren Aneignung hebt deshalb die sachliche Wahrheitsfrage nicht auf, sondern macht verständlich, weshalb selbst eine erkannte Wahrheit erst in einer bestimmten Weise gelebt werden muss.

80. Eine andere Grenze umfassender Orientierung zeigte Arthur Schopenhauer am Leiden, das sich nicht durch die Aussicht auf geschichtlichen Fortschritt erledigen lässt.

81. Sein Hauptwerk „Die Welt als Wille und Vorstellung“ erschien bereits Ende 1818 mit der Jahreszahl 1819, weshalb seine Philosophie keineswegs erst aus dem Denken nach Hegels Tod hervorging.

82. Vom inneren Erleben des eigenen Wollens aus deutete Schopenhauer die Welt als Ausdruck eines grundlegenden Strebens, das keinem vernünftigen Gesamtplan folgt.

83. Diese Ausweitung des besonderen Selbstzugangs zu einer umfassenden Metaphysik, einer Lehre über den Grund der Wirklichkeit, bedarf eigener Rechtfertigung.

84. Innerhalb seiner Deutung bleibt die Befriedigung eines Wunsches vorläufig, weil neues Begehren entsteht und auch ein Zustand ohne drängende Wünsche in Langeweile umschlagen kann.

85. Kunstbetrachtung ermöglicht nach Schopenhauer eine zeitweilige Entlastung vom persönlichen Wollen, während Mitgefühl die egoistische Begrenzung auf das eigene Leiden durchbricht.

86. Dass er schließlich in der Askese, einer tiefgreifenden Abkehr vom Begehren, einen weitergehenden Ausweg suchte, zeigt die Distanz zwischen seiner Antwort und einer Philosophie, die vor allem bessere gesellschaftliche Lebenschancen schaffen will.

87. Friedrich Nietzsche griff in der späteren Hälfte des Jahrhunderts Schopenhauers Frage nach dem Leiden auf, wandte sich aber gegen die Abkehr vom Wollen als letzte Antwort.

88. Er suchte nach Möglichkeiten, das Leben zu bejahen, und machte dabei auch die Maßstäbe zum Problem, nach denen Leiden, Handeln und Lebensformen bewertet werden.

89. Die in der „Fröhlichen Wissenschaft“ literarisch inszenierte Diagnose vom Tod Gottes bezeichnet die Erschütterung einer kulturell verbindlichen Grundlage von Wahrheit und Moral, deren Folgen selbst überzeugte Ungläubige unterschätzen können.

90. Religiöse Institutionen verschwinden damit nicht einfach, und ebenso wenig steht automatisch eine neue Rechtfertigung vertrauter Werte bereit.

91. In seiner Genealogie, einer Untersuchung der Herkunft und Funktion moralischer Wertungen, fragte Nietzsche, welche Kräfte und Lebensformen durch solche Wertungen gefördert oder gehemmt werden.

92. Auch hier kann eine Herkunftsgeschichte die Gültigkeit eines Urteils nicht allein entscheiden, sodass seine Kritik selbst begründen muss, weshalb bestimmte Formen des Lebens vorzuziehen sind.

93. Seine Angriffe auf Gleichheit und seine Hochschätzung von Rangunterschieden machen diese Begründungsfrage besonders dringlich und verhindern eine harmlose Deutung als bloße Ermutigung zur individuellen Entfaltung.

94. Selbstüberwindung, die Veränderung eigener Bindungen und Maßstäbe, bleibt daher eine anspruchsvolle Aufgabe, weil Veränderung allein noch keine Verbesserung verbürgt.

95. Von hier aus erscheinen die beiden Bücher des Jahres 1848 in einem weiteren Zusammenhang, denn gesellschaftliche Veränderung muss sowohl ihre tatsächlichen Bedingungen als auch ihre Maßstäbe und ihren Sinn für das Leben der Einzelnen bedenken.

96. Eine noch so genaue Erklärung wirtschaftlicher Abhängigkeit ersetzt weder die Rechtfertigung politischer Mittel noch die Entscheidung eines Menschen, sich an einer Veränderung zu beteiligen.

97. Umgekehrt kann eine persönliche Entscheidung keine Eigentumsordnung verwandeln, und eine moralische Absicht macht eine fehlerhafte Erklärung ihrer Folgen nicht richtig.

98. Das philosophische Jahrhundert nach Hegel lässt sich deshalb weder als geradlinige Befreiung von umfassenden Systemen noch als bloßer Verlust gemeinsamer Orientierung verstehen.

99. Schopenhauer und Comte legen selbst umfassende Entwürfe vor, während andere Ansätze die Eigenständigkeit bestimmter Fragen deutlicher herausarbeiten.

100. Die gewonnene Genauigkeit hat ihren Preis: Menschen können ihre Welt besser erklären, begründeter kritisieren und bewusster gestalten, ohne dass ihnen ein einziges Verfahren schon sagt, wie diese Leistungen in einem verantworteten Leben zusammenfinden.