13.5.1 A fiatal hegeliánusoktól a politikai gazdaságtan kritikájáig – Vom Junghegelianismus zur Kritik der politischen Ökonomie

1. 1842 őszén Karl Marx a „Rheinische Zeitung” című lapban egy olyan kérdéssel foglalkozott, amelynek látszólagos jelentéktelensége megtévesztő volt: vajon a kiszáradt, lehullott fa összeszedése ugyanúgy lopásnak minősül-e, mint egy kivágott fatörzs eltulajdonítása?

2. A rajnai tartományi parlament tárgyalásai, amelyeket Marx a közzétett jelentések alapján vizsgált, az erdőtulajdon védelmét és a vagyontalan lakosság megélhetési lehetőségeit érintették.

3. Marx ragaszkodott ahhoz, hogy különbséget tegyenek azok között a cselekmények között, amelyek ugyanazon jogi megnevezés alatt nagyon különböző eseményeket foglaltak össze.

4. Érvelése szerint az, aki önkényesen kivágott egy fát, más módon avatkozott be a tulajdonba, mint az, aki már lehullott ágakat gyűjtött össze.

5. A megkülönböztetés számára nem nyelvi szőrszálhasogatás volt, hiszen a lopásként való minősítéssel egy addig feddhetetlen embert bűnözővé lehetett nyilvánítani.

6. Marx egyáltalán nem állította, hogy egy magánszükséglet önmagában feljogosítana bármely idegen tulajdon kisajátítására.

7. Inkább azt kérdezte, hogy egy törvény teljesíti-e az ésszerű általánosságra vonatkozó igényét, ha a különbségeket az erdőtulajdonosok javára figyelmen kívül hagyja.

8. Egy jelentéktelen tüzelőanyag példáján láthatóvá vált, milyen szorosan kapcsolódtak egymáshoz a jogi fogalmak és a társadalmi érdekek.

9. Marx eleinte még abban a bizalomban érvelt, hogy a jogot ésszerű mércével lehet mérni, és meg lehet védeni annak egyoldalú alkalmazásától.

10. Éppen ez a bizalom tette nyugtalanítóvá azt a tapasztalatot, hogy a tulajdonérdekek a jogalkotáson belül általános érdekként jelenhettek meg.

11. Aki egy törvényt kizárólag a szövege alapján vizsgálta, nyilvánvalóan még túl keveset tudott arról, hogy miért kaptak jogi súlyt bizonyos életbeli szükségletek, míg mások alig találtak meghallgatásra.

12. Egy szabály ugyan mindenkire vonatkozott, de olyan embereket érintett, akiknek a megélhetésüket biztosító eszközei rendkívül egyenlőtlenül voltak elosztva.

13. Egy-egy törvény kritikájából ezért felmerült a tágabb kérdés: milyen társadalmi feltételek vezettek annak megalkotásához.

14. A moseli borászok helyzete és a kereskedelempolitikával kapcsolatos viták is gazdasági tényezőkkel szembesítették Marxot újságírói tevékenysége során.

15. 1859-ben visszatekintve ezeket a tapasztalatokat úgy írta le, mint azokat az okokat, amelyek arra késztették, hogy mélyebben foglalkozzon az anyagi érdekekkel és a gazdasági kérdésekkel.

16. Ez a későbbi beszámoló rávilágít gondolkodásának alakulására, de nem keltheti azt a benyomást, hogy a korai cikkek már tartalmazták volna a „Tőke” elméletét.

17. Az újságíró filozófiai képzettséggel rendelkezett, amely a fiatal hegeliánusok körébe vezette, azokhoz a vitatkozó gondolkodókhoz, akik Hegel örökségét a hagyományos tekintélyek kritikájára használták fel.

18. Hegel halála után követői között vita folyt arról, hogy filozófiája igazolja-e a fennálló vallási és politikai rendet, vagy annak megváltoztatását követeli-e.

19. A fiatal hegeliánusok nem alkottak zárt iskolát, de közülük sokan a keresztény hagyományok állítólagos sérthetetlensége ellen irányították kritikájukat.

20. Egy olyan államban, amelynek rendje vallási alapon is legitimálta magát, a Biblia-értelmezésről folyó vita egyúttal a közhatalom alapjait is érinthette.

21. Marx a berlini környezetben, az ilyen viták közepette tanulta meg, hogy a látszólag magától értetődő elképzeléseket vizsgálja meg azok előfeltételei szempontjából.

22. Hegel gondolkodása emellett lehetőséget nyújtott arra, hogy az intézményeket és a tudatformákat történelmileg kialakult összefüggéseknek tekintsük.

23. Ez az örökség Marx számára ezért többet jelentett, mint pusztán egy állítások gyűjteménye, amelyeket később egyszerűen ellentétes állításokra cserélhetett.

24. Ugyanakkor egyre inkább kétségessé vált számára, hogy a vallási tudat kritikája elégségesen lefedte-e az emberi szabadságtalanság valós körülményeit.

25. Ludwig Feuerbach fontos megközelítést nyitott meg ehhez a problémához azzal, hogy a vallási elképzeléseket az emberi képességekre és szükségletekre vezette vissza.

26. Amit az emberek egy isteni lénynek tulajdonítottak, mint például a határtalan szeretetet vagy az ésszerűséget, azt ő saját lényük önállóvá vált ábrázolásaként értelmezte.

27. A testi, érzékszervekkel megtapasztalható ember felé való visszatérés egyúttal egy olyan filozófiát is korrigálni hivatott, amely Feuerbach véleménye szerint az absztrakt gondolkodásból indult ki.

28. Marx felvette ezt a fordulatot, de elkezdett azokról a társadalmi különbségekről kérdezni, amelyeket az „ember” általános kifejezés könnyen elrejtett.

29. Egy erdőtulajdonos és egy nincstelen favágó egyaránt emberi szükségletekkel rendelkezett, de azok kielégítésére nagyon különböző lehetőségek álltak rendelkezésükre.

30. Kapcsolatukat a tulajdonjogok, az állami döntések és a hagyományos életkörülmények határozták meg, amelyek pusztán a közös emberségből nem magyarázhatók.

31. Ha a vallási elképzelések emberi alkotások voltak, akkor azt is meg kellett vizsgálni, hogy az emberek miért tulajdonították egyáltalán saját lehetőségeiket egy idegen hatalomnak.

32. Marx számára így a feladat a világi viszonyokra terelődött, amelyekből egy ilyen vallási értelmezés iránti igény fakadhatott.

33. A „Rheinische Zeitung” korlátozása, majd végül 1843-ban történő betiltása egyúttal megmutatta, milyen korlátozott maradt a nyilvános kritika mozgástere a porosz államban.

34. Marx tanulmányozta Hegel jogfilozófiáját, és még ugyanabban az évben Párizsba utazott, ahol a filozófiai viták szocialista elképzelésekkel és politikai szerveződéssel találkoztak.

35. Ott a felszabadulás kérdése más tartalmat nyert, mivel a munkára, a tulajdonra és a társadalmi csoportok együttélésére is kiterjedt.

36. Bruno Bauerrel folytatott vitájában Marx megkülönböztette a politikai emancipációt – azaz az állam által előírt kizárásoktól való jogi felszabadulást – egy átfogóbb emberi emancipációtól.

37. Az egyenlő polgári jogok valódi javulást jelenthettek anélkül, hogy megszüntették volna a különbségeket a vagyonos tulajdonosok és a gazdasági biztonság nélkül élők között.

38. Ez a megkülönböztetés magyarázza, miért bővítette ki a jogkritikát, ahelyett, hogy egyszerűen vitatta volna a jogi szabadság jelentőségét.

39. A francia szocialista és kommunista viták egyúttal sürgetővé tették azt a kérdést, hogy milyen formákban történő közös cselekvés változtathatná meg a fennálló viszonyokat.

40. Egy felszabadító eszmét most már annak fényében is meg kellett vizsgálni, hogy magában foglalja-e azoknak az embereknek az életkörülményeit és cselekvési lehetőségeit, akikért kiállni akart.

41. Friedrich Engels saját útján közelítette meg ezeket a kérdéseket, amelyet jelentősen meghatározott a brit iparral és a munkások helyzetével való foglalkozása.

42. Vállalkozói család tagjaként Manchesterben megismerkedett egy olyan társadalommal, amelyben az ipari gazdagság és a társadalmi nyomor szorosan egymás mellett létezett.

43. 1844-ben megjelent „A nemzetgazdaságtan kritikájának vázlatai” című műve a gazdasági rendet ellentmondó érdekek összefüggéseként tárgyalta.

44. Engels a versenyt, a magántulajdont, valamint a munka és a tőke szétválasztását vizsgálta, bár korai érvelését még egyértelműen az erkölcsi vád jellemezte.

45. A mű gyanúba keverte a közgazdasági fogalmakat azzal, hogy azok elfogadják a meglévő előfeltételeket, majd azok következményeit általános törvényekként állítják be.

46. Marx ebben ösztönzést talált arra, hogy a politikai közgazdaságtant egyszerre vegye komolyan tudásforrásként és kritikai vizsgálat tárgyaként.

47. A politikai gazdaságtan alatt akkoriban a társadalmi termelés, annak hozamainak elosztása és a gazdagság keletkezésének vizsgálatát értették.

48. Amikor 1844-ben Párizsban elmélyült a két férfi együttműködése, ezért különböző tapasztalatok és már kidolgozott kérdések találkoztak egymással.

49. A gazdasági írásokkal való foglalkozás megváltoztatta azt a tárgyat is, amelyen keresztül Marx az emberi erők önállósodását vizsgálta.

50. Az 1844-es, ma „Gazdasági-filozófiai kéziratok” néven ismert feljegyzésekben különösen a munka volt a középpontban, amelynek eredményei idegen hatalomként álltak szemben a dolgozókkal.

51. Az ember részt vehetett a gazdagság előállításában, és mégis alig volt beleszólása abba, hogy mit állít elő, hogyan dolgozik, és kinek jut az eredmény.

52. Marx az ilyen viszonyokat elidegenedésnek nevezte, wobei ez a kifejezés többet jelentett, mint egy kellemetlen személyes érzés.

53. Bizonyos társadalmi körülmények között a saját tevékenység olyasvalaminek tűnt, ami másoké volt, és amely fokozta a saját függőséget.

54. Ezzel a valláskritika egyik motívumát átalakított formában újra felvették: az ember által létrehozott dolgok önálló hatalmat nyerhettek alkotóikkal szemben.

55. A feljegyzések ötvözték a közgazdasági olvasmányokat az emberi öntevékenységről szóló filozófiai gondolatokkal, anélkül, hogy már ekkor megadták volna a tőkehasznosítás későbbi magyarázatát.

56. Marx életében nem jelentek meg, ezért olyan munkastádiumként kell őket értelmezni, amelynek későbbi ismertségét nem szabad összetéveszteni az akkori nyilvános hatással.

57. Miután kiutasították Franciaországból, Marx 1845-ben Brüsszelben folytatta tanulmányait, ahol az Engelsszel való együttműködés is folytatódott.

58. A rövid, kezdetben magánjellegű „Tézisek Feuerbachról” című írásában ellenezte az embert olyan megközelítésben értelmezni, amely az ember világhoz való viszonyát elsősorban megfigyelésként fogta fel.

59. Az érzéki valóság számára azokból a tevékenységekből is állt, amelyek révén az emberek alakították környezetüket és formálták társadalmi együttélésüket.

60. A gyakorlat ebben az összefüggésben a valódi társadalmi cselekvést jelentette, amelyben a meglévő körülmények érvényre jutottak, és egyúttal megváltoztathatók is voltak.

61. Aki az embereket csupán körülményeik termékeiként magyarázta, annak Marx szerint azt is figyelembe kellett vennie, hogy ezeket a körülményeket maguk az emberek is megváltoztatták.

62. Ebből kettős feladat fakadt: megérteni az emberi cselekvés korlátait, és vizsgálni azok megváltoztatásának lehetőségeit.

63. A tézisek jól ismert, a világ megváltoztatására irányuló záró gondolat csak e háttér előtt nyeri el tartalmát, és nem helyettesíti a gondos megismerést puszta cselekvési vágyakozással.

64. Ezek a jegyzetek sem voltak még nyilvánosan terjesztett programírás, hiszen Engels csak 1888-ban tette közzé őket szerkesztett formában.

65. A korábbi filozófiai környezettel való szembesülés 1845-ben és 1846-ban folytatódott azokban a kéziratokban, amelyek később „A német ideológia” címmel váltak ismertté.

66. Marx és Engels ott bírálta azt a nézetet, miszerint a társadalmi felszabadulás elsősorban az uralkodó eszmék legyőzésével érhető el.

67. Saját kiindulópontjuk azok az emberek voltak, akik élelmiszert termeltek, együtt dolgoztak és meghatározott tulajdon- és hatalmi viszonyok között éltek.

68. Az eszmék így egy olyan vizsgálat tárgyává váltak, amely a munkamegosztással, a társadalmi helyzettel és az anyagi életkörülményekkel való összefüggéseiket tárta fel.

69. A ma általánosan ismert könyvformátum azonban nem takarhatja el ezt a kutatási folyamatot, hiszen az anyag változó kiadási tervek keretében jött létre, és összefüggésében befejezetlen maradt.

70. Az eredeti mű egy tervezett folyóirat-projekt keretében is készült, és magában foglalta az olyan ellenfelekkel, mint Max Stirner, folytatott intenzív vitákat.

71. A későbbi kiadók ezekből a kéziratokból olyan összefüggést hoztak létre, amely elősegíthette egy befejezett alapító mű benyomását.

72. A fennmaradt vázlatok viszont azt mutatják, hogyan alakultak ki és pontosodtak a saját álláspontok a polemikus viták során.

73. A kiinduló kérdés ezen változásával a klasszikus politikai közgazdaságtan elengedhetetlenné vált Marx számára, mert pontosabban vizsgálta a munka és a gazdagság társadalmi összefüggéseit.

74. Adam Smith és David Ricardo eltérő magyarázatokat adtak az értékre, a bérre, a profitra és a földjövedelemre, vagyis a munkából, a tőkéből és a földtulajdonból származó jövedelmekre.

75. Tőlük Marx megtanulhatta, hogyan kell a gazdasági folyamatokat kölcsönös függőségükben elemezni, ahelyett, hogy a szegénységet kizárólag egyes személyek rossz szándékaira vezetné vissza.

76. Ugyanakkor azt is megkérdőjelezte, hogy fogalmaik kellőképpen lefedik-e a vizsgált rend történelmi kialakulását.

77. Egy fogalom egy adott társadalmon belül pontosan leírhatja, hogyan működik valami, és mégis tisztázatlanul hagyhatja, hogy miért létezik egyáltalán ez a társadalmi forma.

78. A bérmunka például olyan viszonyokat feltételez, amelyekben az emberek munkaerejüket, azaz munkavégző képességüket ellenszolgáltatásért kínálják fel, míg mások rendelkeznek a szükséges termelési eszközökkel.

79. Ez a viszony nem vezethető le kizárólag abból az általános tényből, hogy az emberek minden korban dolgoznak és kielégíteniük kell szükségleteiket.

80. A kritika tehát azt jelentette, hogy megvizsgálták a gazdasági magyarázatok előfeltételeit, és feltárták a történelmileg sajátos vonásokat a látszólag magától értetődő kategóriákban.

81. Az 1848-as forradalmak és az újabb politikai konfliktusok után 1849-től London lett Marx állandó munkavégzési helye.

82. A British Museum kiterjedt gyűjteményei lehetővé tették számára, hogy gazdasági elméleteket, történelmi leírásokat és egyéb anyagokat széles körben tanulmányozzon.

83. A megélhetését biztosító újságírói munkája időt vett igénybe, ugyanakkor konkrét gazdasági fejleményekkel is kapcsolatba hozta őt.

84. Visszatekintésében Marx leírta, hogy az új anyag arra késztette, hogy korábbi tanulmányait alapjaitól kezdve újra átdolgozza.

85. Az 1857-es és 1858-as vázlatok, amelyek később „Grundrisse” néven váltak ismertté, rávilágítanak arra, hogyan kellett számos egyedi vizsgálatból egy fogalmi összefüggést kidolgozni.

86. Az árucikk, a pénz és a tőke egymással összefüggő társadalmi viszonyok formáiként kerültek vizsgálatra, amelyek magyarázata többet igényelt, mint az egyes ügyletek leírása.

87. A pénz akkor válhatott tőkévé, ha felhasználása a gyarapodásra irányult, és egy társadalmi termelési folyamat alárendelődött ennek a mozgásnak.

88. Az, hogy egy ilyen rend hogyan tartotta fenn magát folyamatosan a résztvevők cselekvései révén, a kutatás központi kérdésévé vált.

89. 1859-ben Marx kiadta a „Politikai gazdaságtan kritikája” című művet, amelynek részletes elemzése elsősorban az áruval és a pénzzel foglalkozott.

90. Az előszóban ismeretei kialakulásának útját a jogi és politikai problémáktól az anyagi életkörülmények kutatásáig vezető átmenetként mutatta be.

91. Azonban az a nagy jelentőség, amelyet ezeknek a viszonyoknak tulajdonított, alaposabb vizsgálatot igényel, amint ebből konkrét megállapításokat vonnak le a jogról, a vallásról vagy a politikai döntésekről.

92. A gazdasági érdekből önmagában sem egy bizonyos meggyőződés, sem annak a bizonyítéka nem következik, hogy ez a meggyőződés téves.

93. Az intézményeket, a megalapozott ítéleteket és a közös cselekvést hatékony közvetítő tényezőként kell vizsgálni, ha a magyarázat túlmutat a puszta eszmék és érdekek összekapcsolásán.

94. A „Tőke” 1867-es első kötetével Marx végül egy átfogó, nyilvánosságra hozott elemzést tett közzé, amely a korai vázlatokhoz képest új fogalmi megkülönböztetéseket és indoklásokat tartalmazott.

95. Az, hogy a fiatal és a későbbi Marx között teljes elméleti törés van-e, műveinek egy későbbi és vitatott értelmezése.

96. Felismerhetőek maradnak mind a megváltozott magyarázati módszerek, mind az a továbbra is fennálló probléma, hogy az emberi tevékenység hogyan hoz létre olyan viszonyokat, amelyek kicsúsznak alkotóik irányítása alól.

97. Az 1842-es „Fagyűjtő” e folyamat kezdetén még a különböző cselekmények helyes jogi megkülönböztetéséről szóló vita középpontjában állt.

98. A későbbi vizsgálat átfogóbban foglalkozott egy olyan renddel, amelyben az élelmiszerekhez és a munkaeszközökhöz való hozzáférést meghatározott tulajdonviszonyok szabályozták.

99. Ezzel a kritika mélyebb tárgyra talált, miközben egyidejűleg nőttek a történelmi bizonyítékokkal és érthető magyarázatokkal szemben támasztott követelményei.

100. Marx szerint csak akkor lehetett megítélni, hogy egy társadalom megvalósította-e szabadságát, ha azt is vizsgálták, milyen feltételek mellett tudták az emberek ténylegesen létrehozni közös életvilágukat.

1. Im Herbst 1842 beschäftigte sich Karl Marx in der „Rheinischen Zeitung“ mit einer Frage, deren scheinbare Kleinheit täuschte: Sollte das Auflesen trockenen, abgefallenen Holzes ebenso als Diebstahl gelten wie das Entwenden eines gefällten Stammes?

2. Die Verhandlungen des rheinischen Provinziallandtags, die er anhand veröffentlichter Berichte untersuchte, berührten den Schutz des Waldeigentums und die Lebensmöglichkeiten der besitzlosen Bevölkerung.

3. Marx bestand darauf, zwischen Handlungen zu unterscheiden, die unter derselben gesetzlichen Bezeichnung sehr verschiedene Vorgänge zusammenfassten.

4. Wer einen Baum eigenmächtig fällte, griff nach seiner Argumentation anders in Eigentum ein als jemand, der bereits abgefallene Zweige sammelte.

5. Die Unterscheidung war für ihn keine sprachliche Spitzfindigkeit, denn mit der Einordnung als Diebstahl konnte ein bisher unbescholtener Mensch zum Verbrecher erklärt werden.

6. Dabei beanspruchte Marx keineswegs, ein privates Bedürfnis berechtige ohne Weiteres zur Aneignung beliebigen fremden Eigentums.

7. Er fragte vielmehr, ob ein Gesetz seinen Anspruch auf vernünftige Allgemeinheit einlöste, wenn es die Unterschiede zugunsten der Waldbesitzer überging.

8. An einem unscheinbaren Brennstoff wurde damit sichtbar, wie eng rechtliche Begriffe und gesellschaftliche Interessen miteinander verbunden waren.

9. Marx argumentierte zunächst noch im Vertrauen darauf, dass das Recht an einem vernünftigen Maßstab gemessen und gegen seine einseitige Anwendung verteidigt werden könne.

10. Gerade dieses Vertrauen machte die Erfahrung beunruhigend, dass Besitzinteressen innerhalb der Gesetzgebung als allgemeines Interesse auftreten konnten.

11. Wer ein Gesetz allein nach seinem Wortlaut prüfte, erfuhr offenbar noch zu wenig darüber, weshalb bestimmte Lebensbedürfnisse rechtliches Gewicht erhielten und andere kaum Gehör fanden.

12. Eine Regel galt zwar für alle, traf aber Menschen, deren Mittel zur Existenzsicherung höchst ungleich verteilt waren.

13. Aus der Kritik eines einzelnen Gesetzes erwuchs deshalb die weiterreichende Frage nach den gesellschaftlichen Voraussetzungen seiner Entstehung.

14. Auch die Lage der Winzer an der Mosel und Auseinandersetzungen über Handelspolitik konfrontierten Marx während seiner journalistischen Tätigkeit mit wirtschaftlichen Sachverhalten.

15. Im Rückblick von 1859 beschrieb er diese Erfahrungen als Anlass, sich mit materiellen Interessen und ökonomischen Fragen eingehender auseinanderzusetzen.

16. Dieser spätere Bericht erhellt seinen Erkenntnisweg, darf aber nicht den Eindruck erwecken, die Holzartikel hätten bereits die Theorie des „Kapitals“ enthalten.

17. Der Journalist brachte eine philosophische Ausbildung mit, die ihn in den Umkreis der Junghegelianer geführt hatte, jener streitbaren Denker, die Hegels Erbe zur Kritik überlieferter Autoritäten nutzten.

18. Nach Hegels Tod war unter seinen Anhängern umstritten, ob dessen Philosophie die bestehende religiöse und politische Ordnung rechtfertigte oder ihre Veränderung verlangte.

19. Die Junghegelianer bildeten dabei keine geschlossene Schule, doch viele von ihnen richteten ihre Kritik gegen die beanspruchte Unantastbarkeit christlicher Überlieferungen.

20. In einem Staat, dessen Ordnung sich auch religiös legitimierte, konnte eine Auseinandersetzung über Bibelauslegung zugleich die Grundlagen öffentlicher Herrschaft berühren.

21. Marx hatte im Berliner Umfeld solcher Debatten gelernt, vermeintlich selbstverständliche Vorstellungen auf ihre Voraussetzungen hin zu untersuchen.

22. Hegels Denken bot zudem die Möglichkeit, Institutionen und Bewusstseinsformen als geschichtlich entstandene Zusammenhänge zu begreifen.

23. Dieses Erbe bestand für Marx deshalb in mehr als einer Sammlung von Behauptungen, die er später einfach gegen gegenteilige Behauptungen austauschen konnte.

24. Allerdings wurde ihm zunehmend fraglich, ob eine Kritik des religiösen Bewusstseins die wirklichen Bedingungen menschlicher Unfreiheit weit genug erfasste.

25. Ludwig Feuerbach eröffnete für dieses Problem einen wichtigen Zugang, indem er religiöse Vorstellungen auf menschliche Fähigkeiten und Bedürfnisse zurückführte.

26. Was Menschen einem göttlichen Wesen als unbegrenzte Liebe oder Vernunft zuschrieben, deutete er als verselbstständigte Darstellung ihres eigenen Wesens.

27. Die Rückwendung zum leiblichen, sinnlich erfahrbaren Menschen sollte zugleich eine Philosophie korrigieren, die nach Feuerbachs Urteil vom abstrakten Denken ausging.

28. Marx nahm diese Umkehrung auf, begann aber nach den gesellschaftlichen Unterschieden zu fragen, die der allgemeine Ausdruck „der Mensch“ leicht verdeckte.

29. Ein Waldbesitzer und ein mittelloser Holzsammler besaßen beide menschliche Bedürfnisse, verfügten jedoch über sehr verschiedene Möglichkeiten, sie zu befriedigen.

30. Ihre Beziehung wurde durch Eigentumsrechte, staatliche Entscheidungen und überlieferte Lebensverhältnisse geprägt, die sich aus einem gemeinsamen Menschsein allein nicht erklären ließen.

31. Wenn religiöse Vorstellungen menschliche Erzeugnisse waren, musste außerdem untersucht werden, weshalb Menschen ihre eigenen Möglichkeiten überhaupt einer fremden Macht zuschrieben.

32. Für Marx verlagerte sich die Aufgabe damit auf die weltlichen Verhältnisse, aus denen ein solcher Bedarf an religiöser Deutung hervorgehen konnte.

33. Die Einschränkung und schließlich das Verbot der „Rheinischen Zeitung“ im Jahr 1843 zeigten zugleich, wie begrenzt der Spielraum öffentlicher Kritik im preußischen Staat blieb.

34. Marx untersuchte Hegels Rechtsphilosophie und ging noch im selben Jahr nach Paris, wo philosophische Debatten mit sozialistischen Entwürfen und politischer Organisierung zusammentrafen.

35. Dort erhielt die Frage nach Befreiung einen anderen Gegenstand, weil sie sich auch auf Arbeit, Eigentum und das Zusammenleben gesellschaftlicher Gruppen richtete.

36. In seiner Auseinandersetzung mit Bruno Bauer unterschied Marx die politische Emanzipation, also die rechtliche Befreiung von staatlich festgelegten Ausschlüssen, von einer umfassenderen menschlichen Emanzipation.

37. Gleiche Bürgerrechte konnten eine wirkliche Verbesserung darstellen, ohne die Unterschiede zwischen vermögenden Eigentümern und Menschen ohne wirtschaftliche Sicherheit aufzuheben.

38. Diese Unterscheidung erklärt, weshalb er die Rechtskritik ausweitete, statt die Bedeutung rechtlicher Freiheit einfach zu bestreiten.

39. Französische sozialistische und kommunistische Diskussionen machten zugleich die Frage dringlich, welche Formen gemeinsamen Handelns die bestehenden Verhältnisse verändern könnten.

40. Eine befreiende Idee musste nun auch daraufhin geprüft werden, ob sie die Lebensbedingungen und Handlungsmöglichkeiten der Menschen erfasste, für die sie sprechen wollte.

41. Friedrich Engels näherte sich solchen Fragen auf einem eigenen Weg, den seine Beschäftigung mit der britischen Industrie und der Lage der Arbeitenden wesentlich bestimmte.

42. Als Angehöriger einer Unternehmerfamilie lernte er in Manchester eine Gesellschaft kennen, in der industrieller Reichtum und soziale Not dicht nebeneinander bestanden.

43. Seine „Umrisse zu einer Kritik der Nationalökonomie“, die 1844 erschienen, behandelten die wirtschaftliche Ordnung als einen Zusammenhang widersprüchlicher Interessen.

44. Engels untersuchte Konkurrenz, Privateigentum und die Trennung von Arbeit und Kapital, wobei seine frühe Argumentation noch deutlich von moralischer Anklage geprägt war.

45. Die Schrift stellte wirtschaftliche Begriffe unter den Verdacht, bestehende Voraussetzungen hinzunehmen und deren Folgen anschließend als allgemeine Gesetze darzustellen.

46. Marx fand darin einen Anstoß, die politische Ökonomie zugleich als Wissensquelle und als Gegenstand kritischer Prüfung ernst zu nehmen.

47. Mit politischer Ökonomie war damals die Untersuchung gesellschaftlicher Produktion, der Verteilung ihrer Erträge und der Entstehung von Reichtum gemeint.

48. Als sich die Zusammenarbeit beider 1844 in Paris vertiefte, trafen daher unterschiedliche Erfahrungen und bereits ausgearbeitete Fragen aufeinander.

49. Die Beschäftigung mit wirtschaftlichen Schriften veränderte auch den Gegenstand, an dem Marx die Verselbstständigung menschlicher Kräfte untersuchte.

50. In den heute „Ökonomisch-philosophische Manuskripte“ genannten Aufzeichnungen von 1844 ging es besonders um Arbeit, deren Ergebnisse den Arbeitenden als fremde Macht gegenübertraten.

51. Ein Mensch konnte an der Herstellung von Reichtum beteiligt sein und dennoch wenig darüber bestimmen, was er herstellte, wie er arbeitete und wem das Ergebnis zugutekam.

52. Marx bezeichnete solche Beziehungen als Entfremdung, wobei der Ausdruck mehr meinte als ein unangenehmes persönliches Gefühl.

53. Die eigene Tätigkeit erschien unter bestimmten gesellschaftlichen Bedingungen als etwas, das anderen gehörte und die eigene Abhängigkeit verstärkte.

54. Damit wurde ein Motiv der Religionskritik verändert wiederaufgenommen: Menschlich Hervorgebrachtes konnte seinen Urhebern gegenüber eine selbstständige Macht gewinnen.

55. Die Aufzeichnungen verbanden wirtschaftliche Lektüre mit philosophischen Überlegungen über menschliche Selbstbetätigung, ohne bereits die spätere Erklärung der Kapitalverwertung bereitzustellen.

56. Sie blieben zu Marx’ Lebzeiten unveröffentlicht und sollten deshalb als ein Arbeitsstand verstanden werden, dessen spätere Bekanntheit nicht mit damaliger öffentlicher Wirkung verwechselt werden darf.

57. Nach seiner Ausweisung aus Frankreich setzte Marx seine Studien 1845 in Brüssel fort, wo auch die Zusammenarbeit mit Engels weitergeführt wurde.

58. In den knappen, zunächst privaten „Thesen über Feuerbach“ wandte er sich gegen ein Verständnis des Menschen, das dessen Verhältnis zur Welt hauptsächlich als Betrachtung auffasste.

59. Sinnliche Wirklichkeit bestand für ihn auch aus Tätigkeiten, durch die Menschen ihre Umgebung bearbeiteten und ihr gesellschaftliches Zusammenleben gestalteten.

60. Praxis bezeichnete in diesem Zusammenhang das wirkliche gesellschaftliche Handeln, in dem vorgefundene Bedingungen wirksam wurden und zugleich verändert werden konnten.

61. Wer Menschen lediglich als Produkte ihrer Umstände erklärte, musste nach Marx außerdem berücksichtigen, dass diese Umstände selbst durch Menschen verändert wurden.

62. Daraus entstand eine doppelte Aufgabe: die Beschränkungen menschlichen Handelns zu verstehen und die Möglichkeiten ihrer Veränderung zu untersuchen.

63. Der bekannte Schlussgedanke der Thesen, der auf Weltveränderung zielt, gewinnt erst vor diesem Hintergrund seinen Gehalt und ersetzt sorgfältige Erkenntnis nicht durch bloßen Tatendrang.

64. Auch diese Notizen waren noch keine öffentlich verbreitete Programmschrift, denn Engels veröffentlichte sie erst 1888 in redaktionell bearbeiteter Form.

65. Die Auseinandersetzung mit dem früheren philosophischen Umfeld ging in den Jahren 1845 und 1846 in den Manuskripten weiter, die später unter dem Titel „Die deutsche Ideologie“ bekannt wurden.

66. Marx und Engels kritisierten dort die Vorstellung, gesellschaftliche Befreiung lasse sich vor allem durch die Überwindung herrschender Gedanken erreichen.

67. Ihr eigener Ausgangspunkt waren Menschen, die Lebensmittel erzeugten, miteinander arbeiteten und innerhalb bestimmter Eigentums- und Herrschaftsverhältnisse lebten.

68. Ideen wurden dadurch zum Gegenstand einer Untersuchung, die nach ihren Verbindungen mit Arbeitsteilung, gesellschaftlicher Stellung und materiellen Lebensbedingungen fragte.

69. Die heute geläufige Buchgestalt darf diesen Suchprozess allerdings nicht verdecken, denn das Material entstand in wechselnden Veröffentlichungsplänen und blieb als Zusammenhang unvollendet.

70. Die ursprüngliche Arbeit stand auch im Rahmen eines geplanten Zeitschriftenprojekts und umfasste intensive Auseinandersetzungen mit Gegnern wie Max Stirner.

71. Spätere Herausgeber stellten aus diesen Manuskripten einen Zusammenhang her, der den Eindruck einer abgeschlossenen Gründungsschrift begünstigen konnte.

72. Die überlieferten Entwürfe zeigen hingegen, wie eigene Positionen während polemischer Auseinandersetzungen entwickelt und präzisiert wurden.

73. Mit dieser Veränderung der Ausgangsfrage wurde die klassische politische Ökonomie für Marx unentbehrlich, weil sie den gesellschaftlichen Zusammenhang von Arbeit und Reichtum genauer untersuchte.

74. Adam Smith und David Ricardo lieferten unterschiedliche Erklärungen von Wert, Lohn, Profit und Grundrente, also den Einkommen aus Arbeit, Kapital und Grundeigentum.

75. An ihnen konnte Marx lernen, wirtschaftliche Vorgänge in ihrer wechselseitigen Abhängigkeit zu analysieren, statt Armut allein auf schlechte Absichten einzelner Personen zurückzuführen.

76. Zugleich fragte er, ob ihre Begriffe die historische Entstehung der untersuchten Ordnung ausreichend erfassten.

77. Ein Begriff kann innerhalb einer bestimmten Gesellschaft zutreffend beschreiben, wie etwas funktioniert, und dennoch ungeklärt lassen, warum diese gesellschaftliche Form überhaupt besteht.

78. Lohnarbeit etwa setzt Verhältnisse voraus, in denen Menschen ihre Arbeitskraft, also ihr Vermögen zu arbeiten, gegen Entgelt anbieten und andere über die benötigten Produktionsmittel verfügen.

79. Diese Beziehung lässt sich nicht allein aus der allgemeinen Tatsache ableiten, dass Menschen zu allen Zeiten arbeiten und ihre Bedürfnisse befriedigen müssen.

80. Kritik bedeutete nun, die Voraussetzungen wirtschaftlicher Erklärungen zu prüfen und das historisch Besondere in scheinbar selbstverständlichen Kategorien freizulegen.

81. Nach den Revolutionen von 1848 und erneuten politischen Konflikten wurde London seit 1849 zum dauerhaften Arbeitsort von Marx.

82. Die umfangreichen Bestände des British Museum ermöglichten ihm, wirtschaftliche Theorien, historische Darstellungen und weitere Materialien in großer Breite zu studieren.

83. Seine journalistische Arbeit zur Sicherung des Lebensunterhalts beanspruchte Zeit, brachte ihn aber auch mit konkreten wirtschaftlichen Entwicklungen in Berührung.

84. In seinem Rückblick schilderte Marx, dass neues Material ihn veranlasste, frühere Studien noch einmal von Grund auf durchzuarbeiten.

85. Die Entwürfe von 1857 und 1858, die später als „Grundrisse“ bekannt wurden, lassen erkennen, wie aus vielen Einzeluntersuchungen ein begrifflicher Zusammenhang entwickelt werden sollte.

86. Ware, Geld und Kapital wurden dabei als miteinander verbundene Formen gesellschaftlicher Beziehungen untersucht, deren Erklärung mehr verlangte als die Beschreibung einzelner Geschäfte.

87. Geld konnte zum Kapital werden, wenn seine Verwendung auf Vermehrung zielte und ein gesellschaftlicher Produktionsprozess dieser Bewegung untergeordnet wurde.

88. Wie sich eine solche Ordnung durch das Handeln ihrer Beteiligten fortlaufend erhielt, wurde zu einer zentralen Frage der Forschung.

89. 1859 veröffentlichte Marx „Zur Kritik der politischen Ökonomie“, dessen ausgeführte Untersuchung zunächst Ware und Geld behandelte.

90. Im Vorwort stellte er seinen Erkenntnisweg als Übergang von rechtlichen und politischen Problemen zur Erforschung der materiellen Lebensverhältnisse dar.

91. Die starke Bedeutung, die er diesen Verhältnissen zuschrieb, verlangt allerdings eine genauere Prüfung, sobald daraus konkrete Aussagen über Recht, Religion oder politische Entscheidungen gewonnen werden.

92. Aus einem wirtschaftlichen Interesse folgt weder von selbst eine bestimmte Überzeugung noch der Beweis, dass diese Überzeugung falsch ist.

93. Institutionen, begründete Urteile und gemeinsames Handeln müssen als wirksame Vermittlungen untersucht werden, wenn die Erklärung über eine bloße Zuordnung von Ideen zu Interessen hinausgehen soll.

94. Mit dem ersten Band des „Kapitals“ von 1867 legte Marx schließlich eine umfangreiche veröffentlichte Analyse vor, die gegenüber den frühen Entwürfen neue begriffliche Unterscheidungen und Begründungen enthielt.

95. Ob zwischen dem jungen und dem späteren Marx ein vollständiger theoretischer Bruch liegt, ist eine spätere und umstrittene Deutung seines Werkes.

96. Erkennbar bleiben sowohl die veränderten Erklärungsmethoden als auch das fortdauernde Problem, wie menschliche Tätigkeit Verhältnisse hervorbringt, die sich der Verfügung ihrer Urheber entziehen.

97. Der Holzsammler von 1842 stand am Anfang dieses Weges noch im Mittelpunkt eines Streits über die richtige rechtliche Unterscheidung verschiedener Handlungen.

98. Die spätere Untersuchung fragte umfassender nach einer Ordnung, in der der Zugang zu Lebensmitteln und Arbeitsmitteln durch bestimmte Eigentumsverhältnisse geregelt war.

99. Damit gewann die Kritik einen tieferen Gegenstand, während zugleich ihre Anforderungen an geschichtliche Belege und nachvollziehbare Erklärungen wuchsen.

100. Ob eine Gesellschaft ihre Freiheit verwirklichte, ließ sich für Marx erst beurteilen, wenn auch untersucht wurde, unter welchen Bedingungen Menschen ihre gemeinsame Lebenswelt tatsächlich herstellen konnten.