13.7 Auguste Comte, a materializmus és a darwinizmus recepciója: a tudomány mint új orientáció – Auguste Comte, Materialismus und Darwinrezeption: Wissenschaft als neue Orientierung

1. A fajok eredetéről szóló könyvének ötödik kiadásában Charles Darwin 1869-ben átvette azt a kifejezést, amelyet Herbert Spencer alkotta meg: „survival of the fittest”.

2. Németre lefordítva ez a „legjobban alkalmazkodók túlélése” jelentést hordoz, de éppen a látszólagos érthetősége tette sebezhetővé a félreértésekkel szemben.

3. Aki ekkor a legerősebbek diadalára gondol, az az életkörülményekről szóló kijelentést máris győztesek és legyőzöttek képévé alakítja át.

4. Egy élőlény azonban álcázással, takarékos anyagcserével vagy közösségi viselkedéssel is megállja a helyét anélkül, hogy izomerőben felülmúlná a másikat.

5. És még ha egy tulajdonság bizonyos körülmények között elősegíti is a túlélést és a szaporodást, ez még nem jelent semmiféle kijelentést annak erkölcsi értékéről.

6. Ezen a kis nyelvi eltolódáson láthatóvá válik a 19. század egyik nagy problémája: a tudományos ismeretek megváltoztatták a világmegértést, miközben nyilvános felhasználásuk gyakran többet ígért, mint amit alátámaszthattak.

7. Amikor Auguste Comte kidolgozta tudományos programját, Darwin természetes kiválasztódásról szóló magyarázata még a jövőben volt.

8. Az 1798-ban született francia 1857-ben halt meg, két évvel azelőtt, hogy megjelent volna Darwin fajokról szóló könyvének első kiadása.

9. Saját vezérkérdése egy olyan társadalomból fakadt, amelynek politikai és vallási rendjét a forradalom, a napóleoni uralom és a restauráció megrázta.

10. Amikor a hagyományos tekintélyek elvesztették kötelező érvényüket, meggyőződése szerint az együttélésnek új szellemi alapra volt szüksége.

11. A tudomány erre kiválóan alkalmasnak bizonyult, mert a meggyőződések sokfélesége ellenére olyan módszereket biztosított, amelyekkel az állításokat közösen lehetett ellenőrizni.

12. Comte pozitivizmusa, azaz a kutatható tényekre és törvényszerűségekre épülő ismeretszerzésre irányuló programja ezért kezdettől fogva összekapcsolta a tudás rendszerezését a társadalom újjászervezésével.

13. Az 1830 és 1842 között megjelent „Cours de philosophie positive” című művében Comte kifejtette, miben látta a tudományos gondolkodás különleges érdemeit.

14. Fel kellett adnia a végső lényeg, az abszolút eredet és a végső célok keresését, és ehelyett a jelenségek közötti szabályszerű összefüggéseket kellett vizsgálnia.

15. Aki például a bolygók pályáit számítja ki, annak nem kell először kiderítenie, hogy a világegyetem milyen végső célnak szolgál.

16. Megfigyelésekre és egy olyan elméletre van szüksége, amely a különböző mozgásokat ellenőrizhető összefüggésben érthetővé teszi.

17. Az ilyen ismeret a lehetőségeinkhez kötött marad, de éppen korlátozott igényei révén nyer megbízhatóságot és gyakorlati hatékonyságot.

18. Comte ezt az önkorlátozást egyáltalán nem a nagy szellemi feladatokról való lemondásként értelmezte, hanem annak előfeltételeként, hogy egyáltalán hasznos tudáshoz jussunk.

19. Ezt a változást a három szakasz törvényében foglalta össze, amely az emberi ismeret fejlődését három magyarázati mód közötti átmenetként értelmezte.

20. A teológiai szakaszban az emberek az eseményeket természetfeletti lényekre és azok cselekedeteire vezetik vissza.

21. A metafizikai szakaszban ezek helyébe absztrakt erők vagy lények lépnek, miközben a végső okokra vonatkozó magyarázati igény megmarad.

22. Comte szerint a pozitív szakasz ott kezdődik, ahol a megfigyelés és az ésszerű vizsgálódás a megállapítható törvényszerűségekre irányul.

23. Véleménye szerint az egyes tudományágak különböző időpontokban érik el ezt az állapotot, így ugyanazon társadalmon belül több magyarázati módszer is egymás mellett létezhet.

24. Modelljét ezért pontosabban úgy lehet megérteni, mint azt a képzeletet, hogy az egész emberiség hirtelen átállna a vallásról a tudományra.

25. Mindazonáltal az állított szükségszerű fejlődési irány továbbra is egy történelemfilozófiai tézis marad, amelynek tudományos rangját Comte saját meggyőződése még nem garantálja.

26. Comte a tudományokat is egy lépcsőzetes sorrendbe rendezte, amely a matematikától és a csillagászatból a fizikán és a kémián át a biológiáig és a szociológiáig vezetett.

27. Elképzelése szerint eközben a vizsgált összefüggések általánossága csökkent, míg tárgyaik összetettsége nőtt.

28. Az élőlények fizikai feltételeknek vannak kitéve, de szervezetük olyan vizsgálatokat igényel, amelyek nem merülnek ki az egyes mozgások leírásában.

29. Ennek megfelelően egy társadalom kutatásához az emberi életről szóló ismeretekre van szükség, de ez még nem ad teljes magyarázatot intézményeire.

30. Comte így védte a különböző tudományok önállóságát azokkal a kísérletekkel szemben, amelyek a mindegyikben összetettebbet teljes mértékben az egyszerűbbre akarták visszavezetni.

31. A szociológiát, amelyet a társadalmi rend és változás tudományaként kívánt megalapozni, végül azoknak az összefüggéseknek is meg kellett ragadnia, amelyek korábban kizárólag a politikai vélemény területének tűntek.

32. Ehhez egy nagyra törő remény társult: aki ismeri a társadalmi kohézió feltételeit, az a reformokat nem csupán változó szenvedélyekre és hagyományos kiváltságokra alapozhatja.

33. A társadalmi feltételek ismerete azonban még nem adott választ arra a kérdésre, hogy mi készteti az embereket arra, hogy tartósan elkötelezzék magukat a közös cselekvés mellett.

34. Az 1851 és 1854 között megjelent „Système de politique positive” című művében Comte ezért nagyobb hangsúlyt fektetett az erkölcsi kötődésre, az érzelmekre és a közösségi életformákra.

35. „Az emberiség vallása” célja az volt, hogy az oktatás, az emlékezés és a vallási jellegű ünnepségek révén megerősítse a kapcsolatot a múltbeli és a jelenleg élő generációkkal.

36. Ez az emberiséget helyezte a hagyományos vallási tisztelet tárgyának helyébe, és saját szellemi tekintélyt irányzott elő.

37. Ez a terv azt mutatja, hogy Comte a társadalmi integrációt nem egyszerűen a helyes tudományos ítéletek melléktermékének tekintette.

38. Olyan kritikusok számára, mint John Stuart Mill, éppen ebből fakadt az a veszély, hogy egy új tekintély a személyes szabadságot és a nyílt vizsgálódást alárendelheti a kötelező egység igényének.

39. A probléma azonban magában a tájékozódási ígéretben rejlett: a tudományos kompetencia megalapozott elismeréséből egy átfogó életrend alá való alárendeltség követelése válhatott.

40. A természettudományok növekvő befolyására adott másik válasz a század közepén alakult ki a német nyelvű közvéleményben.

41. Az orvosok és a természettudósok azt a kérdést tették fel, hogy milyen mértékben lehet a testi folyamatokat felhasználni a gondolkodás, az érzelmek és az akarat magyarázatára.

42. Az a tény, hogy a szellemi élet a táplálkozástól, a betegségektől és az idegrendszer állapotától függ, magyarázatot igényelt a teljesen függetlenül működő lélek elképzelésével kapcsolatban.

43. Egy hipotetikus eset szemlélteti a nehézséget: ha egy ember agyi sérülés után elveszíti bizonyos képességeit, akkor a szellemről szóló elméletnek érthetővé kell tennie, hogy a testben bekövetkezett változás miért jár ilyen következményekkel.

44. A materialista gondolkodók számára ez a függőség azt jelentette, hogy a szellemi teljesítményeket is a természet keretein belül kell megmagyarázni.

45. Materializmusuk egy olyan valóságfelfogást jelölt, amelyben a fizikai anyagok és azok erői képezik az alapját azoknak a folyamatoknak is, amelyeket az emberek lelki élményként éreznek.

46. Ludwig Büchner az 1855-ben megjelent „Kraft und Stoff” (Erő és anyag) című könyvével tette ezt a szemléletet szélesebb közönség számára is hozzáférhetővé.

47. Már a cím is összekapcsolta azt a két fogalmat, amelyek elválasztása véleménye szerint félrevezető elképzelésekhez vezetett a test nélküli erőkről.

48. Jacob Moleschott más irányt vett, amikor a táplálkozást és az anyagcserét, azaz az anyagok felvételét, átalakulását és kiválasztását az élő szervezetben vizsgálta.

49. 1852-ben megjelent „Az élet körforgása” című művében ezeket a folyamatokat egy átfogóbb természetképpel kapcsolította össze, amelyben az emberi élet továbbra is anyagi összefüggésekbe ágyazódik.

50. Carl Vogt viszont a szellemi folyamatok testi feltételezettségét képviselte a természettudományra vonatkozó teológiai igényekkel folytatott éles vitákban.

51. Ezek a szerzők alapvetően ugyanazt az irányultságot osztották, de különböző tárgyakkal, ábrázolási formákkal és polemikus eszközökkel dolgoztak.

52. Közös hatásuk abban is megnyilvánult, hogy a lélekről és a halhatatlanságról szóló kérdéseket a vallási tanítás védett területéről a tudományos magyarázatról szóló nyilvános vitába terelték.

53. A filozófiai nehézség ott kezdődött, ahol egy bizonyított függőséget kiterjesztettek egy teljes magyarázat bizonyítékára.

54. Az, hogy a gondolkodás meghatározott fizikai feltételek nélkül nem lehetséges, még nem határozza meg, hogy egy gondolatot tudatos élményként vagy megalapozott ítéletként kell-e értelmezni.

55. Egy természettudományos vizsgálat például azokat a folyamatokat vizsgálhatja, amelyek lehetővé teszik az emlékezést, míg megbízhatóságuk ellenőrzése további megfontolásokat igényel.

56. Ez a megkülönböztetés nem cáfolja a materializmust, de rámutat arra, hogy egy átfogó materialista elméletnek még milyen munkát kell elvégeznie.

57. Ma itt megkülönböztethetjük a módszertani naturalizmust, amely empirikus vizsgálatok során természetes magyarázatokat keres, és a metafizikai materializmust, amely az összes valóság alapvető természetéről tesz kijelentést.

58. Az első megközelítés sikere fontos érveket szolgáltat a második számára, de nem alakítja azt automatikusan már bizonyított átfogó eredménnyé.

59. Friedrich Albert Lange komolyan vette ezt a feszültséget 1866-ban először megjelent „A materializmus története” című művében.

60. Elismerte a természettudományos kutatás magyarázó erejét, de ellenezte azt az állítást, hogy fogalmai közvetlen hozzáférést biztosítanának a valósághoz, amint az az emberi ismerettől függetlenül létezik.

61. Éppen az érzékszervek fiziológiája mutatta meg számára, hogy világképünket az érzékelő ember szervezete is meghatározza.

62. Ennek megfelelően az anyagról alkotott elképzelés is egy olyan ismereti összefüggésen belül alakult ki, amelynek előfeltételeit nem hagyhatja egyszerűen maga mögött.

63. Ebben a Kantra épülő kritikában a tudományt sem elutasították, sem egy bizonyított, anyagtalan lélekkel egészítették ki.

64. Inkább éppen az a kutatási eredmény, amely megerősítette a materialista magyarázati irányt, egyúttal új kérdéseket vetett fel annak filozófiai értelmezésének hatóköréről.

65. Darwin 1859-ben megjelent műve, az „On the Origin of Species” (A fajok eredete) a fajok kialakulásának és változásának magyarázatával egy újabb szintre emelte az orientációs kérdést.

66. Az a gondolat, hogy a fajok változnak, már korábban is talált híveit; Darwin különleges érdeme elsősorban a természetes kiválasztódáson alapuló, kidolgozott magyarázatában rejlett.

67. Egy populáción belül az egyedek különböznek egymástól, és ezeknek a különbségeknek egy része átadható az utódoknak.

68. Ugyanakkor több utód jön létre, mint amennyi az adott életkörülmények között tartósan fennmaradhat és szaporodhat.

69. Ha az örökletes tulajdonságok előnyt biztosítanak hordozóiknak, ezek a tulajdonságok több generáción át egyre gyakoribbá válhatnak.

70. A természetes szelekció ezt az összefüggést jelöli a különbségek, az életkörülmények és az egyenlőtlen szaporodási siker között, anélkül, hogy egy tervező szelekciót feltételezné.

71. Darwin még nem ismerte az öröklődés később kidolgozott genetikai magyarázatát, ezért elméletét meg kell különböztetni annak mai biológiai kidolgozásától.

72. Ebben az összefüggésben az alkalmazkodás nem abból fakad, hogy egy élőlény előrelátóan úgy dönt, hogy kialakítja a szükséges tulajdonságot.

73. Az alkalmazkodás a különböző körülmények hatásának eredményeként alakul ki a meglévő örökletes különbségekre, miközben maguk a körülmények is változhatnak.

74. Hipotetikus példaként elképzelhető egy állatpopuláció, amelyben egy feltűnésmentes színezet bizonyos környezeti viszonyok között védelmet nyújt a ragadozókkal szemben.

75. Ha a háttér megváltozik, ugyanaz a színezet feltűnővé válhat, és a korábbi előny eltűnhet.

76. A „fitness” (alkalmasság) kifejezés a mai biológiai értelmezésben ezért egy adott körülményekhez kötődő szaporodási teljesítményt jelöl, nem pedig egy élőlény tartós megkülönböztető jellemzőjét.

77. Egy tulajdonság más környezeti feltételek mellett hátrányos lehet, és a sikeres alkalmazkodásból nem következik szükségszerűen a egyre nagyobb tökéletesség felé való fejlődés.

78. 1871-ben megjelent „Az ember származása” című művében Darwin kifejezetten bevonta a vizsgálatba az ember származását, valamint szellemi és erkölcsi képességeinek fejlődését is.

79. Az embereket ezzel történelmi összefüggésbe helyezték más élőlényekkel, ami megkérdőjelezte a biológiailag teljesen elkülönült, kiemelt helyzetük elképzelését.

80. Ez a magyarázat megváltoztatta a filozófiai előfeltevéseket, hiszen az emberi képességeket ezentúl természetes eredetük szempontjából is figyelembe kellett venni.

81. Darwin eközben a társadalmi ösztönökkel és azzal a képességgel foglalkozott, hogy az ember törődjön mások jólétével.

82. A közösségi viselkedés, a kölcsönös segítségnyújtás és az együttérzés hozzájárulhatott a társadalmi csoportok fennmaradásához az ő magyarázata szerint.

83. Ezenkívül az erkölcsi viselkedés fejlődését összekapcsolta az emlékezettel, az ésszel, a megszokással és a saját cselekedeteinek értékelésére való képességgel.

84. Az a felfogás, miszerint az evolúció kizárólag könyörtelen önzést hagy maga után, ezért nem felel meg a megközelítésének.

85. Herbert Spencer, akitől a bevezetőben említett mondás származik, egy átfogó fejlődési koncepciót követett, amely összekapcsolta a biológiai és társadalmi változásokat.

86. Filozófiája önálló vállalkozás volt, és sem pusztán Darwin magyarázataként, sem Comte programjának folytatásaként nem értelmezhető.

87. A közvéleményben azonban ezek a különbségek elmosódhattak, amikor a tudományos fogalmak a haladás és a verseny általánosan használatos képeivé váltak.

88. A későbbi „szociáldarwinizmus” gyűjtőnév alatt különböző kísérleteket foglalnak össze, amelyek a társadalmi versenyt, a hierarchiákat vagy az embercsoportok közötti küzdelmet a biológiai szelekcióval próbálják értelmezni és igazolni.

89. A nehézség már abban is rejlik, hogy a gazdasági siker a tulajdon, a törvények és a politikai hatalmi viszonyoktól függ, és ezért nem értelmezhető közvetlenül biológiai alkalmazkodási sikernek.

90. Ráadásul az a megállapítás, hogy egy folyamat a természetben előfordul, még nem jelenti azt, hogy az embereknek társadalmi szinten is elő kell mozdítaniuk azt.

91. Aki a versengésből a kíméletlenség kötelességét vezeti le, az egy értékítéletet fűz hozzá, amelyet a biológiai magyarázattól elkülönítve kell vizsgálni.

92. Darwin maga is ellenezte az emberről szóló vizsgálatában azt a gondolatot, hogy az együttérzést el kellene nyomni az állítólagosan előnyös természetes kiválasztódás érdekében.

93. A gyengék és tehetetlenek szándékos elhanyagolása számára az emberi erkölcsi képességek károsodását jelentette, még akkor is, ha támogatásukat problémás öröklődési megfontolásokkal hozta összefüggésbe.

94. Ez a hozzáállás nem teszi őt olyan gondolkodóvá, aki már teljesen legyőzte volna korszakának előítéleteit.

95. Ugyanebben a művében az embercsoportokat állítólagos fejlettségi szintek szerint rangsorolta, és azt várta, hogy a civilizáltnak nevezett csoportok kiszorítsák és megsemmisítsék a többieket.

96. Az ilyen rasszista rangsorokat és gyarmati jellegű elvárásokat fel kell tüntetni elméletének alkotóelemeiként, anélkül, hogy azokat minden evolúciós elmélet szükségszerű következményének nyilvánítanánk.

97. Szövegei inkább azt mutatják, hogy a tudományos magyarázat, az erkölcsi meggyőződés és a társadalmi előfeltevés még egy műn belül is hogyan kerülhetnek egymással feszültségbe.

98. A tudományok eredményei így nem csupán az egyes válaszokat változtatták meg, hanem azokat a feltételeket is, amelyek mellett a világnézetek hitelesnek tűnhettek.

99. Az emberről alkotott elképzelés már nem hagyhatta következmények nélkül figyelmen kívül a testi függőségeket és a természetes kialakulási feltételeket, ha tárgyilagos magyarázatra tartott igényt.

100. Mindazonáltal e feltételek kutatása és a társadalmi rend igazolása között továbbra is fennállt egy távolság, amelyet sem egy tudományos rendszer, sem egy haladási formula nem tudott önmagában áthidalni.

101. A Darwintól átvett „a legalkalmasabb túlélése” kifejezés az élőlények és életkörülményeik közötti kapcsolatot jelöli.

102. Ha ebből ítélet születik arról, hogy ki érdemel támogatást vagy ki uralkodjon mások felett, a magyarázat tárgya megváltozott, és ehhez a változáshoz saját indokokra van szükség.

1. In der fünften Auflage seines Buches über die Entstehung der Arten übernahm Charles Darwin 1869 eine Formel, die Herbert Spencer geprägt hatte: „survival of the fittest“.

2. Ins Deutsche lässt sie sich als Überleben der am besten Angepassten übertragen, doch gerade die scheinbare Verständlichkeit machte sie anfällig für Missverständnisse.

3. Wer dabei an den Triumph der Stärksten denkt, verwandelt eine Aussage über Lebensbedingungen bereits in ein Bild von Siegern und Unterlegenen.

4. Ein Lebewesen kann sich jedoch durch Tarnung, genügsamen Stoffwechsel oder gemeinschaftliches Verhalten behaupten, ohne einem anderen an Muskelkraft überlegen zu sein.

5. Und selbst wenn eine Eigenschaft unter bestimmten Bedingungen das Überleben und die Fortpflanzung begünstigt, ist damit noch keine Aussage über ihren moralischen Wert getroffen.

6. An dieser kleinen sprachlichen Verschiebung wird ein großes Problem des 19. Jahrhunderts sichtbar: Wissenschaftliche Erkenntnisse veränderten das Weltverständnis, während ihre öffentliche Verwendung oft mehr versprach, als sie begründen konnten.

7. Als Auguste Comte sein Wissenschaftsprogramm entwarf, lag Darwins Erklärung der natürlichen Auslese noch in der Zukunft.

8. Der 1798 geborene Franzose starb 1857, zwei Jahre bevor die erste Ausgabe von Darwins Artenbuch erschien.

9. Seine eigene Leitfrage erwuchs aus einer Gesellschaft, deren politische und religiöse Ordnung durch Revolution, napoleonische Herrschaft und Restauration erschüttert worden war.

10. Wenn überlieferte Autoritäten ihre Verbindlichkeit verloren, brauchte das Zusammenleben nach seiner Überzeugung eine neue geistige Grundlage.

11. Die Wissenschaft bot sich dafür an, weil sie bei aller Verschiedenheit der Überzeugungen Verfahren bereitstellte, mit denen Behauptungen gemeinsam geprüft werden konnten.

12. Comtes Positivismus, sein Programm einer auf erforschbaren Tatsachen und Gesetzmäßigkeiten beruhenden Erkenntnis, verband deshalb von Anfang an die Ordnung des Wissens mit der Neuordnung der Gesellschaft.

13. Im zwischen 1830 und 1842 veröffentlichten „Cours de philosophie positive“ erklärte Comte, worin er die besondere Leistung wissenschaftlichen Denkens sah.

14. Es sollte die Suche nach letzten Wesenheiten, absoluten Ursprüngen und endgültigen Zwecken aufgeben und stattdessen die regelhaften Beziehungen zwischen Erscheinungen untersuchen.

15. Wer die Bahnen von Planeten berechnet, muss beispielsweise nicht zuerst ergründen, welchem letzten Zweck das Weltall dient.

16. Er benötigt Beobachtungen und eine Theorie, die verschiedene Bewegungen in einem überprüfbaren Zusammenhang verständlich macht.

17. Solche Erkenntnis bleibt an unsere Möglichkeiten gebunden, gewinnt aber gerade durch ihre begrenzten Ansprüche Verlässlichkeit und praktische Wirksamkeit.

18. Comte verstand diese Selbstbegrenzung keineswegs als Verzicht auf große geistige Aufgaben, sondern als Voraussetzung dafür, überhaupt brauchbares Wissen zu gewinnen.

19. Diesen Wandel fasste er im Drei-Stadien-Gesetz zusammen, das die Entwicklung menschlicher Erkenntnis als Übergang zwischen drei Erklärungsweisen deutete.

20. Im theologischen Stadium führen Menschen Ereignisse auf übernatürliche Wesen und deren Handlungen zurück.

21. Im metaphysischen Stadium treten abstrakte Kräfte oder Wesenheiten an deren Stelle, während der Anspruch auf Erklärung aus letzten Gründen erhalten bleibt.

22. Das positive Stadium beginnt für Comte dort, wo Beobachtung und vernünftige Untersuchung sich auf feststellbare Gesetzmäßigkeiten richten.

23. Die einzelnen Wissensgebiete erreichen diesen Zustand nach seiner Auffassung zu unterschiedlichen Zeiten, sodass mehrere Erklärungsweisen innerhalb derselben Gesellschaft nebeneinander bestehen können.

24. Sein Modell lässt sich daher genauer verstehen als durch die Vorstellung, die gesamte Menschheit schalte plötzlich von Religion auf Wissenschaft um.

25. Gleichwohl bleibt die behauptete notwendige Entwicklungsrichtung eine geschichtsphilosophische These, deren wissenschaftlichen Rang Comtes eigene Gewissheit nicht schon verbürgt.

26. Auch die Wissenschaften ordnete Comte in einer Stufenfolge, die von Mathematik und Astronomie über Physik und Chemie zu Biologie und Soziologie führte.

27. Dabei nahm nach seiner Vorstellung die Allgemeinheit der untersuchten Beziehungen ab, während die Komplexität ihrer Gegenstände zunahm.

28. Lebewesen unterliegen physikalischen Bedingungen, doch ihre Organisation verlangt Untersuchungen, die in einer Beschreibung einzelner Bewegungen nicht aufgehen.

29. Entsprechend benötigt die Erforschung einer Gesellschaft Kenntnisse menschlichen Lebens, gewinnt dadurch aber noch keine vollständige Erklärung ihrer Institutionen.

30. Comte verteidigte somit die Eigenständigkeit verschiedener Wissenschaften gegen den Versuch, die jeweils komplexere restlos auf die einfachere zurückzuführen.

31. Die Soziologie, die er als Wissenschaft gesellschaftlicher Ordnung und Veränderung begründen wollte, sollte schließlich auch jene Zusammenhänge erfassen, die zuvor als ausschließliches Gebiet politischer Meinung erschienen waren.

32. Damit verband sich eine anspruchsvolle Hoffnung: Wer die Bedingungen sozialen Zusammenhalts kennt, kann Reformen auf mehr stützen als auf wechselnde Leidenschaften und überlieferte Vorrechte.

33. Die Kenntnis gesellschaftlicher Bedingungen beantwortete allerdings noch nicht, wodurch Menschen sich dauerhaft zu gemeinsamem Handeln verpflichtet fühlen sollten.

34. In seinem von 1851 bis 1854 erschienenen „Système de politique positive“ rückte Comte deshalb moralische Bindung, Gefühle und gemeinschaftliche Lebensformen stärker in den Vordergrund.

35. Seine „Religion der Menschheit“ sollte die Verbundenheit mit vergangenen und lebenden Generationen durch Erziehung, Gedenken und religiös gestaltete Feiern festigen.

36. Sie setzte die Menschheit an die Stelle des traditionellen Gegenstands religiöser Verehrung und sah eine eigene geistliche Autorität vor.

37. Dieser Entwurf zeigt, dass Comte soziale Integration nicht einfach für ein Nebenprodukt korrekter wissenschaftlicher Urteile hielt.

38. Für Kritiker wie John Stuart Mill entstand gerade daraus die Gefahr, eine neue Autorität könne persönliche Freiheit und offene Prüfung unter den Anspruch verbindlicher Einheit stellen.

39. Das Problem lag nun innerhalb des Orientierungsversprechens selbst: Aus der begründeten Anerkennung wissenschaftlicher Kompetenz konnte die Forderung nach Unterordnung unter eine umfassende Lebensordnung werden.

40. Eine andere Antwort auf den wachsenden Einfluss der Naturwissenschaften entwickelte sich um die Jahrhundertmitte in der deutschsprachigen Öffentlichkeit.

41. Ärzte und Naturforscher fragten, wie weit körperliche Vorgänge zur Erklärung des Denkens, Fühlens und Wollens herangezogen werden konnten.

42. Dass geistiges Leben von Ernährung, Krankheit und dem Zustand des Nervensystems abhängt, machte die Vorstellung einer völlig unabhängig wirkenden Seele erklärungsbedürftig.

43. Ein hypothetischer Fall verdeutlicht die Schwierigkeit: Verliert ein Mensch nach einer Hirnverletzung bestimmte Fähigkeiten, muss eine Theorie des Geistes verständlich machen, weshalb die Veränderung des Körpers solche Folgen hat.

44. Für materialistische Denker sprach diese Abhängigkeit dafür, auch geistige Leistungen innerhalb der Natur zu erklären.

45. Ihr Materialismus bezeichnete dabei eine Auffassung der Wirklichkeit, in der körperliche Stoffe und ihre Kräfte die Grundlage auch jener Vorgänge bilden, die Menschen als seelisch erleben.

46. Ludwig Büchner machte diese Orientierung mit dem 1855 erschienenen Buch „Kraft und Stoff“ einem breiteren Publikum zugänglich.

47. Schon der Titel verband zwei Begriffe, deren Trennung seiner Auffassung nach zu irreführenden Vorstellungen von körperlosen Kräften führte.

48. Jacob Moleschott setzte einen anderen Schwerpunkt, indem er Ernährung und Stoffwechsel, also Aufnahme, Umwandlung und Abgabe von Stoffen im lebenden Organismus, untersuchte.

49. In seinem „Kreislauf des Lebens“ von 1852 verband er diese Prozesse mit einer umfassenderen Vorstellung der Natur, in der menschliches Leben in stoffliche Zusammenhänge eingebettet bleibt.

50. Carl Vogt wiederum vertrat die körperliche Bedingtheit geistiger Vorgänge in scharfen Auseinandersetzungen mit theologischen Ansprüchen auf die Naturforschung.

51. Diese Autoren teilten eine grundsätzliche Orientierung, arbeiteten aber mit verschiedenen Gegenständen, Darstellungsformen und polemischen Mitteln.

52. Ihre gemeinsame Wirkung bestand auch darin, Fragen nach Seele und Unsterblichkeit aus dem geschützten Raum religiöser Lehre in eine öffentliche Kontroverse über wissenschaftliche Erklärung zu ziehen.

53. Die philosophische Schwierigkeit begann dort, wo eine nachgewiesene Abhängigkeit zum Beweis einer vollständigen Erklärung ausgeweitet wurde.

54. Dass Denken ohne bestimmte körperliche Bedingungen nicht möglich ist, legt noch nicht fest, wie ein Gedanke als bewusste Erfahrung oder als begründetes Urteil zu verstehen ist.

55. Eine naturwissenschaftliche Untersuchung kann etwa nach den Vorgängen fragen, die eine Erinnerung ermöglichen, während die Prüfung ihrer Zuverlässigkeit zusätzliche Überlegungen verlangt.

56. Diese Unterscheidung widerlegt den Materialismus nicht, zeigt aber, welche Arbeit eine umfassende materialistische Theorie noch leisten müsste.

57. Heute lässt sich hier zwischen methodischem Naturalismus, der bei empirischen Untersuchungen nach natürlichen Erklärungen sucht, und metaphysischem Materialismus unterscheiden, der eine Aussage über die Grundbeschaffenheit aller Wirklichkeit trifft.

58. Der Erfolg der ersten Vorgehensweise liefert wichtige Gründe für die zweite, verwandelt sie jedoch nicht ohne Weiteres in ein bereits bewiesenes Gesamtergebnis.

59. Friedrich Albert Lange nahm diese Spannung in seiner 1866 erstmals erschienenen „Geschichte des Materialismus“ ernst.

60. Er würdigte die Erklärungskraft naturwissenschaftlicher Forschung, widersprach aber dem Anspruch, ihre Begriffe gewährten unmittelbar Zugang zur Wirklichkeit, wie sie unabhängig von menschlicher Erkenntnis beschaffen sei.

61. Gerade die Physiologie der Sinnesorgane zeigte für ihn, dass unser Weltbild durch die Organisation des wahrnehmenden Menschen mitbestimmt wird.

62. Auch die Vorstellung von Materie ist demnach innerhalb eines Erkenntniszusammenhangs gewonnen, dessen Voraussetzungen sie nicht einfach hinter sich lassen kann.

63. In dieser an Kant anknüpfenden Kritik wurde die Wissenschaft weder verworfen noch durch eine bewiesene immaterielle Seele ergänzt.

64. Vielmehr konnte dasselbe Forschungsergebnis, das einen materialistischen Erklärungsweg stärkte, zugleich neue Fragen nach der Reichweite seiner philosophischen Deutung eröffnen.

65. Darwins 1859 veröffentlichtes Werk „On the Origin of Species“ verschob die Orientierungsfrage auf eine weitere Ebene, indem es die Entstehung und Veränderung von Arten erklärte.

66. Die Vorstellung, dass Arten sich wandeln, hatte bereits andere Vertreter gefunden; Darwins besondere Leistung lag vor allem in der ausgearbeiteten Erklärung durch natürliche Auslese.

67. Innerhalb einer Population unterscheiden sich Individuen, und ein Teil dieser Unterschiede kann an Nachkommen weitergegeben werden.

68. Zugleich entstehen mehr Nachkommen, als unter den jeweiligen Lebensbedingungen dauerhaft bestehen und sich fortpflanzen können.

69. Wenn erbliche Merkmale ihren Trägern einen Vorteil verschaffen, können diese Merkmale über viele Generationen häufiger werden.

70. Natürliche Selektion bezeichnet diesen Zusammenhang zwischen Unterschieden, Lebensbedingungen und ungleichem Fortpflanzungserfolg, ohne einen planenden Auswähler vorauszusetzen.

71. Darwin kannte die später entwickelte genetische Erklärung der Vererbung noch nicht, weshalb seine Theorie von ihrer heutigen biologischen Ausarbeitung unterschieden werden muss.

72. Anpassung entsteht in diesem Zusammenhang nicht dadurch, dass ein Lebewesen vorausschauend beschließt, die benötigte Eigenschaft auszubilden.

73. Sie ergibt sich aus der Wirkung unterschiedlicher Bedingungen auf vorhandene erbliche Unterschiede, wobei sich auch die Bedingungen selbst verändern können.

74. Als hypothetisches Beispiel lässt sich eine Tierpopulation vorstellen, in der eine unauffällige Färbung unter bestimmten Umweltverhältnissen vor Fressfeinden schützt.

75. Verändert sich der Hintergrund, kann dieselbe Färbung auffällig werden und der frühere Vorteil verschwinden.

76. Fitness bezeichnet in der heutigen biologischen Erläuterung deshalb eine auf bestimmte Bedingungen bezogene Fortpflanzungsleistung, keine dauerhafte Auszeichnung eines Lebewesens.

77. Eine Eigenschaft kann unter einer anderen Umwelt nachteilig sein, und aus erfolgreicher Anpassung folgt keine notwendige Entwicklung zu immer höherer Vollkommenheit.

78. Mit „The Descent of Man“ von 1871 bezog Darwin auch die Abstammung des Menschen und die Entwicklung seiner geistigen und moralischen Fähigkeiten ausdrücklich in die Untersuchung ein.

79. Menschen wurden damit in einen geschichtlichen Zusammenhang mit anderen Lebewesen gestellt, der die Vorstellung einer biologisch völlig abgesonderten Sonderstellung herausforderte.

80. Diese Erklärung veränderte philosophische Voraussetzungen, denn menschliche Fähigkeiten mussten nun auch hinsichtlich ihrer natürlichen Entstehung betrachtet werden.

81. Darwin beschäftigte sich dabei mit sozialen Instinkten und mit der Fähigkeit, Anteil am Wohlergehen anderer zu nehmen.

82. Gemeinschaftliches Verhalten, wechselseitige Hilfe und Sympathie konnten in seiner Erklärung zum Bestehen sozialer Gruppen beitragen.

83. Er verband die Entwicklung moralischen Verhaltens außerdem mit Erinnerung, Vernunft, Gewöhnung und der Fähigkeit, eigenes Handeln zu beurteilen.

84. Die Vorstellung, Evolution lasse ausschließlich rücksichtslosen Egoismus übrig, wird seinem Ansatz daher nicht gerecht.

85. Herbert Spencer, von dem die eingangs genannte Formel stammte, verfolgte seinerseits einen umfassenden Entwicklungsentwurf, der biologische und gesellschaftliche Veränderungen miteinander verband.

86. Seine Philosophie war ein eigenständiges Unternehmen und lässt sich weder als bloße Erläuterung Darwins noch als Fortsetzung von Comtes Programm verstehen.

87. In der öffentlichen Rezeption konnten solche Unterschiede jedoch verschwimmen, wenn wissenschaftliche Begriffe zu allgemein verwendbaren Bildern von Fortschritt und Konkurrenz wurden.

88. Unter der späteren Sammelbezeichnung Sozialdarwinismus werden verschiedene Versuche zusammengefasst, gesellschaftliche Konkurrenz, Hierarchien oder den Kampf zwischen Menschengruppen mit biologischer Auslese zu deuten und zu rechtfertigen.

89. Die Schwierigkeit liegt bereits darin, dass ökonomischer Erfolg von Eigentum, Gesetzen und politischen Machtverhältnissen abhängt und deshalb nicht unmittelbar als biologischer Anpassungserfolg gelesen werden kann.

90. Zudem enthält die Behauptung, ein Vorgang komme in der Natur vor, noch keine Begründung dafür, dass Menschen ihn gesellschaftlich fördern sollen.

91. Wer aus Konkurrenz eine Pflicht zur Schonungslosigkeit ableitet, fügt eine Wertentscheidung hinzu, die von der biologischen Erklärung getrennt geprüft werden muss.

92. Darwin selbst wandte sich in seiner Untersuchung des Menschen gegen die Vorstellung, Mitgefühl solle im Interesse vermeintlich vorteilhafter Auslese unterdrückt werden.

93. Die absichtliche Vernachlässigung Schwacher und Hilfloser bedeutete für ihn eine Beschädigung menschlicher moralischer Fähigkeiten, auch wenn er ihre Unterstützung mit problematischen Überlegungen zur Vererbung verband.

94. Diese Haltung macht ihn nicht zu einem Denker, der die Vorurteile seiner Epoche bereits vollständig überwunden hätte.

95. In demselben Werk ordnete er Menschengruppen nach angeblichen Entwicklungsrängen und erwartete, dass als zivilisiert bezeichnete Gruppen andere verdrängen und vernichten würden.

96. Solche rassistischen Rangordnungen und kolonial geprägten Erwartungen müssen als Bestandteile seiner Darstellung benannt werden, ohne sie zur notwendigen Folgerung jeder Evolutionstheorie zu erklären.

97. Seine Texte zeigen vielmehr, wie wissenschaftliche Erklärung, moralische Überzeugung und gesellschaftliche Vorannahme selbst innerhalb eines Werkes miteinander in Spannung geraten können.

98. Die Erfolge der Wissenschaften veränderten somit nicht nur einzelne Antworten, sondern auch die Bedingungen, unter denen Weltanschauungen glaubwürdig erscheinen konnten.

99. Eine Vorstellung vom Menschen durfte körperliche Abhängigkeiten und natürliche Entstehungsbedingungen nicht mehr folgenlos übergehen, wenn sie Anspruch auf sachliche Erklärung erhob.

100. Dennoch blieb zwischen der Erforschung dieser Bedingungen und der Rechtfertigung einer gesellschaftlichen Ordnung ein Abstand, den weder ein Wissenschaftssystem noch eine Fortschrittsformel von selbst schloss.

101. Die von Darwin übernommene Wendung vom Überleben der am besten Angepassten benennt eine Beziehung zwischen Lebewesen und ihren Lebensbedingungen.

102. Wird daraus ein Urteil darüber, wer Unterstützung verdient oder über andere herrschen soll, hat die Erklärung ihren Gegenstand gewechselt, und für diesen Wechsel werden eigene Gründe benötigt.