1.1.4 A kategóriák: hogyan rendezi a gondolkodás a világot – Die Kategorien: wie das Denken die Welt ordnet

1. A világ végtelen benyomások kavargó áradataként zúdul ránk.

2. Színek, hangok, tárgyak és mozgások szünet nélkül zúdulnak érzékszerveinkre.

3. Ennek ellenére nem süllyedünk el a káoszban, hanem egy rendezett világot tapasztalunk.

4. Hogyan sikerül a gondolkodásnak ezt a rendet létrehoznia?

5. A filozófia válasza: kategóriák segítségével.

6. A kategória egy nagyon általános alapforma, amelybe besoroljuk benyomásainkat.

7. Úgy képzelhetjük el őket, mint az értelem fiókjait.

8. Minden új benyomást egy megfelelő fiókba helyezünk, és ezáltal érthetővé válik.

9. Ilyen fiókok nélkül minden csak egy zavaros halom lenne.

10. Segítségükkel a zűrzavarból áttekinthető rend lesz.

11. Az első gondolkodó, aki ezeket a fiókokat alaposan vizsgálta, Arisztotelész volt.

12. Ő az ókori Görögországban élt, és a tudás nagy rendszerezőjének számít.

13. Arisztotelész összeállított egy listát azokról az alapfogalmakról, amelyekkel egy dologról mindent el lehet mondani.

14. Ezeket az alapfogalmakat kategóriáknak nevezte.

15. Elképzelése szerint minden, egy tárgyról szóló állítás ezen kategóriák egyikébe sorolható.

16. Számára a legfontosabb kategória a szubsztancia.

17. A szubsztancia az önálló dolog, amely önmagában létezhet.

18. Egy egyetlen ember vagy egy egyetlen fa ilyen szubsztancia.

19. Minden egyéb, amit mondunk, ehhez a szubsztanciához kapcsolódik, mintha egy hordozóhoz kapcsolódna.

20. A második kategória a minőség, vagyis egy dolog tulajdonsága.

21. A minőség azt mondja meg, milyen valami: piros, meleg, kemény vagy édes.

22. A harmadik kategória a mennyiség, vagyis a mennyiség vagy a nagyság.

23. A mennyiség azt mondja meg, mennyi vagy mekkora valami: három méter hosszú, két kilogramm súlyú.

24. A negyedik kategória a reláció, vagyis a másokhoz fűződő viszony.

25. A reláció meghatározza, milyen viszonyban áll egy dolog egy másikhoz: nagyobb, kisebb, apja, bal oldalán.

26. Ehhez jönnek még a két jól ismert kategória: a tér és az idő.

27. A tér a „hol” kérdésére ad választ.

28. Az idő a „mikor” kérdésére ad választ.

29. Minden dolognak megvan a maga helye a térben és a maga pillanata az időben.

30. Egy további, különösen hatékony kategória az ok.

31. Ezzel azt kérdezzük, mi okozza vagy eredményezi valamit.

32. Úgy rendezzük a világot, hogy összekapcsoljuk az okot és a hatást.

33. Egy kő betöri az ablakot: a kő az ok, a törés a hatás.

34. Az okok közötti ilyen összekapcsolás szinte minden megértés alapját képezi.

35. Ezek a kategóriák nem olyan dolgok, amelyeket kívülről láthatunk.

36. Senki sem botlik az utcán egy anyagba vagy egy viszonyba.

37. A kategóriák inkább a gondolkodás eszközei, amelyekkel először is rendszerezzük a dolgokat.

38. Úgy mondhatnánk, hogy már készen állnak az elménkben, mielőtt a világot megfigyeljük.

39. Ehhez szorosan kapcsolódik a fogalomalkotás folyamata.

40. A fogalomalkotás azt jelenti, hogy sok egyedi esetből egy általános fogalmat nyerünk ki.

41. Aki sok kutyát látott, kialakítja az „kutya” általános fogalmát.

42. Ez a fogalom ezután minden további kutyára vonatkozik, még egy olyanra is, amelyet még soha nem látott.

43. Így foglalja össze az elme a világ sokféleségét kezelhető fogalmakba.

44. A kategóriák és a fogalmak szorosan együttműködnek ebben.

45. A fogalmak az egyes dolgokat rendezik, a kategóriák pedig magukat a fogalmakat.

46. Az értelem fiókjainak képe segít ezt megérteni.

47. Minden fiók felirattal van ellátva, például „mennyiség”, „jelleg” vagy „ok”.

48. Csak ez a rendszerezés teszi a világot számunkra érthetővé és megbeszélhetővé.

49. Hosszú ideig Arisztotelész kategóriáit a valóság rögzített felsorolásának tekintették.

50. Úgy hitték, hogy azok egyszerűen a dolgok saját rendjét tükrözik.

51. Sokkal később azonban Immanuel Kant filozófus felforgatta ezt a gondolatot.

52. Kant nem először a dolgokról kérdezett, hanem az értelmünkről.

53. Számára a kategóriák nem odakint vannak a világban, hanem bennünk magunkban rejlenek.

54. Az értelem hozza magával őket, és mintegy ráerőlteti őket a világra.

55. E nézet szerint a világot mindig is a kategóriáink szemüvegén keresztül ismerjük meg.

56. Ezt a gondolatot egy későbbi, Kantról szóló fejezetben részletesen tárgyaljuk.

57. Itt elegendő annyit megjegyezni, hogy a kategóriák szorosan összekapcsolódnak saját elménkkel.

58. Meg kell jegyezni: a kategóriák azok az alapformák, amelyek révén a gondolkodás egyáltalán lehetségessé válik.

59. Ők alakítják át a benyomások kavargó tömegét rendezett, érthető világgá.

60. Az értelem e csendes rendező munkája nélkül nem létezne megértés és tudomány sem.

1. Die Welt strömt als ein unendliches Gewimmel von Eindrücken auf uns ein.

2. Farben, Geräusche, Dinge und Bewegungen prasseln ohne Pause auf unsere Sinne.

3. Trotzdem versinken wir nicht im Chaos, sondern erleben eine geordnete Welt.

4. Wie gelingt dem Denken diese Ordnung?

5. Die Antwort der Philosophie lautet: mithilfe von Kategorien.

6. Eine Kategorie ist eine sehr allgemeine Grundform, in die wir unsere Eindrücke einordnen.

7. Man kann sie sich wie Schubladen des Verstandes vorstellen.

8. Jeder neue Eindruck wird in eine passende Schublade gelegt und dadurch begreifbar.

9. Ohne solche Schubladen wäre alles nur ein wirrer Haufen.

10. Mit ihnen wird aus dem Durcheinander eine überschaubare Ordnung.

11. Der erste Denker, der diese Schubladen genau untersuchte, war Aristoteles.

12. Er lebte im antiken Griechenland und gilt als großer Ordner des Wissens.

13. Aristoteles stellte eine Liste von Grundbegriffen auf, mit denen sich alles über ein Ding sagen lässt.

14. Diese Grundbegriffe nannte er Kategorien.

15. Jede Aussage über einen Gegenstand, so seine Idee, fällt unter eine dieser Kategorien.

16. Die wichtigste Kategorie ist für ihn die Substanz.

17. Die Substanz ist das selbstständige Ding, das für sich bestehen kann.

18. Ein einzelner Mensch oder ein einzelner Baum ist eine solche Substanz.

19. Alles Weitere, was wir sagen, hängt an dieser Substanz wie an einem Träger.

20. Eine zweite Kategorie ist die Qualität, also die Beschaffenheit eines Dings.

21. Die Qualität sagt, wie etwas ist: rot, warm, hart oder süß.

22. Eine dritte Kategorie ist die Quantität, also die Menge oder Größe.

23. Die Quantität sagt, wie viel oder wie groß etwas ist: drei Meter lang, zwei Kilogramm schwer.

24. Eine vierte Kategorie ist die Relation, also die Beziehung zu anderem.

25. Die Relation sagt, wie ein Ding zu einem anderen steht: größer, kleiner, Vater von, links neben.

26. Hinzu kommen die beiden vertrauten Kategorien von Raum und Zeit.

27. Der Raum beantwortet die Frage nach dem Wo.

28. Die Zeit beantwortet die Frage nach dem Wann.

29. Jedes Ding hat seinen Ort im Raum und seinen Augenblick in der Zeit.

30. Eine weitere, besonders mächtige Kategorie ist die Ursache.

31. Mit ihr fragen wir, wodurch etwas geschieht oder bewirkt wird.

32. Wir ordnen die Welt, indem wir Ursache und Wirkung miteinander verknüpfen.

33. Ein Stein zerbricht das Fenster: der Stein ist die Ursache, der Bruch die Wirkung.

34. Diese Verknüpfung von Ursachen liegt fast allem Verstehen zugrunde.

35. Alle diese Kategorien sind keine Dinge, die wir draußen sehen können.

36. Niemand stolpert auf der Straße über eine Substanz oder eine Relation.

37. Die Kategorien sind vielmehr Werkzeuge des Denkens, mit denen wir die Dinge erst ordnen.

38. Sie liegen gleichsam in unserem Verstand bereit, bevor wir die Welt betrachten.

39. Eng damit verbunden ist der Vorgang der Begriffsbildung.

40. Begriffsbildung heißt, aus vielen Einzelfällen einen allgemeinen Begriff zu gewinnen.

41. Wer viele Hunde gesehen hat, bildet den allgemeinen Begriff „Hund“.

42. Dieser Begriff passt dann auf jeden weiteren Hund, auch auf einen noch nie gesehenen.

43. So fasst der Verstand die Vielfalt der Welt in handliche Begriffe zusammen.

44. Kategorien und Begriffe arbeiten dabei eng zusammen.

45. Die Begriffe ordnen die einzelnen Dinge, die Kategorien ordnen die Begriffe selbst.

46. Das Bild von den Schubladen des Verstandes hilft, dies zu verstehen.

47. Jede Schublade trägt eine Aufschrift wie „Menge“, „Beschaffenheit“ oder „Ursache“.

48. Erst durch dieses Einsortieren wird die Welt für uns klar und besprechbar.

49. Lange galten die Kategorien des Aristoteles als feste Liste der Wirklichkeit.

50. Man glaubte, sie spiegelten einfach die Ordnung der Dinge selbst wider.

51. Viel später aber wendete der Philosoph Immanuel Kant diesen Gedanken um.

52. Kant fragte nicht zuerst nach den Dingen, sondern nach unserem Verstand.

53. Für ihn sind die Kategorien nicht draußen in der Welt, sondern in uns selbst angelegt.

54. Der Verstand bringt sie mit und legt sie der Welt gleichsam auf.

55. Nach dieser Sicht erkennen wir die Welt immer schon durch die Brille unserer Kategorien.

56. Dieser Gedanke wird in einem späteren Kapitel über Kant ausführlich behandelt.

57. Hier genügt der Ausblick, dass die Kategorien tief mit unserem eigenen Geist verbunden sind.

58. Festzuhalten bleibt: Kategorien sind die Grundformen, in denen Denken überhaupt möglich wird.

59. Sie verwandeln das Gewimmel der Eindrücke in eine geordnete, verstehbare Welt.

60. Ohne diese stille Ordnungsarbeit des Verstandes gäbe es kein Begreifen und keine Wissenschaft.