2.1.3 Lét és változás: az állandóság és a változás – Sein und Werden: das Beständige und der Wandel

1. Az előszókratikusok azt kérdezték, miből áll a világ.

2. Most pedig egy még mélyebb kérdést tettek fel.

3. Valóban változik-e a világ, vagy lényegében mindig ugyanaz marad?

4. Erre a kérdésre két gondolkodó ellentétes választ adott.

5. Az egyik Herakleitosz volt, a másik Parmenidész.

6. Vitájuk az egész filozófiatörténet egyik leghíresebb vitája.

7. Herakleitosz Efézusban élt, és már akkor is rejtélyesnek számított.

8. Sőt, „a Sötétnek” is nevezték, mert mondatai olyan rejtélyesen hangzottak.

9. Alapgondolata azonban egyszerűen kifejezhető.

10. Görögül így hangzik: panta rhei, vagyis „minden folyik”.

11. Herakleitosz szerint a világon semmi sem állandó és végleges.

12. Minden állandó mozgásban és átalakulásban van.

13. Leghíresebb képe egy folyóé.

14. „Nem lehet kétszer belépni ugyanabba a folyóba” – mondta.

15. Hiszen másodszorra már rég más víztömegek áramlottak el.

16. A folyó ugyanazt a nevet viseli, és mégis minden pillanatban más.

17. Ugyanez vonatkozik ránk is minden dologgal kapcsolatban, sőt magunkkal kapcsolatban is.

18. Testünk is folyamatosan anyagcserét végez és megújul.

19. Ami állandónak tűnik, valójában folyamatos változás.

20. Herakleitos azonban a változásban nem csupán vak káoszt látott.

21. Minden áramlás mögött egy rejtett törvényt ismert fel.

22. Ezt a törvényt Logosznak nevezte, a világ ésszerű rendjének.

23. A Logosz gondoskodik arról, hogy az ellentétek egyensúlyban maradjanak.

24. A nappal és az éjszaka, a háború és a béke, az élet és a halál számára egymáshoz tartoznak.

25. A világ olyan, mint egy íj két vége közötti feszültség.

26. Csak ezen az örök ellentétjátékon keresztül marad a teljes egész mozgásban.

27. Teljesen másképp gondolkodott Parmenidész, az olaszországi Elea városából.

28. Számára a változás nem volt más, mint az érzékek megtévesztése.

29. Gondolkodása egy egyszerű mondattal kezdődik: A létezés van, a semmi nincs.

30. Amit nincs, azt sem gondolni, sem kimondani nem lehet.

31. Ebből a szigorú gondolatból Parmenidész megdöbbentő következtetéseket vont le.

32. Ha valami létrejön, akkor korábban nem létezhetett.

33. De a semmiből semmi sem keletkezhet.

34. Tehát semmi sem keletkezhet valóban újból.

35. És ha valami elmúlik, utána a semmibe kellene átmennie.

36. De nincs olyan semmi, amelybe valami eltűnhetne.

37. Tehát semmi sem múlik el valóban.

38. Ezzel Parmenidész egy teljesen váratlan következtetésre jutott.

39. Az igazi létezés örök, változatlan és oszthatatlan.

40. Nincs sem létrejövés, sem elmúlás, sem mozgás, sem sokféleség.

41. Érzékszerveink színes, változékony világa tehát csupán látszat.

42. Csak az egyetlen, állandó létezés valóságos.

43. Ez a mindennapi érzésünk számára szinte hihetetlenül hangzik.

44. Hiszen mindenhol mozgást, növekedést és változást látunk.

45. Pontosan ebben rejlik a két gondolkodó közötti éles ellentét.

46. Herakleitosz azt mondta: Valójában minden folyik.

47. Parmenidész azt mondta: Valójában semmi sem mozog.

48. Mindketten inkább a tiszta ésszerűségben bíztak, mint az első benyomásban.

49. Parmenidész egyik tanítványa Zenón volt, aki védelmezte mesterének tanítását.

50. Ehhez több híres gondolati rejtvényt is kitalált, amelyeket paradoxonoknak nevezünk.

51. A paradoxon olyan gondolatmenet, amely látszólag kényszerítő, de hihetetlen.

52. A legismertebb a gyors Achillesről és egy lassú teknősről szól.

53. Achilles egy kis előnyt ad a teknősnek a versenyben.

54. Mire ő eléri a teknős kiindulási pontját, az már egy kicsit tovább kúszott.

55. Mire ő ezt a pontot is eléri, a teknős már megint egy kicsit előrébb van.

56. Így úgy tűnik, Achilles soha nem tudja utolérni a teknőst.

57. Ilyen rejtvényekkel Zénón azt akarta bemutatni, hogy a mozgás ellentmondásokhoz vezet.

58. Ezzel alátámasztotta azt a tézist, hogy az igazi valóság mozdulatlan.

59. Herakleitosz és Parmenidész közötti vita évszázadokon át élénken folytatódott.

60. A mai napig ez tekinthető az ontológiának nevezett tudomány alapkérdésének.

1. Die Vorsokratiker hatten gefragt, woraus die Welt besteht.

2. Nun stellten sie eine noch tiefere Frage.

3. Verändert sich die Welt in Wahrheit, oder bleibt sie im Kern immer gleich?

4. Auf diese Frage gaben zwei Denker entgegengesetzte Antworten.

5. Der eine hieß Heraklit, der andere Parmenides.

6. Ihr Streit gehört zu den berühmtesten der ganzen Philosophiegeschichte.

7. Heraklit lebte in Ephesos und galt schon damals als rätselhaft.

8. Man nannte ihn sogar den Dunklen, weil seine Sätze so geheimnisvoll klangen.

9. Sein Grundgedanke aber lässt sich einfach ausdrücken.

10. Er lautet auf Griechisch panta rhei, also alles fließt.

11. Für Heraklit ist nichts in der Welt jemals fest und endgültig.

12. Alles ist in ständiger Bewegung und Verwandlung.

13. Sein berühmtestes Bild ist das eines Flusses.

14. Man kann nicht zweimal in denselben Fluss steigen, sagte er.

15. Denn beim zweiten Mal sind längst andere Wassermassen vorbeigeströmt.

16. Der Fluss trägt denselben Namen und ist doch jeden Augenblick ein anderer.

17. Genauso geht es uns mit allen Dingen und sogar mit uns selbst.

18. Auch unser Körper tauscht ständig Stoffe aus und erneuert sich.

19. Was beständig erscheint, ist in Wahrheit ein dauernder Wandel.

20. Doch Heraklit sah im Wandel nicht nur ein blindes Chaos.

21. Hinter allem Fließen erkannte er ein verborgenes Gesetz.

22. Dieses Gesetz nannte er den Logos, die vernünftige Ordnung der Welt.

23. Der Logos sorgt dafür, dass die Gegensätze im Gleichgewicht bleiben.

24. Tag und Nacht, Krieg und Frieden, Leben und Tod gehören für ihn zusammen.

25. Die Welt ist wie eine Spannung zwischen zwei Enden eines Bogens.

26. Nur durch dieses ewige Widerspiel bleibt das Ganze in Bewegung.

27. Ganz anders dachte Parmenides aus der Stadt Elea in Italien.

28. Für ihn war der Wandel nichts als eine Täuschung der Sinne.

29. Seine Überlegung beginnt mit einem einfachen Satz: Das Sein ist, das Nichts ist nicht.

30. Was nicht ist, kann man weder denken noch aussprechen.

31. Aus diesem strengen Gedanken zog Parmenides erstaunliche Folgerungen.

32. Wenn etwas entsteht, müsste es vorher nicht gewesen sein.

33. Aber aus dem Nichts kann nichts hervorgehen.

34. Also kann nichts wirklich neu entstehen.

35. Und wenn etwas vergeht, müsste es danach ins Nichts übergehen.

36. Doch ein Nichts gibt es nicht, in das etwas verschwinden könnte.

37. Also kann auch nichts wirklich vergehen.

38. Damit kam Parmenides zu einem völlig unerwarteten Schluss.

39. Das wahre Sein ist ewig, unveränderlich und ungeteilt.

40. Es gibt weder Werden noch Vergehen, weder Bewegung noch Vielheit.

41. Die bunte, wandelbare Welt unserer Sinne ist demnach bloßer Schein.

42. Nur das eine, gleichbleibende Sein ist wirklich.

43. Das klingt für unser Alltagsgefühl geradezu unglaublich.

44. Wir sehen doch überall Bewegung, Wachstum und Veränderung.

45. Genau hier liegt der scharfe Gegensatz zwischen den beiden Denkern.

46. Heraklit sagte: In Wahrheit fließt alles.

47. Parmenides sagte: In Wahrheit bewegt sich nichts.

48. Beide trauten dabei der reinen Vernunft mehr als dem ersten Augenschein.

49. Ein Schüler des Parmenides hieß Zenon und verteidigte dessen Lehre.

50. Er ersann dazu mehrere berühmte Denkrätsel, die man Paradoxien nennt.

51. Ein Paradoxon ist eine Überlegung, die scheinbar zwingend, aber unglaublich ist.

52. Das bekannteste handelt vom schnellen Achilles und einer langsamen Schildkröte.

53. Achilles gibt der Schildkröte einen kleinen Vorsprung im Wettlauf.

54. Erreicht er ihren Startpunkt, ist sie schon ein Stück weiter gekrochen.

55. Erreicht er auch diesen Punkt, ist sie wieder ein kleines Stück voraus.

56. So scheint Achilles die Schildkröte niemals einholen zu können.

57. Mit solchen Rätseln wollte Zenon zeigen, dass Bewegung in Widersprüche führt.

58. Damit stützte er die These, dass die wahre Wirklichkeit unbewegt ist.

59. Der Streit zwischen Heraklit und Parmenides blieb über Jahrhunderte lebendig.

60. Er gilt bis heute als die Grundfrage jener Wissenschaft, die man Ontologie nennt.