2.2 A szofisták – Die Sophisten

1. Körülbelül kétezerötszáz évvel ezelőtt valami új dolog történt a görög városban, Athénban.

2. A korai gondolkodók elsősorban a természetet, a világ alapanyagát és a kozmosz felépítését vizsgálták.

3. De ekkor megjelent egy férfiakból álló csoport, amely más irányba terelte a figyelmet.

4. Ők már nem a csillagokról, hanem az emberről kérdeztek.

5. Ezeket a férfiakat szofistáknak nevezték, a görög „bölcsesség” szóból származtatva.

6. Eredetileg a szó tiszteletbeli cím volt, és egyszerűen egy okos, jártas szakértőt jelentett.

7. Csak később nyert el azt a pejoratív felhangot, amelyet ma is érzünk a „szofisztika” szóban.

8. A szofisták nem alkottak zárt iskolát egyetlen tanítással.

9. Inkább egy sokszínű mozgalom voltak, amelynek tagjai, a tanítók, a görög városok között vándoroltak.

10. Ami összekötötte őket, az egy közös érdeklődés volt: az ember, a nyelv és a közösségben való együttélés.

11. Ahhoz, hogy megértsük ezt a fordulatot, meg kell vizsgálnunk az akkori Athént.

12. Athén demokrácia volt, ahol a szabad polgárok maguk döntöttek ügyeikről.

13. A népközgyűlésen nyíltan beszéltek, vitáztak és szavaztak.

14. A bíróságon mindenkinek magának kellett képviselnie az ügyét, fizetett ügyvéd nélkül.

15. Aki meggyőzően tudott beszélni, annak hatalma, befolyása és sikere volt.

16. Aki viszont dadogott és akadozott, az a közéletben hátrányba került.

17. Így nagy igény keletkezett az oktatásra, elsősorban a beszédművészetre.

18. Pontosan ezt a művészetet kínálták a szofisták, méghozzá fizetés ellenében.

19. Ők voltak a nyugati történelem első fizetett tanárai.

20. Retorikát tanítottak, vagyis azt a képességet, hogy szavakkal meggyőzzék az embereket.

21. Emellett nyelvtant, politikát, jogot és általános életbölcsességet is tanítottak.

22. Úgy lehet őket elképzelni, mint vándorló magántanárokat a feltörekvő fiatal férfiak számára.

23. A gazdag családok sok pénzt fizettek azért, hogy fiaik egy híres szofista tanítványai lehessenek.

24. Éppen ez a fizetés hozott később sok kritikát a szofistákra.

25. Szókratész és Platón azzal vádolták őket, hogy a bölcsességet árucikként árulják a piacon.

26. A szofisták azonban nemcsak új tanítási módszert hoztak, hanem új gondolatokat is.

27. Leghíresebb képviselőjük Protagoras volt, aki egy merész mondást fogalmazott meg.

28. Az ember, így mondta, minden dolog mércéje.

29. Ezzel azt akarta mondani, hogy nincs olyan rögzített, az embertől független igazságmérce.

30. E nézet szerint az, ami igaz és jó, az egyén nézőpontjától függ.

31. Ezt a szemléletet relativizmusnak nevezik, mert minden relatívvá válik, vagyis a megfigyelőtől függ.

32. A második fontos szofista Gorgias volt, a ragyogó beszéd mestere.

33. Ő a kétséget a végletekig vitte, és azt állította, hogy alapvetően semmi sem biztos.

34. Az ilyen mondatok pimasznak hangzottak, és elgondolkodtatásra kívántak ösztönözni.

35. A szofisták szívesen tettek különbséget a természetből fakadó dolgok és az emberek által megegyezéssel létrehozott dolgok között.

36. A törvények és a szokások számukra gyakran puszta megállapodásnak tűntek, amelyeket meg is lehetne változtatni.

37. Ez veszélyes, de egyben felszabadító felismerés volt.

38. Hiszen ha a törvények csupán emberi alkotások, akkor vitatkozni lehet róluk, és javítani is lehet rajtuk.

39. Másrészt ebből az a veszély fenyegetett, hogy végül mindenki csak a saját hasznát keresi.

40. Pontosan itt lépett színre a szofisták leghevesebb ellenfele: Szókratész.

41. Azzal vádolta őket, hogy maguk is szem elől tévesztik az igazságot.

42. A szofistáknak csak az a céljuk, hogy igazuk legyen, nem pedig az, hogy megtalálják az igazat.

43. Különösen felháborította azt a vádat, hogy képesek a rosszabbat jobbá tenni.

44. Ez alatt azt értették, hogy egy ügyes szónok még egy gyenge érvet is győztesnek tud feltüntetni.

45. Szókratész számára ez a nyelv visszaélése és az igazság elárulása volt.

46. Ebből a vitából ered a szofisták rossz híre, amely a mai napig megmaradt.

47. A ravasz, látszatérvelést még mindig „szofisztikus” szőrszálhasogatásnak nevezik.

48. Ez az ítélet azonban egyoldalú, és nem teljesen igazságos a szofistákkal szemben.

49. A róluk tudott dolgok nagy része ellenfeleiktől, Platón és Arisztotelész műveiből származik.

50. Ez nagyjából olyan, mintha egy politikai pártot kizárólag ellenségeinek szavaiból ítélnénk meg.

51. Valójában a szofisták okos, világszerte nyitott és művelt emberek voltak.

52. Komolyan vették az embert, és az ő ésszerűségét helyezték a középpontba.

53. Bírálat alá vonták a régi előítéleteket, és bátran kérdőjelezték meg a szokások és a törvények alapjait.

54. Ezzel a felvilágosodás úttörőivé váltak, jóval annak tényleges korszaka előtt.

55. A modern nyelvészet és a jogtudomány is sokat köszönhet nekik.

56. A szofisták fordulópontot jelentenek a gondolkodás történetében.

57. Előttük a filozófia az ég felé és a természetre tekintett.

58. Velük együtt az ember, a társadalom és a nyelv felé fordult.

59. E fordulat nélkül sem Szókratész, sem Platón nem létezett volna a mai formájukban.

60. Így a sokszor szidalmazott szofisták elengedhetetlen hidat képeznek a görög filozófia nagy virágzásának korszakához.

1. In der griechischen Stadt Athen geschah vor rund zweieinhalbtausend Jahren etwas Neues.

2. Die frühen Denker hatten vor allem nach der Natur gefragt, nach dem Urstoff der Welt und dem Bau des Kosmos.

3. Nun aber trat eine Gruppe von Männern auf, die den Blick umlenkte.

4. Sie fragten nicht mehr nach den Sternen, sondern nach dem Menschen.

5. Diese Männer nannte man Sophisten, abgeleitet vom griechischen Wort für Weisheit.

6. Ursprünglich war das Wort ein Ehrentitel und meinte einfach einen klugen, kundigen Fachmann.

7. Erst später bekam es den abwertenden Beiklang, den wir heute im Wort "Sophisterei" noch spüren.

8. Die Sophisten waren keine geschlossene Schule mit einer einzigen Lehre.

9. Sie waren eher eine bunte Bewegung von Lehrern, die durch die griechischen Städte zogen.

10. Was sie verband, war ein gemeinsames Interesse: der Mensch, die Sprache und das Zusammenleben in der Gemeinschaft.

11. Um diese Wende zu verstehen, muss man die Stadt Athen jener Zeit betrachten.

12. Athen war eine Demokratie, in der freie Bürger über ihre Angelegenheiten selbst entschieden.

13. In der Volksversammlung wurde offen geredet, gestritten und abgestimmt.

14. Vor Gericht musste jeder seine Sache selbst vertreten, ohne bezahlten Anwalt.

15. Wer überzeugend reden konnte, hatte Macht, Einfluss und Erfolg.

16. Wer dagegen stammelte und stockte, zog im öffentlichen Leben den Kürzeren.

17. So entstand ein großer Bedarf nach Bildung, vor allem nach der Kunst des Redens.

18. Genau diese Kunst boten die Sophisten an, und zwar gegen Bezahlung.

19. Sie waren die ersten bezahlten Lehrer der abendländischen Geschichte.

20. Sie unterrichteten Rhetorik, also die Fähigkeit, mit Worten zu überzeugen.

21. Daneben lehrten sie Grammatik, Politik, Recht und allgemeine Lebensklugheit.

22. Man kann sie sich als wandernde Privatlehrer für aufstrebende junge Männer vorstellen.

23. Reiche Familien zahlten viel Geld, damit ihre Söhne bei einem berühmten Sophisten lernten.

24. Diese Bezahlung war es auch, die den Sophisten später viel Kritik einbrachte.

25. Sokrates und Platon warfen ihnen vor, die Weisheit zu verkaufen wie eine Ware auf dem Markt.

26. Doch die Sophisten brachten nicht nur eine neue Lehrmethode, sondern auch neue Gedanken.

27. Ihr berühmtester Vertreter war Protagoras, der einen kühnen Satz prägte.

28. Der Mensch, so sagte er, sei das Maß aller Dinge.

29. Damit meinte er, dass es keinen festen, von Menschen unabhängigen Maßstab der Wahrheit gebe.

30. Was wahr und gut ist, hängt nach dieser Sicht vom Standpunkt des Einzelnen ab.

31. Diese Haltung nennt man Relativismus, weil alles relativ wird, also vom Betrachter abhängig.

32. Ein zweiter wichtiger Sophist war Gorgias, ein Meister der glänzenden Rede.

33. Er trieb den Zweifel auf die Spitze und behauptete, im Grunde existiere gar nichts Sicheres.

34. Solche Sätze klangen frech und sollten zum Nachdenken reizen.

35. Die Sophisten unterschieden gern zwischen dem, was von Natur aus gilt, und dem, was nur Menschen vereinbart haben.

36. Gesetze und Sitten erschienen ihnen oft als bloße Vereinbarung, die man auch ändern könnte.

37. Das war eine gefährliche, aber auch befreiende Einsicht.

38. Denn wenn Gesetze nur Menschenwerk sind, dann kann man über sie streiten und sie verbessern.

39. Andererseits drohte daraus die Gefahr, dass am Ende jeder nur seinen eigenen Vorteil sucht.

40. Genau hier setzte der schärfste Gegner der Sophisten an: Sokrates.

41. Er warf ihnen vor, die Wahrheit selbst aus den Augen zu verlieren.

42. Den Sophisten gehe es nur darum, recht zu behalten, nicht darum, das Richtige zu finden.

43. Besonders empörte ihn der Vorwurf, sie könnten die schlechtere Sache zur besseren machen.

44. Damit war gemeint, dass ein geschickter Redner auch ein schwaches Argument siegreich erscheinen lässt.

45. Für Sokrates war das ein Missbrauch der Sprache und ein Verrat an der Wahrheit.

46. Aus diesem Streit ist der schlechte Ruf der Sophisten bis heute geblieben.

47. Noch immer nennt man eine listige Scheinargumentation eine "sophistische" Spitzfindigkeit.

48. Doch dieses Urteil ist einseitig und wird den Sophisten nicht ganz gerecht.

49. Vieles, was wir über sie wissen, stammt von ihren Gegnern Platon und Aristoteles.

50. Das ist ungefähr so, als würde man eine Partei nur nach den Worten ihrer Feinde beurteilen.

51. In Wahrheit waren die Sophisten kluge, weltoffene und gebildete Männer.

52. Sie nahmen den Menschen ernst und stellten seine Vernunft in den Mittelpunkt.

53. Sie kritisierten alte Vorurteile und fragten mutig nach dem Grund von Sitten und Gesetzen.

54. Damit wurden sie zu Wegbereitern der Aufklärung, lange vor deren eigentlicher Zeit.

55. Auch die moderne Sprachwissenschaft und die Rechtskunst verdanken ihnen viel.

56. Die Sophisten markieren einen Wendepunkt in der Geschichte des Denkens.

57. Vor ihnen schaute die Philosophie hinauf zum Himmel und hinaus auf die Natur.

58. Mit ihnen wandte sie sich dem Menschen, der Gesellschaft und der Sprache zu.

59. Ohne diese Wende hätte es weder Sokrates noch Platon in ihrer Form gegeben.

60. So bilden die vielgescholtenen Sophisten eine unverzichtbare Brücke zur großen Blütezeit der griechischen Philosophie.