2.2.2 Az ember mint minden dolog mércéje - Der Mensch als Maß aller Dinge
1. A szofisták közül a leghíresebb Protagoras volt, aki Abdera városából származott. - Der berühmteste aller Sophisten hieß Protagoras und stammte aus der Stadt Abdera.
2. Tőle egyetlen mondat maradt fenn, amely örökre megváltoztatta a filozófiát. - Von ihm ist ein einziger Satz überliefert, der die Philosophie für immer verändert hat.
3. „Az ember minden dolog mértéke” – így hangzik ez a merész gondolat. - Der Mensch ist das Maß aller Dinge, so lautet dieser kühne Gedanke.
4. Latinul ezt a „Homo mensura” tételnek nevezik, vagyis az emberről mint mértékről szóló tételnek. - Auf Lateinisch nennt man ihn den Homo-mensura-Satz, also den Satz vom Menschen als Maß.
5. Ahhoz, hogy megértsük ennek a jelentőségét, alaposan meg kell vizsgálnunk, mit is állít itt. - Um seine Tragweite zu verstehen, muss man genau hinschauen, was hier behauptet wird.
6. A mérték az, amivel valamit mérünk, ahogyan a vonalzó méri a hosszúságot. - Ein Maß ist das, woran wir etwas messen, so wie ein Lineal die Länge misst.
7. Ha az ember minden dolog mércéje, akkor nincs fölötte magasabb mérték. - Wenn der Mensch das Maß aller Dinge ist, dann gibt es kein höheres Maß über ihm.
8. Nem az istenek és nem egy örök igazság dönti el, mi a valóság, hanem az ember. - Nicht die Götter und nicht eine ewige Wahrheit entscheiden, was wirklich ist, sondern der Mensch.
9. Egy egyszerű példa szemlélteti ezt a gondolatot. - Ein einfaches Beispiel macht den Gedanken anschaulich.
10. Egy szellő fúj át azon a szobán, amelyben két ember ül. - Ein Windhauch weht durch den Raum, in dem zwei Menschen sitzen.
11. Az egyik fázik, és hidegnek nevezi a szelet, a másik izzad, és melegnek nevezi. - Der eine friert und nennt den Wind kalt, der andere schwitzt und nennt ihn warm.
12. Most hát kinek van igaza a szél valódi hőmérsékletét illetően? - Wer von beiden hat nun recht über die wahre Temperatur des Windes?
13. Protagoras így válaszol: mindkettőjüknek igaza van, mindegyiknek a maga szempontjából. - Protagoras antwortet: beide haben recht, jeder für sich.
14. A fázó számára a szél valóban hideg, az izzadó számára pedig valóban meleg. - Für den Frierenden ist der Wind wirklich kalt, für den Schwitzenden wirklich warm.
15. Nincs olyan pártatlan bíró a dolgok felett, aki végső ítéletet hozna. - Es gibt keinen unparteiischen Richter über den Dingen, der ein letztes Urteil fällt.
16. Minden ember a saját észlelésének mércéje. - Jeder Mensch ist das Maß seiner eigenen Wahrnehmung.
17. Ezt a nézőpontot relativizmusnak nevezik, a latin „kapcsolat” szóból. - Diese Sichtweise nennt man Relativismus, vom lateinischen Wort für Beziehung.
18. Hiszen itt minden a megfigyelőhöz viszonyul, és csak annak szempontjából érvényes. - Denn alles steht hier in Beziehung zum jeweiligen Betrachter und gilt nur von dessen Standpunkt.
19. E tanítás szerint nincs olyan rögzített, mindenki számára érvényes mérce. - Es gibt nach dieser Lehre keinen festen, für alle gültigen Maßstab.
20. Ami az egyik számára igaz, az a másik számára hamis lehet, és mindkettőjüknek joga van ehhez. - Was für den einen wahr ist, kann für den anderen falsch sein, und beide haben ein Recht darauf.
21. Ez az elképzelés kisebb felfordulást okozott az ókori Görögországban. - Diese Idee war im alten Griechenland eine kleine Erschütterung.
22. Addig azt hitték, hogy az igazság szilárd, mint a szikla a hullámokban. - Bis dahin hatte man geglaubt, die Wahrheit liege fest, wie ein Fels in der Brandung.
23. Protagoras azonban a szilárd sziklát folyó vízzé változtatta. - Protagoras aber verwandelte den festen Fels in fließendes Wasser.
24. Gondolata különösen nagy hatással volt az emberek együttélésére. - Besonders folgenreich wurde sein Gedanke für das Zusammenleben der Menschen.
25. Itt a szofisták egy fontos megkülönböztetést vezettek be. - Hier führten die Sophisten eine wichtige Unterscheidung ein.
26. Különbséget tettek a természet által adott dolgok és az emberek által megegyezett dolgok között. - Sie trennten zwischen dem, was von Natur aus gilt, und dem, was Menschen vereinbart haben.
27. A természet által adottat a görög physis szóval nevezték. - Das von Natur Gegebene nannten sie mit dem griechischen Wort physis.
28. Az emberek által megállapítottat pedig nomos-nak, azaz törvénynek vagy szokásnak nevezték. - Das von Menschen Festgesetzte nannten sie nomos, also Gesetz oder Sitte.
29. A physis magában foglalja mindazt, ami mindenhol és mindenki számára egyformán érvényes. - Die physis umfasst, was überall und für jeden gleich gilt.
30. Hogy a tűz ég, és hogy minden ember meghal, az a természet része. - Dass Feuer brennt und dass alle Menschen sterben, das gehört zur Natur.
31. A nomos viszont országonként eltérő, és az emberek alkották. - Der nomos dagegen ist von Land zu Land verschieden und von Menschen gemacht.
32. Mely ételek megengedettek, és milyen büntetések fenyegetnek, az kultúránként változik. - Welche Speisen erlaubt sind und welche Strafen drohen, das wechselt mit jeder Kultur.
33. Ez a megkülönböztetés a szofisták gondolkodásának egyik legélesebb fegyvere volt. - Diese Unterscheidung war eine der schärfsten Waffen im Denken der Sophisten.
34. Hiszen rámutatott arra, hogy sok szabályt nem a természet ír elő, hanem csupán megegyezésen alapul. - Denn sie zeigte, dass viele Regeln nicht von der Natur befohlen, sondern bloß vereinbart sind.
35. A puszta megegyezést konvencióként is nevezik. - Eine bloße Vereinbarung nennt man auch Konvention.
36. Ami konvenció, azt alapvetően másképp is lehetne meghatározni. - Was Konvention ist, das könnte man im Grunde auch anders festlegen.
37. Ezzel a régi szokások és törvények elvesztették látszólagos megdönthetetlenségüket. - Damit verloren alte Sitten und Gesetze ihre scheinbare Unverrückbarkeit.
38. Ennek volt egy felszabadító oldala, hiszen most már lehetett jobb törvényeken gondolkodni. - Das hatte eine befreiende Seite, denn man durfte nun über bessere Gesetze nachdenken.
39. De volt egy fenyegető oldala is, ami sok kortársat megrémített. - Es hatte aber auch eine bedrohliche Seite, die viele Zeitgenossen erschreckte.
40. Ha a törvények csupán megállapodások, akkor miért kellene egyáltalán betartani őket? - Wenn Gesetze nur Vereinbarung sind, warum sollte man sich dann überhaupt an sie halten?
41. Egy gátlástalan ember arra a következtetésre juthatna, hogy titokban azt teheti, ami neki hasznos, amint senki sem figyeli. - Ein Skrupelloser könnte folgern, er dürfe heimlich tun, was ihm nütze, sobald niemand zusieht.
42. Ezen a veszélyes sziklán később kirobbant az egész vita Szókratésszel. - An dieser gefährlichen Klippe sollte sich später der ganze Streit mit Sokrates entzünden.
43. Protagoras maga egyébként nem vetette meg a törvényeket. - Protagoras selbst war übrigens kein Verächter der Gesetze.
44. A közös jogot tartotta az emberek legértékesebb találmányának. - Er hielt das gemeinsame Recht für die wertvollste Erfindung der Menschen.
45. Törvények nélkül – úgy vélte – az emberek egyáltalán nem tudnának békésen együtt élni. - Ohne Gesetze, so meinte er, könnten die Menschen gar nicht friedlich zusammenleben.
46. Az istenek kérdésében is óvatos maradt. - Auch in der Frage nach den Göttern blieb er vorsichtig.
47. Kijelentette, hogy az istenekről semmit sem tud biztosan mondani, sem azt, hogy léteznek, sem azt, hogy nem léteznek. - Er erklärte, er könne über die Götter nichts Sicheres sagen, weder dass sie sind noch dass sie nicht sind.
48. Ez a bölcs visszafogottság a jámborok körében hitetlenség vádját vonta maga után. - Diese kluge Zurückhaltung trug ihm bei den Frommen den Vorwurf des Unglaubens ein.
49. Egy másik nagy szofista még Protagorasnál is tovább vitte a kételkedést. - Ein zweiter großer Sophist trieb den Zweifel noch weiter als Protagoras.
50. Ez az ember Gorgiasnak hívták, és ragyogó szónoknak tartották. - Dieser Mann hieß Gorgias und galt als blendender Redner.
51. Gorgias három állítást fogalmazott meg, amelyek merész gondolati játéknak tűnnek. - Gorgias stellte drei Behauptungen auf, die wie ein kühnes Gedankenspiel klingen.
52. Először is: Egyáltalán nincs semmi, semmi sem létezik valójában. - Erstens: Es gibt überhaupt nichts, nichts existiert wirklich.
53. Másodszor: még ha létezne is valami, nem tudnánk felismerni. - Zweitens: Selbst wenn etwas existierte, könnten wir es nicht erkennen.
54. Harmadszor: és még ha felismerhetnénk is, nem tudnánk másoknak közölni. - Drittens: Und selbst wenn wir es erkennen könnten, könnten wir es anderen nicht mitteilen.
55. Ezekkel a mondatokkal Gorgias a biztos igazság keresését mintegy a szakadék szélére vezette. - Mit diesen Sätzen führte Gorgias die Suche nach sicherer Wahrheit gleichsam an den Abgrund.
56. Valószínűleg ezt félig komolyan, félig pedig szellemes érvelési gyakorlatként értette. - Vermutlich meinte er das halb ernst und halb als geistreiche Übung im Argumentieren.
57. De a játék mögött komoly felismerés rejlett tudásunk határairól. - Doch hinter dem Spiel steckte eine ernste Einsicht in die Grenzen unseres Wissens.
58. Protagoras és Gorgias egyaránt megmutatták, milyen kevéssé szilárd az állítólagosan biztos tudásunk. - Protagoras und Gorgias zeigten beide, wie wenig fest unser angeblich sicheres Wissen steht.
59. Az embert helyezték a középpontba, de egyúttal elvették tőle a szilárd talajt a lába alól. - Sie machten den Menschen zum Mittelpunkt, aber sie nahmen ihm zugleich den festen Boden unter den Füßen.
60. Ezzel felvetették a legnagyobb kérdést: Létezik egyáltalán igazság, vagy végül mindenkinek csak a sajátja van? - Damit stellten sie die größte Frage in den Raum: Gibt es überhaupt eine Wahrheit, oder hat am Ende jeder nur seine eigene?
(aufklappen)magyar
1. A szofisták közül a leghíresebb Protagoras volt, aki Abdera városából származott.
2. Tőle egyetlen mondat maradt fenn, amely örökre megváltoztatta a filozófiát.
3. „Az ember minden dolog mértéke” – így hangzik ez a merész gondolat.
4. Latinul ezt a „Homo mensura” tételnek nevezik, vagyis az emberről mint mértékről szóló tételnek.
5. Ahhoz, hogy megértsük ennek a jelentőségét, alaposan meg kell vizsgálnunk, mit is állít itt.
6. A mérték az, amivel valamit mérünk, ahogyan a vonalzó méri a hosszúságot.
7. Ha az ember minden dolog mércéje, akkor nincs fölötte magasabb mérték.
8. Nem az istenek és nem egy örök igazság dönti el, mi a valóság, hanem az ember.
9. Egy egyszerű példa szemlélteti ezt a gondolatot.
10. Egy szellő fúj át azon a szobán, amelyben két ember ül.
11. Az egyik fázik, és hidegnek nevezi a szelet, a másik izzad, és melegnek nevezi.
12. Most hát kinek van igaza a szél valódi hőmérsékletét illetően?
13. Protagoras így válaszol: mindkettőjüknek igaza van, mindegyiknek a maga szempontjából.
14. A fázó számára a szél valóban hideg, az izzadó számára pedig valóban meleg.
15. Nincs olyan pártatlan bíró a dolgok felett, aki végső ítéletet hozna.
16. Minden ember a saját észlelésének mércéje.
17. Ezt a nézőpontot relativizmusnak nevezik, a latin „kapcsolat” szóból.
18. Hiszen itt minden a megfigyelőhöz viszonyul, és csak annak szempontjából érvényes.
19. E tanítás szerint nincs olyan rögzített, mindenki számára érvényes mérce.
20. Ami az egyik számára igaz, az a másik számára hamis lehet, és mindkettőjüknek joga van ehhez.
21. Ez az elképzelés kisebb felfordulást okozott az ókori Görögországban.
22. Addig azt hitték, hogy az igazság szilárd, mint a szikla a hullámokban.
23. Protagoras azonban a szilárd sziklát folyó vízzé változtatta.
24. Gondolata különösen nagy hatással volt az emberek együttélésére.
25. Itt a szofisták egy fontos megkülönböztetést vezettek be.
26. Különbséget tettek a természet által adott dolgok és az emberek által megegyezett dolgok között.
27. A természet által adottat a görög physis szóval nevezték.
28. Az emberek által megállapítottat pedig nomos-nak, azaz törvénynek vagy szokásnak nevezték.
29. A physis magában foglalja mindazt, ami mindenhol és mindenki számára egyformán érvényes.
30. Hogy a tűz ég, és hogy minden ember meghal, az a természet része.
31. A nomos viszont országonként eltérő, és az emberek alkották.
32. Mely ételek megengedettek, és milyen büntetések fenyegetnek, az kultúránként változik.
33. Ez a megkülönböztetés a szofisták gondolkodásának egyik legélesebb fegyvere volt.
34. Hiszen rámutatott arra, hogy sok szabályt nem a természet ír elő, hanem csupán megegyezésen alapul.
35. A puszta megegyezést konvencióként is nevezik.
36. Ami konvenció, azt alapvetően másképp is lehetne meghatározni.
37. Ezzel a régi szokások és törvények elvesztették látszólagos megdönthetetlenségüket.
38. Ennek volt egy felszabadító oldala, hiszen most már lehetett jobb törvényeken gondolkodni.
39. De volt egy fenyegető oldala is, ami sok kortársat megrémített.
40. Ha a törvények csupán megállapodások, akkor miért kellene egyáltalán betartani őket?
41. Egy gátlástalan ember arra a következtetésre juthatna, hogy titokban azt teheti, ami neki hasznos, amint senki sem figyeli.
42. Ezen a veszélyes sziklán később kirobbant az egész vita Szókratésszel.
43. Protagoras maga egyébként nem vetette meg a törvényeket.
44. A közös jogot tartotta az emberek legértékesebb találmányának.
45. Törvények nélkül – úgy vélte – az emberek egyáltalán nem tudnának békésen együtt élni.
46. Az istenek kérdésében is óvatos maradt.
47. Kijelentette, hogy az istenekről semmit sem tud biztosan mondani, sem azt, hogy léteznek, sem azt, hogy nem léteznek.
48. Ez a bölcs visszafogottság a jámborok körében hitetlenség vádját vonta maga után.
49. Egy másik nagy szofista még Protagorasnál is tovább vitte a kételkedést.
50. Ez az ember Gorgiasnak hívták, és ragyogó szónoknak tartották.
51. Gorgias három állítást fogalmazott meg, amelyek merész gondolati játéknak tűnnek.
52. Először is: Egyáltalán nincs semmi, semmi sem létezik valójában.
53. Másodszor: még ha létezne is valami, nem tudnánk felismerni.
54. Harmadszor: és még ha felismerhetnénk is, nem tudnánk másoknak közölni.
55. Ezekkel a mondatokkal Gorgias a biztos igazság keresését mintegy a szakadék szélére vezette.
56. Valószínűleg ezt félig komolyan, félig pedig szellemes érvelési gyakorlatként értette.
57. De a játék mögött komoly felismerés rejlett tudásunk határairól.
58. Protagoras és Gorgias egyaránt megmutatták, milyen kevéssé szilárd az állítólagosan biztos tudásunk.
59. Az embert helyezték a középpontba, de egyúttal elvették tőle a szilárd talajt a lába alól.
60. Ezzel felvetették a legnagyobb kérdést: Létezik egyáltalán igazság, vagy végül mindenkinek csak a sajátja van?
(aufklappen)német
1. Der berühmteste aller Sophisten hieß Protagoras und stammte aus der Stadt Abdera.
2. Von ihm ist ein einziger Satz überliefert, der die Philosophie für immer verändert hat.
3. Der Mensch ist das Maß aller Dinge, so lautet dieser kühne Gedanke.
4. Auf Lateinisch nennt man ihn den Homo-mensura-Satz, also den Satz vom Menschen als Maß.
5. Um seine Tragweite zu verstehen, muss man genau hinschauen, was hier behauptet wird.
6. Ein Maß ist das, woran wir etwas messen, so wie ein Lineal die Länge misst.
7. Wenn der Mensch das Maß aller Dinge ist, dann gibt es kein höheres Maß über ihm.
8. Nicht die Götter und nicht eine ewige Wahrheit entscheiden, was wirklich ist, sondern der Mensch.
9. Ein einfaches Beispiel macht den Gedanken anschaulich.
10. Ein Windhauch weht durch den Raum, in dem zwei Menschen sitzen.
11. Der eine friert und nennt den Wind kalt, der andere schwitzt und nennt ihn warm.
12. Wer von beiden hat nun recht über die wahre Temperatur des Windes?
13. Protagoras antwortet: beide haben recht, jeder für sich.
14. Für den Frierenden ist der Wind wirklich kalt, für den Schwitzenden wirklich warm.
15. Es gibt keinen unparteiischen Richter über den Dingen, der ein letztes Urteil fällt.
16. Jeder Mensch ist das Maß seiner eigenen Wahrnehmung.
17. Diese Sichtweise nennt man Relativismus, vom lateinischen Wort für Beziehung.
18. Denn alles steht hier in Beziehung zum jeweiligen Betrachter und gilt nur von dessen Standpunkt.
19. Es gibt nach dieser Lehre keinen festen, für alle gültigen Maßstab.
20. Was für den einen wahr ist, kann für den anderen falsch sein, und beide haben ein Recht darauf.
21. Diese Idee war im alten Griechenland eine kleine Erschütterung.
22. Bis dahin hatte man geglaubt, die Wahrheit liege fest, wie ein Fels in der Brandung.
23. Protagoras aber verwandelte den festen Fels in fließendes Wasser.
24. Besonders folgenreich wurde sein Gedanke für das Zusammenleben der Menschen.
25. Hier führten die Sophisten eine wichtige Unterscheidung ein.
26. Sie trennten zwischen dem, was von Natur aus gilt, und dem, was Menschen vereinbart haben.
27. Das von Natur Gegebene nannten sie mit dem griechischen Wort physis.
28. Das von Menschen Festgesetzte nannten sie nomos, also Gesetz oder Sitte.
29. Die physis umfasst, was überall und für jeden gleich gilt.
30. Dass Feuer brennt und dass alle Menschen sterben, das gehört zur Natur.
31. Der nomos dagegen ist von Land zu Land verschieden und von Menschen gemacht.
32. Welche Speisen erlaubt sind und welche Strafen drohen, das wechselt mit jeder Kultur.
33. Diese Unterscheidung war eine der schärfsten Waffen im Denken der Sophisten.
34. Denn sie zeigte, dass viele Regeln nicht von der Natur befohlen, sondern bloß vereinbart sind.
35. Eine bloße Vereinbarung nennt man auch Konvention.
36. Was Konvention ist, das könnte man im Grunde auch anders festlegen.
37. Damit verloren alte Sitten und Gesetze ihre scheinbare Unverrückbarkeit.
38. Das hatte eine befreiende Seite, denn man durfte nun über bessere Gesetze nachdenken.
39. Es hatte aber auch eine bedrohliche Seite, die viele Zeitgenossen erschreckte.
40. Wenn Gesetze nur Vereinbarung sind, warum sollte man sich dann überhaupt an sie halten?
41. Ein Skrupelloser könnte folgern, er dürfe heimlich tun, was ihm nütze, sobald niemand zusieht.
42. An dieser gefährlichen Klippe sollte sich später der ganze Streit mit Sokrates entzünden.
43. Protagoras selbst war übrigens kein Verächter der Gesetze.
44. Er hielt das gemeinsame Recht für die wertvollste Erfindung der Menschen.
45. Ohne Gesetze, so meinte er, könnten die Menschen gar nicht friedlich zusammenleben.
46. Auch in der Frage nach den Göttern blieb er vorsichtig.
47. Er erklärte, er könne über die Götter nichts Sicheres sagen, weder dass sie sind noch dass sie nicht sind.
48. Diese kluge Zurückhaltung trug ihm bei den Frommen den Vorwurf des Unglaubens ein.
49. Ein zweiter großer Sophist trieb den Zweifel noch weiter als Protagoras.
50. Dieser Mann hieß Gorgias und galt als blendender Redner.
51. Gorgias stellte drei Behauptungen auf, die wie ein kühnes Gedankenspiel klingen.
52. Erstens: Es gibt überhaupt nichts, nichts existiert wirklich.
53. Zweitens: Selbst wenn etwas existierte, könnten wir es nicht erkennen.
54. Drittens: Und selbst wenn wir es erkennen könnten, könnten wir es anderen nicht mitteilen.
55. Mit diesen Sätzen führte Gorgias die Suche nach sicherer Wahrheit gleichsam an den Abgrund.
56. Vermutlich meinte er das halb ernst und halb als geistreiche Übung im Argumentieren.
57. Doch hinter dem Spiel steckte eine ernste Einsicht in die Grenzen unseres Wissens.
58. Protagoras und Gorgias zeigten beide, wie wenig fest unser angeblich sicheres Wissen steht.
59. Sie machten den Menschen zum Mittelpunkt, aber sie nahmen ihm zugleich den festen Boden unter den Füßen.
60. Damit stellten sie die größte Frage in den Raum: Gibt es überhaupt eine Wahrheit, oder hat am Ende jeder nur seine eigene?
Szójegyzék – Vokabelliste
ember - Mensch
mérték - Maß
törvény - Gesetz
természet - Natur
mérce - Maßstab
Dieser Text steht unter CC0 1.0 Universell. Eine Quellenangabe ist nicht erforderlich.
Er darf kostenlos kopiert, verändert, veröffentlicht und auch kommerziell genutzt werden.