2.2.3 Igazság vagy vélemény? – Wahrheit oder Meinung?

1. A szofista gondolkodás középpontjában egy régi és nagy kérdés áll.

2. Létezik-e olyan igazság, amely minden emberre egyformán érvényes, vagy mindenkinek csak a saját véleménye van?

3. A görög nyelvben volt egy külön szó erre a véleményre: doxa.

4. A doxa annyit jelent, mint nézet, feltételezés vagy puszta vélekedés.

5. Ezzel szemben állt az igazság, a biztos és szilárd tudás.

6. A korai filozófusok az igazságot messze a puszta vélemény fölé emelték.

7. A szofisták ezzel szemben veszélyesen közel hozták egymáshoz a kettőt.

8. Ha az ember a minden dolog mércéje, akkor elmosódik a határ az igazság és a vélemény között.

9. Hiszen ami minden egyes ember számára igaznak tűnik, az számára is igaznak számít.

10. Így a szilárd igazság nézőpont kérdése lesz, vagyis szubjektívvé válik.

11. A szubjektív azt jelenti: a szubjektumtól, a gondolkodó és érző egyéntől függő.

12. Az ellenkezője objektív lenne, vagyis független minden személyes nézőponttól.

13. A szofisták a szubjektívumot hangsúlyozták, és kétségbe vonták a tisztán objektív dolgokat.

14. Egy mindennapi példa világosan megmutatja a különbséget.

15. Hogy a méz édes-e, az attól függ, ki kóstolja meg.

16. Egy beteg számára ugyanaz a méz keserűnek tűnhet, és ő sem téved ezzel.

17. Az íz esetében ez a gondolat könnyen érthető számunkra.

18. A szofisták azonban kiterjesztették ezt egy veszélyesebb területre.

19. Felvetették a kérdést, hogy vajon az igazságosság és az erény is csupán ízlés kérdése-e.

20. Ami egy városban igazságosnak számít, egy másikban igazságtalannak minősülhet.

21. Ha így van, akkor úgy tűnik, hogy a jó is csupán egy vélemény a sok közül.

22. Különösen merészek voltak a szofisták az istenek kérdésében.

23. Protagoras nyíltan kijelentette, hogy az istenekről semmi biztosat nem lehet tudni.

24. Nem tudjuk, hogy léteznek-e, sem azt, hogy hogyan néznek ki.

25. A kérdés homályos, és az emberi élet túl rövid ahhoz, hogy biztos választ adhassunk.

26. Ezt a hozzáállást ma agnoszticizmusnak nevezik, egy görög szóból, amely a „nem tudást” jelenti.

27. Az agnosztikus nem tagadja az istenek létezését, de nem is állít róluk semmit.

28. Egyszerűen csak azt mondja: Nem tudom, és nem is tudhatom.

29. A jámbor Athén számára már ez is felháborító kijelentés volt.

30. A szofistákat azzal vádolták, hogy aláássák a hitet, és ezzel a város rendjét.

31. Itt nyilvánul meg gondolkodásuk teljes robbanóereje.

32. Ha semmi sem biztos, akkor a társadalom pillérei is meginganak.

33. Pont ezen a ponton lépett színre a szofisták nagy ellenfele.

34. Ez az ember Szókratész volt, egy athéni polgár, aki nem tudta elviselni a tanításukat.

35. Szókratész ugyan osztotta az emberek és a beszélgetés iránti érdeklődésüket.

36. De mélyen meg volt győződve arról, hogy létezik igazi igazság.

37. Számára az igazságosság és az erény nem csupán vélemény volt, hanem valami szilárd dolog.

38. Szókratész és a szofisták közötti vita a filozófia nagy drámájává vált.

39. Szókratész azzal vádolta őket, hogy megelégednek a puszta véleménnyel.

40. Aki csak meggyőzni akar, az felhagy az igazság keresésével.

41. A szofistáknak a vitában való győzelem volt a céljuk, neki viszont maga a dolog.

42. Szókratész nem azt akarta, hogy neki legyen igaza, hanem hogy közösen megtalálják a helyes megoldást.

43. Ebben a különbségben rejlik a két tábor közötti teljes feszültség.

44. A szofisták nem hittek az egyetlen nagy igazságban, és nagyra értékelték a vélemények sokféleségét.

45. Szókratész nem bízott a puszta véleményben, és mögötte kereste az egyetlen igazságot.

46. Ma mindkét oldalból tanulhatunk valamit.

47. A szofisták megtanítottak minket arra, hogy a meggondolatlan bizonyosságokat kritikus szemmel vizsgáljuk meg.

48. Megmutatták, mennyire függ az ítéletünk a nézőponttól és a kultúrától.

49. Ez egy értékes tanulság az arrogancia és a saját nézőpontunkba vetett vak hit ellen.

50. A relativizmusnak azonban van egy sötét hátoldala is: a tetszékes döntés veszélye.

51. Ha minden vélemény egyformán érvényes, akkor végül úgy tűnik, hogy egyik sem számít már.

52. Ekkor minden hazugságot azzal lehetne védeni, hogy az éppen a saját igazságunk.

53. Ekkor a hatalmasok azt tehetnék, amit akarnak, és igazságosságnak nevezhetnék.

54. Egy közösségnek azonban közös mércékre van szüksége, különben szétesik.

55. Pontosan ez az aggodalom vezérelte Szókratészt, majd utána Platót.

56. Szilárd alapot kerestek, amelyen a jó biztonságosan állhatna.

57. Így a szofistákkal folytatott vita egy teljesen új filozófia kiindulópontjává vált.

58. A szofisták megrengették a régi bizonyosságokat, és ezzel teret teremtettek új kérdéseknek.

59. Az a kérdésük, hogy létezik-e igazság, vagy csak vélemény, a mai napig nem kapott végleges választ.

60. Ez továbbra is az egyik legizgalmasabb kérdés, amit a gondolkodás egyáltalán feltehet.

1. Im Mittelpunkt des sophistischen Denkens steht eine alte und große Frage.

2. Gibt es eine Wahrheit, die für alle Menschen gleich gilt, oder hat jeder nur seine eigene Meinung?

3. Die griechische Sprache hatte für diese Meinung ein eigenes Wort: doxa.

4. Doxa bedeutet so viel wie Ansicht, Vermutung oder bloßes Dafürhalten.

5. Ihr gegenüber stand die Wahrheit, das sichere und feste Wissen.

6. Die frühen Philosophen hatten die Wahrheit hoch über die bloße Meinung gestellt.

7. Die Sophisten dagegen rückten beide gefährlich nahe aneinander.

8. Wenn der Mensch das Maß aller Dinge ist, dann verschwimmt die Grenze zwischen Wahrheit und Meinung.

9. Denn was für jeden Einzelnen wahr erscheint, das gilt dann auch als wahr für ihn.

10. Damit wird die feste Wahrheit zu einer Sache des Standpunkts, also subjektiv.

11. Subjektiv heißt: abhängig vom Subjekt, vom denkenden und fühlenden Einzelnen.

12. Das Gegenteil wäre objektiv, also unabhängig von jedem persönlichen Blickwinkel.

13. Die Sophisten betonten das Subjektive und zweifelten am rein Objektiven.

14. Ein Beispiel aus dem Alltag macht den Unterschied deutlich.

15. Ob Honig süß schmeckt, das hängt von der Zunge ab, die ihn kostet.

16. Einem Kranken kann derselbe Honig bitter erscheinen, und auch er hat damit nicht unrecht.

17. Beim Geschmack leuchtet uns dieser Gedanke leicht ein.

18. Doch die Sophisten weiteten ihn auf gefährlicheres Gebiet aus.

19. Sie fragten, ob nicht auch Gerechtigkeit und Tugend bloß Geschmackssache seien.

20. Was in einer Stadt als gerecht gilt, kann in einer anderen als Unrecht gelten.

21. Wenn das so ist, dann scheint auch das Gute nur eine Meinung unter vielen zu sein.

22. Besonders kühn waren die Sophisten in der Frage nach den Göttern.

23. Protagoras erklärte offen, über die Götter lasse sich nichts Sicheres wissen.

24. Man wisse weder, ob es sie gebe, noch, wie sie aussähen.

25. Die Sache sei dunkel und das Menschenleben zu kurz für eine sichere Antwort.

26. Diese Haltung nennt man heute Agnostizismus, von einem griechischen Wort für Nichtwissen.

27. Ein Agnostiker leugnet die Götter nicht, aber er behauptet auch nichts über sie.

28. Er sagt schlicht: Ich weiß es nicht, und ich kann es nicht wissen.

29. Für das fromme Athen war schon das eine ungeheuerliche Aussage.

30. Man warf den Sophisten vor, sie untergrüben den Glauben und damit die Ordnung der Stadt.

31. Hier zeigt sich die ganze Sprengkraft ihres Denkens.

32. Wenn nichts sicher ist, dann wackeln auch die Stützen der Gesellschaft.

33. Genau an diesem Punkt erhob sich der große Gegenspieler der Sophisten.

34. Dieser Mann war Sokrates, ein Bürger Athens, der ihre Lehre nicht ertragen konnte.

35. Sokrates teilte zwar ihr Interesse am Menschen und am Gespräch.

36. Doch er war zutiefst überzeugt, dass es eine echte Wahrheit gebe.

37. Für ihn waren Gerechtigkeit und Tugend keine bloße Meinung, sondern etwas Festes.

38. Der Streit zwischen Sokrates und den Sophisten wurde zum großen Drama der Philosophie.

39. Sokrates warf ihnen vor, sich mit der bloßen Meinung zufriedenzugeben.

40. Wer nur überzeugen wolle, der höre auf, nach dem Wahren zu suchen.

41. Den Sophisten gehe es um den Sieg im Gespräch, ihm aber um die Sache selbst.

42. Sokrates wollte nicht recht behalten, sondern gemeinsam das Richtige finden.

43. In diesem Unterschied liegt die ganze Spannung zwischen den beiden Lagern.

44. Die Sophisten misstrauten der einen großen Wahrheit und schätzten die Vielfalt der Meinungen.

45. Sokrates misstraute der bloßen Meinung und suchte hinter ihr die eine Wahrheit.

46. Heute können wir beiden Seiten etwas abgewinnen.

47. Die Sophisten haben uns gelehrt, vorschnelle Gewissheiten kritisch zu prüfen.

48. Sie haben gezeigt, wie sehr unser Urteil vom Standpunkt und von der Kultur abhängt.

49. Das ist eine wertvolle Lektion gegen Hochmut und blinden Glauben an die eigene Sicht.

50. Doch der Relativismus hat auch eine dunkle Kehrseite, die Gefahr der Beliebigkeit.

51. Wenn jede Meinung gleich gültig ist, dann scheint am Ende gar keine mehr zu zählen.

52. Dann ließe sich jede Lüge mit dem Hinweis verteidigen, sie sei eben die eigene Wahrheit.

53. Dann könnte der Mächtige tun, was er will, und es seine Gerechtigkeit nennen.

54. Eine Gemeinschaft aber braucht gemeinsame Maßstäbe, sonst zerfällt sie.

55. Genau diese Sorge trieb Sokrates und nach ihm Platon an.

56. Sie suchten nach einem festen Grund, auf dem das Gute sicher stehen könnte.

57. So wurde aus dem Streit mit den Sophisten der Anstoß zu einer ganz neuen Philosophie.

58. Die Sophisten hatten die alten Gewissheiten erschüttert und damit Raum für neue Fragen geschaffen.

59. Ihre Frage, ob es Wahrheit gibt oder nur Meinung, ist bis heute nicht endgültig beantwortet.

60. Sie bleibt eine der spannendsten Fragen, die das Denken überhaupt stellen kann.