2.3.1 A kérdezés szülésznői művészete - Die Hebammenkunst des Fragens
1. Szókratész szívesen hasonlította tevékenységét édesanyja szakmájához. - Sokrates verglich seine Tätigkeit gern mit dem Beruf seiner Mutter.
2. Édesanyja ugyanis szülésznő volt. - Seine Mutter war nämlich eine Hebamme, also eine Geburtshelferin.
3. A szülésznő nem saját maga hozza világra a gyermeket, hanem másoknak segít a szülésben. - Eine Hebamme bringt selbst kein Kind zur Welt, sondern hilft anderen bei der Geburt.
4. Pontosan így értelmezte Szókratész a beszélgetés során betöltött saját feladatát. - Genau so verstand Sokrates seine eigene Aufgabe im Gespräch.
5. Nem akart kész gondolatokat beültetni az emberekbe. - Er wollte den Menschen keine fertigen Gedanken einpflanzen.
6. Ehelyett segíteni akart nekik abban, hogy saját magukból hozhassák elő gondolataikat. - Stattdessen wollte er ihnen helfen, ihre Gedanken aus sich selbst hervorzubringen.
7. Ezt a művészetet „maieutikának” nevezte, ami annyit jelent, mint a szülésznői művészet. - Diese Kunst nannte er "Maieutik", was so viel wie Hebammenkunst bedeutet.
8. A kép találó, mert a megismerés nem adható át egyszerűen, mint egy csomag. - Das Bild ist treffend, denn Erkenntnis lässt sich nicht einfach übergeben wie ein Päckchen.
9. Az igazi megértésnek minden egyes fejben újra meg kell születnie. - Echtes Verstehen muss in jedem Kopf neu entstehen.
10. A tanár megmutathatja az utat, de mindenki magának kell végigjárnia. - Ein Lehrer kann den Weg zeigen, gehen muss ihn jeder selbst.
11. Szókratész egyetlen eszköze ehhez a beszélgetés volt. - Sokrates' einziges Werkzeug dabei war das Gespräch.
12. Ő ezt párbeszédnek nevezte, vagyis két ember egymás közötti beszélgetésének. - Er nannte es den Dialog, also das Reden zweier Menschen miteinander.
13. A párbeszédben a kérdés és a válasz váltakozik, akárcsak egy labdajátékban. - Im Dialog wechseln sich Frage und Antwort ab wie beim Spiel mit einem Ball.
14. Az egyik felvet egy kérdést, a másik visszadobja a választ. - Der eine wirft eine Frage, der andere wirft eine Antwort zurück.
15. Szókratész általában egy nagyon egyszerű kérdéssel kezdte. - Sokrates begann meist mit einer ganz schlichten Frage.
16. „Mi is valójában a bátorság?”, akarta például tudni. - "Was ist eigentlich Tapferkeit?", wollte er etwa wissen.
17. Beszélgetőtársa ekkor adott egy első, gyakran gyors választ. - Sein Gegenüber gab dann eine erste, oft schnelle Antwort.
18. Egy katona talán így válaszolt: Bátor az, aki a harcban nem menekül el. - Ein Soldat antwortete vielleicht: Tapfer ist, wer im Kampf nicht wegläuft.
19. Szókratész komolyan vette ezt a választ, és óvatosan megvizsgálta. - Sokrates nahm diese Antwort ernst und prüfte sie behutsam.
20. Tovább kérdezett: Tehát csak az bátor, aki kitart, és soha nem hátrál meg? - Er fragte nach: Ist also nur tapfer, wer standhält und niemals zurückweicht?
21. Ezután hozott egy példát, amely nem illett a válaszhoz. - Dann nannte er ein Beispiel, das nicht zur Antwort passte.
22. Néha az okos visszavonulás bátrabb, mint a makacs ellenállás. - Manchmal sei kluges Zurückweichen tapferer als sturer Widerstand.
23. Így kiderült, hogy az első válasz túl szűken volt megfogalmazva. - So zeigte sich, dass die erste Antwort zu eng gefasst war.
24. A megkérdezettnek pontosítania kellett a magyarázatát. - Der Befragte musste seine Erklärung verbessern und genauer fassen.
25. Lépésről lépésre így közeledtek a fogalomhoz. - Schritt für Schritt rückte man dem Begriff auf diese Weise näher.
26. Ezt a vizsgálati és cáfolati módszert „elenchosznak” nevezik. - Diese Methode des Prüfens und Widerlegens nennt man "Elenchos".
27. Az elenchosz nagyjából annyit jelent, mint vizsgálat vagy tévedés leleplezése. - Elenchos bedeutet ungefähr Prüfung oder Überführung eines Irrtums.
28. Szókratész eközben feltárta a beszélgetőtársa válaszaiban rejlő ellentmondásokat. - Sokrates deckte dabei die Widersprüche in den Antworten seines Gesprächspartners auf.
29. Nem azért tette ezt, hogy a másikat megszégyenítse. - Er tat das nicht, um den anderen zu blamieren.
30. Hanem azért, hogy utat nyisson egy jobb megértés felé. - Er tat es, um den Weg für eine bessere Einsicht frei zu räumen.
31. Gyakran előfordult, hogy egy ilyen beszélgetés végleges megoldás nélkül ért véget. - Oft endete ein solches Gespräch ohne fertige Lösung.
32. Végül mindketten tanácstalanul álltak ott, de bölcsebbek voltak, mint korábban. - Beide standen am Schluss ratlos da, aber klüger als zuvor.
33. Hiszen most legalább tudták, hogy még nem tudják. - Denn nun wussten sie wenigstens, dass sie es noch nicht wussten.
34. Szókratész ezt az egészet közös keresésnek nevezte. - Sokrates nannte das Ganze ein gemeinsames Suchen.
35. A tanár és a tanítvány nem ellenfelek voltak, hanem az igazság keresésében szövetségesek. - Lehrer und Schüler waren keine Gegner, sondern Verbündete auf der Suche nach Wahrheit.
36. Ennek során fontos cél volt a fogalmak tisztázása. - Ein wichtiges Ziel war dabei die Klärung der Begriffe.
37. Szókratész tudni akarta, mit jelent valójában egy olyan szó, mint az „igazságos” vagy a „szép” - Sokrates wollte wissen, was ein Wort wie "gerecht" oder "schön" wirklich bedeutet.
38. Nem elégedett meg példákkal, hanem a mögöttük rejlő általánosat kereste. - Er gab sich nicht mit Beispielen zufrieden, sondern suchte das Allgemeine dahinter.
39. Nem egy-egy igazságos cselekedetet akart megmagyarázni, hanem magát az igazságosságot. - Nicht eine einzelne gerechte Tat wollte er erklären, sondern die Gerechtigkeit selbst.
40. Ez a világos fogalmak utáni kutatás az egész későbbi filozófia számára fontos lett. - Diese Suche nach klaren Begriffen wurde für die ganze spätere Philosophie wichtig.
41. Módszeréhez tartozott egy finom gúny is, amit iróniának neveznek. - Zu seiner Methode gehörte auch ein feiner Spott, den man Ironie nennt.
42. Szókratész gyakran butábbnak és tudatlanabbnak tettette magát, mint amilyen valójában volt. - Sokrates stellte sich oft dümmer und unwissender, als er war.
43. Alázatosan kérte a látszólag okos szakértőt, hogy tanítsa meg. - Er bat den scheinbar klugen Fachmann demütig um Belehrung.
44. Így rávette beszélgetőtársát, hogy bőven kiterjessze állítólagos tudását. - So lockte er sein Gegenüber dazu, sein vermeintliches Wissen breit auszubreiten.
45. A beszélgetés során ez a tudás azonban hamarosan ingatagnak bizonyult. - Im Verlauf des Gesprächs entpuppte sich dieses Wissen dann als wacklig.
46. A szókratészi irónia tehát nem gúny volt, hanem az önteltségre szőtt ügyes csapda. - Die sokratische Ironie war also kein Hohn, sondern eine geschickte Falle für den Hochmut.
47. Ezzel a magabiztos embert finoman elvezette tudása határaihoz. - Sie führte den Selbstsicheren sanft an die Grenzen seines Wissens.
48. Sokrates magáról mondta azt a híres mondatot: „Tudom, hogy semmit sem tudok.” - Über sich selbst sagte Sokrates den berühmten Satz: "Ich weiß, dass ich nichts weiß."
49. Ez nem hamis alázat volt, hanem gondolkodásának kiindulópontja. - Das war keine falsche Bescheidenheit, sondern der Ausgangspunkt seines Denkens.
50. Aki tudónak tartja magát, elzárkózik minden új kérdés elől. - Wer sich für wissend hält, verschließt sich gegen jede neue Frage.
51. Aki tisztában van tudatlanságával, nyitottá válik a tanulásra. - Wer seine Unwissenheit kennt, öffnet sich für das Lernen.
52. Ebből az őszinte tudatlanságból fakadt Szókratész fáradhatatlan kíváncsisága. - Aus diesem ehrlichen Nichtwissen wuchs Sokrates' unermüdliche Neugier.
53. Mindezen kérdések valódi célja az önismeret volt. - Das eigentliche Ziel all dieser Fragen war die Selbsterkenntnis.
54. Az embernek fel kellett ismernie, mit gondol valójában, és mit csak mások után ismétel. - Der Mensch sollte erkennen, was er wirklich denkt und was er nur nachredet.
55. A kérdések tükrében mindenki tisztábban látta saját gondolatait. - Im Spiegel der Fragen sah jeder seine eigenen Gedanken klarer.
56. A szókratészi módszer ezért több, mint egy régi technika. - Die sokratische Methode ist deshalb mehr als eine alte Technik.
57. A mai napig a diákok és egyetemisták gyakran kérdés-válasz játék keretében tanulnak. - Bis heute lernen Schüler und Studenten oft im Frage-und-Antwort-Spiel.
58. Egy jó beszélgetés olyan betekintést nyújt, amelyet puszta előadás nem tud kikényszeríteni. - Ein gutes Gespräch bringt Einsichten hervor, die kein bloßer Vortrag erzwingen kann.
59. Szókratész megmutatta, hogy a gondolkodásnak nem feltétlenül magányos töprengésnek kell lennie, hanem eszmecserének. - Sokrates zeigte, dass Denken kein einsames Grübeln sein muss, sondern ein Austausch.
60. Így a kérdezés művészetéből az önmagunk segítésének művészete lett. - So wurde aus der Kunst des Fragens eine Kunst, sich selbst auf die Sprünge zu helfen.
(aufklappen)magyar
1. Szókratész szívesen hasonlította tevékenységét édesanyja szakmájához.
2. Édesanyja ugyanis szülésznő volt.
3. A szülésznő nem saját maga hozza világra a gyermeket, hanem másoknak segít a szülésben.
4. Pontosan így értelmezte Szókratész a beszélgetés során betöltött saját feladatát.
5. Nem akart kész gondolatokat beültetni az emberekbe.
6. Ehelyett segíteni akart nekik abban, hogy saját magukból hozhassák elő gondolataikat.
7. Ezt a művészetet „maieutikának” nevezte, ami annyit jelent, mint a szülésznői művészet.
8. A kép találó, mert a megismerés nem adható át egyszerűen, mint egy csomag.
9. Az igazi megértésnek minden egyes fejben újra meg kell születnie.
10. A tanár megmutathatja az utat, de mindenki magának kell végigjárnia.
11. Szókratész egyetlen eszköze ehhez a beszélgetés volt.
12. Ő ezt párbeszédnek nevezte, vagyis két ember egymás közötti beszélgetésének.
13. A párbeszédben a kérdés és a válasz váltakozik, akárcsak egy labdajátékban.
14. Az egyik felvet egy kérdést, a másik visszadobja a választ.
15. Szókratész általában egy nagyon egyszerű kérdéssel kezdte.
16. „Mi is valójában a bátorság?”, akarta például tudni.
17. Beszélgetőtársa ekkor adott egy első, gyakran gyors választ.
18. Egy katona talán így válaszolt: Bátor az, aki a harcban nem menekül el.
19. Szókratész komolyan vette ezt a választ, és óvatosan megvizsgálta.
20. Tovább kérdezett: Tehát csak az bátor, aki kitart, és soha nem hátrál meg?
21. Ezután hozott egy példát, amely nem illett a válaszhoz.
22. Néha az okos visszavonulás bátrabb, mint a makacs ellenállás.
23. Így kiderült, hogy az első válasz túl szűken volt megfogalmazva.
24. A megkérdezettnek pontosítania kellett a magyarázatát.
25. Lépésről lépésre így közeledtek a fogalomhoz.
26. Ezt a vizsgálati és cáfolati módszert „elenchosznak” nevezik.
27. Az elenchosz nagyjából annyit jelent, mint vizsgálat vagy tévedés leleplezése.
28. Szókratész eközben feltárta a beszélgetőtársa válaszaiban rejlő ellentmondásokat.
29. Nem azért tette ezt, hogy a másikat megszégyenítse.
30. Hanem azért, hogy utat nyisson egy jobb megértés felé.
31. Gyakran előfordult, hogy egy ilyen beszélgetés végleges megoldás nélkül ért véget.
32. Végül mindketten tanácstalanul álltak ott, de bölcsebbek voltak, mint korábban.
33. Hiszen most legalább tudták, hogy még nem tudják.
34. Szókratész ezt az egészet közös keresésnek nevezte.
35. A tanár és a tanítvány nem ellenfelek voltak, hanem az igazság keresésében szövetségesek.
36. Ennek során fontos cél volt a fogalmak tisztázása.
37. Szókratész tudni akarta, mit jelent valójában egy olyan szó, mint az „igazságos” vagy a „szép”
38. Nem elégedett meg példákkal, hanem a mögöttük rejlő általánosat kereste.
39. Nem egy-egy igazságos cselekedetet akart megmagyarázni, hanem magát az igazságosságot.
40. Ez a világos fogalmak utáni kutatás az egész későbbi filozófia számára fontos lett.
41. Módszeréhez tartozott egy finom gúny is, amit iróniának neveznek.
42. Szókratész gyakran butábbnak és tudatlanabbnak tettette magát, mint amilyen valójában volt.
43. Alázatosan kérte a látszólag okos szakértőt, hogy tanítsa meg.
44. Így rávette beszélgetőtársát, hogy bőven kiterjessze állítólagos tudását.
45. A beszélgetés során ez a tudás azonban hamarosan ingatagnak bizonyult.
46. A szókratészi irónia tehát nem gúny volt, hanem az önteltségre szőtt ügyes csapda.
47. Ezzel a magabiztos embert finoman elvezette tudása határaihoz.
48. Sokrates magáról mondta azt a híres mondatot: „Tudom, hogy semmit sem tudok.”
49. Ez nem hamis alázat volt, hanem gondolkodásának kiindulópontja.
50. Aki tudónak tartja magát, elzárkózik minden új kérdés elől.
51. Aki tisztában van tudatlanságával, nyitottá válik a tanulásra.
52. Ebből az őszinte tudatlanságból fakadt Szókratész fáradhatatlan kíváncsisága.
53. Mindezen kérdések valódi célja az önismeret volt.
54. Az embernek fel kellett ismernie, mit gondol valójában, és mit csak mások után ismétel.
55. A kérdések tükrében mindenki tisztábban látta saját gondolatait.
56. A szókratészi módszer ezért több, mint egy régi technika.
57. A mai napig a diákok és egyetemisták gyakran kérdés-válasz játék keretében tanulnak.
58. Egy jó beszélgetés olyan betekintést nyújt, amelyet puszta előadás nem tud kikényszeríteni.
59. Szókratész megmutatta, hogy a gondolkodásnak nem feltétlenül magányos töprengésnek kell lennie, hanem eszmecserének.
60. Így a kérdezés művészetéből az önmagunk segítésének művészete lett.
(aufklappen)német
1. Sokrates verglich seine Tätigkeit gern mit dem Beruf seiner Mutter.
2. Seine Mutter war nämlich eine Hebamme, also eine Geburtshelferin.
3. Eine Hebamme bringt selbst kein Kind zur Welt, sondern hilft anderen bei der Geburt.
4. Genau so verstand Sokrates seine eigene Aufgabe im Gespräch.
5. Er wollte den Menschen keine fertigen Gedanken einpflanzen.
6. Stattdessen wollte er ihnen helfen, ihre Gedanken aus sich selbst hervorzubringen.
7. Diese Kunst nannte er "Maieutik", was so viel wie Hebammenkunst bedeutet.
8. Das Bild ist treffend, denn Erkenntnis lässt sich nicht einfach übergeben wie ein Päckchen.
9. Echtes Verstehen muss in jedem Kopf neu entstehen.
10. Ein Lehrer kann den Weg zeigen, gehen muss ihn jeder selbst.
11. Sokrates' einziges Werkzeug dabei war das Gespräch.
12. Er nannte es den Dialog, also das Reden zweier Menschen miteinander.
13. Im Dialog wechseln sich Frage und Antwort ab wie beim Spiel mit einem Ball.
14. Der eine wirft eine Frage, der andere wirft eine Antwort zurück.
15. Sokrates begann meist mit einer ganz schlichten Frage.
16. "Was ist eigentlich Tapferkeit?", wollte er etwa wissen.
17. Sein Gegenüber gab dann eine erste, oft schnelle Antwort.
18. Ein Soldat antwortete vielleicht: Tapfer ist, wer im Kampf nicht wegläuft.
19. Sokrates nahm diese Antwort ernst und prüfte sie behutsam.
20. Er fragte nach: Ist also nur tapfer, wer standhält und niemals zurückweicht?
21. Dann nannte er ein Beispiel, das nicht zur Antwort passte.
22. Manchmal sei kluges Zurückweichen tapferer als sturer Widerstand.
23. So zeigte sich, dass die erste Antwort zu eng gefasst war.
24. Der Befragte musste seine Erklärung verbessern und genauer fassen.
25. Schritt für Schritt rückte man dem Begriff auf diese Weise näher.
26. Diese Methode des Prüfens und Widerlegens nennt man "Elenchos".
27. Elenchos bedeutet ungefähr Prüfung oder Überführung eines Irrtums.
28. Sokrates deckte dabei die Widersprüche in den Antworten seines Gesprächspartners auf.
29. Er tat das nicht, um den anderen zu blamieren.
30. Er tat es, um den Weg für eine bessere Einsicht frei zu räumen.
31. Oft endete ein solches Gespräch ohne fertige Lösung.
32. Beide standen am Schluss ratlos da, aber klüger als zuvor.
33. Denn nun wussten sie wenigstens, dass sie es noch nicht wussten.
34. Sokrates nannte das Ganze ein gemeinsames Suchen.
35. Lehrer und Schüler waren keine Gegner, sondern Verbündete auf der Suche nach Wahrheit.
36. Ein wichtiges Ziel war dabei die Klärung der Begriffe.
37. Sokrates wollte wissen, was ein Wort wie "gerecht" oder "schön" wirklich bedeutet.
38. Er gab sich nicht mit Beispielen zufrieden, sondern suchte das Allgemeine dahinter.
39. Nicht eine einzelne gerechte Tat wollte er erklären, sondern die Gerechtigkeit selbst.
40. Diese Suche nach klaren Begriffen wurde für die ganze spätere Philosophie wichtig.
41. Zu seiner Methode gehörte auch ein feiner Spott, den man Ironie nennt.
42. Sokrates stellte sich oft dümmer und unwissender, als er war.
43. Er bat den scheinbar klugen Fachmann demütig um Belehrung.
44. So lockte er sein Gegenüber dazu, sein vermeintliches Wissen breit auszubreiten.
45. Im Verlauf des Gesprächs entpuppte sich dieses Wissen dann als wacklig.
46. Die sokratische Ironie war also kein Hohn, sondern eine geschickte Falle für den Hochmut.
47. Sie führte den Selbstsicheren sanft an die Grenzen seines Wissens.
48. Über sich selbst sagte Sokrates den berühmten Satz: "Ich weiß, dass ich nichts weiß."
49. Das war keine falsche Bescheidenheit, sondern der Ausgangspunkt seines Denkens.
50. Wer sich für wissend hält, verschließt sich gegen jede neue Frage.
51. Wer seine Unwissenheit kennt, öffnet sich für das Lernen.
52. Aus diesem ehrlichen Nichtwissen wuchs Sokrates' unermüdliche Neugier.
53. Das eigentliche Ziel all dieser Fragen war die Selbsterkenntnis.
54. Der Mensch sollte erkennen, was er wirklich denkt und was er nur nachredet.
55. Im Spiegel der Fragen sah jeder seine eigenen Gedanken klarer.
56. Die sokratische Methode ist deshalb mehr als eine alte Technik.
57. Bis heute lernen Schüler und Studenten oft im Frage-und-Antwort-Spiel.
58. Ein gutes Gespräch bringt Einsichten hervor, die kein bloßer Vortrag erzwingen kann.
59. Sokrates zeigte, dass Denken kein einsames Grübeln sein muss, sondern ein Austausch.
60. So wurde aus der Kunst des Fragens eine Kunst, sich selbst auf die Sprünge zu helfen.
Szójegyzék – Vokabelliste
párbeszéd - Dialog
kérdés - Frage
válasz - Antwort
önismeret - Selbsterkenntnis
fogalomtisztázás - Begriffsklärung
cáfolat - Widerlegung
Dieser Text steht unter CC0 1.0 Universell. Eine Quellenangabe ist nicht erforderlich.
Er darf kostenlos kopiert, verändert, veröffentlicht und auch kommerziell genutzt werden.