4.1.2 Az ókori gondolkodás és a kereszténység összekapcsolása – Die Verbindung von antikem Denken und Christentum

1. Amikor a kereszténység elterjedt a Római Birodalomban, egy gazdag filozófiai világgal találkozott.

2. Ez a világ több mint ezer éves volt, és tele volt bölcs gondolatokkal Istenről, a lélekről és az igazságról.

3. Az első keresztények előtt egy nehéz kérdés merült fel.

4. El kellett-e utasítaniuk ezt a pogány tudást, vagy használhatták-e azt?

5. Egyesek bizalmatlanok voltak a filozófia iránt, és abban csupán az ókori görögök gőgjét látták.

6. Mások felismerték, hogy sok ókori gondolat meglepően jól illeszkedik a saját hitükhöz.

7. Ebből a második hozzáállásból alakult ki a szellemi történelem egyik legfontosabb kapcsolata.

8. Mondhatnánk, hogy a kereszténység házát görög alapokra építette.

9. A Biblia biztosította a hitet, a filozófia pedig a gondolkodás eszközeit.

10. E kapcsolat legjelentősebb építője Szent Ágoston volt.

11. Ő 400 körül élt Észak-Afrikában, és később Hippo püspöke lett.

12. Fiatal korában buzgón tanulmányozta az ókori gondolkodók írásait.

13. Különösen Platón tanítása gyakorolt mély hatást rá.

14. Platón azt tanította, hogy a látható világ mögött egy magasabb, szellemi világ rejlik.

15. Ez az ideák világa jelentette Platón számára az igazán valóságosat és tökéleteset.

16. Ágoston ebben felismerte a hidat a keresztény Istenhez.

17. Amit Platón a jóság legfőbb eszméjének nevezett, azt Ágoston magának Istennek értelmezte.

18. Így tudta a kereszténység átvenni a platóni elképzelést a túlvilágról.

19. A lélek felfelé törekszik, el a mulandótól, az örök felé.

20. Ezt a gondolatot tette Augustinus gondolkodásának középpontjává.

21. De nem vette át vakon az ókori tanítást.

22. Megvizsgálta, és ott módosította, ahol az ellentmondott a hitnek.

23. Egy fontos különbség a világ eredetének kérdését érintette.

24. A görögök számára az anyag örök volt, és nem volt kezdete.

25. Számukra a világ mindig is létezett, valamilyen formában.

26. A kereszténység ezzel szemben a semmiből való teremtést tanította.

27. Isten nem egy már létező anyagból teremtette a világot, hanem létezésre hívta.

28. Előtte Istenen kívül semmi sem létezett, aztán megjelent az egész világ.

29. Ez a gondolat az ókori filozófia számára teljesen új és idegen volt.

30. Ágoston ezt összekapcsolta a platóni szellemi rendről szóló elképzeléssel.

31. Isten mintegy gondolatként hordozta magában minden dolog tervrajzát.

32. Platón eszméi így Isten szellemében gondolatokká váltak.

33. További hidat jelentett a Logosz fogalma.

34. A Logosz görög szó, amely egyszerre jelent értelmet, szót és rendet.

35. Már az ókori gondolkodók is a Logoszt tekintették a világ rendező elvének.

36. A János-evangélium azzal a mondattal kezdődik, hogy „Kezdetben volt az Ige”

37. Ez az Ige a görög eredeti szövegben pontosan az a Logosz.

38. A keresztény gondolkodók a Logoszt Krisztusként, Isten Fiaként értelmezték.

39. Így a görög filozófia egyik központi fogalma Krisztus nevévé vált.

40. Az egész világegyetemet átható értelem immár isteni személy lett.

41. Ilyen helyeken az ókori és a keresztény gondolkodás szinte zökkenőmentesen olvadt össze.

42. Egy másik nagy közvetítő Boethius volt.

43. Ő 500 körül élt, amikor a Nyugat-Római Birodalom már szétesett.

44. Boethius művelt ember volt, és egy gót király udvarában szolgált.

45. Ám kegyvesztetté vált, és ártatlanul börtönbe vetették.

46. Ott, a halál árnyékában írta leghíresebb művét.

47. A mű címe: „A filozófia vigasza”.

48. Ebben a könyvben a filozófia egy méltóságteljes asszonyként jelenik meg.

49. A betegágyához lép, és vigasztalja őt szerencsétlenségében.

50. Emlékezteti őt arra, hogy a földi boldogság mulandó és megbízhatatlan.

51. Az igazi boldogság kizárólag a legfőbb jóságban, vagyis Istenben rejlik.

52. Szembetűnő, hogy Boethius eközben alig említi a keresztény tanokat.

53. Szinte kizárólag az ókori filozófusok gondolataival vigasztalja magát.

54. Ezzel megmutatta, hogy az ókori bölcsesség egy keresztény számára is támaszt nyújthat.

55. Boethius emellett sok ősi tudást mentett meg azzal, hogy lefordította Arisztotelész műveit.

56. Évszázadokon át a nyugati világ elsősorban neki köszönhetően ismerte Arisztotelészt.

57. Így ő lett a híd az ókor és a középkor között.

58. Ágoston és Boethius ugyanazt az alapmintát mutatják be, mindegyik a maga módján.

59. A kereszténység nem vetette el az ókori filozófiát, hanem magáévá tette.

60. Ebből a magáévá tételből nőtt ki a középkor teljes gondolkodása.

1. Als das Christentum sich im Römischen Reich ausbreitete, traf es auf eine reiche Welt der Philosophie.

2. Diese Welt war über tausend Jahre alt und voller kluger Gedanken über Gott, Seele und Wahrheit.

3. Für die ersten Christen stellte sich eine schwierige Frage.

4. Sollten sie dieses heidnische Wissen ablehnen oder durften sie es benutzen?

5. Manche misstrauten der Philosophie und sahen in ihr nur den Hochmut der alten Griechen.

6. Andere erkannten, dass viele antike Gedanken erstaunlich gut zum eigenen Glauben passten.

7. Aus dieser zweiten Haltung entstand eine der wichtigsten Verbindungen der Geistesgeschichte.

8. Man könnte sagen, das Christentum baute sein Haus auf einem griechischen Fundament.

9. Die Bibel lieferte den Glauben, die Philosophie lieferte die Werkzeuge des Denkens.

10. Der bedeutendste Baumeister dieser Verbindung war Augustinus.

11. Er lebte um das Jahr 400 in Nordafrika und wurde später Bischof von Hippo.

12. In seiner Jugend hatte er die Schriften der antiken Denker eifrig studiert.

13. Besonders die Lehre Platons machte tiefen Eindruck auf ihn.

14. Platon hatte gelehrt, dass hinter der sichtbaren Welt eine höhere, geistige Welt liegt.

15. Diese Welt der Ideen war für Platon das eigentlich Wirkliche und Vollkommene.

16. Augustinus erkannte hier eine Brücke zum christlichen Gott.

17. Was Platon die höchste Idee des Guten nannte, deutete Augustinus als Gott selbst.

18. So konnte das Christentum die platonische Vorstellung vom Übersinnlichen übernehmen.

19. Die Seele strebt nach oben, weg vom Vergänglichen, hin zum Ewigen.

20. Diesen Gedanken machte Augustinus zum Herzstück seines Denkens.

21. Doch er übernahm die antike Lehre nicht einfach blind.

22. Er prüfte sie und veränderte sie dort, wo sie dem Glauben widersprach.

23. Ein wichtiger Unterschied betraf die Frage nach dem Ursprung der Welt.

24. Für die Griechen war die Materie ewig und hatte keinen Anfang.

25. Die Welt war für sie immer schon da gewesen, in irgendeiner Form.

26. Das Christentum lehrte dagegen die Schöpfung aus dem Nichts.

27. Gott schuf die Welt nicht aus einem vorhandenen Stoff, sondern rief sie ins Dasein.

28. Vorher gab es nichts außer Gott, dann gab es die ganze Welt.

29. Dieser Gedanke war für die antike Philosophie völlig neu und fremd.

30. Augustinus verband ihn mit der platonischen Idee einer geistigen Ordnung.

31. Gott trug die Baupläne aller Dinge gleichsam als Gedanken in sich.

32. Die Ideen Platons wurden so zu Gedanken im Geist Gottes.

33. Eine weitere Brücke bot der Begriff des Logos.

34. Logos ist ein griechisches Wort und bedeutet Vernunft, Wort und Ordnung zugleich.

35. Schon die antiken Denker hatten den Logos als das ordnende Prinzip der Welt gesehen.

36. Das Evangelium des Johannes beginnt mit dem Satz, am Anfang sei das Wort gewesen.

37. Dieses Wort ist im griechischen Urtext genau jener Logos.

38. Die christlichen Denker deuteten den Logos als Christus, den Sohn Gottes.

39. So wurde ein zentraler Begriff der griechischen Philosophie zum Namen für Christus.

40. Die Vernunft, die das All durchwaltet, war nun eine göttliche Person.

41. An solchen Stellen verschmolzen antikes und christliches Denken fast nahtlos.

42. Ein zweiter großer Vermittler war Boethius.

43. Er lebte um das Jahr 500, als das weströmische Reich bereits zerfallen war.

44. Boethius war ein gelehrter Mann und diente am Hof eines gotischen Königs.

45. Er fiel jedoch in Ungnade und wurde unschuldig ins Gefängnis geworfen.

46. Dort, im Angesicht des Todes, schrieb er sein berühmtestes Werk.

47. Es trägt den Titel "Der Trost der Philosophie".

48. In diesem Buch erscheint die Philosophie als eine würdevolle Frau.

49. Sie tritt an sein Krankenbett und tröstet ihn in seinem Unglück.

50. Sie erinnert ihn daran, dass irdisches Glück flüchtig und unzuverlässig ist.

51. Wahres Glück liegt allein im höchsten Gut, also in Gott.

52. Auffällig ist, dass Boethius dabei kaum christliche Lehren erwähnt.

53. Er tröstet sich fast nur mit den Gedanken der antiken Philosophen.

54. Damit zeigte er, dass antike Weisheit auch einem Christen Halt geben kann.

55. Boethius rettete außerdem viel altes Wissen, indem er Werke des Aristoteles übersetzte.

56. Über Jahrhunderte kannte das Abendland Aristoteles vor allem durch ihn.

57. So wurde er zu einer Brücke zwischen der Antike und dem Mittelalter.

58. Augustinus und Boethius zeigen dasselbe Grundmuster auf je eigene Weise.

59. Das Christentum verwarf die antike Philosophie nicht, sondern eignete sie sich an.

60. Aus dieser Aneignung wuchs das gesamte Denken des Mittelalters heran.