4.1.3 Idő, akarat és a gonosz – Zeit, Wille und das Böse

1. Szent Ágoston nem csupán mások gondolatainak közvetítője volt, hanem maga is mély gondolkodó.

2. Három nagy kérdés foglalkoztatta egész életében.

3. Mi az idő, mennyire szabad az akarat, és honnan származik a gonosz?

4. Ezekkel a kérdésekkel olyan éles elmével foglalkozott, amely még ma is lenyűgöz.

5. Kezdjük az idő rejtélyével.

6. Szent Ágoston híres kérdést tett fel művében, a Vallomásokban.

7. Azt kérdezte, mi is valójában az idő.

8. Amíg senki sem kérdezte tőle, úgy hitte, pontosan tudja.

9. De amint meg kellett volna magyaráznia, elakadt.

10. Ez az őszinte beismerés teszi őt a mai napig szimpatikussá.

11. Hiszen az idő számunkra ismerősnek tűnik, és mégis felfoghatatlan.

12. Ágoston élesen elmélkedett a múltról, a jelenről és a jövőről.

13. A múlt már nincs, többé nem létezik.

14. A jövő még nem jött el, egyáltalán nem létezik.

15. A jelen pedig csupán egy aprócska pillanat, amely azonnal eltűnik.

16. Hogyan lehet valóságos valami, ami állandóan a „már nincs” és a „még nincs” között lebeg?

17. Ágoston meglepően modern megoldást talált erre a rejtélyre.

18. Az idő, úgy vélte, a lélek dolga.

19. A múlt csak emlékként létezik elménkben.

20. A jövő csak várakozásként létezik elménkben.

21. A jelen pedig közvetlen figyelmünkben létezik.

22. Az idő tehát a lélek egyfajta kiterjedése vagy feszültsége.

23. Ezzel Szent Ágoston az időt a világból az ember belsejébe helyezte át.

24. Isten viszont minden idő felett áll, és nem ismer sem múltat, sem jövőt.

25. Számára minden egyetlen, örök „most”-ban van jelen.

26. A második nagy kérdés a szabad akaratot érintette.

27. Szent Ágoston meg volt győződve arról, hogy az ember szabadon dönthet.

28. Ez a szabadság nagyon fontos volt számára, mert nélküle nem létezne bűn.

29. Aki nem szabadon választ, az nem is tehet rosszat.

30. Ezáltal az akarat kérdése szorosan összefügg a gonosz kérdésével.

31. Honnan származik a gonosz egy olyan világban, amelyet egy jó Isten teremtett?

32. Ezt a kérdést teodiceának, azaz Isten igazolásának nevezik.

33. Ez a kérdés a következőképpen fogalmazható meg: Ha Isten jó és hatalmas, miért van szenvedés?

34. Fiatal korában Ágoston egy egyszerű választ fogadott el erre a kérdésre.

35. Egy olyan tanhoz csatlakozott, amely két egyformán erős erőt feltételezett.

36. E szerint egy jó elv és egy gonosz elv örökké harcolt egymással.

37. Később Ágoston elvetette ezt a gondolatot, mint téveset és veszélyeset.

38. Ez a gonoszt Isten mellett önálló erővé tette volna.

39. Ehelyett egy teljesen más, kifinomultabb választ dolgozott ki.

40. A gonosz – mondta – egyáltalán nem önálló dolog.

41. Nem anyag és nem erő, amely valahol önmagában létezik.

42. A gonosz inkább a jó hiánya.

43. Olyan, mint a sötétség, amely nem más, mint a fény hiánya.

44. Vagy mint a hideg, amely csupán a meleg hiányát jelenti.

45. A betegség az egészség hiánya, nem pedig önálló dolog.

46. Ugyanígy a gonosz is egy lyuk a jóságban, nem pedig tárgy.

47. Ezzel Isten felmentést nyert, hiszen mindent jónak teremtett.

48. A gonosz csak akkor keletkezik, amikor egy teremtmény elfordul a jótól.

49. Pontosan itt kerül újra játékba a szabad akarat.

50. Az ember elfordíthatja akaratát a legfőbb jótól, és alacsonyabb rendű dolgok felé fordíthatja.

51. Ezt az akarat téves irányváltását nevezte Szent Ágoston bűnnek.

52. A bűn nem dolog, hanem a szeretet téves iránya.

53. Az ember az alacsonyabbat jobban szereti, mint a legmagasabbat, és így elvéti a célt.

54. Szent Ágoston úgy vélte, hogy az emberiség a bűnbeesés következtében meggyengült.

55. Saját erejéből az ember már nem tud biztosan a jó mellett dönteni.

56. Ezért szüksége van Isten kegyelmére, mint meg nem érdemelt segítségre.

57. A kegyelem egy ajándékba kapott erő, amely meggyógyítja a meggyengült akaratot.

58. A szabadság és a kegyelem pontos viszonyáról később hosszú ideig vitáztak.

59. Mindezeket a gondolatokat Szent Ágoston nyíltan kifejtette a Vallomásaiban.

60. Ez a könyv a nyugati szellemi történelem első nagy önvizsgálata.

1. Augustinus war nicht nur ein Vermittler fremder Gedanken, sondern selbst ein tiefer Denker.

2. Drei große Fragen beschäftigten ihn ein Leben lang.

3. Was ist die Zeit, wie frei ist der Wille, und woher kommt das Böse?

4. An diesen Fragen arbeitete er mit einer Schärfe, die noch heute beeindruckt.

5. Beginnen wir mit dem Rätsel der Zeit.

6. Augustinus stellte eine berühmte Frage in seinem Werk, den Bekenntnissen.

7. Er fragte, was die Zeit eigentlich sei.

8. Solange ihn niemand danach fragte, glaubte er, es genau zu wissen.

9. Doch sobald er es erklären sollte, geriet er ins Stocken.

10. Dieses ehrliche Eingeständnis macht ihn bis heute sympathisch.

11. Denn die Zeit scheint uns vertraut und ist doch unbegreiflich.

12. Augustinus dachte scharf über Vergangenheit, Gegenwart und Zukunft nach.

13. Die Vergangenheit ist nicht mehr, sie existiert nicht länger.

14. Die Zukunft ist noch nicht, sie existiert noch gar nicht.

15. Und die Gegenwart ist nur ein winziger Augenblick, der sofort verschwindet.

16. Wie kann etwas wirklich sein, das immerzu zwischen Nichtmehr und Nochnicht liegt?

17. Augustinus fand eine erstaunlich moderne Lösung für dieses Rätsel.

18. Die Zeit, so meinte er, ist eine Sache der Seele.

19. Die Vergangenheit existiert nur als Erinnerung in unserem Geist.

20. Die Zukunft existiert nur als Erwartung in unserem Geist.

21. Und die Gegenwart existiert als unsere unmittelbare Aufmerksamkeit.

22. Die Zeit ist also eine Art Dehnung oder Spannung der Seele.

23. Damit verlegte Augustinus die Zeit von der Welt in das Innere des Menschen.

24. Gott dagegen steht über aller Zeit und kennt keine Vergangenheit oder Zukunft.

25. Für ihn ist alles in einem einzigen, ewigen Jetzt gegenwärtig.

26. Die zweite große Frage betraf den freien Willen.

27. Augustinus war überzeugt, dass der Mensch frei entscheiden kann.

28. Diese Freiheit war ihm sehr wichtig, denn ohne sie gäbe es keine Schuld.

29. Wer nicht frei wählt, kann auch nichts Böses verschulden.

30. Damit hängt die Frage des Willens eng mit der Frage des Bösen zusammen.

31. Woher kommt das Böse in einer Welt, die ein guter Gott geschaffen hat?

32. Diese Frage nennt man die Theodizee, also die Rechtfertigung Gottes.

33. Sie lautet zugespitzt so: Wenn Gott gut und mächtig ist, warum gibt es Leid?

34. In seiner Jugend hatte Augustinus dafür eine einfache Antwort übernommen.

35. Er hatte einer Lehre angehangen, die zwei gleich starke Mächte annahm.

36. Ein gutes Prinzip und ein böses Prinzip kämpften demnach ewig gegeneinander.

37. Später verwarf Augustinus diese Vorstellung als falsch und gefährlich.

38. Sie hätte das Böse zu einer eigenen Macht neben Gott gemacht.

39. Stattdessen entwickelte er eine ganz andere, feinere Antwort.

40. Das Böse, so sagte er, ist gar keine eigene Sache.

41. Es ist kein Stoff und keine Macht, die irgendwo für sich besteht.

42. Das Böse ist vielmehr ein Mangel an Gutem.

43. Es ist wie die Dunkelheit, die nichts anderes ist als das Fehlen von Licht.

44. Oder wie die Kälte, die nur das Fehlen von Wärme bedeutet.

45. Krankheit ist das Fehlen von Gesundheit, nicht ein Ding für sich.

46. Auf dieselbe Weise ist das Böse ein Loch im Guten, kein Gegenstand.

47. Damit war Gott entlastet, denn er hatte alles gut geschaffen.

48. Das Böse entsteht erst, wenn ein Geschöpf sich vom Guten abwendet.

49. Genau hier kommt der freie Wille wieder ins Spiel.

50. Der Mensch kann seinen Willen vom höchsten Gut abkehren und Geringerem zuwenden.

51. Diese falsche Wendung des Willens nannte Augustinus die Sünde.

52. Die Sünde ist kein Ding, sondern eine verkehrte Richtung der Liebe.

53. Der Mensch liebt das Niedrige mehr als das Höchste und verfehlt so das Ziel.

54. Augustinus glaubte, dass die Menschheit durch den Sündenfall geschwächt sei.

55. Aus eigener Kraft könne der Mensch das Gute nicht mehr sicher wählen.

56. Deshalb braucht er die Gnade Gottes als unverdiente Hilfe.

57. Die Gnade ist eine geschenkte Kraft, die den geschwächten Willen heilt.

58. Über das genaue Verhältnis von Freiheit und Gnade wurde später lange gestritten.

59. All diese Gedanken legte Augustinus in seinen Bekenntnissen offen dar.

60. Dieses Buch ist die erste große Selbstprüfung der abendländischen Geistesgeschichte.