4.2.3 Az Isten-bizonyítékok – Die Gottesbeweise

1. A középkori gondolkodók szinte mindannyian hittek egy Istenben.

2. Ennek ellenére sokan közülük nem akarták félretenni az ésszerűséget.

3. Megpróbálták érvekkel alátámasztani Isten létezését.

4. Az ilyen érveket istenbizonyítékoknak nevezik.

5. Az istenbizonyíték célja, hogy pusztán a tiszta gondolkodás segítségével kimutassa: Istennek lennie kell.

6. Ezzel nem a hitet kellett volna felváltani, hanem az ésszel alátámasztani.

7. E bizonyítékok egyik leghíresebbje Anselm von Canterbury-től származik.

8. Anselm a tizenegyedik században élt, és Anglia érseke volt.

9. Bizonyítékát ontológiai bizonyítéknak nevezik.

10. Az ontológia szó a létezés tanát jelenti.

11. Anselm egyetlen fogalommeghatározásból indul ki.

12. Számára Isten az, akinél nagyobb dolog nem gondolható el.

13. Még egy kételkedő is megértheti ezt a fogalmat az elméjével.

14. Anselm most azt kérdezi: nagyobb-e csupán elképzelni valamit, vagy valóban létezni?

15. Valóban létezni nyilvánvalóan több, mint pusztán a gondolatokban létezni.

16. Ha Isten csupán egy gondolat lenne, akkor elképzelhető lenne valami nagyobb, nevezetesen ugyanaz az Isten a valóságban.

17. De a legnagyobbnál nem lehet nagyobbat elképzelni, ez volt az előfeltétel.

18. Tehát Istennek valójában is léteznie kell, és nem csupán az elmében.

19. Ez a bizonyítás megdöbbentő, mert puszta fogalomból akarja levezetni a létezést.

20. Már a középkorban egy Gaunilo nevű szerzetes is kifogást emelt Anselm következtetése ellen.

21. Gaunilo úgy vélte, hogy ilyen módon akár egy tökéletes szigetet is el lehetne képzelni.

22. Az a kérdés, hogy a fogalomból következtetni lehet-e a létezésre, azóta is vitatott maradt.

23. Teljesen más utat járt be Aquinói Szent Tamás.

24. Tamás a tizenharmadik században élt, és a skolasztika legnagyobb tanítója volt.

25. Tamás nem bízott Anselmus bizonyításában, amely kizárólag a fogalomból indult ki.

26. Ő inkább a tapasztalható világhoz akarta kötni a bizonyítást.

27. Tanára a művelt Albertus Magnus volt, aki összegyűjtötte kora tudását.

28. Albertus Magnus tette hozzáférhetővé Arisztotelész gondolkodását a nyugati világ számára.

29. Arisztotelésztől vette át Tamás a természetre és annak okaira vonatkozó nézőpontot.

30. Tamás öt különböző utat fogalmazott meg Istenhez vezető úton.

31. Ezt az öt utat latinul quinque viae-nek nevezik.

32. Az első út a mozgásból indul ki.

33. Minden, ami mozog, valami más által kerül mozgásba.

34. Ez a mozgatók láncolata Thomas szerint nem nyúlik vissza a végtelenségig.

35. Tehát kell lennie egy első mozgatónak, aki maga mozdulatlan marad.

36. Ezt az első mozgatót Thomas Istennek nevezi.

37. A második út az okból indul ki.

38. A világban minden hatásnak van egy ok, amely megelőzi azt.

39. Ez az okok láncolata sem nyúlhat végtelenül vissza kezdet nélkül.

40. Tehát kell lennie egy első oknak, amelytől minden más függ.

41. Ez az első ok Thomas szerint szintén Isten.

42. A harmadik út a szükségszerűségből indul ki.

43. A világ minden dolgának mulandó, és nem feltétlenül kell lennie.

44. Ha azonban semmi sem lenne szükségszerű, akkor egyszer semmi sem létezhetett volna.

45. Tehát léteznie kell egy szükségszerű lénynek, amelynek léte önmagából fakad.

46. Ezt a szükségszerű lényt Thomas Istennek nevezi.

47. A negyedik út a tökéletesség fokozataiból indul ki.

48. A világban a dolgok többé-kevésbé jónak, igaznak és nemesnek tűnnek.

49. Thomas szerint ezek a fokozatok egy legmagasabb mértékre utalnak.

50. Tehát léteznie kell valaminek, ami a legmagasabb fokon jó és tökéletes.

51. Ezt a Legfőbbet Thomas Istennek nevezi.

52. Az ötödik út a célból indul ki.

53. Még az értelemmel nem rendelkező dolgok is, mint például egy mag vagy egy csillag, célra törekednek.

54. A nyíl csak azért találja el célját, mert egy íjász irányítja.

55. Hasonlóképpen a természet célszerű rendjének is szüksége van egy irányító szellemre.

56. Ez az irányító szellem, amely a világ célja mögött áll, Thomas szerint Isten.

57. Ez az öt út az egész filozófia leghíresebb érvei közé tartozik.

58. Későbbi gondolkodók, mint Immanuel Kant, szigorúan megvizsgálták az Isten-bizonyítékokat, és hiányosságokat találtak bennük.

59. Kant kimutatta, hogy a puszta fogalomból még nem következik létezés.

60. Mindazonáltal a bizonyítékok a hit és az értelem összekapcsolásának merész kísérletéről tanúskodnak.

1. Die mittelalterlichen Denker glaubten fast alle an einen Gott.

2. Trotzdem wollten viele von ihnen die Vernunft nicht beiseitelassen.

3. Sie versuchten, das Dasein Gottes mit Argumenten zu begründen.

4. Solche Argumente nennt man Gottesbeweise.

5. Ein Gottesbeweis will zeigen, dass es Gott geben muss, allein durch klares Denken.

6. Der Glaube sollte dadurch nicht ersetzt, sondern durch die Vernunft gestützt werden.

7. Einer der berühmtesten dieser Beweise stammt von Anselm von Canterbury.

8. Anselm lebte im elften Jahrhundert und war Erzbischof in England.

9. Sein Beweis wird der ontologische Beweis genannt.

10. Das Wort Ontologie bedeutet Lehre vom Sein.

11. Anselm geht von einer einzigen Begriffsbestimmung aus.

12. Gott ist für ihn das, über dem sich nichts Größeres denken lässt.

13. Selbst ein Zweifler kann diesen Begriff in seinem Verstand fassen.

14. Nun fragt Anselm: Ist es größer, nur gedacht zu werden oder auch wirklich zu sein?

15. Wirklich zu sein ist offenbar mehr, als bloß in Gedanken zu bestehen.

16. Wäre Gott nur ein Gedanke, dann ließe sich etwas Größeres denken, nämlich derselbe Gott in Wirklichkeit.

17. Doch über dem Größten lässt sich nichts Größeres denken, das war die Voraussetzung.

18. Also muss Gott auch wirklich existieren und nicht nur im Verstand.

19. Dieser Beweis verblüfft, weil er aus einem bloßen Begriff die Existenz herleiten will.

20. Schon ein Mönch namens Gaunilo erhob im Mittelalter Einwände gegen Anselms Schluss.

21. Gaunilo meinte, dass man auf diese Weise auch eine vollkommene Insel herbeidenken könnte.

22. Die Frage, ob man vom Begriff auf das Sein schließen darf, blieb seither umstritten.

23. Einen ganz anderen Weg ging Thomas von Aquin.

24. Thomas lebte im dreizehnten Jahrhundert und war der größte Lehrer der Scholastik.

25. Thomas misstraute dem Beweis Anselms, der allein vom Begriff ausging.

26. Er wollte den Beweis lieber an der erfahrbaren Welt festmachen.

27. Sein Lehrer war der gelehrte Albertus Magnus, der das Wissen seiner Zeit sammelte.

28. Albertus Magnus hatte das Denken des Aristoteles für das Abendland erschlossen.

29. Von Aristoteles übernahm Thomas den Blick auf die Natur und ihre Ursachen.

30. Thomas formulierte fünf verschiedene Wege, um zu Gott zu gelangen.

31. Diese fünf Wege nennt man auf Latein die quinque viae.

32. Der erste Weg geht von der Bewegung aus.

33. Alles, was sich bewegt, wird von etwas anderem in Bewegung gesetzt.

34. Diese Kette von Bewegern kann nach Thomas nicht endlos zurücklaufen.

35. Also muss es einen ersten Beweger geben, der selbst unbewegt bleibt.

36. Diesen ersten Beweger nennt Thomas Gott.

37. Der zweite Weg geht von der Ursache aus.

38. Jede Wirkung in der Welt hat eine Ursache, die ihr vorausgeht.

39. Auch diese Kette von Ursachen kann nicht ohne Anfang ins Unendliche reichen.

40. Also muss es eine erste Ursache geben, von der alles andere abhängt.

41. Diese erste Ursache ist nach Thomas ebenfalls Gott.

42. Der dritte Weg geht von der Notwendigkeit aus.

43. Alle Dinge der Welt sind vergänglich und müssen nicht unbedingt sein.

44. Wäre aber nichts notwendig, so hätte einst gar nichts bestehen können.

45. Also muss es ein notwendiges Wesen geben, das sein Sein aus sich selbst hat.

46. Dieses notwendige Wesen nennt Thomas Gott.

47. Der vierte Weg geht von den Stufen der Vollkommenheit aus.

48. In der Welt zeigen sich Dinge als mehr oder weniger gut, wahr und edel.

49. Solche Stufen verweisen nach Thomas auf ein höchstes Maß.

50. Es muss also etwas geben, das im höchsten Grad gut und vollkommen ist.

51. Dieses Höchste nennt Thomas Gott.

52. Der fünfte Weg geht vom Zweck aus.

53. Selbst Dinge ohne Verstand, wie ein Same oder ein Stern, verfolgen ein Ziel.

54. Ein Pfeil findet sein Ziel nur, weil ein Schütze ihn lenkt.

55. Ebenso braucht die zielgerichtete Ordnung der Natur einen lenkenden Geist.

56. Dieser lenkende Geist hinter dem Zweck der Welt ist nach Thomas Gott.

57. Diese fünf Wege gehören zu den berühmtesten Argumenten der ganzen Philosophie.

58. Spätere Denker wie Immanuel Kant prüften die Gottesbeweise streng und fanden Lücken.

59. Kant zeigte, dass aus dem bloßen Begriff allein noch keine Existenz folgt.

60. Dennoch zeugen die Beweise vom kühnen Versuch, Glaube und Vernunft miteinander zu verbinden.