5.1.1 Az ókor újrafelfedezése – Die Wiederentdeckung der Antike

1. Néha az új a régibe való visszatérésben rejlik.

2. A reneszánsz egy ilyen új korszak volt, amely erejét a múltból merítette.

3. A „reneszánsz” szó a franciából származik, és újjászületést jelent.

4. Újjászületnie kellett a görög és római ókor szellemi örökségének.

5. Ezt az ókort a 14. századi tudósok elveszett aranykornak tekintették.

6. Úgy gondolták, hogy ebben a távoli korban az emberek rendkívüli tisztasággal gondolkodtak és írtak.

7. Közöttük azonban számukra egy sötét és szegény korszak feküdt, amelyet mi középkornak nevezünk.

8. Valójában maguk a humanisták találták ki a középkori, sötét korszak fogalmát.

9. Úgy tekintettek magukra, mint akik hosszú sötétség után újra meggyújtották az ókor fényét.

10. Ez a kép igazságtalan volt, hiszen a középkor is nagy gondolkodókat hozott létre.

11. A reneszánsz emberei számára azonban az új kezdet érzése nagyon is valós volt.

12. A mozgalom, amely ezt az új korszakot hordozta, a humanizmus.

13. A humanizmus kezdetben nem volt olyan filozófia, amelynek szilárd tanrendszere lett volna.

14. Inkább egyfajta tanulási, olvasási és életmód volt.

15. Középpontjában bizonyos tantárgyak tanulmányozása állt, amelyeket studia humanitatis-nak neveztek.

16. Ide tartozott a nyelvtan, a retorika, a költészet, a történelem és az erkölcstan.

17. Ezek a tantárgyak az egész embert kívánták képezni, és jobb polgárrá tenni.

18. A humanisták számára a műveltség nem csupán a tudás felhalmozása volt.

19. A műveltségnek a jellem formálására és az ízlés finomítására kellett szolgálnia.

20. Ezen szemlélet első nagy képviselője az olasz költő, Petrarca volt.

21. Petrarca a tizennegyedik században élt, és a humanizmus atyjának számít.

22. Átkutatta a régi kolostorkönyvtárakat elfeledett írások után kutatva.

23. Egy könyvtárban Petrarca felfedezte a római szónok, Cicero elveszett leveleit.

24. Ezek a leletek úgy hatottak rá, mintha egy barát szólna hozzá a századok távolából.

25. Petrarca még a régóta elhunyt ókori szerzőknek is írt leveleket, mintha azok még élnének.

26. Számára az ókori szövegek nem poros maradványok voltak, hanem élő emberek hangjai.

27. Ez a személyes lelkesedés volt az igazán új eleme az ókorhoz fűződő viszonyában.

28. A középkorban az ókori írásokat elsősorban a teológia eszközeként használták.

29. A humanisták ezzel szemben önmagukért akarták megérteni az ókori műveket.

30. Azt kérdezték, mit is akart valójában mondani egy szerző, és milyen korban élt.

31. Ezzel egy új, kritikai hozzáállás alakult ki a forrásokhoz.

32. A forrás az eredeti, hamisítatlan, első kézből származó szöveg.

33. A humanisták magukhoz a forrásokhoz akartak visszatérni, nem pedig a későbbi értelmezésekhez.

34. Ezért jelszavuk az volt: vissza a forrásokhoz, latinul ad fontes.

35. A források helyes értelmezéséhez szükség volt az ókori nyelvek tiszta formájára.

36. A humanisták Cicero példáját követve tiszta, klasszikus latint tanultak.

37. A középkori iskolák akadozó latin nyelvét csúnyának tartották, ezért elutasították.

38. Még fontosabb volt a görög nyelvhez való visszatérés.

39. A görög nyelv Nyugat-Európában évszázadok alatt szinte teljesen eltűnt.

40. A görög nyelvű Bizáncból származó tudósok elhozták nyelvüket és könyveiket Olaszországba.

41. Amikor 1453-ban a Bizánci Birodalom összeomlott, sok tudós menekült nyugatra.

42. Velük együtt érkeztek Platón, Homérosz és más görög mesterek értékes kéziratai.

43. Most már újra az eredeti szövegben lehetett olvasni Platón műveit és a görög tragédiákat.

44. Platón újrafelfedezése igazi lelkesedést váltott ki Firenzében.

45. Marsilio Ficino tudós Platón összes művét latinra fordította.

46. Így az ókori gondolkodás egész kincse újra hozzáférhetővé vált a Nyugat számára.

47. A humanisták éles szemet fejlesztettek ki a hamisítványok felismerésére is.

48. Lorenzo Valla tudós bebizonyította, hogy az egyház egyik híres okmánya későbbi hamisítvány volt.

49. Valla ezt az okmány nyelvének alapos vizsgálatával bizonyította.

50. Ezzel megszületett egy új tudományág, amelyet később szövegkritikának neveztek.

51. Ez a módszer a szövegek korát, hitelességét és pontos jelentését vizsgálja.

52. A nyomtatott könyv hatalmas mértékben felgyorsította az újra felfedezett szövegek terjedését.

53. Az ókori művek, amelyekből egykor csak néhány másolat létezett, most már sok olvasóhoz eljutottak.

54. Ebben az ókor felé fordulásban egyúttal a középkortól való tudatos elfordulás is megnyilvánult.

55. A humanisták nem egy régi rend utolsó örökösei akartak lenni, hanem megújítók.

56. Több mint ezer évre tekintettek vissza, és onnan merítették példaképeiket.

57. Ez a saját múltjukon való átugrás merész szellemi tett volt.

58. Az ókor újrafelfedezéséből új bizalom fakadt az ember erejében.

59. Aki látta az ókoriak nagyságát, az újra nagy dolgokra mért magának.

60. Így a múltra való visszatekintés kiindulóponttá vált egy új korszakba való belépéshez.

1. Manchmal liegt das Neue in der Rückkehr zum Alten.

2. Die Renaissance war ein solcher Aufbruch, der seine Kraft aus der Vergangenheit schöpfte.

3. Das Wort Renaissance stammt aus dem Französischen und bedeutet Wiedergeburt.

4. Wiedergeboren werden sollte das geistige Erbe der griechischen und römischen Antike.

5. Diese Antike galt den Gelehrten des vierzehnten Jahrhunderts als ein verlorenes goldenes Zeitalter.

6. In dieser fernen Zeit, so dachten sie, hatten Menschen mit größter Klarheit gedacht und geschrieben.

7. Dazwischen aber lag für sie eine dunkle und arme Zeit, die wir das Mittelalter nennen.

8. Tatsächlich erfanden die Humanisten selbst den Begriff einer mittleren, dunklen Epoche.

9. Sie sahen sich als jene, die das Licht der Antike nach langer Finsternis wieder entzündeten.

10. Dieses Bild war ungerecht, denn auch das Mittelalter hatte große Denker hervorgebracht.

11. Doch das Gefühl eines neuen Anfangs war für die Menschen der Renaissance sehr real.

12. Die Bewegung, die diesen Aufbruch trug, heißt Humanismus.

13. Der Humanismus war zunächst keine Philosophie mit einem festen Lehrgebäude.

14. Er war vielmehr eine Art zu lernen, zu lesen und zu leben.

15. Im Zentrum stand das Studium bestimmter Fächer, die man die studia humanitatis nannte.

16. Dazu gehörten Grammatik, Redekunst, Dichtung, Geschichte und Sittenlehre.

17. Diese Fächer sollten den ganzen Menschen bilden und ihn zu einem besseren Bürger machen.

18. Bildung war für die Humanisten kein bloßes Anhäufen von Wissen.

19. Bildung sollte den Charakter formen und den Geschmack verfeinern.

20. Der erste große Vertreter dieser Haltung war der italienische Dichter Petrarca.

21. Petrarca lebte im vierzehnten Jahrhundert und gilt als Vater des Humanismus.

22. Er durchstöberte alte Klosterbibliotheken auf der Suche nach vergessenen Schriften.

23. In einer Bibliothek entdeckte Petrarca verschollene Briefe des römischen Redners Cicero.

24. Diese Funde berührten ihn so, als spräche ein Freund über die Jahrhunderte hinweg zu ihm.

25. Petrarca schrieb sogar Briefe an längst verstorbene antike Autoren, als wären sie lebendig.

26. Für ihn waren die alten Texte keine staubigen Reste, sondern Stimmen lebendiger Menschen.

27. Diese persönliche Begeisterung war das eigentlich Neue an seinem Verhältnis zur Antike.

28. Im Mittelalter hatte man antike Schriften vor allem als Werkzeug für die Theologie genutzt.

29. Die Humanisten dagegen wollten die alten Werke um ihrer selbst willen verstehen.

30. Sie fragten, was ein Autor wirklich gemeint hatte und in welcher Zeit er gelebt hatte.

31. Damit entstand ein neuer, kritischer Umgang mit den Quellen.

32. Eine Quelle ist der ursprüngliche, unverfälschte Text aus erster Hand.

33. Die Humanisten wollten zu den Quellen selbst zurückkehren, nicht zu späteren Auslegungen.

34. Ihr Leitruf lautete daher: zurück zu den Quellen, auf Lateinisch ad fontes.

35. Um die Quellen richtig zu lesen, brauchte man die alten Sprachen in reiner Form.

36. Die Humanisten lernten ein klares, klassisches Latein nach dem Vorbild Ciceros.

37. Das holprige Latein der mittelalterlichen Schulen lehnten sie als unschön ab.

38. Noch wichtiger war die Rückkehr zur griechischen Sprache.

39. Griechisch war im westlichen Europa über Jahrhunderte fast völlig verlorengegangen.

40. Gelehrte aus dem griechischsprachigen Byzanz brachten ihre Sprache und ihre Bücher nach Italien.

41. Als das byzantinische Reich im Jahr 1453 unterging, flohen viele Gelehrte in den Westen.

42. Mit ihnen kamen kostbare Handschriften von Platon, Homer und anderen griechischen Meistern.

43. Nun konnte man Platon und die griechischen Tragödien wieder im Urtext lesen.

44. Die Wiederentdeckung Platons löste in Florenz eine wahre Begeisterung aus.

45. Der Gelehrte Marsilio Ficino übersetzte sämtliche Werke Platons ins Lateinische.

46. So wurde ein ganzer Schatz antiken Denkens dem Westen neu zugänglich gemacht.

47. Die Humanisten entwickelten auch ein scharfes Auge für Fälschungen.

48. Der Gelehrte Lorenzo Valla bewies, dass eine berühmte Urkunde der Kirche eine spätere Fälschung war.

49. Valla zeigte dies, indem er die Sprache der Urkunde genau untersuchte.

50. Damit war eine neue Wissenschaft geboren, die man später Textkritik nannte.

51. Diese Methode prüft Texte auf ihr Alter, ihre Echtheit und ihre genaue Bedeutung.

52. Das gedruckte Buch beschleunigte die Verbreitung der wiedergefundenen Texte enorm.

53. Antike Werke, die einst nur in wenigen Abschriften vorlagen, erreichten nun viele Leser.

54. In dieser Hinwendung zur Antike lag zugleich eine bewusste Abkehr vom Mittelalter.

55. Die Humanisten wollten nicht die letzten Erben einer alten Ordnung sein, sondern Erneuerer.

56. Sie blickten über tausend Jahre hinweg zurück und holten sich von dort ihre Vorbilder.

57. Dieser Sprung über die eigene Vergangenheit war eine kühne geistige Tat.

58. Aus der Wiederentdeckung der Antike erwuchs ein neues Vertrauen in die Kräfte des Menschen.

59. Wer die Größe der Alten sah, traute auch sich selbst wieder Großes zu.

60. So wurde der Blick zurück zum Ausgangspunkt für einen Aufbruch in eine neue Zeit.