5.1.2 Az ember a középpontban – Der Mensch im Mittelpunkt

1. A középkorban Isten állt minden gondolat középpontjában, az ember pedig csupán az isteni rend egy kis része volt.

2. A reneszánsz eltolította ezt a középpontot, és magát az embert helyezte a figyelem középpontjába.

3. Ezt a gondolati fordulatot antropocentrizmusnak nevezik, amely a görög „ember” és „középpont” szavakból származik.

4. Az antropocentrizmus azt jelenti, hogy az ember lesz a gondolkodás mércéje és hivatkozási pontja.

5. Az embert immár nem csupán bűnösnek tekintették, aki az üdvösségre vár.

6. Ehelyett az ember olyan lényként jelent meg, aki csodálatos képességekkel és nagy méltósággal rendelkezik.

7. Az emberi méltóság e új korszak központi fogalmává vált.

8. A méltóság itt azt a különleges értéket jelenti, amely az embernek pusztán emberi mivolta révén jár.

9. E méltóság egyik híres gondolkodója az olasz filozófus, Pico della Mirandola volt.

10. Pico della Mirandola „Az ember méltóságáról” című beszédet írt.

11. Ebben a beszédben Pico új és merész képet vázolt fel az emberről.

12. Pico elképzelése szerint Isten az embert a teremtésben meghatározott hely nélkül teremtette.

13. Minden más teremtmény Isten által meghatározott természetet és helyet kapott.

14. Az ember viszont az egyetlen lény, amely maga választhatja meg a helyét.

15. Pico szerint az ember lealacsonyodhat állattá, vagy felemelkedhet angyalszintre.

16. Ez a választás Pico elképzelése szerint az ember saját szabadságában rejlik.

17. A szabadság itt azt jelenti, hogy az ember saját maga alakíthatja ki a saját lényét.

18. Az ember így saját magának a szobrászává válik, aki a saját alakján dolgozik.

19. Ez az önformálás gondolata a korabeli viszonyokhoz képest teljesen új és izgalmas volt.

20. Az önformálás azt jelenti, hogy az ember nem rögzített, hanem fejlődhet és változhat.

21. E mozgalom egy másik fontos gondolkodója a firenzei Marsilio Ficino volt.

22. Ficino Platón írásait görögből latinra fordította.

23. Ezeknek a fordításoknak köszönhetően az ókori szövegek ismét széles olvasóközönség számára váltak hozzáférhetővé.

24. Ficino Firenzében egy híres akadémiát vezetett Platón példája alapján.

25. Ezen az akadémián tudósok gyűltek össze, hogy filozófiáról és szépségről beszélgessenek.

26. Ficino az embert a földi és az isteni világ közötti összekötő láncszemnek tekintette.

27. Ficino szerint az emberi lélek összekötötte a mulandót az örökkévalóval.

28. Ezáltal az ember különleges helyet kapott a világ egész felépítésében.

29. E korszak harmadik nagy alakja a tudós, Rotterdami Erasmus volt.

30. Erasmus az észak-európai humanizmus legjelentősebb képviselőjének számít.

31. A humanizmus egy olyan művelődési mozgalom volt, amely a tudás és a nyelv segítségével kívánta nemesíteni az embert.

32. Erasmus nagy reményeket fűzött a művelődéshez, mint a jobb emberré válás útjához.

33. A művelődés a szellem formálását jelenti jó szövegek és példaképek tanulmányozása révén.

34. Erasmus úgy vélte, hogy senki sem születik kész emberként, hanem csak a művelődés révén válik azzá.

35. Híres művében, a „Az ostobaság dicsérete” címűben Erasmus kigúnyolta kora ostobaságát.

36. Finom humorral bírálta Erasmus a babonát, az üres jámborságot és a hamis műveltséget.

37. Erasmus egy ésszerű és békés hitformát kívánt.

38. A humanisták nagy lelkesedéssel olvasták a görögök és rómaiak ókori írásait.

39. Ezekben az írásokban keresték a sikeres emberi élet példaképeit.

40. Ennek középpontjában az a kérdés állt, hogy az ember hogyan alakíthatja életét értelmesen.

41. Ez a kérdés a figyelmet inkább a földi életre, azaz a jelen életre irányította.

42. A földi életre való összpontosítás azt jelenti, hogy a figyelmet a földi életre irányítják, nem pedig kizárólag a túlvilágra.

43. A középkorban a földi életet gyakran csupán a mennyországra való felkészülésnek tekintették.

44. A reneszánsz ezzel szemben újra felfedezte a földi élet értékét és szépségét.

45. A szépség, a szerelem, a tudás és a dicsőség mostantól törekvésre méltó értékeknek számítottak.

46. Az embernek ki kellett bontakoztatnia tehetségét, és nem elrejtenie azt.

47. Ezzel együtt kialakult az egyén, azaz az egyes ember iránti új tudatosság is.

48. Az egyén az a különálló ember, aki sajátos tulajdonságokkal és saját történettel rendelkezik.

49. A művészek elkezdték aláírni műveiket, és alkotóként mutatkozni.

50. A festők egyedi személyek portréit alkották meg, azok teljesen személyes vonásaival.

51. Az egyén így fontossá és érdekesé vált, nem csupán egy csoport részeként.

52. Az egyén iránti ez a megbecsülés a mai napig jellemzi a nyugati gondolkodást.

53. Sok humanista eközben is hívő keresztény maradt, és nem látott ellentmondást hitükkel.

54. Összekapcsolták Isten imádatát az emberi képességek iránti csodálattal.

55. Az embert az isteni teremtés legnagyszerűbb művének tartották.

56. Pontosan azért, mert Isten olyan tökéletesen teremtette az embert, az ember megérdemli a csodálatot.

57. Ebből a szemléletből új önbizalom nőtt ki az emberi szellem erejében.

58. Az ember most már bízott abban, hogy megérti a világot, és saját maga alakíthatja azt.

59. Ez az új önkép megteremtette a talajt a későbbi tudomány és a felvilágosodás számára.

60. Az ember középpontba állítása így az egész történelem egyik legjelentősebb gondolatává vált.

1. Im Mittelalter stand Gott im Mittelpunkt aller Gedanken, und der Mensch war nur ein kleiner Teil der göttlichen Ordnung.

2. Die Renaissance verschob diesen Mittelpunkt und rückte den Menschen selbst in die Mitte der Aufmerksamkeit.

3. Diese gedankliche Wende nennt man Anthropozentrik, abgeleitet von den griechischen Wörtern für Mensch und Mitte.

4. Anthropozentrik bedeutet, dass der Mensch zum Maßstab und Bezugspunkt des Denkens wird.

5. Der Mensch wurde nun nicht mehr nur als Sünder gesehen, der auf Erlösung wartet.

6. Stattdessen erschien der Mensch als ein Wesen mit erstaunlichen Fähigkeiten und großer Würde.

7. Die Würde des Menschen wurde zu einem zentralen Begriff dieser neuen Zeit.

8. Würde meint hier den besonderen Wert, den der Mensch allein durch sein Menschsein besitzt.

9. Ein berühmter Denker dieser Würde war der italienische Philosoph Pico della Mirandola.

10. Pico della Mirandola schrieb eine Rede mit dem Titel "Über die Würde des Menschen".

11. In dieser Rede entwarf Pico ein neues und kühnes Bild vom Menschen.

12. Pico stellte sich vor, dass Gott den Menschen ohne festen Platz in der Schöpfung erschuf.

13. Alle anderen Geschöpfe hätten von Gott eine feste Natur und einen festen Ort erhalten.

14. Der Mensch dagegen sei das einzige Wesen, das seinen Platz selbst wählen könne.

15. Nach Pico kann der Mensch zum Tier herabsinken oder sich zum Engelgleichen erheben.

16. Diese Wahl liegt nach Picos Vorstellung in der Freiheit des Menschen selbst.

17. Freiheit bedeutet hier die Möglichkeit, das eigene Wesen selbst zu formen.

18. Der Mensch wird damit zum Bildhauer seiner selbst, der an seiner eigenen Gestalt arbeitet.

19. Diese Idee der Selbstgestaltung war für die damalige Zeit völlig neu und aufregend.

20. Selbstgestaltung meint, dass der Mensch nicht festgelegt ist, sondern sich entwickeln und verändern kann.

21. Ein weiterer wichtiger Denker dieser Bewegung war Marsilio Ficino aus Florenz.

22. Ficino übersetzte die Schriften Platons aus dem Griechischen ins Lateinische.

23. Durch diese Übersetzungen wurden die alten Texte wieder einer breiten Leserschaft zugänglich.

24. Ficino leitete in Florenz eine berühmte Akademie nach dem Vorbild Platons.

25. In dieser Akademie trafen sich Gelehrte, um über Philosophie und Schönheit zu sprechen.

26. Ficino sah den Menschen als ein Bindeglied zwischen der irdischen und der göttlichen Welt.

27. Die Seele des Menschen verband nach Ficino das Vergängliche mit dem Ewigen.

28. Dadurch erhielt der Mensch eine besondere Stellung im gesamten Aufbau der Welt.

29. Ein dritter großer Name dieser Zeit war der Gelehrte Erasmus von Rotterdam.

30. Erasmus gilt als der bedeutendste Vertreter des nordeuropäischen Humanismus.

31. Der Humanismus war eine Bildungsbewegung, die den Menschen durch Wissen und Sprache veredeln wollte.

32. Erasmus setzte große Hoffnung in die Bildung als Weg zu einem besseren Menschen.

33. Bildung bedeutet das Formen des Geistes durch das Studium guter Texte und Vorbilder.

34. Erasmus glaubte, dass kein Mensch als fertiger Mensch geboren werde, sondern erst durch Bildung dazu werde.

35. In seinem berühmten Werk "Lob der Torheit" verspottete Erasmus die Dummheit seiner Zeit.

36. Mit feinem Humor kritisierte Erasmus Aberglauben, leere Frömmigkeit und falsche Gelehrsamkeit.

37. Erasmus wünschte sich eine vernünftige und friedliche Form des Glaubens.

38. Die Humanisten lasen die alten Schriften der Griechen und Römer mit großer Begeisterung.

39. Sie suchten in diesen Schriften nach Vorbildern für ein gelungenes menschliches Leben.

40. Im Mittelpunkt stand dabei die Frage, wie der Mensch sein Leben sinnvoll gestalten könne.

41. Diese Frage richtete den Blick stärker auf das Diesseits, also auf das irdische Leben.

42. Diesseitigkeit meint die Aufmerksamkeit für das Leben hier auf der Erde statt nur für das Jenseits.

43. Das Mittelalter hatte das irdische Leben oft nur als Vorbereitung auf den Himmel betrachtet.

44. Die Renaissance dagegen entdeckte den Wert und die Schönheit des irdischen Lebens neu.

45. Schönheit, Liebe, Wissen und Ruhm galten nun als erstrebenswerte Güter.

46. Der Mensch sollte seine Talente entfalten und nicht im Verborgenen vergraben.

47. Damit entstand auch ein neues Bewusstsein für das Individuum, also für den einzelnen Menschen.

48. Das Individuum ist der einzelne Mensch mit seinen besonderen Eigenschaften und seiner eigenen Geschichte.

49. Künstler begannen, ihre Werke zu signieren und sich selbst als Schöpfer zu zeigen.

50. Maler schufen Bildnisse einzelner Personen mit ihren ganz persönlichen Zügen.

51. Der einzelne Mensch wurde damit wichtig und interessant, nicht nur als Teil einer Gruppe.

52. Diese Wertschätzung des Einzelnen prägt das westliche Denken bis in die heutige Zeit.

53. Viele Humanisten blieben dabei gläubige Christen und sahen keinen Widerspruch zu ihrem Glauben.

54. Sie verbanden die Verehrung Gottes mit der Bewunderung für die menschlichen Fähigkeiten.

55. Der Mensch galt als das großartigste Werk der göttlichen Schöpfung.

56. Gerade weil Gott den Menschen so vollkommen geschaffen habe, verdiene der Mensch Bewunderung.

57. Aus dieser Haltung wuchs ein neues Selbstvertrauen in die Kraft des menschlichen Geistes.

58. Der Mensch traute sich nun zu, die Welt zu verstehen und selbst zu gestalten.

59. Dieses neue Selbstbild bereitete den Boden für die spätere Wissenschaft und Aufklärung.

60. Der Mensch im Mittelpunkt wurde so zu einer der folgenreichsten Ideen der gesamten Geschichte.