5.2.1 A kétely mint kiindulópont - Der Zweifel als Anfang
1. Képzeld el, hogy egy házat akarsz építeni szilárd talajra, és először meg kell vizsgálnod, hogy a talaj egyáltalán elbírja-e a terhelést. - Stelle dir vor, du wolltest ein Haus auf festem Grund bauen und müsstest zuerst prüfen, ob der Boden überhaupt trägt.
2. Pontosan ezt a kérdést tette fel magának a francia filozófus, René Descartes az egész emberi tudás kapcsán. - Genau diese Frage stellte sich der französische Philosoph René Descartes für das gesamte menschliche Wissen.
3. Descartes a 17. században élt, és sokan a modern filozófia alapítójának tartják. - Descartes lebte im 17. Jahrhundert und gilt vielen als Begründer der neuzeitlichen Philosophie.
4. Észrevette, hogy élete során sok mindent igaznak tartott, ami később tévesnek bizonyult. - Er bemerkte, dass er im Laufe seines Lebens vieles für wahr gehalten hatte, was sich später als falsch erwies.
5. Ebből radikális következtetést vont le: talán meggyőződéseinek nagy része megalapozatlan volt. - Daraus zog er einen radikalen Schluss: Vielleicht war ein großer Teil seiner Überzeugungen ungesichert.
6. Descartes ezért úgy döntött, hogy életében egyszer mindent alaposan megkérdőjelez. - Descartes beschloss daher, einmal im Leben alles gründlich infrage zu stellen.
7. Célja nem a kétségbeesett kételkedés volt, hanem a rendezett, módszeres kételkedés. - Sein Ziel war kein verzweifelter Zweifel, sondern ein geordneter, methodischer Zweifel.
8. A módszeresség itt azt jelenti, hogy a kétely egy eszköz, és egy világos tervet követ. - Methodisch bedeutet hier, dass der Zweifel ein Werkzeug ist und einem klaren Plan folgt.
9. Descartes mindent el akart vetni, amivel kapcsolatban akár a legkisebb kétely is felmerült. - Descartes wollte alles verwerfen, woran sich auch nur der kleinste Zweifel hängen ließ.
10. Ami túlélte ezt a kételyek viharát, az valóban biztosnak tekinthető. - Was diesen Sturm des Zweifels überstand, sollte als wirklich sicher gelten dürfen.
11. Eljárása hasonlított egy aranykeresőéhez, aki az összes homokot elmossa, hogy megtalálja az igazi aranyat. - Sein Vorgehen glich dem eines Goldsuchers, der allen Sand wegspült, um das echte Gold zu finden.
12. Először Descartes az érzékekkel foglalkozott, vagyis a látással, a hallással, az érintéssel és a többi érzékeléssel. - Zuerst nahm sich Descartes die Sinne vor, also Sehen, Hören, Fühlen und die übrigen Wahrnehmungen.
13. Az érzékek – így gondolta – már sokszor megtévesztettek minket. - Die Sinne, so seine Überlegung, haben uns schon oft getäuscht.
14. Egy egyenes rúd a vízben hajlítottnak tűnik, bár valójában egyenes. - Ein gerader Stab erscheint im Wasser geknickt, obwohl er in Wirklichkeit gerade ist.
15. A távolból egy szögletes torony kereknek tűnik, amely közelről egyértelműen szögletesnek látszik. - In der Ferne wirkt ein eckiger Turm rund, der aus der Nähe deutlich kantig aussieht.
16. Aki azonban már egyszer megtévesztést szenvedett, az ne bízzon többé vakon a megtévesztőben. - Wer aber schon einmal getäuscht wurde, sollte dem Täuschenden nicht mehr blind vertrauen.
17. Így Descartes minden olyan ismeretet, amely kizárólag az érzékeken alapul, a kétséges dolgok listájára tett. - Also setzte Descartes alle Erkenntnisse, die allein auf den Sinnen beruhen, auf die Liste des Zweifelhaften.
18. Ezután egy lépéssel tovább ment, és az álmot vette górcső alá. - Dann ging er einen Schritt weiter und betrachtete den Traum.
19. Az álomban sok dolog teljesen valóságosnak tűnik számunkra, pedig egyáltalán nem történik meg. - Im Traum erscheinen uns viele Dinge völlig wirklich, obwohl sie gar nicht geschehen.
20. Álmodás közben gyakran nem vesszük észre, hogy álmodunk. - Während wir träumen, merken wir oft nicht, dass wir träumen.
21. Hogyan lehetünk akkor biztosak abban, hogy ébren vagyunk, és nem álmodunk? - Wie können wir dann sicher sein, dass wir im Augenblick wach sind und nicht träumen?
22. Ezzel Descartes számára még az egész látható külvilág is kétségessé vált. - Damit wurde sogar die ganze sichtbare Außenwelt für Descartes zweifelhaft.
23. Talán – gondolta – minden körülöttem csak egy hosszú, élénk álom. - Vielleicht, so dachte er, ist alles um mich herum nur ein langer, lebhafter Traum.
24. De még akkor is maradtak először érintetlenül bizonyos igazságok, például a matematika igazságai. - Doch selbst dann blieben einige Wahrheiten zunächst unberührt, etwa die der Mathematik.
25. Akár álomban, akár ébren: két plusz három az öt, és egy négyzetnek négy oldala van. - Ob im Traum oder im Wachen: Zwei plus drei ergibt fünf, und ein Quadrat hat vier Seiten.
26. Hogy itt se hagyjon semmit ellenőrizetlenül, Descartes kigondolt egy merész gondolatkísérletet. - Um auch hier nichts ungeprüft zu lassen, dachte sich Descartes ein kühnes Gedankenexperiment aus.
27. Elképzelt egy hatalmas, gonosz szellemet, egy rendkívül ravasz csalót. - Er stellte sich einen mächtigen, bösartigen Geist vor, einen Täuscher von höchster Schlauheit.
28. Ez a csaló minden egyes gondolatmenet során szándékosan félrevezethetné őt. - Dieser Täuscher könnte ihn bei jeder einzelnen Überlegung absichtlich in die Irre führen.
29. Talán még a két plusz három számítását is minden alkalommal tévesen végeztetné Descartes-szal. - Vielleicht ließe er Descartes sogar bei zwei plus drei jedes Mal falsch rechnen.
30. Ezen a feltételezésen alapulva valóban úgy tűnt, hogy már egyetlen gondolat sem megbízható többé. - Unter dieser Annahme schien wirklich kein einziger Gedanke mehr verlässlich zu sein.
31. A kétely legmélyebb pontján Descartes tette meg döntő felfedezését. - An diesem tiefsten Punkt des Zweifels machte Descartes seine entscheidende Entdeckung.
32. Bármennyire is akarta volna a csaló megtéveszteni őt, egy dolog mégis fennmaradt. - So sehr der Täuscher ihn auch betrügen mochte, eines blieb dennoch bestehen.
33. Ahhoz, hogy Descartes-t egyáltalán megtéveszthessék, léteznie kellett. - Damit Descartes überhaupt getäuscht werden konnte, musste er existieren.
34. A semmit nem lehet megtéveszteni, mert ahhoz szükség van valakire, akit megtévesztenek. - Ein Nichts lässt sich nicht täuschen, denn dazu gehört jemand, der getäuscht wird.
35. És miközben Descartes kételkedett, teljesen egyértelmű volt, hogy ott valami gondolkodott. - Und während Descartes zweifelte, war völlig klar, dass dort etwas dachte.
36. A kételkedés ugyanis maga is a gondolkodás egyik formája. - Das Zweifeln selbst ist nämlich eine Form des Denkens.
37. Tehát amíg gondolkodott – bármilyen formában is –, addig abban a pillanatban léteznie kellett. - Solange er also dachte, in welcher Form auch immer, musste er in diesem Moment sein.
38. Ezt a felismerést fogalmazta meg Descartes a híres „cogito ergo sum” mondatban. - Diese Einsicht fasste Descartes in den berühmten Satz "cogito ergo sum".
39. Fordításban ez a mondat így hangzik: „Gondolkodom, tehát vagyok.” - Übersetzt lautet dieser Satz: "Ich denke, also bin ich."
40. Itt találta meg végre Descartes azt a szilárd pontot, amelyet keresett. - Hier hatte Descartes endlich den festen Punkt gefunden, den er gesucht hatte.
41. A gondolkodó én volt az első bizonyosság, amelyen minden további kétely megbotlott. - Das denkende Ich war die erste Gewissheit, an der jeder weitere Zweifel scheiterte.
42. Még a leghatalmasabb megtévesztő sem tudott semmit sem változtatni ezen az egyetlen igazságon. - Selbst der mächtigste Täuscher konnte nichts an dieser einen Wahrheit ändern.
43. Szembetűnő, hogy ez a bizonyosság nem az érzékekből származik, hanem kizárólag a gondolkodásból. - Auffällig ist, dass diese Gewissheit nicht aus den Sinnen stammt, sondern allein aus dem Denken.
44. Pontosan ebben nyilvánul meg Descartes filozófiájának racionalista szelleme. - Genau darin zeigt sich der rationalistische Geist von Descartes' Philosophie.
45. A tudás biztos alapját nem a külvilágban találta meg, hanem a saját elméjében. - Das sichere Fundament des Wissens fand er nicht in der Welt draußen, sondern im eigenen Verstand.
46. Ebből az első szilárd pontból kiindulva akart Descartes továbbhaladni. - Von diesem ersten festen Punkt aus wollte Descartes nun weiter vorangehen.
47. Azt kérdezte magától, hogy valójában miből ismeri fel az „Gondolkodom, tehát vagyok” mondat igazságát. - Er fragte sich, woran er die Wahrheit des Satzes "Ich denke, also bin ich" eigentlich erkenne.
48. Válasza a következő volt: ezt az igazságot világosan és egyértelműen ismeri fel. - Seine Antwort lautete: Er erkennt diese Wahrheit klar und deutlich.
49. Descartes világosnak nevezte azt a gondolatot, amely közvetlenül és nyíltan jelen van az elmében. - Klar nannte Descartes einen Gedanken, der dem Geist unmittelbar und offen gegenwärtig ist.
50. Egyértelműnek nevezte azt a gondolatot, amely élesen elhatárolódik minden más gondolattól. - Deutlich nannte er einen Gedanken, der scharf von allen anderen Gedanken abgegrenzt ist.
51. Ebből Descartes egy általános szabályt vezetett le a biztos tudásra vonatkozóan. - Daraus gewann Descartes eine allgemeine Regel für sicheres Wissen.
52. Mindent, amit ugyanolyan világosan és egyértelműen látunk, mint a saját gondolkodásunkat, igaznak tekinthetünk. - Alles, was wir ebenso klar und deutlich einsehen wie das eigene Denken, dürfen wir für wahr halten.
53. E szabályt mércéül véve Descartes megpróbálta újjáépíteni a tudás összeomlott épületét. - Mit dieser Regel als Maßstab versuchte Descartes, das eingestürzte Gebäude des Wissens neu aufzubauen.
54. Lépésről lépésre akart eljutni az egyik bizonyosságtól további biztos ismeretekig. - Schritt für Schritt wollte er von der einen Gewissheit zu weiteren sicheren Erkenntnissen gelangen.
55. Későbbi következtetései közül néhányat, például az Isten létezésére vonatkozó bizonyítékait, később hevesen bírálták. - Manche seiner folgenden Schlüsse, etwa seine Gottesbeweise, wurden später heftig kritisiert.
56. Kiindulópontja azonban, a módszeres kétely, tartós hatást gyakorolt. - Sein Ausgangspunkt aber, der methodische Zweifel, blieb von dauerhafter Wirkung.
57. Descartes megmutatta, hogy a valódi tudásnak szilárd kiindulópontra van szüksége. - Descartes hatte gezeigt, dass echtes Wissen einen unerschütterlichen Anfang braucht.
58. A kételyt fenyegetésből a megismerés eszközévé alakította. - Er hatte den Zweifel von einer Bedrohung in ein Werkzeug der Erkenntnis verwandelt.
59. Azóta a modern filozófia gyakran azzal a kérdéssel kezdődik, hogy mi az, amit valóban biztosan lehet tudni. - Seither beginnt moderne Philosophie oft mit der Frage, was sich wirklich mit Sicherheit wissen lässt.
60. Így a radikális kételyből a modern gondolkodás szilárd alapköve lett. - So wurde aus dem radikalen Zweifel der feste Grundstein des neuzeitlichen Denkens.
(aufklappen)magyar
1. Képzeld el, hogy egy házat akarsz építeni szilárd talajra, és először meg kell vizsgálnod, hogy a talaj egyáltalán elbírja-e a terhelést.
2. Pontosan ezt a kérdést tette fel magának a francia filozófus, René Descartes az egész emberi tudás kapcsán.
3. Descartes a 17. században élt, és sokan a modern filozófia alapítójának tartják.
4. Észrevette, hogy élete során sok mindent igaznak tartott, ami később tévesnek bizonyult.
5. Ebből radikális következtetést vont le: talán meggyőződéseinek nagy része megalapozatlan volt.
6. Descartes ezért úgy döntött, hogy életében egyszer mindent alaposan megkérdőjelez.
7. Célja nem a kétségbeesett kételkedés volt, hanem a rendezett, módszeres kételkedés.
8. A módszeresség itt azt jelenti, hogy a kétely egy eszköz, és egy világos tervet követ.
9. Descartes mindent el akart vetni, amivel kapcsolatban akár a legkisebb kétely is felmerült.
10. Ami túlélte ezt a kételyek viharát, az valóban biztosnak tekinthető.
11. Eljárása hasonlított egy aranykeresőéhez, aki az összes homokot elmossa, hogy megtalálja az igazi aranyat.
12. Először Descartes az érzékekkel foglalkozott, vagyis a látással, a hallással, az érintéssel és a többi érzékeléssel.
13. Az érzékek – így gondolta – már sokszor megtévesztettek minket.
14. Egy egyenes rúd a vízben hajlítottnak tűnik, bár valójában egyenes.
15. A távolból egy szögletes torony kereknek tűnik, amely közelről egyértelműen szögletesnek látszik.
16. Aki azonban már egyszer megtévesztést szenvedett, az ne bízzon többé vakon a megtévesztőben.
17. Így Descartes minden olyan ismeretet, amely kizárólag az érzékeken alapul, a kétséges dolgok listájára tett.
18. Ezután egy lépéssel tovább ment, és az álmot vette górcső alá.
19. Az álomban sok dolog teljesen valóságosnak tűnik számunkra, pedig egyáltalán nem történik meg.
20. Álmodás közben gyakran nem vesszük észre, hogy álmodunk.
21. Hogyan lehetünk akkor biztosak abban, hogy ébren vagyunk, és nem álmodunk?
22. Ezzel Descartes számára még az egész látható külvilág is kétségessé vált.
23. Talán – gondolta – minden körülöttem csak egy hosszú, élénk álom.
24. De még akkor is maradtak először érintetlenül bizonyos igazságok, például a matematika igazságai.
25. Akár álomban, akár ébren: két plusz három az öt, és egy négyzetnek négy oldala van.
26. Hogy itt se hagyjon semmit ellenőrizetlenül, Descartes kigondolt egy merész gondolatkísérletet.
27. Elképzelt egy hatalmas, gonosz szellemet, egy rendkívül ravasz csalót.
28. Ez a csaló minden egyes gondolatmenet során szándékosan félrevezethetné őt.
29. Talán még a két plusz három számítását is minden alkalommal tévesen végeztetné Descartes-szal.
30. Ezen a feltételezésen alapulva valóban úgy tűnt, hogy már egyetlen gondolat sem megbízható többé.
31. A kétely legmélyebb pontján Descartes tette meg döntő felfedezését.
32. Bármennyire is akarta volna a csaló megtéveszteni őt, egy dolog mégis fennmaradt.
33. Ahhoz, hogy Descartes-t egyáltalán megtéveszthessék, léteznie kellett.
34. A semmit nem lehet megtéveszteni, mert ahhoz szükség van valakire, akit megtévesztenek.
35. És miközben Descartes kételkedett, teljesen egyértelmű volt, hogy ott valami gondolkodott.
36. A kételkedés ugyanis maga is a gondolkodás egyik formája.
37. Tehát amíg gondolkodott – bármilyen formában is –, addig abban a pillanatban léteznie kellett.
38. Ezt a felismerést fogalmazta meg Descartes a híres „cogito ergo sum” mondatban.
39. Fordításban ez a mondat így hangzik: „Gondolkodom, tehát vagyok.”
40. Itt találta meg végre Descartes azt a szilárd pontot, amelyet keresett.
41. A gondolkodó én volt az első bizonyosság, amelyen minden további kétely megbotlott.
42. Még a leghatalmasabb megtévesztő sem tudott semmit sem változtatni ezen az egyetlen igazságon.
43. Szembetűnő, hogy ez a bizonyosság nem az érzékekből származik, hanem kizárólag a gondolkodásból.
44. Pontosan ebben nyilvánul meg Descartes filozófiájának racionalista szelleme.
45. A tudás biztos alapját nem a külvilágban találta meg, hanem a saját elméjében.
46. Ebből az első szilárd pontból kiindulva akart Descartes továbbhaladni.
47. Azt kérdezte magától, hogy valójában miből ismeri fel az „Gondolkodom, tehát vagyok” mondat igazságát.
48. Válasza a következő volt: ezt az igazságot világosan és egyértelműen ismeri fel.
49. Descartes világosnak nevezte azt a gondolatot, amely közvetlenül és nyíltan jelen van az elmében.
50. Egyértelműnek nevezte azt a gondolatot, amely élesen elhatárolódik minden más gondolattól.
51. Ebből Descartes egy általános szabályt vezetett le a biztos tudásra vonatkozóan.
52. Mindent, amit ugyanolyan világosan és egyértelműen látunk, mint a saját gondolkodásunkat, igaznak tekinthetünk.
53. E szabályt mércéül véve Descartes megpróbálta újjáépíteni a tudás összeomlott épületét.
54. Lépésről lépésre akart eljutni az egyik bizonyosságtól további biztos ismeretekig.
55. Későbbi következtetései közül néhányat, például az Isten létezésére vonatkozó bizonyítékait, később hevesen bírálták.
56. Kiindulópontja azonban, a módszeres kétely, tartós hatást gyakorolt.
57. Descartes megmutatta, hogy a valódi tudásnak szilárd kiindulópontra van szüksége.
58. A kételyt fenyegetésből a megismerés eszközévé alakította.
59. Azóta a modern filozófia gyakran azzal a kérdéssel kezdődik, hogy mi az, amit valóban biztosan lehet tudni.
60. Így a radikális kételyből a modern gondolkodás szilárd alapköve lett.
(aufklappen)német
1. Stelle dir vor, du wolltest ein Haus auf festem Grund bauen und müsstest zuerst prüfen, ob der Boden überhaupt trägt.
2. Genau diese Frage stellte sich der französische Philosoph René Descartes für das gesamte menschliche Wissen.
3. Descartes lebte im 17. Jahrhundert und gilt vielen als Begründer der neuzeitlichen Philosophie.
4. Er bemerkte, dass er im Laufe seines Lebens vieles für wahr gehalten hatte, was sich später als falsch erwies.
5. Daraus zog er einen radikalen Schluss: Vielleicht war ein großer Teil seiner Überzeugungen ungesichert.
6. Descartes beschloss daher, einmal im Leben alles gründlich infrage zu stellen.
7. Sein Ziel war kein verzweifelter Zweifel, sondern ein geordneter, methodischer Zweifel.
8. Methodisch bedeutet hier, dass der Zweifel ein Werkzeug ist und einem klaren Plan folgt.
9. Descartes wollte alles verwerfen, woran sich auch nur der kleinste Zweifel hängen ließ.
10. Was diesen Sturm des Zweifels überstand, sollte als wirklich sicher gelten dürfen.
11. Sein Vorgehen glich dem eines Goldsuchers, der allen Sand wegspült, um das echte Gold zu finden.
12. Zuerst nahm sich Descartes die Sinne vor, also Sehen, Hören, Fühlen und die übrigen Wahrnehmungen.
13. Die Sinne, so seine Überlegung, haben uns schon oft getäuscht.
14. Ein gerader Stab erscheint im Wasser geknickt, obwohl er in Wirklichkeit gerade ist.
15. In der Ferne wirkt ein eckiger Turm rund, der aus der Nähe deutlich kantig aussieht.
16. Wer aber schon einmal getäuscht wurde, sollte dem Täuschenden nicht mehr blind vertrauen.
17. Also setzte Descartes alle Erkenntnisse, die allein auf den Sinnen beruhen, auf die Liste des Zweifelhaften.
18. Dann ging er einen Schritt weiter und betrachtete den Traum.
19. Im Traum erscheinen uns viele Dinge völlig wirklich, obwohl sie gar nicht geschehen.
20. Während wir träumen, merken wir oft nicht, dass wir träumen.
21. Wie können wir dann sicher sein, dass wir im Augenblick wach sind und nicht träumen?
22. Damit wurde sogar die ganze sichtbare Außenwelt für Descartes zweifelhaft.
23. Vielleicht, so dachte er, ist alles um mich herum nur ein langer, lebhafter Traum.
24. Doch selbst dann blieben einige Wahrheiten zunächst unberührt, etwa die der Mathematik.
25. Ob im Traum oder im Wachen: Zwei plus drei ergibt fünf, und ein Quadrat hat vier Seiten.
26. Um auch hier nichts ungeprüft zu lassen, dachte sich Descartes ein kühnes Gedankenexperiment aus.
27. Er stellte sich einen mächtigen, bösartigen Geist vor, einen Täuscher von höchster Schlauheit.
28. Dieser Täuscher könnte ihn bei jeder einzelnen Überlegung absichtlich in die Irre führen.
29. Vielleicht ließe er Descartes sogar bei zwei plus drei jedes Mal falsch rechnen.
30. Unter dieser Annahme schien wirklich kein einziger Gedanke mehr verlässlich zu sein.
31. An diesem tiefsten Punkt des Zweifels machte Descartes seine entscheidende Entdeckung.
32. So sehr der Täuscher ihn auch betrügen mochte, eines blieb dennoch bestehen.
33. Damit Descartes überhaupt getäuscht werden konnte, musste er existieren.
34. Ein Nichts lässt sich nicht täuschen, denn dazu gehört jemand, der getäuscht wird.
35. Und während Descartes zweifelte, war völlig klar, dass dort etwas dachte.
36. Das Zweifeln selbst ist nämlich eine Form des Denkens.
37. Solange er also dachte, in welcher Form auch immer, musste er in diesem Moment sein.
38. Diese Einsicht fasste Descartes in den berühmten Satz "cogito ergo sum".
39. Übersetzt lautet dieser Satz: "Ich denke, also bin ich."
40. Hier hatte Descartes endlich den festen Punkt gefunden, den er gesucht hatte.
41. Das denkende Ich war die erste Gewissheit, an der jeder weitere Zweifel scheiterte.
42. Selbst der mächtigste Täuscher konnte nichts an dieser einen Wahrheit ändern.
43. Auffällig ist, dass diese Gewissheit nicht aus den Sinnen stammt, sondern allein aus dem Denken.
44. Genau darin zeigt sich der rationalistische Geist von Descartes' Philosophie.
45. Das sichere Fundament des Wissens fand er nicht in der Welt draußen, sondern im eigenen Verstand.
46. Von diesem ersten festen Punkt aus wollte Descartes nun weiter vorangehen.
47. Er fragte sich, woran er die Wahrheit des Satzes "Ich denke, also bin ich" eigentlich erkenne.
48. Seine Antwort lautete: Er erkennt diese Wahrheit klar und deutlich.
49. Klar nannte Descartes einen Gedanken, der dem Geist unmittelbar und offen gegenwärtig ist.
50. Deutlich nannte er einen Gedanken, der scharf von allen anderen Gedanken abgegrenzt ist.
51. Daraus gewann Descartes eine allgemeine Regel für sicheres Wissen.
52. Alles, was wir ebenso klar und deutlich einsehen wie das eigene Denken, dürfen wir für wahr halten.
53. Mit dieser Regel als Maßstab versuchte Descartes, das eingestürzte Gebäude des Wissens neu aufzubauen.
54. Schritt für Schritt wollte er von der einen Gewissheit zu weiteren sicheren Erkenntnissen gelangen.
55. Manche seiner folgenden Schlüsse, etwa seine Gottesbeweise, wurden später heftig kritisiert.
56. Sein Ausgangspunkt aber, der methodische Zweifel, blieb von dauerhafter Wirkung.
57. Descartes hatte gezeigt, dass echtes Wissen einen unerschütterlichen Anfang braucht.
58. Er hatte den Zweifel von einer Bedrohung in ein Werkzeug der Erkenntnis verwandelt.
59. Seither beginnt moderne Philosophie oft mit der Frage, was sich wirklich mit Sicherheit wissen lässt.
60. So wurde aus dem radikalen Zweifel der feste Grundstein des neuzeitlichen Denkens.
Szójegyzék – Vokabelliste
módszeres - methodisch
kétely - Zweifel
bizonyosság - Gewissheit
megtévesztés - Täuschung
gondolat - Gedanke
Dieser Text steht unter CC0 1.0 Universell. Eine Quellenangabe ist nicht erforderlich.
Er darf kostenlos kopiert, verändert, veröffentlicht und auch kommerziell genutzt werden.