5.2.3 Velünk született eszmék – Angeborene Ideen

1. A racionalizmus középpontjában egy vitatott és messzemenő következményekkel járó feltételezés áll.

2. Ez a feltételezés szerint az emberi elme bizonyos gondolatokat már születésétől fogva magában hordoz.

3. Az ilyen, kezdettől fogva meglévő elképzeléseket velünk született gondolatoknak nevezzük.

4. A velünk született ötlet nem a látásból, hallásból vagy tapintásból származik, hanem magából az elméből.

5. E nézet szerint az elme nem egy üres táblához hasonlít, hanem egy talajhoz, amelyben már megvannak a magok.

6. Ezeket a magokat csak a gondolkodás révén kell csírázni.

7. A francia René Descartes fogalmazta meg először élesen ezt a gondolatot.

8. Descartes háromféle gondolatot különböztetett meg, amelyeket az ember az elméjében talál.

9. Az első típusba azok a gondolatok tartoznak, amelyek kívülről, az érzékeken keresztül jutnak be az elmébe.

10. Ide tartozik például a tűz melegének vagy egy alma színének a képe.

11. A második típusba azok a gondolatok tartoznak, amelyeket az ember maga szabadon talál ki.

12. Ide tartozik például a sellő vagy a szárnyas ló elképzelése.

13. A harmadik típus a velünk született gondolatok, amelyekkel az elme természeténél fogva rendelkezik.

14. Ezek közé sorolta Descartes elsősorban Isten gondolatát és a matematika alapfogalmait.

15. A tökéletes lényről alkotott elképzelés – Descartes szerint – nem származhat a tökéletlen tapasztalatból.

16. Egy véges és hibázó ember saját erejéből nem képes létrehozni a végtelenről szóló gondolatot.

17. Ezért ezt az elképzelést egy magasabb forrásnak kellett az elmébe beültetnie.

18. Az racionalisták véleménye szerint az ilyen elképzelések különösen biztos állításokhoz vezetnek.

19. Ezeket a különösen biztos állításokat ésszerű igazságoknak nevezik.

20. Az ésszerű igazság olyan mondat, amelynek helyességét kizárólag az értelem ismeri fel.

21. A „Az egész nagyobb, mint a része” mondat egy példa egy ilyen igazságra.

22. Senkinek nem kell átkutatnia a világot ennek a mondatnak a megerősítéséhez, mert az értelem azonnal belátja.

23. Az ésszerű igazságok ezért minden tapasztalattól függetlenül érvényesek.

24. Az ilyen, a tapasztalattól független ismereteket a filozófia „a priori” ismereteknek is nevezi.

25. A latin „a priori” kifejezés szó szerint „a korábbiakból” jelent.

26. Ez alatt olyan tudást értenek, amely már minden érzéki tapasztalat előtt megállapított.

27. Ennek ellentéte az „a posteriori” tudás, vagyis a későbbi tapasztalatból származó tudás.

28. Azt, hogy a hó hideg, a posteriori módon tudjuk meg, nevezetesen a hó megérintése révén.

29. Azt viszont, hogy egy háromszögnek három csúcsa van, a priori módon tudjuk, pusztán a háromszög fogalmából kiindulva.

30. A racionalisták számára éppen az a priori igazságok képezték minden ismeret szilárd alapját.

31. Erre az alapra akarták felépíteni az egész filozófiát.

32. Így maga az elme vált a biztos tudás valódi kiindulópontjává.

33. Ennek a bizonyosságnak a legerősebb példáját ismét a matematika szolgáltatta.

34. A matematika igazságait nem méréssel és megfigyeléssel nyeri el, hanem tiszta gondolkodással.

35. A matematikus az íróasztalánál bizonyítja a Pitagorasz-tételt, nem a laboratóriumban.

36. A matematika ezen bizonyossága a racionalisták számára a tiszta értelem erejének bizonyítékaként szolgált.

37. Ha az értelem a matematikában ilyen biztosan működik, úgy gondolták, más területeken is elvezethet az igazsághoz.

38. Pontosan ezen a ponton robbant ki a modern filozófia nagy vitája.

39. Ezzel a racionalista táborral ugyanis egy teljesen más gondolati irányzat állt szemben.

40. Ezt az ellenirányzatot empirizmusnak nevezik.

41. Az empiristák, főként Angliában, határozottan vitatták a velünk született ötletekről szóló tanítást.

42. Meggyőződésük szerint minden ötlet kizárólag a tapasztalatból származik.

43. Az angol filozófus, John Locke, egy híres képet alkotott erről.

44. Locke az újszülött gyermek elméjét egy üres lapnak írta le.

45. Erre az üres lapra először a tapasztalat írja rá a jeleit az élet során.

46. Ha egy ötlet valóban velünk született lenne – véli Locke –, akkor minden embernek már a kezdetektől ismernie kellene azt.

47. A kisgyerekek és a teljesen idegen népek azonban sok állítólag velünk született mondatot egyáltalán nem ismernek.

48. Ebből Locke arra a következtetésre jutott, hogy ilyen velünk született gondolatok egyáltalán nem léteznek.

49. Így két, egymással ellentétes álláspontot képviselő tábor állt egymással szemben.

50. A racionalisták az ésszerűségre, az empiristák pedig a tapasztalatra támaszkodtak.

51. Az egyik tábor az elmét teli tárházként, a másik pedig üres edényként tekintette.

52. Ez az ellentét több mint egy évszázadon át meghatározta a filozófiát.

53. Mindkét oldalnak voltak jó érvei, és mindkét oldalnak megvoltak a gyenge pontjai.

54. Az értelem önmagában ugyan biztos állításokat tud alkotni, de a valós világról hallgat.

55. A tapasztalat önmagában ugyan érintkezik a világgal, de soha nem nyújt teljes bizonyosságot.

56. Csak a német filozófus, Immanuel Kant kereste később a kiutat ebből a vitából.

57. Kant azt akarta megmutatni, hogy mindkét oldal megragadta az igazság egy részét.

58. Kant szerint az igazi megismerés csak az értelem és a tapasztalat együttműködéséből származik.

59. De ez a nagy egyensúly a könyv egy későbbi fejezetébe tartozik.

60. Egyelőre a racionalizmus marad meg az emlékezetben, mint az a merész kísérlet, hogy kizárólag a gondolkodás erejével hatoljon át a világon.

1. Im Zentrum des Rationalismus steht eine umstrittene und folgenreiche Annahme.

2. Diese Annahme lautet, dass der menschliche Geist gewisse Ideen schon von Geburt an in sich trägt.

3. Solche von Anfang an vorhandenen Vorstellungen nennt man angeborene Ideen.

4. Eine angeborene Idee stammt nicht aus dem Sehen, Hören oder Tasten, sondern aus dem Geist selbst.

5. Der Geist gleicht nach dieser Sicht keiner leeren Tafel, sondern einem Boden, in dem schon Samen liegen.

6. Diese Samen müssen nur durch das Nachdenken zum Keimen gebracht werden.

7. Der Franzose René Descartes brachte diesen Gedanken als Erster scharf auf den Begriff.

8. Descartes unterschied drei Arten von Ideen, die der Mensch in seinem Geist vorfindet.

9. Die erste Art sind Ideen, die von außen durch die Sinne in den Geist gelangen.

10. Dazu gehört etwa die Vorstellung von der Wärme eines Feuers oder der Farbe eines Apfels.

11. Die zweite Art sind Ideen, die der Mensch selbst frei erfindet.

12. Dazu gehört zum Beispiel die Vorstellung einer Meerjungfrau oder eines geflügelten Pferdes.

13. Die dritte Art sind die angeborenen Ideen, die der Geist von Natur aus besitzt.

14. Zu diesen rechnete Descartes vor allem die Idee Gottes und die Grundbegriffe der Mathematik.

15. Die Idee eines vollkommenen Wesens, so Descartes, könne nicht aus der unvollkommenen Erfahrung stammen.

16. Ein endlicher und fehlbarer Mensch könne den Gedanken des Unendlichen nicht aus eigener Kraft erzeugen.

17. Also müsse diese Idee dem Geist von einer höheren Quelle eingepflanzt worden sein.

18. Solche Ideen führen nach Ansicht der Rationalisten zu besonders sicheren Aussagen.

19. Diese besonders sicheren Aussagen heißen Vernunftwahrheiten.

20. Eine Vernunftwahrheit ist ein Satz, dessen Richtigkeit der Verstand allein erkennt.

21. Der Satz "Das Ganze ist größer als sein Teil" ist ein Beispiel für eine solche Wahrheit.

22. Niemand muss die Welt durchsuchen, um diesen Satz zu bestätigen, denn der Verstand sieht ihn sofort ein.

23. Vernunftwahrheiten gelten daher unabhängig von jeder Erfahrung.

24. Solche von der Erfahrung unabhängigen Erkenntnisse nennt die Philosophie auch Erkenntnisse "a priori".

25. Der lateinische Ausdruck "a priori" bedeutet wörtlich "vom Früheren her".

26. Gemeint ist damit ein Wissen, das vor aller Sinneserfahrung schon feststeht.

27. Das Gegenstück dazu ist das Wissen "a posteriori", also das Wissen aus nachträglicher Erfahrung.

28. Dass Schnee kalt ist, weiß man a posteriori, nämlich durch das Berühren von Schnee.

29. Dass ein Dreieck drei Ecken hat, weiß man dagegen a priori, allein durch den Begriff des Dreiecks.

30. Für die Rationalisten bildeten gerade die Wahrheiten a priori das feste Fundament aller Erkenntnis.

31. Auf diesem Fundament wollten sie die ganze Philosophie aufbauen.

32. Der Geist selbst wurde damit zum eigentlichen Ausgangspunkt des sicheren Wissens.

33. Das stärkste Vorbild für diese Sicherheit lieferte erneut die Mathematik.

34. Die Mathematik gewinnt ihre Wahrheiten nicht durch Messen und Beobachten, sondern durch reines Denken.

35. Ein Mathematiker beweist den Satz des Pythagoras am Schreibtisch, nicht im Labor.

36. Diese Gewissheit der Mathematik galt den Rationalisten als Beweis für die Macht der reinen Vernunft.

37. Wenn die Vernunft in der Mathematik so sicher zu Werke geht, so dachten sie, kann sie auch sonst zur Wahrheit führen.

38. Genau an diesem Punkt entzündete sich der große Streit der neuzeitlichen Philosophie.

39. Diesem rationalistischen Lager stand nämlich eine ganz andere Denkrichtung gegenüber.

40. Diese Gegenrichtung nennt man den Empirismus.

41. Die Empiristen, vor allem in England, bestritten die Lehre von den angeborenen Ideen entschieden.

42. Nach ihrer Überzeugung kommt jede Idee allein aus der Erfahrung.

43. Der englische Philosoph John Locke prägte dafür ein berühmtes Bild.

44. Locke beschrieb den Geist des neugeborenen Kindes als ein unbeschriebenes Blatt.

45. Auf dieses leere Blatt schreibt erst die Erfahrung im Lauf des Lebens ihre Zeichen.

46. Wäre eine Idee wirklich angeboren, so Locke, müsste jeder Mensch sie von Anfang an kennen.

47. Doch kleine Kinder und ganz fremde Völker kennen viele angeblich angeborene Sätze gar nicht.

48. Daraus schloss Locke, dass es solche angeborenen Ideen überhaupt nicht gibt.

49. So standen sich zwei Lager mit gegensätzlichen Antworten gegenüber.

50. Die Rationalisten setzten auf die Vernunft, die Empiristen setzten auf die Erfahrung.

51. Die einen sahen den Geist als gefüllten Speicher, die anderen sahen ihn als leeres Gefäß.

52. Dieser Gegensatz prägte die Philosophie für mehr als ein Jahrhundert.

53. Beide Seiten hatten gute Gründe, und beide Seiten hatten ihre Schwächen.

54. Die Vernunft allein kann zwar sichere Sätze bilden, doch sie schweigt über die wirkliche Welt.

55. Die Erfahrung allein berührt zwar die Welt, doch sie liefert nie eine vollkommene Sicherheit.

56. Erst der deutsche Philosoph Immanuel Kant suchte später einen Ausweg aus diesem Streit.

57. Kant wollte zeigen, dass beide Seiten einen Teil der Wahrheit erfasst hatten.

58. Nach Kant entsteht echte Erkenntnis erst aus dem Zusammenwirken von Vernunft und Erfahrung.

59. Doch dieser große Ausgleich gehört in ein späteres Kapitel dieses Buches.

60. Vorerst bleibt der Rationalismus als der kühne Versuch in Erinnerung, allein mit der Kraft des Denkens die Welt zu durchdringen.