5.4.1 A tapasztalat mint minden ismeret forrása – Erfahrung als Quelle aller Erkenntnis

1. Valójában honnan származik mindaz, amit az ember élete során megtud?

2. Az empirizmus erre egy meglepően egyszerű választ ad: a tapasztalatból.

3. Az „empirizmus” szó a görög „tapasztalat” kifejezésből származik.

4. A tapasztalat itt mindazt jelenti, ami az érzékszerveken keresztül jut el az emberhez.

5. A szem, a fül, a bőr, a nyelv és az orr révén áramlik be belénk a világ.

6. Ezeket a benyomásokat érzékszervi benyomásoknak vagy egyszerűen észleléseknek nevezzük.

7. Az empirizmus számára ezek az érzéki benyomások azok a nyersanyagok, amelyekből minden tudás származik.

8. Nélkülük az elme üres és néma maradna, mint egy sötét, ablak nélküli szoba.

9. Az emberi elmét úgy lehet elképzelni, mint egy sok ablakos házat.

10. Minden ablakon keresztül másfajta benyomások áramlanak be.

11. A szem színeket és formákat, a fül hangokat, a bőr pedig meleget és hideget érzékel.

12. Csak ebből a folyamatos beáramlásból épül fel fokozatosan a világról alkotott képünk.

13. Az a személy, aki születése óta vak, nem rendelkezik a vörös színről alkotott elképzeléssel.

14. Semmilyen okos gondolkodás sem pótolhatja számára ezt a hiányzó tapasztalatot.

15. Ez a példa a legélesebben mutatja be az empirizmus alapgondolatát.

16. Ami soha nem jutott el az érzékeken keresztül, az a fejben sem létezhet.

17. John Locke angol filozófus világosan megfogalmazta ezt a gondolatot.

18. Locke azt kérdezte magától, mivel van ellátva az elme, amikor egy ember a világra jön.

19. Válasza ugyanolyan egyszerű volt, mint következményes: semmivel.

20. Az újszülött elméje olyan, mint egy üres lap, amelyet először meg kell írni.

21. Az a toll, amely ezt a lapot megírja, kizárólag a tapasztalat.

22. Minden benyomás, minden találkozás, minden élmény nyomot hagy rajta.

23. Így a számtalan apró benyomásból fokozatosan kinő a tudás teljes építménye.

24. Még az olyan magasrendű fogalmak is, mint az igazságosság vagy a végtelen, végső soron egyszerű tapasztalatokra vezethetők vissza.

25. Ezzel a tanítással Locke határozottan ellenezte az úgynevezett velünk született ötleteket.

26. Néhány előtte élő gondolkodó úgy vélte, hogy az ember bizonyos igazságokat már a születése pillanatában magával hoz a világra.

27. Az Istenről, a számokról, illetve a jóról és a rosszról alkotott elképzelések állítólag velünk születettek.

28. Locke ezt tévedésnek tartotta, és egy egyszerű ellenérvet hozott fel.

29. Ha az ilyen fogalmak valóban minden emberben veleszületettek lennének, akkor minden embernek ismernie kellene őket.

30. A kisgyerekek és a távoli kultúrákban élő emberek azonban sok ilyen állítólag veleszületett állításról semmit sem tudnak.

31. Ráadásul a föld népei éppen az Istenről és a jóról szóló kérdésekben ellentmondanak egymásnak.

32. Egy valóban velünk született igazság azonban nem függhet helytől és időtől.

33. Locke számára ez a sokféleség bizonyítja, hogy az elképzelések nem velünk születnek, hanem megszerzett tudás.

34. Ami velünk született gondolatnak tűnik, az valójában a korai tapasztalatok eredménye.

35. Ha minden tudás a tapasztalatból származik, akkor a megfigyelésnek kiemelt jelentősége van.

36. Megfigyelni azt jelenti, hogy figyelmesen szemléljük a világot, és pontosan rögzítjük jelenségeit.

37. Az empirista nem a puszta pletykákra, hanem a saját, kritikus szemére támaszkodik.

38. Aki tudni akarja, hogy egy kő elsüllyed-e a vízben, az dobja bele, és nézze meg.

39. Az ilyen megfigyelésből egy még hatékonyabb módszer fejlődött ki: a kísérlet.

40. A kísérlet során a kutató célzottan feltesz egy kérdést a természetnek, és választ kényszerít ki belőle.

41. Egyetlen feltételt változtat meg, a többit rögzíti, és megfigyeli, mi történik.

42. Így egy feltételezést nem csupán elképzelni lehet, hanem kézzelfoghatóan ellenőrizni is.

43. Galileo Galilei gömböket gördített ferde síkokon, ahelyett, hogy csupán elmélkedett volna a mozgásról.

44. Kísérleteiből olyan törvényeket vezetett le, amelyeket még a legélesebb elme sem tudott volna egyedül kitalálni.

45. Pontosan ebben rejlik az empirikus tudásszerzés nagy ereje.

46. A tudást nem a saját fejünkből merítjük, hanem magából a világból nyerjük.

47. A természet az igazi könyv, amelyben az igazság le van írva.

48. Ezt a könyvet csak az tudja elolvasni, aki megnyitja az érzékeit és figyelmesen megfigyel.

49. Ezzel a tudás mércéje a hagyományról a saját vizsgálatra helyeződött át.

50. Már nem a régi könyvekről szóló kérdés, hanem a tényekről szóló kérdés lett döntő.

51. Ennek a fordulatnak hatalmas következményei voltak, amelyek messze túlmutattak a filozófián.

52. Az egész újkori tudomány a megfigyelésben és a kísérletben való bizalmon alapul.

53. Az orvos úgy vizsgálja egy gyógyszer hatását, hogy kipróbálja, nem pedig úgy, hogy csupán állítja azt.

54. A kutató csak akkor teszi közzé eredményeit, ha mások is ellenőrizni tudták azokat.

55. Mindezben tovább él az empirizmus egyszerű alapelve: a tapasztalat dönt.

56. Természetesen a kritika sem maradt el, hiszen az érzékek megtéveszthetnek és tévedhetnek.

57. Egy egyenes rúd a vízben meggörbültnek tűnik, bár valójában egyenes marad.

58. Emellett mindig szükség van a rendszerező értelemre is, hogy az egyes benyomásokból tudást formálhassunk.

59. Az empirizmus számára azonban az első, elengedhetetlen lépés mindig ugyanaz marad.

60. Minden tudás kezdetén nem a gondolat áll, hanem a világ tapasztalata.

1. Woher kommt eigentlich alles, was ein Mensch im Laufe seines Lebens weiß?

2. Der Empirismus gibt darauf eine erstaunlich einfache Antwort: aus der Erfahrung.

3. Das Wort Empirismus leitet sich vom griechischen Begriff für Erfahrung ab.

4. Erfahrung meint hier alles, was den Menschen über die Sinne erreicht.

5. Über Augen, Ohren, Haut, Zunge und Nase strömt die Welt in uns hinein.

6. Diese Eindrücke nennt man Sinneseindrücke oder einfach Wahrnehmungen.

7. Für den Empirismus sind solche Sinneseindrücke der Rohstoff, aus dem alles Wissen entsteht.

8. Ohne sie bliebe der Geist leer und stumm wie ein dunkler, fensterloser Raum.

9. Man kann sich den menschlichen Geist wie ein Haus mit vielen Fenstern vorstellen.

10. Durch jedes Fenster fällt eine andere Art von Eindrücken herein.

11. Das Auge meldet Farben und Formen, das Ohr meldet Töne, die Haut meldet Wärme und Kälte.

12. Erst aus diesem ständigen Zustrom baut sich nach und nach unser Bild der Welt auf.

13. Ein Mensch, der von Geburt an blind ist, besitzt keine Vorstellung von der Farbe Rot.

14. Kein noch so kluges Nachdenken kann ihm diese fehlende Erfahrung ersetzen.

15. Dieses Beispiel zeigt den Kerngedanken des Empirismus mit aller Schärfe.

16. Was nie durch die Sinne kam, kann auch im Kopf nicht vorhanden sein.

17. Der englische Philosoph John Locke brachte diesen Gedanken in eine klare Form.

18. Locke fragte sich, womit der Geist ausgestattet ist, wenn ein Mensch zur Welt kommt.

19. Seine Antwort war so einfach wie folgenreich: mit gar nichts.

20. Der Geist des Neugeborenen gleicht einem leeren Blatt, das erst beschrieben werden muss.

21. Die Feder, die dieses Blatt beschreibt, ist allein die Erfahrung.

22. Jeder Eindruck, jede Begegnung, jedes Erlebnis hinterlässt darauf seine Spur.

23. So wächst aus unzähligen kleinen Eindrücken allmählich das ganze Gebäude des Wissens.

24. Selbst hohe Begriffe wie Gerechtigkeit oder Unendlichkeit gehen letztlich auf einfache Erfahrungen zurück.

25. Mit dieser Lehre wandte sich Locke entschieden gegen die sogenannten angeborenen Ideen.

26. Manche Denker vor ihm hatten geglaubt, der Mensch bringe bestimmte Wahrheiten schon mit auf die Welt.

27. Vorstellungen von Gott, von Zahlen oder von Recht und Unrecht sollten dem Geist eingeboren sein.

28. Locke hielt das für einen Irrtum und führte einen einfachen Einwand ins Feld.

29. Wären solche Ideen wirklich allen Menschen eingeboren, müsste jeder Mensch sie kennen.

30. Doch kleine Kinder und Menschen ferner Kulturen wissen nichts von vielen dieser angeblich angeborenen Sätze.

31. Auch widersprechen sich die Völker der Erde gerade in den Fragen nach Gott und nach dem Guten.

32. Eine wahrhaft eingeborene Wahrheit aber dürfte nicht von Ort und Zeit abhängen.

33. Für Locke beweist diese Vielfalt, dass die Ideen nicht mitgebracht, sondern erworben werden.

34. Was wie ein angeborener Gedanke aussieht, ist in Wahrheit das Ergebnis früher Erfahrung.

35. Wenn alles Wissen aus der Erfahrung kommt, dann gewinnt die Beobachtung höchste Bedeutung.

36. Beobachten heißt, die Welt aufmerksam zu betrachten und ihre Erscheinungen genau festzuhalten.

37. Der Empirist vertraut nicht dem bloßen Gerücht, sondern dem prüfenden eigenen Blick.

38. Wer wissen will, ob ein Stein im Wasser sinkt, soll ihn hineinwerfen und zusehen.

39. Aus solcher Beobachtung wuchs eine noch mächtigere Methode heran: das Experiment.

40. Im Experiment stellt der Forscher der Natur gezielt eine Frage und zwingt sie zur Antwort.

41. Er verändert eine einzige Bedingung, hält die anderen fest und beobachtet, was geschieht.

42. So lässt sich eine Vermutung nicht nur erträumen, sondern handfest überprüfen.

43. Galileo Galilei ließ Kugeln über schiefe Ebenen rollen, statt nur über die Bewegung nachzudenken.

44. Aus seinen Versuchen gewann er Gesetze, die kein noch so scharfer Verstand allein hätte erraten können.

45. Genau darin liegt die große Kraft des empiristischen Wegs zum Wissen.

46. Das Wissen wird nicht aus dem eigenen Kopf geschöpft, sondern aus der Welt selbst geholt.

47. Die Natur gilt als das eigentliche Buch, in dem die Wahrheit geschrieben steht.

48. Lesen kann dieses Buch nur, wer die Sinne öffnet und sorgfältig hinschaut.

49. Damit verschob sich der Maßstab des Wissens von der Überlieferung zur eigenen Prüfung.

50. Nicht mehr die Frage nach den alten Büchern, sondern die Frage nach den Tatsachen wurde entscheidend.

51. Diese Wende hatte gewaltige Folgen weit über die Philosophie hinaus.

52. Die gesamte neuzeitliche Wissenschaft beruht auf dem Vertrauen in Beobachtung und Versuch.

53. Ein Arzt prüft die Wirkung eines Mittels, indem er es erprobt, nicht indem er sie nur behauptet.

54. Ein Forscher veröffentlicht seine Ergebnisse erst, wenn andere sie nachprüfen konnten.

55. In all dem lebt der schlichte Grundsatz des Empirismus fort: Erfahrung entscheidet.

56. Natürlich blieb auch Kritik nicht aus, denn die Sinne können täuschen und irren.

57. Eine gerade Stange erscheint im Wasser geknickt, obwohl sie in Wirklichkeit gerade bleibt.

58. Auch braucht es immer den ordnenden Verstand, um aus einzelnen Eindrücken ein Wissen zu formen.

59. Doch der erste, unverzichtbare Schritt bleibt für den Empirismus immer derselbe.

60. Am Anfang allen Wissens steht nicht der Gedanke, sondern die Erfahrung der Welt.