5.4.2 Az elme, mint üres lap – Der Geist als unbeschriebenes Blatt

1. Képzeld el az emberi elmét a születéskor egy teljesen üres táblaként.

2. Ezen a táblán még egyetlen gondolat sem és egyetlen tudás sem szerepel.

3. Pontosan ezt a képet választotta az angol filozófus, John Locke a tizenhetedik században.

4. Locke az újszülött elméjét „tabula rasa”-nak, azaz letörölt táblának nevezte.

5. A latin „tabula rasa” kifejezés szó szerint annyit jelent, mint „leírás nélküli lap”.

6. Ezzel a képpel Locke a korában elterjedt feltételezéssel szállt szembe.

7. Akkoriban sok gondolkodó úgy vélte, hogy az ember bizonyos elképzeléseket már veleszületetten hoz magával a világra.

8. Veleszületettnek tartották például az Istenről alkotott elképzelést vagy az egyszerű matematikai igazságokat.

9. Locke ezt határozottan cáfolta, és bizonyítékot követelt az ilyen veleszületett elképzelésekre.

10. Ha ezek az elképzelések valóban veleszületettek lennének, akkor minden embernek már a kezdetektől fogva rendelkeznie kellene velük.

11. A kisgyerekek és a távoli kultúrákból származó emberek azonban ezek közül az állítólagos igazságok közül sokat egyáltalán nem ismernek.

12. Locke számára ez egyértelmű jele annak, hogy egyetlen gondolat sem lakozik az elmében születésünktől fogva.

13. De honnan származik akkor gondolkodásunk gazdag tartalma, ha nem a velünk született tudásból?

14. Locke válasza világos és egyszerű: minden tartalom a tapasztalatból származik.

15. Az elme tábláját csak az élet során írják fel fokozatosan.

16. Locke ennek kapcsán két forrást különböztetett meg, amelyekből minden tapasztalat merít.

17. Az első forrás a külvilág érzékelése az öt érzékszerv segítségével.

18. A szem, a fül, az orr, a nyelv és a bőr révén hatol be a világ az elmébe.

19. A második forrás a saját belső folyamatok megfigyelése.

20. Amikor az elme észreveszi, hogy gondolkodik, kételkedik vagy akar, szintén új tartalmakat nyer.

21. Locke ezt a belső megfigyelést reflexiónak nevezte, vagyis a saját cselekedeteinkről való elmélkedésnek.

22. A külső észlelésből és a belső reflexióból származnak a gondolkodás minden építőkövei.

23. Ezeket a legkisebb építőköveket Locke egyszerű ötleteknek nevezte.

24. Egy egyszerű ötlet például a vörös szín, egy hang vagy a melegség érzése.

25. Az elme nem tudja saját maga kitalálni az egyszerű ötleteket, hanem csak passzívan veszi fel őket.

26. Senki sem tud kitalálni egy teljesen új színt, amelyet még soha nem látott.

27. Ezekből az egyszerű ötletekből építi fel az elme az összetett ötleteket.

28. Összetett ötlet akkor jön létre, amikor az elme több egyszerű ötletet kapcsol össze egymással.

29. Például az alma képe ötvözi a vöröset, a kerek formát, az édes ízt és egy bizonyos illatot.

30. Így az elme hasonlít egy építőmesterhez, aki egyszerű téglákból nagy épületeket emel.

31. Magukat a téglákat a tapasztalat szolgáltatja, de az építkezést a tevékeny értelem végzi.

32. Locke így magyarázta, hogyan lesz egy üres táblából egy teli elme.

33. Locke tanításának volt egy nagy hatással bíró politikai és pedagógiai oldala is.

34. Ha az elme üres táblaként indul, akkor elsősorban a nevelés formálja az embert.

35. Ennek megfelelően senki sem születik természeténél fogva okosabbnak vagy nemesebbnek, mint mások.

36. Ez az elképzelés később megerősítette a hitet az oktatásban, az egyenlőségben és a körülmények erejében.

37. Az ír püspök, George Berkeley egy lépéssel tovább ment, mint Locke.

38. Berkeley átvette Locke-tól azt a gondolatot, hogy minden tudás az érzékelésből származik.

39. Berkeley azonban ebből a gondolatból sokkal merészebb következtetést vont le.

40. Locke még azt feltételezte, hogy érzékeléseink mögött egy szilárd, anyagi világ húzódik.

41. Berkeley ezzel szemben azt kérdezte, hogy egyáltalán hogyan tudhatnánk egy ilyen anyagról.

42. Egy almáról csak a színét, az alakját, az illatát és az ízét ismerjük.

43. Mindez azonban csupán érzékelés a tudatunkban, nem maga az anyag.

44. Az érzékelések mögött feltételezett anyagot soha nem tudjuk közvetlenül megragadni.

45. Berkeley ebből azt a következtetést vonta le, hogy az érzékeléstől független anyag egyáltalán nem létezik.

46. Számára az egész világ csupán érzékelésekből és az azokat érzékelő elmékből áll.

47. Erről szóló híres mondása latinul így hangzik: „esse est percipi”.

48. Fordításban ez a mondat azt jelenti: létezni annyit jelent, mint érzékelve lenni.

49. Berkeley szerint tehát egy dolog csak addig létezik, amíg egy szellem érzékeli.

50. Itt azonnal felmerül egy látszólag kényszerítő ellenvetés e tanítás ellen.

51. Eltűnik-e egy fa a világból, amint senki sem nézi többé?

52. Berkeley ezt az ellenvetést Isten, mint mindenütt jelen lévő megfigyelő segítségével oldotta meg.

53. Berkeley szerint Isten szünet nélkül érzékeli az egész világot, és így tartja fenn annak létezését.

54. Ezért a fa akkor is fennmarad, ha éppen senki sem nézi.

55. Berkeley tanítását idealizmusnak nevezik, mert számára csak a szellemi valóság létezik.

56. Sokan abszurdnak tartják ezt a tanítást, és ellentmondásnak érzik a józan ésszel.

57. Mindazonáltal szigorúan átgondolt, és puszta szavakkal nehéz cáfolni.

58. Locke és Berkeley együttesen mutatják meg, milyen radikálisan indulhat ki a gondolkodás a tapasztalatból.

59. Az egyik az elmét üres táblává tette, a másik a világot az észlelés tartalmává.

60. Ezzel előkészült a színpad annak a gondolkodónak, aki a legélesebben felmérte a tudás határait.

1. Stelle dir den menschlichen Geist bei der Geburt als eine völlig leere Tafel vor.

2. Auf dieser Tafel steht noch kein einziger Gedanke und kein einziges Wissen.

3. Genau dieses Bild wählte der englische Philosoph John Locke im siebzehnten Jahrhundert.

4. Locke nannte den Geist eines neugeborenen Kindes eine "tabula rasa", also eine abgewischte Tafel.

5. Der lateinische Ausdruck "tabula rasa" bedeutet wörtlich so viel wie unbeschriebenes Blatt.

6. Mit diesem Bild wandte sich Locke gegen eine verbreitete Annahme seiner Zeit.

7. Viele Denker glaubten damals, der Mensch bringe bestimmte Ideen schon angeboren mit auf die Welt.

8. Angeboren sollten zum Beispiel die Vorstellung von Gott oder einfache mathematische Wahrheiten sein.

9. Locke bestritt das entschieden und verlangte einen Beweis für solche angeborenen Ideen.

10. Wären solche Ideen wirklich angeboren, so müssten alle Menschen sie von Anfang an besitzen.

11. Doch kleine Kinder und Menschen aus fernen Kulturen kennen viele dieser angeblichen Wahrheiten gar nicht.

12. Für Locke ist das ein deutliches Zeichen dafür, dass keine Idee von Geburt an im Geist liegt.

13. Woher aber kommt dann der reiche Inhalt unseres Denkens, wenn nicht aus angeborenem Wissen?

14. Lockes Antwort ist klar und einfach: alle Inhalte stammen aus der Erfahrung.

15. Die Tafel des Geistes wird erst durch das Leben nach und nach beschrieben.

16. Locke unterschied dabei zwei Quellen, aus denen jede Erfahrung schöpft.

17. Die erste Quelle ist die Wahrnehmung der äußeren Welt durch die fünf Sinne.

18. Durch Augen, Ohren, Nase, Zunge und Haut dringt die Welt in den Geist ein.

19. Die zweite Quelle ist die Beobachtung der eigenen inneren Vorgänge.

20. Wenn der Geist bemerkt, dass er denkt, zweifelt oder will, gewinnt er ebenfalls neue Inhalte.

21. Locke nannte diese innere Beobachtung die Reflexion, also das Nachdenken über das eigene Tun.

22. Aus äußerer Wahrnehmung und innerer Reflexion entstehen alle Bausteine des Denkens.

23. Diese kleinsten Bausteine nannte Locke die einfachen Ideen.

24. Eine einfache Idee ist zum Beispiel die Farbe Rot, ein Ton oder das Gefühl von Wärme.

25. Einfache Ideen kann der Geist nicht selbst erfinden, sondern nur passiv aufnehmen.

26. Niemand kann sich eine völlig neue Farbe ausdenken, die er nie gesehen hat.

27. Aus diesen einfachen Ideen baut der Geist dann die zusammengesetzten Ideen.

28. Eine zusammengesetzte Idee entsteht, wenn der Geist mehrere einfache Ideen miteinander verbindet.

29. Die Vorstellung eines Apfels zum Beispiel verbindet Rot, Rundheit, Süße und einen bestimmten Duft.

30. So gleicht der Geist einem Baumeister, der aus einfachen Ziegeln große Gebäude errichtet.

31. Die Ziegel selbst liefert die Erfahrung, doch das Bauen besorgt der tätige Verstand.

32. Auf diese Weise erklärte Locke, wie aus einer leeren Tafel ein voller Geist wird.

33. Lockes Lehre hatte auch eine politische und pädagogische Seite von großer Wirkung.

34. Wenn der Geist als leere Tafel beginnt, dann formt vor allem die Erziehung den Menschen.

35. Kein Mensch ist demnach von Natur aus klüger oder edler geboren als ein anderer.

36. Diese Idee stärkte später den Glauben an Bildung, Gleichheit und die Macht der Umstände.

37. Einen Schritt weiter als Locke ging der irische Bischof George Berkeley.

38. Berkeley übernahm von Locke den Gedanken, dass alles Wissen aus der Wahrnehmung stammt.

39. Doch Berkeley zog aus diesem Gedanken eine viel kühnere Schlussfolgerung.

40. Locke hatte noch angenommen, dass hinter unseren Wahrnehmungen eine feste Welt aus Materie liegt.

41. Berkeley fragte dagegen, wie wir von einer solchen Materie überhaupt wissen könnten.

42. Wir kennen von einem Apfel nur seine Farbe, seine Form, seinen Geruch und seinen Geschmack.

43. All das sind aber bloße Wahrnehmungen in unserem Geist, nicht der Stoff selbst.

44. Den vermeintlichen Stoff hinter den Wahrnehmungen können wir niemals unmittelbar erfassen.

45. Berkeley schloss daraus, dass es gar keine Materie unabhängig von der Wahrnehmung gibt.

46. Für ihn besteht die ganze Welt nur aus Wahrnehmungen und aus Geistern, die wahrnehmen.

47. Sein berühmter Satz dazu lautet auf Lateinisch: "esse est percipi".

48. Übersetzt bedeutet dieser Satz: Sein heißt Wahrgenommenwerden.

49. Ein Ding existiert nach Berkeley also nur, solange es von einem Geist wahrgenommen wird.

50. Sofort taucht hier ein scheinbar zwingender Einwand auf gegen diese Lehre.

51. Verschwindet ein Baum aus der Welt, sobald niemand mehr ihn ansieht?

52. Berkeley löste diesen Einwand mit Hilfe Gottes als des allgegenwärtigen Beobachters.

53. Gott nimmt nach Berkeley die ganze Welt ununterbrochen wahr und hält sie so im Dasein.

54. Darum bleibt der Baum auch dann bestehen, wenn gerade kein Mensch ihn betrachtet.

55. Berkeleys Lehre nennt man Idealismus, weil für ihn nur Geistiges wirklich ist.

56. Viele Menschen halten diese Lehre für absurd und stoßen sich am gesunden Menschenverstand.

57. Dennoch ist sie streng durchdacht und mit bloßen Worten nur schwer zu widerlegen.

58. Locke und Berkeley zeigen gemeinsam, wie radikal das Denken von der Erfahrung ausgehen kann.

59. Der eine machte den Geist zur leeren Tafel, der andere die Welt zum Inhalt der Wahrnehmung.

60. Damit war die Bühne bereitet für den Denker, der die Grenzen des Wissens am schärfsten vermaß.