5.5.3 Természetjog és társadalmi szerződés – Naturrecht und Gesellschaftsvertrag

1. Egy kérdés különösen erőteljesen foglalkoztatta a felvilágosodás gondolkodóit: Honnan származik valójában az állam hatalma?

2. Hosszú ideig magától értetődőnek tartották azt a választ, hogy az uralkodók hatalmukat Istentől kapják.

3. E régi tanítás szerint a király Isten kegyelméből ült trónján.

4. A felvilágosodás gondolkodói már nem voltak elégedettek ezzel az indoklással.

5. Olyan magyarázatot kerestek, amely kizárólag az ésszel alátámasztható.

6. Ebből a keresésből két szorosan összefüggő fogalom született: a természetjog és a társadalmi szerződés.

7. A természetjog az az elképzelés, hogy vannak olyan jogok, amelyek már minden állam létrejötte előtt is fennállnak.

8. E tanítás szerint ezek a jogok minden emberre vonatkoznak, függetlenül attól, hogy melyik országban élnek.

9. Nem törvényhozó találta ki őket, hanem az ember természetében rejlenek.

10. A természetjog így minden egyes állam írott törvénye felett áll.

11. A természetjog magyarázatára a filozófusok egy gondolati kísérletet eszeltek ki.

12. Azt kérdezték: Hogyan éltek volna az emberek, mielőtt egyáltalán léteztek volna államok és törvények?

13. Ezt a gondolati állapotot természeti állapotnak nevezték.

14. A természeti állapot tehát nem egy valós korszak, hanem a gondolkodás eszköze.

15. Összehasonlítható egy üres színpaddal, amelyen újra eljátszhatjuk az együttélést.

16. Ehhez szorosan kapcsolódik a társadalmi szerződés eszméje.

17. A társadalmi szerződés egy elképzelt megállapodás, amellyel az emberek államot alapítanak.

18. Ezen elképzelés szerint az emberek szabadságuk egy részét feladják a biztonság elnyerése érdekében.

19. Az állam tehát nem isteni parancsra jön létre, hanem az emberek beleegyezésével.

20. Ez az elképzelés a hatalom forrását fentről lefelé, az égből a néphez helyezte át.

21. Három angol és francia gondolkodó nagyon eltérő képet vázolt fel erről.

22. Az első az angol Thomas Hobbes volt, aki zavaros háborús időkben élt.

23. Hobbes a természeti állapotot a legsötétebb színekkel ábrázolta.

24. Állam nélkül – így hangzik híres mondása – az ember az embernek farkas.

25. Ez alatt egy mindenki mindenki ellen folyó háborút értett, amelyben senki sem élhet biztonságban.

26. Ettől az állandó rettegéstől félve az emberek szerződést kötnek.

27. Hatalmukat egy erős uralkodóra ruházzák át, akit Hobbes Leviatánnak nevezett.

28. Ennek az uralkodónak abszolút hatalommal kell rendelkeznie, hogy kemény kézzel biztosítsa a békét.

29. Hobbes számára egy erős, szinte mindenható állam volt a kisebbik rossz a káoszhoz képest.

30. Néhány évtizeddel később honfitársa, John Locke egészen másképp gondolta.

31. Locke nem puszta háborúként tekintett a természeti állapotra, hanem bizonyos szabályokkal rendelkező állapotként.

32. Az embernek már minden állam létrejötte előtt is joga van az élethez, a szabadsághoz és a tulajdonhoz.

33. Locke szerint az államot kizárólag ezeknek a jogoknak a jobb védelme érdekében alapítják.

34. Ha az uralkodó megsérti ezeket a jogokat, Locke szerint a nép leválthatja őt.

35. Ezzel a gondolattal Locke letette a későbbi liberális demokrácia alapjait.

36. A harmadik nagy szerződéselméleti gondolkodó a genfi Jean-Jacques Rousseau volt.

37. Rousseau szinte teljesen felforgatta Hobbes komor világnézetét.

38. Úgy vélte, hogy az ember természeténél fogva jó, és csak a társadalom rombolja meg.

39. Híressé vált az a mondása, hogy az ember szabadnak születik, mégis mindenütt láncokban él.

40. Rousseau olyan rendet keresett, amelyben az emberek szabadok maradnak, mégis együtt élnek.

41. Megoldása a közakarat, azaz az összes polgár közös akaratának eszméje volt.

42. Aki a közakaratot követi, Rousseau szerint valójában csak önmagának engedelmeskedik.

43. Ebből a gondolatból fakadt a népszuverenitás eszméje.

44. A népszuverenitás azt jelenti, hogy az állam legfőbb hatalma magának a népnek a kezében van.

45. Nem a király, hanem az állampolgárok összessége a valódi uralkodó.

46. Ez az elképzelés az egész újkor egyik leghatásosabb eszméjévé vált.

47. A modern állam egy további építőelemét a francia Montesquieu szolgáltatta.

48. Montesquieu azt a kérdést tette fel, hogyan lehetne úgy elosztani a hatalmat, hogy az senkit se csábítson el.

49. Válasza a híres hatalmi ágak szétválasztása volt.

50. A hatalmi ágak szétválasztása azt jelenti, hogy az állami hatalmat három különálló területre osztják fel.

51. Ez a három terület a törvényhozás, a kormányzás és az igazságszolgáltatás.

52. E hatalmi ágak mindegyikének feladata, hogy ellenőrizze és kordában tartsa a többit.

53. Ezt a rendszert úgy lehet elképzelni, mint három őrt, akik egymást figyelik.

54. Ezzel kell megakadályozni, hogy egyetlen személy összesítse magában az összes hatalmat.

55. E gondolkodók többsége azonban csak a férfiak jogairól beszélt.

56. E hiányosság ellen a francia Olympe de Gouges határozottan felemelte a hangját.

57. Követelte, hogy az új emberi jogok kifejezetten a nőkre is vonatkozzanak.

58. Olympe de Gouges megírta saját nyilatkozatát a nő és polgár jogairól.

59. Bátorságáért a forradalom idején a vérpadon fizetett az életével.

60. Ez azt mutatja, hogy a szabadság és egyenlőség iránti vágy akkoriban még messze nem terjedt ki mindenkire.

1. Eine Frage beschäftigte die Aufklärer mit besonderer Wucht: Woher kommt eigentlich die Macht des Staates?

2. Lange galt die Antwort als selbstverständlich, dass die Herrscher ihre Macht von Gott empfingen.

3. Nach dieser alten Lehre saß der König von Gottes Gnaden auf seinem Thron.

4. Die Denker der Aufklärung waren mit dieser Begründung nicht mehr zufrieden.

5. Sie suchten nach einer Erklärung, die sich allein mit der Vernunft begründen ließ.

6. Aus dieser Suche entstanden zwei eng verwandte Begriffe: Naturrecht und Gesellschaftsvertrag.

7. Das Naturrecht ist die Idee, dass es Rechte gibt, die schon vor jedem Staat bestehen.

8. Diese Rechte gelten nach dieser Lehre für alle Menschen, gleich in welchem Land sie leben.

9. Kein Gesetzgeber hat sie erfunden, denn sie liegen in der Natur des Menschen selbst.

10. Das Naturrecht steht damit über jedem geschriebenen Gesetz der einzelnen Staaten.

11. Um das Naturrecht zu erklären, dachten sich die Philosophen einen Gedankenversuch aus.

12. Sie fragten: Wie hätten die Menschen gelebt, bevor es überhaupt Staaten und Gesetze gab?

13. Diesen gedachten Zustand nannten sie den Naturzustand.

14. Der Naturzustand ist also kein wirkliches Zeitalter, sondern ein Werkzeug des Denkens.

15. Man kann ihn mit einer leeren Bühne vergleichen, auf der man das Zusammenleben neu durchspielt.

16. Eng damit verbunden ist die Idee des Gesellschaftsvertrags.

17. Ein Gesellschaftsvertrag ist eine gedachte Übereinkunft, mit der die Menschen einen Staat gründen.

18. Nach dieser Vorstellung geben die Menschen einen Teil ihrer Freiheit ab, um Sicherheit zu gewinnen.

19. Der Staat entsteht also nicht durch göttlichen Befehl, sondern durch die Zustimmung der Menschen.

20. Diese Idee verschob die Quelle der Macht von oben nach unten, vom Himmel zum Volk.

21. Drei englische und französische Denker entwarfen dazu sehr unterschiedliche Bilder.

22. Der erste war der Engländer Thomas Hobbes, der in unruhigen Kriegszeiten lebte.

23. Hobbes malte den Naturzustand in den düstersten Farben.

24. Ohne Staat, so seine berühmte Formel, sei der Mensch dem Menschen ein Wolf.

25. Er meinte damit einen Krieg aller gegen alle, in dem niemand sicher leben kann.

26. Aus Angst vor diesem ständigen Schrecken schließen die Menschen einen Vertrag.

27. Sie übertragen ihre Macht einem starken Herrscher, den Hobbes einen Leviathan nannte.

28. Dieser Herrscher soll absolute Gewalt besitzen, um den Frieden mit harter Hand zu sichern.

29. Für Hobbes war ein starker, fast allmächtiger Staat das kleinere Übel gegenüber dem Chaos.

30. Ganz anders dachte sein Landsmann John Locke einige Jahrzehnte später.

31. Locke sah den Naturzustand nicht als reinen Krieg, sondern als einen Zustand mit gewissen Regeln.

32. Schon vor jedem Staat habe der Mensch ein Recht auf Leben, Freiheit und Eigentum.

33. Der Staat wird nach Locke nur gegründet, um diese Rechte besser zu schützen.

34. Verletzt der Herrscher diese Rechte, so darf das Volk ihn nach Locke wieder absetzen.

35. Mit diesem Gedanken legte Locke einen Grundstein für die spätere liberale Demokratie.

36. Der dritte große Vertragsdenker war der Genfer Jean-Jacques Rousseau.

37. Rousseau kehrte die düstere Sicht von Hobbes geradezu um.

38. Er glaubte, der Mensch sei von Natur aus gut und werde erst durch die Gesellschaft verdorben.

39. Berühmt wurde sein Satz, dass der Mensch frei geboren werde und doch überall in Ketten liege.

40. Rousseau suchte nach einer Ordnung, in der die Menschen frei bleiben und doch zusammenleben.

41. Seine Lösung war die Idee des Gemeinwillens, also des gemeinsamen Willens aller Bürger.

42. Wer dem Gemeinwillen folgt, gehorcht nach Rousseau in Wahrheit nur sich selbst.

43. Aus diesem Gedanken erwuchs die Idee der Volkssouveränität.

44. Volkssouveränität bedeutet, dass die höchste Macht im Staat beim Volk selbst liegt.

45. Nicht ein König, sondern die Gesamtheit der Bürger ist der eigentliche Herrscher.

46. Diese Vorstellung wurde zu einer der mächtigsten Ideen der ganzen Neuzeit.

47. Einen weiteren Baustein des modernen Staates lieferte der Franzose Montesquieu.

48. Montesquieu fragte, wie man die Macht so verteilen könne, dass sie niemanden verführt.

49. Seine Antwort war die berühmte Gewaltenteilung.

50. Gewaltenteilung bedeutet, die Staatsmacht in drei getrennte Bereiche aufzuteilen.

51. Diese drei Bereiche sind die Gesetzgebung, die Regierung und die Rechtsprechung.

52. Jede dieser Gewalten soll die anderen kontrollieren und im Zaum halten.

53. Man kann sich dieses System wie drei Wächter vorstellen, die einander gegenseitig beobachten.

54. So soll verhindert werden, dass eine einzige Person alle Macht in ihrer Hand vereint.

55. Die meisten dieser Denker sprachen jedoch nur von den Rechten der Männer.

56. Gegen diese Lücke erhob die Französin Olympe de Gouges entschieden ihre Stimme.

57. Sie forderte, dass die neuen Menschenrechte ausdrücklich auch für Frauen gelten müssten.

58. Olympe de Gouges schrieb eine eigene Erklärung der Rechte der Frau und Bürgerin.

59. Für ihren Mut bezahlte sie während der Revolution mit dem Tod auf dem Schafott.

60. So zeigt sich, dass der Ruf nach Freiheit und Gleichheit damals noch lange nicht alle einschloss.