6.3.1 Érzelem és természet a hideg ésszerűség ellen – Gefühl und Natur gegen die kalte Vernunft

1. A romantika középpontjában a tiszta értelem uralma elleni lázadás áll.

2. A felvilágosodás és a racionalizmus azt tanította, hogy csak a higgadt értelem vezet az igazsághoz.

3. A romantikusok számára azonban ez a higgadt értelem csupán az ember egy része volt.

4. A romantikusok az érzelmet az értelem mellé állították, mint vele egyenrangú erőt.

5. Az érzelem – vélték a romantikusok – gyakran olyan mélységekbe hatol, amelyeket az értelem soha nem ér el.

6. Egy hűvös érvelés megmagyarázhatja, hogyan keletkezik a szivárvány.

7. De csak az érzelem érezheti azt a csodálatot, amelyet a szivárvány vált ki az égen.

8. A romantikusok attól tartottak, hogy a tiszta ész elvarázsolja a világot.

9. Az elvarázsolás azt jelenti, hogy minden titokzatos dolog száraz képletekbe oldódik fel.

10. A romantikusok ennek az elvarázsolásnak a ellen a világ varázsát akarták visszanyerni.

11. Ez a vita különösen világosan megmutatkozik a természetre vonatkozóan.

12. A racionalizmus számára a természet egy hatalmas, lelketlen gépezethez hasonlított.

13. Ez a gépezet halott részecskékből állt, amelyek szigorú törvények szerint mozogtak.

14. A romantikusok határozottan elutasították ezt a halott gépezetről alkotott képet.

15. A romantikusok számára a természet egy élő, lelkes egész volt.

16. A romantikusok számára a természet inkább egy nagy élőlényhez hasonlított, mint egy óraműhöz.

17. Ezen új természetfelfogás legfontosabb gondolkodója Friedrich Schelling volt.

18. Schelling kidolgozott egy saját tanítást, amelyet természetfilozófiának neveznek.

19. A természetfilozófia azt jelenti, hogy a természetet nem csupán mérjük, hanem belső értelmében is megértjük.

20. Schelling nem csupán azt kérdezte, hogyan működik a természet, hanem azt is, hogy mi is valójában a természet.

21. Schelling a természetben egy olyan teremtő erőt látott, amely folyamatosan újat hoz létre.

22. Schelling szerint ez az erő a növényben éppúgy hat, mint az állatban és az emberben.

23. Schelling a természetet az élet egyetlen nagy lépcsőjének írta le.

24. Az alsó fokokon állnak a kövek és az egyszerű anyagok.

25. A magasabb fokokon állnak a növények, az állatok és végül a gondolkodó ember.

26. Az emberben a természet végül önmagára ébred.

27. Schelling számára a szellem nem valami, ami kívülről kerül a természetbe.

28. Schelling szerint a szellem már a természetben szunnyad, és csak fokozatosan ébred fel.

29. Schelling erre vonatkozóan egy híres képet alkotott, amely ugyanazon dolog két oldalát ábrázolja.

30. A természet a látható szellem, mondta Schelling, a szellem pedig a láthatatlan természet.

31. Schelling számára tehát a szellem és a természet nem ellentétek, hanem mély egységet alkotnak.

32. A szellem és a természet ezen egysége a romantikus természetfilozófia központi gondolata.

33. Sok romantikus hitt egy világlélekben, amely áthatja az egész világegyetemet.

34. A romantikusok számára ez a világlélek köti össze a legtávolabbi csillagot a legkisebb fűszállal.

35. A romantikusok koruk felfedezéseiben találtak utalásokat erre az élő természetre.

36. Akkoriban a tudósok a mágnesesség és az elektromosság rejtélyes erőit kutatták.

37. A romantikusok ezekben a láthatatlan erőkben egy élő egész pulzálását látták.

38. A romantikusok szerették a polaritás gondolatát, vagyis az ellentétek játékát.

39. A fény és a sötétség, a vonzás és a taszítás számukra az élő természet lélegzeteinek számítottak.

40. Aki igazán meg akarja érteni a természetet, annak szeretettel kell rá tekintenie, nem pedig csak hidegen boncolnia.

41. A romantikusok azzal vádolták a természettudósokat, hogy megölik a természetet, hogy megvizsgálhassák.

42. Egy tűre tűzött, felboncolt pillangó már nem ugyanaz, mint a repülő pillangó.

43. Az érzelem és a természet mellett a romantikusok a teremtő zsenit is tisztelték.

44. A zseni olyan ember, aki mintha egy belső forrásból merítene, újat és nagyszerűt hoz létre.

45. A romantikusok szerint a zseni nem szigorú szabályokat követ, hanem saját belső hangját.

46. A romantikusok szerint a zseniben ugyanaz a teremtő erő működik, mint magában a természetben.

47. Ahogy a természet egy fát növeszt, úgy növeszti a zseni a műalkotást.

48. Ezért a romantika gondolkodásában a művészet állt a legfelső helyen.

49. Schelling számára a művészet sőt az emberi ismeret csúcsa volt.

50. Egy sikerült műalkotásban a szellem és a természet egy pillanatra tökéletesen eggyé válik.

51. Amit a filozófus fáradságosan fogalmakban keres, azt a művész közvetlenül megmutatja művében.

52. A művészet képes kifejezni azt, amit száraz szavakkal egyáltalán nem lehet megfogalmazni.

53. Így a művészet a romantikusok számára a világ titkainak egyfajta kulcsává válik.

54. A romantikusok számára mindenek felett a teljesség utáni vágy állt.

55. A romantikusok a felvilágosodás széttöredezett világát újra egésszé akarták egyesíteni.

56. Meg akarták békíteni a tudományt és a költészetet, az értelmet és az érzelmet, az embert és a természetet.

57. A romantikusok minden egyes dologban az egész világegyetem tükörképét keresték.

58. A romantikus szemlélődés számára egyetlen vízcsepp is az egész teremtést tükrözi.

59. Ez a vágy az élő egész iránt a romantikus természetfilozófia lényege.

60. Így a hideg ésszerűség elleni küzdelemből egy új, meleg kép alakult ki az egész világról.

1. Im Mittelpunkt der Romantik steht die Auflehnung gegen die Herrschaft der reinen Vernunft.

2. Die Aufklärung und der Rationalismus hatten gelehrt, dass nur der kühle Verstand zur Wahrheit führt.

3. Für die Romantiker war dieser kühle Verstand jedoch nur ein Teil des Menschen.

4. Die Romantiker stellten dem Verstand das Gefühl als gleichwertige Kraft an die Seite.

5. Das Gefühl, so meinten die Romantiker, erreicht oft Tiefen, die der Verstand niemals erreicht.

6. Ein kühles Argument kann erklären, wie ein Regenbogen entsteht.

7. Doch nur das Gefühl spürt das Staunen, das ein Regenbogen am Himmel auslöst.

8. Die Romantiker fürchteten, dass die reine Vernunft die Welt entzaubert.

9. Entzaubern bedeutet, dass alles Geheimnisvolle in nüchterne Formeln aufgelöst wird.

10. Gegen diese Entzauberung wollten die Romantiker den Zauber der Welt zurückgewinnen.

11. Besonders deutlich zeigt sich dieser Streit im Blick auf die Natur.

12. Für den Rationalismus glich die Natur einer riesigen, seelenlosen Maschine.

13. Diese Maschine bestand aus toten Teilchen, die sich nach festen Gesetzen bewegten.

14. Die Romantiker lehnten dieses Bild von der toten Maschine entschieden ab.

15. Für die Romantiker war die Natur ein lebendiges, beseeltes Ganzes.

16. Die Natur glich für die Romantiker eher einem großen Lebewesen als einem Uhrwerk.

17. Der wichtigste Denker dieser neuen Sicht auf die Natur war Friedrich Schelling.

18. Schelling entwickelte eine eigene Lehre, die man Naturphilosophie nennt.

19. Naturphilosophie bedeutet, dass man die Natur nicht nur misst, sondern in ihrem inneren Sinn versteht.

20. Schelling fragte nicht nur, wie die Natur funktioniert, sondern auch, was die Natur eigentlich ist.

21. Schelling sah in der Natur eine schöpferische Kraft, die ständig Neues hervorbringt.

22. Diese Kraft wirkt für Schelling in der Pflanze ebenso wie im Tier und im Menschen.

23. Schelling beschrieb die Natur als eine einzige große Stufenleiter des Lebens.

24. Auf den unteren Stufen stehen die Steine und die einfachen Stoffe.

25. Auf den höheren Stufen stehen die Pflanzen, die Tiere und schließlich der denkende Mensch.

26. Im Menschen wird die Natur sich schließlich ihrer selbst bewusst.

27. Für Schelling ist der Geist nichts, was von außen in die Natur kommt.

28. Der Geist schlummert für Schelling schon in der Natur und erwacht erst nach und nach.

29. Schelling prägte dafür ein berühmtes Bild von zwei Seiten derselben Sache.

30. Die Natur sei der sichtbare Geist, sagte Schelling, und der Geist sei die unsichtbare Natur.

31. Geist und Natur sind für Schelling also keine Gegner, sondern eine tiefe Einheit.

32. Diese Einheit von Geist und Natur ist der Kerngedanke der romantischen Naturphilosophie.

33. Viele Romantiker glaubten an eine Weltseele, die das ganze All durchdringt.

34. Diese Weltseele verbindet für die Romantiker den fernsten Stern mit dem kleinsten Grashalm.

35. Die Romantiker fanden Hinweise auf diese lebendige Natur in den Entdeckungen ihrer Zeit.

36. Damals erforschten Wissenschaftler die geheimnisvollen Kräfte des Magnetismus und der Elektrizität.

37. In diesen unsichtbaren Kräften sahen die Romantiker das Pulsieren eines lebendigen Ganzen.

38. Die Romantiker liebten den Gedanken der Polarität, also des Spiels von Gegensätzen.

39. Licht und Dunkel, Anziehung und Abstoßung galten ihnen als Atemzüge der lebendigen Natur.

40. Wer die Natur wirklich verstehen wolle, müsse sie liebend betrachten, nicht nur kalt zergliedern.

41. Die Romantiker warfen den Naturforschern vor, sie töteten die Natur, um sie zu untersuchen.

42. Ein zergliederter Schmetterling auf einer Nadel sei nicht mehr derselbe wie der fliegende Schmetterling.

43. Neben dem Gefühl und der Natur verehrten die Romantiker das schöpferische Genie.

44. Ein Genie ist ein Mensch, der wie aus einer inneren Quelle Neues und Großes hervorbringt.

45. Das Genie folgt für die Romantiker keinen festen Regeln, sondern seiner eigenen inneren Stimme.

46. Im Genie wirkt für die Romantiker dieselbe schöpferische Kraft wie in der Natur selbst.

47. Wie die Natur einen Baum wachsen lässt, so lässt das Genie ein Kunstwerk wachsen.

48. Deshalb stand die Kunst im Denken der Romantik an höchster Stelle.

49. Für Schelling war die Kunst sogar der Gipfel aller menschlichen Erkenntnis.

50. In einem gelungenen Kunstwerk werden Geist und Natur für einen Augenblick vollkommen eins.

51. Was der Philosoph mühsam in Begriffen sucht, zeigt der Künstler unmittelbar in seinem Werk.

52. Die Kunst kann ausdrücken, was sich in nüchterne Worte gar nicht fassen lässt.

53. So wird die Kunst für die Romantiker zu einer Art Schlüssel für die Geheimnisse der Welt.

54. Über allem stand für die Romantiker die Sehnsucht nach dem Ganzen.

55. Die Romantiker wollten die zerschnittene Welt der Aufklärung wieder zu einem Ganzen verbinden.

56. Sie wollten Wissenschaft und Dichtung, Verstand und Gefühl, Mensch und Natur versöhnen.

57. In jedem einzelnen Ding suchten die Romantiker den Widerschein des ganzen Weltalls.

58. Ein einzelner Wassertropfen spiegelt für den romantischen Blick die ganze Schöpfung wider.

59. Diese Sehnsucht nach dem lebendigen Ganzen ist das Herz der romantischen Naturphilosophie.

60. So wurde aus dem Streit gegen die kalte Vernunft ein neues, warmes Bild der ganzen Welt.