7.1.2 Osztályok, munka és történelem – Klassen, Arbeit und Geschichte

1. Karl Marx nem nagy eszmékkel, hanem a mindennapi megélhetésért folytatott küzdelemmel akarta magyarázni az emberiség történelmét.

2. Marx szerint minden történelem egy egyszerű ténnyel kezdődik: az embereknek enniük, ruhát viselniük és tető alatt lakniuk kell.

3. Mielőtt az ember gondolkodni, imádkozni vagy verset írni tudna, először alapvető szükségleteit kell kielégítenie.

4. Ebből az egyszerű megfigyelésből Marx messzemenő következtetést vont le a történelem menetéről.

5. Marx szerint az, ahogyan az emberek élelmüket és javakat előállítják, meghatározza a társadalomban minden mást.

6. Marx a gazdasági élet ezen alapját a társadalom bázisának nevezte.

7. A bázishoz tartoznak a szerszámok, a gépek, a föld, valamint a dolgozók és a tulajdonosok közötti viszonyok.

8. Ezen az alap felett emelkedik egy második szint, amelyet Marx felépítménynek nevezett.

9. A felépítményhez tartozik a jog, az állam, a vallás, a művészet és egy korszak uralkodó eszméi.

10. Az alapelv a következő: a gazdasági alap lényegében meghatározza a szellemi felépítményt.

11. Egy kép szemlélteti ezt a gondolatot: A gazdaság az az alap, amelyre a kultúra és az eszmék háza épül.

12. Aki az alapot megváltoztatja, az előbb-utóbb az egész épületet is megváltoztatja.

13. Ez a tan, amely a gazdaság elsődlegességét hirdeti, a történelmi materializmus.

14. A „materializmus” fogalom itt nem a pénz iránti kapzsiságot jelenti, hanem az anyagi életkörülmények elsődlegességét az eszmékkel szemben.

15. A „történelmi” azt jelenti, hogy ezek a feltételek a történelem folyamán folyamatosan változnak.

16. Marx a történelmet különböző gazdasági formák egymást követő sorozataként tekintette, a rabszolgaságtól a középkoron át a kapitalizmusig.

17. E formák mindegyike saját urakat és saját alattvalókat hozott létre.

18. Ezzel kerül előtérbe Marx talán legismertebb gondolata: az osztályharc.

19. Az osztály egy nagy embercsoport, amely a gazdasági életben azonos helyzetet foglal el.

20. Marx szerint minden ismert társadalomban két fő osztály állt egymással szemben.

21. Az egyik oldalon azok állnak, akik a föld, a műhelyek és a gépek tulajdonosai.

22. A másik oldalon azok állnak, akiknek nincs más tulajdonuk, csak a saját munkaerejük.

23. Az ókorban ezek a földesurak és a rabszolgák voltak, a középkorban a földesurak és a parasztok.

24. A gyárak korában Marx a két osztályt tőkéseknek és munkásoknak nevezte.

25. A tőkések birtokolják a gyárakat, a munkásoknak csak a kezeik és az idejük van.

26. Marx azt állította, hogy e két osztály között mindig rejtett vagy nyílt küzdelem dúl.

27. A híres kiáltványban Marx barátjával, Friedrich Engelsszel együtt azt írta, hogy az eddigi teljes történelem az osztályharcok története.

28. Friedrich Engels nemcsak harcostárs volt, hanem pénzügyi támogató is, aki hosszú évekig anyagilag segítette Marxot.

29. Engels saját tapasztalatból ismerte a gyárak világát, mivel apja egyik vállalkozását vezette Angliában.

30. Írásaiban Engels megrázó pontossággal írta le az angol ipari városok munkásainak nyomorúságát.

31. Marx gazdasági tanításának középpontjában egyetlen nagy szó áll: a tőke.

32. Marx számára a tőke nem egyszerűen pénz, hanem olyan pénz, amelyet arra használnak fel, hogy még több pénzt termeljen.

33. Egy gyár tulajdonos gépeket és nyersanyagokat vásárol, és munkásokat alkalmaz, hogy árukat állítson elő és értékesítsen.

34. Marx azt kérdezte magától, hogy az áruk eladásakor a tulajdonos nyeresége valójában honnan származik.

35. Válasza a következő volt: a nyereség abból a munkából származik, amelyet nem fizetnek ki teljes mértékben.

36. Egy munkás egy nap alatt olyan értéket teremt, amely meghaladja az aznapért kapott bérét.

37. A munka teljesítményének ezt a kifizetetlen részét Marx többletértéknek nevezte.

38. A többletértéket a tőkése saját zsebébe teszi, és pontosan ebben látta Marx a kizsákmányolást.

39. Marxnál a kizsákmányolás azt jelenti, hogy egy ember egy másik ember munkájából él, anélkül, hogy ezért méltányos ellentételezést adna.

40. Marx ezt a kizsákmányolást nem egyes gyár tulajdonosok gonoszságának tekintette, hanem az egész gazdasági rendszer következményének.

41. Még egy jószívű vállalkozónak is nyereséget kell termelnie, különben a verseny kiszorítja a piacról.

42. A kizsákmányolás mellett Marx leírta a munkások egy másik szenvedését is, amelyet elidegenedésnek nevezett.

43. Az elidegenedés azt jelenti, hogy az ember számára a saját munkája idegen és ellenséges.

44. A régi idők kézművese az elejétől a végéig elkészítette a széket, és büszkén tekinthetett a művére.

45. Egy gyári munkás viszont egész nap ugyanazt a csavart csavarja be, és talán soha nem is látja a kész terméket.

46. A munka így puszta megpróbáltatássá válik, amelyet csak azért visel el az ember, hogy a hónap végén megkapja a bérét.

47. Marx szerint az ember elidegenedik a munkájától, önmagától és embertársaitól.

48. Ahelyett, hogy a munkában kibontakozna, a munkás csak a szabadidejében érzi újra magát embernek.

49. Marx az elidegenedésben az emberi élet mélyreható felfordulását látta.

50. A gazdaság elsődlegességéből Marx egy meglepő következtetést is levont az emberek gondolataira vonatkozóan.

51. Marx szerint egy korszak uralkodó gondolatai többnyire az uralkodó osztály gondolatai.

52. Aki a gyárakat és a pénzt birtokolja, az alakítja az iskolákat, az újságokat és a közvéleményt is.

53. Azok a képzeletek, amelyek a többség számára örök igazságnak tűnnek, gyakran csupán bizonyos gazdasági viszonyok tükörképei.

54. Marx számára tehát a gazdaság az a valódi alap, amelyből kiindulva a történelem megérthető.

55. Ezzel Marx mintegy felforgatta egy régebbi nézetet, amely szerint a nagy eszmék hajtják előre a történelmet.

56. Nem a tudat határozza meg az életet, hanem az élet határozza meg a tudatot – így hangzott rövid megfogalmazása.

57. A kritikusok a mai napig azzal vádolják Marxot, hogy túlbecsülte a gazdaság hatalmát, és alábecsülte az eszmék erejét.

58. Más gondolkodók ezzel szemben azt állítják, hogy a gazdasági viszonyok vizsgálata gyakran élesebben magyarázza a történelmet, mint bármely eszmetörténet.

59. Vitathatatlan, hogy Marx bevezette az osztály, a tőke és a kizsákmányolás fogalmát az egész világ gondolkodásába.

60. Aki ma a társadalmi egyenlőtlenségről vitázik, szinte mindig olyan szavakra támaszkodik, amelyeket Marx és Engels alkottak meg.

1. Karl Marx wollte die Geschichte der Menschheit nicht aus großen Ideen erklären, sondern aus dem täglichen Kampf ums Brot.

2. Für Marx beginnt jede Geschichte mit einer schlichten Tatsache: Menschen müssen essen, sich kleiden und ein Dach über dem Kopf haben.

3. Bevor ein Mensch denken, beten oder dichten kann, muss er zuerst seine Grundbedürfnisse stillen.

4. Aus dieser einfachen Beobachtung zog Marx eine weitreichende Folgerung über den Lauf der Geschichte.

5. Die Art, wie Menschen ihre Nahrung und ihre Güter herstellen, prägt nach Marx alles andere in einer Gesellschaft.

6. Marx nannte diese Grundlage des wirtschaftlichen Lebens die Basis einer Gesellschaft.

7. Zur Basis gehören die Werkzeuge, die Maschinen, der Boden und die Beziehungen zwischen denen, die arbeiten, und denen, die besitzen.

8. Über dieser Basis erhebt sich ein zweites Stockwerk, das Marx den Überbau nannte.

9. Zum Überbau zählen das Recht, der Staat, die Religion, die Kunst und die herrschenden Vorstellungen einer Zeit.

10. Die Grundidee lautet: Die wirtschaftliche Basis bestimmt im Wesentlichen den geistigen Überbau.

11. Ein Bild macht diesen Gedanken anschaulich: Die Wirtschaft ist das Fundament, auf dem das Haus der Kultur und der Ideen errichtet wird.

12. Wer das Fundament verändert, der verändert über kurz oder lang auch das ganze Gebäude.

13. Diese Lehre vom Vorrang der Wirtschaft heißt historischer Materialismus.

14. Der Begriff "Materialismus" meint hier nicht Gier nach Geld, sondern den Vorrang der materiellen Lebensbedingungen vor den Ideen.

15. "Historisch" bedeutet, dass sich diese Bedingungen im Lauf der Geschichte ständig wandeln.

16. Marx betrachtete die Geschichte als eine Abfolge verschiedener Wirtschaftsformen, von der Sklaverei über das Mittelalter bis zum Kapitalismus.

17. Jede dieser Formen brachte ihre eigenen Herren und ihre eigenen Beherrschten hervor.

18. Damit kommt der wohl bekannteste Gedanke von Marx ins Spiel: der Klassenkampf.

19. Eine Klasse ist eine große Gruppe von Menschen, die im Wirtschaftsleben dieselbe Stellung einnimmt.

20. In jeder bekannten Gesellschaft standen sich nach Marx zwei Hauptklassen gegenüber.

21. Auf der einen Seite stehen jene, die das Eigentum an Boden, Werkstätten und Maschinen besitzen.

22. Auf der anderen Seite stehen jene, die nichts besitzen außer ihrer eigenen Arbeitskraft.

23. Im Altertum waren es Herren und Sklaven, im Mittelalter Grundherren und Bauern.

24. Im Zeitalter der Fabriken nannte Marx die beiden Klassen Kapitalisten und Arbeiter.

25. Die Kapitalisten besitzen die Fabriken, die Arbeiter besitzen nur ihre Hände und ihre Zeit.

26. Marx behauptete, dass zwischen diesen beiden Klassen immer ein verborgener oder offener Kampf tobt.

27. Im berühmten Manifest schrieb Marx zusammen mit seinem Freund Friedrich Engels, die ganze bisherige Geschichte sei eine Geschichte von Klassenkämpfen.

28. Friedrich Engels war nicht nur ein Mitstreiter, sondern auch ein Geldgeber, der Marx über viele Jahre finanziell unterstützte.

29. Engels kannte die Welt der Fabriken aus eigener Anschauung, denn er leitete ein Unternehmen seines Vaters in England.

30. In seinen Schriften beschrieb Engels das Elend der Arbeiter in den englischen Industriestädten mit erschütternder Genauigkeit.

31. Im Mittelpunkt der Marxschen Wirtschaftslehre steht ein einziges großes Wort: das Kapital.

32. Kapital ist für Marx nicht einfach Geld, sondern Geld, das eingesetzt wird, um noch mehr Geld zu erzeugen.

33. Ein Fabrikbesitzer kauft Maschinen und Rohstoffe und stellt Arbeiter ein, um Waren zu produzieren und zu verkaufen.

34. Marx fragte sich, woher beim Verkauf der Waren der Gewinn des Besitzers eigentlich stammt.

35. Seine Antwort lautete: Der Gewinn entsteht aus der Arbeit, die nicht vollständig bezahlt wird.

36. Ein Arbeiter erzeugt an einem Tag Werte, die höher sind als der Lohn, den er für diesen Tag erhält.

37. Diesen unbezahlten Teil der Arbeitsleistung nannte Marx den Mehrwert.

38. Den Mehrwert steckt der Kapitalist in die eigene Tasche, und genau darin sah Marx die Ausbeutung.

39. Ausbeutung bedeutet bei Marx, dass ein Mensch von der Arbeit eines anderen lebt, ohne dafür einen gerechten Ausgleich zu geben.

40. Marx verstand diese Ausbeutung nicht als Bosheit einzelner Fabrikherren, sondern als Folge des ganzen wirtschaftlichen Systems.

41. Selbst ein gutmütiger Unternehmer muss Gewinn machen, sonst wird er von der Konkurrenz aus dem Markt gedrängt.

42. Neben der Ausbeutung beschrieb Marx noch ein zweites Leiden der Arbeiter, das er Entfremdung nannte.

43. Entfremdung bedeutet, dass dem Menschen die eigene Arbeit fremd und feindlich gegenübertritt.

44. Ein Handwerker früherer Zeiten fertigte einen Stuhl von Anfang bis Ende und konnte stolz auf sein Werk blicken.

45. Ein Fabrikarbeiter dagegen setzt den ganzen Tag dieselbe Schraube ein und sieht das fertige Produkt vielleicht niemals.

46. Die Arbeit wird so zur bloßen Plage, die man nur erträgt, um den Lohn am Monatsende zu erhalten.

47. Der Mensch entfremdet sich nach Marx von seinem Werk, von sich selbst und von seinen Mitmenschen.

48. Statt sich in der Arbeit zu entfalten, fühlt sich der Arbeiter erst in der Freizeit wieder als Mensch.

49. Marx sah in der Entfremdung eine tiefe Verkehrung des menschlichen Lebens.

50. Aus dem Vorrang der Wirtschaft zog Marx auch eine überraschende Folgerung über die Ideen der Menschen.

51. Die herrschenden Gedanken einer Zeit sind nach Marx meist die Gedanken der herrschenden Klasse.

52. Wer die Fabriken und das Geld besitzt, der prägt auch die Schulen, die Zeitungen und die öffentliche Meinung.

53. Vorstellungen, die der Mehrheit als ewige Wahrheit erscheinen, sind oft nur das Spiegelbild bestimmter wirtschaftlicher Verhältnisse.

54. Für Marx ist also die Ökonomie die eigentliche Grundlage, von der aus sich die Geschichte verstehen lässt.

55. Damit drehte Marx eine ältere Sichtweise gleichsam um, nach der die großen Ideen die Geschichte vorantreiben.

56. Nicht das Bewusstsein bestimmt das Leben, sondern das Leben bestimmt das Bewusstsein, so lautete seine knappe Formel.

57. Kritiker werfen Marx bis heute vor, dass er die Macht der Wirtschaft überschätzt und die Kraft der Ideen unterschätzt habe.

58. Andere Denker halten dagegen, dass der Blick auf die wirtschaftlichen Bedingungen die Geschichte oft schärfer erklärt als jede Ideengeschichte.

59. Unbestritten ist, dass Marx die Begriffe Klasse, Kapital und Ausbeutung in das Denken der ganzen Welt eingeführt hat.

60. Wer heute über soziale Ungleichheit streitet, greift fast immer auf Wörter zurück, die von Marx und Engels geprägt wurden.