7.4.1 Az igazság az, ami bevált – Wahrheit ist, was sich bewährt

1. Mit is jelent valójában, hogy egy mondat „igaz”?

2. Erről a kérdésről a filozófusok évezredek óta vitáznak.

3. A legrégebbi válasz szerint egy gondolat akkor igaz, ha összhangban van a valósággal.

4. Ezen nézet szerint az igazság egyfajta leképezés, a dolgok hű tükre.

5. A pragmatizmus azonban nem elégedett meg ezzel az egyszerű válasszal.

6. A pragmatisták azt kérdezték, hogy egyáltalán hogyan lehetne ellenőrizni egy ilyen egyezést.

7. Végül is senki sem léphet ki a saját gondolkodásából, hogy a gondolatot és a világot egymás mellé helyezze.

8. Ebből a kétségből született egy új igazságfelfogás.

9. Az első ösztönzést az amerikai logikus, Charles Sanders Peirce adta.

10. Peirce a fogalmak jelentését a lehető legegyértelműbbé akarta tenni.

11. Ehhez Peirce felállított egy híres szabályt, amelyet pragmatikus maximának neveznek.

12. E maxim szerint egy fogalom teljes értelme gyakorlati következményeiben rejlik.

13. Aki azt mondja, hogy egy tárgy „kemény”, azzal azt állítja, hogy ezt a tárgyat más anyagokkal nem lehet megkarcolni.

14. A „kemény” szó jelentése tehát abban rejlik, amit az ember a tárgy segítségével megtapasztalhat.

15. Peirce az igazságot szorosan összekapcsolta a tudományos kutatással.

16. Peirce számára az volt igaz, amiben a kutatók egy hosszú és őszinte vizsgálat végén egyetértettek.

17. E nézet szerint az igazság az a cél, amelyhez a közös kutatás egyre közelebb kerül.

18. Ez az elképzelés Peirce-nél kezdetben nagyon józan maradt, és a tudományhoz kötődött.

19. Csak William James tette ebből a gondolatból merész és népszerű tanítást.

20. James nagyon gyakorlatiasan kérdezte: Mi a különbség az életben, hogy valamit igaznak tartok-e?

21. James szerint a meggyőződés olyan, mint egy eszköz, amelyet az ember a világgal való kapcsolata során használ.

22. A jó eszköz bevált, a rossz eszköz cserbenhagyja az embert.

23. Ugyanígy bizonyítja érvényességét az igaz meggyőződés is, mivel biztonságosan vezet végig a tapasztalatokon.

24. James számára egy gondolat akkor volt igaz, ha az a cselekvés során beigazolódott, és nem okozott csalódást.

25. Ezen felfogás szerint az igazság nem egy kész állapot, hanem egy folyamat.

26. Egy meggyőződés „igazsággá válik”, ha kiderül, hogy megbízhatunk benne.

27. James ezt egy híres képpel fejezte ki: az igaz gondolatok azok, amelyeket magunkévá tudunk tenni.

28. Igaz tehát az, ami hosszú távon hasznosnak és megbízhatónak bizonyul.

29. Ezzel a meggyőződés hasznossága közel került annak igazságához.

30. Az az ötlet, amely újra és újra sikerhez és helyes előrejelzéshez vezet, igaznak minősül.

31. Ezzel szemben egy olyan gondolat, amely folyamatosan csalódáshoz és kudarchoz vezet, hamisnak bizonyul.

32. Az igazság próbája tehát a gyakorlati következményekben rejlik, nem pedig egy távoli képen.

33. Ebből a szempontból következik, hogy nincs olyan rögzített, abszolút igazságmérce, amely minden felett lebegne.

34. Az igazság inkább a tapasztalatok közepette nyilvánul meg, ott, ahol a meggyőződéseket próbára teszik.

35. Ami ma bevált, azt holnap új tapasztalatok cáfolhatják.

36. Ezért a pragmatisták az igazságot valami növekvő és nyitott dologként értelmezték.

37. Gyorsan kialakult egy félreértés, amely a mai napig kíséri a pragmatizmust.

38. Egyesek úgy vélték, James azt mondta, hogy mindenki azt tarthat igaznak, ami neki éppen kellemes.

39. James tanítása azonban nem ennyire egyszerű volt.

40. Egy meggyőződés nem azért bizonyul be, mert hízeleg, hanem azért, mert illeszkedik a többi tapasztalathoz.

41. Aki azt hiszi, hogy egy vékony jégréteg tartja, talán jól érzi magát, de mégis áttör rajta.

42. A kemény valóság egyértelmű határokat szab a vágyálmoknak.

43. Egy meggyőződésnek összhangban kell lennie minden más tapasztalattal és ténnyel, hogy helytálljon.

44. A helytállás tehát nem kellemes érzést jelent, hanem a gyakorlatban való sikeres megállást.

45. A cselekvés sikere így lett az eszmék igazságának döntő próbája.

46. Egy terv akkor jó, ha működik; egy feltételezés akkor igaz, ha beigazolódik.

47. Ez a tapasztalathoz való közelség tette a pragmatizmust nagyon hasonlóvá a tudományos kutatáshoz.

48. A tudomány is kísérletekkel teszteli elméletét, és elveti azokat, ha kudarcot vallanak.

49. James még az Istenbe vetett hitre is alkalmazta a beváltás elvét.

50. Ha egy vallási hit támaszt, bátorságot és vigaszt ad egy embernek, akkor ez a hit James számára valódi értéket képvisel.

51. Ez az alkalmazás különösen vitatott volt, és sok kritikát hozott Jamesre.

52. Ellenfelei azzal vádolták Jamest, hogy összekeveri a vigasztaló hitet a józan igazsággal.

53. Maga Peirce is elégedetlen volt James szabad értelmezésével.

54. Hogy elhatárolódjon ettől az irányzattól, Peirce később saját tanítását „pragmatizmusnak” nevezte.

55. Peirce szándékosan választotta ezt a nehezen ejthető nevet, hogy senki se akarja magáénak kisajátítani.

56. Minden vitájuk ellenére Peirce és James ugyanazt az alapvető meggyőződést osztották.

57. Ez az alapvető meggyőződés szerint az igazság nem egy távoli tükörképben, hanem a gyakorlatban nyilvánul meg.

58. Ezzel a pragmatisták a figyelmet az örök tükrökről az élő vizsgálódásra terelték.

59. Ebből a szempontból az igazság nem valami, amit csupán megtalálunk, hanem valami, ami bebizonyosodik.

60. Egy gondolat addig tekinthető igaznak, amíg ez a gondolat nap mint nap megállja a helyét a tapasztalatok áramlatában.

1. Was bedeutet es eigentlich, dass ein Satz "wahr" ist?

2. Über diese Frage haben Philosophen seit Jahrtausenden gestritten.

3. Die älteste Antwort lautet, dass ein Gedanke wahr ist, wenn dieser Gedanke mit der Wirklichkeit übereinstimmt.

4. Nach dieser Sicht ist Wahrheit eine Art Abbild, ein treuer Spiegel der Dinge.

5. Der Pragmatismus war mit dieser einfachen Antwort jedoch nicht zufrieden.

6. Die Pragmatisten fragten, wie man eine solche Übereinstimmung überhaupt überprüfen solle.

7. Schließlich kann niemand aus dem eigenen Denken heraustreten, um Gedanke und Welt nebeneinanderzulegen.

8. Aus diesem Zweifel entstand eine neue Vorstellung von Wahrheit.

9. Den ersten Anstoß gab der amerikanische Logiker Charles Sanders Peirce.

10. Peirce wollte die Bedeutung der Begriffe so klar wie möglich machen.

11. Dazu stellte Peirce eine berühmte Regel auf, die man die pragmatische Maxime nennt.

12. Nach dieser Maxime besteht der ganze Sinn eines Begriffs in seinen praktischen Folgen.

13. Wer sagt, ein Gegenstand sei "hart", behauptet damit, dass dieser Gegenstand sich von anderen Stoffen nicht ritzen lässt.

14. Die Bedeutung des Wortes "hart" liegt also in dem, was man mit dem Gegenstand erleben kann.

15. Peirce verband die Wahrheit eng mit der Forschung der Wissenschaft.

16. Für Peirce war wahr, worauf sich die Forscher am Ende einer langen und ehrlichen Untersuchung einigen würden.

17. Wahrheit ist nach dieser Sicht das Ziel, dem sich das gemeinsame Forschen immer weiter annähert.

18. Diese Idee blieb bei Peirce zunächst sehr nüchtern und an die Wissenschaft gebunden.

19. Erst William James machte aus dem Gedanken eine kühne und volkstümliche Lehre.

20. James fragte ganz praktisch: Welchen Unterschied macht es im Leben, ob ich etwas für wahr halte?

21. Eine Überzeugung ist nach James wie ein Werkzeug, das der Mensch im Umgang mit der Welt benutzt.

22. Ein gutes Werkzeug bewährt sich, ein schlechtes Werkzeug lässt den Menschen im Stich.

23. Genauso bewährt sich eine wahre Überzeugung, indem sie sicher durch die Erfahrung führt.

24. Für James war eine Idee wahr, sobald diese Idee sich im Lauf des Handelns bestätigte und nicht enttäuschte.

25. Wahrheit ist nach dieser Auffassung kein fertiger Zustand, sondern ein Geschehen.

26. Eine Überzeugung "wird wahr", wenn sich zeigt, dass man sich auf diese Überzeugung verlassen kann.

27. James drückte das in einem berühmten Bild aus: Wahre Gedanken sind solche, die man sich aneignen kann.

28. Wahr ist demnach das, was sich auf Dauer als brauchbar und verlässlich erweist.

29. Damit rückte der Nutzen einer Überzeugung in die Nähe ihrer Wahrheit.

30. Eine Idee, die immer wieder zu Erfolg und richtiger Vorhersage führt, gilt als wahr.

31. Eine Idee dagegen, die ständig zu Enttäuschung und Misserfolg führt, erweist sich als falsch.

32. Die Probe auf die Wahrheit liegt also in den praktischen Folgen, nicht in einem fernen Abbild.

33. Aus dieser Sicht folgt, dass es keinen festen, absoluten Maßstab der Wahrheit gibt, der über allem schwebt.

34. Wahrheit zeigt sich vielmehr mitten in der Erfahrung, dort, wo Überzeugungen geprüft werden.

35. Was sich heute bewährt, kann morgen durch neue Erfahrungen widerlegt werden.

36. Deshalb verstanden die Pragmatisten die Wahrheit als etwas Wachsendes und Offenes.

37. Schnell entstand ein Missverständnis, das den Pragmatismus bis heute begleitet.

38. Manche meinten, James habe gesagt, jeder dürfe für wahr halten, was ihm bloß angenehm sei.

39. So einfach war die Lehre von James jedoch nicht gemeint.

40. Eine Überzeugung bewährt sich nicht, weil sie schmeichelt, sondern weil sie zur übrigen Erfahrung passt.

41. Wer glaubt, eine dünne Eisdecke trage ihn, fühlt sich vielleicht gut, bricht aber dennoch ein.

42. Die harte Wirklichkeit setzt dem Wunschdenken klare Grenzen.

43. Eine Überzeugung muss sich mit allen anderen Erfahrungen und Tatsachen vertragen, um sich zu bewähren.

44. Bewährung bedeutet also nicht angenehmes Gefühl, sondern erfolgreiches Bestehen in der Praxis.

45. Der Erfolg im Handeln wurde so zum entscheidenden Prüfstein für die Wahrheit von Ideen.

46. Ein Plan ist gut, wenn dieser Plan funktioniert; eine Annahme ist wahr, wenn diese Annahme sich erfüllt.

47. Diese Nähe zur Erfahrung machte den Pragmatismus dem Forschen der Wissenschaft sehr ähnlich.

48. Auch die Wissenschaft prüft ihre Theorien an Versuchen und gibt sie auf, wenn diese Theorien versagen.

49. James wandte seine Idee der Bewährung sogar auf den Glauben an Gott an.

50. Wenn ein religiöser Glaube einem Menschen Halt, Mut und Trost gibt, hat dieser Glaube für James einen wahren Wert.

51. Diese Anwendung war besonders umstritten und brachte James viel Kritik ein.

52. Gegner warfen James vor, er verwechsle einen tröstlichen Glauben mit der nüchternen Wahrheit.

53. Peirce selbst war über die freie Deutung durch James unglücklich.

54. Um sich von dieser Richtung abzugrenzen, nannte Peirce seine eigene Lehre später "Pragmatizismus".

55. Diesen sperrigen Namen wählte Peirce bewusst, damit ihn niemand für sich übernehmen wolle.

56. Trotz aller Streitigkeiten teilten Peirce und James dieselbe Grundüberzeugung.

57. Diese Grundüberzeugung lautet, dass sich Wahrheit nicht im fernen Abbild, sondern in der Bewährung zeigt.

58. Damit lenkten die Pragmatisten den Blick weg von ewigen Spiegeln und hin zum lebendigen Prüfen.

59. Wahrheit ist nach dieser Sicht keine Sache, die man bloß findet, sondern eine, die sich erweist.

60. Ein Gedanke gilt als wahr, solange dieser Gedanke sich im Strom der Erfahrung Tag für Tag bewährt.