7.4.2 A gondolkodás mint a cselekvés eszköze – Denken als Werkzeug des Handelns

1. Mi is valójában a gondolkodás célja?

2. Erre a kérdésre az amerikai filozófus, John Dewey meglepően józan választ adott.

3. Dewey számára a gondolkodás nem öncél volt, és nem is csupán a világ megfigyelése.

4. Dewey szerint a gondolkodás inkább egy eszköz, amellyel az ember irányítja az életét.

5. Ennek a nézetnek találó neve van: instrumentalizmus.

6. Az „instrument” szó eszközt jelent, és Dewey pontosan eszközként értelmezte a gondolatokat.

7. A kalapács arra szolgál, hogy szöget verjen be, a gondolat pedig arra, hogy megoldjon egy problémát.

8. Ezzel Dewey a gondolkodást a cselekvés szolgálatába állította.

9. Dewey először azt kérdezte, mikor kezdődik egyáltalán a gondolkodás.

10. Amíg minden zökkenőmentesen halad, az ember alig gondolkodik, hanem szokásból cselekszik.

11. Csak akkor, amikor akadály merül fel, áll meg a dolgok megszokott menete.

12. Ebben a zavaró pillanatban ébred fel a gondolkodás.

13. Aki egy zuhogó folyó előtt áll, és át akar kelni rajta, hirtelen gondolkodni kényszerül.

14. A gondolkodás tehát ott kezdődik, ahol egy nehézség megoldást követel.

15. Dewey a gondolkodást több lépésből álló, rendezett folyamatként írta le.

16. Az elején egy tisztázatlan, zavaró helyzet áll, amely tanácstalanná teszi az embert.

17. Ezután az ember megpróbálja pontosan megfogalmazni és megnevezni a valódi problémát.

18. A következő lépésben az ember lehetséges megoldásokat keres, és ötleteket dolgoz ki.

19. Dewey szerint ezek az ötletek olyan feltételezések, hogy mi történne, ha így vagy úgy cselekednénk.

20. Végül az ember kipróbálja a legjobb ötletét, azaz megvalósítja azt.

21. Ha a megoldás működik, akkor az ötlet jó volt; ha a megoldás kudarcot vall, újra kell gondolni a dolgot.

22. A gondolkodás és a cselekvés úgy illeszkedik egymásba, mint két fogaskerék.

23. Dewey filozófiájának középpontjában a tapasztalat fogalma áll.

24. Dewey számára a tapasztalat nem csupán a benyomások passzív befogadását jelenti.

25. A tapasztalat inkább az ember és környezete közötti állandó kölcsönhatás.

26. Az ember hatással van a világra, és a világ következményekkel válaszol.

27. Ebből a cselekvés és a következmények közötti oda-vissza mozgásból nő ki a tudás.

28. Aki megérint egy forró főzőlapot, cselekedete következményein keresztül tanul valamit a világról.

29. Dewey a tudást is a jövőbeli cselekvés eszközének tekintette.

30. Egy elmélet tehát nem a valóság örök képe, hanem útmutatás annak kezeléséhez.

31. Akárcsak egy eszköz, az elmélet is javításra vagy cserére szorul, amint már nem felel meg a célnak.

32. Dewey ezért bizalmatlan volt a merev tanokkal szemben, amelyek minden időkre érvényesnek akarták magukat feltüntetni.

33. Dewey a legnagyobb hatást az oktatás területén gyakorolta.

34. Ha a gondolkodás a cselekvésből fakad, akkor a tanulásnak is a cselekvésből kell kiindulnia.

35. Dewey így a „tanulás a cselekvésen keresztül” elv leghíresebb szószólójává vált.

36. Dewey szerint egy jó iskola nem olyan hely, ahol a gyerekek csak csendben hallgatnak és kívülről tanulnak.

37. Ehelyett a gyerekeknek saját kísérletezés, építés és vizsgálódás útján kell megérteniük a dolgokat.

38. Az önállóan megszerzett tudás mélyebben gyökerezik, mint a pusztán elolvasott anyag.

39. Dewey a Chicagói Egyetemen saját kísérleti iskolát alapított, hogy kipróbálja ezeket az elképzeléseket.

40. Ebben az iskolában a gyerekek valós feladatokat oldottak meg, és közben szinte mellékesen tanultak.

41. Dewey szerint a tanulás nem a tudás beletöltése, hanem a képességek fejlődése.

42. A tanár szerepe ezzel a szigorú irányítóból a tanulás türelmes kísérőjévé változott.

43. Dewey szorosan összekapcsolta pedagógiai elméletét a demokrácia eszméjével.

44. Dewey számára a demokrácia messze több volt, mint egy bizonyos kormányzati forma.

45. Dewey számára a demokrácia olyan életmódot jelentett, amelyben az emberek közösen oldják meg a problémákat.

46. Egy ilyen közösségben mindenki megosztja tapasztalatait, és tanulnak egymástól.

47. Az a iskola, amely a kritikus gondolkodásra nevel, felkészíti a gyerekeket erre a közös életre.

48. Aki megtanulta, hogyan kell önállóan vizsgálódni és ítélkezni, azt nehezebb mások irányítása alá vonni.

49. Így vált az oktatás Dewey számára a demokrácia valódi műhelyévé.

50. Dewey gondolatai számos országban alapvetően megváltoztatták az iskolarendszert.

51. A gyermeket középpontba állító modern iskolafelfogás nagyrészt Dewey-ra vezethető vissza.

52. A kritikusok azonban azzal vádolták ezt az irányzatot, hogy elhanyagolja a szilárd alapismereteket.

53. Ha a gyerekek túl sokat csak játszanak és kísérleteznek – így hangzott a kifogás –, végül hiányozni fog nekik a tananyag.

54. Dewey követői ezzel szemben azt állították, hogy a mély megértés többet ér, mint az élettelen kívülről tanulás.

55. Mindez mögött Dewey egyetlen, egyértelmű alapmeggyőződése áll.

56. Ez a meggyőződés szerint a gondolkodás, a tapasztalás és a cselekvés elválaszthatatlanul összetartoznak.

57. Dewey szerint az ember nem a világ csendes szemlélője, hanem annak aktív része.

58. A gondolkodás ezt az aktív életet szolgálja azzal, hogy tisztázza a problémákat és utakat nyit meg.

59. Ezzel Dewey a pragmatizmus alapgondolatát a legpraktikusabb formájába öntötte.

60. E tanítás szerint a gondolkodás nem a világ tükre, hanem a világban való cselekvés eszköze.

1. Wozu ist das Denken eigentlich da?

2. Auf diese Frage gab der amerikanische Philosoph John Dewey eine überraschend nüchterne Antwort.

3. Für Dewey war das Denken kein Selbstzweck und kein bloßes Betrachten der Welt.

4. Denken ist nach Dewey vielmehr ein Werkzeug, mit dem der Mensch sein Leben meistert.

5. Diese Sicht trägt einen treffenden Namen: Instrumentalismus.

6. Das Wort "Instrument" bedeutet Werkzeug, und genau als Werkzeug verstand Dewey die Gedanken.

7. Ein Hammer dient dazu, einen Nagel einzuschlagen, ein Gedanke dazu, ein Problem zu lösen.

8. Damit stellte Dewey das Denken in den Dienst des Handelns.

9. Dewey fragte zuerst, wann das Denken überhaupt beginnt.

10. Solange alles glatt läuft, denkt der Mensch kaum nach, sondern handelt aus Gewohnheit.

11. Erst wenn ein Hindernis auftaucht, gerät der gewohnte Lauf der Dinge ins Stocken.

12. In diesem Augenblick der Störung erwacht das Denken.

13. Wer vor einem reißenden Fluss steht und hinüber will, muss plötzlich überlegen.

14. Das Denken setzt also dort ein, wo eine Schwierigkeit nach einer Lösung verlangt.

15. Dewey beschrieb das Denken als einen geordneten Vorgang in mehreren Schritten.

16. Am Anfang steht eine unklare, störende Lage, die den Menschen ratlos macht.

17. Dann versucht der Mensch, das eigentliche Problem genau zu fassen und zu benennen.

18. Im nächsten Schritt sucht der Mensch nach möglichen Lösungen und entwirft Ideen.

19. Diese Ideen sind für Dewey Vermutungen darüber, was geschehen würde, wenn man auf diese oder jene Weise handelt.

20. Schließlich prüft der Mensch seine beste Idee, indem er diese Idee in die Tat umsetzt.

21. Klappt die Lösung, war der Gedanke gut; scheitert die Lösung, muss neu gedacht werden.

22. Denken und Handeln greifen so wie zwei Zahnräder ineinander.

23. Im Mittelpunkt von Deweys Philosophie steht der Begriff der Erfahrung.

24. Erfahrung bedeutet bei Dewey nicht bloß ein passives Aufnehmen von Eindrücken.

25. Erfahrung ist vielmehr ein ständiges Wechselspiel zwischen dem Menschen und seiner Umwelt.

26. Der Mensch wirkt auf die Welt ein, und die Welt antwortet mit Folgen.

27. Aus diesem Hin und Her von Tun und Erleiden wächst das Wissen.

28. Wer eine heiße Herdplatte berührt, lernt durch die Folge seines Handelns etwas über die Welt.

29. Auch das Wissen verstand Dewey als ein Werkzeug für künftiges Handeln.

30. Eine Theorie ist demnach kein ewiges Bild der Wirklichkeit, sondern eine Anleitung zum Umgang mit ihr.

31. Wie ein Werkzeug wird auch eine Theorie verbessert oder ersetzt, sobald diese Theorie nicht mehr taugt.

32. Dewey misstraute deshalb starren Lehren, die für alle Zeiten gelten wollten.

33. Den größten Einfluss übte Dewey auf das Gebiet der Erziehung aus.

34. Wenn das Denken aus dem Handeln wächst, dann muss auch das Lernen vom Tun ausgehen.

35. Dewey wurde so zum berühmtesten Verfechter des Grundsatzes "Lernen durch Tun".

36. Eine gute Schule ist nach Dewey kein Ort, an dem Kinder nur still zuhören und auswendig lernen.

37. Stattdessen sollen Kinder durch eigenes Ausprobieren, Bauen und Untersuchen begreifen.

38. Wissen, das man sich selbst erarbeitet hat, sitzt tiefer als bloß angelesener Stoff.

39. Dewey gründete an der Universität von Chicago eine eigene Versuchsschule, um diese Ideen zu erproben.

40. In dieser Schule lösten die Kinder echte Aufgaben und lernten dabei wie nebenbei.

41. Lernen sollte für Dewey kein Einfüllen von Stoff sein, sondern das Wachsen von Fähigkeiten.

42. Der Lehrer wurde dabei vom strengen Vorturner zum geduldigen Begleiter des Lernens.

43. Dewey verband seine Erziehungslehre eng mit der Idee der Demokratie.

44. Für Dewey war die Demokratie weit mehr als eine bestimmte Form der Regierung.

45. Demokratie bedeutete für Dewey eine Lebensweise, in der Menschen gemeinsam Probleme lösen.

46. In einer solchen Gemeinschaft tauschen alle ihre Erfahrungen aus und lernen voneinander.

47. Eine Schule, die zum Mitdenken erzieht, bereitet die Kinder auf dieses gemeinsame Leben vor.

48. Wer gelernt hat, selbst zu prüfen und zu urteilen, lässt sich schwerer von anderen lenken.

49. So wurde für Dewey die Erziehung zur eigentlichen Werkstatt der Demokratie.

50. Deweys Gedanken veränderten das Schulwesen in vielen Ländern grundlegend.

51. Die moderne Vorstellung von einer Schule, die das Kind in den Mittelpunkt stellt, geht stark auf Dewey zurück.

52. Kritiker warfen dieser Richtung allerdings vor, sie vernachlässige das feste Grundwissen.

53. Wenn Kinder zu sehr nur spielen und ausprobieren, so der Einwand, fehlt ihnen am Ende der Stoff.

54. Die Anhänger Deweys hielten dagegen, dass tiefes Verstehen mehr wert sei als totes Auswendiglernen.

55. Hinter all dem steht eine einzige, klare Grundüberzeugung Deweys.

56. Diese Überzeugung lautet, dass Denken, Erfahren und Handeln untrennbar zusammengehören.

57. Der Mensch ist für Dewey kein stiller Zuschauer der Welt, sondern ein tätiger Teil von ihr.

58. Das Denken dient diesem tätigen Leben, indem es Probleme klärt und Wege öffnet.

59. Damit führte Dewey den Grundgedanken des Pragmatismus zu seiner praktischsten Gestalt.

60. Denken ist nach dieser Lehre kein Spiegel der Welt, sondern ein Werkzeug, um in der Welt zu wirken.