7.5 Az életfilozófia: Schopenhauer és Nietzsche – Die Lebensphilosophie: Schopenhauer und Nietzsche

1. Évszázadokon át a filozófia az örök igazságokat kereste, amelyek minden változás felett állnak.

2. Számos gondolkodó hatalmas gondolati építményeket emelt, amelyekben az értelem minden követ a helyére illesztett.

3. A tizenkilencedik században azonban gyanú merült fel ezekkel a büszke rendszerekkel szemben.

4. Egy új irányzat már nem elsősorban a tiszta gondolkodást, hanem magát az életet tette középpontba.

5. Ez az irányzat ezért az életfilozófia nevet viseli.

6. Az „élet” szó alatt itt nem csupán a biológiai légzésre és növekedésre gondolunk.

7. Elsősorban a megélt tapasztalatra gondolunk, annak minden ösztönével, érzésével és szenvedélyével együtt.

8. Az életfilozófia a gondolkodást újra össze akarta kapcsolni a meleg, sürgető létezéssel.

9. Ez az irányzat ellenezte azt a felfogást, miszerint az ember elsősorban egy ésszerű, számító lény lenne.

10. Az ésszerűség vékony leple alatt – így szólt az üzenet – sötét erők forronganak.

11. E fordulat első nagy képviselője Arthur Schopenhauer volt.

12. Schopenhauer minden rend mögött egy vak, nyugtalan ösztön működését látta.

13. Ezt az ösztönt Schopenhauer akaratnak nevezte, egy olyan erőnek, amely örökké akar, anélkül, hogy valaha is betelne.

14. Schopenhauer szerint a világ azért tele van szenvedéssel, mert az akarat soha nem ér véget.

15. Schopenhauer létezésről alkotott nézete komor volt, és ezt a hozzáállást pesszimizmusnak nevezik.

16. Néhány évtizeddel később előtérbe lépett egy másik gondolkodó, aki olvasta Schopenhauert, mégis ellentmondott neki.

17. Ez a gondolkodó Friedrich Nietzsche volt.

18. Nietzsche osztotta azt a felismerést, hogy egy hatalmas akarat hajtja az életet.

19. Schopenhauerrel ellentétben azonban Nietzsche nem akarta tagadni az életet, hanem ünnepelni akarta.

20. A vak akaratból Nietzsche-nél a hatalomra való akarat lett, a növekedés és a fejlődés iránti vágy.

21. Nietzsche azt követelte, hogy az életet minden nehézségével együtt bátran fogadjuk el.

22. Schopenhauer és Nietzsche együtt alkotják az életfilozófia két pólusát.

23. Az egyik az életben elsősorban terhet látott, a másik pedig elsősorban lehetőséget.

24. Mindketten azonban a lüktető életet a hideg rendszer fölé helyezték.

25. E két név mellett további gondolkodók is az életfilozófiahoz tartoznak.

26. Wilhelm Dilthey azt a kérdést tette fel, hogy egyáltalán hogyan lehet az emberi életet helyesen megérteni.

27. Dilthey megkülönböztette a természet magyarázatát az élet megértésétől.

28. Egy növényt törvényekkel lehet megmagyarázni, az embert viszont belülről kell megérteni.

29. A francia Henri Bergson az átélt időt helyezte a középpontba.

30. Bergson rámutatott, hogy az átélt idő másképp folyik, mint az óra ideje.

31. Az órában az idő egyenlő szakaszokra oszlik, az élményben viszont szünet nélkül áramlik.

32. Bergson az alkotó életerőt élan vitalnak, azaz életerőnek nevezte.

33. Ennek az élet felé való fordulatnak számos oka volt.

34. Hegel filozófus nagy rendszere korábban azt állította, hogy az egész valóságot fogalmakba tudja foglalni.

35. Ezzel a követeléssel szemben ellenállás alakult ki, hiszen a valódi élet nem illeszkedik semmilyen kész sémába.

36. A természettudomány is mélyrehatóan megváltoztatta az emberről alkotott képet.

37. Charles Darwin kimutatta, hogy az ember az állatvilágból származik.

38. Ezzel a vágy, az ösztön és a túlélési küzdelem közelebb került az ember önképéhez.

39. Az életfilozófia felvette ezt a nyugtalanságot, és témájává tette.

40. Ezen irányzat hatása messze túlmutat saját korán.

41. Sigmund Freud felfedezte a tudatalattit, amelyben rejtett ösztönök irányítják a cselekvést.

42. Freud emberképe hasonlít Schopenhauer azon sejtéséhez, miszerint a felszín alatt egy sötét akarat rejtőzik.

43. A későbbi egzisztencializmus is az életfilozófiára épült.

44. Olyan gondolkodók, mint Jean-Paul Sartre, minden kész tanítás előtt újra felvetették a puszta létezés kérdését.

45. Még a 20. századi művészet és irodalom is hordozta e gondolatok nyomait.

46. Lényegében az életfilozófia nagy változást hozott a gondolkodásban.

47. A régi filozófia gyakran a változások alatt nyugvó állandó létezésről kérdezett.

48. Az életfilozófia ezzel szemben a válást és a folyamatos áramlást helyezte előtérbe.

49. Az élet változást, növekedést, elmúlást és állandó előrehaladást jelent.

50. Egy rögzített fogalom olyan, mint egy fénykép, az élet viszont olyan, mint egy film.

51. Ez a fordulat előnyt, de veszélyt is magával hozott.

52. Az előny abban állt, hogy az érzelmet, a testet és az akaratot végre komolyan vették.

53. A veszély abban rejlett, hogy az ésszerűséget könnyen alábecsülhették.

54. Aki csak az ösztöneit követi és megveti a gondolkodást, elveszíti egy fontos támaszát.

55. Későbbi kritikusok azzal vádolták egyes életfilozófusokat, hogy túl sok teret engednek az ésszerűtlennek.

56. Mindazonáltal az életfilozófia a modern kor egyik legfontosabb mozgalma marad.

57. Az életfilozófia emlékeztette a gondolkodást arra, hogy az ember nem csupán gondolkodik, hanem mindenekelőtt él.

58. Schopenhauer kinyitotta az ajtót azzal, hogy az akaratot helyezte minden esemény alapjául.

59. Nietzsche szélesre tárta az ajtót azzal, hogy minden szenvedés ellenére igent mondott az életre.

60. Azóta a filozófia nem csupán azt kérdezi, mi az igazság, hanem azt is, hogyan kell igazán élni.

1. Über Jahrhunderte suchte die Philosophie nach ewigen Wahrheiten, die über allem Wandel stehen.

2. Viele Denker bauten große Gedankengebäude, in denen die Vernunft jeden Stein an seinen Platz legte.

3. Doch im neunzehnten Jahrhundert wuchs ein Verdacht gegen diese stolzen Systeme.

4. Eine neue Strömung fragte nicht mehr zuerst nach dem reinen Denken, sondern nach dem Leben selbst.

5. Diese Strömung trägt deshalb den Namen Lebensphilosophie.

6. Mit dem Wort "Leben" ist dabei nicht nur das biologische Atmen und Wachsen gemeint.

7. Gemeint ist vor allem das gelebte Erleben mit all seinen Trieben, Gefühlen und Leidenschaften.

8. Die Lebensphilosophie wollte das Denken wieder mit dem warmen, drängenden Dasein verbinden.

9. Diese Strömung richtete sich gegen die Vorstellung, der Mensch sei in erster Linie ein vernünftiges Rechenwesen.

10. Unter der dünnen Decke der Vernunft, so die Botschaft, brodeln dunkle Kräfte.

11. Der erste große Vertreter dieser Wende war Arthur Schopenhauer.

12. Schopenhauer sah hinter aller Ordnung einen blinden, ruhelosen Drang am Werk.

13. Diesen Drang nannte Schopenhauer den Willen, eine Kraft, die ewig will, ohne je satt zu werden.

14. Für Schopenhauer ist die Welt deshalb voller Leiden, weil das Wollen niemals endet.

15. Schopenhauers Blick auf das Dasein war düster, und man nennt diese Haltung Pessimismus.

16. Wenige Jahrzehnte später trat ein anderer Denker hervor, der Schopenhauer las und doch widersprach.

17. Dieser Denker war Friedrich Nietzsche.

18. Nietzsche teilte die Einsicht, dass ein mächtiges Wollen das Leben antreibt.

19. Anders als Schopenhauer aber wollte Nietzsche das Leben nicht verneinen, sondern feiern.

20. Aus dem blinden Willen wurde bei Nietzsche der Wille zur Macht, ein Drang nach Wachstum und Steigerung.

21. Nietzsche forderte, das Leben mit all seinen Härten tapfer zu bejahen.

22. Schopenhauer und Nietzsche bilden zusammen die beiden Pole der Lebensphilosophie.

23. Der eine sah im Leben vor allem eine Last, der andere vor allem eine Möglichkeit.

24. Beide aber stellten das pulsierende Leben über das kühle System.

25. Neben diesen beiden Namen gehören weitere Denker zur Lebensphilosophie.

26. Wilhelm Dilthey fragte, wie man menschliches Leben überhaupt richtig erfassen kann.

27. Dilthey unterschied das Erklären der Natur vom Verstehen des Lebens.

28. Eine Pflanze lässt sich durch Gesetze erklären, ein Mensch aber will von innen verstanden werden.

29. Der Franzose Henri Bergson rückte die erlebte Zeit in den Mittelpunkt.

30. Bergson zeigte, dass gelebte Zeit anders fließt als die Zeit der Uhr.

31. In der Uhr zerfällt die Zeit in gleiche Striche, im Erleben strömt sie ohne Naht dahin.

32. Bergson nannte die schöpferische Lebenskraft den élan vital, also den Lebensschwung.

33. Diese Wende zum Leben hatte viele Ursachen.

34. Das große System des Philosophen Hegel hatte zuvor beansprucht, die ganze Wirklichkeit im Begriff zu fassen.

35. Gegen diesen Anspruch regte sich Widerstand, denn das wirkliche Leben passt in kein fertiges Schema.

36. Auch die Naturwissenschaft veränderte das Bild des Menschen tiefgreifend.

37. Charles Darwin zeigte, dass der Mensch aus dem Tierreich hervorgegangen ist.

38. Damit rückten Trieb, Instinkt und Überlebenskampf näher an das Selbstbild des Menschen heran.

39. Die Lebensphilosophie nahm diese Unruhe auf und machte sie zum Thema.

40. Der Einfluss dieser Strömung reicht weit über ihre eigene Zeit hinaus.

41. Sigmund Freud entdeckte das Unbewusste, in dem verborgene Triebe das Handeln lenken.

42. Freuds Bild vom Menschen ähnelt Schopenhauers Ahnung eines dunklen Willens unter der Oberfläche.

43. Auch der spätere Existenzialismus knüpfte an die Lebensphilosophie an.

44. Denker wie Jean-Paul Sartre fragten erneut nach dem nackten Dasein vor allen fertigen Lehren.

45. Selbst Kunst und Literatur des zwanzigsten Jahrhunderts trugen die Spuren dieser Gedanken.

46. Im Kern vollzog die Lebensphilosophie eine große Verschiebung im Denken.

47. Die alte Philosophie fragte oft nach dem beständigen Sein, das unter allem Wandel ruht.

48. Die Lebensphilosophie dagegen rückte das Werden und den steten Fluss in den Vordergrund.

49. Leben heißt Veränderung, Wachstum, Vergehen und ständiges Drängen nach vorn.

50. Ein fester Begriff gleicht einem Foto, das Leben aber gleicht einem Film.

51. Diese Wende brachte einen Gewinn, aber auch eine Gefahr mit sich.

52. Der Gewinn lag darin, dass Gefühl, Leib und Wille endlich ernst genommen wurden.

53. Die Gefahr lag darin, dass die Vernunft leicht zu gering geschätzt werden konnte.

54. Wer nur dem Trieb folgt und das Denken verachtet, verliert einen wichtigen Halt.

55. Spätere Kritiker warfen einigen Lebensphilosophen vor, dem Unvernünftigen zu viel Raum zu geben.

56. Dennoch bleibt die Lebensphilosophie eine der wichtigsten Bewegungen der neueren Zeit.

57. Die Lebensphilosophie erinnerte das Denken daran, dass der Mensch nicht nur denkt, sondern vor allem lebt.

58. Schopenhauer öffnete die Tür, indem er den Willen unter alles Geschehen legte.

59. Nietzsche stieß die Tür weit auf, indem er das Leben trotz allen Leids bejahte.

60. Seitdem fragt die Philosophie nicht nur, was wahr ist, sondern auch, wie man wirklich leben soll.