7.5.1 A világ mint akarat – Die Welt als Wille

1. 1818-ban megjelent egy könyv „A világ mint akarat és képzet” címmel.

2. Szerzője a német filozófus, Arthur Schopenhauer volt.

3. Hosszú ideig alig fordítottak figyelmet erre a műre, ma azonban nagy sikernek számít.

4. Már a cím is elárulja az alapgondolatot: a világnak két oldala van.

5. Az egyik oldalt Schopenhauer „képzeletnek”, a másikat „akaratnak” nevezi.

6. A képzelet az a világ, ahogyan számunkra megjelenik.

7. Minden, amit látunk, hallunk és tapintunk, eleinte csupán egy kép a saját fejünkben.

8. Ebben a tekintetben Schopenhauer az idősebb filozófus, Immanuel Kant gondolataihoz kapcsolódik.

9. Kant azt tanította, hogy az ember soha nem ismeri fel a dolgokat úgy, amilyenek valójában vannak.

10. Mindig csak a látszatot látjuk, soha nem a dolgok rejtett lényegét.

11. Az egész látható világ tehát olyan, mint egy álom, amelyet az elme képzel el.

12. Schopenhauer azonban nem akart megelégedni ezzel a puszta külsőséggel.

13. Schopenhauer azt kérdezte, mi rejtőzik a látszatok színpadának hátterében.

14. A választ Schopenhauer egy meglepő helyen találta meg, mégpedig a saját testében.

15. Minden ember nemcsak kívülről, testként, hanem belülről is megtapasztalja önmagát.

16. Belülről érezzük az éhséget, a szomjúságot, a vágyat és a mozgás iránti késztetést.

17. Ezt a belső késztetést Schopenhauer akaratnak nevezte.

18. Schopenhauer számára a saját test nem más, mint láthatóvá vált akarat.

19. Amikor a kéz valami után nyúl, abban az akarat mozgásban nyilvánul meg.

20. Ami az emberben akaratként hat, az Schopenhauer szerint az egész világban hat.

21. Az akarat a rejtett mag, a dolog önmagában minden látszat mögött.

22. A gravitációban, amely a köveket a Föld felé vonzza, e tanítás szerint ugyanaz az akarat hat.

23. A fény felé törekvő növényben ugyanaz az erő hajt.

24. Az állatban, amely vadászik és menekül, az akarat még egyértelműbben nyilvánul meg.

25. Schopenhauer számára az egész természet egyetlen, sokrétű akarat.

26. Ez az akarat azonban nem követ semmilyen célt, sem ésszerű tervet.

27. Az akarat vak késztetés, értelmetlen és iránytalan sötét vágy.

28. Az akarat csak egyet akar, nevezetesen, hogy mindig tovább akarjon.

29. Az akaratot egy örök éhséghez lehet hasonlítani, amelyet soha nem lehet csillapítani.

30. Ebből a nyugtalan késztetésből fakad a világ szenvedése.

31. Minden vágy hiányból fakad, és a hiány fájdalmat okoz.

32. Ha egy vágy teljesül, azonnal felbukkan a következő.

33. Az élet ezért olyan, mint egy inga, amely a fájdalom és az unalom között ingadozik.

34. Amíg egy vágy teljesítetlen marad, a vágyakozás fájdalma gyötör.

35. Ha a vágy teljesül, hamarosan az unalom üressége fenyeget.

36. Ebből a szempontból nincs igazi, tartós beteljesülés.

37. Schopenhauer létezésről alkotott nézete ezért mélyen pesszimista.

38. A pesszimizmus azt jelenti, hogy a világot elsősorban a szenvedés helyszínének tekintjük.

39. Schopenhauer számára még az is jobb lett volna, ha a világ egyáltalán nem létezne.

40. Ez a gondolat keményen hangzik, de szigorúan következik Schopenhauer akarat-tanából.

41. Szembetűnő ennek a tanításnak a közelsége az ókori indiai gondolkodáshoz.

42. Schopenhauer ismerte India szent írásait, és nagyra becsülte őket.

43. Az indiai gondolkodásban is az életet a szenvedés körforgásának tekintik, amelyből az ember menekülni szeretne.

44. Mindezek ellenére Schopenhauer három utat mutat be, amelyekkel el lehet menekülni az akarat nyomása elől.

45. Az első út a művészeten keresztül vezet.

46. A művészetben az ember saját vágyak nélkül szemléli a dolgokat.

47. Aki tisztán szemléli egy képet vagy egy tájat, egy pillanatra megfeledkezik saját akaratáról.

48. Így a művészet vigassá válik, amely rövid időre megnyugtatja az akarat viharát.

49. Schopenhauer számára különösen a zene emelkedett ki minden más művészet fölé.

50. Schopenhauer számára a zene közvetlenül az akaratot magát ábrázolja, nem csupán annak megnyilvánulásait.

51. A második út az együttérzésen keresztül vezet.

52. Az együttérzésben az ember felismeri, hogy minden más lényben ugyanaz az akarat szenved.

53. Aki mások szenvedését a sajátjaként éli meg, az jót cselekszik.

54. Így alapozza Schopenhauer az egész erkölcsöt az együttérzésre.

55. A harmadik és legmagasabb út az akarat tagadása.

56. Ennek során az ember megtanulja egyre inkább elhallgattatni saját vágyait.

57. Aki teljesen lemond az akarásról, hasonlít a sok vallás szentjeihez és aszkétáihoz.

58. Ebben a lemondásban talál végre nyugalmat és békét a lélek.

59. Schopenhauer komor tanítása mély hatást gyakorolt a későbbi gondolkodókra és művészekre.

60. Főként egy Friedrich Nietzsche nevű fiatal olvasó kezdett el ezzel a tanítással egy egész életen át tartó küzdelmet.

1. Im Jahr 1818 erschien ein Buch mit dem Titel "Die Welt als Wille und Vorstellung".

2. Sein Verfasser war der deutsche Philosoph Arthur Schopenhauer.

3. Lange Zeit beachtete kaum jemand dieses Werk, doch heute gilt es als ein großer Wurf.

4. Schon der Titel verrät den Grundgedanken: Die Welt hat zwei Seiten.

5. Die eine Seite nennt Schopenhauer die Vorstellung, die andere den Willen.

6. Die Vorstellung ist die Welt, so wie sie uns erscheint.

7. Alles, was man sieht, hört und tastet, ist zunächst nur ein Bild im eigenen Kopf.

8. Hier knüpft Schopenhauer an den älteren Philosophen Immanuel Kant an.

9. Kant hatte gelehrt, dass der Mensch die Dinge nie so erkennt, wie sie an sich sind.

10. Wir sehen stets nur die Erscheinung, niemals den verborgenen Kern der Dinge.

11. Die ganze sichtbare Welt ist also wie ein Traum, den der Geist sich vorstellt.

12. Doch Schopenhauer wollte sich mit dieser bloßen Außenseite nicht zufriedengeben.

13. Schopenhauer fragte, was sich hinter der Bühne der Erscheinungen verbirgt.

14. Die Antwort fand Schopenhauer an einem überraschenden Ort, nämlich im eigenen Leib.

15. Jeder Mensch erlebt sich selbst nicht nur von außen als Körper, sondern auch von innen.

16. Von innen spürt man Hunger, Durst, Begehren und den Drang, sich zu bewegen.

17. Dieses innere Drängen nannte Schopenhauer den Willen.

18. Der eigene Leib ist für Schopenhauer nichts anderes als sichtbar gewordener Wille.

19. Wenn die Hand nach etwas greift, dann zeigt sich darin der Wille in Bewegung.

20. Was im Menschen als Wille wirkt, wirkt nach Schopenhauer in der ganzen Welt.

21. Der Wille ist der verborgene Kern, das Ding an sich hinter aller Erscheinung.

22. In der Schwerkraft, die Steine zur Erde zieht, wirkt nach dieser Lehre derselbe Wille.

23. In der Pflanze, die zum Licht strebt, drängt dieselbe Kraft.

24. Im Tier, das jagt und flieht, zeigt sich der Wille noch deutlicher.

25. Die ganze Natur ist für Schopenhauer ein einziger, vielgestaltiger Wille.

26. Dieser Wille verfolgt jedoch kein Ziel und keinen vernünftigen Plan.

27. Der Wille ist ein blinder Drang, ein dunkles Wollen ohne Sinn und Richtung.

28. Der Wille will nur eines, nämlich immer weiter zu wollen.

29. Man kann den Willen mit einem ewigen Hunger vergleichen, der sich nie stillen lässt.

30. Aus diesem ruhelosen Drängen entspringt das Leiden der Welt.

31. Jeder Wunsch entsteht aus einem Mangel, und ein Mangel tut weh.

32. Wird ein Wunsch erfüllt, so meldet sich gleich der nächste Wunsch.

33. Das Leben gleicht deshalb einem Pendel, das zwischen Schmerz und Langeweile hin und her schwingt.

34. Solange ein Wunsch unerfüllt bleibt, quält der Schmerz des Verlangens.

35. Ist der Wunsch erfüllt, droht schnell die Leere der Langeweile.

36. Eine echte, dauerhafte Erfüllung gibt es in dieser Sicht nicht.

37. Schopenhauers Blick auf das Dasein ist deshalb tief pessimistisch.

38. Pessimismus bedeutet, die Welt vor allem als einen Ort des Leidens zu sehen.

39. Für Schopenhauer wäre es sogar besser gewesen, wenn die Welt gar nicht existierte.

40. Dieser Gedanke klingt hart, doch er folgt streng aus Schopenhauers Lehre vom Willen.

41. Auffällig ist die Nähe dieser Lehre zum alten Denken Indiens.

42. Schopenhauer kannte die heiligen Schriften Indiens und schätzte sie sehr.

43. Auch im indischen Denken gilt das Leben als ein Kreislauf des Leidens, dem man entrinnen möchte.

44. Trotz allem zeigt Schopenhauer drei Wege, um dem Druck des Willens zu entkommen.

45. Der erste Weg führt über die Kunst.

46. In der Kunst betrachtet der Mensch die Dinge ohne eigenes Begehren.

47. Wer ein Bild oder eine Landschaft rein anschaut, vergisst für einen Augenblick sein eigenes Wollen.

48. So wird die Kunst zu einem Trost, der den Sturm des Willens für kurze Zeit beruhigt.

49. Besonders die Musik stand für Schopenhauer hoch über allen anderen Künsten.

50. Die Musik bildet für Schopenhauer den Willen selbst unmittelbar ab, nicht nur seine Erscheinungen.

51. Der zweite Weg führt über das Mitleid.

52. Im Mitleid erkennt der Mensch, dass in jedem anderen Wesen derselbe Wille leidet.

53. Wer das Leiden des anderen als sein eigenes empfindet, der handelt gut.

54. So gründet Schopenhauer die ganze Moral auf das Mitgefühl.

55. Der dritte und höchste Weg ist die Verneinung des Willens.

56. Dabei lernt der Mensch, das eigene Begehren immer mehr zum Schweigen zu bringen.

57. Wer dem Wollen ganz entsagt, ähnelt den Heiligen und Asketen vieler Religionen.

58. In diesem Verzicht findet die Seele endlich Ruhe und Frieden.

59. Schopenhauers düstere Lehre wirkte tief auf spätere Denker und Künstler.

60. Vor allem ein junger Leser namens Friedrich Nietzsche begann mit dieser Lehre ein lebenslanges Ringen.