7.5.2 A hatalom akarat – Der Wille zur Macht

1. Friedrich Nietzsche egyetlen olyan erőt keresett, amely minden élőlényt hajt.

2. Schopenhauer korábban egy vak életakaratról beszélt, amely csupán a túlélésre és a szaporodásra törekszik.

3. Nietzsche ezt a választ túl szűknek és túl pesszimistának találta.

4. Nietzsche számára az élet nem csupán azt jelenti, hogy az ember ragaszkodik a létezéshez és kitart.

5. Nietzsche számára az élet azt jelenti, hogy növekszik, kiterjed és túllép önmagán.

6. Ezt az alapvető erőt Nietzsche a hatalomvágynak nevezte.

7. A hatalom alatt Nietzsche nem elsősorban az erőszakot vagy más emberek feletti uralmat értette.

8. Nietzsche számára a hatalom elsősorban azt jelenti, hogy az ember erősebbé, gazdagabbá és alkotóbbá váljon.

9. Egy fa, amely gyökereit mélyebbre hajtja és koronáját szélesebbre terjeszti, ezt a hatalomvágyat mutatja.

10. Egy gyermek, aki megtanul járni és egyre nehezebb dolgokra merészkedik, ugyanezt a vágyat mutatja.

11. Egy művész, aki tökéletesebb művet akar létrehozni, szintén ezt a belső erőt követi.

12. A hatalomvágy tehát a fejlődés, a több élet és a magasabb forma iránti vágy.

13. Nietzsche szerint ez a vágy mindenben benne rejlik, a legkisebb élőlénytől a legnagyobb gondolatig.

14. Még a tudás utáni törekvést is a hatalomvágy egyik formájának értelmezte Nietzsche.

15. Aki megérti a világot, ugyanis egyfajta uralmat nyer felette, és rendezni tudja azt.

16. Nietzsche számára az élet így nem nyugodt állapot, hanem a többért folytatott állandó küzdelem.

17. Ahol ez a vágy alábbhagy, ott Nietzsche szerint megkezdődik a hanyatlás és a gyengeség.

18. Ebből az életről alkotott képről fejlesztette ki Nietzsche az önlegyőzés gondolatát.

19. Az önlegyőzés azt jelenti, hogy újra és újra átlépjük saját határainkat, félelmeinket és kényelmi igényeinket.

20. Nietzsche számára az ember nem kész lény, hanem egy átmeneti állapot, amelyet még ki kell alakítania.

21. Egy híres képpel Nietzsche az embert egy szakadék fölé feszített kötélhez hasonlította.

22. Ez a kötél az állat és egy magasabb cél között van feszítve.

23. Ezt a magasabb célt Nietzsche a túlembernek nevezte.

24. A túlember nem földönkívüli lény, és nem más népek ura.

25. A túlember olyan ember, aki saját értékeit teremti meg, ahelyett, hogy csak mások értékeit venné át.

26. A túlember a saját lábán áll, és nincs szüksége sem a mennyre, sem a túlvilági jutalomra.

27. A túlember igent mond az életre, sőt a szenvedésére is, és magából műalkotást farag.

28. Nietzsche nem tekintette a túlembert már létezőnek, hanem a jövő feladatának és irányának.

29. Hogy megértse ezt az irányt, Nietzsche a morál történetét vizsgálta.

30. Ennek során Nietzsche két alapvető moráltípust különböztetett meg, amelyeket urak moráljának és rabszolgák moráljának nevezett.

31. Nietzsche szerint az urak morálja az erősek, az önbiztosak és a sikeresek körében alakul ki.

32. Az urak erkölcse szerint jó az, ami erőteljes, nemes, büszke és életigenlő.

33. Az urak erkölcse szerint rossz az, ami gyáva, gyenge és nyomorúságos.

34. Az urak erkölcse tehát elsősorban önmagát dicséri, és saját erejét csodálja.

35. Nietzsche szerint ezzel szemben a rabszolgák erkölcse a gyengék, az elnyomottak és a hátrányos helyzetűek körében alakul ki.

36. Aki maga nem rendelkezik hatalommal, nem tud nyíltan szembeszállni mások erejével.

37. Ehelyett a rabszolga-erkölcs titokban gonosznak nyilvánítja a hatalmasok tulajdonságait.

38. A rabszolga-erkölcsben jónak számít mindaz, ami szelíd, alázatos, könyörületes és türelmes.

39. Az erőt, a büszkeséget és a keménységet a rabszolga-erkölcsben bűnné értelmezik át.

40. Nietzsche ebben az átértelmezésben a gyengék rejtett bosszúját látta az erősekkel szemben.

41. Ezt a bosszút Nietzsche egy francia szóval, a „ressentiment”-tel, azaz a gyötrő haraggal nevezte.

42. Nietzsche szerint a rabszolga-erkölcs a történelem folyamán széles körben elterjedt.

43. Nietzsche különösen a kereszténységben látta ennek a gyengék erkölcsének egy hatalmas formáját.

44. Nietzsche ezt a történelmet akarta láthatóvá tenni, hogy az ember túlléphessen rajta.

45. Nietzsche talán legrejtélyesebb gondolata az örök visszatérés tanítása.

46. Az örök visszatérés azt jelenti, hogy az életben minden végtelenül sokszor pontosan ugyanúgy megismétlődik.

47. E gondolat szerint minden öröm és minden fájdalom, minden pillanat újra és újra visszatér.

48. Nietzsche az örök visszatérést nem annyira bizonyított tényként, mint inkább hatalmas próbatételként értelmezte.

49. A próba a következő: Akarnád-e az életedet pontosan így még számtalan alkalommal élni?

50. Aki erre a kérdésre örömteli igennel válaszol, az teljes mértékben igennel válaszolt az életére.

51. Aki viszont visszariad tőle, az még mindig küzd a saját létezésével, és menekül előle.

52. Az örök visszatérés így az életigenlés erősségének mércéje.

53. Arra kell ösztönöznie az embert, hogy minden pillanatot úgy alakítson ki, hogy az örökké visszatérhessen.

54. Mindezek a gondolatok Nietzsche-nél szorosan összefüggenek, és egy közös képet alkotnak.

55. A hatalomra való akarat az a hajtóerő, amely az élet fokozására ösztönöz.

56. Az önlegyőzés az az út, amelyen ez az erő az emberben hatásra lép.

57. A túlember az a cél, amelyhez az önlegyőzésnek el kell vezetnie.

58. A rabszolga-erkölcs kritikája eltávolítja az ezen az úton álló akadályokat.

59. Végül az örök visszatérés teszteli, hogy az ember valóban képes-e elfogadni az életét.

60. Így alakított ki Nietzsche egy olyan filozófiát, amely nem vigasztalni akart, hanem egy magasabb rendű életre hívott fel.

1. Friedrich Nietzsche suchte nach einer einzigen Kraft, die alles Lebendige antreibt.

2. Schopenhauer hatte zuvor von einem blinden Willen zum Leben gesprochen, der nur überleben und sich fortpflanzen will.

3. Nietzsche fand diese Antwort zu mager und zu pessimistisch.

4. Leben heißt für Nietzsche nicht bloß, sich am Dasein festzuklammern und durchzuhalten.

5. Leben heißt für Nietzsche, wachsen, sich ausdehnen und über sich selbst hinausgreifen.

6. Diese Grundkraft nannte Nietzsche den Willen zur Macht.

7. Mit Macht meinte Nietzsche nicht in erster Linie Gewalt oder Herrschaft über andere Menschen.

8. Macht bedeutet bei Nietzsche vor allem die Fähigkeit, stärker, reicher und gestalterischer zu werden.

9. Ein Baum, der seine Wurzeln tiefer treibt und seine Krone weiter ausbreitet, zeigt diesen Willen zur Macht.

10. Ein Kind, das laufen lernt und immer schwierigere Dinge wagt, zeigt denselben Drang.

11. Ein Künstler, der ein vollkommeneres Werk schaffen will, folgt ebenfalls dieser inneren Kraft.

12. Der Wille zur Macht ist also der Drang nach Steigerung, nach mehr Leben und nach höherer Form.

13. Nach Nietzsche steckt dieser Drang in allem, vom kleinsten Lebewesen bis zum größten Gedanken.

14. Selbst das Streben nach Wissen deutete Nietzsche als eine Form des Willens zur Macht.

15. Wer die Welt versteht, gewinnt nämlich eine Art Herrschaft über sie und kann sie ordnen.

16. Für Nietzsche ist das Leben damit kein ruhiger Zustand, sondern ein ständiges Ringen um mehr.

17. Wo dieser Drang erlahmt, beginnt nach Nietzsche der Verfall und die Schwäche.

18. Aus diesem Bild vom Leben entwickelte Nietzsche den Gedanken der Selbstüberwindung.

19. Selbstüberwindung bedeutet, die eigenen Grenzen, Ängste und Bequemlichkeiten immer wieder zu überschreiten.

20. Der Mensch ist für Nietzsche kein fertiges Wesen, sondern ein Übergang, der sich erst gestalten muss.

21. In einem berühmten Bild nannte Nietzsche den Menschen ein Seil, das über einem Abgrund gespannt ist.

22. Dieses Seil ist zwischen dem Tier und einem höheren Ziel ausgespannt.

23. Dieses höhere Ziel nannte Nietzsche den Übermenschen.

24. Der Übermensch ist kein außerirdisches Wesen und kein Herrscher über andere Völker.

25. Der Übermensch ist ein Mensch, der seine eigenen Werte schafft, statt fremde Werte nur zu übernehmen.

26. Der Übermensch steht auf eigenen Füßen und braucht keinen Himmel und keine Belohnung im Jenseits.

27. Der Übermensch sagt Ja zum Leben, auch zu seinem Leid, und macht aus sich selbst ein Kunstwerk.

28. Nietzsche sah den Übermenschen nicht als bereits vorhanden, sondern als Aufgabe und Richtung für die Zukunft.

29. Um diese Richtung zu verstehen, untersuchte Nietzsche die Geschichte der Moral.

30. Dabei unterschied Nietzsche zwei Grundtypen von Moral, die er Herrenmoral und Sklavenmoral nannte.

31. Die Herrenmoral entsteht nach Nietzsche bei den Starken, Selbstsicheren und Erfolgreichen.

32. In der Herrenmoral gilt als gut, was kraftvoll, vornehm, stolz und lebensbejahend ist.

33. Als schlecht gilt in der Herrenmoral, was feige, schwach und kümmerlich ist.

34. Die Herrenmoral lobt also zuerst sich selbst und bewundert die eigene Stärke.

35. Die Sklavenmoral entsteht nach Nietzsche dagegen bei den Schwachen, Unterdrückten und Benachteiligten.

36. Wer selbst keine Macht hat, kann die Stärke der anderen nicht offen bekämpfen.

37. Stattdessen erklärt die Sklavenmoral die Eigenschaften der Mächtigen heimlich zum Bösen.

38. In der Sklavenmoral gilt als gut, was sanft, demütig, mitleidig und geduldig ist.

39. Stärke, Stolz und Härte werden in der Sklavenmoral zu Sünden umgedeutet.

40. Nietzsche sah in dieser Umdeutung einen verborgenen Akt der Rache der Schwachen an den Starken.

41. Diese Rache nannte Nietzsche mit einem französischen Wort das Ressentiment, also den nagenden Groll.

42. Nach Nietzsche hat sich die Sklavenmoral im Lauf der Geschichte weithin durchgesetzt.

43. Besonders im Christentum sah Nietzsche eine mächtige Form dieser Moral der Schwachen.

44. Nietzsche wollte diese Geschichte sichtbar machen, damit der Mensch über sie hinauswachsen kann.

45. Der vielleicht rätselhafteste Gedanke Nietzsches ist die Lehre von der ewigen Wiederkehr.

46. Die ewige Wiederkehr besagt, dass sich alles im Leben unendlich oft genau gleich wiederholt.

47. Jede Freude und jeder Schmerz, jeder Augenblick kehrt nach diesem Gedanken immer wieder zurück.

48. Nietzsche meinte die ewige Wiederkehr weniger als bewiesene Tatsache und mehr als gewaltige Prüfung.

49. Die Prüfung lautet: Könntest du dein Leben genau so noch unzählige Male leben wollen?

50. Wer diese Frage mit einem freudigen Ja beantwortet, hat sein Leben restlos bejaht.

51. Wer dagegen zurückschreckt, hadert noch mit dem eigenen Dasein und flieht vor ihm.

52. Die ewige Wiederkehr ist damit ein Maßstab für die Stärke der Lebensbejahung.

53. Sie soll den Menschen dazu bringen, jeden Augenblick so zu gestalten, dass er ewig wiederkehren dürfte.

54. Alle diese Gedanken hängen bei Nietzsche eng zusammen und bilden ein gemeinsames Bild.

55. Der Wille zur Macht ist die treibende Kraft, die zur Steigerung des Lebens drängt.

56. Die Selbstüberwindung ist der Weg, auf dem diese Kraft im Menschen wirksam wird.

57. Der Übermensch ist das Ziel, auf das die Selbstüberwindung hinführen soll.

58. Die Kritik an der Sklavenmoral räumt die Hindernisse auf diesem Weg beiseite.

59. Die ewige Wiederkehr schließlich prüft, ob der Mensch sein Leben wirklich annehmen kann.

60. So entwarf Nietzsche eine Philosophie, die nicht trösten, sondern zu höherem Leben aufrufen wollte.