7.6.2 A célszerű világkép vége – Das Ende des zweckhaften Weltbildes

1. Darwin tanítása messze nem csupán a biológiát változtatta meg, hiszen az egész világképet érintette.

2. Évszázadokon át a természetet egyértelmű céllal és rendeltetéssel rendelkező alkotásként értelmezték.

3. Ezt a nézetet teleológiának nevezik, azaz a minden dologban rejlő célról szóló tanításnak.

4. Eszerint minden lénynek és minden szervnek előre meghatározott feladata volt egy nagy terv keretében.

5. Úgy tűnt, a szem a látásra, a szárny a repülésre, az eső pedig a táplálásra lett teremtve.

6. Egy ilyen rend megkövetelte egy tervező létezését, aki a célokat már a kezdetektől fogva meghatározta.

7. A vallási gondolkodásban ez a tervező Isten volt, az egész világ teremtője és irányítója.

8. Különösen emlékezetes volt az óra és az órakészítő példázata.

9. Aki egy művészi órát talál, az azonnal egy okos mesteremberre következtet, aki azt elkészítette.

10. Ugyanígy, úgy vélték, a művészi természetnek is egy isteni építőmesterre kell utalnia.

11. Pontosan ezt a képet rengette meg Darwin a természetes kiválasztódás elméletével a legmélyebb alapjaiban.

12. Hiszen a kiválasztódás alkalmazkodást és látszólagos tervezést eredményez, teljesen tervező nélkül.

13. A jól felépített szem nem szándékos terv eredménye, hanem számtalan apró lépés hosszú idő alatt.

14. Minden egyes lépés csupán egy apró előny volt, amely kissé megkönnyítette a túlélést.

15. Ami átgondolt célnak tűnik, valójában a vak szelekció eredménye.

16. Ezzel a természet elvesztette órakészítőjét, hiszen az óra mintegy önmagát építi.

17. Ez a gondolat a teleológia mint természettudományos magyarázat végét jelentette.

18. A „miért” kérdését felváltotta a „hogyan” kérdése, vagyis az okok kérdése.

19. A fejlődést már nem egy cél hajtotta előre, hanem vak okok tolta hátulról.

20. Az isteni terv helyébe a véletlen és a természetes kiválasztódás kölcsönhatása lépett.

21. A véletlen biztosítja az irányítatlan sokféleséget, amelyből a természetes szelekció kiválasztja a használhatót.

22. Sem a véletlen, sem a természetes szelekció nem követ tudatos szándékot.

23. Ebből a nézőpontból fakad egy olyan szemlélet, amelyet naturalizmusnak neveznek.

24. A naturalizmus abból indul ki, hogy a világban minden természetes okokkal magyarázható.

25. Számára nincsenek a természet törvényein túli, a történésekbe beavatkozó titokzatos erők.

26. Még az életnek sincs szüksége különleges életerőre, hanem ugyanazoknak a törvényeknek engedelmeskedik, mint az élettelen anyag.

27. Így a természet zárt rendszerré válik, amelyben nincs helye külső beavatkozásnak.

28. Egy ilyen világkép nem igényel teremtési cselekményt.

29. Az életet nem kellett teremteni, hiszen egyszerű kezdetekből fejlődhetett ki.

30. A fajok sokfélesége nem kész műként jelenik meg, hanem egy hosszú történelem gyümölcseként.

31. Ez a fordulat különösen súlyosan érintette az emberről kialakult hagyományos képet.

32. Az ember hosszú ideig a teremtés koronájának és a világ középpontjának tekintette magát.

33. Különleges lénynek számított, akit láthatatlan szakadék választott el az összes állattól.

34. Darwin tanítása azonban az embert a többi élőlény sorába helyezte.

35. Az embert ezentúl a természet részének tekintették, és többé nem annak urának.

36. Testének működése ugyanazoknak a törvényeknek engedelmeskedik, mint egy majomé, egy kutyáé vagy egy halé.

37. Az emberi elme is ugyanazon hosszú fejlődés eredményeként tűnt fel.

38. Ez mélyen megrázta a hagyományos emberképet.

39. Már korábban Kopernikusz eltávolította a Földet az univerzum középpontjából.

40. Most pedig Darwin az élővilágban is megfosztotta az embert a központi helyétől.

41. Sokan ezt az emberi büszkeség fájdalmas megsértésének érezték.

42. Ha az ember csupán egy ág az élet fáján, akkor különleges helyzete is eltűnik.

43. A tanítás ellenzői attól tartottak, hogy ezzel a tervvel egyidejűleg minden értelme is eltűnik a világból.

44. Cél nélkül – így aggódtak – a létezés csupán a véletlen üres játéka.

45. Ha senki sem akarta a világot, akkor mi értelme a törekvésnek, a szenvedésnek és a reménykedésnek?

46. Ez az aggodalom mutatja, milyen szorosan kötötte össze a régi világkép az értelmet és a célt.

47. A naturalizmus védelmezői azzal válaszoltak, hogy a terv elvesztése nem jelenti az értelem elvesztését.

48. Az értelmet – így gondolták – nem kell előre megadni, hanem az ember maga is létrehozhatja.

49. Éppen azért, mert nincs előre megadott cél, az ember szabadon adhat értelmet az életének.

50. Mások vigaszt találtak abban a hatalmas összefüggésben, amelyhez az ember tartozik.

51. Az, hogy minden élőlényhez kapcsolódunk, méltóságnak is tűnhet, és nem csupán veszteségnek.

52. A vallásnak azt a feladatot kellett megoldania, hogy tisztázza viszonyát ehhez az új világképhez.

53. Egyes hívők ezentúl a teremtést szimbólumként értelmezték, nem pedig szó szerinti beszámolóként.

54. Mások ragaszkodtak a szó szerinti teremtéshez, és határozottan elutasították az evolúciót.

55. Ez a vita a célorientált és az ok-okozati világkép között a mai napig tart.

56. A tudomány maga azóta az okok keresésénél marad, és lemond a „miért” kérdéséről.

57. Azt kérdezi, hogyan jött létre valami, és nem azt, hogy milyen magasabb cél érdekében kell léteznie.

58. Így a naturalizmus a modern természettudomány csendes alaphangulatává vált.

59. A teljesen célszerű teremtésről alkotott régi kép így magyarázatként véget ért.

60. Helyébe egy olyan világ lépett, amely önmagából és terv nélkül bontakozik ki.

1. Darwins Lehre veränderte weit mehr als nur die Biologie, denn sie traf das gesamte Weltbild.

2. Über Jahrhunderte hatte man die Natur als ein Werk mit klarem Zweck und Ziel verstanden.

3. Diese Sicht nennt man Teleologie, die Lehre vom Zweck, der allen Dingen innewohnt.

4. Nach ihr besaß jedes Wesen und jedes Organ eine vorbestimmte Aufgabe in einem großen Plan.

5. Das Auge schien geschaffen, um zu sehen, der Flügel, um zu fliegen, der Regen, um zu nähren.

6. Eine solche Ordnung verlangte nach einem Planer, der die Zwecke von Anfang an festgelegt hatte.

7. Dieser Planer war im religiösen Denken Gott, der Schöpfer und Lenker der ganzen Welt.

8. Besonders einprägsam war das Gleichnis von der Uhr und ihrem Uhrmacher.

9. Wer eine kunstvolle Uhr findet, schließt sofort auf einen klugen Handwerker, der sie gebaut hat.

10. Ebenso, so meinte man, müsse die kunstvolle Natur auf einen göttlichen Baumeister hinweisen.

11. Genau dieses Bild erschütterte Darwin mit seiner Idee der natürlichen Auslese bis in die Grundfesten.

12. Denn die Auslese erzeugt Anpassung und scheinbare Planung ganz ohne einen Planer.

13. Das gut gebaute Auge entsteht nicht durch Absicht, sondern durch unzählige kleine Schritte über lange Zeit.

14. Jeder einzelne Schritt war nur ein winziger Vorteil, der das Überleben ein wenig erleichterte.

15. Was wie ein durchdachter Zweck aussieht, ist in Wahrheit das Ergebnis blinden Siebens.

16. Damit verlor die Natur ihren Uhrmacher, denn die Uhr baut sich gleichsam selbst.

17. Dieser Gedanke bedeutete das Ende der Teleologie als naturwissenschaftliche Erklärung.

18. Die Frage nach dem Wozu wurde durch die Frage nach dem Wodurch ersetzt, also nach den Ursachen.

19. Nicht mehr ein Ziel zog die Entwicklung voran, sondern blinde Ursachen schoben sie von hinten.

20. An die Stelle des göttlichen Plans trat das Zusammenspiel von Zufall und Auslese.

21. Der Zufall liefert die ungerichtete Vielfalt, aus der die Auslese das Brauchbare aussondert.

22. Weder der Zufall noch die Auslese verfolgen dabei eine bewusste Absicht.

23. Aus dieser Sicht erwächst eine Haltung, die man Naturalismus nennt.

24. Der Naturalismus geht davon aus, dass sich alles in der Welt aus natürlichen Ursachen erklären lässt.

25. Für ihn gibt es keine geheimnisvollen Kräfte jenseits der Naturgesetze, die ins Geschehen eingreifen.

26. Auch das Leben selbst braucht keine besondere Lebenskraft, sondern folgt denselben Gesetzen wie die tote Materie.

27. Damit wird die Natur zu einem geschlossenen Zusammenhang ohne Lücken für ein Eingreifen von außen.

28. Ein solches Weltbild kommt ohne den Akt einer Schöpfung aus.

29. Das Leben muss nicht erschaffen worden sein, denn es kann sich aus einfachen Anfängen entfaltet haben.

30. Die Vielfalt der Arten erscheint nicht als fertiges Werk, sondern als Frucht einer langen Geschichte.

31. Besonders hart traf diese Wende das überlieferte Bild vom Menschen.

32. Lange hatte sich der Mensch als Krone der Schöpfung und Mittelpunkt der Welt verstanden.

33. Er galt als ein Wesen eigener Art, durch eine unsichtbare Kluft von allen Tieren getrennt.

34. Darwins Lehre aber stellte den Menschen mitten in die Reihe der übrigen Lebewesen.

35. Der Mensch wurde nun als Teil der Natur begriffen und nicht länger als ihr Herr.

36. Sein Körper folgt denselben Gesetzen wie der eines Affen, eines Hundes oder eines Fisches.

37. Auch der menschliche Geist erschien jetzt als ein Ergebnis derselben langen Entwicklung.

38. Dies war eine tiefe Erschütterung des überkommenen Menschenbildes.

39. Schon früher hatte Kopernikus die Erde aus dem Mittelpunkt des Weltalls gerückt.

40. Nun nahm Darwin dem Menschen auch noch den Mittelpunkt im Reich des Lebendigen.

41. Manche empfanden dies als eine schmerzliche Kränkung des menschlichen Stolzes.

42. Wenn der Mensch nur ein Zweig am Baum des Lebens ist, scheint seine Sonderstellung dahin.

43. Gegner der Lehre fürchteten, mit dem Plan verschwinde zugleich aller Sinn aus der Welt.

44. Ohne ein Ziel, so ihre Sorge, sei das Dasein nur ein leeres Spiel des Zufalls.

45. Wenn niemand die Welt gewollt hat, wozu dann das Streben, das Leiden und das Hoffen?

46. Diese Sorge zeigt, wie eng das alte Weltbild Sinn und Zweck miteinander verband.

47. Verteidiger des Naturalismus antworteten, der Verlust des Plans sei kein Verlust des Sinns.

48. Ein Sinn, so ihr Gedanke, muss nicht vorgegeben sein, sondern kann vom Menschen selbst geschaffen werden.

49. Gerade weil kein fertiger Zweck vorliegt, sei der Mensch frei, seinem Leben Bedeutung zu geben.

50. Andere fanden Trost in der schieren Größe des Zusammenhangs, dem der Mensch angehört.

51. Mit allem Lebendigen verwandt zu sein, kann auch als Würde und nicht nur als Verlust erscheinen.

52. Die Religion stand vor der Aufgabe, ihr Verhältnis zu diesem neuen Weltbild zu klären.

53. Manche Gläubige deuteten die Schöpfung fortan als Bild und nicht als wörtlichen Bericht.

54. Andere beharrten auf der buchstäblichen Schöpfung und lehnten die Evolution entschieden ab.

55. Bis heute reicht dieser Streit zwischen einem zweckhaften und einem ursächlichen Weltbild.

56. Die Wissenschaft selbst hält sich seither an die Suche nach Ursachen und verzichtet auf das Wozu.

57. Sie fragt, wie etwas entstanden ist, und nicht, zu welchem höheren Zweck es bestehen soll.

58. Damit wurde der Naturalismus zur stillen Grundhaltung der modernen Naturwissenschaft.

59. Das alte Bild einer durch und durch zweckvollen Schöpfung war damit als Erklärung zu Ende.

60. An seine Stelle trat eine Welt, die sich aus sich selbst heraus und ohne Plan entfaltet.