8.2.2 Az egzisztencia megelőzi a lényt – Die Existenz geht dem Wesen voraus

1. Jean-Paul Sartre 1905-től 1980-ig élt, és az egzisztencializmus legismertebb képviselője volt Franciaországban.

2. Jean-Paul Sartre megfogalmazott egy mondatot, amely e gondolati irányzat mottójává vált.

3. Ez a mondat azt állítja, hogy az ember esetében a létezés megelőzi a lényeget.

4. Ahhoz, hogy megértsük ezt a mondatot, először tisztáznunk kell, mit jelentenek az „létezés” és a „lényeg” szavak.

5. A létezés pusztán az a tény, hogy valami vagy valaki ott van és él.

6. A lényeg, más néven esszencia, az a meghatározott tulajdonság, amely megmondja, mi is valójában egy dolog.

7. A legtöbb dolog esetében a lényeg valóban megelőzi a létezést.

8. Jean-Paul Sartre ezt egy egyszerű levélnyitó példáján magyarázta el.

9. Mielőtt egy kézműves elkészítené a levélnyitót, máris van egy pontos terve a fejében.

10. A terv előre meghatározza, mire fog szolgálni a levélnyitó, és milyen formájú kell, hogy legyen.

11. A levélnyitó esetében tehát a lényeg, a cél és a terv már a tényleges létezése előtt meghatározott.

12. Sok korábbi gondolkodó az embert is ennek a mintának megfelelően képzelte el.

13. Ezen régi elképzelés szerint egy isteni teremtő egy rögzített terv alapján alkotta meg az embert, hasonlóan ahhoz, ahogyan egy kézműves a levélnyitót.

14. E kép szerint létezne egy előre megadott emberi természet, amelyet minden ember már születésekor megkapna.

15. Pontosan ezt a képet utasítja el határozottan Jean-Paul Sartre.

16. Jean-Paul Sartre abból indult ki, hogy nincs Isten, és így nincs isteni terv sem az ember számára.

17. Ha azonban nincs ilyen terv, akkor az emberi lény sem előre meghatározott.

18. Jean-Paul Sartre szerint az ember esetében ezért megfordul a szokásos sorrend.

19. Először az ember megjelenik a világban és létezik, és csak ezután határozza meg cselekedetei révén, ki is ő valójában.

20. Pontosan ezt jelenti az a mondat, hogy az ember esetében a létezés megelőzi a lényeget.

21. Az ember eleinte egyszerűen csak ott van, kész rendeltetés és kész értelmezés nélkül.

22. Csak fokozatosan alakítja ki az ember döntései révén azt, amivé válni fog.

23. Ebből következik az a híres gondolat, hogy az ember saját magát teremti meg.

24. Semmilyen teremtő, sem a természet, sem a társadalom nem írhatja elő az embernek végleges alakját.

25. Jean-Paul Sartre szerint az ember nem más, mint saját cselekedeteinek összessége.

26. Az ember nem természeténél fogva gyáva vagy bátor, hanem attól lesz gyáva vagy bátor, amit ténylegesen tesz.

27. Ezért nincs mentség arra, hogy valaki veleszületett hajlamra vagy elrendelt sorsra hivatkozzon.

28. Aki azt állítja, hogy nem tehet mást, az Jean-Paul Sartre szerint csak saját szabadságát rejti el önmaga elől.

29. Ezt az önámítást Jean-Paul Sartre kétszínűségnek vagy rosszhiszeműségnek nevezte.

30. Rosszhiszeműségben az ember úgy tesz, mintha egy rögzített dolog lenne, hogy elkerülje a választás terhét.

31. Mivel azonban nincs előre megadott lény, az ember teljes felelősséget visel azért, amit magából csinál.

32. Minden döntéssel az ember egyúttal megalkotja azt a képet is, hogy egy embernek egyáltalán milyennek kellene lennie.

33. Jean-Paul Sartre szoros társa volt Simone de Beauvoir filozófusnő.

34. Simone de Beauvoir 1908-tól 1986-ig élt, és az egzisztencializmus önálló gondolkodója volt.

35. Simone de Beauvoir a szabadság alapgondolatát kiterjesztette a nő társadalmi helyzetére.

36. Leghíresebb mondása szerint nem nőként születünk, hanem nővé válunk.

37. Ezzel Simone de Beauvoir arra utalt, hogy a nő szerepét nem a természet, hanem a társadalom alakítja.

38. Így Simone de Beauvoir A másik nem című művével a későbbi nőmozgalom egyik fontos előfutárává vált.

39. Az egzisztencialista gondolat, miszerint egyetlen lény sem előre meghatározott, itt a felszabadulás eszközévé válik.

40. Jean-Paul Sartre számára egy másik fontos hivatkozási pont a német filozófus, Martin Heidegger volt.

41. Martin Heidegger 1889-től 1976-ig élt, és gondolkodásának középpontjába a létezés kérdését állította.

42. Martin Heidegger az emberi létezést vizsgálta, amelyet úgy jelölt meg, mint a saját magáról szóló létezés.

43. Egy kővel vagy fával ellentétben az ember felteheti magának a kérdést, hogy mit is jelent az ő saját élete.

44. Martin Heideggertől származik a gyakran idézett „belevetettség” fogalma.

45. A belevetettség azt jelenti, hogy az ember saját akaratán kívül egy meghatározott világba kerül.

46. Senki sem választja meg a szüleit, a korát, a nyelvét vagy a születési országát.

47. Az ember tehát mindig olyan helyzetben találja magát, amelyet nem ő választott.

48. Pontosan ebből a nem választott helyzetből kiindulva kell az embernek mégis a kezébe vennie az életét.

49. Martin Heidegger egyúttal felhívta a figyelmet a halálra, mint az emberi létezés legvégső határára.

50. Csak az él igazán elszántan és valójában, aki biztosnak fogadja el a saját halálát – Martin Heidegger szerint.

51. Aki viszont elvész a tömeg zsivajában, az Martin Heidegger szerint elmulasztja saját létezését.

52. Jean-Paul Sartre sok ilyen gondolatot felvett, de azoknak egy inkább cselekvésorientált és társadalmi irányt adott.

53. Míg Martin Heidegger inkább a létezésről kérdezett, addig Jean-Paul Sartre a konkrét szabadságot és az elkötelezettséget hangsúlyozta.

54. Jean-Paul Sartre egzisztencializmusa a második világháború után egész Európában szellemi divattá vált.

55. A párizsi kávézókban a fiatalok a szabadságról, a felelősségről és a létezés értelméről vitáztak.

56. Jean-Paul Sartre híres, „Az egzisztencializmus humanizmus” című előadásában foglalta össze tanítását.

57. A humanizmus itt azt jelenti, hogy az ember szabadságán keresztül maga dönt értékéről és méltóságáról.

58. Az a gondolat, hogy a létezés megelőzi a lényt, ezért egyszerre felszabadító és nyugtalanító.

59. Felszabadító, mert senki sem ragadt fogságban egy rögzített természet vagy sors miatt.

60. Nyugtalanító, mert minden ember viseli annak teljes terhét, hogy sablon nélkül saját magát teremtse meg.

1. Jean-Paul Sartre lebte von 1905 bis 1980 und war der bekannteste Vertreter des Existenzialismus in Frankreich.

2. Jean-Paul Sartre prägte einen Satz, der zum Wahlspruch dieser ganzen Denkrichtung wurde.

3. Dieser Satz lautet, dass beim Menschen die Existenz dem Wesen vorausgeht.

4. Um diesen Satz zu verstehen, muss man zuerst klären, was die Wörter Existenz und Wesen bedeuten.

5. Die Existenz ist die bloße Tatsache, dass etwas oder jemand da ist und lebt.

6. Das Wesen, auch Essenz genannt, ist die feste Bestimmung, die sagt, was ein Ding eigentlich ist.

7. Bei den meisten Dingen kommt das Wesen tatsächlich vor der Existenz.

8. Jean-Paul Sartre erläuterte dies am Beispiel eines einfachen Brieföffners.

9. Bevor ein Handwerker einen Brieföffner herstellt, hat dieser Handwerker bereits einen genauen Plan im Kopf.

10. Der Plan legt im Voraus fest, wozu der Brieföffner dienen soll und welche Form dieser Brieföffner haben muss.

11. Beim Brieföffner steht also das Wesen, der Zweck und der Bauplan, schon vor seiner wirklichen Existenz fest.

12. Viele frühere Denker stellten sich auch den Menschen nach diesem Muster vor.

13. In dieser alten Vorstellung hatte ein göttlicher Schöpfer den Menschen nach einem festen Plan entworfen, ähnlich wie ein Handwerker den Brieföffner.

14. Nach diesem Bild gäbe es eine vorgegebene menschliche Natur, die jedem Menschen schon bei der Geburt mitgegeben wäre.

15. Genau diese Vorstellung weist Jean-Paul Sartre entschieden zurück.

16. Jean-Paul Sartre ging davon aus, dass es keinen Gott und damit auch keinen göttlichen Plan für den Menschen gibt.

17. Wenn es aber keinen solchen Plan gibt, dann ist auch kein menschliches Wesen im Voraus festgelegt.

18. Beim Menschen kehrt sich daher nach Jean-Paul Sartre die übliche Reihenfolge um.

19. Zuerst taucht der Mensch in der Welt auf und existiert, und erst danach bestimmt dieser Mensch durch sein Handeln, wer er ist.

20. Genau das meint der Satz, dass beim Menschen die Existenz dem Wesen vorausgeht.

21. Der Mensch findet sich zunächst einfach vor, ohne fertige Bestimmung und ohne fertigen Sinn.

22. Erst nach und nach formt der Mensch durch seine Entscheidungen das, was er sein wird.

23. Daraus folgt der berühmte Gedanke, dass der Mensch sich selbst macht.

24. Kein Schöpfer, keine Natur und keine Gesellschaft kann dem Menschen seine endgültige Gestalt vorschreiben.

25. Der Mensch ist nach Jean-Paul Sartre nichts anderes als die Summe seiner eigenen Taten.

26. Ein Mensch ist nicht von Natur aus feige oder mutig, sondern wird feige oder mutig durch das, was dieser Mensch tatsächlich tut.

27. Es gibt daher keine Ausrede, sich auf eine angeborene Veranlagung oder ein festes Schicksal zu berufen.

28. Wer behauptet, er könne nicht anders, verbirgt nach Jean-Paul Sartre nur seine eigene Freiheit vor sich selbst.

29. Diese Selbsttäuschung nannte Jean-Paul Sartre die Unaufrichtigkeit oder den schlechten Glauben.

30. Im schlechten Glauben tut ein Mensch so, als sei er ein festes Ding, um der Last der Wahl zu entgehen.

31. Weil aber kein Wesen vorgegeben ist, trägt der Mensch die volle Verantwortung für das, was er aus sich macht.

32. Mit jeder Entscheidung entwirft der Mensch zugleich ein Bild davon, wie ein Mensch überhaupt sein sollte.

33. Eng an der Seite von Jean-Paul Sartre stand die Philosophin Simone de Beauvoir.

34. Simone de Beauvoir lebte von 1908 bis 1986 und war eine eigenständige Denkerin des Existenzialismus.

35. Simone de Beauvoir übertrug den Grundgedanken der Freiheit auf die Stellung der Frau in der Gesellschaft.

36. Ihr bekanntester Satz lautet, dass man nicht als Frau geboren wird, sondern erst zur Frau gemacht wird.

37. Damit meinte Simone de Beauvoir, dass die Rolle der Frau nicht von der Natur, sondern von der Gesellschaft geformt ist.

38. So wurde Simone de Beauvoir mit dem Werk Das andere Geschlecht zu einer wichtigen Vordenkerin der späteren Frauenbewegung.

39. Die existenzialistische Idee, dass kein Wesen festgeschrieben ist, wird hier zu einem Werkzeug der Befreiung.

40. Ein weiterer wichtiger Bezugspunkt für Jean-Paul Sartre war der deutsche Philosoph Martin Heidegger.

41. Martin Heidegger lebte von 1889 bis 1976 und stellte die Frage nach dem Sein in den Mittelpunkt seines Denkens.

42. Martin Heidegger untersuchte das menschliche Dasein, das er als das Sein bezeichnete, dem es um sich selbst geht.

43. Anders als ein Stein oder ein Baum kann der Mensch sich fragen, was sein eigenes Leben bedeuten soll.

44. Von Martin Heidegger stammt der vielzitierte Begriff der Geworfenheit.

45. Geworfenheit bedeutet, dass der Mensch ohne eigenes Zutun in eine bestimmte Welt hineingeworfen wird.

46. Niemand wählt seine Eltern, seine Zeit, seine Sprache oder das Land seiner Geburt.

47. Der Mensch findet sich also immer schon in einer Lage vor, die er sich nicht ausgesucht hat.

48. Gerade aus dieser ungewählten Lage heraus muss der Mensch dennoch sein Leben in die Hand nehmen.

49. Martin Heidegger machte zugleich auf den Tod als die äußerste Grenze des menschlichen Daseins aufmerksam.

50. Erst wer den eigenen Tod als sicher annimmt, lebt nach Martin Heidegger sein Leben wirklich entschlossen und eigentlich.

51. Wer dagegen im Gerede der Menge aufgeht, verfehlt nach Martin Heidegger sein eigenstes Dasein.

52. Jean-Paul Sartre nahm viele dieser Gedanken auf, gab ihnen aber eine stärker handelnde und gesellschaftliche Wendung.

53. Während Martin Heidegger eher nach dem Sein fragte, betonte Jean-Paul Sartre die konkrete Freiheit und das Engagement.

54. Der Existenzialismus von Jean-Paul Sartre wurde nach dem Zweiten Weltkrieg zu einer geistigen Mode in ganz Europa.

55. In den Cafés der Stadt Paris diskutierten junge Menschen über Freiheit, Verantwortung und den Sinn des Daseins.

56. Jean-Paul Sartre fasste seine Lehre in dem berühmten Vortrag mit dem Titel Der Existenzialismus ist ein Humanismus zusammen.

57. Humanismus bedeutet hier, dass der Mensch durch seine Freiheit selbst über seinen Wert und seine Würde entscheidet.

58. Die Botschaft, dass die Existenz dem Wesen vorausgeht, ist daher zugleich befreiend und beunruhigend.

59. Befreiend ist sie, weil kein Mensch durch eine feste Natur oder ein Schicksal gefangen ist.

60. Beunruhigend ist sie, weil jeder Mensch die ganze Last trägt, sich ohne Vorlage selbst zu erschaffen.