8.2.3 Szabadság, választás és felelősség – Freiheit, Wahl und Verantwortung

1. Jean-Paul Sartre francia filozófus gondolkodásának középpontjába a szabadságot állította.

2. Sartre szerint az ember nem csak kissé szabad, hanem teljes mértékben szabad.

3. Sartre szerint ez a szabadság nem olyan ajándék, amelyet élvezni lehet, hanem olyan teher, amelyet viselni kell.

4. Sartre leghíresebb mondata így hangzik: „Az ember a szabadságra van ítélve.”

5. Az „ítélve” szó elsőre furcsán hangzik, hiszen a szabadságot általában valami szépnek tartják.

6. Sartre szándékosan választotta ezt a szót, hogy hangsúlyozza a szabadság komolyságát.

7. Az „ítélve” itt azt jelenti, hogy az ember nem menekülhet a szabadság elől.

8. Még az is, aki megtagadja a választást, azzal máris döntést hozott.

9. Még a tétlenség is egy döntés, amelyért az ember felelősséget vállal.

10. Nincs tehát menekvés a folyamatos kényszer elől, hogy döntést kell hoznia.

11. Egy kőnek nem kell választania, egy állat pedig nagyrészt az ösztöneit követi.

12. Az ember viszont minden pillanatban nyitott lehetőségek előtt áll.

13. Sartre szerint az embernek nincs olyan rögzített lényege, amely előírná cselekedeteit.

14. Az ember nem olyan, mint egy kés, amelyet eleve vágásra szántak.

15. A késnek már a gyártása előtt megvan a rendeltetése.

16. Az ember viszont először létezik, és csak utána adja meg magának az értelmét.

17. Ezt a gondolatot Sartre így fogalmazza meg: „Az egzisztencia megelőzi a lényeget.”

18. Mivel semmiféle terv, sem Isten nem határozza meg az embert, az embernek magának kell megalkotnia önmagát.

19. Sartre szerint a terv az a kép, amelyet az ember cselekedetei révén magáról alkot.

20. Minden ember cselekedetei révén úgy alakítja ki önmagát, ahogyan lenni akar.

21. Ez a terv soha nem készül el, hanem minden új döntéssel folytatódik.

22. Sartre számára az önmeghatározás azt jelenti, hogy senki más, csak az ember maga rendelkezik az életéről.

23. Sem a származás, sem a nevelés nem kényszerítheti ki teljes mértékben egy döntést.

24. Sartre elismeri, hogy a körülmények erősen korlátozhatják az embert.

25. De Sartre szerint még egy fogoly is választhat, hogyan viszonyul a helyzetéhez.

26. A szabadság tehát nem mindig a cselekvésben rejlik, hanem mindig a hozzá való viszonyulásban.

27. Sartre szerint a szabadság elválaszthatatlanul összekapcsolódik a felelősséggel.

28. Aki szabadon választ, annak a választásának következményeit senki másra nem háríthatja.

29. Sartre nem fogadja el az olyan kifogásokat, mint „így kellett cselekednem”.

30. Az ember felelős azért, amit magából csinál.

31. Ez a felelősség Sartre szerint még a saját életen is túlmutat.

32. Aki saját magáért dönt, Sartre szerint egyúttal az emberről alkotott általános képet is meghatározza.

33. Ha az ember őszintén cselekszik, azzal azt állítja, hogy az őszinteség mindenki számára jó.

34. Minden egyes döntés tehát felelősséget hordoz az egész emberiség iránt is.

35. Ez a gondolat még nehezebbé teszi a döntés terhét.

36. Az ember egyedül áll, és nem támaszkodhat teljes mértékben semmilyen kész szabályra.

37. Sartre egy fiatal férfi példáját hozza fel a háború idejéből.

38. Ennek a fiatal férfinak el kellett döntenie, hogy beteg édesanyja mellett marad-e, vagy csatlakozik az ellenálláshoz.

39. Egyetlen erkölcsi szabály sem tudta megmondani neki, melyik kötelesség súlyosabb.

40. Végül a fiatal férfinak magának kellett választania, és viselnie kellett a következményeket.

41. Ezzel a példával Sartre azt mutatja, hogy egyetlen elmélet sem helyettesítheti a saját döntést.

42. Aki egy útmutatóra támaszkodik, az máris eldöntötte, melyik tanácsot kívánja követni.

43. Sartre önámításnak nevezi, amikor az ember tagadja szabadságát.

44. Ezt az önámítást Sartre franciául „mauvaise foi”-nak, azaz rosszhiszeműségnek nevezi.

45. A rosszhiszeműségben az ember úgy tesz, mintha egyáltalán nem lett volna választása.

46. Egy pincér, aki teljesen beleéli magát a szerepébe, elrejtőzhet e szerep mögött.

47. De valójában a pincér is úgy döntött, hogy ő lesz ez a pincér.

48. Aki tagadja a szabadságát, Sartre szerint a saját felelőssége elől menekül.

49. Sartre szerint viszont az őszinteség azt jelenti, hogy az ember egyértelműen elismeri a saját szabadságát.

50. Sartre elkötelezettségnek nevezi az egy ügy vagy cél iránti tudatos elköteleződést.

51. Aki elkötelezi magát, aktívan felhasználja szabadságát a világban.

52. Sartre maga is politikailag elkötelezte magát, és beavatkozott kora vitatott kérdéseibe.

53. Sartre számára a filozófia nem csendes szemlélődés, hanem cselekvés a világban.

54. A szabadság tehát megköveteli, hogy állást foglaljunk, és ne maradjunk kívülállók.

55. Sartre szerint a felelősség félelmet kelthet, mert azt senkire sem lehet áthárítani.

56. Ez a félelem azonban annak a jele, hogy az ember komolyan veszi a szabadságát.

57. Sartre tanítása arra készteti az embert, hogy saját kezébe vegye az életét.

58. Sartre szerint senki sem háríthatja a felelősséget a sorsra, a természetre vagy Istenre.

59. A szabadság így egyúttal az ember legnagyobb méltósága és legnehezebb terhe is.

60. Így Sartre szerint az ember saját életének kizárólagos alkotójává válik.

1. Der französische Philosoph Jean-Paul Sartre stellte die Freiheit ins Zentrum seines Denkens.

2. Für Sartre ist der Mensch nicht ein wenig frei, sondern durch und durch frei.

3. Diese Freiheit ist nach Sartre kein Geschenk, das man genießen darf, sondern eine Last, die man tragen muss.

4. Der berühmteste Satz von Sartre lautet: Der Mensch ist zur Freiheit verurteilt.

5. Das Wort "verurteilt" klingt zunächst seltsam, denn Freiheit gilt sonst als etwas Schönes.

6. Sartre wählte das Wort absichtlich, um den Ernst der Freiheit zu betonen.

7. Verurteilt bedeutet hier, dass der Mensch der Freiheit nicht entkommen kann.

8. Selbst wer sich weigert zu wählen, hat damit bereits eine Wahl getroffen.

9. Auch das Nichtstun ist eine Entscheidung, für die der Mensch geradesteht.

10. Es gibt also keinen Ausweg aus dem ständigen Zwang, sich entscheiden zu müssen.

11. Ein Stein muss nicht wählen, ein Tier folgt weitgehend seinem Instinkt.

12. Der Mensch dagegen steht in jedem Augenblick vor offenen Möglichkeiten.

13. Nach Sartre besitzt der Mensch kein festes Wesen, das sein Handeln vorschreibt.

14. Der Mensch ist kein Messer, das von vornherein zum Schneiden bestimmt ist.

15. Ein Messer hat einen Zweck, bevor es überhaupt hergestellt wird.

16. Der Mensch dagegen existiert zuerst und gibt sich seinen Sinn erst danach selbst.

17. Diesen Gedanken nennt Sartre: Die Existenz geht dem Wesen voraus.

18. Weil kein Plan und kein Gott den Menschen festlegt, muss der Mensch sich selbst entwerfen.

19. Der Entwurf ist bei Sartre das Bild, das ein Mensch durch seine Taten von sich schafft.

20. Jeder Mensch entwirft sich durch seine Handlungen so, wie er sein will.

21. Dieser Entwurf ist niemals fertig, sondern wird in jeder neuen Entscheidung fortgesetzt.

22. Selbstbestimmung heißt für Sartre, dass niemand außer dem Menschen selbst über sein Leben verfügt.

23. Weder die Herkunft noch die Erziehung kann eine Entscheidung vollständig erzwingen.

24. Sartre räumt ein, dass die Umstände einen Menschen stark einschränken können.

25. Doch auch ein Gefangener kann nach Sartre noch wählen, wie er sich zu seiner Lage verhält.

26. Die Freiheit liegt also nicht immer im Tun, aber stets in der Haltung dazu.

27. Mit der Freiheit ist nach Sartre untrennbar die Verantwortung verbunden.

28. Wer frei wählt, kann die Folgen seiner Wahl niemandem anderen aufbürden.

29. Ausreden wie "ich musste so handeln" lässt Sartre nicht gelten.

30. Der Mensch ist für das verantwortlich, was er aus sich macht.

31. Diese Verantwortung reicht nach Sartre sogar über das eigene Leben hinaus.

32. Wer für sich selbst wählt, wählt nach Sartre zugleich ein Bild vom Menschen überhaupt.

33. Wenn ein Mensch ehrlich handelt, behauptet er damit, dass Ehrlichkeit für alle gut sei.

34. Jede einzelne Entscheidung trägt also auch Verantwortung für die ganze Menschheit.

35. Diese Vorstellung macht die Last der Entscheidung noch schwerer.

36. Der Mensch steht allein und kann sich auf keine fertige Regel vollständig verlassen.

37. Sartre erzählt das Beispiel eines jungen Mannes während des Krieges.

38. Dieser junge Mann musste sich entscheiden, ob er bei seiner kranken Mutter bleibt oder in den Widerstand geht.

39. Keine Moralregel konnte ihm sagen, welche der beiden Pflichten schwerer wiegt.

40. Am Ende musste der junge Mann selbst wählen und die Folgen tragen.

41. An diesem Beispiel zeigt Sartre, dass keine Theorie die eigene Entscheidung ersetzt.

42. Wer sich auf einen Ratgeber verlässt, hat bereits gewählt, welchem Rat er folgen will.

43. Sartre nennt es Selbsttäuschung, wenn ein Mensch seine Freiheit verleugnet.

44. Diese Selbsttäuschung heißt bei Sartre auf Französisch "mauvaise foi", also der böse Glaube.

45. Im bösen Glauben tut ein Mensch so, als hätte er gar keine Wahl gehabt.

46. Ein Kellner, der vollständig in seiner Rolle aufgeht, kann sich hinter dieser Rolle verstecken.

47. Doch in Wahrheit hat auch der Kellner gewählt, dieser Kellner zu sein.

48. Wer seine Freiheit leugnet, flieht nach Sartre vor der eigenen Verantwortung.

49. Echtheit bedeutet bei Sartre dagegen, die eigene Freiheit klar anzuerkennen.

50. Engagement nennt Sartre die bewusste Bindung an eine Sache oder ein Ziel.

51. Wer sich engagiert, setzt seine Freiheit aktiv in der Welt ein.

52. Sartre selbst engagierte sich politisch und mischte sich in die Streitfragen seiner Zeit ein.

53. Für Sartre ist Philosophie keine ruhige Betrachtung, sondern ein Handeln in der Welt.

54. Die Freiheit verlangt also, dass man Stellung bezieht und nicht abseits stehen bleibt.

55. Die Verantwortung kann nach Sartre Angst auslösen, weil sie auf niemanden abgewälzt werden kann.

56. Diese Angst ist jedoch ein Zeichen dafür, dass der Mensch seine Freiheit ernst nimmt.

57. Sartres Lehre fordert den Menschen heraus, sein Leben in die eigene Hand zu nehmen.

58. Niemand kann nach Sartre die Schuld auf Schicksal, Natur oder Gott schieben.

59. Die Freiheit ist damit zugleich die größte Würde und die schwerste Bürde des Menschen.

60. So wird der Mensch bei Sartre zum alleinigen Urheber seines eigenen Lebens.