8.4.2 A rész és az egész körforgása – Der Zirkel von Teil und Ganzem

1. Aki egy-egy szót meg akar érteni, annak már előre sejtenie kell, miről szól az egész mondat.

2. Aki viszont az egész mondatot meg akarja érteni, annak az egyes szavak jelentésére kell támaszkodnia.

3. Ebben a látszólag ellentmondásos oda-vissza mozgásban rejlik a hermeneutika második nagy felismerése.

4. A filozófia ezt a kölcsönhatást hermeneutikai körnek nevezi, vagyis a rész és az egész közötti körnek.

5. Első pillantásra egy ilyen kör hibának tűnik, mert úgy tűnik, hogy azt feltételezzük, amit éppen bizonyítani akarunk.

6. Alaposabb vizsgálat során azonban kiderül, hogy ez a kör nem hiba, hanem minden megértés alapformája.

7. Egy egyszerű példa erre egy regény olvasása, amely nagyon szemléletesen illusztrálja ezt a kört.

8. A regény első oldala félig homályos marad, mert még nem ismerjük a történet egészét.

9. Minden további oldallal egyre teljesebbé válik a teljes képről alkotott elképzelés, és ennek a képnek a fényében a korábbi részek is tisztázódnak.

10. Néha csak akkor értjük meg igazán egy könyv elejét, ha elértük a végét.

11. Pontosan ezt az egyes részek és a teljes mű közötti ingázást jelenti a hermeneutikai kör.

12. A részt a teljes műből kiindulva értelmezzük, és a teljes művet egyúttal a részeiből építjük fel.

13. A megértés ezért nem egy egyenes vonal a tudatlanságtól a tudásig, hanem egy körkörös mozgás.

14. Folyamatosan visszatérünk ugyanahhoz a helyhez, de minden alkalommal gazdagabb szemmel nézzük.

15. Már Friedrich Schleiermacher is észrevette és leírta ezt a kört a rész és az egész között.

16. A huszadik században azonban Hans-Georg Gadamer filozófus teljesen új mélységet adott ennek a körnek.

17. Hans-Georg Gadamer gondolatait elsősorban a híres „Igazság és módszer” című könyvében fejtette ki.

18. Az „Igazság és módszer” című műben Hans-Georg Gadamer rámutat arra, hogy a megértés soha nem indul nulláról.

19. Hans-Georg Gadamer szerint minden ember magával hoz egy előzetes megértést, vagyis a jelentésről alkotott, még nem ellenőrzött előérzetet.

20. Ez az előzetes megértés a nyelvből, a nevelésből és abból a világból származik, amelybe az ember született.

21. Ilyen előzetes megértés nélkül senki sem tudna feltenni egy szöveggel kapcsolatban még az első kérdést sem.

22. Aki semmit sem vár, az a szövegben csak értelmetlen jeleket lát, és nem talál kiindulási pontot a megértéshez.

23. Az előzetes megértés tehát nem akadály, hanem az a szükséges első lépés, amellyel a megértés egyáltalán megkezdődik.

24. A megértés folyamata során ezt az első lépést a szöveg alapján ellenőrzik és újra és újra korrigálják.

25. Ha a szöveg megerősíti a várakozást, a megértés megszilárdul és biztosabbá válik.

26. Ha a szöveg ellentmond a várakozásnak, fel kell adni a saját feltételezést, és újból kell kezdeni.

27. Így a hermeneutikai kör olyan mozgássá válik, amelyben az elvárás és a szöveg kölcsönösen javítják egymást.

28. Különösen merész Hans-Georg Gadamer hozzáállása az „előítélet” szóhoz, amely egyébként csak negatív jelentéssel bír.

29. Hans-Georg Gadamer emlékeztet arra, hogy az előítélet eredetileg egyszerűen csak a teljes vizsgálat előtti ítéletet jelent.

30. Hans-Georg Gadamer szerint az ilyen előzetes ítéletek nem szégyen, hanem minden kezdet feltétele.

31. A felvilágosodás azt követelte, hogy minden előítéletet le kell vetni, hogy eljussunk a tiszta, előfeltételek nélküli tudáshoz.

32. Hans-Georg Gadamer ezzel szemben azt állítja, hogy a megértés előfeltételek nélkül egyszerűen lehetetlen.

33. Az igazi feladat ezért nem az, hogy minden előítéletet kiirtsunk, hanem hogy a hamisakat elválasszuk a gyümölcsözőktől.

34. A gyümölcsöző előítélet megnyitja a tekintetet az értelme felé, a hamis előítélet pedig eltakarja azt.

35. Csak a szöveggel való türelmes foglalkozás során derül ki, melyik előfeltevés hordoz értéket, és melyik vezet tévútra.

36. Ehhez szorosan kapcsolódik Hans-Georg Gadamer hagyomány iránti tisztelete, vagyis a múlt öröksége iránti tisztelete.

37. Hans-Georg Gadamer szerint minden ember egy hagyomány része, még jóval azelőtt, hogy elkezdene gondolkodni róla.

38. A nyelv, amelyet beszélünk, és a kérdések, amelyeket felvetünk, maguk is a hagyomány ajándékai.

39. A hagyomány ezért nem holt teher, hanem egy élő áramlat, amely egyáltalán lehetővé teszi a saját gondolkodást.

40. Hans-Georg Gadamer számára a megértés azt jelenti, hogy valódi párbeszédbe lépünk ezzel az örökséggel.

41. Egy jó szöveg ekkor olyan, mint egy beszélgetőtárs, aki saját kérdéseket tesz fel, és megrengeti a megszokott bizonyosságokat.

42. Tanításának csúcspontját a híres „horizont-összeolvadás” gondolat képezi.

43. Hans-Georg Gadamer alatt a „horizont” alatt azt a teljes látóteret érti, amelyből az ember a világot látja.

44. Minden kornak és minden embernek megvan a maga horizontja, saját kérdéseivel, gondjaival és magától értetődő dolgokkal.

45. Még egy régi szöveg is magában hordozza egy távoli kor saját horizontját.

46. A megértés azonban nem úgy történik, hogy elhagyjuk a saját horizontunkat, és átugrunk az idegenbe.

47. A megértés inkább úgy történik, hogy a saját és az idegen horizont egy tágabb egésszé egyesül.

48. Ezt az egyesülést Hans-Georg Gadamer a horizontok összeolvadásának nevezi.

49. Az összeolvadás során sem az olvasó marad teljesen a régi, sem a szöveg nem csupán távoli idegenség.

50. Mindkettő megváltozik, és a találkozásból egy új, tágabb rálátás alakul ki a dologra.

51. A megértés így mindig egyben a megértő személy csendes átalakulása is.

52. Aki egy nagy szöveget valóban megért, az nem változatlanul tér vissza önmagához.

53. Mindezből egy fontos felismerés következik a megértés határairól.

54. Hans-Georg Gadamer szerint nincs teljesen lezárt, végleges megértés.

55. Minden korszak újraolvassa ugyanazokat a műveket, mert minden korszak más-más horizontból teszi fel a kérdéseit.

56. Ezért egy jelentős szöveg soha nem merül ki, és mindig új válaszokat ad.

57. A hermeneutikai körnek így nincs vége, hanem a történelem során tovább forog.

58. Ami kilátás nélküli körnek tűnt, így a növekvő megértés nyitott spiráljának bizonyul.

59. Az ember mindig saját helyzetéből kiindulva ért, de éppen ez a helyzet nyitja meg számára az értelmezéshez vezető utat.

60. Így a rész és az egész köréből az derül ki, hogy a megértés egy végtelen, élő és mélyen emberi párbeszéd.

1. Wer ein einzelnes Wort verstehen will, muss bereits ahnen, worum es im ganzen Satz geht.

2. Wer aber den ganzen Satz verstehen will, ist auf die Bedeutung seiner einzelnen Wörter angewiesen.

3. In diesem scheinbar widersprüchlichen Hin und Her liegt die zweite große Einsicht der Hermeneutik.

4. Die Philosophie nennt dieses Wechselspiel den hermeneutischen Zirkel, also den Kreis zwischen Teil und Ganzem.

5. Auf den ersten Blick wirkt ein solcher Kreis wie ein Fehler, denn man scheint vorauszusetzen, was man erst beweisen will.

6. Bei genauerem Hinsehen zeigt sich jedoch, dass dieser Kreis kein Fehler, sondern die Grundform alles Verstehens ist.

7. Ein einfaches Beispiel ist das Lesen eines Romans, das diesen Kreis sehr anschaulich macht.

8. Die erste Seite eines Romans bleibt halb dunkel, weil man das Ganze der Geschichte noch nicht kennt.

9. Mit jeder weiteren Seite wächst das Bild vom Ganzen, und im Licht dieses Bildes klären sich frühere Stellen.

10. Manchmal versteht man den Anfang eines Buches erst richtig, wenn man das Ende erreicht hat.

11. Genau dieses Pendeln zwischen einzelner Stelle und ganzem Werk meint der hermeneutische Zirkel.

12. Der Teil wird vom Ganzen her gedeutet, und das Ganze wird zugleich aus seinen Teilen aufgebaut.

13. Verstehen ist deshalb keine gerade Linie vom Nichtwissen zum Wissen, sondern eine kreisende Bewegung.

14. Man tritt immer wieder an dieselbe Stelle zurück, sieht sie aber jedes Mal mit reicheren Augen.

15. Schon Friedrich Schleiermacher hatte diesen Kreis zwischen Teil und Ganzem bemerkt und beschrieben.

16. Im zwanzigsten Jahrhundert aber gab der Philosoph Hans-Georg Gadamer dem Zirkel eine völlig neue Tiefe.

17. Hans-Georg Gadamer entfaltete seine Gedanken vor allem in dem berühmten Buch "Wahrheit und Methode".

18. In "Wahrheit und Methode" zeigt Hans-Georg Gadamer, dass Verstehen nie bei null beginnt.

19. Jeder Mensch bringt nach Hans-Georg Gadamer ein Vorverständnis mit, also eine ungeprüfte Vorahnung des Sinns.

20. Dieses Vorverständnis stammt aus der Sprache, der Erziehung und der ganzen Welt, in die man hineingeboren wurde.

21. Ohne ein solches Vorverständnis könnte niemand auch nur die erste Frage an einen Text stellen.

22. Wer gar nichts erwartet, sieht in einem Text nur sinnlose Zeichen und findet keinen Anfang zum Verstehen.

23. Das Vorverständnis ist also kein Hindernis, sondern der notwendige erste Wurf, mit dem Verstehen überhaupt einsetzt.

24. Im Laufe des Verstehens wird dieser erste Wurf am Text geprüft und immer wieder berichtigt.

25. Bestätigt der Text die Erwartung, so festigt sich das Verständnis und gewinnt an Sicherheit.

26. Widerspricht der Text der Erwartung, so muss man die eigene Annahme aufgeben und einen neuen Anlauf nehmen.

27. So wird der hermeneutische Zirkel zu einer Bewegung, in der sich Erwartung und Text gegenseitig verbessern.

28. Besonders kühn ist Hans-Georg Gadamers Umgang mit dem Wort Vorurteil, das sonst nur negativ klingt.

29. Hans-Georg Gadamer erinnert daran, dass Vorurteil ursprünglich einfach ein Urteil vor der vollen Prüfung bedeutet.

30. Solche vorläufigen Urteile sind nach Hans-Georg Gadamer keine Schande, sondern die Bedingung jedes Anfangs.

31. Die Aufklärung hatte gefordert, alle Vorurteile abzulegen, um zu einem reinen, voraussetzungslosen Wissen zu kommen.

32. Hans-Georg Gadamer hält dem entgegen, dass ein Verstehen ganz ohne Voraussetzungen schlicht unmöglich ist.

33. Die wahre Aufgabe besteht deshalb nicht darin, alle Vorurteile zu tilgen, sondern die falschen von den fruchtbaren zu trennen.

34. Ein fruchtbares Vorurteil öffnet den Blick für den Sinn, ein falsches Vorurteil verstellt ihn.

35. Nur im geduldigen Umgang mit dem Text zeigt sich, welche Vorannahme trägt und welche in die Irre führt.

36. Eng damit verbunden ist Hans-Georg Gadamers Würdigung der Tradition, also der Überlieferung der Vergangenheit.

37. Jeder Mensch steht nach Hans-Georg Gadamer in einer Tradition, lange bevor er anfängt, über sie nachzudenken.

38. Die Sprache, die man spricht, und die Fragen, die man stellt, sind selbst Geschenke der Überlieferung.

39. Tradition ist deshalb kein totes Gewicht, sondern ein lebendiger Strom, der das eigene Denken erst möglich macht.

40. Verstehen heißt für Hans-Georg Gadamer, mit dieser Überlieferung in ein echtes Gespräch zu treten.

41. Ein guter Text wirkt dabei wie ein Gegenüber, das eigene Fragen stellt und gewohnte Sicherheiten erschüttert.

42. Den Höhepunkt seiner Lehre bildet der berühmte Gedanke der Horizontverschmelzung.

43. Unter einem Horizont versteht Hans-Georg Gadamer den ganzen Gesichtskreis, von dem aus ein Mensch die Welt sieht.

44. Jede Zeit und jeder Mensch hat einen eigenen Horizont mit eigenen Fragen, Sorgen und Selbstverständlichkeiten.

45. Auch ein alter Text trägt seinen eigenen Horizont aus einer fernen Zeit in sich.

46. Verstehen geschieht nun nicht so, dass man den eigenen Horizont verlässt und in den fremden hinüberspringt.

47. Verstehen geschieht vielmehr so, dass der eigene und der fremde Horizont sich zu einem weiteren Ganzen verbinden.

48. Diese Verbindung nennt Hans-Georg Gadamer die Verschmelzung der Horizonte.

49. In der Verschmelzung bleibt weder der Leser ganz der Alte noch der Text bloß ein fernes Fremdes.

50. Beide verändern sich, und aus der Begegnung entsteht ein neuer, weiterer Blick auf die Sache.

51. Verstehen ist damit immer auch eine leise Verwandlung dessen, der versteht.

52. Wer einen großen Text wirklich versteht, kehrt nicht unverändert zu sich selbst zurück.

53. Aus all dem folgt eine wichtige Einsicht über die Grenzen des Verstehens.

54. Ein vollkommen abgeschlossenes, endgültiges Verstehen gibt es nach Hans-Georg Gadamer nicht.

55. Jede Zeit liest dieselben Werke neu, weil jede Zeit von einem anderen Horizont aus fragt.

56. Deshalb bleibt ein bedeutender Text nie ausgeschöpft und gibt immer wieder neue Antworten her.

57. Der hermeneutische Zirkel hat damit kein Ende, sondern dreht sich durch die Geschichte hindurch weiter.

58. Was wie ein Kreis ohne Ausgang aussah, erweist sich so als eine offene Spirale des wachsenden Verstehens.

59. Der Mensch versteht stets aus seiner Lage heraus, doch gerade diese Lage öffnet ihm den Zugang zum Sinn.

60. So lehrt der Zirkel von Teil und Ganzem, dass Verstehen ein endloses, lebendiges und zutiefst menschliches Gespräch ist.