4 Metafizika és ontológia: Mi létezik, és mi a valóság? – Metaphysik und Ontologie: Was gibt es, und was ist wirklich?

1. Képzeljünk el egy öreg fát, amely egy vihar után még mindig a kertben áll, miközben két ága a földön fekszik.

2. Délben hiányzik a szokásos árnyéka a padról, mert a lombja ritkább lett.

3. Egy tavaly nyári fotón még sűrűn terül el az ösvény felett.

4. A fiókban emellett ott van egy fiatal fa rajza is, amely egy napon a helyére lép majd.

5. A lehullott ágakat fel lehet szedni, de a tegnapi árnyékot senki sem tudja visszahozni.

6. Ennek ellenére nem volt értelmetlen tegnap róla beszélni.

7. Aki most azt mondja, hogy a kertben van egy fa, egy árnyék és egy pótfa, az háromszor is egészen más értelemben beszél.

8. Az öreg fa ott áll, a korábbi árnyék elmúlt, a helyettesítő fa pedig eddig csak tervben létezik.

9. Ennek ellenére sem a fénykép, sem a terv nem csupán a semmi.

10. Ebből a kis zavarból kitűnik, hogy a valóság kérdését pontosabban kell feltenni, mint amire a létezés és a nem-létezés ellentéte első pillantásra utalna.

11. Az ontológia azt kérdezi, mi létezik, és milyen alapvető létezésfajtákat feltételezünk, amikor a világot leírjuk.

12. Metafizikának gyakran nevezik az alapszerkezetükre irányuló, szélesebb körű vizsgálatot, például a állandóság, a függőség és a lehetőség viszonyainak vizsgálatát.

13. Mindkét kifejezés átfedi egymást, és a kert esetében nincs szükség éles határvonalra közöttük.

14. Sokkal inkább az a kérdés fontos, hogy mire köteleznek minket kijelentéseink.

15. Aki azt állítja, hogy a fa ágait elvesztette, az feltételezi, hogy létezik valami, amelynek a vihar előtt és után eltérő tulajdonságai vannak.

16. Aki azt állítja, hogy az árnyéka eltűnt, az egy másikfajta állandóságot feltételez: az árnyék a fától, a fénytől és a talajtól függött.

17. Az ilyen feltételezések magyarázzák, miért érintik egyes változások magát a dolgot, míg mások csak valami tőle függőt hoznak létre vagy szüntetnek meg.

18. Ezek a feltételezések ritkán szerepelnek kifejezetten a mondatban, de nélkülük nem lenne világos, mit állít a mondat.

19. A filozófiai vizsgálat akkor kezdődik, amikor láthatóvá tesszük őket, és okuk után kérdezünk.

20. Először is meg kell különböztetni a fát attól, amit valaki róla mond vagy mutat.

21. A fénykép egy jelenbeli tárgy, amelynek képe a fa egy korábbi alakját ábrázolja.

22. Létével sem azt bizonyítja, hogy a lombkorona még mindig így néz ki, sem azt, hogy a fa időközben már nem létezik.

23. A vázlat is valóban létezik, talán egy papírlapon vagy fájlként, miközben a megrajzolt fa még nem nő a kertben.

24. Egy név, egy kép és egy leírás utalhat valamire anélkül, hogy ezáltal létrehozná azt.

25. Akár olyan dologra is irányulhatnak, ami soha nem fog létrejönni.

26. A különbség megmarad, még akkor is, ha a rajz olyan pontos, hogy alapján kiválaszthatnánk és elültethetnénk egy fát.

27. Ezzel szemben a fáról mindig észlelés, tanúvallomások vagy feljegyzések útján szerzünk tudomást; ez a hozzáférés azonban nem egyszerűen azonos a tárgyával.

28. Pontosan azért, mert mindkettő ugyanarra a fára irányul, különbségeik alapján megállapítható a fa változása.

29. Az árnyék további megkülönböztetést igényel.

30. Nem önálló, mint egy fa, amelyet sötétben is meg lehet érinteni.

31. De amikor a padon feküdt, megvédte azt a közvetlen napfénytől, és ott látható volt.

32. Az, hogy bizonyos feltételektől függ, nem teszi őt puszta tévedéssé.

33. Aki oda leült, megtapasztalhatta a különbséget az árnyékos és a napsütötte pad között anélkül, hogy ehhez egy további, árnyék nevű szilárd testet kellett volna feltételeznie.

34. Egy terv más módon függ a feltételektől, bár ő is befolyásolhatja a döntéseket és a munkát.

35. A függőség tehát nem olyan egységes jellemző, amely minden függő dolgot ugyanabba a kategóriába sorolna.

36. Az árnyéknak fényre és fényáteresztő testre van szüksége, egy építési tervnek szüksége van arra, aki elkészítette, a fának pedig életfeltételekre van szüksége.

37. Ezek a különbségek fontosak, amikor azt mondjuk, mi létezik, és mi tartja fenn azt.

38. Maga a fa sem csupán egy változatlan tömeg.

39. Elveszíti ágait, új hajtásokat növeszt, és ilyen változások ellenére is továbbra is ugyanaz a fa maradhat.

40. Az elvesztéséről szóló kijelentésnek nem lenne értelme, ha minden lehullott ág után azonnal egy teljesen más fa keletkezne.

41. Ugyanígy nem elegendő önmagában a hely sem, hiszen egy újonnan ültetett fa később pontosan ott állhat.

42. Állandóságának egyik kézenfekvő oka az élete folyamatos összefüggése, amely hordozza a változásokat anélkül, hogy tagadná őket.

43. Ezzel együtt nem kizárt, hogy súlyos károsodások valamikor felvetik a kérdést: vajon még mindig egy élő fa áll-e előttünk, vagy csupán annak elhalt törzse.

44. Ezzel még nem találtunk általános szabályt, amely szerint minden dolog tovább létezik.

45. Egy fa esetében döntő jelentőségű lehet a növekedése, egy fénykép esetében inkább az adott nyomat vagy fájl története.

46. Az eset azonban megmutatja, miért van szükség minden változásról szóló beszédben egy elképzelésre arról, hogy mi is változik.

47. A pótló fa rajza egy másik nehézséget vet fel.

48. Az, hogy a fát megtervezték, nem jelenti azt, hogy már valahol rejtőzködve várna.

49. A terv inkább egy lehetőséget írhat le, amelynek megvalósulása döntésektől, a talajtól és jövőbeli eseményektől függ.

50. Aki azt állítja, hogy a fa jövő tavasszal ültethető, az többet állít, mint puszta tudatlanságot a mai kertről.

51. Feltételezi, hogy a jelenlegi körülmények és az esetleges további cselekvések lehetővé teszik egy ilyen fejleményt.

52. Egy alkalmatlan talaj cáfolhatja ezt a feltételezést a rajzolt fafaj esetében, még akkor is, ha a rajz változatlan marad.

53. Már ebből is látszik, hogy a lehetőségek a figyelembe vett feltételektől függően szűkebben vagy tágabban értelmezhetők.

54. Ugyanakkor egy kívánság önmagában nem biztosíthat minden lehetőséget: egy fa nem állhat egyszerre ugyanazon a helyen, és ugyanakkor nem hiányozhat onnan ugyanabban az értelemben.

55. A különbségtétel annak között, ami ténylegesen fennáll, és annak között, ami bizonyos feltételek mellett fennállhatna, így a valóság leírásunk részét képezi.

56. Hogy mely lehetőségek állnak ténylegesen nyitva, azt nem lehet kizárólag egy rajzból leolvasni.

57. Egy takarékos válasz megpróbálhatná az egész esetet a testek és azok elrendezése révén megmagyarázni.

58. Az árnyék akkor egy olyan terület lenne, amelyet a fény az ágak miatt nem ér el, a rajz pedig egy bizonyos vonalakkal ellátott lap.

59. Ezt támasztja alá, hogy nem kell feltételeznünk semmilyen további árnyékot vető testet, sem pedig egy már meglévő helyettesítő fát.

60. A terv esetében azonban felmerül a kérdés, hogy a papír és a vonalak önmagukban elégségesek-e ahhoz, hogy megmagyarázzák, mi a terv, és miért tekinthető egy változtatás javításnak.

61. A válasznak meg kellene mutatnia, hogyan kapnak helyet a szándékok és a rajz tartalma a leírásban.

62. Egy gazdagabb megközelítés saját létezési módot ismerhetne el az ilyen tartalmak számára, de akkor meg kellene magyaráznia azok viszonyát az emberekhez és a dokumentumokhoz.

63. Egyik válasz sem lesz attól helyes, hogy kevesebb vagy többféle valóságot feltételez.

64. Döntő az, hogy megmagyarázza-e az eset különbségeit anélkül, hogy a magyarázandót csupán egy új név alatt feltételezné.

65. A kérdés nem csupán az, hogy hány dolgot számolunk, hanem az is, hogy mit magyarázunk az adott számlálással.

66. Itt komoly ellenvetés merül fel az egész vállalkozással szemben.

67. Lehet, hogy mondataink nyelvtani szerkezetéből olyan világrendet olvasunk ki, amelyet csupán a nyelvünk teremtett.

68. Mivel az árnyékról és a fáról egyaránt úgy beszélünk, mintha egy dologról lenne szó, talán elhamarkodottan kezeljük őket a kert azonos természetű lakóiként.

69. Az észlelésünk is megtéveszthet minket: Egy sötét folt a padon nedves fából származhat, nem pedig a fáról.

70. Ugyanezen esemény más megfogalmazása leírhatná a foltot anélkül, hogy egyáltalán megemlítené az árnyék nevű dolgot.

71. A fogalmi munka ezért szükséges ahhoz, hogy ne keverjük össze a különböző állításokat, de nem ez dönti el egyedül, hogy ezen a délutánon valóban ott volt-e árnyék.

72. Ehhez megfigyelésre van szükségünk, adott esetben más nézőpontokra és információkra is.

73. Ezzel szemben egy olyan felvétel, amelyen a fa látható, önmagában nem árulja el, mit jelent az, hogy az elvesztett ágai ellenére ugyanaz maradt.

74. Az empirikus vizsgálat és a fogalmi elemzés itt egymásba fonódik, anélkül, hogy ugyanaz lenne a feladatuk.

75. A kertből nem nyerhető ki a valóság összes alkotóelemének kész listája.

76. Viszont megvizsgálható, hogy egy adott leírás milyen előfeltételeken alapul, és hogy igazságot tesz-e az eset különbségeinek.

77. Különböző leírások összeegyeztethetők ugyanazokkal a megfigyelésekkel, és mégis eltérő alapfeltevéseket tartalmazhatnak.

78. Egy fa, annak korábbi árnyéka és egy lehetséges utódjának rajza nem igényel ugyanazt a választ arra a kérdésre, hogy milyen értelemben léteznek.

79. Aki ezt figyelembe veszi, annak nem kell minden függő jelenséget látszatnak tekintenie, sem pedig minden elképzelést létező tárgyként kezelnie.

80. A vihar után az öreg fa még mindig ott áll, de ennek az egyszerű megállapításnak a jelentése csak akkor válik világosabbá, ha megkülönböztetjük a változását, a róla alkotott képeinket és a nyitott lehetőségeket.

1. Stellen wir uns einen alten Baum vor, der nach einem Sturm noch im Garten steht, während zwei seiner Äste auf dem Boden liegen.

2. Am Mittag fehlt sein gewohnter Schatten auf der Bank, weil die Krone lichter geworden ist.

3. Auf einem Foto vom vergangenen Sommer breitet sie sich noch dicht über dem Weg aus.

4. In der Schublade liegt außerdem die Zeichnung eines jungen Baums, der eines Tages an seine Stelle treten soll.

5. Die gefallenen Äste lassen sich aufheben, den Schatten von gestern kann niemand aufheben.

6. Dennoch war es nicht sinnlos, gestern von ihm zu sprechen.

7. Wer nun sagt, im Garten gebe es einen Baum, einen Schatten und einen Ersatzbaum, spricht dreimal in sehr verschiedenem Sinn.

8. Der alte Baum steht dort, der frühere Schatten ist vergangen, und der Ersatzbaum ist bislang nur geplant.

9. Trotzdem sind weder das Foto noch der Plan bloß nichts.

10. An diesem kleinen Durcheinander zeigt sich, dass die Frage nach dem Wirklichen genauer gestellt werden muss, als es der Gegensatz von Sein und Nichtsein zunächst vermuten lässt.

11. Die Ontologie fragt, was es gibt und welche grundlegenden Arten von Seiendem wir annehmen, wenn wir die Welt beschreiben.

12. Metaphysik nennt man häufig die weiter reichende Untersuchung ihrer Grundstruktur, etwa der Verhältnisse von Beständigkeit, Abhängigkeit und Möglichkeit.

13. Beide Bezeichnungen überschneiden sich, und keine scharfe Grenze zwischen ihnen ist für den Gartenfall nötig.

14. Nötig ist vielmehr die Frage, wozu unsere Aussagen uns verpflichten.

15. Wer behauptet, der Baum habe Äste verloren, setzt voraus, dass es etwas gibt, dem vor und nach dem Sturm unterschiedliche Eigenschaften zukommen.

16. Wer behauptet, sein Schatten sei verschwunden, setzt eine andere Art von Bestand voraus: Der Schatten hing von Baum, Licht und Untergrund ab.

17. Solche Annahmen erklären, weshalb manche Veränderungen ein Ding betreffen und andere erst etwas von ihm Abhängiges entstehen oder vergehen lassen.

18. Diese Voraussetzungen stehen selten ausdrücklich im Satz, doch ohne sie wäre unklar, was der Satz behauptet.

19. Philosophische Prüfung beginnt, wenn wir sie sichtbar machen und nach ihren Gründen fragen.

20. Zunächst muss der Baum von dem unterschieden werden, was jemand über ihn sagt oder zeigt.

21. Das Foto ist ein gegenwärtiger Gegenstand, dessen Bild eine frühere Gestalt des Baums zeigt.

22. Seine Existenz beweist weder, dass die Krone noch so aussieht, noch, dass es den Baum inzwischen nicht mehr gibt.

23. Auch der Entwurf ist wirklich vorhanden, vielleicht als Blatt Papier oder als Datei, während der entworfene Baum noch nicht im Garten wächst.

24. Ein Name, ein Bild und eine Beschreibung können sich auf etwas beziehen, ohne es dadurch hervorzubringen.

25. Sie können sich sogar auf etwas richten, das nie entstehen wird.

26. Der Unterschied bleibt bestehen, selbst wenn die Zeichnung so genau ist, dass man nach ihr einen Baum auswählen und pflanzen könnte.

27. Umgekehrt erfahren wir von dem Baum stets durch Wahrnehmung, Zeugnisse oder Aufzeichnungen; dieser Zugang ist jedoch nicht einfach dasselbe wie sein Gegenstand.

28. Gerade weil beide auf denselben Baum gerichtet sind, lässt sich anhand ihrer Unterschiede seine Veränderung feststellen.

29. Der Schatten fordert eine weitere Unterscheidung.

30. Er ist nicht unabhängig wie ein Baum, den man auch bei Dunkelheit noch anfassen kann.

31. Doch als er über der Bank lag, schützte er sie vor direkter Sonneneinstrahlung und konnte dort gesehen werden.

32. Seine Abhängigkeit von bestimmten Bedingungen macht ihn nicht zu einem bloßen Irrtum.

33. Wer sich dort hinsetzte, konnte den Unterschied zwischen beschatteter und besonnter Bank erfahren, ohne dafür einen zusätzlichen festen Körper namens Schatten annehmen zu müssen.

34. Ein Plan hängt auf andere Weise von Bedingungen ab, obwohl auch er Entscheidungen und Arbeiten beeinflussen kann.

35. Abhängigkeit ist also kein einheitliches Merkmal, das alle abhängigen Dinge in dieselbe Schublade legt.

36. Ein Schatten braucht Licht und einen lichtundurchlässigen Körper, ein Bauplan braucht jemanden, der ihn erstellt hat, und der Baum braucht Bedingungen für sein Leben.

37. Diese Unterschiede sind wichtig, wenn wir sagen, was vorhanden ist und wodurch es Bestand hat.

38. Auch der Baum selbst ist nicht einfach eine unveränderliche Masse.

39. Er verliert Äste, bildet neue Triebe und kann trotz solcher Wechsel weiterhin derselbe Baum sein.

40. Die Aussage über seinen Verlust hätte keinen Sinn, wenn mit jedem abgefallenen Zweig sofort ein völlig anderer Baum entstünde.

41. Ebenso wenig genügt der Ort allein, denn ein neu gepflanzter Baum könnte später genau dort stehen.

42. Ein naheliegender Grund für seine Beständigkeit ist der fortlaufende Zusammenhang seines Lebens, der die Veränderungen trägt, ohne sie zu leugnen.

43. Dabei ist nicht ausgeschlossen, dass schwere Schäden irgendwann die Frage aufwerfen, ob noch ein lebender Baum oder nur sein abgestorbener Stamm vor uns steht.

44. Damit ist noch keine allgemeine Regel gefunden, nach der jedes Ding fortbesteht.

45. Bei einem Baum mag sein Wachstum entscheidend sein, bei einem Foto eher die Geschichte dieses bestimmten Abzugs oder dieser bestimmten Datei.

46. Der Fall zeigt jedoch, warum jede Rede von Veränderung eine Vorstellung davon benötigt, was sich verändert.

47. Die Zeichnung des Ersatzbaums bringt eine andere Schwierigkeit ins Spiel.

48. Dass der Baum geplant ist, heißt nicht, dass er bereits irgendwo verborgen wartet.

49. Der Plan kann vielmehr eine Möglichkeit beschreiben, deren Verwirklichung von Entscheidungen, Boden und künftigen Ereignissen abhängt.

50. Wer sagt, er könnte im nächsten Frühjahr gepflanzt werden, behauptet mehr als bloßes Nichtwissen über den heutigen Garten.

51. Er nimmt an, dass die gegenwärtigen Bedingungen und mögliche weitere Handlungen einen solchen Verlauf zulassen.

52. Ein ungeeigneter Boden könnte diese Annahme für die gezeichnete Baumart widerlegen, auch wenn die Zeichnung unverändert bleibt.

53. Schon daran zeigt sich, dass Möglichkeiten je nach den berücksichtigten Bedingungen enger oder weiter gefasst werden.

54. Allerdings kann ein Wunsch allein nicht jede Möglichkeit sichern: Ein Baum kann nicht zugleich an derselben Stelle stehen und dort im selben Sinn fehlen.

55. Die Unterscheidung zwischen dem, was der Fall ist, und dem, was unter bestimmten Bedingungen der Fall sein könnte, gehört damit zu unserer Beschreibung der Wirklichkeit.

56. Welche Möglichkeiten tatsächlich offenstehen, lässt sich nicht allein aus einer Zeichnung ablesen.

57. Eine sparsame Antwort könnte versuchen, den ganzen Fall durch Körper und deren Anordnung zu erklären.

58. Der Schatten wäre dann ein Bereich, den das Licht wegen der Äste nicht erreicht, und die Zeichnung ein Blatt mit bestimmten Linien.

59. Dafür spricht, dass man keinen zusätzlichen Schattenkörper und keinen bereits vorhandenen Ersatzbaum annehmen muss.

60. Doch beim Plan stellt sich die Frage, ob Papier und Linien allein erklären, was geplant ist und weshalb eine Änderung als Verbesserung gelten kann.

61. Die Antwort müsste zeigen, wie Absichten und der Inhalt der Zeichnung in ihrer Beschreibung Platz finden.

62. Eine reichhaltigere Auffassung könnte solchen Inhalten eine eigene Art des Bestehens zugestehen, müsste dann aber deren Verhältnis zu Menschen und Dokumenten erklären.

63. Keine der beiden Antworten wird schon dadurch richtig, dass sie weniger oder mehr Arten von Wirklichem annimmt.

64. Entscheidend ist, ob sie die Unterschiede des Falls erklärt, ohne das zu Erklärende bloß unter einem neuen Namen vorauszusetzen.

65. Die Frage lautet nicht nur, wie viele Dinge wir zählen, sondern was wir mit der jeweiligen Zählung erklären.

66. Hier erhebt sich ein ernster Einwand gegen das ganze Unternehmen.

67. Vielleicht lesen wir aus der Grammatik unserer Sätze eine Ordnung der Welt heraus, die nur unsere Sprache geschaffen hat.

68. Weil wir vom Schatten und vom Baum jeweils als von einem Ding sprechen, behandeln wir sie womöglich vorschnell als gleichartige Bewohner des Gartens.

69. Auch unsere Wahrnehmung kann uns täuschen: Ein dunkler Fleck auf der Bank könnte von feuchtem Holz stammen statt vom Baum.

70. Eine andere Formulierung desselben Geschehens könnte den Fleck beschreiben, ohne überhaupt ein Ding namens Schatten zu erwähnen.

71. Begriffsarbeit ist deshalb nötig, um verschiedene Behauptungen nicht miteinander zu verwechseln, doch sie entscheidet nicht allein, ob an diesem Mittag tatsächlich ein Schatten dort lag.

72. Dafür brauchen wir Beobachtung, gegebenenfalls auch andere Blickwinkel und Auskünfte.

73. Umgekehrt sagt eine Aufnahme, auf der der Baum zu sehen ist, nicht von selbst, was es heißt, dass er trotz verlorener Äste derselbe geblieben ist.

74. Empirische Untersuchung und begriffliche Prüfung greifen hier ineinander, ohne dieselbe Aufgabe zu haben.

75. Aus dem Garten lässt sich keine fertige Liste aller Bestandteile der Wirklichkeit gewinnen.

76. Wohl aber lässt sich prüfen, welche Voraussetzungen eine bestimmte Beschreibung trägt und ob sie den Unterschieden des Falls gerecht wird.

77. Verschiedene Beschreibungen können dabei mit denselben Beobachtungen vereinbar sein und dennoch unterschiedliche Grundannahmen enthalten.

78. Ein Baum, sein früherer Schatten und die Zeichnung eines möglichen Nachfolgers verlangen nicht dieselbe Antwort auf die Frage, in welchem Sinn es sie gibt.

79. Wer das beachtet, muss weder jedes Abhängige für Schein halten noch jedes Gedachte als vorhandenen Gegenstand behandeln.

80. Der alte Baum steht nach dem Sturm noch dort, aber was diese schlichte Feststellung besagt, wird erst klarer, wenn wir seine Veränderung, unsere Bilder von ihm und die offenen Möglichkeiten auseinanderhalten.