4.3 Általános és egyedi: az univerzáliák problémája – Allgemeines und Einzelnes: das Universalienproblem

1. Képzeljünk el két almát egy konyhaasztalon: egy kicsit az ablak mellett, egy nagyobbat pedig egy tál szélén.

2. Mindkettő piros, de az egyiket elvehetjük, míg a másik ott marad.

3. Közös tulajdonságuk nyilvánvalóan nem teszi őket egyetlen tárgygá.

4. Színüknek sem kell teljesen megegyeznie, hiszen az egyik sötétvörös, a másik pedig inkább világosvörös lehet.

5. Ennek ellenére úgy tűnik, hogy az a kijelentés, miszerint mindkettő vörös, többet jelent, mint egy önkényes összeállítás.

6. Mi az a közös az almákban, ha különbözőek maradnak, és mégis ebben a tekintetben összetartoznak?

7. Először is meg kell különböztetnünk azt, ami ebben a kérdésben könnyen összekeveredik.

8. Az egyes almát meg lehet fogni, meg lehet forgatni és meg lehet enni.

9. A „vörös” szót ki lehet mondani vagy le lehet írni, és számos mondatban előfordulhat.

10. A vörös fogalma lehetővé teszi számunkra, hogy a tárgyakat egy bizonyos szempontból felismerjük és rendszerezzük.

11. Az viszont még nyitott kérdés, hogy létezik-e olyan közös tulajdonság, amely sem a szó, sem a fogalmunk nem.

12. Tehát egymás mellé helyezhetjük az almákat anélkül, hogy ezzel már tisztáztuk volna az egyes létezésük és a közös vonásuk közötti viszonyt.

13. Pontosan ez a viszony képezi az univerzáliák problémájának lényegét.

14. Az univerzália valami általános lenne, ami több egyedi dologra is vonatkozhat, például egy tulajdonság vagy egy fajta.

15. A vörösség tehát megismételhető lenne, míg ez a bizonyos alma csupán ez az egy példány.

16. A megismételhetőség itt nem azt jelenti, hogy egy tárgyat lemásolnak, hanem azt, hogy ugyanaz a tulajdonság különböző tárgyakat is meghatározhat.

17. Aki az univerzáliákkal kapcsolatos realizmust képviseli, az ilyen közös vonást a valóság részének tekinti.

18. Ebben az összefüggésben a realizmus tehát azt jelenti, hogy az általános nem csak a megnevezéseink vagy gondolataink révén jön létre.

19. Ezt a nézetet támasztja alá, hogy a közös vonásokról alkotott ítéleteinket kijavíthatjuk.

20. Ha valaki egy zöld almát a vörösek közé teszi, nyilvánvalóan nem elegendő a döntése ahhoz, hogy ugyanazt a színt adja neki.

21. A döntő gondolat az, hogy maguk a dolgok adnak okot arra, hogy bizonyos állításokat közösen alkalmazzunk rájuk.

22. A realista ezt az okot egy olyan tulajdonságban láthatja, amely az egyes dolgokban megjelenik.

23. Az almák különbözőek lennének, de a nekik tulajdonítható vörösség egy közös általános tulajdonság lenne.

24. Egy másik realista válasz az általános fogalmát olyasvalaminek tekinti, ami az egyes példáitól függetlenül létezik.

25. Egy ilyen felfogás szerint a vörösség akkor is tulajdonság lenne, ha éppen nem létezne egyetlen vörös tárgy sem.

26. Ez a független létezés nem utal egy rejtett helyen lévő további piros tárgyra.

27. Inkább az általános valóságát állítja, amely nem függ az egyes hordozók jelenlététől.

28. Mindkét válasz meg kell, hogy magyarázza, hogyan kapcsolódik össze az általános és az egyes példái.

29. Itt felmerül egy súlyos ellenvetés, hiszen talán csupán közös állításunkat alakítottuk át egy további dologgá.

30. Abból a tényből, hogy két alma piros, nem következik magától értetődően, hogy mellettük létezik egy általános vörösség.

31. A közös tulajdonsággal történő magyarázat sem ismételheti meg pusztán azt, amit meg kellene magyarázni.

32. Aki azt állítja, hogy az almák azért vörösek, mert részesülnek a vörösségben, annak meg kell magyaráznia, mit jelent ez a részesülés, és mivel gazdagodik ezáltal a magyarázat.

33. Ezenkívül a világosvörös és a sötétvörös közötti különbség arra kényszerít, hogy pontosabban meghatározzuk az állított általános fogalmat.

34. Lehet, hogy az almák egy általánosabb színjelleget osztanak meg anélkül, hogy ugyanazt a pontos árnyalatot birtokolnák.

35. A mindennapi osztályozás ezért még nem dönti el, mely univerzáliákat kellene egy realista elméletnek elfogadnia.

36. A nominalista válasz ilyen általános valóságelemek nélkül is meg akarja oldani a kérdést.

37. Ezzel nem feltétlenül tagadja, hogy mindkét alma valóban piros lenne, vagy hogy osztályozásunk megalapozott lenne.

38. Kiindulópontja az egyes dolgok, amelyek bizonyos módon hasonlítanak egymásra, és közös szabályok szerint nevezhetők meg.

39. Példák alapján megtanuljuk további tárgyakat pirosnak besorolni anélkül, hogy ehhez egyetlen, mindegyikben jelen lévő pirosságot kellene feltételeznünk.

40. Egy szabály eközben közös alkalmazásokat tehet lehetővé anélkül, hogy maga a gondolkodástól független tulajdonsága lenne az almáknak.

41. E válasz erőssége abban rejlik, hogy elkerüli azt a lépést, amely a közös megnevezésből egy további általános valóság felé vezet.

42. A dolgok hasonlóságának azonban többet kell hordoznia, mint pusztán ugyanazon szó ismétlését.

43. A két alma alakjában is hasonlít egymásra, míg egy piros kendő elsősorban a színében hasonlít rájuk.

44. A hasonlóságon alapuló magyarázatnak ezért világossá kell tennie, hogy mely hasonlóságok számítanak az adott besorolás szempontjából.

45. Ezenkívül felmerül a kérdés, hogy az almák közötti hasonlóság és a két piros kendő közötti hasonlóság vajon ugyanazt a kapcsolatot jelenti-e.

46. Ha a nominalista ezt a kapcsolatot egyetlen általános fogalomként kezelné, akkor hátsó ajtón keresztül vezetne be egy univerzáliát.

47. Ehelyett elismerheti az egyes hasonlósági viszonyokat, vagy a hasonlóságot az egyes dolgok közötti alapvető tényként kezelheti.

48. Ekkor magyarázata ezen a ponton véget ér, ahelyett, hogy a hasonlóságot egy közös univerzáliával indokolná.

49. Ez nem cáfolja a választ, de láthatóvá teszi, mely tényeket feltételez az további magyarázat nélkül.

50. Egy fogalomra épülő válasz az általánosságot a különböző dolgokat egy szempont alapján összefoglalni tudó képességünkbe helyezi át.

51. Ezt gyakran konceptualizmusnak nevezik, és kidolgozásától függően a nominalizmus egyik formájaként is értelmezhető.

52. Az alma példájánál ez azt jelenti, hogy a „vörös” fogalmunk közös rendet teremt, míg az almák továbbra is különálló tárgyak maradnak.

53. Eltekintünk a mérettől és a helytől, és a színt vesszük figyelembe, mert éppen ezt az összehasonlítást végezzük.

54. Ez még nem jelenti azt, hogy a színt tetszés szerint találjuk ki.

55. Először is azt jelenti, hogy egy általános fogalom a gondolkodás teljesítménye, és nem egy további tárgy az asztalon.

56. A nehéz kérdés most az, hogy miben kell ennek a teljesítménynek bizonyítania magát.

57. Gondolatban összevonhatnánk a kis almát és egy bizonyos kulcsot egy csoportba.

58. Egy ilyen csoport leírható, de további összefüggés nélkül kevés okot ad arra, hogy tagjaitól hasonló tulajdonságokat várjunk.

59. A szín szerinti csoportosítás ezzel szemben megfelelő megfigyelési körülmények között célzott összehasonlítást tesz lehetővé más tárgyakkal.

60. Egy fogalomra épülő válasz ezért képes megkülönböztetni a puszta összeállítást és a tárgyilag megalapozott rendszert.

61. Ehhez meg kell magyaráznia, hogy a dolgok mely különbségeit és hasonlóságait veszik figyelembe fogalmaink, és melyeket hagyják figyelmen kívül.

62. Ellenkező esetben fennáll a veszély, hogy a közös vonásokra vonatkozó kérdést csupán arra a kérdésre hárítja át, hogy miért illik ugyanaz a fogalom több dologra is.

63. Az a tény, hogy a gondolkodás rendszerez, önmagában még nem magyarázza meg, miért megfelelő egy bizonyos rend a dolgokhoz.

64. A nehézség még világosabbá válik, ha elképzelünk egy sértetlen pohár és egy sértetlen porcelán tányért.

65. Mindkettő törékeny lehet, bár külsőleg eltérőek, és még soha nem törtek össze.

66. A törékenység egy hajlamot jelöl, vagyis egy olyan tulajdonságot, amely bizonyos körülmények között viselkedésben nyilvánulhat meg.

67. A közös vonás itt nem egy már megfigyelt törésesemény-sorozat lenne, hanem a megfelelő terhelés esetén jelentkező hajlam.

68. Egy realista ebben egy közös tulajdonságot láthat, de meg kell indokolnia, mi köti össze őket a különböző anyagok és formák ellenére.

69. Az univerzália megnevezése nem helyettesíti azoknak a feltételeknek a magyarázatát, amelyek mellett az üveg és a tányér ténylegesen eltörne.

70. Ezenkívül közös törékenységükből sem következik, hogy mindkettő minden terhelés esetén ugyanúgy reagálna.

71. A nominalista hivatkozhat az egyes poharak és tányérok sajátos tulajdonságaira, valamint lehetséges viselkedésük hasonlóságaira.

72. Ennek során nem kell a látható hasonlóságra korlátozódnia, hiszen a közös besorolás éppen a törésre való hajlamot érinti.

73. Magyarázata azonban tartozik nekünk azzal, hogy miért vonatkozik ez olyan tárgyakra is, amelyek soha nem kerülnek ki megfelelő terhelésnek.

74. A fogalmi válasz a törékenységet olyan közös mércének tekintheti, amellyel ilyen hajlamokat fogalmazunk meg.

75. Ez a mérce is elégtelen lenne, ha csupán elvárásainkat fejezné ki, és közömbös maradna a tárgyak tulajdonságai iránt.

76. A bonyolultabb eset tehát azt mutatja, hogy sem egy közös jelenség, sem egy közös szó nem képes megmagyarázni a közös vonások minden formáját.

77. Egy megalapozott válasznak azokat a közös vonásokat is figyelembe kell vennie, amelyek csak megfelelő körülmények között kerülnének előtérbe.

78. Az, hogy sikeresen összehasonlítjuk és osztályozzuk a tárgyakat, arra utal, hogy rendszereinket a dolgok alapján kell ellenőriznünk, de még nem bizonyítja az univerzáliák létezését.

79. Ugyanígy az univerzáliákról való lemondás sem oldja meg azt a feladatot, hogy megkülönböztessük a megalapozott közös vonásokat a tetszőleges összeállításoktól.

80. A vita azon múlik, hogy egy közös tulajdonság többet magyaráz-e, mint az egyes tulajdonságok és hasonlóságok, és hogy kiegészítő magyarázó ereje igazolja-e annak elfogadását.

81. A konyhaasztalon továbbra is két alma fekszik, és egyik vizsgált megközelítés sem követeli, hogy tagadjuk azok különbözőségét.

82. Ha mindkettőt pirosnak nevezzük, ebből a közös szóból azonban nem tudjuk megállapítani, mi köti össze őket a valóságban.

1. Stellen wir uns zwei Äpfel auf einem Küchentisch vor, einen kleinen neben dem Fenster und einen größeren am Rand einer Schale.

2. Beide sind rot, doch wir können den einen wegnehmen, während der andere liegen bleibt.

3. Ihre Gemeinsamkeit macht sie offenbar nicht zu einem einzigen Gegenstand.

4. Auch ihre Farben müssen nicht vollkommen übereinstimmen, denn einer kann dunkelrot und der andere eher hellrot sein.

5. Trotzdem scheint die Aussage, beide seien rot, mehr zu leisten als eine willkürliche Zusammenstellung.

6. Was teilen die Äpfel, wenn sie verschieden bleiben und doch in dieser Hinsicht zusammengehören?

7. Zunächst müssen wir auseinanderhalten, was bei dieser Frage leicht ineinandergerät.

8. Der einzelne Apfel lässt sich anfassen, drehen und essen.

9. Das Wort „rot“ lässt sich aussprechen oder aufschreiben und kann in vielen Sätzen vorkommen.

10. Der Begriff des Roten ermöglicht es uns, Gegenstände unter einem bestimmten Gesichtspunkt zu erkennen und zu ordnen.

11. Ob außerdem eine gemeinsame Eigenschaft besteht, die weder das Wort noch unser Begriff ist, bleibt damit noch offen.

12. Wir können die Äpfel also nebeneinanderlegen, ohne dadurch schon das Verhältnis zwischen ihrem einzelnen Dasein und ihrer Gemeinsamkeit geklärt zu haben.

13. Genau dieses Verhältnis bildet den Kern des Universalienproblems.

14. Eine Universalie wäre etwas Allgemeines, das mehreren einzelnen Dingen zukommen kann, etwa eine Eigenschaft oder eine Art.

15. Die Röte wäre dann wiederholbar, während dieser bestimmte Apfel nur dieses eine Exemplar ist.

16. Wiederholbar bedeutet hier nicht, dass ein Gegenstand kopiert wird, sondern dass ein und dieselbe Eigenschaft verschiedene Gegenstände bestimmen kann.

17. Wer einen Realismus über Universalien vertritt, nimmt eine solche Gemeinsamkeit als Bestandteil der Wirklichkeit an.

18. In diesem Zusammenhang besagt Realismus also, dass das Allgemeine nicht erst durch unsere Bezeichnungen oder Gedanken entsteht.

19. Für diese Auffassung spricht, dass wir unsere Urteile über Gemeinsamkeiten berichtigen können.

20. Wenn jemand einen grünen Apfel zu den roten legt, genügt seine Entscheidung offenbar nicht, um ihm dieselbe Farbe zu geben.

21. Der entscheidende Gedanke lautet, dass die Dinge selbst einen Grund dafür bieten, bestimmte Aussagen gemeinsam auf sie anzuwenden.

22. Ein Realist kann diesen Grund in einer Eigenschaft sehen, die in den einzelnen Dingen vorkommt.

23. Die Äpfel wären verschieden, die ihnen zukommende Röte aber wäre ein gemeinsames Allgemeines.

24. Eine andere realistische Antwort versteht das Allgemeine als etwas, das unabhängig von seinen einzelnen Beispielen besteht.

25. Nach einer solchen Auffassung wäre Röte auch dann eine Eigenschaft, wenn gerade kein roter Gegenstand existierte.

26. Dieses unabhängige Bestehen meint keinen weiteren roten Gegenstand an einem verborgenen Ort.

27. Es behauptet vielmehr eine Wirklichkeit des Allgemeinen, die nicht auf das Vorhandensein einzelner Träger angewiesen ist.

28. Beide Antworten müssen erklären, wie das Allgemeine und seine einzelnen Beispiele zusammenhängen.

29. Hier meldet sich ein gewichtiger Einwand, denn vielleicht haben wir lediglich unsere gemeinsame Aussage in eine zusätzliche Sache verwandelt.

30. Aus der Tatsache, dass zwei Äpfel rot sind, folgt nicht ohne weitere Begründung, dass neben ihnen eine allgemeine Röte besteht.

31. Auch die Erklärung durch eine gemeinsame Eigenschaft darf nicht bloß wiederholen, was erklärt werden sollte.

32. Wer sagt, die Äpfel seien rot, weil sie an der Röte teilhaben, muss erläutern, was dieses Teilhaben bedeutet und wodurch die Erklärung gewinnt.

33. Zudem zwingt der Unterschied zwischen Hellrot und Dunkelrot zu einer genaueren Bestimmung des behaupteten Allgemeinen.

34. Vielleicht teilen die Äpfel eine allgemeinere Farbeigenschaft, ohne denselben genauen Farbton zu besitzen.

35. Die Alltagseinteilung entscheidet deshalb noch nicht, welche Universalien eine realistische Theorie annehmen müsste.

36. Eine nominalistische Antwort möchte ohne solche allgemeinen Bestandteile der Wirklichkeit auskommen.

37. Sie bestreitet damit nicht notwendig, dass beide Äpfel wirklich rot sind oder dass unsere Einteilung begründet ist.

38. Ihr Ausgangspunkt sind einzelne Dinge, die sich auf bestimmte Weise ähneln und nach gemeinsamen Regeln bezeichnet werden.

39. Wir lernen an Beispielen, weitere Gegenstände als rot einzuordnen, ohne dafür eine einzige, in allen vorhandene Röte voraussetzen zu müssen.

40. Eine Regel kann dabei gemeinsame Anwendungen ermöglichen, ohne selbst eine vom Denken unabhängige Eigenschaft der Äpfel zu sein.

41. Die Stärke dieser Antwort liegt darin, dass sie den Schritt von einer gemeinsamen Bezeichnung zu einer zusätzlichen allgemeinen Wirklichkeit vermeidet.

42. Doch die Ähnlichkeit der Dinge muss mehr tragen als das bloße Wiederholen desselben Wortes.

43. Die beiden Äpfel ähneln einander auch in ihrer Form, während ein rotes Tuch ihnen vor allem hinsichtlich der Farbe ähnelt.

44. Eine Erklärung durch Ähnlichkeit muss deshalb verständlich machen, welche Ähnlichkeiten für welche Einteilung zählen.

45. Außerdem lässt sich fragen, ob die Ähnlichkeit zwischen den Äpfeln und die Ähnlichkeit zwischen zwei roten Tüchern wiederum dieselbe Beziehung sind.

46. Würde der Nominalist diese Beziehung als ein einziges Allgemeines behandeln, hätte er eine Universalie durch die Hintertür eingeführt.

47. Er kann stattdessen einzelne Ähnlichkeitsverhältnisse anerkennen oder Ähnlichkeit als eine grundlegende Tatsache zwischen einzelnen Dingen behandeln.

48. Dann endet seine Erklärung an dieser Stelle, statt die Ähnlichkeit durch eine gemeinsame Universalie zu begründen.

49. Das widerlegt die Antwort nicht, macht aber sichtbar, welche Tatsachen sie ohne weitere Erklärung voraussetzt.

50. Eine begriffsbezogene Antwort verlegt die Allgemeinheit in unsere Fähigkeit, Verschiedenes unter einem Gesichtspunkt zusammenzufassen.

51. Sie wird häufig als Konzeptualismus bezeichnet und lässt sich je nach Ausarbeitung auch als eine Form des Nominalismus verstehen.

52. Am Apfelbeispiel besagt sie, dass unser Begriff des Roten eine gemeinsame Ordnung schafft, während die Äpfel einzelne Gegenstände bleiben.

53. Wir sehen von Größe und Standort ab und beachten die Farbe, weil wir gerade diesen Vergleich anstellen.

54. Das bedeutet noch nicht, dass wir die Farbe nach Belieben erfinden.

55. Es bedeutet zunächst, dass ein allgemeiner Begriff eine Leistung des Denkens ist und kein zusätzliches Ding auf dem Tisch.

56. Die schwierige Frage lautet nun, woran sich diese Leistung bewähren muss.

57. Wir könnten den kleinen Apfel und einen bestimmten Schlüssel gedanklich zu einer Gruppe zusammenfassen.

58. Eine solche Gruppe ist beschreibbar, bietet aber ohne weiteren Zusammenhang wenig Grund, von ihren Mitgliedern ähnliche Eigenschaften zu erwarten.

59. Die Einteilung nach Farbe erlaubt dagegen unter passenden Beobachtungsbedingungen einen gezielten Vergleich mit weiteren Gegenständen.

60. Eine begriffsbezogene Antwort kann deshalb zwischen einer bloßen Zusammenstellung und einer sachlich tragfähigen Ordnung unterscheiden.

61. Sie muss dazu erklären, welche Unterschiede und Ähnlichkeiten der Dinge unsere Begriffe aufnehmen und welche sie vernachlässigen.

62. Sonst droht sie die Frage nach der Gemeinsamkeit lediglich in die Frage zu verschieben, warum derselbe Begriff auf mehrere Dinge passt.

63. Dass Denken ordnet, erklärt für sich allein noch nicht, warum eine bestimmte Ordnung den Dingen angemessen ist.

64. Noch deutlicher wird die Schwierigkeit, wenn wir uns ein unversehrtes Trinkglas und einen unversehrten Porzellanteller vorstellen.

65. Beide können zerbrechlich sein, obwohl sie unterschiedlich aussehen und noch nie zerbrochen sind.

66. Zerbrechlichkeit bezeichnet eine Disposition, also eine Beschaffenheit, die sich unter bestimmten Bedingungen in einem Verhalten zeigen kann.

67. Gemeinsam wäre hier keine bereits beobachtete Reihe von Bruchereignissen, sondern eine entsprechende Anfälligkeit bei geeigneter Belastung.

68. Ein Realist kann darin eine geteilte Eigenschaft sehen, muss jedoch begründen, was sie über unterschiedliche Materialien und Formen hinweg verbindet.

69. Die Benennung der Universalie ersetzt keine Erklärung der Bedingungen, unter denen Glas und Teller tatsächlich brechen würden.

70. Auch folgt aus ihrer gemeinsamen Zerbrechlichkeit nicht, dass beide bei jeder Belastung gleich reagieren.

71. Ein Nominalist kann auf die jeweilige Beschaffenheit des einzelnen Glases und des einzelnen Tellers sowie auf Ähnlichkeiten ihres möglichen Verhaltens verweisen.

72. Er muss sich dabei nicht auf sichtbare Ähnlichkeit beschränken, denn die gemeinsame Einordnung betrifft gerade die Anfälligkeit für einen Bruch.

73. Seine Erklärung schuldet uns jedoch einen Grund dafür, weshalb sie auch bei Gegenständen zutrifft, die nie einer entsprechenden Belastung ausgesetzt werden.

74. Die begriffsbezogene Antwort kann Zerbrechlichkeit als einen gemeinsamen Maßstab verstehen, mit dem wir solche Anfälligkeiten erfassen.

75. Auch dieser Maßstab wäre unzureichend, wenn er allein unsere Erwartung ausdrückte und gegenüber der Beschaffenheit der Gegenstände gleichgültig bliebe.

76. Der schwierigere Fall zeigt somit, dass weder eine gemeinsame Erscheinung noch ein gemeinsames Wort alle Formen von Gemeinsamkeit erklären kann.

77. Eine tragfähige Antwort muss auch Gemeinsamkeiten erfassen, die erst unter geeigneten Bedingungen hervortreten würden.

78. Dass wir Gegenstände erfolgreich vergleichen und einteilen, spricht dafür, unsere Ordnungen an den Dingen zu prüfen, beweist aber noch keine Universalien.

79. Ebenso wenig erledigt der Verzicht auf Universalien die Aufgabe, begründete Gemeinsamkeiten von beliebigen Zusammenstellungen zu unterscheiden.

80. Der Streit hängt daran, ob eine geteilte Eigenschaft mehr erklärt als einzelne Beschaffenheiten und Ähnlichkeiten, und ob ihr zusätzlicher Erklärungswert ihre Annahme rechtfertigt.

81. Auf dem Küchentisch liegen weiterhin zwei Äpfel, und keiner der untersuchten Ansätze verlangt, ihre Verschiedenheit zu bestreiten.

82. Wenn wir beide rot nennen, können wir jedoch nicht allein aus diesem gemeinsamen Wort ablesen, was sie in der Wirklichkeit miteinander verbindet.