4.4 Azonoság és változás: Mikor marad valami ugyanaz? – Identität und Veränderung: Wann bleibt etwas dasselbe?

1. Képzeljünk el egy kerékpárt, amelyet már évek óta használnak a vasútállomásra vezető napi úton.

2. Először a kopott gumikat cserélik ki, később a szakadt nyerget, majd valamikor a sérült vázat is.

3. A tulajdonos továbbra is a régi kerékpárjáról beszél, bár az időközben másképp néz ki, és könnyebben lehet vele közlekedni.

4. Senki sem állítaná már egy új gumi miatt, hogy most már más kerékpárja van.

5. A váz cseréje esetén a döntés kevésbé egyértelmű, mert a többi alkatrész hozzá van rögzítve.

6. Gondolatkísérletünkben feltételezzük, hogy fokozatosan valóban minden eredeti alkatrészt kicserélnek.

7. Végül egy üzemképes kerék áll előttünk, amelyen az eredeti anyagból egyetlen darab sem maradt meg.

8. Hogy ez még mindig ugyanaz a kerékpár-e, azt nyilvánvalóan nem lehet pusztán a jelenlegi megjelenése alapján eldönteni.

9. A „ugyanaz” szó itt két különböző követelményt fejezhet ki.

10. Két újonnan vásárolt kerékpár színében, felépítésében és felszereltségében megegyezhet anélkül, hogy emiatt egyetlen kerékpár lenne.

11. A jellemzők ezen egyezése minőségi azonosságnak nevezhető.

12. A numerikus azonosság viszont azt jelenti, hogy ugyanarról az egyetlen tárgyról beszélünk.

13. A „numerikus” kifejezés itt nem egy ráragasztott számot jelent, hanem az egy példány és a több példány közötti különbséget.

14. A megjavított kerékpár külsőleg alig hasonlítana a korábbihoz, és mégis numerikusan azonos lenne vele.

15. Fordítva: egy tökéletes másolat rendelkezhet minden számunkra szembetűnő jellemzővel, és mégis egy további kerékpár lehet.

16. A hasonlóság és az identitás tehát különböző kérdésekre ad választ, még ha a mindennapi életben néha ugyanazokat a szavakat is használjuk mindkettőre.

17. A változás első ránézésre az identitás ellen szól, mert a kerékpár ma olyan tulajdonságokkal rendelkezik, amelyekkel korábban nem rendelkezett.

18. Az ellentmondás azonban eltűnik, amint az időpontokat is belevesszük a leírásba.

19. Egy piros váz tavasszal piros lehet, nyáron pedig festés után kék, anélkül, hogy egyszerre pirosnak és nem pirosnak kellene lennie.

20. Ugyanazon tárgyhoz különböző tulajdonságokat rendelünk különböző időpontokban.

21. Ezzel a változás lehetősége érthetővé válik, de még nem tisztázódik, hogy miért éppen ezt a későbbi tárgyat rendeljük a korábbihoz.

22. Ha egyik napról a másikra egy másik kerékpárt tennének a helyére, a külső megjelenésbeli különbség szintén lehetne nagy vagy kicsi.

23. Ami változásnak tűnik, az ezért csere is lehet.

24. A kettő megkülönböztetéséhez kritériumokra van szükségünk az egyes tárgyak fennmaradására vonatkozóan.

25. Egy kézenfekvő válasz ezeket a kritériumokat az anyagban keresi.

26. Úgy tűnik, a kerékpár addig marad fenn, amíg eredeti alkotóelemei megmaradnak benne.

27. Ezt a nézetet támasztja alá, hogy egy tárgy nem jelenik meg egyszerűen mindenhol ott, ahol valaki lemásolja a formáját.

28. Alkotóelemeinek eredete egy meghatározott kezdethez köti.

29. Ha azonban az összes alkatrész teljes megőrzését követeljük, már a szokásos javítás is egy új kerékpár előállításává válik.

30. Egy enyhébb változat ezért azt követelhetné, hogy legalább az anyag legnagyobb része megmaradjon.

31. Most azonban meg kell indokolnia, hogy az alkatrészek súlya, száma vagy jelentősége alapján kell-e ítélnünk.

32. Egy nehéz váz és sok apró csavar a mércétől függően eltérő eredményeket ad, anélkül, hogy bármelyik mérce önmagában helyesnek bizonyulna.

33. Különleges rangot lehetne tulajdonítani a vázának, és a kerékpárt addig tekintenénk ugyanannak, amíg ez megmarad.

34. Ez érthető szabály lenne, mert a váz lényegesen meghatározza a kerékpár felépítését.

35. Technikai jelentősége azonban még nem bizonyítja, hogy kizárólag tőle függ az egész kerékpár identitása.

36. Egy olyan javítás, amelynek során az összes többi alkatrészt gondosan áthelyezik egy pótvázra, a korábbi történet folytatásaként is értelmezhető.

37. Egy másik válasz ezért a formát és a funkciót helyezi előtérbe.

38. Amíg az alkatrészek továbbra is úgy működnek együtt, hogy egy kerékpár jöjjön létre, az egész túlélheti alkotóelemeinek cseréjét.

39. Ez a gondolat magyarázza, miért tekintünk általában egy új nyeregre a kerékpár javításaként.

40. Önmagában azonban nem magyarázza meg, miért éppen ez a példány marad fenn, hiszen egy másik kerékpár is rendelkezhet ugyanazzal a formával és ugyanazzal a funkcióval.

41. A funkció ideiglenes elvesztése sem feltétlenül jelenti a kerékpár végét.

42. Leszerelt hátsó kerékkel nem lehet vele közlekedni, de lehet, hogy csak javításra készítik elő.

43. Egy meghibásodott kerékpár és egy halom tetszőleges kerékpáralkatrész között tehát több van, mint a közlekedőképesség és a közlekedésképtelenség közötti különbség.

44. Úgy tűnik, az is döntő fontosságú, hogy az alkatrészek hogyan illeszkednek be egy folyamatos összefüggésbe.

45. A folytonosságot hangsúlyozó értelmezés szerint a tárgy megmarad, ha későbbi állapota a korábbi állapotából egy összefüggő fejlődés eredményeként alakul ki.

46. A javítás során új alkatrészeket illesztenek be egy meglévő szerkezetbe, ahelyett, hogy attól függetlenül egy második kerékpárt szerelnének össze.

47. A folyamatos használat és a munkálatok dokumentált sorrendje alátámasztja ezt az ítéletet.

48. A változatlan tulajdonviszony viszont nem szükséges kritérium, hiszen az eladás önmagában még nem teszi a kerékpárt egy másik tárgygá.

49. A folytonosság azonban nem jelenthet pusztán szünetmentes mozgást vagy folyamatos használatkész állapotot.

50. Egy kerékpár évekig állhat a pincében, majd utána újra használatba vehető.

51. Még a szállítás céljából történő teljes szétszerelés sem zárja ki nyilvánvalóan a folytonosságot, ha az alkatrészeket megőrzik és újra megfelelően összeállítják.

52. Ilyen esetekben a folytonosság éppen a használat megszakadását foglalja magában.

53. Két állapot időbeli közelsége ehhez nem elegendő, hiszen egy pótkerék már közvetlenül a régi eltűnése után rendelkezésre állhat.

54. Ezzel szemben egy nagy időbeli távolság sem szünteti meg automatikusan a kapcsolatot a megőrzött alkatrészek és az újra összeállított kerék között.

55. Ezért az átmenet jellegére figyelünk, és nem csupán annak időtartamára.

56. Pontosan ez a folytonossági válasz erőssége azonban nehézségekbe ütközik, amint egy történetnek több folytatása is van.

57. Bővítsük ki a gondolatkísérletet úgy, hogy a javítás során eltávolított összes alkatrészt megőrizzük.

58. Miután a használt kerékpár teljesen megújult, valaki az eredeti alkatrészekből összeállít egy második, üzemképes kerékpárt.

59. Most két kerékpár áll egymás mellett, amelyek közül az egyik a folytatódó használati történettel, a másik pedig az eredeti anyaggal rendelkezik.

60. Az anyagi szempontot előtérbe helyező válasz az újjáépített kerékpárt részesíti előnyben, a folytonosságot hangsúlyozó válasz pedig a folyamatosan javítottat.

61. Szigorú értelemben nem lehet mindkettőt azonosítani az eredeti kerékpárral, és egyúttal ragaszkodni ahhoz, hogy két különböző tárgyról van szó.

62. Ha mindkettő ugyanaz a tárgy lenne, mint az eredeti, akkor egymással is azonosnak kellene lenniük.

63. Mindkettőnek tehát jogos kapcsolata lehet a kezdettel anélkül, hogy ebből mindkettő számára numerikus identitás következne.

64. Az eset azt mutatja, hogy az anyagi eredet és a folyamatos szerveződés szétválhatnak egymástól, bár a mindennapi javítások során általában együttesen szólnak egy ítélet mellett.

65. Talán itt egy egyértelmű tényt várunk, amelyre a számunkra ismerős kritériumok egyáltalán nem adnak egyértelmű választ.

66. Még az összes átalakítás teljes nyilvántartása is megmutatná ugyan, mi történt az egyes alkatrészekkel, de még nem döntene arról, melyik kritérium érdemel elsőbbséget.

67. Ez komoly ellenvetés azzal a feltevéssel szemben, hogy minden bonyolult identitáskérdés mögött rejtett, csupán még ismeretlen megoldásnak kell lennie.

68. Ebből azonban nem következik, hogy a hétköznapi tárgyak identitása tetszőleges lenne.

69. Aki két, egyszerre létező kerékpárral rendelkezik, az nem teheti őket egyetlen kerékpárrá egy új megnevezéssel.

70. Határesetben viszont szükség lehet egy pontosabb meghatározásra, például arra, hogy az „eredeti kerékpár” kifejezés a folyamatosan javított járművet vagy a régi alkatrészekből helyreállított szerkezetet jelenti-e.

71. Egy ilyen meghatározás egy adott célra egyértelműséget teremt, anélkül, hogy ezzel minden metafizikai kérdést eldöntene.

72. Nyitott kérdés marad, hogy a bonyolult eset a fogalmunk határainak bizonytalanságát tárja-e fel, vagy hogy egy jobb elmélet indokoltan kizárhatja-e az egymással versengő állítások egyikét.

73. Az is számít, hogy milyen tárgyat vizsgálunk, hogy mely kritériumok meggyőzőek.

74. Egy kő esetében kézenfekvőbb az anyag összetartására figyelni, míg egy élő fa esetében a növekedés és az életfolyamatok összefüggései is számítanak.

75. Ez nem jelenti azt, hogy minden egyes esetben tetszés szerint új szabályt választhatunk.

76. A szabályoknak képesnek kell lenniük megmagyarázni, hogy mit különböztetünk meg egy tárgy megmaradásaként, károsodásaként, javításaként vagy végének.

77. Ebben segít az a gondolat, hogy egy tárgyat teljes időbeli kiterjedésében tekintsünk, ahelyett, hogy egyetlen pillanatfelvétellel azonosítanánk.

78. Változó állapotai így egy történet részét képezhetik, de ez még nem dönti el, hogy melyik történet tulajdonítható hozzá.

79. A pályaudvar előtti kerékpár esetében ezért sem a kifakult festék, sem az új váz önmagában nem jelent végleges bizonyítékot a folytonosságra vagy az elvesztésre.

80. Az, hogy valami ugyanaz marad, nem teljes változatlanságot igényel, hanem egy megalapozható összefüggést, amelynek határait a tárgy jellege és konkrét története alapján kell megvizsgálni.

1. Stellen wir uns ein Fahrrad vor, das seit vielen Jahren für den täglichen Weg zum Bahnhof benutzt wird.

2. Zuerst werden die abgefahrenen Reifen ersetzt, später der eingerissene Sattel und irgendwann auch der beschädigte Rahmen.

3. Die Besitzerin spricht weiterhin von ihrem alten Fahrrad, obwohl es inzwischen anders aussieht und sich leichter fahren lässt.

4. Niemand würde schon wegen eines neuen Reifens behaupten, sie habe nun ein anderes Fahrrad.

5. Beim Austausch des Rahmens fällt das Urteil weniger selbstverständlich aus, weil an ihm die übrigen Teile befestigt sind.

6. Für unser Gedankenexperiment nehmen wir an, dass nach und nach tatsächlich jedes ursprüngliche Teil ersetzt wird.

7. Am Ende steht ein fahrbereites Rad vor uns, an dem kein Stück des anfänglichen Materials geblieben ist.

8. Ob es noch dasselbe Fahrrad ist, lässt sich offenbar nicht allein durch einen Blick auf seine jetzige Gestalt entscheiden.

9. Das Wort „dasselbe“ kann hier zwei unterschiedliche Ansprüche ausdrücken.

10. Zwei neu gekaufte Fahrräder können in Farbe, Bauweise und Ausstattung übereinstimmen, ohne deshalb ein einziges Fahrrad zu sein.

11. Diese Übereinstimmung von Merkmalen heißt qualitative Gleichheit.

12. Numerische Identität bedeutet dagegen, dass wir von ein und demselben einzelnen Gegenstand sprechen.

13. Dabei meint „numerisch“ keine aufgeklebte Nummer, sondern den Unterschied zwischen einem Exemplar und mehreren Exemplaren.

14. Das reparierte Fahrrad könnte dem früheren äußerlich kaum noch gleichen und dennoch numerisch mit ihm identisch sein.

15. Umgekehrt könnte eine perfekte Nachbildung alle für uns auffälligen Merkmale besitzen und trotzdem ein zusätzliches Fahrrad sein.

16. Ähnlichkeit und Identität beantworten also verschiedene Fragen, auch wenn wir im Alltag manchmal dieselben Wörter für beide verwenden.

17. Veränderung scheint zunächst gegen Identität zu sprechen, weil das Fahrrad heute Eigenschaften besitzt, die es früher nicht hatte.

18. Der Widerspruch verschwindet jedoch, sobald wir die Zeitpunkte in die Beschreibung aufnehmen.

19. Ein roter Rahmen kann im Frühjahr rot und nach einer Lackierung im Sommer blau sein, ohne gleichzeitig rot und nicht rot sein zu müssen.

20. Wir schreiben demselben Gegenstand verschiedene Eigenschaften zu verschiedenen Zeiten zu.

21. Damit ist die Möglichkeit von Veränderung verständlich, aber noch nicht geklärt, weshalb wir gerade diesen späteren Gegenstand dem früheren zuordnen.

22. Würde über Nacht ein anderes Fahrrad an seine Stelle gestellt, könnte der Unterschied im Aussehen ebenfalls groß oder klein sein.

23. Was wie eine Veränderung aussieht, könnte deshalb auch ein Austausch sein.

24. Um beides zu unterscheiden, brauchen wir Kriterien für das Fortbestehen des einzelnen Gegenstands.

25. Eine naheliegende Antwort sucht diese Kriterien im Material.

26. Das Fahrrad scheint fortzubestehen, solange seine ursprünglichen Bestandteile in ihm erhalten bleiben.

27. Für diese Auffassung spricht, dass ein Gegenstand nicht einfach überall dort wiederauftaucht, wo jemand seine Form nachbaut.

28. Die Herkunft seiner Teile verbindet ihn mit einem bestimmten Anfang.

29. Verlangt man allerdings die vollständige Erhaltung aller Teile, wird schon die gewöhnliche Reparatur zur Herstellung eines neuen Fahrrads.

30. Eine mildere Variante könnte deshalb verlangen, dass wenigstens der größte Teil des Materials bleibt.

31. Nun muss sie aber begründen, ob wir nach Gewicht, Anzahl oder Bedeutung der Teile urteilen sollen.

32. Ein schwerer Rahmen und viele kleine Schrauben liefern je nach Maßstab unterschiedliche Ergebnisse, ohne dass einer dieser Maßstäbe sich von selbst als richtig ausweist.

33. Man könnte dem Rahmen einen besonderen Rang geben und das Fahrrad solange als dasselbe ansehen, wie dieser erhalten bleibt.

34. Das wäre eine verständliche Regel, weil der Rahmen den Aufbau des Fahrrads wesentlich bestimmt.

35. Doch seine technische Bedeutung beweist noch nicht, dass allein an ihm die Identität des ganzen Fahrrads hängt.

36. Eine Reparatur, bei der alle übrigen Teile sorgfältig auf einen Ersatzrahmen übertragen werden, lässt sich auch als Fortsetzung der bisherigen Geschichte verstehen.

37. Eine andere Antwort rückt deshalb Form und Funktion in den Vordergrund.

38. Solange die Teile weiterhin so zusammenwirken, dass ein Fahrrad entsteht, überlebt das Ganze den Austausch seiner Bestandteile.

39. Dieser Gedanke erklärt, weshalb wir einen neuen Sattel gewöhnlich als Verbesserung des Fahrrads behandeln.

40. Er erklärt für sich genommen aber nicht, weshalb gerade dieses Exemplar fortbesteht, denn ein zweites Rad kann dieselbe Form und dieselbe Aufgabe haben.

41. Auch der vorübergehende Verlust der Funktion muss das Fahrrad nicht beenden.

42. Mit ausgebautem Hinterrad kann es nicht gefahren werden, wird aber möglicherweise nur für eine Reparatur vorbereitet.

43. Zwischen einem defekten Fahrrad und einem Haufen beliebiger Fahrradteile liegt daher mehr als der Unterschied zwischen Fahrfähigkeit und Fahrunfähigkeit.

44. Entscheidend scheint auch zu sein, wie die Teile in einen fortlaufenden Zusammenhang eingebunden sind.

45. Nach einer kontinuitätsbetonten Auffassung bleibt der Gegenstand erhalten, wenn sein späterer Zustand aus seinem früheren durch eine zusammenhängende Entwicklung hervorgeht.

46. Beim Reparieren werden neue Teile in ein vorhandenes Gefüge eingefügt, statt unabhängig davon ein zweites Rad aufzubauen.

47. Der fortgesetzte Gebrauch und die dokumentierte Abfolge der Arbeiten stützen dieses Urteil.

48. Gleichbleibender Besitz ist dagegen kein notwendiges Kriterium, denn ein Verkauf macht aus dem Fahrrad nicht schon einen anderen Gegenstand.

49. Kontinuität darf allerdings nicht einfach lückenlose Bewegung oder dauernde Einsatzbereitschaft bedeuten.

50. Ein Fahrrad kann jahrelang im Keller stehen und anschließend wieder benutzt werden.

51. Auch eine vollständige Zerlegung für den Transport schließt seine Fortdauer nicht offensichtlich aus, wenn die Teile aufbewahrt und wieder passend zusammengesetzt werden.

52. In solchen Fällen umfasst der Zusammenhang gerade die Unterbrechung des Gebrauchs.

53. Die zeitliche Nähe zweier Zustände reicht dafür nicht aus, denn ein Ersatzrad kann unmittelbar nach dem Verschwinden des alten bereitstehen.

54. Umgekehrt beseitigt ein großer zeitlicher Abstand nicht automatisch den Zusammenhang zwischen den aufbewahrten Teilen und dem wieder aufgebauten Rad.

55. Wir achten somit auf die Art des Übergangs und nicht bloß auf seine Dauer.

56. Gerade diese Stärke der Kontinuitätsantwort bringt sie jedoch in Schwierigkeiten, sobald eine Geschichte mehr als eine Fortsetzung erhält.

57. Erweitern wir das Gedankenexperiment so, dass alle beim Reparieren entfernten Teile aufbewahrt werden.

58. Nachdem das benutzte Fahrrad vollständig erneuert ist, setzt jemand die ursprünglichen Teile zu einem zweiten fahrbereiten Rad zusammen.

59. Nun stehen zwei Fahrräder nebeneinander, von denen eines die fortgesetzte Gebrauchsgeschichte und das andere das ursprüngliche Material vorweisen kann.

60. Die materialbetonte Antwort bevorzugt das wieder aufgebaute Rad, die kontinuitätsbetonte Antwort das laufend reparierte.

61. Man kann nicht beide im strengen Sinn mit dem ursprünglichen Fahrrad identifizieren und zugleich daran festhalten, dass sie zwei verschiedene Gegenstände sind.

62. Wäre jedes von ihnen ein und derselbe Gegenstand wie das ursprüngliche, müssten sie auch miteinander identisch sein.

63. Beide können also eine berechtigte Verbindung zum Anfang haben, ohne dass daraus für beide numerische Identität folgt.

64. Der Fall zeigt, dass materielle Herkunft und fortgesetzte Organisation auseinanderfallen können, obwohl sie bei alltäglichen Reparaturen meist gemeinsam für ein Urteil sprechen.

65. Vielleicht erwarten wir hier eine eindeutige Tatsache, für die unsere vertrauten Kriterien gar keine eindeutige Antwort liefern.

66. Selbst eine vollständige Aufzeichnung aller Umbauten würde zwar zeigen, was mit jedem Teil geschehen ist, aber nicht schon entscheiden, welches Kriterium Vorrang verdient.

67. Das ist ein ernsthafter Einwand gegen die Vorstellung, hinter jeder schwierigen Identitätsfrage müsse eine verborgene, bloß noch unbekannte Lösung liegen.

68. Daraus folgt jedoch nicht, dass die Identität gewöhnlicher Gegenstände beliebig wäre.

69. Wer zwei gleichzeitig vorhandene Fahrräder besitzt, kann sie nicht durch eine neue Bezeichnung zu einem einzigen machen.

70. Im Grenzfall könnte dagegen eine genauere Festlegung nötig sein, etwa ob mit „ursprünglichem Fahrrad“ das fortlaufend reparierte Fahrzeug oder die wiederhergestellte Anordnung alter Teile gemeint ist.

71. Eine solche Festlegung schafft Klarheit für einen bestimmten Zweck, ohne dadurch jede metaphysische Frage zu entscheiden.

72. Offen bleibt, ob der schwierige Fall eine unbestimmte Grenze unseres Begriffs aufdeckt oder ob eine bessere Theorie einen der konkurrierenden Ansprüche begründet ausschließen kann.

73. Welche Kriterien überzeugen, hängt zudem davon ab, welche Art von Gegenstand wir verfolgen.

74. Bei einem Stein liegt es näher, auf den Zusammenhalt seines Materials zu achten, während bei einem lebenden Baum auch Wachstum und der Zusammenhang seiner Lebensvorgänge zählen.

75. Das bedeutet nicht, dass man für jeden einzelnen Fall nach Belieben eine neue Regel wählen darf.

76. Die Regeln müssen erklären können, was wir als Erhaltung, Beschädigung, Reparatur oder Ende eines Gegenstands unterscheiden.

77. Hilfreich ist dabei der Gedanke, einen Gegenstand über seine ganze zeitliche Erstreckung zu betrachten, statt ihn mit einer einzigen Momentaufnahme gleichzusetzen.

78. Seine wechselnden Zustände können dann zu einer Geschichte gehören, doch damit ist noch nicht entschieden, welche Geschichte ihm zuzurechnen ist.

79. Am Fahrrad vor dem Bahnhof ist deshalb weder die verblasste Farbe noch der neue Rahmen allein ein endgültiger Beweis für Fortdauer oder Verlust.

80. Dass etwas dasselbe bleibt, verlangt keine völlige Unveränderlichkeit, sondern einen begründbaren Zusammenhang, dessen Grenzen an der Art des Gegenstands und an seiner konkreten Geschichte zu prüfen sind.