4.5 Ok és okozat: Mit jelent az, hogy valami valamit okoz? – Ursache und Wirkung: Was heißt es, dass etwas etwas bewirkt?

1. Képzeljük el, hogy valaki belép egy sötét szobába, megnyomja a villanykapcsolót, és látja, hogy a lámpa kigyullad.

2. Szinte egyidejűleg kint megszólal egy autó dudája.

3. Mindkét esemény közvetlenül a lámpa kigyulladása előtt történik, de úgy tűnik, csak a kapcsoló megnyomása kapcsolta be a villanyt.

4. Az időbeli közelség önmagában nem magyarázza ezt a különbséget.

5. Az ajtó mozgása és az első lépés a szobába is megelőzte a lámpa kigyulladását.

6. Ha a kapcsolót okként jelöljük meg, azzal tehát többet állítunk, mint hogy annak működtetése korábban történt.

7. Rá tulajdonítjuk azt a szerepet, hogy a lámpa most világít.

8. Hogy ez a szerep pontosan mit jelent, az azonban nehezebb megmondani, amint a jól ismert folyamatot alaposabban megvizsgáljuk.

9. A kapcsoló áramellátás nélkül semmit sem ért volna el, és megszakadt vezeték esetén a szoba szintén sötét maradt volna.

10. A kigyulladáshoz tehát több feltétel is szükséges, amelyek közül általában csak egyet nevezünk meg kifejezetten.

11. A kapcsoló megnyomása ebben a helyzetben egy már működőképes összefüggésen belüli kiváltó tényező.

12. A szükséges feltétel az, ami nélkül a szóban forgó hatás a leírt körülmények között nem léphet fel.

13. Ezzel szemben elegendő az a feltétel vagy feltételek együttes hatása, amelynek eredményeként a hatás ezekben a körülmények között bekövetkezik.

14. A kapcsoló megnyomása önmagában a példánkban nem elegendő, mert nem helyettesíti a többi feltételt.

15. Az, hogy ennek ellenére azt mondjuk, hogy a kapcsoló bekapcsolta a világítást, nem feltétlenül jelent pontatlan ítéletet.

16. Lehet, hogy ez egy helytálló kijelentés egy bizonyos hozzájárulásról, anélkül, hogy tartalmazná az összes feltétel teljes felsorolását.

17. Hogy melyik feltételt emeljük ki, attól függ, hogy milyen különbséget szeretnénk megmagyarázni.

18. Ha azt kérdezzük, miért éppen most gyullad fel a lámpa, a kapcsoló megnyomása kézenfekvő válasz.

19. Ha viszont azt kérdezzük, miért eredményez ma ugyanaz a művelet fényt, míg tegnap sikertelen maradt, döntő jelentőségű lehet egy vezeték időközbeni javítása.

20. A kapcsoló és a vezeték ezáltal nem cserélik fel tetszés szerint valódi szerepeiket.

21. Kérdéseink inkább különböző különbségeket emelnek ki ugyanabból az összefüggésből.

22. Eközben egy háttérfeltétel nem válik hatástalanná pusztán azért, mert a beszélgetés során feltételezzük.

23. Fordítva: a dudát nem az teszi okká, hogy valaki rá irányítja a figyelmét.

24. Az ok kiválasztása magában hordoz egy perspektívát, de ennek a perspektívának be kell bizonyítania magát az eseményben való részvétel révén.

25. Az e részvételre vonatkozó kérdésre adott első válasz a szabályszerűségeket keresi.

26. Az okok tehát olyan események lennének, amelyeket hasonló körülmények között egy bizonyos másfajta esemény követ.

27. A kapcsolónál ez hihetőnek tűnik, mert nem csak egyszer, hanem minden alkalommal, amikor egy megfelelő, működőképes berendezést működtetünk, kigyullad a fény.

28. Egy alapos szabályszerűségi megközelítés ezért figyelembe veszi a körülményeket, ahelyett, hogy válogatás nélkül minden gombnyomást minden kigyulladással összekapcsolna.

29. Nem kell feltételeznie azt sem, hogy az események mellett egy rejtélyes összefüggést is látunk.

30. Az ok-okozati összefüggés éppen az események megbízható sorrendjében rejlik.

31. Ezt a választ támasztja alá, hogy egy egyszeri véletlenszerű sorozat még nem eredményez ilyen rendet.

32. Ez a megközelítés azonban megkérdőjeleződik, ha szabályszerűség áll fenn, noha a szabályszerűen összekapcsolt események közül egyik sem idézi elő a másikat.

33. Tegyük fel például, hogy egy időzítő minden este egyszerre kapcsol be egy lámpát és egy csengőt.

34. A zümmögés és a fény ebben a kitalált rendszerben mindig együtt jelentkezik.

35. Ennek ellenére a zümmögés nem okozza a fényt, ha az időzítő a két készüléket külön útvonalakon kapcsolja be.

36. A szabályszerű összefüggés, más néven korreláció, itt egy közös okra vezethető vissza.

37. Aki ezt már ok-okozati összefüggésnek tekinti a hangjelző és a lámpa között, az két különböző kapcsolatot kever össze.

38. A szabályszerűségről alkotott felfogásnak ezért pontosabb feltételek vagy az események átfogóbb rendje alapján kell megkülönböztetnie az ilyen összefüggéseket.

39. Ezenkívül egy bizonyos kapcsolási művelet bekapcsolhatja a lámpát először és utoljára, mielőtt a berendezést szétszerelik.

40. Az, hogy ez az egyetlen művelet soha nem ismétlődik meg, nem zárja ki annak okozati jellegét; inkább az a kérdés, hogy milyen módon kell ahhoz tartoznia egy általános mintához.

41. Egy második válasz abból a különbségből indul ki, amelyet a feltételezett ok-esemény jelent.

42. Ha nem nyomtuk volna meg a kapcsolót, a lámpa egyébként megfelelő körülmények között sötét maradt volna.

43. Egy ilyen gondolatmenetet kontrafaktikusnak nevezünk, mert olyan eseménysort vizsgál, amelyet a tényleges eseményekkel ellentétben feltételezünk.

44. Összehasonlítja a valós helyzetet egy a lehető leginkább megfelelő alternatívával, amelyben hiányzik a feltételezett kiváltó ok.

45. Ez okot ad arra, hogy a kapcsoló működtetését másként értékeljük, mint a dudát.

46. A dudálás nélkül esetünkben a lámpa kigyulladásában nem történt volna változás.

47. Az összehasonlítás során azonban nem szabad a tápellátást is kikapcsolni, majd az eredményt kizárólag a hiányzó kapcsolási műveletnek tulajdonítani.

48. Hogy mely feltételek maradnak változatlanok, és melyek változnak a kiváltó okkal együtt, ezért az ok-okozati állítás tartalmához tartozik.

49. Elképzelhető egy olyan berendezés, amelynek lámpája két, egymástól független kapcsolási úton keresztül kapcsolható be.

50. Áramellátás jelenléte esetén mindkét út önmagában elegendő, és gondolatkísérletünkben mindkét kapcsolót egyszerre működtetik.

51. A lámpa világít, de az első kapcsoló működtetése nélkül a második is bekapcsolta volna.

52. Ugyanez fordítva is igaz a második kapcsolóra.

53. Az a egyszerű képlet, miszerint egy oknak olyasvalaminek kell lennie, amely nélkül a hatás elmaradt volna, itt egyik kapcsoló működtetését sem ismeri el okként.

54. Mindazonáltal indokoltnak tűnik mindkettőnek ok-okozati szerepet tulajdonítani, ha mindkét út valóban hatékony volt.

55. Az egyes hozzájárulásoktól való függetlenség hiánya azt jelzi, hogy létezett egy alternatív lehetőség, nem pedig azt, hogy egyáltalán nem történt semmi.

56. Az olyan eseménysorozattal való összehasonlítás, amelyben csak egy kapcsolási út áll rendelkezésre, rávilágíthat a másik jelentőségére, de kifejezetten figyelembe kell vennie ezt a további változást.

57. Még más a helyzet, ha egy második kapcsolót csak akkor kell működtetni, ha az első meghibásodik.

58. Ha az első működik, a másodikra egyáltalán nincs szükség.

59. Ebben az esetben is kigyulladhatott volna a lámpa az első működtetés nélkül, azonban egy másik kapcsolási útvonalon keresztül.

60. A puszta tartalék jelenlétét meg kell különböztetni a két kapcsolási út egyidejű hatékonyságától.

61. Éppen ez a különbség szól amellett, hogy a lehetséges alternatívák mellett a lámpa kigyulladásához vezető tényleges utat is figyelembe vegyük.

62. A mechanisztikus megközelítés az ok-okozati összefüggést az alkatrészek és folyamatok rendezett együttműködésével magyarázza, amely a hatást eredményezi.

63. Egy egyszerű elektromos berendezés esetében ez arra utalhat, hogy a működtetés egy érintkezőt zár, és ezáltal létrehozza a korábban megszakadt áramutat.

64. A nem működtetett tartalék kapcsoló ebben a folyamatban más szerepet játszik, mint egy második érintkező, amelyen ténylegesen szintén áram folyik.

65. A mechanizmus leírása így többet ígér, mint a szabályosan egymást követő események felsorolása.

66. Érthetővé teszi, hogy a részt vevő dolgok tulajdonságai és összekapcsolódása hogyan teszik lehetővé az átmenetet.

67. Ehhez kapcsolódik az a nézet, hogy a dolgok rendelkeznek olyan képességekkel, amelyek megfelelő körülmények között bizonyos hatásokat idéznek elő.

68. Egy ilyen képességet diszpozíciónak is nevezünk, és létezhet anélkül, hogy éppen gyakorolnák.

69. Egy ép kapcsoló nem veszíti el azt a képességét, hogy érintkezőt zárjon, pusztán attól, hogy éppen senki sem működteti.

70. A kapcsolót, mint e képesség hordozóját, azonban meg kell különböztetni a konkrét működtetésétől, mint eseménytől, valamint a kigyulladásra vonatkozó magyarázatunktól.

71. A képességfelfogásnak emellett meg kell magyaráznia, mi is alkotja a képességet, különben láthatatlan hatékonysággal csupán átfogalmazza az eredeti rejtélyt.

72. Egy mechanizmus leírása sem old meg minden nehézséget, hiszen az egész folyamat magyarázatakor már ok-okozati összefüggéseket alkalmaz annak részei között.

73. A lámpa esetében tehát továbbra is fennáll egy valódi feszültség a megbízható rend, az alternatíváktól való függés és a tényleges előidézés között.

74. A három válasz különböző jellemzőkből indul ki, és egyik sem helyettesíthető pusztán az időbeli sorrenddel.

75. A szabályszerűségek megkövetelik az ok-okozati összefüggés és a közös eredet közötti megkülönböztetést, míg a kontrafaktikus összehasonlításokat hatékony alternatív útvonalak alapján kell ellenőrizni.

76. A mechanizmusok és képességek segítenek a részvétel pontosabb leírásában, de nyitva hagyják azt a kérdést, hogy ezzel az ok-okozati összefüggés teljes mértékben visszavezethető-e valami másra.

77. Egy megfelelő ok-okozati állításnak ezért elég egyértelműen kell kifejeznie, hogy mely hatásra, mely feltételekre és mely hozzájárulásra utal.

78. Az állítás összefüggést állít a történtek között, még akkor is, ha a mi kérdésünk határozza meg, hogy annak mely részét emeljük ki.

79. Ebből az összefüggésből önmagában még nem következik ítélet arról, hogy ki a történtekért erkölcsileg vagy jogilag felelős.

80. Aki a sötét szobában megnyomja a kapcsolót, valóban bekapcsolhatja a világítást anélkül, hogy ő lenne annak egyetlen feltétele, és anélkül, hogy részvétele egybeesne a teljes folyamat hiánytalan magyarázatával.

1. Stellen wir uns vor, jemand betritt ein dunkles Zimmer, drückt den Lichtschalter und sieht die Lampe aufleuchten.

2. Fast gleichzeitig ertönt draußen die Hupe eines Autos.

3. Beide Ereignisse liegen unmittelbar vor dem Aufleuchten, doch nur das Drücken des Schalters scheint das Licht eingeschaltet zu haben.

4. Die zeitliche Nähe allein erklärt diesen Unterschied nicht.

5. Auch die Bewegung der Tür und der erste Schritt ins Zimmer gingen dem Licht voraus.

6. Wenn wir den Schalter als Ursache bezeichnen, behaupten wir deshalb mehr, als dass seine Betätigung früher stattfand.

7. Wir schreiben ihr einen Anteil daran zu, dass die Lampe nun leuchtet.

8. Was dieser Anteil genau bedeutet, wird allerdings schwieriger, sobald wir den vertrauten Vorgang genauer betrachten.

9. Der Schalter hätte ohne Stromversorgung nichts ausgerichtet, und mit einer unterbrochenen Leitung wäre das Zimmer ebenfalls dunkel geblieben.

10. Zum Aufleuchten gehören also mehrere Bedingungen, von denen wir gewöhnlich nur eine ausdrücklich nennen.

11. Das Drücken des Schalters ist in dieser Situation ein Auslöser innerhalb eines bereits funktionsfähigen Zusammenhangs.

12. Eine notwendige Bedingung ist etwas, ohne das die betreffende Wirkung unter den beschriebenen Umständen nicht eintreten kann.

13. Hinreichend ist dagegen eine Bedingung oder ein Zusammenspiel von Bedingungen, wenn damit die Wirkung unter diesen Umständen eintritt.

14. Die Betätigung des Schalters allein ist in unserem Beispiel nicht hinreichend, weil sie die übrigen Voraussetzungen nicht ersetzt.

15. Dass wir dennoch sagen, sie habe das Licht eingeschaltet, muss kein ungenaues Urteil sein.

16. Es kann eine zutreffende Aussage über einen bestimmten Beitrag sein, ohne eine vollständige Aufzählung aller Voraussetzungen zu enthalten.

17. Welche Voraussetzung wir hervorheben, hängt davon ab, welchen Unterschied wir erklären möchten.

18. Fragen wir, warum das Licht gerade jetzt angeht, liegt die Betätigung des Schalters als Antwort nahe.

19. Fragen wir dagegen, warum dieselbe Betätigung heute Licht hervorbringt und gestern erfolglos blieb, könnte die zwischenzeitliche Reparatur einer Leitung entscheidend sein.

20. Der Schalter und die Leitung tauschen dadurch nicht nach Belieben ihre wirklichen Rollen.

21. Unsere Fragen wählen vielmehr unterschiedliche Unterschiede aus demselben Zusammenhang aus.

22. Dabei ist eine Hintergrundbedingung nicht schon deshalb unwirksam, weil wir sie im Gespräch voraussetzen.

23. Umgekehrt wird die Hupe nicht dadurch zur Ursache, dass jemand seine Aufmerksamkeit auf sie richtet.

24. Die Auswahl einer Ursache enthält eine Perspektive, aber diese Perspektive muss sich an der Beteiligung am Geschehen bewähren.

25. Eine erste Antwort auf die Frage nach dieser Beteiligung sucht nach Regelmäßigkeiten.

26. Ursachen wären demnach Ereignisse, auf die unter vergleichbaren Bedingungen Ereignisse einer bestimmten anderen Art folgen.

27. Am Schalter erscheint das plausibel, weil nicht nur einmal, sondern bei jeder Betätigung einer passenden, intakten Anlage das Licht angeht.

28. Eine sorgfältige Regelmäßigkeitsauffassung berücksichtigt deshalb die Umstände, statt unterschiedslos jedes Drücken mit jedem Aufleuchten zu verbinden.

29. Sie muss auch nicht annehmen, dass wir zusätzlich zu den Ereignissen eine geheimnisvolle Verbindung sehen können.

30. Der kausale Zusammenhang könnte gerade in der verlässlichen Ordnung der Ereignisse bestehen.

31. Für diese Antwort spricht, dass eine einzelne zufällige Abfolge noch keine solche Ordnung ergibt.

32. Sie gerät jedoch unter Druck, wenn eine Regelmäßigkeit vorliegt, obwohl keines der regelmäßig verbundenen Ereignisse das andere hervorbringt.

33. Nehmen wir dazu an, ein Zeitgeber schaltet jeden Abend gleichzeitig eine Lampe und einen Summer ein.

34. Das Summen und das Leuchten treten in dieser erfundenen Anlage stets gemeinsam auf.

35. Trotzdem verursacht das Summen das Licht nicht, wenn der Zeitgeber beide Geräte auf getrennten Wegen einschaltet.

36. Die regelmäßige Verbindung, auch Korrelation genannt, geht hier auf eine gemeinsame Ursache zurück.

37. Wer sie schon für eine Verursachung zwischen Summer und Lampe hält, verwechselt zwei verschiedene Beziehungen.

38. Eine Regelmäßigkeitsauffassung muss solche Zusammenhänge daher durch genauere Bedingungen oder eine umfassendere Ordnung der Ereignisse auseinanderhalten.

39. Außerdem kann ein bestimmter Schaltvorgang die Lampe zum ersten und letzten Mal einschalten, bevor die Anlage zerlegt wird.

40. Dass dieser einzelne Vorgang sich nie wiederholt, schließt seine Ursächlichkeit nicht aus; fraglich ist vielmehr, in welcher Weise er zu einem allgemeinen Muster gehören muss.

41. Eine zweite Antwort setzt bei dem Unterschied an, den das vermutete Ursachenereignis macht.

42. Hätten wir den Schalter nicht betätigt, wäre die Lampe unter ansonsten passenden Bedingungen dunkel geblieben.

43. Eine solche Überlegung heißt kontrafaktisch, weil sie einen Verlauf betrachtet, der entgegen dem tatsächlichen Geschehen angenommen wird.

44. Sie vergleicht die wirkliche Situation mit einer möglichst passenden Alternative, in der der vermutete Auslöser fehlt.

45. Das liefert einen Grund, die Betätigung des Schalters anders zu beurteilen als die Hupe.

46. Ohne die Hupe hätte sich in unserem Fall am Aufleuchten nichts geändert.

47. Allerdings darf man beim Vergleich nicht zusätzlich die Stromversorgung abschalten und dann das Ergebnis allein dem fehlenden Schaltvorgang zuschreiben.

48. Welche Bedingungen erhalten bleiben und welche sich mit dem Auslöser ändern, gehört daher zum Inhalt der kausalen Behauptung.

49. Nun lässt sich eine Anlage vorstellen, deren Lampe über zwei voneinander unabhängige Schaltwege eingeschaltet werden kann.

50. Jeder Weg genügt bei vorhandener Stromversorgung für sich, und in unserem Gedankenexperiment werden beide Schalter gleichzeitig betätigt.

51. Die Lampe leuchtet, doch ohne die Betätigung des ersten Schalters hätte der zweite sie ebenfalls eingeschaltet.

52. Dasselbe gilt umgekehrt für den zweiten Schalter.

53. Die einfache Formel, eine Ursache müsse etwas sein, ohne das die Wirkung ausgeblieben wäre, erkennt hier keine der beiden Betätigungen als Ursache an.

54. Dennoch erscheint es begründet, beiden eine ursächliche Beteiligung zuzuschreiben, wenn beide Wege tatsächlich wirksam waren.

55. Das Fehlen einer Abhängigkeit von jedem einzelnen Beitrag zeigt dann, dass eine Ersatzmöglichkeit vorhanden war, nicht dass überhaupt nichts bewirkt wurde.

56. Ein Vergleich mit einem Verlauf, in dem nur ein Schaltweg verfügbar ist, kann die Bedeutung des anderen erhellen, muss aber diese zusätzliche Veränderung ausdrücklich berücksichtigen.

57. Noch anders liegt der Fall, wenn ein zweiter Schalter erst betätigt werden sollte, falls der erste versagt.

58. Funktioniert der erste, wird der zweite gar nicht gebraucht.

59. Auch hier könnte die Lampe ohne die erste Betätigung angegangen sein, allerdings über einen anderen Schaltweg.

60. Die bloße Bereitschaft eines Ersatzes ist von der gleichzeitigen Wirksamkeit zweier Schaltwege zu unterscheiden.

61. Gerade dieser Unterschied spricht dafür, neben möglichen Alternativen auch den wirklichen Weg zum Aufleuchten zu betrachten.

62. Eine mechanistische Auffassung erklärt Verursachung durch ein geordnetes Zusammenwirken von Teilen und Vorgängen, das die Wirkung hervorbringt.

63. Bei einer einfachen elektrischen Anlage kann sie darauf verweisen, dass die Betätigung einen Kontakt schließt und dadurch einen zuvor unterbrochenen Stromweg herstellt.

64. Der nicht betätigte Ersatzschalter spielt in diesem Verlauf eine andere Rolle als ein zweiter Kontakt, über den tatsächlich ebenfalls Strom fließt.

65. Die Beschreibung eines Mechanismus verspricht damit mehr als eine Liste regelmäßig aufeinanderfolgender Ereignisse.

66. Sie macht verständlich, wie die Beschaffenheit und Verbindung der beteiligten Dinge den Übergang ermöglichen.

67. Daran knüpft die Auffassung an, dass Dinge Fähigkeiten besitzen, bestimmte Wirkungen unter passenden Bedingungen hervorzubringen.

68. Eine solche Fähigkeit heißt auch Disposition und kann vorhanden sein, während sie gerade nicht ausgeübt wird.

69. Ein intakter Schalter verliert seine Fähigkeit, einen Kontakt zu schließen, nicht schon dadurch, dass ihn im Augenblick niemand betätigt.

70. Der Schalter als Träger dieser Fähigkeit ist aber von seiner konkreten Betätigung als Ereignis und von unserer Erklärung des Aufleuchtens zu unterscheiden.

71. Die Fähigkeitsauffassung muss außerdem erläutern, was eine Fähigkeit ausmacht, sonst benennt sie mit einer unsichtbaren Wirksamkeit nur das ursprüngliche Rätsel um.

72. Auch die Beschreibung eines Mechanismus löst nicht jede Schwierigkeit, denn sie verwendet bei der Erklärung des ganzen Vorgangs bereits kausale Beziehungen zwischen seinen Teilen.

73. Am Lampenfall bleibt somit eine echte Spannung zwischen verlässlicher Ordnung, Abhängigkeit von Alternativen und tatsächlichem Hervorbringen bestehen.

74. Die drei Antworten setzen an verschiedenen Merkmalen an, und keines lässt sich durch die bloße zeitliche Folge ersetzen.

75. Regelmäßigkeiten verlangen eine Unterscheidung zwischen ursächlicher Verbindung und gemeinsamem Ursprung, während kontrafaktische Vergleiche an wirksamen Ersatzwegen geprüft werden müssen.

76. Mechanismen und Fähigkeiten helfen, Beteiligung genauer zu beschreiben, lassen aber die Frage offen, ob Kausalität damit vollständig auf etwas anderes zurückgeführt ist.

77. Eine angemessene Ursachenbehauptung muss deshalb deutlich genug sagen, welche Wirkung, welche Bedingungen und welcher Beitrag gemeint sind.

78. Sie behauptet einen Zusammenhang im Geschehen, auch wenn unsere Frage bestimmt, welchen Teil davon wir hervorheben.

79. Aus diesem Zusammenhang allein folgt noch kein Urteil darüber, wer für das Geschehen moralisch oder rechtlich verantwortlich ist.

80. Wer im dunklen Zimmer den Schalter drückt, kann tatsächlich das Licht einschalten, ohne dessen einzige Voraussetzung zu sein und ohne dass seine Beteiligung mit einer lückenlosen Erklärung des ganzen Vorgangs zusammenfällt.