4.8 Realizmus, idealizmus, materializmus és dualizmus mint válaszok a valóságra vonatkozó kérdésekre – Realismus, Idealismus, Materialismus und Dualismus als Antworten auf Wirklichkeitsfragen

1. Képzeljük el, hogy két ember ül egy asztalnál, és vitatkoznak arról, milyen színű a felülete.

2. Az ablakból nézve világosbarnának tűnik, a másik oldalról viszont szinte szürkének.

3. Mindketten mégis abból indulnak ki, hogy ugyanazt az asztalt nézik, és hogy az a szobában marad, ha kimennek.

4. Vitájuk elsősorban egy tárgy megjelenésére vonatkozik, amelynek létezését közösen feltételezik.

5. Ez az előfeltevés azonban máris magában hordozza a választ egy nehezebb kérdésre.

6. Az asztal olyan dolog-e, amely függetlenül létezik attól, hogy valaki észleli-e vagy gondol-e rá?

7. És egy igenlő válasz egyúttal azt is jelentené-e, hogy minden valós dolog végső soron anyagi természetű?

8. A második kérdés nem következik az elsőből, bár a mindennapi életben a kettő könnyen összeolvad.

9. A realizmus itt azt a nézetet jelenti, hogy a hétköznapi tárgyak függetlenül léteznek az észlelésünktől és a gondolkodásunktól.

10. Az idealizmus ezzel szemben az elmének, a tapasztalatnak vagy a szellemi rendeknek alapvető szerepet tulajdonít a valóság létezésében vagy alakjában.

11. A materializmus azt állítja, hogy az alapvető valóság fizikai, és a szellemi folyamatoknak nincs attól független alapja.

12. A dualizmus ezzel szemben a szellemi és a fizikai között alapvető különbséget feltételez, amely nem vezethető vissza teljes mértékben egyetlen valóságfajta-ra.

13. Ezek a kifejezések tehát nem egyszerűen négy választ sorolnak fel ugyanarra a kérdésre.

14. A realizmus és az idealizmus elsősorban a valóság szellemtől való függőségével foglalkozik, míg a materializmus és a dualizmus annak alapvető természetével.

15. Mind a négy kifejezésnek a filozófiai szakterülettől függően eltérő jelentése van, ezért használatuk pontosabb meghatározást igényel.

16. Aki realista-nak nevezi magát, azzal például még nem mondott semmit arról, hogy a fizikai dolgokon kívül elismer-e önálló szellemi valóságot is.

17. Az asztalnál először is meg lehet mutatni, mit jelent egy független tárgy feltételezése.

18. Ha a két személy helyet cserél, ellenőrizhetik, hogy a színben tapasztalt eltérés összefügg-e a nézés irányával.

19. Egy közös tárgy hivatkozási pontot nyújt számukra, amelyhez képest a különböző leírásokat össze lehet hasonlítani és kijavítani.

20. Az, hogy egy benyomás megváltozik, nem feltétlenül jelenti azt, hogy az asztal ugyanabban a pillanatban más felületet kapna.

21. Az asztal fennmaradása is érthetővé válik anélkül, hogy minden meg nem figyelt percre külön észlelési aktust kellene feltételezni.

22. A realizmus így érthetővé teszi a változó élmény és az állandó környezet közötti mindennapi kapcsolatot.

23. Ugyanakkor nem állítja, hogy a környezet minden tekintetben olyan lenne, amilyennek közvetlenül látszik.

24. Éppen azért, mert megkülönböztetik a tárgyat és a benyomást, a realizmus elismeri a tévedéseket, ahelyett, hogy minden észlelést tévedhetetlennek tartana.

25. Az asztal függetlenségét azonban egy olyan korlátozás kíséri, amelyet könnyen figyelmen kívül hagyunk.

26. Mint gyártott tárgy, létezését emberi szándékoknak és tevékenységeknek köszönheti.

27. Ebből nem következik, hogy csak addig létezik, amíg ezeket a szándékokat gondolják.

28. A keletkezés során fennálló függőség más, mint a jelenlegi létezés észleléstől való függése.

29. Hasonlóképpen, az, hogy asztalként nevezzük, függhet az emberi használati módoktól, miközben a fa továbbra is létezne, ha ezek a használati módok eltűnnének.

30. A realista ezért meg kell, hogy határozza, melyik függetlenséget melyik tárgyi aspektusra vonatkoztatja.

31. Ugyanakkor továbbra is fennáll az a nehézség, hogy az asztalt csak észlelések, fogalmak és leírások révén tudja vizsgálni.

32. Nem hagyhatja el egyszerűen a világhoz való saját hozzáállását, hogy egy teljesen előfeltevésektől mentes perspektívából ellenőrizze annak összhangját a világgal.

33. Ezen a nehézségen alapul az idealizmus egyik fontos gondolata.

34. Amit tárgyként ismerünk fel, az már eleve egy tapasztalat és egy fogalmi rend keretein belül jelenik meg előttünk.

35. A felszín és a mélység, a dolog és a környezet közötti megkülönböztetés nélkül nem lenne ugyanaz a meghatározott elképzelésünk az asztalról.

36. Ebből először is arra lehet következtetni, hogy ismeretünknek van egy formája, amely nem egyszerűen egy rendezetlen világképet jelent.

37. Ez a következtetés azonban még nem bizonyítja, hogy maga az asztal kizárólag az elme által létezik.

38. Azokból a feltételekből, amelyek mellett valamit megismerünk, nem következnek közvetlenül azok a feltételek, amelyek mellett az létezik.

39. Egy realista elismerheti fogalmaink közreműködését, és mégis állíthatja, hogy azok egy önállóan létező tárgyat tárnak fel.

40. Csak egy erőteljesebb idealista tézis nyilvánítja a szellemi valóságot vagy a szellemi struktúrákat maguknak a tárgyaknak az alapjává, és ezért további indoklással tartozik.

41. Az ontológiai idealizmus, vagyis a létező alapvető természetéről alkotott nézet, nem feltétlenül állítja, hogy minden ember tetszése szerint találja ki a környezetét.

42. A közös tapasztalati világot olyan kötelező érvényű rendként értelmezheti, amely független az egyes személyek kívánságaitól.

43. Az asztal akkor is valós lenne, bár valóságossága nem egy teljesen szellemtől független alapon nyugodna.

44. A szobából való kilépéskor sem kellene tagadni a folytonosságát, ha a feltételezett szellemi alap túlmutatna e két ember aktuális észlelésén.

45. A nehézség így arra a kérdésre tolódik át, hogy mi ez az alap, és miért hordoz egy tartós, közösen hozzáférhető rendet.

46. Az a puszta megállapítás, hogy semmi sem találkozik velünk a tapasztalatokon kívül, nem ad választ erre a kérdésre.

47. Ez a hozzáférésünk határát írja le, amelyből csak további feltételezések révén válik kiállítás a valóság egészéről.

48. A realizmus és az idealizmus ott ellentmondanak egymásnak, ahol ugyanazon tárgyat ugyanabból a szempontból egyszerre szellemtől független és szellemtől függő létezéssel ruházzák fel.

49. Hogy a valóság alapja fizikai-e, ez így is önálló kérdés marad.

50. Egy materialista az asztalt a fizikai alkotóelemek elrendezéseként értelmezheti, és az észlelést is a fizikai világon belüli folyamatként foghatja fel.

51. A szellemi élményt ezáltal nem tekintik valótlannak, hanem olyasvalaminek, amelynek nincs szüksége önálló, nem fizikai alapra.

52. E nézet mellett szól az a lehetőség, hogy a tárgyakat és azok észlelését egy összefüggő természeti folyamat keretében magyarázzuk.

53. Ez elkerüli a valóság egy további alapfajta bevezetését, amennyiben a fizikai magyarázat valóban elegendő.

54. A „fizikai” kifejezés azonban nem csupán szilárd, tapintható vagy látható dolgokat jelent, hiszen a mezők és más fizikailag leírt összefüggések is ide tartozhatnak.

55. Aki minden valóságot fizikainak nevez, annak ezért meg kell határoznia, hogy mit foglal magában ez a meghatározás, és miből lenne felismerhető egy elégtelen magyarázat.

56. Ha minden újonnan felmerülő problémát egyszerűen fizikai folyamatnak neveznének át, az védelmet nyújtana a kifogásokkal szemben, anélkül, hogy megoldaná a problémát.

57. A kihívás akkor válik világossá, ha összehasonlítjuk az asztalt és annak látványának élményét.

58. A felület kiterjedését különböző személyek mérhetik, míg a színélmény mindig csak az adott személy számára jelenik meg.

59. Egy dualista ebben okot láthat arra, hogy a fizikai folyamatokat és a szellemi élményt alapvetően különbözőnek tekintsék.

60. Ezzel fenntartja azt a gondolatot, hogy egy külső leírás még nem fedi le teljes mértékben az élmény valóságát.

61. Azonban a valamihez való különböző megközelítések önmagukban még nem bizonyítják, hogy két alapvetően különböző valóságtípus létezik.

62. A dualistának meg kell indokolnia, miért jelent ez a különbség többet, mint pusztán a leírás különbözőségét.

63. Ha emellett azt is feltételezi, hogy a szellemi és a fizikai kölcsönhatásba lépnek egymással, akkor érthetővé kell tennie, hogy ez a kapcsolat a két típus között hogyan lehetséges.

64. A materialista éppen ellenkező feladattal szembesül: meg kell magyaráznia, hogy közös fizikai alapja hogyan támasztja alá az élményt is, ahelyett, hogy egyszerűen figyelmen kívül hagyná annak sajátosságát.

65. Ezért félrevezető lenne a négy elnevezésből négy zárt táborot alkotni.

66. A realista lehet materialista, ha mind a független asztalt, mind annak észlelését fizikai alapokra vezeti vissza.

67. Ugyanígy lehet dualista is, ha a függetlenül létező asztal mellett egy fizikai alapokra nem visszavezethető szellemi valóságot is feltételez.

68. A két nézet közötti vita tehát nem a megfigyelés nélküli bútor továbbélését érinti.

69. Arra a kérdésre vonatkozik, hogy elegendő-e kizárólag a fizikai valóság alapul.

70. Egy idealista viszont elismerheti az asztal függetlenségét az egyes megfigyelőktől, és állíthatja, hogy az egy átfogóbb szellemi rendtől függ.

71. Ha egy ilyen rendet tekintünk minden valóság végső szellemi alapjának, akkor ez a tézis ellentmond annak a materializmusnak, amely kizárólag a fizikumnak tulajdonítja ezt a szerepet.

72. Az összeegyeztethetőség vagy összeegyeztethetetlenség tehát ugyanazon dologról szóló konkrét állításokból fakad, nem pedig a képviselőik nevéből.

73. Egy komoly kifogás az ilyen átfogó álláspontok ellen az, hogy azok utólag minden elképzelhető tapasztalatot le tudnak fordítani a saját nyelvükre.

74. Ha egy meg nem figyelt szoba mindenki számára egyformán összeegyeztethető az asztal továbbélésével, ez az egyezés még nem dönti el a vita kérdését annak végső alapjáról.

75. A filozófiai vizsgálatnak azt kell megkérdeznie, hogy az adott magyarázat milyen további feltételezésekre szorul, és hogy érthetővé teszi-e az állított összefüggéseket.

76. Egy ellenfelünk nehézségei még nem bizonyítják a saját megoldásunk helyességét.

77. A hétköznapi tárgyak függetlenségét alátámasztó meggyőző érvből sem az következik, hogy minden valós dolog fizikai lenne, sem az, hogy a szellemi egy második alapfajtát alkotna.

78. Hasonlóképpen, abból, hogy a szellem minden megismerésben részt vesz, még nem következik, hogy minden tárgy szellemi eredetű lenne.

79. Amikor a két ember elhagyja a szobát, az asztal ottmaradására vonatkozó feltételezésük így pontosabbá vált, anélkül, hogy teljes világértelmezéssé nőne ki.

80. Kijelentést tettek az asztal jelenlegi észlelésüktől való függetlenségéről, és ezzel továbbra is nyitva hagyták az asztal és az észlelés alapjával kapcsolatos kérdést.

1. Stellen wir uns vor, zwei Menschen sitzen an einem Tisch und streiten darüber, welche Farbe seine Oberfläche hat.

2. Vom Fenster aus erscheint sie hellbraun, von der anderen Seite beinahe grau.

3. Beide gehen dennoch davon aus, dass sie denselben Tisch betrachten und dass er im Zimmer bleibt, wenn sie hinausgehen.

4. Ihr Streit betrifft zunächst das Aussehen eines Gegenstands, dessen Bestehen sie gemeinsam voraussetzen.

5. Doch diese Voraussetzung enthält bereits eine Antwort auf eine schwierigere Frage.

6. Ist der Tisch etwas, das unabhängig davon besteht, ob jemand ihn wahrnimmt oder an ihn denkt?

7. Und würde eine bejahende Antwort zugleich bedeuten, dass alles Wirkliche letztlich körperlicher Natur ist?

8. Die zweite Frage folgt nicht aus der ersten, obwohl beide im Alltag leicht miteinander verschmelzen.

9. Realismus bezeichnet hier die Auffassung, dass gewöhnliche Gegenstände unabhängig von unserem Wahrnehmen und Denken bestehen.

10. Idealismus gibt dagegen dem Geist, der Erfahrung oder geistigen Ordnungen eine grundlegende Rolle für das Bestehen oder die Gestalt der Wirklichkeit.

11. Materialismus behauptet, dass die grundlegende Wirklichkeit physisch ist und geistige Vorgänge keine davon unabhängige Grundlage besitzen.

12. Dualismus nimmt demgegenüber eine grundlegende Verschiedenheit von Geistigem und Physischem an, die sich nicht vollständig auf eine einzige Art des Wirklichen zurückführen lässt.

13. Diese Bezeichnungen ordnen also nicht einfach vier Antworten auf dieselbe Frage.

14. Bei Realismus und Idealismus geht es vor allem um die Abhängigkeit der Wirklichkeit vom Geist, bei Materialismus und Dualismus um ihre grundlegende Beschaffenheit.

15. Dabei haben alle vier Wörter je nach philosophischem Arbeitsgebiet unterschiedliche Bedeutungen, weshalb ihre Verwendung eine genauere Bestimmung verlangt.

16. Wer sich Realist nennt, hat damit beispielsweise noch nichts darüber gesagt, ob er außer körperlichen Dingen auch eine eigenständige geistige Wirklichkeit anerkennt.

17. Am Tisch lässt sich zunächst verdeutlichen, was die Annahme eines unabhängigen Gegenstands leistet.

18. Wenn die beiden Personen ihren Platz tauschen, können sie prüfen, ob der Unterschied des Farbeindrucks mit ihrer Blickrichtung zusammenhängt.

19. Eine gemeinsame Sache bietet ihnen einen Bezugspunkt, an dem verschiedene Beschreibungen verglichen und berichtigt werden können.

20. Dass ein Eindruck sich ändert, muss dann nicht bedeuten, dass der Tisch im selben Augenblick eine andere Oberfläche bekommt.

21. Auch seine Fortdauer wird verständlich, ohne dass für jede unbeobachtete Minute ein besonderer Wahrnehmungsakt angenommen werden muss.

22. Realismus macht damit eine alltägliche Verbindung zwischen wechselnder Erfahrung und beständiger Umgebung nachvollziehbar.

23. Er behauptet jedoch nicht, dass die Umgebung in jeder Hinsicht so beschaffen ist, wie sie unmittelbar erscheint.

24. Gerade weil Gegenstand und Eindruck unterschieden werden, kann eine realistische Auffassung Irrtümer anerkennen, statt jede Wahrnehmung für unfehlbar zu halten.

25. Die Unabhängigkeit des Tisches verlangt allerdings eine Einschränkung, die leicht übersehen wird.

26. Als hergestellter Gegenstand verdankt er seine Existenz menschlichen Absichten und Tätigkeiten.

27. Daraus folgt nicht, dass er nur so lange besteht, wie diese Absichten gedacht werden.

28. Eine Abhängigkeit bei der Entstehung ist etwas anderes als eine Abhängigkeit des gegenwärtigen Bestehens von Wahrnehmung.

29. Ebenso kann seine Bezeichnung als Tisch von menschlichen Gebrauchsweisen abhängen, während das Holz weiterhin vorhanden wäre, wenn diese Gebrauchsweisen verschwänden.

30. Der Realist muss deshalb sagen, welche Unabhängigkeit er für welchen Aspekt des Gegenstands beansprucht.

31. Zugleich bleibt ihm die Schwierigkeit, dass er den Tisch nur durch Wahrnehmungen, Begriffe und Beschreibungen untersuchen kann.

32. Er kann seinen eigenen Zugang zur Welt nicht einfach verlassen, um dessen Übereinstimmung mit ihr aus einer völlig voraussetzungslosen Perspektive zu kontrollieren.

33. An dieser Schwierigkeit setzt ein gewichtiger Gedanke des Idealismus an.

34. Was wir als Gegenstand erkennen, begegnet uns bereits innerhalb einer Erfahrung und einer begrifflichen Ordnung.

35. Ohne Unterscheidungen zwischen Oberfläche und Tiefe, Ding und Umgebung hätten wir nicht dieselbe bestimmte Auffassung eines Tisches.

36. Daraus lässt sich zunächst schließen, dass unsere Erkenntnis eine Form besitzt, die nicht einfach mit einem ungeordneten Abdruck der Welt gleichzusetzen ist.

37. Dieser Schluss beweist aber noch nicht, dass der Tisch selbst nur durch den Geist existiert.

38. Aus den Bedingungen, unter denen etwas erkannt wird, folgen nicht ohne Weiteres die Bedingungen, unter denen es besteht.

39. Ein Realist kann die Mitwirkung unserer Begriffe anerkennen und dennoch behaupten, dass sie einen unabhängig vorhandenen Gegenstand erschließen.

40. Erst eine stärkere idealistische These erklärt geistige Wirklichkeit oder geistige Strukturen zur Grundlage der Gegenstände selbst und schuldet dafür einen zusätzlichen Grund.

41. Ein ontologischer Idealismus, also eine Auffassung über die grundlegende Beschaffenheit des Seienden, muss dabei nicht behaupten, jeder Mensch erfinde seine Umgebung nach Belieben.

42. Er kann die gemeinsame Erfahrungswelt als verbindliche Ordnung verstehen, die von den Wünschen einzelner Personen unabhängig ist.

43. Der Tisch wäre dann wirklich, obwohl sein Wirklichsein nicht auf einer vollständig geistunabhängigen Grundlage beruhte.

44. Auch sein Fortbestehen beim Verlassen des Zimmers müsste nicht geleugnet werden, wenn die angenommene geistige Grundlage über die aktuelle Wahrnehmung dieser beiden Menschen hinausreicht.

45. Die Schwierigkeit verschiebt sich damit zur Frage, was diese Grundlage ist und weshalb sie eine dauerhafte, gemeinsam zugängliche Ordnung trägt.

46. Die bloße Feststellung, dass uns nichts außerhalb jeder Erfahrung begegnet, beantwortet diese Frage nicht.

47. Sie beschreibt eine Grenze unseres Zugangs, aus der erst durch weitere Annahmen eine Aussage über alles Wirkliche wird.

48. Realismus und Idealismus widersprechen einander dort, wo sie demselben Gegenstand unter demselben Gesichtspunkt zugleich geistunabhängiges und geistabhängiges Bestehen zuschreiben.

49. Ob die Grundlage der Wirklichkeit physisch ist, bleibt damit eine eigene Frage.

50. Ein Materialist kann den Tisch als Anordnung körperlicher Bestandteile verstehen und auch das Wahrnehmen als Vorgang innerhalb einer physischen Welt auffassen.

51. Geistiges Erleben wird dadurch nicht als unwirklich abgetan, sondern als etwas verstanden, das keine eigenständige nichtphysische Grundlage benötigt.

52. Für diese Auffassung spricht die Aussicht, Gegenstände und ihre Wahrnehmung innerhalb eines zusammenhängenden Naturgeschehens zu erklären.

53. Sie vermeidet eine zusätzliche Grundart des Wirklichen, sofern die physische Erklärung tatsächlich ausreicht.

54. Allerdings bedeutet „physisch“ nicht bloß fest, greifbar oder sichtbar, denn auch Felder und andere physikalisch beschriebene Zusammenhänge können darunter fallen.

55. Wer alles Wirkliche physisch nennt, muss deshalb angeben, was diese Bestimmung umfasst und woran eine unzureichende Erklärung erkennbar wäre.

56. Eine bloße Umbenennung jedes neu auftauchenden Problems in einen physischen Vorgang würde die Behauptung gegen Einwände abschirmen, ohne das Problem zu lösen.

57. Die Herausforderung wird deutlich, wenn wir den Tisch und das Erleben seines Anblicks vergleichen.

58. Die Ausdehnung der Oberfläche lässt sich von verschiedenen Personen messen, während der Farbeindruck jeweils jemandem erscheint.

59. Ein Dualist kann darin einen Grund sehen, physische Vorgänge und geistiges Erleben als grundlegend verschieden anzunehmen.

60. Er bewahrt damit den Gedanken, dass eine Beschreibung von außen die Wirklichkeit des Erlebens nicht schon vollständig erfasst.

61. Doch unterschiedliche Zugänge zu etwas beweisen allein noch nicht, dass zwei grundlegend verschiedene Arten von Wirklichkeit vorliegen.

62. Der Dualist muss begründen, weshalb die Verschiedenheit mehr als eine Verschiedenheit der Beschreibung ist.

63. Nimmt er zudem an, dass Geistiges und Physisches aufeinander einwirken, muss er verständlich machen, wie diese Beziehung zwischen den beiden Arten möglich ist.

64. Der Materialist steht vor der umgekehrten Aufgabe, zu erklären, wie seine gemeinsame physische Grundlage auch das Erleben trägt, statt dessen Eigenart nur zu übergehen.

65. Es wäre deshalb irreführend, aus den vier Namen vier geschlossene Lager zu machen.

66. Ein Realist kann Materialist sein, wenn er sowohl den unabhängigen Tisch als auch dessen Wahrnehmung auf physische Grundlagen zurückführt.

67. Er kann ebenso Dualist sein, wenn er neben dem unabhängig bestehenden Tisch eine nicht auf Physisches zurückführbare geistige Wirklichkeit annimmt.

68. Der Streit zwischen diesen beiden Auffassungen betrifft dann nicht das Weiterbestehen des unbeobachteten Möbelstücks.

69. Er betrifft die Frage, ob physische Wirklichkeit allein als Grundlage genügt.

70. Ein Idealist kann wiederum die Unabhängigkeit des Tisches von einzelnen Beobachtern anerkennen und seine Abhängigkeit von einer umfassenderen geistigen Ordnung behaupten.

71. Wenn eine solche Ordnung als letztlich geistige Grundlage alles Wirklichen verstanden wird, widerspricht diese These einem Materialismus, der allein dem Physischen diese Rolle zuweist.

72. Die Verträglichkeit oder Unverträglichkeit ergibt sich somit aus den bestimmten Behauptungen über dieselbe Sache, nicht schon aus den Namen ihrer Vertreter.

73. Ein ernsthafter Einwand gegen solche umfassenden Positionen lautet, dass sie jede denkbare Erfahrung nachträglich in ihre eigene Sprache übersetzen können.

74. Wenn ein unbeobachtetes Zimmer für alle gleichermaßen mit dem Fortbestehen des Tisches vereinbar ist, entscheidet diese Übereinstimmung noch keinen Streit über dessen letzte Grundlage.

75. Philosophische Prüfung muss dann fragen, welche Annahmen die jeweilige Erklärung zusätzlich benötigt und ob sie die behaupteten Beziehungen verständlich macht.

76. Die Schwierigkeit eines Gegners ist dabei noch kein Beweis für die eigene Lösung.

77. Aus einem überzeugenden Grund für die Unabhängigkeit gewöhnlicher Gegenstände folgt weder, dass alles Wirkliche physisch ist, noch, dass Geistiges eine zweite Grundart bildet.

78. Ebenso folgt aus der Mitwirkung des Geistes an jeder Erkenntnis noch keine geistige Erzeugung aller Gegenstände.

79. Wenn die beiden Menschen nun das Zimmer verlassen, ist ihre Annahme eines zurückbleibenden Tisches daher genauer geworden, ohne zur vollständigen Weltdeutung anzuwachsen.

80. Sie haben eine Aussage über seine Unabhängigkeit von ihrem gegenwärtigen Wahrnehmen getroffen und damit die Frage nach der Grundlage von Tisch und Wahrnehmung weiterhin offengelassen.