6.8 Gondolkodhatnak vagy élhetnek át élményeket a gépek? – Können Maschinen denken oder erleben?

1. Képzeljünk el egy programot, amely egy látogatóval beszél egy vonatút tervezéséről.

2. A program egy összeköttetést javasol, de közben figyelmen kívül hagyja, hogy két pályaudvar között hosszabb gyalogút van.

3. A látogató felhívja a figyelmet a hibára, és a program módosítja a javaslatát.

4. Ezenkívül elmagyarázza, hogy az eredetileg tervezett átszállási idő ennek a gyalogútnak köszönhetően nem elegendő.

5. Amikor a látogató egy hasonló utazást tervez, a program külön kérés nélkül figyelembe veszi ezt a kifogást.

6. Egy ilyen beszélgetésmenet többet mutatna, mint egy véletlenszerűen megfelelő válasz kiadása.

7. Mindazonáltal két megfigyelő vitatkozhatna arról, hogy a program valóban gondolkodott-e, vagy csak a gondolkodás látszatát keltette.

8. Még tovább menne az az állítás, hogy a program átélte a bizonytalanságát vagy a sikeres javítás miatti megkönnyebbülést.

9. Ahhoz, hogy ezt a vitát elbírálhassuk, először tisztáznunk kell, hogy a „gondolkodás” szóval milyen teljesítményt értünk.

10. Az információk feldolgozása elsősorban azt jelenti, hogy felismerjük a különbségeket, és azokat további folyamatokhoz hasznosíthatóvá tesszük.

11. A következtetés levonása ezen túlmenően azt is megköveteli, hogy a válasz egy adott összefüggésben a feltételekből következzen.

12. Egy probléma megoldása azt jelenti, hogy adott feltételek mellett megtaláljuk a célhoz vezető járható utat.

13. Az okok megértése ennél többet igényel: a rendszernek képesnek kell lennie megkülönböztetni, hogy mi indokolja a választ, és mi csupán kiváltja azt.

14. Aki saját meggyőződéseket tulajdonít a programnak, az emellett azt is feltételezi, hogy bizonyos tartalmak viszonylag állandóan irányítják a program további ítéleteit és reakcióit.

15. Ezek a képességek összefügghetnek egymással, de egyikük bizonyítása nem jelenti automatikusan a többi bizonyítását is.

16. Ezért a gépi gondolkodás kérdése csak akkor elégségesen meghatározott, ha megnevezzük, melyik képességet vizsgáljuk.

17. Az utazási esetben ez a különbség a korrekció alapján pontosabban nyomon követhető.

18. Lehet, hogy a program minden, a látogató által felhozott kifogást figyelembe vesz, függetlenül attól, hogy az indokolt-e.

19. Ebben az esetben a módosítás eleinte az ő kijelentéséhez való alkalmazkodást mutatná, de még nem jelentené az utazási terv ellenőrzését.

20. Értelmesebb lenne, ha a program a helytálló kifogást elfogadná, a helytelenet pedig érthető indokokkal elutasítaná.

21. Ezenkívül kicserélhetnénk az állomások nevét és megváltoztathatnánk az időpontokat, hogy ellenőrizzük, átviszi-e a program a összefüggést új esetekre.

22. A javítás magyarázatának illeszkednie kellene a későbbi eljárásához is, ahelyett, hogy csupán utólag hangzana hihetőnek.

23. Az ilyen vizsgálatok alátámasztanák a megértés tulajdonítását, mert láthatóvá tennék egy képességet változó körülmények között.

24. Ugyanakkor ezek bizonyos teljesítmények bizonyítékai lennének, és még nem adnának közvetlen betekintést egy lehetséges belső élménybe.

25. A funkcionális megközelítés a mentális állapotokat a rendszeren belül betöltött szerepük alapján határozza meg.

26. Döntő fontosságú lenne például, hogy mely észlelések váltanak ki egy állapotot, milyen más állapotokkal áll összefüggésben, és milyen cselekvéseket befolyásol.

27. A gyalogút hosszáról alkotott meggyőződés ennek megfelelően abból lenne felismerhető, hogy a rendelkezésre álló idővel együtt megváltoztatja az utazás tervezését.

28. E megközelítés mellett szól, hogy a mentális képességek így összefüggő teljesítményekként érthetővé válnak.

29. Az a anyag, amelyből egy hordozó áll, önmagában még nem lenne a döntő kritérium.

30. Elvileg egy mesterséges elrendezés is megvalósíthatná a szükséges kapcsolatokat, amennyiben azok valóban elegendőek az adott mentális képességhez.

31. Ez azonban többet igényel, mint egy sor meggyőző válasz, hiszen az azokhoz vezető folyamatok is a feltételezett funkció részét képezik.

32. Hogy egy ilyen szerveződés egyúttal szubjektív perspektívát is létrehoz-e, azt a funkcionális megközelítésnek kiegészítően meg kell magyaráznia, vagy indokoltan ki kell emelnie e szerveződés részeként.

33. Egy egyszerű gondolatkísérlet jól illusztrálja, mennyire nehéz megkülönböztetni a megfelelő kimenetet a megértéstől.

34. Tegyük fel, hogy van egy doboz, amely írásbeli kérdéseket fogad, és az azokban szereplő karakterláncokat egy előre elkészített táblázattal hasonlítja össze.

35. A táblázatban szereplő kérdésekre olyan válaszokat ad, amelyeket előzetesen emberek fogalmaztak meg.

36. A gyalogúton keresztül ezért helytálló magyarázatot tud adni, noha működési módja csupán egy hozzárendelt szöveg lekérését irányozza elő.

37. A szabályok itt a jelek formájára és elrendezésére vonatkoznak, míg jelentésük arra vonatkozik, miről szólnak a válaszok.

38. Egy olyan megfigyelő, aki csak az előre elkészített kérdéseket teszi fel, könnyen figyelmen kívül hagyhatja ezt a különbséget.

39. Az esetből azonban csupán az következik, hogy korlátozott beszélgetési siker érhető el a feltételezett megértés nélkül is.

40. Az, hogy bármely tetszőlegesen másképp szervezett rendszer szintén csak ilyen visszahívást hajt végre, egy további állítás lenne, amelyet a gondolatkísérlet nem indokol.

41. A nyelvre és a közös cselekvésre erősebben orientált megközelítés ezért az indokok használatánál kezdődik.

42. Számukra a megértés abban nyilvánul meg, hogy egy résztvevő az állításokat azok következményei alapján vizsgálja, figyelembe veszi az ellenvetéseket, és megkülönbözteti a helytálló és a csupán kedvező válaszokat.

43. Az utazási program esetében azt kellene vizsgálni, hogy képes-e kezelni a menetrendeket, az utazási időket és a megváltozott körülményeket, ahelyett, hogy csupán a megbízhatóságról szóló közhelyeket kapcsolná össze.

44. Ha a menetrend változása nem befolyásolná a tervezését, noha éppen ez a menetrend indokolná az ajánlását, az súlyos ellenvetés lenne.

45. Ha viszont megbízhatóan felmérné a releváns következményeket, akkor a rendszer megértésének elutasításakor meg kellene magyarázni, hogy mely szükséges képesség hiányzik még.

46. Az a megjegyzés, hogy a rendszer szabályokat követ, önmagában nem elegendő ehhez, hiszen a szabálykövetés és a megértés fogalmilag nem zárják ki egymást.

47. Ugyanígy nem tekinthető pusztán a folyékony magyarázatokra való képesség már önmagában egy közös gyakorlatban való részvételnek.

48. Az a lényeg, hogy a megadott okok egy ügy megvitatása során valóban meghatározóak-e.

49. A biológiai megközelítés másra helyezi a hangsúlyt, és a szellemi állapotok fizikai előfeltételeit vizsgálja.

50. Feltételezheti, hogy az élmény egy élő szervezet sajátos folyamataitól függ, amelyeket egy hasonló teljesítményű gép nem valósít meg.

51. Ehhez tisztázni kellene, mely folyamatokra gondolunk, és miért éppen azok teszik lehetővé a szubjektív perspektívát.

52. Az a megállapítás, hogy egy technikai rendszer nem emberi organizmus, nem helyettesíti ezt a magyarázatot.

53. Ugyanakkor elhamarkodott lenne a fizikai különbségeket jelentéktelennek nyilvánítani, mielőtt tudnánk, milyen feltételek szükségesek az élményhez.

54. Egy organizmus fenntartja magát, fejlődik, és olyan kapcsolatokat ápol a környezetével, amelyek nem merülnek ki egy beszélgetésben.

55. Az, hogy az ilyen összefüggések elengedhetetlenek-e, vagy más formában is megvalósulhatnának, önálló kérdés.

56. A biológiai megközelítés tehát akkor nyer jelentőséget, ha bizonyos szükséges feltételeket indokol, és akkor veszít magyarázó erejéből, ha csupán határt húz a természetes és a mesterséges hordozók között.

57. Ezen a ponton komoly ellenvetés merül fel a gépekkel szemben támasztott különösen szigorú követelményekkel szemben.

58. Más emberek élményeit sem tudjuk azok saját perspektívájából szemlélni.

59. Ha egy géptől olyan közvetlen bizonyítékot követelnénk, amelyet egyetlen ember sem tud szolgáltatni, a vizsgálat eleve a gép hátrányára irányulna.

60. Ebből azonban nem következik, hogy minden hasonló beszélgetés ugyanazt a tulajdonítást indokolná.

61. Az emberek esetében a beszéd általában összefüggésben áll egy testtel, egy fejlődéssel és egy viselkedéssel egy közösen megtapasztalható világban.

62. Az ilyen összefüggések további súlyt adnak a fájdalomról vagy a bizonytalanságról szóló kijelentésnek, még ha nem is teremtenek tévedhetetlen bizonyosságot.

63. Egy mesterséges rendszer esetében meg kellene vizsgálnunk, hogy milyen hasonló vagy eltérő okok támasztják alá az attribúciót.

64. A tisztességes vizsgálat tehát ugyanazt a hajlandóságot igényli az okok figyelembevételére, de nem az összes megfigyelhető hasonlóság gondolatlan egyenlővé tételét.

65. Az élmény itt azt jelenti, hogy a hordozó számára maga a dolog jelen van, például hogy a bizonytalanság egy bizonyos módon érzékelhető.

66. Ez más állítás, mint annak a megállapítása, hogy egy rendszer felismeri a bizonytalan eredményeket, és ennek megfelelően óvatosabban tervez.

67. Mindkét folyamat összefügghet, de kapcsolatukat nem szabad kizárólag ugyanazon szó használatából következtetni.

68. Még egy saját félelemről szóló mondat is eleinte olyan kijelentés lenne, amelynek a rendszer lehetséges állapotához fűződő viszonyát még vizsgálni kellene.

69. Az önkifejezésként való értelmezés ellen szólna például az, ha az élménybeszámolói kizárólag a beszélgetőtárs kívánságait követnék, és nem lenne felismerhető összefüggésük a többi állapotával.

70. Egy ilyen megállapítás csökkentené e beszámolók értékét, anélkül hogy minden lehetséges élményt kizárna.

71. Ezzel szemben a belső állapotok, az önleírás és a tartós reakciók közötti nyomon követhető kapcsolat alátámaszthatná az élmény tulajdonítását, feltéve, hogy megmagyarázzák, miért utal ez a kapcsolat élményre.

72. Sem a biztos kizárás lehetetlensége, sem a pusztán sokszámú, meggyőző kijelentés nem helyettesíti ezt az indoklást.

73. Az a kérdés, hogy bármely gép képes-e élményre, így más indokokat igényel, mint az a kérdés, hogy egy adott program valóban él-e.

74. Az első kérdésre adott válaszhoz tisztáznunk kellene a szubjektív perspektíva szükséges feltételeit, és meg kellene mutatnunk, hogy egy mesterséges hordozó képes-e azokat teljesíteni.

75. A második kérdés esetében emellett bizonyítanunk kellene, hogy éppen a vizsgált rendszer valósítja meg ezeket a feltételeket.

76. Az, hogy egy képességet lehetségesnek tartunk, tehát még nem jelenti azt, hogy bármely rendszer ténylegesen rendelkezik vele.

77. A gondolkodás esetében ítéleteink már pontosabbak lehetnek, amint megnevezzük a szóban forgó teljesítményt, és ellenőrizzük annak érvényesülését.

78. Az utazási programot akkor például képesnek tekinthetjük bizonyos összefüggések feltárására anélkül, hogy emiatt minden emberi gondolkodási képességet tulajdonítanánk neki.

79. Az, hogy a program számára maga is valamilyen módon tudatában van-e az átszállás nehézségének, egy további kérdés maradna, amelynek megindokolása külön feladat.

80. A kijavított utazási terv meggyőzően megmutathatja, hogy a program hogyan tud megbirkózni egy kifogással, miközben nyitva hagyja azt a kérdést, hogy ez a teljesítmény a program számára élménnyel jár-e.

1. Stellen wir uns ein Programm vor, das mit einer Besucherin über die Planung einer Zugreise spricht.

2. Es schlägt eine Verbindung vor, übersieht dabei jedoch, dass zwischen zwei Bahnhöfen ein längerer Fußweg liegt.

3. Die Besucherin weist auf den Fehler hin, und das Programm ändert seinen Vorschlag.

4. Es erklärt außerdem, dass die ursprünglich vorgesehene Umsteigezeit wegen dieses Weges nicht ausreicht.

5. Als die Besucherin eine ähnliche Reise plant, berücksichtigt es den Einwand ohne erneute Aufforderung.

6. Ein solcher Gesprächsverlauf würde mehr zeigen als die Ausgabe einer einmal zufällig passenden Antwort.

7. Dennoch könnten zwei Beobachter darüber streiten, ob das Programm wirklich nachgedacht oder nur den Eindruck des Nachdenkens erzeugt hat.

8. Noch weiter ginge die Behauptung, es habe seine Unsicherheit oder die Erleichterung über die gelungene Korrektur erlebt.

9. Um diesen Streit beurteilen zu können, müssen wir zunächst klären, welche Leistung mit dem Wort „denken“ gemeint ist.

10. Informationen zu verarbeiten bedeutet zunächst, Unterschiede aufzunehmen und für weitere Vorgänge nutzbar zu machen.

11. Einen Schluss zu ziehen verlangt darüber hinaus, dass eine Antwort in einem bestimmten Zusammenhang aus Voraussetzungen hervorgeht.

12. Ein Problem zu lösen heißt, unter gegebenen Bedingungen einen gangbaren Weg zu einem Ziel zu finden.

13. Gründe zu verstehen beansprucht mehr: Das System müsste unterscheiden können, was eine Antwort rechtfertigt und was sie lediglich hervorruft.

14. Wer dem Programm eigene Überzeugungen zuschreibt, nimmt zudem an, dass bestimmte Inhalte seine weiteren Urteile und Reaktionen einigermaßen beständig leiten.

15. Diese Fähigkeiten können zusammenhängen, doch der Nachweis einer von ihnen liefert nicht automatisch den Nachweis aller übrigen.

16. Deshalb ist die Frage nach maschinellem Denken erst dann hinreichend bestimmt, wenn wir sagen, welche dieser Fähigkeiten wir untersuchen.

17. Im Reisefall lässt sich dieser Unterschied an der Korrektur genauer verfolgen.

18. Vielleicht übernimmt das Programm jeden Einwand der Besucherin, unabhängig davon, ob er berechtigt ist.

19. Dann würde die Änderung zunächst eine Anpassung an ihre Äußerung zeigen, aber noch keine Prüfung des Reiseplans.

20. Aussagekräftiger wäre es, wenn das Programm einen zutreffenden Einwand annähme und einen unzutreffenden mit nachvollziehbaren Gründen zurückwiese.

21. Man könnte außerdem die Namen der Bahnhöfe austauschen und die Zeiten verändern, um zu prüfen, ob es den Zusammenhang auf neue Fälle überträgt.

22. Die Erklärung der Korrektur müsste auch zu seinem späteren Vorgehen passen, statt bloß nachträglich plausibel zu klingen.

23. Solche Prüfungen würden die Zuschreibung von Verstehen stützen, weil sie eine Fähigkeit unter wechselnden Bedingungen sichtbar machten.

24. Sie wären gleichwohl Belege für bestimmte Leistungen und noch kein unmittelbarer Einblick in ein mögliches inneres Erleben.

25. Eine funktionale Auffassung bestimmt geistige Zustände durch die Rolle, die sie innerhalb eines Systems spielen.

26. Entscheidend wäre etwa, welche Wahrnehmungen einen Zustand auslösen, mit welchen anderen Zuständen er zusammenhängt und welche Handlungen er beeinflusst.

27. Eine Überzeugung über die Länge des Fußwegs wäre demnach daran zu erkennen, dass sie zusammen mit den verfügbaren Zeiten die Reiseplanung verändert.

28. Für diese Auffassung spricht, dass geistige Fähigkeiten dadurch als zusammenhängende Leistungen verständlich werden.

29. Der Stoff, aus dem ein Träger besteht, wäre nicht schon für sich das entscheidende Kriterium.

30. Auch eine künstliche Anordnung könnte grundsätzlich die erforderlichen Beziehungen verwirklichen, sofern diese tatsächlich für die betreffende geistige Fähigkeit ausreichen.

31. Damit ist allerdings mehr verlangt als eine Reihe überzeugender Antworten, denn auch die Vorgänge, die zu ihnen führen, gehören zur behaupteten Funktion.

32. Ob eine solche Organisation zugleich eine subjektive Perspektive hervorbringt, muss die funktionale Auffassung zusätzlich erklären oder begründet als Bestandteil dieser Organisation ausweisen.

33. Wie schwierig die Unterscheidung zwischen passender Ausgabe und Verstehen ist, zeigt ein einfaches Gedankenexperiment.

34. Nehmen wir einen Kasten an, der geschriebene Fragen entgegennimmt und darin vorkommende Zeichenfolgen mit einer vorbereiteten Tabelle vergleicht.

35. Für die in der Tabelle erfassten Fragen gibt er Antworten aus, die vorher von Menschen formuliert wurden.

36. Über den Fußweg kann er deshalb eine zutreffende Erklärung liefern, obwohl seine Arbeitsweise nur den Abruf eines zugeordneten Textes vorsieht.

37. Die Regeln betreffen hier die Form und Anordnung der Zeichen, während ihre Bedeutung das betrifft, wovon die Antworten handeln.

38. Ein Beobachter, der nur die vorbereiteten Fragen stellt, könnte diesen Unterschied übersehen.

39. Aus dem Fall folgt aber lediglich, dass ein begrenzter Gesprächserfolg ohne das damit vermutete Verstehen zustande kommen kann.

40. Dass jedes beliebig anders organisierte System ebenfalls nur einen solchen Abruf leistet, wäre eine zusätzliche Behauptung, die das Gedankenexperiment nicht begründet.

41. Eine stärker an Sprache und gemeinsamem Handeln orientierte Auffassung setzt deshalb bei der Verwendung von Gründen an.

42. Verstehen zeigt sich für sie darin, dass ein Teilnehmer Behauptungen auf ihre Folgen prüft, Einwände berücksichtigt und zwischen zutreffenden und bloß willkommenen Antworten unterscheidet.

43. Beim Reiseprogramm wäre zu untersuchen, ob es mit Fahrplänen, Wegzeiten und veränderten Umständen umgehen kann, statt lediglich Redewendungen über Zuverlässigkeit zu verbinden.

44. Würde eine Änderung des Fahrplans seine Planung unberührt lassen, obwohl gerade dieser Fahrplan seine Empfehlung begründen soll, wäre das ein gewichtiger Einwand.

45. Würde es dagegen die maßgeblichen Folgen zuverlässig erfassen, müsste eine Ablehnung seines Verstehens erklären, welche notwendige Fähigkeit weiterhin fehlt.

46. Der Hinweis, das System folge Regeln, genügt dazu allein nicht, denn Regelbefolgung und Verstehen schließen einander nicht begrifflich aus.

47. Ebenso wenig darf man die bloße Fähigkeit zu flüssigen Erklärungen schon für eine Teilnahme an einer gemeinsamen Praxis halten.

48. Es kommt darauf an, ob die angegebenen Gründe in der Auseinandersetzung mit einer Sache tatsächlich etwas bestimmen.

49. Eine biologische Auffassung setzt einen anderen Schwerpunkt und fragt nach den körperlichen Voraussetzungen geistiger Zustände.

50. Sie könnte annehmen, dass Erleben von besonderen Vorgängen eines lebenden Organismus abhängt, die eine Maschine mit ähnlichen Ausgaben nicht verwirklicht.

51. Dafür wäre zu klären, welche Vorgänge gemeint sind und warum gerade sie eine subjektive Perspektive ermöglichen.

52. Die Feststellung, dass ein technisches System kein menschlicher Organismus ist, ersetzt diese Erklärung nicht.

53. Allerdings wäre es auch voreilig, körperliche Unterschiede für bedeutungslos zu erklären, bevor wir wissen, welche Bedingungen Erleben benötigt.

54. Ein Organismus erhält sich, entwickelt sich und steht mit seiner Umgebung in Beziehungen, die sich nicht in einem Gespräch erschöpfen.

55. Ob solche Zusammenhänge unerlässlich sind oder in anderer Form verwirklicht werden könnten, ist eine eigene Frage.

56. Die biologische Auffassung gewinnt also an Gewicht, wenn sie bestimmte notwendige Bedingungen begründet, und verliert an Erklärungskraft, wenn sie bloß eine Grenze zwischen natürlichen und künstlichen Trägern zieht.

57. An dieser Stelle erhebt sich ein ernsthafter Einwand gegen besonders strenge Anforderungen an Maschinen.

58. Auch das Erleben eines anderen Menschen können wir nicht aus dessen eigener Perspektive betrachten.

59. Würden wir von einer Maschine einen unmittelbaren Beweis verlangen, den kein Mensch erbringen kann, wäre die Prüfung von vornherein zu ihren Ungunsten angelegt.

60. Daraus folgt jedoch nicht, dass jedes gleiche Gespräch dieselbe Zuschreibung rechtfertigt.

61. Bei Menschen steht das Sprechen gewöhnlich im Zusammenhang mit einem Körper, einer Entwicklung und einem Verhalten in einer gemeinsam erfahrbaren Welt.

62. Solche Zusammenhänge geben einer Äußerung über Schmerzen oder Unsicherheit weiteres Gewicht, auch wenn sie keine unfehlbare Gewissheit schaffen.

63. Für ein künstliches System müssten wir prüfen, welche vergleichbaren oder andersartigen Gründe die Zuschreibung tragen.

64. Eine faire Prüfung verlangt somit dieselbe Bereitschaft, Gründe gelten zu lassen, aber keine gedankenlose Gleichsetzung aller beobachtbaren Ähnlichkeiten.

65. Erleben bedeutet hier, dass für den Träger selbst etwas gegenwärtig ist, etwa dass Unsicherheit sich auf eine bestimmte Weise anfühlt.

66. Das ist eine andere Behauptung als die Feststellung, dass ein System unsichere Ergebnisse erkennt und entsprechend vorsichtiger plant.

67. Beide Vorgänge könnten zusammengehören, doch ihre Verbindung darf nicht allein aus der Verwendung desselben Wortes erschlossen werden.

68. Auch ein Satz über eigene Angst wäre zunächst eine Ausgabe, deren Verhältnis zu einem möglichen Zustand des Systems zu untersuchen bliebe.

69. Gegen die Deutung als Selbstauskunft spräche es beispielsweise, wenn seine Erlebnisberichte allein dem Wunsch des Gesprächspartners folgten und keinen erkennbaren Zusammenhang mit seinen übrigen Zuständen hätten.

70. Ein solcher Befund würde den Wert dieser Berichte mindern, ohne schon jedes mögliche Erleben auszuschließen.

71. Umgekehrt könnte eine nachvollziehbare Verbindung zwischen inneren Zuständen, Selbstbeschreibung und anhaltenden Reaktionen eine Zuschreibung stützen, sofern erklärt wird, weshalb diese Verbindung auf Erleben hinweist.

72. Weder die fehlende Möglichkeit eines sicheren Ausschlusses noch die bloße Vielzahl eindrucksvoller Äußerungen ersetzt diese Begründung.

73. Die Frage, ob irgendeine Maschine erleben könnte, verlangt damit andere Gründe als die Frage, ob ein bestimmtes Programm tatsächlich erlebt.

74. Für eine Antwort auf die erste Frage müssten wir die notwendigen Bedingungen einer subjektiven Perspektive klären und zeigen, ob ein künstlicher Träger sie erfüllen kann.

75. Bei der zweiten Frage müssten wir zusätzlich nachweisen, dass gerade das untersuchte System diese Bedingungen verwirklicht.

76. Dass wir eine Fähigkeit für möglich halten, zeigt folglich noch nicht, dass irgendein System sie tatsächlich besitzt.

77. Beim Denken können unsere Urteile bereits genauer ausfallen, sobald wir die gemeinte Leistung benennen und ihre Bewährung prüfen.

78. Das Reiseprogramm dürfte dann etwa als fähig gelten, bestimmte Zusammenhänge zu erschließen, ohne dass wir ihm deshalb jede menschliche Denkfähigkeit zuschreiben müssten.

79. Ob ihm die Schwierigkeit des Umsteigens auch selbst irgendwie gegenwärtig ist, bliebe eine weitergehende Frage mit einer eigenen Begründungslast.

80. Der korrigierte Reiseplan kann überzeugend zeigen, was das Programm mit einem Einwand anfangen kann, während er offenlässt, ob diese Leistung für das Programm mit einem Erleben verbunden ist.