6.7 Az érzelmek mint élmény, ítélet és testi folyamat – Emotionen als Erfahrung, Urteil und körperlicher Vorgang

1. Képzeljük el, hogy valaki a telefonján elolvassa a nővérétől érkezett üzenetet, amely a „Baleset történt” szavakkal kezdődik.

2. Még mielőtt a többit is felfogná, visszatartja a lélegzetét, és érzi, ahogy a szíve gyorsabban ver.

3. Egy pillanatra minden más jelentéktelenné válik számára, és azonnal fel akarja hívni a nővérét.

4. Aztán továbbolvas, és megtudja, hogy csupán egy leparkolt kerékpár dőlt fel, és senki sem sérült meg.

5. Megkönnyebbül, bár a szíve még mindig hevesen ver.

6. Ebben a rövid jelenetben több is megváltozott, mint pusztán egy vélemény a kerékpár állapotáról.

7. Egy fenyegetőnek tűnő helyzet ártalmatlanná vált, és ezt a változást egyszerre gondolják át és érzik is.

8. Mi teszi az első állapotot félelemmé, a másodikat pedig megkönnyebbüléssé, ha mindkettőt hasonló testi izgalom kísérheti?

9. Először is meg lehet különböztetni az esemény különböző oldalait anélkül, hogy azokat különálló folyamatokra bontanánk.

10. A szívdobogás egy fizikai változás, amelyet a hír olvasója is maga érez.

11. A rettegésében rejlő szorongás viszont azt jelzi, hogyan éli meg a helyzetet.

12. Úgy ítéli meg, hogy a nővérével valószínűleg valami szörnyűség történt.

13. Ehhez csatlakozik a cselekvésre való hajlandóság, jelen esetben az a késztetés, hogy azonnal bizonyosságot szerezzen.

14. Ez a hajlandóság még nem jelent végrehajtott cselekvést, hiszen a székben maradhat, és tovább olvashat.

15. A megkülönböztetések azért segítenek, mert a szívdobogás, a fenyegetettség és a telefonálási hajlandóság mindegyike más-más kérdésre ad választ.

16. Ugyanakkor nem határoznak meg szigorú sorrendet, és nem is követelik meg, hogy minden érzelem egyformán egyértelműen mutassa ezeket a jellemzőket.

17. Az érzelmek alatt itt olyan állapotokat értünk, mint a félelem, az öröm, a harag vagy a szégyen, amelyekben valami érzékelt jelentőséget nyer valakinek.

18. Gyakran meg lehet határozni, mire irányul az érzelem.

19. A férfi attól fél, hogy a húga megsérülhet, nem pedig a képernyőn megjelenő betűktől.

20. Aki örül egy ígéretnek, azt örömteli kilátásként éli meg; aki egy hazugság miatt szégyelli magát, saját viselkedését terhes szempontból éli meg.

21. Az érzelem tárgya tehát nem egyszerűen az, ami kiváltotta.

22. Ugyanaz a hívásjelzés egy másik napon örömet válthatna ki egy várt üdvözlés miatt.

23. A félelem fennállásához pedig nem feltétlenül kell, hogy a rettegett dolog valóban bekövetkezzen.

24. Éppen ez a lehetőség teszi érthetővé, hogy létezhet egy érzelem, és mégis téves lehet a helyzet értelmezése.

25. Ezzel szemben a hangulat gyakran kevésbé egyértelműen irányul egy meghatározott eseményre.

26. Lehangolt hangulatban sok minden fárasztónak tűnhet anélkül, hogy egyetlen üzenet vagy egy konkrét esemény képezné ennek a lehangoltságnak a tárgyát.

27. Ez nem jelenti azt, hogy a hangulatoknak ne lennének okai, vagy hogy ne állnának kapcsolatban konkrét gondokkal.

28. Az ok és a tárgy azonban különböző: egy elképzelt esetben az alváshiány magyarázhatja, miért van valaki ingerlékeny, anélkül, hogy az lenne az oka, ami miatt bosszankodik.

29. Egy pillanatnyi érzékszervi élmény ismét másképp írható le, például az ajtókilincs hidegsége a kézben.

30. Az a tény, hogy kellemetlen, még nem jelenti azt, hogy félelemmé válik.

31. Ha ugyanezt a hideget egy kísérteties helyzet jeleként érzékeljük, akkor azonban beépülhet egy érzelembe.

32. A határok ezért nem mindenhol élesek, de a különbségek megakadályozzák, hogy minden érzést válogatás nélkül érzelemnek tekintsünk.

33. A testközpontú magyarázat az organizmus részvételénél kezdődik.

34. Komolyan veszi, hogy a rémület nem csupán egy kijelentés, amelyet valaki egy veszélyről tesz.

35. A lélegzetvisszafojtás és a szívdobogás a bemutatott esetben az élmény részét képezik, és nem egy egyébként már lezárt gondolkodási folyamat elhanyagolható kísérőjelenségei.

36. Aki az érzelmet a testi változások észlelésével magyarázza, az emellett érthetővé teheti, miért ragadja meg az illetőt azonnal.

37. A szívdobogásból azonban önmagában még nem lehet megállapítani, hogy valaki megijedt-e, örömtől izgatott-e vagy dühös-e.

38. Fel lehetne hozni azt az ellenérvet, hogy a teljes testi állapot kellően pontos leírása olyan különbségeket tenné észrevehetővé, amelyek elkerülik a figyelmünket a durva leírásunkban.

39. Még ha ez sikerülne is, emellett érthetővé kellene válnia annak is, hogy miért tűnik az állapot egy lehetséges sérülés miatt fenyegetőnek.

40. A testi kialakulás magyarázata nem ad egyértelmű választ arra a kérdésre, hogy mi áll a személy félelmének középpontjában.

41. Az ítéletközpontú magyarázat ezért a helyzet értékelését helyezi a középpontba.

42. Az értékelés alatt itt nem osztályozást értünk, hanem azt, hogy valamit veszélyesnek, örömtelinek, szégyenletesnek vagy más szempontból jelentősnek tekintünk.

43. A rémület érthetőnek tűnik, mert a nővér esetleges sérülését súlyos rossznak tekintik.

44. A megkönnyebbülés érthetőnek tűnik, mert az új információ eloszlatja ezt a félelmet.

45. E megközelítés mellett szól, hogy egy megfelelő magyarázat képes megváltoztatni egy érzelmet, noha a külső ok eleinte ugyanaz marad.

46. Felmerülhet az a kérdés is, hogy az érzelem összhangban van-e azzal, ami ténylegesen történt.

47. Ha egy felborult kerékpár senkit sem veszélyeztet, és nem okozott további kárt, aligha ad okot arra, hogy emberéletért aggódjunk.

48. Az értékelés így láthatóvá teszi a megfelelőség mércéjét, amit a szívverés erősségére vonatkozó puszta adat nem ad meg.

49. Az érzelem és az ítélet egyenlővé tétele ellen felhozható legerősebb ellenérv azonban az, hogy ezek eltérhetnek egymástól.

50. Töltsük ki az esetet azzal, hogy a férfi teljes mértékben megértette az üzenetet, és kifejezetten hisz a nővérének, de továbbra is fél.

51. Ekkor úgy ítéli meg, hogy a nővér sértetlen, miközben a helyzet számára továbbra is fenyegetőnek tűnik.

52. Fordítva: valaki tárgyilagosan megállapíthatja, hogy egy vállalkozás veszélyes, anélkül, hogy félelmet érezne.

53. A veszélyről alkotott ítélet ezért önmagában nem elegendő az érzett félelemhez, és egy ilyen félelemnek nem feltétlenül kell követnie a kifejezett ítéletet.

54. Ráadásul az első megdöbbenés már ott volt, mielőtt a férfi félelmét teljes gondolatba foglalta volna.

55. Aki minden értékelést tudatosan megfogalmazott ítéletként értelmez, túl szűken írja le ezt a kezdetet.

56. Aki viszont minden érzékelt jelentést már ítéletnek nevez, annak meg kell magyaráznia, mi különbözteti még ezt a szót egy állítás kifejezett igaznak tartásától.

57. Egy másik nézet az érzelmeket úgy értelmezi, mint egy olyan módot, ahogyan egy helyzet jelentése megjelenik előttünk.

58. Egy veszély felmerülhet, mielőtt megalapozottan megítélnénk, hasonlóan ahhoz, ahogyan valami gyanúsnak tűnhet anélkül, hogy máris csalásnak tartanánk.

59. A hasonlóság a megjelenés és az ítélet közötti különbségre vonatkozik; nem bizonyítja, hogy az érzelmek egyszerűen csak egy további érzékszervi észlelés lennének.

60. A rémületben a lehetséges sérülés olyasvalaminek tűnik, ami sürgős figyelmet igényel.

61. A megkönnyebbülésben éppen ez a lehetőség veszíti el nyomasztó jellegét.

62. Így értelmezhető a reakció az okokra, anélkül, hogy minden pillanatban egy belső monológot feltételeznék.

63. Ennek a megközelítésnek azonban meg kell magyaráznia, miért marad néha fenn egy fenyegető benyomás, annak ellenére, hogy a személy elismeri az ellene szóló jó okokat.

64. Az érzelmi értékelés és a kifejezett ítélet közötti megkülönböztetés rámutat a feszültségre, de nem helyettesíti annak lefolyásának teljes magyarázatát.

65. Ebből komoly probléma adódik az érzelmek lehetséges ismereti értékét illetően.

66. Ha a félelem egy helyzetet veszélyesnek tüntet fel, akkor erőssége arra utal, hogy ott valóban nagy veszély is fennáll.

67. Az élmény erőssége azonban elsősorban arról ad tájékoztatást, hogy az illető mennyire van megragadva az érzelem által.

68. Hogy fennáll-e a félelmet kiváltó veszély, azt a helyzet alapján kell ellenőrizni, a hír esetében például a teljes szöveg és a nővér megbízható tájékoztatása alapján.

69. A félelem felhívhatja a figyelmet valamire, amit nélküle figyelmen kívül hagytak volna, de ezzel még nem erősíti meg saját értelmezését.

70. Ezzel szemben elhamarkodott lenne, ha tévedhetőségére hivatkozva jelentéktelen testi zavarjelként hárítanánk el.

71. Az, hogy a férfi megijed a nővére miatt, érthetővé teszi, mi forog kockán számára, még akkor is, ha a nővére valójában sértetlen.

72. Egy érzelem tehát következtetést enged levonni egy kapcsolat jelentőségéről, ugyanakkor téves képet adhat az érintett személy állapotáról.

73. Végül is döntő fontosságú az érzelem magyarázata és annak megfelelőségének vizsgálata közötti különbségtétel.

74. Az, hogy a férfi eleinte csak a „baleset” szót fogja fel, magyarázza a rémületét anélkül, hogy egy súlyos sérülést tényként megerősítene.

75. Az akkori információi alapján a félelem érthető lehet, míg a tisztázás után elveszíti tárgyi alapját.

76. Ez a változás nem feltétlenül jelenti azt, hogy ugyanabban a pillanatban egy döntéssel véget vethetne fizikai állapotának.

77. Az okok megváltoztatják a helyzet értékelését; nem olyan kapcsolók, amelyekkel minden érzés azonnal eltűnik.

78. A test, az érzékelt jelentés, a kifejezett ítélet és a cselekvési hajlandóság itt összetartoznak, anélkül, hogy e szempontok bármelyike teljes mértékben helyettesítené a többit.

79. Hogy egy magyarázat melyik oldalt kell kiemelnie, attól függ, hogy az érzelem keletkezését, átélését vagy megfelelőségét vizsgálja-e.

80. Ha a férfi most megkönnyebbülten néz a telefonra, és még mindig érzi a szívverését, ez a szívverés önmagában sem a veszély bizonyítéka, sem a megkönnyebbülésének magyarázata.

1. Stellen wir uns vor, jemand liest auf dem Telefon eine Nachricht seiner Schwester, die mit den Worten „Es gab einen Unfall“ beginnt.

2. Noch bevor er den Rest erfasst hat, hält er den Atem an und spürt, wie sein Herz schneller schlägt.

3. Für einen Augenblick erscheint ihm alles andere unwichtig, und er möchte sofort anrufen.

4. Dann liest er weiter und erfährt, dass lediglich ein abgestelltes Fahrrad umgefallen ist und niemand verletzt wurde.

5. Er ist erleichtert, obwohl sein Herz noch immer kräftig schlägt.

6. In dieser kurzen Szene hat sich mehr verändert als eine Meinung über den Zustand eines Fahrrads.

7. Aus einer bedrohlich erscheinenden Lage ist eine harmlose geworden, und dieser Wechsel wird zugleich gedacht und gefühlt.

8. Was macht den ersten Zustand zu Schrecken und den zweiten zu Erleichterung, wenn eine ähnliche körperliche Erregung beide begleiten kann?

9. Zunächst lassen sich verschiedene Seiten des Geschehens auseinanderhalten, ohne sie dadurch in getrennte Vorgänge zu zerlegen.

10. Das Herzklopfen ist eine körperliche Veränderung, die der Leser der Nachricht auch selbst spürt.

11. Das Beklemmende seines Schreckens bezeichnet dagegen die Weise, in der er die Situation erlebt.

12. Seine Einschätzung lautet, dass seiner Schwester möglicherweise etwas Schlimmes zugestoßen ist.

13. Hinzu kommt eine Bereitschaft zum Handeln, hier der Drang, sofort Gewissheit zu bekommen.

14. Diese Bereitschaft ist noch keine ausgeführte Handlung, denn er kann auf dem Stuhl sitzen bleiben und weiterlesen.

15. Die Unterscheidungen helfen, weil Herzklopfen, Bedrohlichkeit und Anrufbereitschaft jeweils andere Fragen beantworten.

16. Sie legen aber weder eine feste Reihenfolge fest noch verlangen sie, dass jede Emotion alle diese Züge gleich deutlich aufweist.

17. Mit Emotionen meinen wir hier Zustände wie Furcht, Freude, Ärger oder Scham, in denen etwas für jemanden eine gefühlte Bedeutung gewinnt.

18. Dabei lässt sich häufig angeben, worauf sich die Emotion richtet.

19. Der Mann fürchtet eine mögliche Verletzung seiner Schwester, nicht die Buchstaben auf dem Bildschirm.

20. Wer sich über eine Zusage freut, erlebt sie als erfreuliche Aussicht; wer sich wegen einer Lüge schämt, erlebt das eigene Verhalten unter einem belastenden Gesichtspunkt.

21. Der Gegenstand einer Emotion ist also nicht einfach das, was sie ausgelöst hat.

22. Derselbe Nachrichtenton könnte an einem anderen Tag Freude über einen erwarteten Gruß auslösen.

23. Auch muss das Befürchtete nicht wirklich eingetreten sein, damit die Furcht besteht.

24. Gerade diese Möglichkeit macht verständlich, dass eine Emotion vorhanden sein kann und ihre Deutung der Lage dennoch falsch ist.

25. Eine Stimmung ist demgegenüber oft weniger eindeutig auf einen bestimmten Anlass gerichtet.

26. In einer gedrückten Stimmung mag vieles mühsam erscheinen, ohne dass eine einzelne Mitteilung oder ein bestimmtes Ereignis den Gegenstand dieser Gedrücktheit bildet.

27. Das bedeutet nicht, dass Stimmungen keine Ursachen hätten oder mit konkreten Sorgen unverbunden wären.

28. Ursache und Gegenstand sind jedoch verschieden: Schlafmangel könnte in einem gedachten Fall erklären, warum jemand gereizt ist, ohne das zu sein, worüber er sich ärgert.

29. Eine momentane Sinnesempfindung lässt sich nochmals anders beschreiben, etwa die Kühle einer Türklinke in der Hand.

30. Sie wird nicht schon dadurch zur Furcht, dass sie unangenehm ist.

31. Wenn dieselbe Kühle als Zeichen einer unheimlichen Situation erlebt wird, kann sie allerdings in eine Emotion eingehen.

32. Die Grenzen sind deshalb nicht überall scharf, doch die Unterschiede verhindern, dass jedes Spüren unterschiedslos als Emotion gilt.

33. Eine körperorientierte Erklärung setzt bei der Beteiligung des Organismus an.

34. Sie nimmt ernst, dass Schrecken nicht bloß eine Aussage ist, die jemand über eine Gefahr macht.

35. Das Stocken des Atems und das Herzklopfen gehören im vorgestellten Fall zur Erfahrung und sind keine entbehrlichen Begleiterscheinungen einer ansonsten fertigen Überlegung.

36. Wer die Emotion durch das Wahrnehmen körperlicher Veränderungen erklärt, kann zudem verständlich machen, warum sie die Person unmittelbar ergreift.

37. Allerdings lässt sich aus dem Herzklopfen allein noch nicht herauslesen, ob jemand erschrocken, freudig aufgeregt oder ärgerlich ist.

38. Man könnte einwenden, dass eine hinreichend genaue Beschreibung des gesamten körperlichen Zustands Unterschiede erkennbar machen würde, die unserer groben Beschreibung entgehen.

39. Selbst wenn das gelingt, müsste zusätzlich verständlich werden, warum der Zustand eine mögliche Verletzung als bedrohlich erscheinen lässt.

40. Eine Erklärung der körperlichen Entstehung beantwortet nicht ohne Weiteres die Frage, worum es der Person in ihrer Furcht geht.

41. Eine urteilsorientierte Erklärung rückt deshalb die Bewertung der Situation in den Mittelpunkt.

42. Mit Bewertung ist hier keine Benotung gemeint, sondern das Auffassen von etwas als gefährlich, erfreulich, beschämend oder anderweitig bedeutsam.

43. Der Schrecken erscheint verständlich, weil eine mögliche Verletzung der Schwester als schwerwiegendes Übel aufgefasst wird.

44. Die Erleichterung erscheint verständlich, weil die neue Information diese Befürchtung entkräftet.

45. Für diesen Ansatz spricht, dass eine passende Erklärung eine Emotion verändern kann, obwohl der äußere Anlass zunächst derselbe bleibt.

46. Auch lässt sich nun fragen, ob die Emotion zu dem passt, was tatsächlich geschehen ist.

47. Wenn ein umgefallenes Fahrrad niemanden gefährdet und keinen weiteren Schaden angerichtet hat, bietet es kaum einen Grund für die Furcht um ein Menschenleben.

48. Die Bewertung macht somit einen Maßstab der Angemessenheit sichtbar, den eine bloße Angabe über die Stärke des Herzschlags nicht liefert.

49. Der stärkste Einwand gegen eine Gleichsetzung von Emotion und Urteil liegt jedoch in ihrem möglichen Auseinanderfallen.

50. Ergänzen wir den Fall so, dass der Mann die Nachricht vollständig verstanden hat und seiner Schwester ausdrücklich glaubt, sich aber weiterhin ängstigt.

51. Er urteilt dann, dass sie unverletzt ist, während ihm die Situation noch immer bedrohlich vorkommt.

52. Umgekehrt könnte jemand sachlich feststellen, dass eine Unternehmung gefährlich ist, ohne dabei Furcht zu empfinden.

53. Ein Urteil über Gefahr genügt deshalb nicht schon für eine gefühlte Angst, und eine solche Angst muss dem ausdrücklichen Urteil nicht folgen.

54. Zudem war der erste Schrecken da, bevor der Mann seine Befürchtung in einen vollständigen Gedanken gefasst hatte.

55. Wer jede Bewertung als bewusst formuliertes Urteil versteht, beschreibt diesen Anfang zu eng.

56. Wer dagegen jede gefühlte Bedeutung bereits Urteil nennt, muss erklären, was dieses Wort noch von dem ausdrücklichen Fürwahrhalten einer Aussage unterscheidet.

57. Eine weitere Auffassung versteht Emotionen als eine Weise, in der uns die Bedeutung einer Situation erscheint.

58. Eine Gefahr kann sich aufdrängen, bevor wir sie begründet beurteilen, ähnlich wie etwas verdächtig aussehen kann, ohne dass wir es schon für einen Betrug halten.

59. Die Ähnlichkeit betrifft den Unterschied zwischen Erscheinen und Urteil; sie beweist nicht, dass Emotionen einfach eine zusätzliche Sinneswahrnehmung sind.

60. Im Schrecken erscheint die mögliche Verletzung als etwas, das dringend Aufmerksamkeit verlangt.

61. In der Erleichterung verliert gerade diese Möglichkeit ihren bedrängenden Charakter.

62. So lässt sich die Reaktion auf Gründe verstehen, ohne für jeden Moment einen innerlich gesprochenen Satz anzunehmen.

63. Dieser Ansatz muss allerdings erklären, weshalb manchmal ein bedrohlicher Eindruck bleibt, obwohl die Person gute Gründe gegen ihn anerkennt.

64. Die Unterscheidung von gefühlter Bewertung und ausdrücklichem Urteil benennt die Spannung, ersetzt aber keine vollständige Erklärung ihres Verlaufs.

65. Daraus ergibt sich ein ernstes Problem für den möglichen Erkenntniswert von Emotionen.

66. Wenn Angst eine Lage als gefährlich erscheinen lässt, scheint ihre Stärke dafür zu sprechen, dass dort auch eine große Gefahr besteht.

67. Doch die Stärke des Erlebens ist zunächst eine Auskunft darüber, wie sehr die Person ergriffen ist.

68. Ob die befürchtete Gefahr besteht, muss an der Lage geprüft werden, im Nachrichtenfall etwa am vollständigen Text und an einer verlässlichen Auskunft der Schwester.

69. Die Angst kann Aufmerksamkeit auf etwas lenken, das ohne sie übersehen worden wäre, aber sie bestätigt damit noch nicht ihre eigene Deutung.

70. Umgekehrt wäre es voreilig, sie wegen ihrer Fehlbarkeit als bedeutungsloses körperliches Störsignal abzutun.

71. Dass der Mann um seine Schwester erschrickt, macht verständlich, was für ihn auf dem Spiel steht, selbst wenn sie tatsächlich unverletzt ist.

72. Eine Emotion kann daher etwas über die Bedeutung einer Beziehung erschließen und sich über den Zustand der betreffenden Person zugleich täuschen.

73. Entscheidend ist schließlich die Trennung zwischen der Erklärung einer Emotion und der Prüfung ihrer Angemessenheit.

74. Dass der Mann zuerst nur das Wort „Unfall“ erfasst, erklärt seinen Schrecken, ohne eine schwere Verletzung als Tatsache zu bestätigen.

75. Angesichts seines damaligen Informationsstands kann die Befürchtung nachvollziehbar sein, während sie nach der Klarstellung ihre sachliche Grundlage verliert.

76. Diese Veränderung muss nicht bedeuten, dass er seinen körperlichen Zustand im selben Augenblick durch einen Entschluss beenden kann.

77. Die Gründe ändern, wie die Lage einzuschätzen ist; sie sind kein Schalter, mit dem jedes Gefühl sofort verschwindet.

78. Körper, gefühlte Bedeutung, ausdrückliches Urteil und Handlungsbereitschaft gehören hier zusammen, ohne dass einer dieser Aspekte die anderen vollständig ersetzt.

79. Welche Seite eine Erklärung hervorheben muss, hängt davon ab, ob sie nach Entstehung, Erlebnis oder Angemessenheit der Emotion fragt.

80. Wenn der Mann nun erleichtert auf das Telefon blickt und noch immer sein Herz schlagen spürt, ist dieses Schlagen für sich allein weder ein Beweis der Gefahr noch eine Erklärung seiner Erleichterung.