9.8 Alkalmazott etika: orvostudomány, állatok, környezet és digitális technológia – Angewandte Ethik: Medizin, Tiere, Umwelt und digitale Technik

1. Tegyük fel, hogy egy klinika olyan digitális rendszert szeretne bevezetni, amely a beérkező kezelési kérelmeket sürgősségük szerint rangsorolja.

2. Egy első tesztelés során a rendszer lerövidíti az átlagos várakozási időt, de gyakrabban figyelmen kívül hagyja azoknak a panaszát, akiknek az adatai hiányosak.

3. Egy alacsony szintű német nyelvtudással rendelkező beteg emiatt később kaphat segítséget, noha állapota ugyanolyan súlyos, mint a többi várakozóé.

4. Ugyanakkor a rendszer személyes egészségügyi adatokat is felhasználna az értékelései javítása érdekében.

5. A klinika vezetése gyorsabb ellátást remél, míg egy orvos a figyelmen kívül hagyott sürgősségi esetekre, egy betegcsoport pedig az ellenőrizetlen adatfelhasználásra figyelmeztet.

6. Ezen aggodalmak egyike sem oldható meg pusztán azzal a megjegyzéssel, hogy az eljárás technikailag hatékony.

7. El kell dönteni, hogy haszna igazolja-e a javasolt alkalmazási feltételeket.

8. Ehhez először tisztázni kell, ki milyen előnyt élvez, ki milyen kockázatot visel, és milyen egyéb lehetőségek állnak rendelkezésre.

9. Itt kezdődik az alkalmazott etika, vagyis a konkrét cselekvések és eljárások megalapozott vizsgálata a tényleges körülmények között.

10. Ez ötvözi a szakértelmet a fogalmak tisztázásával és azzal, hogy mi tekinthető elfogadhatónak az érintettek számára.

11. Az a kérdés, hogy milyen gyakran hagyja figyelmen kívül a rendszer a sürgős eseteket, megköveteli az eredmények vizsgálatát.

12. Az a kérdés, hogy egy bizonyos betegcsoport számára elfogadható-e a megnövekedett kockázat, emellett erkölcsi mércét is igényel.

13. A rövidebb átlagos várakozási időből ezért még nem következik, hogy az alkalmazás indokolt lenne.

14. Fordítva: az a követelés, hogy senkit ne hátrányos helyzetbe hozzanak, még nem mondja meg, hogy az adott körülmények között melyik rendelkezésre álló eljárás nyújtja a legjobb védelmet.

15. A kérelmek eddigi kezelési rendje is figyelmen kívül hagyhat embereket, és ezt is figyelembe kell venni az összehasonlítás során.

16. Egy ítélet akkor nyer megalapozottságot, ha a tényleges alternatívákat vizsgálja, ahelyett, hogy egy tökéletlen újítást egy hibátlan ideálképpel hasonlítana össze.

17. Tegyük fel, hogy a beteget végül megvizsgálják, és olyan kezelést ajánlanak neki, amelynek sikere bizonytalan, terhelése pedig jelentős.

18. A beteg megérti a kifejtett kilátásokat, de elutasítja a kezelést, mert számára fontosabb a kórházon kívül töltött hátralévő idő.

19. Az orvos a kezelési kísérletet ésszerűnek tartja, és meg akarja óvni a beteget egy elkerülhető állaporromlástól.

20. Ezzel az önrendelkezés és a gondoskodás ellentétbe kerülnek egymással, anélkül, hogy bármelyik fél emiatt közömbös vagy ésszerűtlen lenne.

21. Az önrendelkezés itt azt jelenti, hogy érthető információk alapján saját magunk dönthetünk a saját életünkbe való beavatkozásról.

22. A gondoskodás megköveteli, hogy komolyan vegyük a beteg jólétét, és megfelelő segítséget nyújtsunk neki.

23. Ez azonban nem jogosít fel arra, hogy a saját elképzelésünket a jó kezelési eredményről az érintett megalapozott döntése fölé helyezzük.

24. Éppen azért, mert a beteg viselné a terheket, az ő értékelésének ezekről a terhekről különös súlya van.

25. A helyzet megváltozik, ha az elutasítás félreértésen alapul, vagy ha a páciens abban a pillanatban nem képes felmérni döntése következményeit.

26. Ilyenkor elhamarkodott lenne minden kimondott „nemet” máris kellően tájékozott döntésként kezelni.

27. Első lépésként segíthet egy érthetőbb beszélgetés, fordítás vagy több idő a tájékozódásra.

28. A nyelvi akadály önmagában nem bizonyíték arra, hogy valaki ne tudna önállóan dönteni.

29. Ugyanígy az orvosi szempontból nem bölcs választás sem bizonyítja, hogy az érintett személy nem értette meg helyzetét.

30. Hogy fennáll-e a megfelelő megértés és a szabad döntés, azt a konkrét beszélgetés és a körülmények alapján kell vizsgálni.

31. Milyen támogatásra van szükség, az tehát a tényektől függ, míg az ember iránti tisztelet határozza meg, hogy miért fontosak ezek a tények.

32. Egy megalapozott ítéletnek figyelembe kell vennie mind a túlzott beavatkozás veszélyét, mind azt a veszélyt, hogy valakit egy csak látszólag önálló döntéssel magára hagyunk.

33. Állatetikai kérdésként képzeljünk el egy olyan kutatási tervet, amelynek célja egy új kezelés kipróbálása, és amely során az állatoknak jelentős fájdalmat okoznának.

34. A betegek számára várható haszon nagy, de még bizonytalan, és egy alternatív vizsgálati módszer a kísérletek egy részét helyettesíthetné.

35. A projekt értékelése előtt tisztázni kell, milyen terhelések keletkeznek, mennyi ideig tartanak, és mit lehet a kísérletek révén ténylegesen kideríteni.

36. A szenvedésképesség azt a képességet jelenti, hogy fájdalmat vagy más kellemetlen állapotokat éljünk át.

37. Erkölcsi súlya azon a gondolaton alapul, hogy az elszenvedett szenvedés rossz az érintett lény számára, még akkor is, ha erről emberi nyelven nem lehet beszámolni.

38. Aki figyelembe kívánja venni az állatok szenvedését, annak ezért nem kell először azt állítania, hogy az állatoknak ugyanolyan képességeik vagy igényeik lennének, mint az embereknek.

39. Az ember és az állat közötti különbségekből viszont még nem következik, hogy az állatok bármilyen emberi célra való felhasználása megengedett lenne.

40. A döntő bizonyítási teher abban rejlik, hogy miért éppen ez a terhelés éppen erre a célra szükséges és indokolt.

41. Egy súlyos ellenvetés az, hogy az ilyen kísérletektől való lemondás megfoszthatná az embereket egy lehetséges segítségtől.

42. Ez az ellenvetés erőre kap, ha súlyos betegségről van szó, a siker esélyei jól megalapozottak, és nincsenek megfelelő alternatívák.

43. A „lehetőség” szó önmagában azonban nem elegendő, hiszen még a csupán remélt haszon is látszólag szinte minden terhelést igazolhat.

44. Ráadásul a feltételezett esetben az állat viseli a fájdalmat, míg más lények részesülnek a lehetséges előnyben.

45. Ez az egyenlőtlen elosztás külön indokot igényel, és nem oldódik fel abban a kijelentésben, hogy összességében valami jó sülhet ki belőle.

46. Egyes nézetek ezért bizonyos felhasználási formákat még nagy haszon esetén is megengedhetetlennek tartanak, mások szigorú feltételek mellett engedélyezik azokat.

47. De még egy feltételes engedély is megköveteli annak vizsgálatát, hogy kevesebb állat vagy kisebb terhelés is lehetővé tenné-e ugyanazt az ismeretszerzést.

48. A kísérlet javításának módja ezért a morális probléma része, és nem csupán egy már megadott hozzájáruláshoz kapcsolódó technikai kérdés.

49. Képzeljünk el most egy települést, amely kiszáríthatna egy vizes élőhelyet, hogy sürgősen szükséges lakásokat építsen.

50. A terv ebben az esetben lakóterületet teremtene, ugyanakkor élőhelyeket pusztítana el, és csökkentené a természetes vízmegtartó képességet.

51. Az ítélet meghozatalához döntő fontosságúak lennének e következmények tényleges mértéke és az esetleges egyéb beépíthető területek.

52. Mindazonáltal még alapos szakértői ismeretek birtokában is nyitott kérdés maradna, hogy mi számít erkölcsi szempontból a vizes élőhely elvesztése kapcsán.

53. Az emberi érdekekre korlátozódó érvelés hivatkozhatna az árvíz elleni védelemre, valamint a terület rekreációs vagy jövőbeli hasznosítási jelentőségére.

54. Egy másik érvelés az ott élő lényeket vagy a természetes összefüggéseket is figyelembe venné önmagukért.

55. Az önérték azt jelenti, hogy valami nem kizárólag mások számára nyújtott haszna miatt érdemel figyelmet.

56. Aki azonban ilyen értéket tulajdonít a vizes élőhelynek, annak még meg kell magyaráznia, hogy ebből milyen korlátozások következnek az emberi hasznosításra nézve.

57. A kiterjedt természetvédelemmel szembeni komoly ellenvetés azokat az embereket érinti, akik jelenleg rossz vagy megfizethetetlen lakásokban élnek.

58. Szükségleteik nem válnak kevésbé sürgetővé attól, hogy egy élőhely védelmének is megvannak a maga jó indokai.

59. Ezzel szemben a lakásigény önmagában nem indokolja éppen ezen a helyszínen történő választást.

60. Az, hogy a már beépített területek hasznosíthatók-e, mennyi további lakóterület jön létre, és ki engedheti meg magának, megváltoztatja a terv súlyát.

61. Egy másik helyen történő kompenzációt is annak fényében kellene megvizsgálni, hogy milyen funkciókat és életkörülményeket tud valójában pótolni.

62. Az a állítás, hogy a természet pótolható, éppoly elégtelen lenne, mint az a állítás, hogy egy természeti terület bármilyen megváltoztatása tilos.

63. Ugyanakkor a nehezen visszafordítható kárral kapcsolatos bizonytalanság indokot adhat a különös óvatosságra.

64. Az, hogy mennyi óvatosság indokolt, attól is függ, milyen terheket jelentene a halasztás a lakást keresők számára, és milyen kevésbé káros megoldások érhetők el.

65. A klinika digitális rendszerével kapcsolatban további nehézség merül fel, amint a késedelmes kezelést azzal magyarázzák, hogy a program alacsony prioritásúnak minősítette az esetet.

66. A rendszer kimenete döntés alapjául szolgál, de még nem jelenti a döntés erkölcsi igazolását.

67. A klinikának tisztáznia kell, ki ellenőrizheti a besorolást, ki avatkozik be észlelhető hibák esetén, és ki vállalja a felelősséget a rendszer használatának feltételeiért.

68. A felelősségi köröket nem szabad csak akkor keresni, miután már bekövetkezett a kár.

69. Ezenkívül az összességében jó találati arány sem elegendő, ha a súlyos hibák elsősorban bizonyos kommunikációs problémákkal küzdő embereket érintenek.

70. A magánélet, azaz a saját életre vonatkozó információk védett kezelése sem veszíti el jelentőségét pusztán a lehetséges kezelési haszon miatt.

71. Ha a feltételezett esetben a szükséges ellátást a további adatfelhasználáshoz való hozzájárulástól teszik függővé, akkor e hozzájárulás önkéntessége nyomás alá kerül.

72. Ezért külön kell vizsgálni, hogy mely adatok szükségesek az ellátáshoz, és mely kiegészítő felhasználáshoz szükséges saját, indokolt ok.

73. Az ilyen vizsgálatok ellen felhozható az az ellenvetés, hogy a döntések időnyomás alatt születnek, és az összes körülmény teljes ismerete elérhetetlen marad.

74. Ez az ellenvetés minden olyan elképzelést cáfol, miszerint az alkalmazott etika a cselekvés előtt teljes bizonyosságot teremthetne.

75. Ugyanakkor nem cáfolja azt a követelést, hogy éppen azokat a tisztázatlan pontokat kell vizsgálni, amelyek jelentősen megváltoztathatják az ítéletet.

76. A tényállásban egy apró különbség is döntő jelentőségű lehet, például az, hogy egy terhelő kezelést tudatosan elutasítanak-e, vagy hogy valóban rendelkezésre áll-e egy kevésbé káros alternatíva.

77. Ezzel szemben a legpontosabb leírás sem dönti el önmagában, kinek az igényei számítanak, és mely terhek indokoltak.

78. A tények és az erkölcsi mércék kölcsönösen ellenőrzik egymást, mert a tények határozzák meg az esetet, a mércék pedig megmutatják, mely részletei igényelnek indoklást.

79. A klinika számára ebből korlátozott alkalmazás következhet, elérhető emberi ellenőrzéssel és egyértelmű adatfelhasználási feltételekkel, feltéve, hogy ezek az intézkedések kellő mértékben csökkentik a felismert kockázatokat.

80. Ha ez nem sikerülne, a gyorsabb átlagos ellátás még nem lenne elegendő ok arra, hogy a nehezebben értelmezhető panaszokkal küzdő beteget hosszabb ideig várakoztassák.

1. Angenommen, eine Klinik möchte ein digitales System einsetzen, das eingehende Behandlungsanfragen nach ihrer Dringlichkeit ordnet.

2. In einer ersten Erprobung verkürzt es die durchschnittliche Wartezeit, übersieht aber häufiger die Beschwerden von Menschen, deren Angaben unvollständig sind.

3. Eine Patientin mit geringen Deutschkenntnissen könnte dadurch später Hilfe erhalten, obwohl ihr Zustand ebenso ernst ist wie der anderer Wartender.

4. Zugleich soll das System persönliche Gesundheitsdaten nutzen, um seine Einschätzungen zu verbessern.

5. Die Klinikleitung verspricht sich schnellere Versorgung, während eine Ärztin vor übersehenen Notfällen und eine Patientengruppe vor unkontrollierter Datennutzung warnt.

6. Keine dieser Sorgen lässt sich allein durch den Hinweis erledigen, das Verfahren sei technisch leistungsfähig.

7. Zu entscheiden ist, ob sein Nutzen die vorgeschlagenen Bedingungen seines Einsatzes rechtfertigt.

8. Dazu muss zunächst deutlich werden, wer welchen Vorteil erhält, wer welches Risiko trägt und welche anderen Möglichkeiten bestehen.

9. Hier beginnt angewandte Ethik, also die begründete Prüfung konkreter Handlungen und Verfahren unter ihren tatsächlichen Bedingungen.

10. Sie verbindet Sachkenntnis mit der Klärung von Begriffen und mit Urteilen darüber, was Betroffenen zugemutet werden darf.

11. Die Frage, wie häufig das System dringende Fälle übersieht, verlangt eine Untersuchung seiner Ergebnisse.

12. Die Frage, ob ein erhöhtes Risiko für eine bestimmte Patientengruppe hinnehmbar ist, verlangt zusätzlich einen moralischen Maßstab.

13. Aus einer kürzeren durchschnittlichen Wartezeit folgt deshalb noch nicht, dass der Einsatz gerechtfertigt ist.

14. Umgekehrt sagt die Forderung, niemanden zu benachteiligen, noch nicht, welches verfügbare Verfahren unter den gegebenen Bedingungen am besten schützt.

15. Auch die bisherige Ordnung der Anfragen kann Menschen übersehen und muss in den Vergleich eingehen.

16. Ein Urteil gewinnt an Halt, wenn es die tatsächlichen Alternativen prüft, statt eine unvollkommene Neuerung mit einem fehlerlosen Wunschbild zu vergleichen.

17. Nehmen wir an, die Patientin wird schließlich untersucht und erhält das Angebot einer Behandlung, deren Erfolg unsicher und deren Belastung erheblich ist.

18. Sie versteht die erläuterten Aussichten, lehnt die Behandlung aber ab, weil ihr die verbleibende Zeit außerhalb des Krankenhauses wichtiger ist.

19. Die Ärztin hält einen Behandlungsversuch für sinnvoll und möchte die Patientin vor einer vermeidbaren Verschlechterung schützen.

20. Damit stehen Selbstbestimmung und Fürsorge in Spannung, ohne dass eine Seite schon deshalb gleichgültig oder unvernünftig wäre.

21. Selbstbestimmung bedeutet hier, über einen Eingriff in das eigene Leben auf Grundlage verständlicher Informationen selbst entscheiden zu können.

22. Fürsorge verlangt, das Wohlergehen der Patientin ernst zu nehmen und ihr geeignete Hilfe anzubieten.

23. Sie berechtigt jedoch nicht ohne Weiteres dazu, das eigene Bild eines guten Behandlungsergebnisses über die begründete Entscheidung der Betroffenen zu stellen.

24. Gerade weil die Patientin die Belastungen tragen würde, hat ihre Einschätzung dieser Belastungen besonderes Gewicht.

25. Der Fall verändert sich, wenn die Ablehnung auf einem Missverständnis beruht oder die Patientin die Folgen ihrer Entscheidung im Augenblick nicht erfassen kann.

26. Dann wäre es vorschnell, jedes ausgesprochene Nein bereits als hinreichend informierte Entscheidung zu behandeln.

27. Zunächst könnten ein verständlicheres Gespräch, eine Übersetzung oder mehr Zeit zur Orientierung helfen.

28. Eine Sprachbarriere ist für sich genommen kein Beleg dafür, dass jemand nicht selbst entscheiden kann.

29. Ebenso wenig beweist eine aus ärztlicher Sicht unkluge Wahl, dass die betroffene Person ihre Lage nicht verstanden hat.

30. Ob ausreichendes Verständnis und eine freie Entscheidung vorliegen, muss am konkreten Gespräch und an den Umständen geprüft werden.

31. Welche Unterstützung erforderlich ist, hängt daher von Tatsachen ab, während die Achtung vor der Person bestimmt, weshalb diese Tatsachen bedeutsam sind.

32. Ein begründetes Urteil muss sowohl die Gefahr eines übergriffigen Eingriffs als auch die Gefahr berücksichtigen, jemanden mit einer nur scheinbar selbstbestimmten Entscheidung allein zu lassen.

33. Für eine tierethische Frage stellen wir uns ein Forschungsvorhaben vor, das eine neue Behandlung erproben soll und dabei Tieren erhebliche Schmerzen zufügen würde.

34. Der mögliche Nutzen für Erkrankte ist groß, aber noch unsicher, und eine alternative Untersuchungsmethode könnte einen Teil der Versuche ersetzen.

35. Bevor das Vorhaben beurteilt wird, muss geklärt werden, welche Belastungen entstehen, wie lange sie dauern und was durch die Versuche tatsächlich herausgefunden werden kann.

36. Leidensfähigkeit bezeichnet die Fähigkeit, Schmerzen oder andere unangenehme Zustände zu erleben.

37. Ihr moralisches Gewicht beruht auf dem Gedanken, dass erlittenes Leid für das betroffene Wesen schlecht ist, auch wenn es darüber keine Auskunft in menschlicher Sprache geben kann.

38. Wer tierisches Leid berücksichtigen will, muss deshalb nicht zuerst behaupten, Tiere hätten dieselben Fähigkeiten oder dieselben Ansprüche wie Menschen.

39. Aus Unterschieden zwischen Mensch und Tier folgt umgekehrt noch nicht, dass jede Nutzung von Tieren für menschliche Zwecke erlaubt ist.

40. Die entscheidende Begründungslast liegt darin, weshalb gerade diese Belastung für gerade diesen Zweck notwendig und vertretbar sein soll.

41. Ein gewichtiger Einwand lautet, dass der Verzicht auf solche Versuche Menschen eine mögliche Hilfe vorenthalten könnte.

42. Er gewinnt an Stärke, wenn eine schwere Erkrankung betroffen ist, die Erfolgsaussichten gut begründet sind und geeignete Alternativen fehlen.

43. Das Wort Möglichkeit allein genügt jedoch nicht, denn auch ein nur erhoffter Nutzen kann nahezu jede Belastung scheinbar rechtfertigen.

44. Zudem trägt im angenommenen Fall das Tier die Schmerzen, während andere Wesen den möglichen Vorteil erhalten.

45. Diese ungleiche Verteilung verlangt einen eigenen Grund und verschwindet nicht in der Aussage, insgesamt könne etwas Gutes entstehen.

46. Manche Auffassungen halten bestimmte Formen der Nutzung deshalb auch bei großem Nutzen für unzulässig, andere erlauben sie unter strengen Bedingungen.

47. Doch selbst eine bedingte Erlaubnis verlangt die Prüfung, ob weniger Tiere oder geringere Belastungen denselben Erkenntnisgewinn ermöglichen würden.

48. Wie der Versuch verbessert werden kann, ist daher Teil des moralischen Problems und nicht bloß eine technische Frage nach einer bereits erteilten Zustimmung.

49. Stellen wir uns nun eine Gemeinde vor, die ein Feuchtgebiet trockenlegen könnte, um dringend benötigte Wohnungen zu bauen.

50. Das Vorhaben würde in diesem Fall Wohnraum schaffen, zugleich aber Lebensräume zerstören und den natürlichen Rückhalt von Wasser verringern.

51. Für ein Urteil wären das tatsächliche Ausmaß dieser Folgen und mögliche andere Bauflächen entscheidend.

52. Dennoch bliebe selbst bei genauer Sachkenntnis offen, was am Verlust des Feuchtgebiets moralisch zählt.

53. Eine auf menschliche Interessen beschränkte Begründung könnte den Schutz vor Überschwemmungen und die Bedeutung des Gebiets für Erholung oder künftige Nutzung anführen.

54. Eine andere Begründung würde auch die dort lebenden Wesen oder den natürlichen Zusammenhang um ihrer selbst willen berücksichtigen.

55. Eigenwert heißt dabei, dass etwas nicht ausschließlich wegen seines Nutzens für andere Beachtung verdient.

56. Wer dem Feuchtgebiet einen solchen Wert zuspricht, muss allerdings noch erklären, welche Einschränkungen menschlicher Nutzung daraus folgen.

57. Ein ernsthafter Einwand gegen weitreichenden Naturschutz betrifft die Menschen, die gegenwärtig in schlechten oder unbezahlbaren Wohnungen leben.

58. Ihre Bedürfnisse werden nicht weniger dringlich, weil der Schutz eines Lebensraums ebenfalls gute Gründe hat.

59. Umgekehrt rechtfertigt der Bedarf an Wohnungen nicht von selbst die Wahl gerade dieses Standorts.

60. Ob bereits versiegelte Flächen nutzbar sind, wie viel zusätzlicher Wohnraum entsteht und wer ihn sich leisten könnte, verändert das Gewicht des Vorhabens.

61. Auch ein Ausgleich an einem anderen Ort wäre daraufhin zu prüfen, welche Funktionen und Lebensbedingungen er tatsächlich ersetzen kann.

62. Die Behauptung, Natur lasse sich ersetzen, wäre ebenso unzureichend wie die Behauptung, jede Veränderung eines natürlichen Gebiets sei verboten.

63. Dabei kann die Unsicherheit über einen schwer rückgängig zu machenden Schaden ein Grund für besondere Vorsicht sein.

64. Wie viel Vorsicht angemessen ist, hängt auch davon ab, welche Belastungen ein Aufschub für Wohnungssuchende hätte und welche weniger schädlichen Lösungen erreichbar sind.

65. Beim digitalen System der Klinik zeigt sich eine weitere Schwierigkeit, sobald eine verspätete Behandlung damit erklärt wird, das Programm habe den Fall niedrig eingestuft.

66. Eine Ausgabe des Systems ist eine Grundlage für eine Entscheidung, aber noch keine moralische Rechtfertigung dieser Entscheidung.

67. Die Klinik muss klären, wer die Einstufung überprüfen kann, wer bei erkennbaren Fehlern eingreift und wer für die Bedingungen des Einsatzes einsteht.

68. Zuständigkeiten dürfen nicht erst gesucht werden, nachdem ein Schaden eingetreten ist.

69. Außerdem reicht eine insgesamt gute Trefferquote nicht aus, wenn schwere Fehler vorwiegend Menschen mit bestimmten Verständigungsproblemen treffen.

70. Auch Privatheit, also der geschützte Umgang mit Informationen über das eigene Leben, wird nicht allein durch den möglichen Behandlungsnutzen bedeutungslos.

71. Wenn im angenommenen Fall eine notwendige Versorgung von der Zustimmung zu weiteren Datenverwendungen abhängig gemacht wird, gerät die Freiwilligkeit dieser Zustimmung unter Druck.

72. Deshalb wäre getrennt zu prüfen, welche Daten für die Versorgung erforderlich sind und welche zusätzliche Nutzung einen eigenen, vertretbaren Grund braucht.

73. Gegen solche Prüfungen lässt sich einwenden, dass Entscheidungen unter Zeitdruck fallen und eine vollständige Kenntnis aller Umstände unerreichbar bleibt.

74. Der Einwand trifft jede Vorstellung, angewandte Ethik könne vor dem Handeln eine lückenlose Gewissheit herstellen.

75. Er entkräftet jedoch nicht die Forderung, gerade jene Unklarheiten zu untersuchen, die das Urteil erheblich verändern könnten.

76. Ein kleiner Unterschied im Sachverhalt kann ausschlaggebend sein, etwa ob eine belastende Behandlung verstanden abgelehnt wird oder ob eine weniger schädliche Alternative tatsächlich verfügbar ist.

77. Umgekehrt entscheidet auch die genaueste Beschreibung nicht von selbst, wessen Ansprüche zählen und welche Lasten gerechtfertigt sind.

78. Tatsachen und moralische Maßstäbe prüfen sich wechselseitig, weil die Tatsachen den Fall bestimmen und die Maßstäbe zeigen, welche seiner Einzelheiten Begründung verlangen.

79. Für die Klinik könnte daraus ein begrenzter Einsatz mit erreichbarer menschlicher Prüfung und klaren Bedingungen der Datennutzung folgen, sofern diese Maßnahmen die erkannten Risiken ausreichend verringern.

80. Sollte das nicht gelingen, wäre eine schnellere durchschnittliche Versorgung noch kein ausreichender Grund, die Patientin mit ihren schwerer verständlichen Beschwerden länger warten zu lassen.