10.5 Hatalom és függőség a mindennapokban – Macht und Abhängigkeit im Alltag

1. Képzeljünk el egy bérlőnőt, aki nedves foltot fedez fel a szobája mennyezetén, és már írt is egy üzenetet a bérbeadónak.

2. Mielőtt elküldené az üzenetet, eszébe jut a szerződése remélt meghosszabbítása.

3. Attól tart, hogy egy panasz ronthatja az esélyeit, ezért félreteszi a telefont.

4. A bérbeadó nem fenyegette meg, és nem is követelte tőle, hogy eltitkolja a hibát.

5. Talán még örülne is az üzenetének, mert egy kisebb kárt könnyebb kijavítani.

6. Ennek ellenére a bérbeadó várható döntése már most is befolyásolja, hogy mit mer mondani.

7. Ezzel nem állítunk semmit a kitalált bérleti viszony jogi feltételeiről; elsősorban egy olyan kapcsolat látszik kirajzolódni, amelyben a valami fontos iránti aggodalom megnehezíti a nyílt kritikát.

8. Aki csak ott keresi a hatalmat, ahol valaki parancsot ad, és egy másik engedelmeskedik, az figyelmen kívül hagyja ezt a csendes hatást.

9. Egy hiteles lehetőség az előnyök vagy hátrányok mérlegelésére megváltoztathatja a viselkedést anélkül, hogy azt kifejezetten bejelentenék vagy kihasználnák.

10. A bérlőnő félelme azonban még nem bizonyítja, hogy a bérbeadó valóban rendelkezik a feltételezett döntéshozatali hatalommal.

11. Lehet, hogy a bérlőnő túlbecsüli a bérbeadó lehetőségeit, vagy félreérti a szándékait.

12. Az értékeléshez ezért meg kell különböztetnünk, hogy a bérbeadó mit tud eldönteni, a bérlőnő mit tud erről, és mire számít.

13. Egy alaptalan félelem gátolhatja a bérlő cselekvését anélkül, hogy ez máris valódi hatalommal való visszaélést jelentene.

14. Ha viszont aggodalma a kapcsolat körülményei alapján megalapozott, akkor a fenyegetés hiánya nem lenne elegendő ok arra, hogy a kapcsolatot problémamentesnek tekintsük.

15. A „hatalom” szó elsősorban azt a képességet jelenti, hogy valamit elérni tudjunk.

16. Aki meg tud javítani egy szivárgó ablakot, rendelkezik olyan cselekvési lehetőséggel, amely egy tapasztalatlan személynek hiányzik.

17. Ebből nem feltétlenül következik hatalom e személy felett.

18. Ilyen hatalmi viszony akkor áll fenn, ha valaki pozíciója vagy eszközei révén megbízhatóan befolyásolni tudja egy másik személy fontos döntéseit.

19. Hogy ez a hatalom milyen messzire terjed, attól függ, miről döntenek, és mennyire függ tőle a másik.

20. Emellett létezik a közösen gyakorolt cselekvési hatalom is, például amikor a lakók együtt szerveznek meg egy olyan javítást, amelyet senki sem tudna egyedül elvégezni.

21. Ezek a formák összekapcsolódhatnak: a közös cselekvés bővítheti a képességeket, és egyúttal különleges befolyást biztosíthat az egyes résztvevőknek.

22. A függőség azt jelenti, hogy valami fontos dologban másokra kell támaszkodni.

23. Esetünkben ez arra vonatkozik, hogy a bérlő a megszokott lakásában maradhat-e.

24. A bérlő számára ezért több forog kockán, mint pusztán az, hogy üzenetét barátságosan fogadják-e.

25. A bérbeadó viszont rendszeres fizetésekre és a lakás gondos kezelésére szorulhat.

26. A kölcsönös függőség azonban még nem jelenti azt, hogy mindkét fél ugyanannyit veszíthet, vagy ugyanolyan könnyen találhat helyettesítőt.

27. Nem csak az a döntő, hogy mindegyik félnek szüksége van-e a másikra, hanem az is, hogy mennyire súlyos számára a veszteség.

28. A hatalmi viszonyokat először is annak alapján lehetne mérni, hogy ki érvényesíti az akaratát egy nyílt vitában.

29. Ha a bérlőnő javítást követel, a bérbeadó pedig ezt elutasítja, akkor megvizsgálhatók a követelés, az ellenérv és az eredmény.

30. Ez a szemlélet komolyan veszi a konkrét cselekedeteket, és megóv attól, hogy a vagyonban vagy a társadalmi helyzetben fennálló bármilyen különbséget máris teljes magyarázatnak tekintsünk.

31. Az eredeti esetben azonban egyáltalán nem alakul ki vita.

32. Egy olyan eljárás, amely csak a látható győzelmeket és vereségeket veszi számításba, a csendet egyetértésnek tekinthetné.

33. Pedig éppen a hátránytól való félelem akadályozhatja meg, hogy egy ügy egyáltalán közös kérdéssé váljon.

34. A hatalom felismeréséhez ezért azt is meg kell vizsgálnunk, hogy a adott körülmények között mely kifogások maradnak kimondatlanul, anélkül, hogy minden csendet elhamarkodottan kényszerűnek értelmeznénk.

35. Ezáltal a kapcsolat feltételei kerülnek a figyelem középpontjába.

36. A tulajdon, a pénzhez való hozzáférés, a speciális ismeretek és a hatáskörök akkor is egyenlőtlenül oszthatják el a befolyást, ha senki sem szándékozik hátrányos helyzetbe hozni másokat.

37. A strukturális megközelítés az ilyen állandó feltételeket vizsgálja, ahelyett, hogy a történteket kizárólag a résztvevők jelleméből magyarázná.

38. Bérleti esetben például meg kellene vizsgálni, ki ismeri a szerződéshosszabbítás kritériumait, és ki határozhatja meg azokat, illetve ki ellenőrizheti azokat.

39. A tisztázatlanság arra késztetheti a bérlőt, hogy óvatosságból a lehető legkevesebbet kérje.

40. Ez nem jelenti azt, hogy egy láthatatlan struktúra cselekedne az emberek helyett.

41. A bérbeadó továbbra is döntéseket hoz, de azok milyen következményekkel járhatnak a bérlőre nézve, az olyan lehetőségektől is függ, amelyeket egyikük sem tud pusztán jó szándékkal megteremteni.

42. Ezen a ponton meg kell különböztetni a nyomás különböző fajtáit.

43. A közvetlen fenyegetés egy bejelentett hátrányt kapcsol össze egy konkrét követeléssel, például azzal, hogy a panasz benyújtásától tartózkodjanak.

44. A burkolt alkalmazkodási nyomásnak nincs szüksége ilyen bejelentésre, ha az ellenkezésre várható reakció már önmagában is óvatosságra készteti az érintetteket.

45. Ezzel szemben már akkor is szokásos érdekellentétről beszélhetünk, ha a résztvevők különböző célokat követnek, például a gyors javítást és az alacsony költségeket.

46. Egy ilyen konfliktus is egyenlőtlen hatalmi viszonyok között játszódhat le, de a kívánságok eltérése még nem teszi azt fenyegetéssé.

47. Ugyanígy nem válik minden meggyőző érv mások feletti hatalomgyakorlássá pusztán azért, mert megváltoztat egy döntést.

48. Különbséget jelent, hogy a bérlő tárgyilagos magyarázatot fogad el, vagy azért enged, mert olyan veszteségtől tart, amelynek semmi köze sincs kérésének jogosságához.

49. A függőség különösen akkor válik problémássá, ha valaki olyan jelentős beavatkozásoknak van kitéve, amelyek okait és határait nem tudja hatékonyan ellenőrizni.

50. Az uralom itt olyan kapcsolatot jelöl, amelyben az ilyen beavatkozások a másik fél nagyrészt ellenőrizhetetlen belátására vannak bízva.

51. Az „önkényes” kifejezés itt nem csupán szeszélyes vagy kiszámíthatatlan magatartást jelent.

52. Még egy mindig barátságosan döntő személy is rendelkezhet olyan lehetőségekkel, amelyek igénybevételét az érintettek felé nem köteles indokolni.

53. A bérlőnek ilyenkor arra kellene támaszkodnia, hogy a bérbeadó jóindulatú maradjon, és kéréseit továbbra is jóindulatúan értelmezze.

54. A vele kapcsolatos jó tapasztalatok enyhíthetik aggodalmát, de önmagukban még nem szüntetik meg ezt a helyzetet.

55. Ezzel szemben nem minden saját mérlegelési jog domináns, hiszen egyes feladatok olyan döntéseket igényelnek, amelyek előre nem határozhatók meg teljes mértékben.

56. Ezzel szemben egy súlyos ellenérv szól: függőségek nélkül az emberek aligha tudnának együtt dolgozni, gondoskodni egymásról vagy közösen elérni valamit.

57. Egy gondozásra szoruló személy segítségre szorul, noha éppen a segítő személy támogathatja az önállóságát.

58. Barátok között is előfordulhat, hogy az egyik időnként a másik szállására vagy tanácsára szorul.

59. Ha már minden függőséget uralomnak tekintenénk, a fogalom elveszítené azt a képességét, hogy megkülönböztesse a segítő és a nyomást gyakorló kapcsolatokat.

60. A függőség mértéke önmagában ezért nem dönti el annak minőségét.

61. Inkább még sürgetőbbé teszi azt a kérdést, hogy a befolyás korlátozott-e, és hogy az érintett személy előterjesztheti-e saját igényeit anélkül, hogy emiatt a tárgyhoz nem tartozó hátrányokatól kellene tartania.

62. A megalapozott hatáskör abból ismerhető fel, hogy hatálya egy feladathoz kapcsolódik, és a hatályon belüli döntések indokolhatók és ellenőrizhetők.

63. Aki egy közösen szervezett gondnokság keretében koordinálja a határidőket, ahhoz bizonyos mértékű befolyásra van szüksége a folyamatokra.

64. Ebből nem következik olyan jogosultság, hogy egy gondnokság alatt álló személytől egy kritikus visszajelzés miatt tetszés szerint megvonják a segítséget.

65. Bérleti ügyekben a hibák kezelése és a bérleti szerződés meghosszabbításáról szóló döntés közötti egyértelmű elkülönítés megváltoztatná a helyzetet.

66. A bérlőnek képesnek kell lennie arra, hogy megértse, milyen szempontok alapján születik a döntés, és lehetőséget kell kapnia arra, hogy a tárgyhoz nem tartozó összefüggéseket vitathassa.

67. Ehhez nem elegendő pusztán az az ígéret, hogy bármikor nyíltan beszélhet, ha kizárólag a megszólított személy dönti el, hogy a kritika indokolt volt-e.

68. Még egy előírt panaszkezelési eljárás sem nyújt nagy védelmet, ha annak igénybevétele gyakorlatilag elérhetetlen, vagy új hátrányokat okozhat.

69. További válaszként kézenfekvő az a megjegyzés, hogy a bérlő végül is kereshet magának másik lakást.

70. Egy ténylegesen elérhető alternatíva csökkentheti a bérlő függőségét, mert így nem kell minden feltételt elfogadnia ahhoz, hogy megőrizzen valami fontosat.

71. Azonban pusztán az, hogy elképzelhető egy másik lakás, nem sokat árul el arról, hogy a bérlő képes-e azt kifizetni, időben megtalálni, és összeegyeztetni a többi kötelezettségével.

72. A kilépés ráadásul éppen azt veszélyeztetheti, amit védeni kellene, például egy biztos lakhatási helyzetet.

73. Ezért a távozás lehetősége nem helyettesíti teljes mértékben azt a lehetőséget, hogy egy kapcsolat keretein belül megalapozottan ellentmondjon.

74. A maradás azonban nem jelenti azt, hogy minden kívánságát teljesíteni kell; a döntő tényezők az elutasítás okai és feltételei.

75. A bérlő számára tehát nem az a döntő különbség, hogy a bérbeadója barátságosan beszél-e vele, vagy hogy végül elérje-e, amit akar.

76. Az együttműködés összeegyeztethető lehet egy indokolt elutasítással is, feltéve, hogy kérését meghallgatják, és ellenőrizhető kritériumok alapján kezelik.

77. Az egyenlőtlen hatáskör is lehetővé teheti a közös cselekvést, ha korlátozott marad, és a kifogások hatékonyan megkérdőjelezhetik annak gyakorlását.

78. Az uralom viszont ott ismerhető fel, ahol az egyik fél saját, alig megkérdőjelezhető belátása szerint befolyásolhatja a fontos életkörülményeket, a másiknak pedig óvintézkedésként ehhez kell igazodnia.

79. Hogy ez a veszély az adott esetben fennáll-e, sem a hallgatásból, sem a puszta egyenlőtlenségből nem lehet biztosan megállapítani.

80. A mennyezeten lévő nedves folt akkor válik a hatalmi viszony jelképévé, amikor a bérlőnő már nem csupán azon töri a fejét, hogyan lehetne azt kijavítani, hanem azon is, hogy egyáltalán megengedheti-e magának, hogy szóba hozza.

1. Stellen wir uns eine Mieterin vor, die an ihrer Zimmerdecke einen feuchten Fleck entdeckt und bereits eine Nachricht an den Vermieter geschrieben hat.

2. Bevor sie die Nachricht abschickt, denkt sie an die erhoffte Verlängerung ihres Vertrags.

3. Sie fürchtet, eine Beschwerde könnte ihre Aussicht verschlechtern, und legt das Telefon beiseite.

4. Der Vermieter hat ihr weder gedroht noch verlangt, einen Mangel zu verschweigen.

5. Vielleicht würde er ihre Nachricht sogar begrüßen, weil sich ein kleiner Schaden leichter beheben ließe.

6. Dennoch beeinflusst seine erwartete Entscheidung schon jetzt, was sie sich zu sagen erlaubt.

7. Über die rechtlichen Bedingungen dieses erfundenen Mietverhältnisses ist damit nichts behauptet; sichtbar wird zunächst eine Beziehung, in der die Sorge um etwas Wichtiges offene Kritik erschwert.

8. Wer Macht nur dort sucht, wo jemand einen Befehl erteilt und ein anderer gehorcht, übersieht diese stille Wirkung.

9. Eine glaubhafte Möglichkeit, über Vorteile oder Nachteile zu entscheiden, kann Verhalten verändern, ohne dass sie ausdrücklich angekündigt oder genutzt wird.

10. Allerdings beweist die Angst der Mieterin noch nicht, dass der Vermieter tatsächlich über die vermutete Entscheidungsmacht verfügt.

11. Sie könnte seine Möglichkeiten überschätzen oder seine Absichten falsch verstehen.

12. Für eine Beurteilung müssen wir deshalb auseinanderhalten, was er entscheiden kann, was sie darüber weiß und was sie erwartet.

13. Eine unbegründete Befürchtung kann ihr Handeln hemmen, ohne dass darin bereits ein wirklicher Machtmissbrauch liegt.

14. Ist ihre Sorge hingegen durch die Bedingungen der Beziehung gut begründet, wäre das Ausbleiben einer Drohung kein ausreichender Grund, die Beziehung für unproblematisch zu halten.

15. Das Wort Macht bezeichnet zunächst eine Fähigkeit, etwas bewirken zu können.

16. Wer ein undichtes Fenster reparieren kann, besitzt eine Handlungsmöglichkeit, die einer unerfahrenen Person fehlt.

17. Daraus entsteht nicht notwendig Macht über diese Person.

18. Eine solche Machtbeziehung liegt nahe, wenn jemand aufgrund seiner Stellung oder seiner Mittel die wichtigen Möglichkeiten eines anderen verlässlich mitbestimmen kann.

19. Wie weit diese Macht reicht, hängt davon ab, worüber entschieden wird und wie sehr der andere darauf angewiesen ist.

20. Daneben gibt es gemeinsam ausgeübte Handlungsmacht, etwa wenn Bewohner zusammen eine Reparatur organisieren, die keiner allein bewältigen könnte.

21. Diese Formen können sich verbinden: Gemeinsames Handeln kann Fähigkeiten erweitern und zugleich einzelnen Beteiligten besonderen Einfluss verschaffen.

22. Abhängigkeit bedeutet, für etwas Wichtiges auf andere angewiesen zu sein.

23. In unserem Fall betrifft sie die Aussicht, in der vertrauten Wohnung bleiben zu können.

24. Für die Mieterin steht deshalb mehr auf dem Spiel als die Frage, ob ihre Nachricht freundlich aufgenommen wird.

25. Der Vermieter könnte seinerseits auf regelmäßige Zahlungen und einen sorgfältigen Umgang mit der Wohnung angewiesen sein.

26. Gegenseitige Abhängigkeit bedeutet aber noch nicht, dass beide Seiten gleich viel verlieren können oder gleich leicht Ersatz finden.

27. Entscheidend ist nicht nur, ob jeder etwas vom anderen braucht, sondern auch, wie schwer der Verlust für ihn wiegt.

28. Man könnte die Machtverhältnisse zunächst daran messen, wer sich in einer offenen Auseinandersetzung durchsetzt.

29. Verlangt die Mieterin eine Reparatur und lehnt der Vermieter sie ab, lassen sich Forderung, Gegenargument und Ergebnis untersuchen.

30. Diese Sicht nimmt konkrete Handlungen ernst und schützt davor, jeden Unterschied an Besitz oder Stellung schon für eine vollständige Erklärung zu halten.

31. Im ursprünglichen Fall entsteht die Auseinandersetzung jedoch gar nicht.

32. Ein Verfahren, das nur sichtbare Siege und Niederlagen zählt, könnte das Schweigen für Einvernehmen halten.

33. Doch gerade die Erwartung eines Nachteils kann verhindern, dass ein Anliegen überhaupt zur gemeinsamen Frage wird.

34. Um Macht zu erkennen, müssen wir daher auch untersuchen, welche Einwände unter den gegebenen Bedingungen unausgesprochen bleiben, ohne jedes Schweigen vorschnell als erzwungen zu deuten.

35. Damit rücken die Bedingungen der Beziehung in den Blick.

36. Eigentum, Zugang zu Geld, besondere Kenntnisse und Zuständigkeiten können Einfluss auch dann ungleich verteilen, wenn niemand eine Benachteiligung beabsichtigt.

37. Eine strukturelle Betrachtung fragt nach solchen beständigen Bedingungen, statt das Geschehen allein aus dem Charakter der Beteiligten zu erklären.

38. Im Mietfall wäre etwa zu prüfen, wer die Kriterien einer Verlängerung kennt und wer sie festlegen oder überprüfen lassen kann.

39. Unklarheit kann die Mieterin dazu bringen, vorsichtshalber möglichst wenig zu verlangen.

40. Das bedeutet nicht, dass eine unsichtbare Struktur anstelle der Menschen handelt.

41. Der Vermieter trifft weiterhin Entscheidungen, doch welche Folgen sie für die Mieterin haben können, hängt auch von Möglichkeiten ab, die beide nicht allein durch guten Willen schaffen.

42. An dieser Stelle ist zwischen verschiedenen Arten des Drucks zu unterscheiden.

43. Eine direkte Drohung verknüpft einen angekündigten Nachteil mit einer bestimmten Forderung, etwa mit der Forderung, auf eine Beschwerde zu verzichten.

44. Stiller Anpassungsdruck braucht eine solche Ansage nicht, wenn die erwartbare Reaktion auf Widerspruch bereits zur Vorsicht anhält.

45. Ein gewöhnlicher Interessenkonflikt besteht dagegen schon dann, wenn die Beteiligten verschiedene Ziele verfolgen, etwa eine schnelle Reparatur und geringe Ausgaben.

46. Auch ein solcher Konflikt kann unter ungleichen Machtbedingungen stattfinden, aber die Verschiedenheit der Wünsche macht ihn noch nicht zur Drohung.

47. Ebenso wenig wird jedes überzeugende Argument zu einer Ausübung von Macht über andere, nur weil es eine Entscheidung verändert.

48. Es macht einen Unterschied, ob die Mieterin eine sachliche Erklärung einsieht oder nachgibt, weil sie einen Verlust befürchtet, der mit der Berechtigung ihres Anliegens nichts zu tun hat.

49. Besonders problematisch wird Abhängigkeit, wenn jemand wichtigen Eingriffen ausgesetzt ist, deren Gründe und Grenzen er nicht wirksam prüfen kann.

50. Beherrschung bezeichnet hier eine Beziehung, in der solche Eingriffe dem weitgehend unkontrollierten Ermessen einer anderen Seite überlassen sind.

51. Willkürlich heißt dabei nicht nur launisch oder unberechenbar.

52. Auch eine stets freundlich entscheidende Person kann über Möglichkeiten verfügen, deren Nutzung sie den Betroffenen gegenüber nicht rechtfertigen muss.

53. Die Mieterin wäre dann darauf angewiesen, dass der Vermieter wohlwollend bleibt und ihre Anliegen weiterhin wohlwollend deutet.

54. Gute Erfahrungen mit ihm können ihre Sorge mindern, beseitigen aber allein noch nicht diese Stellung.

55. Umgekehrt ist nicht jedes eigene Ermessen beherrschend, denn manche Aufgaben verlangen Entscheidungen, die sich nicht im Voraus vollständig festlegen lassen.

56. Dagegen spricht ein gewichtiger Einwand: Ohne Abhängigkeiten könnten Menschen kaum miteinander arbeiten, füreinander sorgen oder etwas gemeinsam erreichen.

57. Eine pflegebedürftige Person ist auf Hilfe angewiesen, obwohl die helfende Person gerade ihre Selbstständigkeit unterstützen kann.

58. Auch unter Freunden kann einer zeitweise auf die Unterkunft oder den Rat des anderen angewiesen sein.

59. Würde bereits jedes Angewiesensein als Beherrschung gelten, verlöre der Begriff die Fähigkeit, hilfreiche und bedrängende Beziehungen zu unterscheiden.

60. Die Stärke einer Abhängigkeit allein entscheidet deshalb nicht über ihre Qualität.

61. Sie macht vielmehr die Frage dringlicher, ob der Einfluss begrenzt ist und ob die betroffene Person eigene Anliegen vorbringen kann, ohne dafür sachfremde Nachteile befürchten zu müssen.

62. Eine begründete Zuständigkeit lässt sich daran erkennen, dass ihr Umfang mit einer Aufgabe verbunden ist und Entscheidungen innerhalb dieses Umfangs begründet und überprüft werden können.

63. Wer in einer gemeinsam organisierten Betreuung die Termine koordiniert, benötigt dafür einen gewissen Einfluss auf die Abläufe.

64. Daraus folgt keine Befugnis, einer betreuten Person wegen einer kritischen Rückmeldung beliebig Hilfe zu entziehen.

65. Im Mietfall würde eine erkennbare Trennung zwischen dem Umgang mit Mängeln und der Entscheidung über eine Verlängerung die Lage verändern.

66. Die Mieterin müsste verstehen können, nach welchen Gesichtspunkten entschieden wird, und eine Möglichkeit haben, sachfremde Verknüpfungen anzufechten.

67. Ein bloßes Versprechen, man dürfe jederzeit offen reden, genügt dafür nicht, wenn allein der Angesprochene bestimmt, ob die Kritik angemessen war.

68. Auch ein vorgesehenes Beschwerdeverfahren schützt wenig, wenn seine Nutzung praktisch unerreichbar ist oder neue Nachteile auslösen kann.

69. Als weitere Antwort liegt der Hinweis nahe, die Mieterin könne sich schließlich eine andere Wohnung suchen.

70. Eine tatsächlich erreichbare Alternative kann ihre Abhängigkeit verringern, weil sie nicht jede Bedingung hinnehmen muss, um etwas Wichtiges zu behalten.

71. Doch die bloße Vorstellbarkeit einer anderen Wohnung sagt wenig darüber aus, ob sie diese bezahlen, rechtzeitig finden und mit ihren übrigen Verpflichtungen vereinbaren könnte.

72. Der Ausstieg kann zudem gerade das preisgeben, was geschützt werden sollte, etwa eine verlässliche Wohnsituation.

73. Deshalb ist die Möglichkeit zu gehen kein vollständiger Ersatz für die Möglichkeit, innerhalb einer Beziehung begründet zu widersprechen.

74. Bleiben darf allerdings ebenso wenig bedeuten, dass jeder Wunsch erfüllt werden muss; entscheidend sind Gründe und Bedingungen einer Ablehnung.

75. Für die Mieterin liegt der entscheidende Unterschied deshalb nicht darin, ob ihr Vermieter freundlich spricht oder ob sie am Ende ihren Willen bekommt.

76. Kooperation kann auch mit einer begründeten Ablehnung vereinbar sein, sofern ihr Anliegen gehört und nach überprüfbaren Maßstäben behandelt wird.

77. Ungleiche Zuständigkeit kann gemeinsames Handeln ermöglichen, wenn sie begrenzt bleibt und Einwände ihre Ausübung wirksam infrage stellen können.

78. Beherrschung wird dagegen dort erkennbar, wo eine Seite wichtige Lebensbedingungen nach eigenem, kaum anfechtbarem Ermessen beeinflussen kann und die andere sich vorsorglich danach richten muss.

79. Ob diese Gefahr im einzelnen Fall besteht, lässt sich weder aus dem Schweigen noch aus der bloßen Ungleichheit sicher ablesen.

80. Der feuchte Fleck an der Decke wird zum Zeichen einer Machtbeziehung, wenn die Mieterin nicht mehr nur darüber nachdenkt, wie er behoben werden könnte, sondern darüber, ob sie es sich leisten kann, ihn überhaupt zur Sprache zu bringen.