11.4 Egyenlőség: egyenlő tisztelet, egyenlő esélyek, egyenlő javak? – Gleichheit: gleiche Achtung, gleiche Chancen, gleiche Güter?

1. Képzeljünk el két gyereket, akiket ugyanazon a napon vesznek fel egy állami iskolába.

2. Mindkettőjük használhatja ugyanazokat a tantermeket, ugyanazokat a tankönyveket kapják, és ugyanazok a szabályok vonatkoznak rájuk az oktatás során.

3. Az egyik gyerek jól hallja a tanárnőt, a másik viszont halláskárosodása miatt csak a mondottak egy részét érti.

4. Megfelelő technikai segédeszközzel ez a gyerek is követni tudná az órákat.

5. Ehhez azonban az iskolának olyan eszközt kellene biztosítania, amelyet a másik gyermek nem kap meg.

6. Egy apa azzal érvel, hogy az egyenlőségnek azt kell jelentenie, hogy minden gyermek ugyanazt kapja.

7. Az iskolaigazgatónő ezzel szemben úgy véli, hogy éppen az azonos felszerelés hagyja itt hátrányban az egyik gyermeket.

8. A vita nem egyszerűen abból fakad, hogy az egyik fél értékeli az egyenlőséget, a másik pedig elutasítja.

9. Mindketten az egyenlőségre hivatkoznak, de különböző dolgokat hasonlítanak össze.

10. Az apa a kiosztott forrásokat veszi figyelembe, az igazgatónő pedig az órákon való részvétel lehetőségét.

11. Ezért csak akkor lehet megállapítani, hogy egy bánásmód egyenlő-e, ha egyértelmű, hogy mely tulajdonság tekintetében hasonlítják össze az embereket.

12. Az, hogy igazságos-e, emellett megköveteli annak indoklását, hogy miért éppen ez a tulajdonság számít.

13. A hajszín irreleváns lenne egy hallókészülék biztosítása szempontjából, a hallásképesség viszont nem.

14. Ez a különbség a segítség céljából fakad, nem abból, hogy az egyik gyermek többet érne.

15. Az egyenlő tisztelet elsősorban az egyenrangú politikai státuszhoz való jogot jelenti.

16. Aki elismeri ezt a jogot, nem adhat kevesebb súlyt egy ember érdekeinek pusztán azért, mert szegény, támogatásra szorul vagy kevés teljesítményre képes.

17. Szükségleteit és kifogásait egyenrangú személy érdekeként kell figyelembe venni, még akkor is, ha ebből nem következik jog minden kívánság teljesítésére.

18. Az egyenlő tisztelet tehát sem az azonos tehetségtől, sem az azonos vagyontól nem függ.

19. Meghagyja az emberek közötti különbségeket, de tagadja, hogy ezek a különbségek önmagukban magasabb vagy alacsonyabb emberi rangot alapoznának meg.

20. Az iskola számára ez azt jelenti, hogy mindkét gyermek érvényesítheti az oktatáshoz való jogát, mielőtt teljesítményüket egymással összehasonlítanák.

21. Ennek a státusznak a kézenfekvő biztosítása abban áll, hogy mindenkire ugyanazokat a szabályokat alkalmazzák.

22. Ez a formális egyenlőség kizárja, hogy egy gyermeket befolyásos szülei miatt előnyben részesítsenek, vagy hogy a népszerűtlen családokra szigorúbb követelmények vonatkozzanak.

23. Aki kivételt követel, annak tárgyilagos okot kell megneveznie, ahelyett, hogy személyes közelségre vagy társadalmi tekintélyre hivatkozna.

24. Ebben rejlik az általános szabályok erőssége, amelyet a különleges szükségletekre való hivatkozás nem old meg egyszerűen.

25. Ugyanakkor előfordulhat, hogy egy szabály ugyanazzal a szöveggel szól mindenkinek, és mégis érintetlenül hagy egy olyan akadályt, amely csak néhányakat érint.

26. Az, hogy a hallássérült gyermek részt vehessen az órán, kevés segítséget jelent számára, amíg a hallottakat nem érti.

27. Az egyenlő szabályalkalmazás tehát védelmet nyújt egy bizonyos fajta hátrányos megkülönböztetés ellen, de nem fedi le a valódi részvétel minden feltételét.

28. Itt jön képbe az esélyegyenlőség követelése.

29. Legszűkebb értelmezésében azt követeli, hogy senkit ne zárjanak ki kifejezetten egy lehetőségből.

30. Egy képzésre tehát mindenki jelentkezhet, aki teljesíti a nyilvánosan meghirdetett feltételeket.

31. Egy tágabb értelmezés azt vizsgálja, hogy az emberek származásuktól függetlenül is kaptak-e méltányos esélyt ezeknek a feltételeknek a teljesítésére.

32. Ha az iskolai példánkban az egyik gyermek évekig csak a tananyag töredékeit érti, akkor a felvételi vizsga későbbi nyitottsága nem lenne elegendő kompenzáció.

33. Ugyanaz a vizsgalap olyan képességeket mér fel, amelyek fejlődése nagyon különböző körülmények között volt lehetséges.

34. Az esélyegyenlőségre való hivatkozásnak ezért tisztáznia kell, hogy csupán egy nyitott ajtót jelent-e, vagy az oda vezető úton elfogadható feltételeket is magában foglal.

35. A méltányos esélyek azonban nem követelik meg annak garantálását, hogy mindenki ugyanazt az utat válassza, vagy ugyanolyan sikeres legyen.

36. Két gyermek jó támogatás ellenére is eltérő érdeklődést fejleszthet ki, és különböző intenzitással foglalkozhat egy tantárggyal.

37. Aki figyelembe veszi az ilyen döntéseket, az komolyan veszi, hogy az emberek maguk használják ki és alakítják ki lehetőségeiket.

38. Nehezebb a helyzet, ha a csekély erőfeszítés ismételt kudarcokból fakad, amelyeket egy felismeretlen fogyatékosság is okozott.

39. Ilyenkor a későbbi eredményt nem lehet egyértelműen szabad döntésnek tulajdonítani.

40. A lehetőségekre összpontosító szemléletnek ezért különbséget kell tennie a felelősségre vonható döntések és azok között a hátrányok között, amelyekért az érintettek nem felelősek.

41. Ez a megkülönböztetés szükséges, de az egyes életpályák esetében gyakran kevésbé egyértelmű, mint egy áttekinthető gondolatkísérletben.

42. Még ott is, ahol a verseny tisztességes feltételek mellett zajlik, annak kimenetele még nem ad választ minden egyenlőségi kérdésre.

43. A jobb vizsgaeredményből elsősorban az következik, hogy valaki jobban megoldotta a vizsgázott feladatot.

44. Ebből nem következik automatikusan, hogy ez a személy egész életében dönthet mások politikai ügyeiről.

45. Ugyanígy a tisztességes verseny sem határozza meg, hogy a jövőben milyen nagyok lehetnek a jövedelmi vagy vagyoni különbségek.

46. A tisztességes esélyek mércéje elsősorban azt vizsgálja, hogy valaki hogyan juthat el egy pozícióba.

47. Hogy milyen előnyök kapcsolódjanak ehhez a pozícióhoz, az egy további kérdés, amelyre a puszta utalás a tisztességes kiindulási pontra nem elegendő.

48. Az anyagi egyenlőségre irányuló szemlélet ezért azokat az javakat és eszközöket veszi figyelembe, amelyekkel az emberek ténylegesen rendelkeznek.

49. Ide tartoznak például a jövedelem, a vagyon és az oktatáshoz való hozzáférés, amennyiben ezek cselekvési lehetőségeket nyújtanak.

50. Legfőbb indoka nem feltétlenül az a vágy, hogy minden ember ugyanannyi vagyonnal rendelkezzen.

51. Inkább azt a kérdést vetheti fel, hogy a különbségek olyan nagyokká válnak-e, hogy egyesek már nem tudják hatékonyan érvényesíteni másokkal szembeni egyenrangú helyzetüket.

52. Képzeljünk el egy közösséget, amelyben egyetlen gazdag személy ellenőrzi az összes rendelkezésre álló gyűléstermet.

53. Még ha mindenkinek lenne is elegendő megélhetéséhez, a politikai ügyek közös megvitatásának lehetősége ekkor e személy döntéseitől függne.

54. A probléma itt a politikai cselekvési lehetőségek egyenlőtlen aránya lenne, amely az életszínvonal puszta összehasonlításából nem látszik.

55. Ez a megfontolás azonban nem indokolja a vagyoni különbségek teljes felszámolását.

56. A különböző munkaidők, életvitelek vagy a megtakarításokkal kapcsolatos döntések olyan különbségeket eredményezhetnek, amelyekre érthető okok állnak fenn.

57. Az anyagi egyenlőségre irányuló követelésnek meg kell magyaráznia, hogy ezek közül mely különbségeket tudja elfogadni, és melyek veszélyeztetik az egyenlőséget.

58. Ezenkívül az azonos mennyiségű javak és az azonos eredmények különböző mércék.

59. Ugyanaz a pénzösszeg egy olyan személy számára, akinek magasak a szükséges támogatás költségei, esetleg kevesebb hasznos lehetőséget biztosít, mint egy másiknak.

60. Ezzel szemben a hallássérült gyermek a kiegészítő segítség ellenére is más jegyeket érhet el, mint osztálytársa.

61. Aki mindkettőt megkülönböztetés nélkül egyenlőtlenségnek tekinti, elveszíti a különbséget a rendelkezésre álló erőforrások, a cselekvési lehetőségek és az elért eredmények között.

62. Egy másik válasz a megfelelő ellátásból indul ki.

63. Eszerint nem minden különbség az emberek között jelent problémát, amennyiben mindenkinek elegendője van ahhoz, hogy méltóságteljes és önálló életet éljen.

64. Ez a nézőpont megmagyarázhatja, miért tűnik sürgetőbbnek a szükséges hallókészülék hiánya, mint a két, már jól felszerelt tanterem közötti különbség.

65. Ehhez azonban indoklásra van szükség arra nézve, hogy mi számít elegendőnek, és milyen életlehetőségeket kell ezzel biztosítani.

66. Ez ellen szól, hogy egy ilyen küszöb felett is kialakulhatnak politikai függőségek, amint azt a ellenőrzött gyűlésteremek példája is mutatja.

67. A megfelelő ellátás a fenntartható minimális szint kérdésére ad választ, míg a politikai egyenlőség emellett a megfelelően ellátott emberek közötti viszonyokat is vizsgálja.

68. Az iskolai esetben ezért komolyan kell venni az apa kifogását, bár az egyenlőség és az egyenlő felszereltség közötti első azonosítása túl szűk volt.

69. A kiegészítő támogatás olyan forrásokat és figyelmet igényel, amelyekre más gyermekeknek is megalapozott joguk van.

70. Egy gyermek szükségletei sem a korlátlan támogatást, sem azt a feltételezést nem teszik lehetővé, hogy az összes többi gyermek segítség nélkül boldogulna.

71. Döntő fontosságú, hogy a különleges intézkedés csökkenti-e a releváns akadályt, alkalmas-e erre, és milyen terheket ró másokra.

72. A hallókészülék igényét a szóbeli tanításhoz való hozzáférés indokolja, míg egy tetszőleges további ajándékot nem indokolja ugyanez az ok.

73. Még egy indokolt segítséget is újra kell vizsgálni, ha az nem éri el a célját, vagy ha más gyermekek emiatt lényeges lehetőségeket veszítenek el.

74. Az iskolának tehát pontosabban kell megmagyaráznia, mit kíván egyenlővé tenni, mint amennyit az azonos felszerelés iránti igény megenged.

75. A két gyermeknek egyaránt joga van ahhoz, hogy tanulóként komolyan vegyék őket, de ez a jog különböző eszközöket igényelhet.

76. Az egyenlő tisztelet adja meg a kiindulási pontot, anélkül, hogy előre meghatározná az egyes támogatások mértékét és formáját.

77. Ellentmondásos lenne, ha megígérnék az oktatáshoz való hozzáférést, és ugyanakkor elutasítanák minden olyan eszközt, amelyre – eltérő feltételek miatt – csak az egyik gyermeknek van szüksége.

78. Ezek a mércék kiegészíthetik egymást, és mégis eltérő ítéletekhez vezethetnek ugyanazon eset kapcsán.

79. Hogy mit követelnek az egyes esetekben, az az intézmény céljától, a különbségek okaitól és az összes érintett igényeitől függ.

80. Ha a második gyermek hallókészülékének segítségével képes követni az órákat, ez ugyan nem ígér egyenlő bizonyítványt, de egy indokolt lépést jelent egy olyan iskola felé, ahol mindketten egyenlőként tanulhatnak.

1. Stellen wir uns zwei Kinder vor, die am selben Tag in eine öffentliche Schule aufgenommen werden.

2. Beide dürfen dieselben Räume benutzen, erhalten dieselben Bücher und werden nach denselben Regeln unterrichtet.

3. Eines der Kinder kann die Lehrerin gut hören, das andere versteht wegen einer Hörbeeinträchtigung nur Teile des Gesagten.

4. Mit einer geeigneten technischen Hilfe könnte auch dieses Kind dem Unterricht folgen.

5. Die Schule müsste dafür jedoch etwas bereitstellen, das dem anderen Kind nicht zur Verfügung gestellt wird.

6. Ein Vater wendet ein, Gleichheit müsse doch bedeuten, dass jedes Kind dasselbe bekommt.

7. Die Schulleiterin hält dagegen, gerade die gleiche Ausstattung lasse hier eines der Kinder zurück.

8. Der Streit entsteht nicht einfach daraus, dass eine Seite Gleichheit schätzt und die andere sie ablehnt.

9. Beide berufen sich auf Gleichheit, vergleichen aber Verschiedenes.

10. Der Vater betrachtet die zugeteilten Mittel, die Schulleiterin die Möglichkeit, am Unterricht teilzunehmen.

11. Ob eine Behandlung gleich ist, lässt sich deshalb erst sagen, wenn feststeht, hinsichtlich welcher Eigenschaft Menschen verglichen werden.

12. Ob sie gerechtfertigt ist, verlangt außerdem einen Grund dafür, weshalb gerade diese Eigenschaft zählt.

13. Die Haarfarbe wäre für die Bereitstellung einer Hörhilfe unerheblich, das Hörvermögen dagegen nicht.

14. Dieser Unterschied ergibt sich aus dem Zweck der Hilfe, nicht daraus, dass eines der Kinder mehr wert wäre.

15. Gleiche Achtung bezeichnet zunächst einen Anspruch auf einen gleichrangigen politischen Status.

16. Wer diesen Anspruch anerkennt, darf den Belangen eines Menschen nicht schon deshalb weniger Gewicht geben, weil er arm ist, Unterstützung braucht oder wenig leisten kann.

17. Seine Bedürfnisse und Einwände müssen als Anliegen eines Gleichen zählen, auch wenn daraus kein Anspruch auf die Erfüllung jedes Wunsches folgt.

18. Gleiche Achtung hängt damit weder von gleicher Begabung noch von gleichem Besitz ab.

19. Sie lässt Unterschiede zwischen Menschen bestehen, bestreitet aber, dass diese Unterschiede von sich aus einen höheren oder niedrigeren menschlichen Rang begründen.

20. Für die Schule bedeutet das, dass beide Kinder ihren Anspruch auf Bildung geltend machen dürfen, bevor ihre Leistungen miteinander verglichen werden.

21. Eine naheliegende Sicherung dieses Status besteht darin, dieselben Regeln auf alle anzuwenden.

22. Diese formale Gleichheit schließt aus, dass ein Kind wegen einflussreicher Eltern bevorzugt wird oder dass für unbeliebte Familien strengere Anforderungen gelten.

23. Wer eine Ausnahme verlangt, muss einen sachlichen Grund nennen, statt auf persönliche Nähe oder gesellschaftliches Ansehen zu verweisen.

24. Darin liegt eine Stärke allgemeiner Regeln, die sich durch Hinweise auf besondere Bedürfnisse nicht einfach erledigt.

25. Allerdings kann eine Regel alle mit demselben Wortlaut ansprechen und dennoch ein Hindernis unangetastet lassen, das nur manche betrifft.

26. Die Erlaubnis, dem Unterricht zuzuhören, hilft dem hörbeeinträchtigten Kind wenig, solange das Gesagte für es unverständlich bleibt.

27. Gleiche Regelanwendung schützt also vor einer bestimmten Art der Benachteiligung, erfasst aber nicht jede Bedingung wirklicher Teilnahme.

28. Hier setzt die Forderung nach gleichen Chancen an.

29. In ihrer schwächsten Bedeutung verlangt sie, dass niemand von einer Möglichkeit ausdrücklich ausgeschlossen wird.

30. Für eine Ausbildung darf sich dann jeder bewerben, der die öffentlich genannten Voraussetzungen erfüllt.

31. Eine weiter gehende Auffassung fragt, ob Menschen unabhängig von ihrer Herkunft auch eine faire Gelegenheit hatten, diese Voraussetzungen zu erwerben.

32. Wenn in unserem Schulfall eines der Kinder jahrelang nur Bruchstücke des Unterrichts versteht, wäre die spätere Offenheit einer Aufnahmeprüfung dafür kein ausreichender Ausgleich.

33. Dasselbe Prüfungsblatt trifft auf Fähigkeiten, deren Entwicklung unter sehr verschiedenen Bedingungen möglich war.

34. Die Berufung auf gleiche Chancen muss daher klären, ob sie lediglich eine offene Tür oder auch vertretbare Bedingungen auf dem Weg dorthin meint.

35. Faire Chancen verlangen allerdings keine Garantie, dass alle denselben Weg wählen oder gleich erfolgreich abschneiden.

36. Zwei Kinder können trotz guter Unterstützung unterschiedliche Interessen entwickeln und sich verschieden intensiv mit einem Fach beschäftigen.

37. Wer solche Entscheidungen berücksichtigt, nimmt ernst, dass Menschen ihre Möglichkeiten selbst nutzen und gestalten.

38. Schwieriger wird es, wenn geringe Anstrengung aus wiederholtem Scheitern hervorgeht, das durch eine unerkannte Beeinträchtigung mitverursacht wurde.

39. Dann lässt sich das spätere Ergebnis nicht ohne Weiteres einer freien Entscheidung zuschreiben.

40. Eine chancenorientierte Sicht muss deshalb zwischen zurechenbaren Entscheidungen und Nachteilen unterscheiden, für die die Betroffenen nicht verantwortlich sind.

41. Diese Unterscheidung ist nötig, bleibt aber im einzelnen Lebenslauf oft weniger eindeutig als in einem übersichtlichen Gedankenexperiment.

42. Auch dort, wo ein Wettbewerb unter fairen Bedingungen stattfindet, beantwortet sein Ausgang noch nicht jede Gleichheitsfrage.

43. Aus der besseren Prüfungsleistung folgt zunächst, dass jemand die geprüfte Aufgabe besser bewältigt hat.

44. Daraus folgt nicht ohne weiteren Grund, dass diese Person lebenslang über die politischen Angelegenheiten anderer bestimmen darf.

45. Ebenso wenig legt ein fairer Wettbewerb fest, wie groß spätere Unterschiede im Einkommen oder im Besitz sein dürfen.

46. Der Maßstab fairer Chancen prüft vor allem, wie jemand eine Position erreichen kann.

47. Welche Vorteile mit dieser Position verbunden sein sollen, ist eine zusätzliche Frage, für die der bloße Hinweis auf einen fairen Start nicht genügt.

48. Eine auf materielle Gleichheit gerichtete Auffassung nimmt deshalb die Güter und Mittel in den Blick, über die Menschen tatsächlich verfügen.

49. Dazu gehören etwa Einkommen, Vermögen und der Zugang zu Bildung, soweit sie Möglichkeiten des Handelns eröffnen.

50. Ihr stärkster Grund muss nicht der Wunsch sein, dass jede Person dieselbe Summe besitzt.

51. Sie kann vielmehr fragen, ob Unterschiede so groß werden, dass einige Menschen ihre gleichrangige Stellung gegenüber anderen nicht mehr wirksam behaupten können.

52. Stellen wir uns eine Gemeinde vor, in der eine einzige vermögende Person sämtliche zugänglichen Versammlungsräume kontrolliert.

53. Auch wenn alle genug zum Leben hätten, hinge ihre Möglichkeit, gemeinsam politische Anliegen zu besprechen, dann von den Entscheidungen dieser Person ab.

54. Das Problem wäre hier ein ungleiches Verhältnis politischer Handlungsmöglichkeiten, das durch den bloßen Vergleich des Lebensstandards nicht sichtbar wird.

55. Diese Überlegung rechtfertigt dennoch nicht, jeden Unterschied an Besitz zu beseitigen.

56. Unterschiedliche Arbeitszeiten, Lebensentwürfe oder Entscheidungen über das Sparen können Unterschiede hervorbringen, für die nachvollziehbare Gründe bestehen.

57. Eine Forderung nach materieller Gleichheit muss erklären, welche dieser Unterschiede sie hinnehmen kann und welche die Stellung als Gleiche gefährden.

58. Zudem sind gleiche Gütermengen und gleiche Ergebnisse verschiedene Maßstäbe.

59. Die gleiche Geldsumme verschafft einem Menschen mit hohen Kosten für notwendige Unterstützung möglicherweise weniger nutzbare Möglichkeiten als einem anderen.

60. Umgekehrt könnte das hörbeeinträchtigte Kind trotz zusätzlicher Hilfe andere Noten erreichen als sein Mitschüler.

61. Wer beides unterschiedslos unter Ungleichheit fasst, verliert den Unterschied zwischen Ausstattung, Handlungsmöglichkeiten und erreichtem Ergebnis.

62. Eine weitere Antwort setzt bei ausreichender Versorgung an.

63. Ihr zufolge ist nicht jeder Abstand zwischen Menschen problematisch, sofern jeder genug hat, um ein menschenwürdiges und selbstbestimmtes Leben zu führen.

64. Diese Sicht kann erklären, weshalb die fehlende notwendige Hörhilfe dringlicher erscheint als ein Unterschied zwischen zwei bereits gut ausgestatteten Klassenzimmern.

65. Sie braucht allerdings eine Begründung dafür, was als genug zählt und welche Lebensmöglichkeiten damit gesichert sein sollen.

66. Gegen sie spricht, dass auch oberhalb einer solchen Schwelle politische Abhängigkeiten entstehen können, wie das Beispiel der kontrollierten Versammlungsräume zeigt.

67. Ausreichende Versorgung beantwortet die Frage nach einem tragbaren Mindestniveau, während politische Gleichheit zusätzlich nach den Beziehungen zwischen den ausreichend versorgten Menschen fragt.

68. Im Schulfall bleibt der Einwand des Vaters deshalb ernst zu nehmen, obwohl seine erste Gleichsetzung von Gleichheit und gleicher Ausstattung zu eng war.

69. Zusätzliche Unterstützung beansprucht Mittel und Aufmerksamkeit, auf die auch andere Kinder begründete Ansprüche haben.

70. Der Bedarf eines Kindes erlaubt weder unbegrenzte Förderung noch die Annahme, alle übrigen Kinder kämen ohne Hilfe aus.

71. Entscheidend ist, ob die besondere Maßnahme ein relevantes Hindernis vermindert, ob sie dafür geeignet ist und welche Belastungen sie anderen auferlegt.

72. Eine Hörhilfe lässt sich durch den Zugang zum gesprochenen Unterricht begründen, ein beliebiges zusätzliches Geschenk nicht durch denselben Grund.

73. Auch eine begründete Hilfe müsste neu geprüft werden, wenn sie ihren Zweck verfehlte oder andere Kinder dadurch wesentliche Möglichkeiten verlören.

74. Die Schule muss somit genauer erklären, was sie gleichstellen will, als es die Forderung nach derselben Ausstattung erlaubt.

75. Die beiden Kinder haben denselben Anspruch, als Lernende ernst genommen zu werden, aber dieser Anspruch kann verschiedene Mittel verlangen.

76. Gleiche Achtung gibt dabei den Ausgangspunkt vor, ohne bereits Menge und Form jeder Unterstützung festzulegen.

77. Dabei wäre es widersprüchlich, den Zugang zum Unterricht zu versprechen und zugleich jedes Mittel abzulehnen, das wegen verschiedener Voraussetzungen nur ein Kind benötigt.

78. Diese Maßstäbe können einander ergänzen und dennoch zu unterschiedlichen Urteilen über denselben Fall führen.

79. Was sie jeweils verlangen, hängt vom Zweck der Einrichtung, von den Ursachen der Unterschiede und von den Ansprüchen aller Beteiligten ab.

80. Wenn das zweite Kind mithilfe seiner Hörhilfe dem Unterricht folgen kann, ist damit kein gleiches Zeugnis versprochen, wohl aber ein begründbarer Schritt zu einer Schule getan, in der beide als Gleiche lernen können.