11.8 Határok, hovatartozás és globális igazságosság – Grenzen, Zugehörigkeit und globale Gerechtigkeit

1. Képzeljünk el két szomszédos államot, amelyeken keresztül ugyanaz a folyó folyik.

2. A folyó felső szakaszán fekvő állam olyan létesítményt szeretne építeni, amely visszatartja a vizet, és megbízhatóbb vízellátást biztosít a mezőgazdaság számára.

3. A folyó alsó szakaszán fekvő államban a lakosok attól tartanak, hogy időnként túl kevés víz marad a mezőik számára.

4. Először alaposan meg kellene vizsgálni, hogy ez a félelem megalapozott-e.

5. De még az eredmény ismerete előtt felmerül a kérdés, hogy ki dönthet a tervről.

6. A felső folyású ország kormánya hivatkozhat arra, hogy a létesítmény a területén található, és a polgárai finanszírozzák.

7. Az alsó folyású ország lakói viszont azzal érvelhetnek, hogy ez nem jelenti azt, hogy a vízszükségletük kevésbé számítana.

8. A határ itt meghatározza, melyik kormány a illetékes, anélkül, hogy egyúttal rögzítené, kinek az igényeit kell figyelembe venni.

9. Ez a feszültség világosabbá válik, ha megkülönböztetjük a politikai hovatartozás különböző jelentéseit.

10. Az állampolgárság egy állam formális tagságát jelenti.

11. A lakóhely viszont azt jelzi, hol él valaki, és nem feltétlenül esik egybe ezzel a tagsággal.

12. A politikai részvétel arra vonatkozik, hogy valaki részt vehessen a kötelező érvényű döntések meghozatalában, és ellenőrizhesse a döntéshozókat.

13. Az érintettség végül azt jelenti, hogy egy döntés megváltoztatja egy ember életkörülményeit, még akkor is, ha az illető sem a döntést hozó államban lakik, sem annak állampolgára.

14. Gondoljunk például egy olyan személyre, aki nem rendelkezik a megfelelő állampolgársággal, de tartósan a folyó felső szakaszán él, és ott keresi meg a kenyerét.

15. Élete közvetlenül függhet a víz elosztásától, míg egy távoli helyen élő állampolgár alig érezheti ennek következményeit.

16. Ezért már egy állam területén belül sem lehet pusztán az útlevél alapján megállapítani, hogy ki van különösen kitéve egy döntés hatásának.

17. A politikai tagság mindazonáltal több, mint az emberek önkényes besorolása.

18. Egy közösségnek képesnek kell lennie arra, hogy meghatározza, ki hozza meg közösen a szabályokat, ki tartja fenn az intézményeket, és ki vállal felelősséget azok fennmaradásáért.

19. Aki hozzájárul a megbízható ellátáshoz, elvárhatja, hogy igényeit annak kialakításakor ne hagyják figyelmen kívül önkényesen.

20. A közös önrendelkezésnek is szüksége van egy meghatározható embercsoportra, akik egymásnak magyarázhatják a döntéseket, és felelősségre vonhatják a tisztségviselőket.

21. A közösségközpontú szemlélet az ilyen kapcsolatokból fakadóan különleges kötelezettségeket alapoz meg a tagokkal szemben.

22. Legerősebb érvük az, hogy a megbízható kölcsönös kötelezettségek teszik egyáltalán életképessé a politikai együttműködést.

23. A folyó esetében ez azt indokolja, hogy komolyan vegyük a folyó felső szakaszán élő emberek ellátási igényeit és közös tervezésüket.

24. Ebből azonban még nem következik, hogy másokra való tekintet nélkül visszatarthatják a vizet.

25. A döntő különbség a különleges felelősség és a kizárólagos erkölcsi elsőbbség között fekszik.

26. Aki bizonyos emberek számára létesítményeket biztosít, az ezért nem jogosult más embereket tetszése szerint károsítani.

27. Egy kormány nem igazolhatná magát azzal, hogy a károsult családok nem fizettek hozzájárulást neki.

28. E családok jogosultsága ebben az esetben az életkörülményeikbe való fenyegető beavatkozáson alapul, nem pedig tagságukon.

29. Ugyanakkor túl egyszerű lenne minden polgártárs iránti különleges gondoskodást máris igazságtalan előnyben részesítésként kezelni.

30. Két kormány is elsődlegesen felelős lehet saját lakosságának ellátásáért, és mégis lehetnek egymás iránti kötelezettségei.

31. A különleges kötelezettség meghatározza, kinek kell elsőként cselekednie, anélkül, hogy előírná, milyen terheket róhat másokra.

32. A politikai határok eloszthatják a felelősséget, de nem helyettesíthetik a terhet jelentő döntések indoklását.

33. A kozmopolita szemlélet abból indul ki, hogy minden ember erkölcsi szempontból egyenlő helyzetben van.

34. Kozmopolita itt azt jelenti, hogy egy személy igényei nem számítanak kevesebbet pusztán azért, mert egy másik államhoz tartozik.

35. A folyó esetében ez a szemlélet megköveteli, hogy a folyó alsó szakaszán veszélybe került megélhetést ugyanolyan komolyan vegyék, mint a felső szakaszán veszélybe került megélhetést.

36. Az összehasonlítható igények egyenlő súlyozása nem jelenti azt, hogy mindenkinek ugyanannyi vizet kell kapnia, sem azt, hogy minden személynek ugyanolyan döntési jogkörrel kell rendelkeznie.

37. A különböző szükségletek és felelősségek indokolhatnak különbségeket, de egy személy puszta idegensége nem.

38. A globális igazságosság ebből a kiindulási pontból kiindulva keresi a határokon átnyúló előnyök, terhek és befolyási lehetőségek elfogadható rendjét.

39. Ezért nem csak akkor kezdődik, amikor valakinek egy káros döntés után segítségre van szüksége.

40. A feltételezett esetben már előzetesen meg kellene vizsgálni, hogy a közös vízhasználatra vonatkozó szabályok megfelelő védelmet nyújtanak-e mindkét oldalon élő embereknek.

41. Ezzel a nézettel szemben komoly kifogás emelhető.

42. Még ha minden ember erkölcsileg egyenlőnek is számít, továbbra is tisztázatlan marad, hogy ki fogadja el a közös szabályokat, és ki biztosítja azok betartását.

43. Egy távoli hatóság ígérhetne igazságos elosztást, ugyanakkor elszakadhatna attól a közösségtől, amelynek életét szabályozza.

44. Egy döntés magasabb szintre való átruházása önmagában sem szakértelmet, sem demokratikus ellenőrzést nem teremt.

45. A két állam közös eljárásának ezért meg kellene határoznia, hogyan választják ki a képviselőket, kinek tartoznak elszámolással, és hogyan fellebbezhetnek az érintettek a döntéseik ellen.

46. Még a kormányok közötti megállapodás sem lenne elegendő, ha az szisztematikusan figyelmen kívül hagyná mindkét part különösen veszélyeztetett lakóit.

47. A kozmopolita mérce tehát indokot szolgáltat a határokon átnyúló kötelezettségekre, de még nem nyújt kész politikai intézményt.

48. Gyakorlati ereje attól is függ, hogy az egyenlő tisztelet ellenőrizhető hatáskörökké alakítható-e.

49. Az érintettekre összpontosító megközelítés a hatáskör és a hatás közötti résnél kapcsolódik be.

50. Ez megköveteli, hogy az embereket hatékonyan vegyék figyelembe, ha egy döntés jelentősen megváltoztatja életkörülményeiket.

51. A hatékony figyelembevétel különböző formákat ölthet, a hozzáférhető információktól és a panaszra adott választól egészen a közös döntéshozatalig.

52. A folyó esetében a közvetlenül veszélyeztetett családoknak erősebb indokaik vannak a részvételre, mint azoknak, akik csak mellékesen értesülnek a tervről.

53. Ennek során meg kell különböztetnünk egy-egy intézkedés következményeit és a politikai rend alá való tartós alávetettséget.

54. Aki folyamatosan kötelező szabályok hatálya alá tartozik, annak lehetőségekre van szüksége, hogy részt vehessen e szabályok kialakításában, még akkor is, ha éppen egyetlen intézkedés sem terheli őt különösebben.

55. Aki a határon túl él, és akit a létesítmény veszélyeztet, annak viszont erős joga lehet a döntéshozatalban való részvételre anélkül, hogy emiatt a teljes politikai közösség tagjává válna.

56. A jog hatálya tehát attól is függ, hogy ki milyen hatalomnak van kitéve, és milyen módon.

57. Amint azonban az érintettség válik mércévé, az érintettek köre egyre tovább növekedhet.

58. A feltételezett esetben a létesítmény emellett megváltoztathatná az áruk iránti keresletet, és ezzel távoli kereskedőket is érinthetne.

59. Ha minden ilyen kapcsolat egyenjogú szavazati jogot alapozna meg, aligha lenne meghatározható, ki hozhatja meg a döntést.

60. Ez a kifogás azt a megközelítést érinti, amely minden hatást egyenlő döntéshozatali joggal egyenértékűnek tekint.

61. Ez azonban nem indokolja, hogy kizárólag a döntéshozó állam tagjait vegyék figyelembe.

62. A terhelés súlyossága, annak valószínűsége, az érintett javaktól való függőség, valamint a terhelés elkerülésének lehetősége indokolják a különböző részvételi formákat.

63. Egy távoli értékesítési lehetőséget és az életfenntartáshoz szükséges vízellátást ezért nem lehet további vizsgálat nélkül egyenrangúként kezelni.

64. Hogy pontosan hol húzódik a határ, az továbbra is vitatott kérdés, de annak indoklásának ilyen különbségekre kell támaszkodnia, és nem szabad, hogy csupán az államhatár vonalát kövesse.

65. Ebből mindkét állam számára olyan feladat adódik, amely túlmutat a beruházásról szóló egyeztetésen.

66. Először is közösen kellene tisztázniuk, hogy milyen vízmennyiségek állnak rendelkezésre, milyen változásokra lehet számítani, és hol maradnak bizonytalanok az ismereteink.

67. Az, hogy egy kár még nem bizonyított, nem teszi jelentéktelenné a komolyan alátámasztott veszélyt.

68. Ezt követően meg kellene vizsgálni, hogy egy másik építési módszer, eltérő üzemeltetési idők vagy a megosztás módosítása jobban figyelembe vehetné-e mindkét fél sürgető igényeit.

69. Ezen kérdésekkel kapcsolatban a veszélyeztetett lakosoknak lehetőséget kellene kapniuk arra, hogy hatékonyan előterjesszék függőségeiket és tapasztalataikat.

70. A pénzügyi kártérítés enyhíthetne bizonyos veszteségeken, de nem helyettesítené annak vizsgálatát, hogy egy létfontosságú ellátást egyáltalán veszélybe szabad-e sodorni.

71. Még egy közös eljárásnak is biztosítania kellene továbbá, hogy az erősebb fél ne tudja kizárólag nagyobb tárgyalóereje révén érvényesíteni előnyeit.

72. Végül is az, hogy melyik megoldás lenne indokolt, a tényleges kockázatoktól és a rendelkezésre álló alternatíváktól függ, nem pedig attól, hogy melyik kormány terjesztette elő elsőként a tervet.

73. Ezen megfontolások egyike sem követeli meg, hogy minden politikai döntést minden ember szavazására bocsássanak.

74. Ugyanígy nem engedi meg egy közösségnek sem, hogy a határain túlra kiterjedő cselekvéseinek súlyos következményeit idegen problémaként kezelje.

75. Az egyenlő tisztelet alapot ad ahhoz a joghoz, hogy valakit ne kezeljenek kevésbé fontosnak pusztán a tagság hiánya miatt.

76. A közös használat emellett a tisztességes együttműködésre vonatkozó kötelezettségeket is alapozhat meg, míg a tartós alárendeltség további politikai részvételi jogokat hordoz magában.

77. Ezek az okok együtt is fennállhatnak anélkül, hogy ebből minden döntésnél mindenki számára azonos szavazati jog következne.

78. A folyó esetében ezért egy kormány továbbra is a saját területéért felelős, de el kell számolnia azoknak az embereknek, akiknek a megélhetését a tervével veszélyezteti.

79. A korlátozott rálátás abban áll, hogy képesek legyünk megkülönböztetni a felelősök körét és a jogosultak körét.

80. A térképen szereplő határ azt mutatja, kinek kell jóváhagynia a létesítményt; ez önmagában nem dönti el, kinek szemben kell ezt a jóváhagyást igazolni.

1. Stellen wir uns zwei benachbarte Staaten vor, durch die derselbe Fluss fließt.

2. Der Staat am Oberlauf möchte eine Anlage bauen, die Wasser zurückhält und seine Landwirtschaft zuverlässiger versorgt.

3. Im Staat am Unterlauf befürchten die Bewohner, dass für ihre Felder zeitweise zu wenig Wasser übrig bleibt.

4. Ob diese Befürchtung zutrifft, müsste zunächst sorgfältig untersucht werden.

5. Doch schon vor dem Ergebnis stellt sich die Frage, wer über das Vorhaben entscheiden darf.

6. Die Regierung am Oberlauf könnte darauf verweisen, dass die Anlage auf ihrem Gebiet liegt und von ihren Bürgern bezahlt wird.

7. Die Menschen am Unterlauf könnten erwidern, dass ihr Wasserbedarf dadurch nicht weniger zählt.

8. Eine Grenze bestimmt hier, welche Regierung zuständig ist, ohne zugleich festzulegen, wessen Ansprüche Beachtung verdienen.

9. Diese Spannung wird deutlicher, wenn wir verschiedene Bedeutungen politischer Zugehörigkeit auseinanderhalten.

10. Staatsangehörigkeit bezeichnet die formale Mitgliedschaft in einem Staat.

11. Der Wohnsitz sagt dagegen, wo jemand lebt, und muss mit dieser Mitgliedschaft nicht zusammenfallen.

12. Politische Mitwirkung betrifft die Möglichkeit, an verbindlichen Entscheidungen beteiligt zu sein und die Entscheidenden zu kontrollieren.

13. Betroffenheit bezeichnet schließlich, dass eine Entscheidung die Lebensbedingungen eines Menschen verändert, auch wenn er weder im entscheidenden Staat wohnt noch dessen Staatsangehörigkeit besitzt.

14. Denken wir etwa an eine Person ohne die entsprechende Staatsangehörigkeit, die dauerhaft am Oberlauf lebt und dort ihren Lebensunterhalt verdient.

15. Sie kann von der Wasserverteilung unmittelbar abhängen, während ein Staatsangehöriger, der weit entfernt lebt, kaum Folgen spürt.

16. Schon innerhalb eines Staatsgebiets lässt sich deshalb aus dem Pass allein nicht ablesen, wer einer Entscheidung besonders ausgesetzt ist.

17. Politische Mitgliedschaft ist dennoch mehr als eine willkürliche Einteilung von Menschen.

18. Eine Gemeinschaft muss festlegen können, wer gemeinsam Regeln beschließt, Einrichtungen trägt und für deren Fortbestand Verantwortung übernimmt.

19. Wer Beiträge zu einer verlässlichen Versorgung leistet, darf erwarten, dass seine Bedürfnisse bei deren Gestaltung nicht beliebig übergangen werden.

20. Auch gemeinsame Selbstbestimmung braucht einen bestimmbaren Kreis von Menschen, die einander Entscheidungen erklären und Amtsträger zur Verantwortung ziehen können.

21. Eine gemeinschaftsbezogene Auffassung begründet aus solchen Beziehungen besondere Pflichten gegenüber den Mitgliedern.

22. Ihr stärkstes Argument besteht darin, dass verlässliche gegenseitige Verpflichtungen politische Zusammenarbeit überhaupt erst tragfähig machen.

23. Im Flussfall spricht das dafür, den Versorgungsbedarf der Menschen am Oberlauf und ihre gemeinsame Planung ernst zu nehmen.

24. Daraus folgt jedoch noch nicht, dass sie Wasser ohne Rücksicht auf andere zurückhalten dürfen.

25. Der entscheidende Unterschied liegt zwischen einer besonderen Verantwortung und einem ausschließlichen moralischen Vorrang.

26. Wer für bestimmte Menschen Einrichtungen bereitstellt, hat deshalb keine Erlaubnis, andere Menschen beliebig zu schädigen.

27. Eine Regierung könnte sich nicht damit rechtfertigen, dass die geschädigten Familien ihr gegenüber keine Beiträge geleistet haben.

28. Der Anspruch dieser Familien beruht in diesem Fall auf dem drohenden Eingriff in ihre Lebensbedingungen, nicht auf ihrer Mitgliedschaft.

29. Zugleich wäre es zu einfach, jede besondere Fürsorge für Mitbürger schon als ungerechte Bevorzugung zu behandeln.

30. Zwei Regierungen können jeweils vorrangig für die Versorgung ihrer Bevölkerung zuständig sein und dennoch Pflichten gegeneinander haben.

31. Die besondere Pflicht erklärt dann, wer zunächst handeln soll, ohne festzulegen, welche Lasten er anderen auferlegen darf.

32. Politische Grenzen können Verantwortung verteilen, aber sie können eine Begründung für belastende Entscheidungen nicht ersetzen.

33. Eine kosmopolitische Auffassung setzt bei der gleichen moralischen Stellung aller Menschen an.

34. Kosmopolitisch bedeutet hier, dass die Ansprüche einer Person nicht allein deshalb weniger zählen, weil sie einem anderen Staat angehört.

35. Für den Flussfall verlangt diese Sicht, einen gefährdeten Lebensunterhalt am Unterlauf ebenso ernst zu nehmen wie einen gefährdeten Lebensunterhalt am Oberlauf.

36. Gleiches Gewicht vergleichbarer Ansprüche bedeutet dabei weder, dass alle dieselbe Wassermenge erhalten müssen, noch, dass jede Person dieselbe Entscheidungsbefugnis haben muss.

37. Unterschiedliche Bedürfnisse und Verantwortlichkeiten können Unterschiede begründen, die bloße Fremdheit eines Menschen kann es nicht.

38. Globale Gerechtigkeit fragt von diesem Ausgangspunkt aus nach einer vertretbaren Ordnung grenzüberschreitender Vorteile, Lasten und Einflussmöglichkeiten.

39. Sie beginnt daher nicht erst dann, wenn jemand nach einer schädlichen Entscheidung Hilfe braucht.

40. Im gedachten Fall wäre bereits zu prüfen, ob die Regeln der gemeinsamen Wassernutzung den Menschen auf beiden Seiten einen angemessenen Schutz bieten.

41. Gegen diese Auffassung lässt sich ein ernster Einwand richten.

42. Selbst wenn alle Menschen moralisch gleich zählen, bleibt unklar, wer die gemeinsamen Regeln beschließen und ihre Einhaltung sichern soll.

43. Eine weit entfernte Behörde könnte gerechte Verteilung versprechen und zugleich denjenigen entzogen sein, deren Leben sie ordnet.

44. Die Verschiebung einer Entscheidung auf eine größere Ebene schafft für sich genommen weder Sachkenntnis noch demokratische Kontrolle.

45. Ein gemeinsames Verfahren der beiden Staaten müsste deshalb erklären, wie Vertreter ausgewählt werden, wem sie Rechenschaft schulden und wie Betroffene ihre Entscheidungen anfechten können.

46. Auch eine Einigung zwischen Regierungen genügte nicht, wenn sie die besonders gefährdeten Bewohner beider Ufer systematisch überginge.

47. Der kosmopolitische Maßstab gibt somit Gründe für grenzüberschreitende Verpflichtungen, liefert aber noch keine fertige politische Einrichtung.

48. Seine praktische Stärke hängt auch davon ab, ob sich gleiche Achtung in überprüfbare Zuständigkeiten übersetzen lässt.

49. Eine betroffenenorientierte Auffassung setzt an der Lücke zwischen Zuständigkeit und Wirkung an.

50. Sie verlangt, dass Menschen wirksam berücksichtigt werden, wenn eine Entscheidung ihre Lebensbedingungen erheblich verändert.

51. Wirksame Berücksichtigung kann unterschiedliche Formen annehmen, von zugänglichen Informationen und einer beantworteten Beschwerde bis zur Mitentscheidung.

52. Im Flussfall hätten unmittelbar bedrohte Familien stärkere Gründe für eine Beteiligung als Menschen, die nur beiläufig von dem Vorhaben erfahren.

53. Dabei müssen wir zwischen den Folgen einer einzelnen Maßnahme und dauerhafter Unterworfenheit unter eine politische Ordnung unterscheiden.

54. Wer ständig verbindlichen Regeln unterliegt, braucht Möglichkeiten, an der Gestaltung dieser Regeln mitzuwirken, auch wenn gerade keine einzelne Maßnahme ihn besonders belastet.

55. Wer jenseits der Grenze lebt und durch die Anlage gefährdet wird, kann dagegen einen starken Anspruch auf Beteiligung an dieser Entscheidung haben, ohne deshalb Mitglied der gesamten politischen Gemeinschaft zu werden.

56. Die Reichweite des Anspruchs richtet sich also auch danach, welcher Macht jemand in welcher Weise ausgesetzt ist.

57. Doch sobald Betroffenheit zum Maßstab wird, droht der Kreis der Beteiligten immer weiter zu wachsen.

58. Im gedachten Fall könnte die Anlage zusätzlich die Nachfrage nach Waren verändern und damit entfernte Händler berühren.

59. Würde jede solche Verbindung eine gleichberechtigte Stimme begründen, wäre kaum noch bestimmbar, wer den Beschluss fassen darf.

60. Dieser Einwand trifft die Gleichsetzung jeder Wirkung mit einem gleichen Anspruch auf Mitentscheidung.

61. Er rechtfertigt jedoch nicht, nur die Mitglieder des entscheidenden Staates zu berücksichtigen.

62. Die Schwere einer Belastung, ihre Wahrscheinlichkeit, die Abhängigkeit vom betroffenen Gut und die Möglichkeit, ihr auszuweichen, geben Gründe für unterschiedliche Beteiligungsformen.

63. Eine entfernte Absatzchance und die Versorgung mit lebensnotwendigem Wasser können deshalb nicht ohne weitere Prüfung gleichgestellt werden.

64. Wo die Grenze im Einzelnen verläuft, bleibt umstritten, aber ihre Begründung muss sich auf solche Unterschiede stützen und darf nicht lediglich den Verlauf der Staatsgrenze wiederholen.

65. Für die beiden Staaten ergibt sich daraus eine Aufgabe, die über eine Abstimmung über den Bau hinausgeht.

66. Zunächst müssten sie gemeinsam klären, welche Wassermengen verfügbar sind, welche Veränderungen zu erwarten wären und wo das Wissen unsicher bleibt.

67. Dass eine Schädigung noch nicht nachgewiesen ist, macht eine ernsthaft begründete Gefahr nicht bedeutungslos.

68. Danach wäre zu prüfen, ob eine andere Bauweise, andere Betriebszeiten oder eine veränderte Verteilung die dringenden Bedürfnisse beider Seiten besser berücksichtigen könnten.

69. Bei diesen Fragen sollten die gefährdeten Bewohner Gelegenheit erhalten, ihre Abhängigkeiten und Erfahrungen wirksam einzubringen.

70. Ein Ausgleich durch Geld könnte bestimmte Verluste abfedern, würde aber die Prüfung nicht ersetzen, ob eine lebenswichtige Versorgung überhaupt gefährdet werden darf.

71. Selbst ein gemeinsames Verfahren müsste zudem sicherstellen, dass die stärkere Seite ihre Vorteile nicht allein durch ihre größere Verhandlungsmacht durchsetzt.

72. Welche Lösung gerechtfertigt wäre, hinge schließlich von den tatsächlichen Risiken und den verfügbaren Alternativen ab, nicht nur davon, welche Regierung zuerst einen Plan vorgelegt hat.

73. Keine dieser Überlegungen verlangt, jede politische Entscheidung allen Menschen zur Abstimmung vorzulegen.

74. Ebenso wenig erlaubt sie einer Gemeinschaft, schwere Folgen ihres Handelns jenseits der Grenze als fremdes Problem zu behandeln.

75. Gleiche Achtung begründet einen Anspruch darauf, nicht wegen fehlender Mitgliedschaft als weniger wichtig behandelt zu werden.

76. Gemeinsame Nutzung kann darüber hinaus Pflichten zu fairer Zusammenarbeit begründen, während dauerhafte Unterworfenheit weitergehende politische Mitwirkungsansprüche trägt.

77. Diese Gründe können zusammenkommen, ohne dass daraus für jeden dieselbe Stimme bei jeder Entscheidung folgt.

78. Am Fluss bleibt deshalb eine Regierung für ihr Gebiet zuständig, muss sich aber gegenüber Menschen rechtfertigen, deren Versorgung sie mit ihrem Vorhaben gefährdet.

79. Die begrenzte Einsicht besteht darin, den Kreis der Verantwortlichen und den Kreis der Anspruchsberechtigten auseinanderhalten zu können.

80. Die Grenze auf der Landkarte zeigt, wer die Anlage genehmigen soll; sie entscheidet nicht allein, wem gegenüber diese Genehmigung vertretbar sein muss.